Eljárás : 2016/2936(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-1132/2016

Előterjesztett szövegek :

B8-1132/2016

Viták :

PV 26/10/2016 - 17
CRE 26/10/2016 - 17

Szavazatok :

A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0424

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 291kWORD 103k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-1122/2016
19.10.2016
PE589.732v01-00
 
B8-1132/2016

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


a nukleáris biztonságról és az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról (2016/2936(RSP))


Urmas Paet, Petras Auštrevičius, Dita Charanzová, Gérard Deprez, Fredrick Federley, Ivan Jakovčić, Ilhan Kyuchyuk, Valentinas Mazuronis, Louis Michel, Javier Nart, Jozo Radoš, Marietje Schaake, Pavel Telička, Hilde Vautmans az ALDE képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a nukleáris biztonságról és az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról (2016/2936(RSP))  
B8-1132/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződésről elfogadott, 2010. március 10-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az atomsorompó-szerződés felülvizsgálati konferenciájának a tömegpusztító fegyverektől mentes Közel-Kelet megteremtésére vonatkozó ajánlásairól szóló, 2013. január 17-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott, a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni uniós stratégiára,

–  tekintettel arra, hogy az atomsorompó-szerződés felülvizsgálatát célzó 2015. évi konferencián nem sikerült megállapodást elérni egy záródokumentumról,

–  tekintettel a Tanács 8079/15. számú következtetéseire az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés részes feleinek kilencedik felülvizsgálati konferenciájáról,

–  tekintettel a nukleáris biztonsággal foglalkozó washingtoni csúcstalálkozó alkalmával 2016 tavaszán elfogadott dokumentumokra,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának az Átfogó Atomcsend Szerződés (CTBT) 20. évfordulója alkalmából elfogadott 2310 (2016). számú határozatára,

–  tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet parlamenti közgyűlése által konszenzussal elfogadott 1977-es tbiliszi nyilatkozatra,

–  tekintettel a G7-eknek az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról és a lefegyverzésről szóló, 2006. április 11-i, a japán Hirosimában kiadott nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének egy atomfegyverektől mentes közel-keleti övezet létrehozásáról szóló, 2011. december 13-i határozatára (A/RES/66/61),

–  tekintettel a nukleáris fegyverektől, valamint minden más tömegpusztító fegyvertől mentes közel-keleti övezet létrehozásához vezető folyamat támogatásáról szóló, 2012. július 23-i 2012/422/KKBP tanácsi határozatra(3),

–  tekintettel az ENSZ közgyűlésének a többoldalú nukleáris leszerelés előmozdításáról szóló, 2015. december 7-i A/RES/70/33. számú határozatára és a nyitott munkacsoportnak (OEWG) az ENSZ Közgyűléséhez intézett, 2016. augusztus 19-én elfogadott jelentésére (A/71/371),

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unió szomszédságában a biztonsági helyzet jelentősen romlott, és kevésbé kiszámíthatóvá vált; megállapítja, hogy a fenyegetések mind hagyományos, mind nem hagyományos jellegűek, és hogy kiváltóik között államok, illetve nem állami regionális és globális szereplők egyaránt találhatók;

B.  mivel a nemzetközi béke, biztonság és stabilitás elé súlyos kihívásokat állítanak különböző fejlemények, többek között az olyan, atomfegyverrel rendelkező államok közötti kapcsolatok romlása, mint például az Oroszországi Föderáció, az Egyesült Államok, India, Pakisztán és Izrael, továbbá a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) nukleáris képességeinek továbbfejlesztése;

C.  mivel a tömegpusztító fegyverek biológiai és vegyi formáinak elterjedését az 1972-es biológiai- és toxinfegyver-tilalmi egyezmény (BTWC) és a vegyifegyver-tilalmi egyezmény (CWC) által tartalmazott tilalmak és kötelezettségek hatékony nemzetközi alkalmazása révén minimalizálják és fokozatosan megszüntetik; mivel azonban a nukleáris tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedése továbbra is a globális közösség egyik legsúlyosabb aggályát jelenti;

D.  mivel 2016. januárban kilenc állam – az Egyesült Államok, Oroszország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Kína, India, Pakisztán, Izrael és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság – összesen mintegy 15 395 atomfegyverrel rendelkezett a 2015-ös mintegy 15 850-hez képest;

E.  mivel elsőbbséget kell kapnia annak megakadályozásának, hogy terrorista szervezetek vagy újabb államok jussanak atomfegyverekhez vagy ilyen fegyvereket felhasználjanak, valamint a teljes nukleáris arzenál csökkentésének és felszámolásának, és az atomfegyverektől mentes világ felé való elmozdulásnak;

F.  mivel nem történt előrelépés az atomsorompó-szerződés 2010. évi felülvizsgálati konferenciáján elfogadott nukleáris leszerelésre irányuló konkrét lépések terén; mivel az atomsorompó-szerződés 2010. évi felülvizsgálati konferenciája újból hangsúlyt helyezett az atomfegyverekhez kötődő humanitárius szempontokra;

G.  mivel továbbra is kiemelt szerepet kell kapnia annak, hogy tovább erősítsük az atomsorompó-szerződés mindhárom pillérének az atomfegyverek elterjedésének megakadályozására és a leszerelésre vonatkozó központi célkitűzéseit, nevezetesen az atomfegyverek elterjedésének megakadályozását, a leszerelést és az atomenergia békés célokra való felhasználásával kapcsolatos együttműködést;

H.  mivel az atomsorompó-szerződést aláíró, atomfegyverrel rendelkező államok korszerűsítik és növelik atomfegyver-arzenáljukat és vonakodnak attól, hogy csökkentsék vagy felszámolják nukleáris arzenáljukat és csökkentsék a nukleáris elrettentés katonai doktrínájához való ragaszkodásukat;

I.  mivel Oroszországban és az Egyesült Államokban továbbra is folyamatban van a új START-szerződés (Stratégiai Fegyverzetcsökkentési Szerződés) végrehajtása, amely 2021-ben hatályát veszti; mivel az Egyesült Államoknak az új START-szerződést követő egyezményről szóló tárgyalások megkezdésére irányuló hivatalos javaslatát az Oroszországi Föderáció nem viszonozta, és még nem tárgyaltak az új START-szerződést követő megállapodásról, amely foglalkozna a nem stratégiai és stratégiai atomfegyverek azok felszámolását célzó csökkentésével;

J.  mivel az atomfegyverekkel végzett kísérleti robbantások és/vagy bármely egyéb nukleáris robbantás fenyegetést jelent a nemzetközi békére és biztonságra nézve, és akadályozza a globális nukleáris leszerelést és az atomsorompó-rendszert; mivel az atomcsendszerződés a leghatékonyabb módja az atomfegyverekkel végzett kísérleti robbantások és egyéb nukleáris robbantások betiltásának; mivel 2016-ban volt az Átfogó Atomcsend Szerződés (CTBT) aláírásra való 1996. szeptember 24-i megnyitásának 20. évfordulója;

K.  mivel az atomfegyverektől, valamint minden más tömegpusztító fegyvertől mentes közel-keleti övezet 2012 decemberéig, az atomsorompó-szerződés részes feleinek a 2010. évi felülvizsgálati konferencián kötött, konszenzuson alapuló megállapodásával összhangban történő létrehozásáról szóló konferenciára az összehívására irányuló minden erőfeszítés ellenére nem került sor;

L.  mivel a Törökországban telepített egyesült államokbeli atomfegyverek biztonságát és védelmét szigorúbban ellenőrizni kell a szíriai fegyveres konfliktus miatt;

M.  mivel a fegyverzetellenőrzési és az atomfegyverek elterjedésének megakadályozását célzó megállapodások Európa hidegháborút követő biztonsági rendszerének fontos részét képezik, és ez a rendszer most különösen törékeny az ukrajnai orosz agresszió fényében;

N.  mivel 2015. december 5-én volt a budapesti megállapodás aláírásának 20. évfordulója; mivel Ukrajna tiszteletben tartotta a megállapodás valamennyi rendelkezését, és előremutató álláspontot képviselt a nukleáris leszereléssel és az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásával kapcsolatban, szemben az Oroszországi Föderációval, amely Ukrajna területe egy részének (a Krím félsziget) elfoglalása és a Kelet-Ukrajnában indított fegyveres agresszió által megszegte kötelezettségvállalásait; mivel ez a helyzet veszélyes precedenst teremtett, hiszen egy olyan állam, amely garantálta Ukrajna biztonságát – Ukrajna azon döntésére válaszul, hogy atomfegyverrel nem rendelkező államként csatlakozik az atomsorompó-szerződéshez –, megsértette Ukrajna szuverenitását és területi integritását, továbbá aláásta és súlyosan károsította nemcsak az egész eszköz hitelességét, hanem az atomfegyverrel rendelkező államok által nyújtott negatív biztonsági garanciák eszközét, valamint magát az atomsorompó-szerződést is, illetve a globális nukleáris leszerelésnek és az atomfegyverek elterjedése megakadályozásának a nemzetközi jogon és többoldalú szerződéseken alapuló előmozdítása elképzelését;

O.  mivel Oroszország Iskander típusú, nukleáris robbanófejek hordozására képes rövid hatótávolságú rakétákat telepített Kalinyingrádba annak érdekében, hogy gyakorlatokat és átrepüléseket végezzen atomfegyverek hordozására képes rendszerekkel, és mivel Oroszország arra vonatkozó döntése, hogy felfüggeszti az Egyesült Államokkal 2000-ben kötött, a plutónium megsemmisítéséről és igazgatásáról szóló megállapodást, növelte az azzal kapcsolatos aggodalmakat, hogy Oroszország fokozottan támaszkodik atomfegyverekre;

P.  mivel az EU fontos szerepet játszik az Iránnal megegyezésben kidolgozott átfogó közös cselekvési terv részes feleként, és többek között teljes jogú tagja a megállapodás végrehajtását felügyelő vegyes bizottságnak;

Q.  mivel 2016. szeptember 9-én a KNDK az 5. nukleáris kísérletét végezte el mindössze hónapokkal a 2016. január 6-i kísérlet után; mivel ez a KNDK által „sikeres hidrogénbomba kísérletnek” nevezett kísérlet egyértelműen megsérti az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatai, illetve Dél- és Észak-Koreának a Koreai-félsziget nukleáris leszereléséről szóló 1992. évi közös nyilatkozata révén – amely kimondja, hogy a két ország nem fejleszt ki vagy birtokol atomfegyvereket – az országra háruló kötelezettségeket; mivel bármely tömegpusztító fegyver – de különösen az atomfegyverek és hordozóeszközeik – elterjedése fenyegetést jelent a nemzetközi békére és biztonságra nézve; mivel a KNDK 2003-ban bejelentette, hogy kilép az atomsorompó-szerződésből, 2006 óta nukleáris kísérleteket hajt végre, 2009-ben pedig hivatalosan bejelentette, hogy elrettentés céljából atomfegyvert fejlesztett ki, ami azzal jár, hogy sokkal nagyobb fenyegetést jelent északkelet-ázsiai szomszédaira, valamint a regionális és nemzetközi békére és biztonságra nézve;

R.  mivel a 2003-as európai biztonsági stratégia szerint a tömegpusztító fegyverek elterjedése a biztonságunk elleni egyik lehető legsúlyosabb fenyegetés, a tömegpusztító fegyverekkel folytatott fegyverkezési versenyt is beleértve, és az EU elkötelezett a többoldalú szerződéses rendszerek egyetemes betartásának elérése és a szerződések, valamint ellenőrzésre vonatkozó rendelkezéseik megerősítése mellett; mivel a 2016. évi uniós globális stratégia egyáltalán nem említi a tömegpusztító fegyvereket, az atomfegyverek elterjedésének megakadályozását és a fegyverzetellenőrzést;

S.  mivel az atomsorompó-szerződés 2015. évi felülvizsgálati konferenciáját megelőzően az EU sajnálatos módon nem tudott közös álláspontban megállapodni a nukleáris leszereléssel kapcsolatban, első alkalommal elismerve, hogy „eltérő vélemények” hangzottak el az atomfegyverek fennmaradásának következményei tekintetében, és hogy az atomsorompó-szerződés 2015. évi felülvizsgálati konferenciáján nem sikerült záródokumentumot elfogadni a Közel-Kelet tömegpusztító fegyverektől mentes övezetté tételére irányuló regionális erőfeszítések folytatásával kapcsolatos véleménykülönbségek miatt;

T.  mivel az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott, a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni uniós stratégiában az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy minden rendelkezésre álló eszközt felhasznál a globális szinten aggodalmat keltő proliferációs programok megakadályozása, megállítása és lehetőség szerinti felszámolása érdekében;

1.  mély aggodalmát fejezi ki a regionális és nemzetközi biztonság romlása, az atomfegyverek szerepének ezzel összefüggésben történő ismételt felbukkanása, valamint a leszerelésre és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására irányuló tényleges lépések végrehajtásának elmaradása miatt;

2.  felszólítja az összes atomfegyverrel rendelkező államot, hogy hozzanak konkrét ideiglenes intézkedéseket az atomfegyverek felrobbanása kockázatának csökkentésére, többek között az atomfegyverek készenléti állapotának csökkentésével és az atomfegyverek hadrendből való kivonásával és raktárakban való elhelyezésével, az atomfegyverek szerepének katonai doktrínájukban való visszaszorításával, valamint minden típusú atomfegyver számának gyors csökkentésével;

3.  mély aggodalmát fejezi ki a közepes hatótávolságú nukleáris erők szerződése (INF szerződés) lehetséges megsértései miatt;

4.  támogatja a 2016-os nukleáris biztonsági csúcstalálkozót, elismerve, hogy a nukleáris anyagok engedély nélküli kereskedelme és használata közvetlen és súlyos fenyegetést jelent a világ biztonságára, és várakozással tekint valamennyi fegyverkezésre alkalmas anyag teljes körű nyomon követésének és fizikai biztosításának elérése elé;

5.  üdvözli az ENSZ nyitott munkacsoportja (OEWG) munkájának befejezését, amely az ENSZ Közgyűlés A/RES/70/33. számú határozatának megfelelően előmozdította a nukleáris leszerelésre irányuló többoldalú tárgyalások ügyét; üdvözli az OEWG zárójelentésében szereplő, és 2016. augusztus 19-én széles körű támogatással elfogadott, az ENSZ Közgyűléséhez intézett azon ajánlást, hogy 2017-ben hívjon össze egy valamennyi állam előtt nyitva álló konferenciát egy, a nukleáris fegyverek betiltását célzó, jogilag kötelező érvényű eszköz megvitatása érdekében, melynek végső célja a nukleáris fegyverek teljes körű megsemmisítése lenne; elismeri, hogy ez meg fogja erősíteni az atomfegyverek elterjedésének megakadályozására és a leszerelésre irányuló célkitűzéseket és kötelezettségeket, amelyeket az atomsorompó-szerződés tartalmaz, valamint segíteni fogja a globális biztonság és a nukleáris fegyverektől mentes világ létrehozásához szükséges feltételek kialakítását;

6.  felkéri az uniós tagállamokat, hogy támogassák egy ilyen konferencia 2017-es összehívását, és vegyenek részt konstruktívan annak munkájában, és felkéri Federica Mogherini alelnököt/főképviselőt és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy konstruktívan járuljanak hozzá a 2017-es tárgyalókonferencia munkájához;

7.  emlékeztet az Átfogó Atomcsend Szerződés (CTBT) aláírásra való 1996. szeptember 23-i megnyitásának 20. évfordulójára, és kiemeli, hogy egy egyetemes, nemzetközileg és ténylegesen ellenőrizhető atomcsend szerződés a leghatékonyabb módja az atomfegyverekkel végzett kísérleti robbantások és más nukleáris robbantások betiltásának;

8.  sürgeti a CTBT II. mellékletében felsorolt azon fennmaradó államokat, amelyeknek még ratifikálniuk kell a szerződést annak hatálybalépéséhez, hogy sürgősen írják alá és/vagy ratifikálják a CTBT-t annak érdekében, hogy ez a döntő fontosságú nemzetközi eszköz további késedelem nélkül teljes jogerőre emelkedjen, és e vonatkozásban üdvözli az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2310 (2016). számú határozatát;

9.  nagyra értékeli a CTBTO Előkészítő Bizottsága által hatékony nemzetközi nyomonkövetési rendszerének befejezése és működtetése terén elért jelentős előrelépést, amely jelentős bizalomerősítő intézkedésként még a szerződés hatálybalépése nélkül is hozzájárul a regionális stabilitáshoz, erősíti a nukleáris nonproliferációs és leszerelési rendszert, és további tudományos és polgári előnyökkel jár az államok számára; kifejezi azon meggyőződését, hogy a nyomonkövetési rendszer folyamatos működtetéséhez a CTBTO Előkészítő Bizottsága továbbra is az államok finanszírozási hozzájárulásaira fog támaszkodni;

10.  sürgeti az atomfegyverrel rendelkező államokat, hogy a jövőben hagyjanak fel a nukleáris képességeik kihasználásán alapuló mindennemű stratégiai tervezéssel; szorgalmazza a párbeszéd elmélyítését valamennyi atomfegyverrel rendelkező állammal egy olyan közös menetrend érdekében, amelynek célja a nukleáris robbanófejkészletek fokozatos csökkentése; különösen támogatja az USA és Oroszország lépéseit telepített atomfegyvereik számának az új START-szerződés szerinti csökkentésére;

11.  elismeri, hogy a rövid hatótávolságú, hadszíntéri, szubstratégiai megjelölésű nukleáris robbanófejek Európa területéről történő eltávolítása pozitívan járulhatna hozzá további nukleáris fegyverektől mentes övezetek feltételeinek megteremtéséhez, ezáltal hozzájárulva az atomsorompó-szerződésben foglalt nonproliferációs és leszerelési kötelezettségek teljesítéséhez, és eközben precedenst teremtve a további nukleáris leszerelés tekintetében;

12.  az atommentes világ felé vezető pozitív lépésként méltatja az atommentes övezetek létrehozását; e tekintetben úgy véli, hogy egy atommentes övezet létrehozása a Közel-Keleten a tartós és átfogó béke elérésének alapvető fontosságú eleme lenne a régióban; ebben az összefüggésben kifejezi súlyos csalódottságát amiatt, hogy nem került sor az atomsorompó-szerződésben foglaltak szerint a tömegpusztító fegyverektől mentes közel-keleti övezet létrehozásáról szóló 2012-es konferencia megrendezésére;

13.  támogatja a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) mandátumának megerősítésére irányuló további erőfeszítéseket, beleértve a NAÜ biztosítéki megállapodásaihoz csatolt kiegészítő jegyzőkönyvek általános érvényűvé tételét, valamint a bizalomépítő intézkedések kidolgozását célzó egyéb lépéseket;

14.  meggyőződése, hogy az átfogó közös cselekvési terv (JCPOA) – közismert nevén: az iráni nukleáris megállapodás – a többoldalú diplomácia és különösen az európai diplomácia jelentős eredménye, amelynek nemcsak az EU–iráni kapcsolatok számottevő javulását kell lehetővé tennie, hanem a stabilitás előmozdítását is az egész régióban; véleménye szerint az összes fél felelős a megállapodás szigorú és maradéktalan végrehajtásáért; üdvözli a Közös Bizottság létrejöttét, amelyben Irán és az E3/EU+3 (Kína, Franciaország, Németország, az Oroszországi Föderáció, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok képviselői, valamint az alelnök/főképviselő) vesznek részt; teljes mértékben támogatja az alelnököt/főképviselőt a JCPOA égisze alatt létrehozott Közös Bizottság koordinátori szerepében, és meggyőződése, hogy a JCPOA szigorú és teljes végrehajtása továbbra is rendkívül fontos;

15.  elítéli a KNDK által végrehajtott legutóbbi nukleáris kísérleteket, valamint hogy az ország elutasítja az ENSZ Biztonsági Tanácsa különböző határozatait, köztük a legutóbbi, 2016. március 2-i 2070. sz. határozatot; sürgeti a KNDK-t, hogy tartózkodjon a további provokatív fellépéstől, teljes, ellenőrizhető és visszafordíthatatlan módon állítsa le nukleáris és ballisztikusrakéta-programját, hagyjon fel minden kapcsolódó tevékenységgel, és azonnal teljesítse nemzetközi kötelezettségeit, ideértve az ENSZ Biztonsági Tanácsának és a NAÜ kormányzótanácsának határozatait, valamint a leszereléssel és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásával kapcsolatos egyéb nemzetközi előírásokat, és térjen vissza a tárgyalóasztalhoz; felszólítja a KNDK-t, hogy haladéktalanul írja alá és erősítse meg az Átfogó Atomcsend Szerződést; megerősíti, hogy diplomáciai és politikai megoldást szeretne találni a KNDK-val kapcsolatos nukleáris kérdésre; sürgeti Kínát, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa állandó tagjaként betöltött szerepének megfelelően gyakoroljon következetes nyomást a KNDK-ra;

16.  üdvözli, hogy a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló záradékokat iktattak be a harmadik országokkal kötött uniós egyezményekbe és cselekvési tervekbe; hangsúlyozza, hogy ezen intézkedéseket az EU valamennyi partnerországának kivétel nélkül végre kell hajtania;

17.  üdvözli az EU globális stratégiájának benyújtását, és sürgeti az EKSZ-t, hogy ennek nyomán tegye naprakésszé és bővítse ki a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló 2003-as uniós stratégiát és a fellépés új irányairól szóló 2009-es dokumentumot, figyelembe véve a fent ismertetett kérdéseket és problémákat annak érdekében, hogy az EU a többoldalú nukleáris leszerelési és nonproliferációs megállapodások megerősítésének és előmozdításának hajtóerejévé váljon;

18.  üdvözli az e témákkal kapcsolatos rendszeres együttműködést az EU Nonproliferációs Konzorciuma és más civil társadalmi szervezetek és agytrösztök keretein belül, és felkéri az EU Nonproliferációs Konzorciumát, hogy bővítse ki programját, és egyenrangú szempontként vegye fel arra a leszerelési megfontolásokat is;

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a tagállamoknak, a Bizottság alelnökének/az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ leszerelési ügyekért felelős főképviselőjének, az Átfogó Atomcsend-szerződés Szervezetének és a NAÜ főigazgatójának.

(1)

HL C 349 E., 2010.12.22., 77. o.

(2)

HL C 440., 2015.12.30., 97. o.

(3)

HL L 196., 2012.7.24., 67. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat