ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY az európai önkéntes szolgálatról
19.10.2016 - (2016/2872(RSP))
az eljárási szabályzat 128. cikkének (5) bekezdése alapján
Curzio Maltese, Eleonora Forenza, Kateřina Konečná, Jiří Maštálka, Barbara Spinelli a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-1126/2016
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Tanács 2009. november 27-i határozatára az aktív polgárságot előmozdító önkéntes tevékenységek európai évéről (2011)[1],
– tekintettel „Az önkéntesség szerepéről az EU szakpolitikáiban: határokon tevékenységek átnyúló elismerése és ösztönzése az EU-ban” című, 2011. szeptember 20-i bizottsági közleményre (COM(2011)0568),
– tekintettel az önkéntesség európai éve (2011) keretében kidolgozott európai önkéntességre vonatkozó szakpolitikai menetrendre,
– tekintettel a Tanácsnak a nem formális és az informális tanulás validálásáról szóló, 2012. december 20-i ajánlására[2],
– tekintettel az „Önkéntesség és önkéntes tevékenység Európában” című, 2013. október 23-i állásfoglalására[3],
– tekintettel „A határokon átnyúló önkéntes tevékenységek elismerése és ösztönzése az EU-ban” című, 2012. június 12-i állásfoglalására[4],
– tekintettel az önkéntesek jogairól és feladatköreiről szóló európai chartára[5],
– tekintettel az európai önkéntes szolgálatról a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000107/2016 – B8-1803/2016),
– tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. emlékeztet arra, hogy 2016-ban az európai önkéntes szolgálat 20. évfordulóját ünnepli, és hogy létrejötte óta 100 000 önkéntest támogatott ebben a 20 évben;
B. hangsúlyozza, hogy az önkéntesség európai éve (2011), amelyet az Európai Parlament határozottan támogatott, nagyszerű politikai lehetőséget kínált az európai önkéntesség hozzáadott értékének kiemelésére, és most, öt évvel később az Európai Parlamentnek reagálnia kell azokra a hatásokra, amelyeket az önkéntesség európai éve (2011) gyakorolt a szakpolitikák kialakítására és arra, hogy az önkéntesség miként épül be a kulcsfontosságú európai programokba – mint például az Erasmus+ programba és az európai önkéntes szolgálatba;
C. emlékeztet, hogy az önkéntesség európai éve (2011) lendületet és keretet adott az önkéntesség nemzeti és jogi kereteinek létrehozásához és/vagy felülvizsgálatához Európa-szerte; hangsúlyozza, hogy különösen ez volt a helyzet Közép- és Kelet-Európában, ahol új jogszabályokat és stratégiákat alakítottak ki és vezettek be; hangsúlyozza azonban, hogy Európában még mindig nincs az önkéntességgel kapcsolatos összehangolt szakpolitika, egységes kapcsolattartó ponttal az uniós intézményekben;
D. emlékeztet, hogy az önkéntességet az emberek saját szabad akaratukból, saját választásuk és motivációjuk eredményeként vállalják, pénzügyi haszonszerzés szándéka nélkül; hangsúlyozza, hogy az önkéntességet úgy lehet definiálni mint egy szolidaritási „vállalkozást”, illetve mint emberi, társadalmi és környezetvédelmi szükségletek és problémák kezelési módját;
E. hangsúlyozza, hogy az önkéntesség értéket képvisel és fontos mint a szolidaritás egyik leginkább látható kifejeződése, amely előmozdítja és elősegíti a társadalmi befogadást, társadalmi tőkét épít és hatást gyakorol a társadalom átalakítására, valamint hogy az önkéntesség hozzájárul mind a jól működő civil társadalom fejlődéséhez, amely kreatív és innovatív megoldásokat kínálhat a közös kihívásokra, mind a gazdasági növekedéshez, továbbá hogy emiatt érdemes mérni konkrét és célzott módon, mind a gazdasági, mind a társadalmi tőke vonatkozásában;
F. emlékeztet, hogy a támogató környezet döntő szerepet játszik annak biztosításában, hogy minél több európai polgár vegyen részt önkéntességben, így garantálva az önkéntességi infrastruktúra biztonságos és fenntartható támogatását, különös tekintettel az önkénteseket alkalmazó szervezetekre;
G. hangsúlyozza, hogy az önkéntesség olyan támogatási mechanizmusok és/vagy megfelelő szervezeti struktúrák együttes alkalmazását követeli meg, amelyeket az önkéntesekre és az önkéntességre vonatkozó jogokat és kötelezettségeket megállapító, megfelelő jogi keret révén kell tovább erősíteni;
H. hangsúlyozza, hogy mindenki egyforma hozzáférésre jogosult az önkéntes lehetőségekhez és egyforma védelemre a megkülönbözetés valamennyi formájával szemben, és hogy lehetőséget kell biztosítani az önkéntes tevékenységek és a magán- és szakmai élet összehangolására, hogy mód legyen bizonyos rugalmasságra az önkéntes tevékenységek során;
I. hangsúlyozza, hogy az önkéntesség elismerése amiatt is fontos, hogy minden érintett esetében támogatni lehessen a megfelelő ösztönzőket, ezzel is növelve az önkéntesség mennyiségét, minőségét és hatását, és hogy ez az elismerés kultúrájának fejlesztését igényli, ami jól mutatja, hogy az önkéntesség az európai értékek gyakorlatba történő átültetésének egyik hajtóereje;
J. elismeri, hogy az új, 2014–2020-as uniós többéves pénzügyi keret uniós forrásokat biztosít az önkéntességnek, többek között a jelenleg a DG HOME által kezelt „Európa a polgárokért” program révén, és prioritásként kezeli az önkéntességet; hangsúlyozza, hogy az új Erasmus+ program lehetőséget biztosít önkéntes projektek finanszírozására és támogatására, elsősorban az európai önkéntes szolgálat program révén, és hogy a DG ECHO létrehozta az EU Segítségnyújtó Önkéntesek programját, amely humanitárius segítségnyújtási projektekhez nyújt gyakorlati támogatást; megjegyzi azonban, hogy az önkéntes szervezetek továbbra is csak rendkívül korlátozott mértékben férnek hozzá a nagyobb uniós alapokhoz, így az európai strukturális és beruházási alapokhoz is;
K. emlékeztet, hogy a jelenlegi menekültügyi válság megmutatta és egyben láthatóvá tette, mennyire fontos szerepet játszanak az önkéntesek, miként testesítik meg az európai értékeket, hogyan járulnak hozzá az ellenálló képességhez, továbbá hogy rugalmas és pragmatikus megoldásokkal tudnak szolgálni a közös kihívásokra;
1. elismeri, hogy az önkéntesség a szolidaritás, a szabadság és a felelősség kifejeződése, amely hozzájárul az aktív polgári szerepvállaláshoz, és a társadalmi befogadás és a kohézió, valamint a képzés, az oktatás és a kultúrák közötti párbeszéd nélkülözhetetlen eszköze, ugyanakkor jelentősen hozzájárul az európai értékek terjesztéséhez; hangsúlyozza, hogy elismerést nyert a harmadik országokban végzett önkéntes munka is, amely a kölcsönös megértés és a kultúrák közötti kapcsolatok megerősítése hasznos stratégiai eszközének bizonyult;
2. rámutat annak jelentőségére, hogy olyan jogi keretet biztosítsanak, amely meghatározza az önkéntesség jogi státuszát, valamint az önkéntesek és az önkéntesség feladatait, továbbá megkönnyíti a mobilitást és az elismerést; arra ösztönzi azokat a tagállamokat, amelyeknek még meg kell határozniuk az önkéntesekre vonatkozó jogi keretet, hogy használják az önkéntesek jogairól és feladatköreiről szóló európai chartát;
3. felhívja a tagállamokat, hogy a 2012. évi tanácsi ajánlás keretében alkalmazzanak konkrét validálási eljárásokat; kéri, hogy az egyéni készségekről szóló európai útlevéllel és az Europass-szal kapcsolatos jövőbeli kezdeményezések során helyezzenek nagyobb hangsúlyt a formális, informális és nem formális tapasztalatok révén szerzett tudásra, beleértve az önkéntességet is; emlékeztet, hogy az önkéntesség olyan készségekkel ruházza fel az embereket, amelyek megkönnyítik a munkaerőpiaci beilleszkedést; hangsúlyozza, hogy az önkéntességet nem szabad a munka helyettesítőjének tekintetni;
4. javasolja, hogy támogassák és hajtsák végre az önkéntesként eltöltött idő beszámítását az uniós támogatások társfinanszírozásába, amint azt a Bizottság az új költségvetési rendeletre vonatkozó javaslatában ajánlotta;
5. felhívja a tagállamokat, hogy fogadják el a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által kidolgozott rendszert az önkéntesség gazdasági értékének mérésére; felhívja az Eurostatot, hogy támogassa ebben a tagállamokat, hogy összehasonlítható adatokat lehessen gyűjteni Európában, és hogy dolgozzon ki az önkéntesség gazdasági hatásának mérésére szolgáló jelzőszámokat és módszertanokat;
6. felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre megfelelően finanszírozott nemzeti önkéntes rendszereket és javítsák az önkéntes lehetőségekkel kapcsolatos minőségi információkhoz való hozzáférést országok és helyi szinten egyaránt, különös tekintettel a meglévő ifjúsági információs hálózatokra és a társak közötti tájékoztatásnyújtásra; országos polgári szolgálati központok létrehozására ösztönzi a tagállamokat, ami előmozdítaná a nemzetközi önkéntes lehetőségeket is;
7. kéri a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a nemzeti önkéntes szolgálat, a polgári szolgálat és a szolidaritási hadtest rendszeréről, valamint a potenciális önkéntesek lehetőségeiről az egyes tagállamokban, hogy könnyebbé váljon a kölcsönös megértés és a bevált gyakorlatok terjedése, valamint egy európai polgári szolgálat létrehozásának lehetőségéről – mindezt az európai polgárság erősítésének céljával;
8. tudomásul veszi a Bizottság elképzelését, hogy létrehoz egy új önkéntességi kezdeményezést, az EU Szolidaritási Hadtestét; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az önkéntes szervezeteket bevonják a kezdeményezés kidolgozásába, és hogy annak végrehajtása ne veszélyeztesse a más programokra már elkülönített forrásokat;
9. ragaszkodik ahhoz, hogy az európai önkéntes szolgálat hasznára váljon az abban szerepet vállaló embereknek és szervezeteknek, valamint az egész társadalomnak is, és hogy az európai önkéntes szolgálat javítsa az Erasmus+ program polgári szerepvállalási dimenzióját; hangsúlyozza, hogy az európai önkéntes szolgálatot reklámozni kell a fiatalok, különösen az önkéntesség és a mobilitás iránt még nem érdeklődő fiatalok körében, motiválva őket és megváltoztatva hozzáállásukat, az idősebb nemzedékeket sem kizárva, hiszen ők is fontos szerepet játszhatnak, például mentorként;
10. hangsúlyozza, hogy az európai önkéntes szolgálatnak minőségi önkéntes helyek kínálatán kell alapulnia, valamint be kell tartania az önkéntesekre vonatkozó chartát és a tanulói mobilitás minőségi chartájának elveit, továbbá hogy az európai önkéntes szolgálatnak olyan struktúrán kell alapulnia, amelyek ösztönzik, hogy az önkéntes szervezetek fogadószervezetekké váljanak, ezáltal biztosítva számukra megfelelő támogatást és képzést, ugyanakkor megerősítve azon koordináló szervezetek szerepét, amelyek nagyszámú fogadószervezetet támogatnak, például az adminisztrációt és a képzést illetően;
11. emlékeztet, hogy az európai önkéntes szolgálatnak olyan struktúrára kell épülnie, amely lehetővé teszi azt, hogy a fiatalok gyorsan és könnyen hozzáférhessenek a programhoz, és ezért felszólít a program jelenlegi alkalmazási rendszerének egyszerűsítésére;
12. hangsúlyozza, hogy a külföldi önkéntes tapasztalatszerzést követően posztorientációs és posztintegrációs képzés formájában meg kell erősíteni a nyomonkövetési és helyi szempontokat a helyi közösségeknek nyújtott támogatás révén, nemcsak az indulás előtt, de a visszatérés után is;
13. hangsúlyozza, hogy minőségi mentorálást kell biztosítani a teljes folyamat során felelős önkéntes irányítás révén és azáltal, hogy felhívják az önkéntesek figyelmét a szervezetekkel és a közösségekkel szembeni egyéni felelősségükre;
14. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
- [1] HL L 17., 2010.1.22., 43-49. o.
- [2] HL C 398., 2012.12.22., 1. o.
- [3] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0549.
- [4] HL C 322. E, 2013.11.15., 14. o.
- [5] http://ec.europa.eu/citizenship/pdf/volunteering_charter_en.pdf