Eljárás : 2016/2936(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-1130/2016

Előterjesztett szövegek :

B8-1130/2016

Viták :

PV 26/10/2016 - 17
CRE 26/10/2016 - 17

Szavazatok :

PV 27/10/2016 - 8.7
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :


ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 187kWORD 91k
19.10.2016
PE589.730v01-00
 
B8-1130/2016

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


a nukleáris biztonságról és az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról (2016/2936(RSP))


Rolandas Paksas, Fabio Massimo Castaldo, Ignazio Corrao, Isabella Adinolfi az EFDD képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a nukleáris biztonságról és az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról (2016/2936(RSP))  
B8-1130/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a 2016. áprilisában Washingtonban megrendezett nukleáris biztonsági csúcstalálkozó záróközleményére,

–  tekintettel a nukleáris anyagok fizikai védelméről szóló egyezményre és annak 2005. évi módosításaira,

–  tekintettel a nukleáris terrorcselekmények visszaszorításáról szóló nemzetközi egyezményre,

–  tekintettel a Átfogó Atomcsend Szerződésre,

–  tekintettel az atomsorompó-szerződésre (NPT),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2310 (2016) sz. határozatára,

–  tekintettel az atomsorompó-szerződés felülvizsgálati konferenciájának a tömegpusztító fegyverektől mentes Közel-Kelet megteremtésére vonatkozó ajánlásairól szóló 2013. január 17-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a 2003. december 12-én elfogadott, „Biztonságos Európa egy jobb világban” elnevezésű európai biztonsági stratégiára, valamint a 2003-ban elfogadott, „A tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni stratégia” és a 2008-ban elfogadott „A fellépés új irányai” című dokumentumra,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának az Észak-Korea/KNDK által legutóbb végrehajtott kísérleti atomrobbantások nyomán született határozataira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel több mint 25 évvel a hidegháború befejezése után az ismert, felhalmozott atomfegyverek száma még mindig több mint 15 000 egység; mivel egyetlen nukleáris robbanófej emberek milliói életének kioltására, továbbá tartós hatású környezeti katasztrófák előidézésére képes, különösen ha a robbanásra nagyvárosban kerül sor;

B.  mivel a nukleáris és radiológiai terrorizmus által okozott fenyegetés továbbra is a nemzetközi biztonságra irányuló legnagyobb kihívás; mivel a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) szerint „az elmúlt ötven év folyamán radioaktív források millióit terítették világszerte”, és ezek több mint 100 országban vannak szétszórva, számos esetben elégtelen biztonsági körülmények között, kitéve az eltulajdonítás veszélyének; mivel a Nuclear Threat Initiative elnevezésű szervezet nukleáris biztonsági mutatójának 2016. évi kiadása szerint számos, atomenergia-program végrehajtását fontolóra vevő fejlődő ország nem hozott a nukleáris létesítmények szabotázs elleni megfelelő védelméhez szükséges intézkedéseket;

C.  mivel a terroristák már régóta érdeklődést mutatnak a radiológiai fegyverek iránt, és a biztonsági szakértők nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy terrorista csoportok vagy nem állami szereplők képesek lehetnek atomfegyverekhez hozzájutni;

D.  mivel a nukleáris leszereléssel kapcsolatban továbbra sincsen előrelépés, miközben az atomhatalmak közötti feszültségek egyre nőnek, és jelenleg nem terveznek tárgyalásokat az atomfegyverrel rendelkező államok felhalmozott fegyvereinek további szabályozásáról vagy számuk csökkentéséről;

E.  mivel a 2013. áprilisi, negyedik nukleáris biztonsági csúcstalálkozóra az Egyesült Államokban került sor; mivel a csúcstalálkozón több mint 50 ország és nemzetközi szervezet vett részt, amelyek célja, hogy kézzelfogható javulást érjenek el a nukleáris biztonsággal kapcsolatos magatartás terén, valamint hogy megerősítsék a globális nukleáris biztonság alapjait; mivel Oroszország nem vett részt a csúcstalálkozón;

F.  mivel 20 évvel az Átfogó Atomcsend Szerződés elfogadása után a szerződés még mindig nem lépett hatályba, mivel az úgynevezett 2. melléklet szerinti országok közül nyolc még mindig nem ratifikálta;

G.  mivel az az atomfegyverek (mind vertikális, mind horizontális) elterjedésének kockázata a világ számos régiójában továbbra is fennáll, és emiatt még inkább felfuthat a nukleáris technológiák katonai célú fejlesztése;

H.  mivel a KNDK az egyetlen olyan állam a világon, amelyik a 21. században ismételten kísérleti atomrobbantásokat hajtott végre, továbbra is figyelmen kívül hagyva az ENSZ Biztonsági Tanácsának e téren hozott határozatait; mivel 2016. szeptember 9-én a Nemzetközi Megfigyelőrendszer (IMS) szokatlan szeizmikus eseményt észlelt, amikor a KNDK bejelentette, hogy sikerrel hajtotta végre ötödik nukleáris kísérletét; mivel a KNDK 2006-ban végrehajtott, első kísérletei óta az ENSZ öt alkalommal szabott ki szankciókat az országgal szemben, amely azonban nem mutatott hajlandóságot katonai nukleáris programjának leállítására;

I.  mivel a nukleáris leszerelést előmozdító nyitott munkacsoport (OEWG) három ülésére az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2015. decemberi határozatának megfelelően 2016-ban Genfben került sor; mivel az OEWG ismételten megerősítette azt a célkitűzését, hogy a világot atomfegyverektől mentessé tegye, és ezt az állapotot fenntartsa; mivel az OEWG végső, széles körű támogatás mellett elfogadott javaslata felhívja a Közgyűlést, hogy 2017-ben hívjon össze konferenciát az atomfegyverek betiltását célzó, jogilag kötelező érvényű eszköz megvitatása céljából, melynek végső célja az atomfegyverek teljes felszámolása;

J.  mivel számos nemzetközi szerződés sikeresen hozott létre atomfegyvermentes övezeteket, még olyan területeken is, ahol jelentős politikai feszültségek állnak fenn; mivel mindmáig hét ilyen övezet van, ahol a részes államok megállapodtak abban, hogy tartózkodnak az atomfegyverek birtoklásától, fejlesztésétől és telepítésétől; mivel a közel-keleti, tömegpusztító fegyverektől mentes övezet létrehozására irányuló erőfeszítések rendkívül nehéznek bizonyultak;

K.  mivel az Unió jelentős szerepet játszott az Iránnal kötött nukleáris megállapodás létrehozásában; mivel az Unió aláírta az átfogó közös cselekvési tervet, és továbbra is együttműködik az E3+3 partnerekkel a terv maradéktalan végrehajtása érdekében; mivel a NAÜ megerősítette, hogy Irán az atomenergiával kapcsolatos területen számára előírt valamennyi intézkedést meghozta;

L.  mivel az atomsorompó-szerződés 2015. évi felülvizsgálati konferenciáján a felek nem tudtak megegyezni érdemi zárónyilatkozatban, és csak minimális előrelépést tettek a 2010. évi ajánlásokhoz képest; mivel ezt a kudarcot a tömegpusztító fegyverektől mentes közel-keleti övezet létrehozásával kapcsolatos vitának tulajdonították; mivel a szerződés által taglalt különböző területeken továbbra is jelentős számú eldöntetlen kérdés maradt, ideértve a nukleáris leszerelést célzó hatékony intézkedéseket, az atomfegyverek használatához kötődő humanitárius kérdéseket, valamint az elismert, atomfegyverekkel rendelkező államok általi jelentéstételt; mivel ennek ellenére az atomsorompó-szerződés továbbra is az atomsorompó-szabályozás sarokköve;

M.  mivel a KNDK 2003-ban kilépett az atomsorompó-szerződésből, és azóta nem csatlakozott hozzá újra; mivel a KNDK magatartása negatív és fontos precedenst teremtett, amely komoly visszalépést jelent a nukleáris leszereléshez vezető úton;

N.  mivel a leszerelés terén teendő előrelépés hiánya miatti kritikák a humanitárius kezdeményezés elindítását eredményezték, amely a humanitárius szándéknyilatkozatban csúcsosodott ki, amelynek célja az atomfegyverek betiltására és felszámolására vonatkozó joghézag megszüntetését célzó hatékony intézkedések meghatározása és végrehajtása; mivel ezt a kezdeményezést 127 ország támogatja;

O.  mivel a „Biztonságos Európa egy jobb világban” elnevezésű európai biztonsági stratégia a tömegpusztító fegyverek elterjedését az Európa biztonsága elleni lehető legsúlyosabb fenyegetésnek minősíti; mivel az EU vezérelve és átfogó célja a leszerelés és az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása tekintetében valamennyi, vonatkozó nemzetközi eszköz fenntartása és megerősítése;

1.  határozottan hisz az atomfegyverektől mentes világban; felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy működjenek együtt, és a nemzetközi fórumokon is tegyenek azért, hogy eredmények szülessenek e téren az atomfegyverek számának csökkentése, végső soron pedig nullára csökkentése érdekében világszerte és területükön egyaránt; elutasítja azt az elképzelést, hogy szükség van a nukleáris elrettentésre, helyette a többoldalú diplomáciai erőfeszítéseket és a közvetítést támogatja;

2.  üdvözli a 2016. évi nukleáris biztonsági csúcstalálkozó eredményeit, köztük a nukleáris biztonsággal foglalkozó kapcsolattartó csoport létrehozását, melynek célja, hogy elősegítse a lendület fenntartását a csúcstalálkozót követően is; örömmel veszi tudomásul a cselekvési tervvel kapcsolatban létrejött megállapodást, amelynek keretében öt nemzetközi szervezetet támogatnak munkájában, valamint a nukleáris biztonság előmozdítását célzó konkrét fellépésekre vonatkozó 137 kötelezettségvállalást; örömmel veszi tudomásul az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1540 (2004). sz. határozatának teljes és egyetemes végrehajtásáról szóló közös nyilatkozatot; sajnálattal veszi tudomásul, hogy Oroszország, a legfontosabb nemzetközi szereplők egyike, nem vett részt a csúcstalálkozón;

3.  örömmel veszi tudomásul a nukleáris anyagok fizikai védelméről szóló egyezmény 2005. évi módosításának hatálybalépését, amely a részes államok számára kötelezettségként írja elő a polgári nukleáris anyagok NAÜ-iránymutatásoknak megfelelő védelmét és a hasadóanyagok csempészete további büntethetővé tételének és üldözésének elősegítését; felhív az egyezmény egyetemes ratifikációjára és végrehajtására, és sürgeti az egyezményt még nem ratifikáló országokat, hogy ezt minél hamarabb tegyék meg;

4.  sajnálattal állapítja meg, hogy az Átfogó Atomcsend Szerződés 20. évfordulóján még mindig nem lépett hatályba; meggyőződése, hogy a szerződés központi szerepet játszik a nemzetközi atomsorompó-szabályozás megerősítésében; sürgeti azokat az államokat, amelyek még nem írták alá vagy nem ratifikálták a szerződést, hogy további késedelem nélkül tegyék ezt meg; megerősíti, hogy az Unió támogatja a szerződés mihamarabbi hatálybalépését és egyetemessé tételét; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy továbbra is ösztönözze azokat az államokat, amelyek hozzájárulása szükséges a szerződés hatálybalépéséhez;

5.  helyteleníti a KNDK-ban végzett legutóbbi nukleáris kísérletet, amely rendkívül negatív üzenetet hordoz a világbékére, a regionális stabilitásra és az emberi jogok KNDK-beli helyzetére vonatkozóan; emlékeztet rá, hogy a KNDK-nak az ENSZ megtiltotta, hogy bármiféle nukleáris vagy rakétatechnológiai kísérletet hajtson végre; kijelenti, hogy a KNDK által elkövetett jogsértések komoly kihívás elé állítják a nemzetközi közösséget, és szorgalmazza, hogy az ország tartózkodjon a további nukleáris kísérletektől, és kerülje a feszültségek szítását a különben is bizonytalan helyzetű régióban; tudomásul veszi, hogy a KNDK ellen újabb szigorú szankciókat fogadtak el, és felhívja az összes érintett felet, hogy maradéktalanul hajtsa végre őket; hangsúlyozza azonban, hogy a korábbi szankciókkal nem sikerült elérni a KNDK nukleáris programjának akadályozásával kapcsolatban elvárt eredményt; ismételten megerősíti, hogy a szankcióknak a polgári lakosságra csak a lehető legenyhébb hatást szabad gyakorolniuk, és a Koreai-félsziget nukleáris problémájának – különösen a hatoldalú megbeszélések újraindítása révén történő – politikai megoldását célzó eszköznek kell őket tekinteni;

6.  határozottan elítél mindenfajta, a KDNK nukleáris katonai programjához közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódó kutatást, fejlesztést, illetve technológia, kutatás vagy kapacitás használatát vagy végrehajtását; határozottan elítéli a KDNK által folytatott rakétatechnológiai fejlesztést (a szárazföldről indítható rakétákét és a tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakétákét egyaránt) mint a világ biztonságára és különösen Ázsia biztonságára és stabilitására irányuló fenyegetést;

7.  sajnálattal veszi tudomásul a KNDK általi provokációt, elítéli az ország összes nukleáris és rakétakísérletét, valamint agresszív retorikáját és az Egyesült Államok, Dél-Korea és Japán ellen megnyilvánuló gyűlöletbeszédét; felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy szakítsanak meg mindenfajta együttműködést a KNDK-val a nukleáris technológiák és a nukleáris fizika terén mindaddig, amíg az ország fel nem hagy katonai nukleáris programjával;

8.  felhív az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Dél-Korea és Japán kormányával való további összefogásra a KNDK-beli atomfegyverek kérdésével kapcsolatos jobb egyeztetés érdekében, kétoldalú csatornák és többoldalú fórumok használatával egyaránt; hangsúlyozza az atomfegyverek elterjedésének a legutóbbi KNDK-beli fejleményekből fakadó kockázatát;

9.  felhívja az európai hatóságokat és a tagállamokat, hogy szigorúan ellenőrizzék a polgári nukleáris technológia KNDK-nak vagy a KNDK közvetítőinek történő minden lehetséges átadását;

10.  üdvözli az OEWG létrehozását és munkáját; üdvözli az ENSZ Közgyűlésének tett, arra irányuló javaslatot, hogy hívjanak össze nemzetközi konferenciát a globális nukleáris leszerelés folyatásának módjairól, beleértve egy lehetséges kötelező jogi eszközről folytatandó tárgyalások céljából; felhívja a tagállamokat arra, hogy támogassák ezt a javaslatot, és Federica Mogherini alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t arra, hogy támogatólag működjenek közre egy ilyen konferencia megszervezésében;

11.  maradéktalanul támogatja az atomfegyverektől mentes övezeteket, amelyek jelentősen hozzájárulnak az atomfegyverektől mentes világ megvalósításához; úgy véli, hogy egy hasonló övezet létrehozása a Közel-Keleten javítaná a régió békéjének esélyeit;

12.  üdvözli az unió szerepét az átfogó közös cselekvési terv létrejöttében, valamint az alelnök/főképviselő e kérdés iránti folyamatos elkötelezettségét; úgy véli, hogy ennek a pozitív tapasztalatnak példaként kell szolgálnia arra, hogy az Unió világszerte fontos szerepet tölthet be a súlyos válságok megoldásának keresésében; felhív minden részes felet, hogy támogassák az egyelőre gyenge megállapodást, és tartsák be valamennyi előírását;

13.  felhívja az iráni hatóságokat, hogy biztosítsanak átláthatóságot, valamint tanúsítsanak elkötelezettséget és nyitottságot polgári nukleáris programjukra vonatkozóan, ideértve az adatok megosztását a nemzetközi szervezetekkel, például a NAÜ-vel;

14.  meggyőződése, hogy az atomsorompó-szerződés 2015. évi felülvizsgálati konferenciájának kudarca ellenére a nukleáris leszerelésnek és az atomfegyverek elterjedése megakadályozásának továbbra is kiemelt helyen kell szerepelnie a nemzetközi napirenden, és ismételten kijelenti, hogy az atomsorompó-szerződés marad az atomsorompó-szabályozás sarokköve és a nukleáris leszerelés folytatásának alapja; felhívja a nemzetközi közösséget, hogy továbbra is dolgozzon e cél megvalósításán, realista és észszerű utat választva a következő felülvizsgálati ciklusra; meggyőződése, hogy az Uniónak aktív szerepet kell játszania e téren, és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozására tett globális erőfeszítések jelentős szereplőjévé kell kinőnie magát;

15.  meggyőződése, hogy az újonnan felmerülő fenyegetések és kihívások, valamint a nemzetközi környezet változásai miatt a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni 2003. évi uniós stratégia és a 2008. évi „európai uniós fellépés új irányai” felülvizsgálatra szorul;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az ENSZ főtitkárának.

(1)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0028.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat