ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY az újságírók helyzetéről Törökországban

24.10.2016 - (2016/2935(RSP))

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján

Marine Le Pen, Edouard Ferrand, Mireille D’Ornano, Marcel de Graaff, Gerolf Annemans, Janice Atkinson, Harald Vilimsky, Jean-Luc Schaffhauser az ENF képviselőcsoport nevében

B8-1158/2016

Az Európai Parlament állásfoglalása az újságírók helyzetéről Törökországban

(2016/2935(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2016. október 26-i nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a sajtószabadság helyzete az utóbbi tíz évben jelentősen romlott Törökországban; mivel 2016-ban a Riporterek Határok Nélkül sajtószabadságra vonatkozó globális indexe szerint Törökország a 151. helyre került, míg 2005-ben a 98. helyen szerepelt;

B.  mivel a szólás és a sajtó szabadsága minden demokráciának lényegi és alapvető eleme;

C.  mivel Törökország mind a mai napig uniós tagjelölt ország;

D.  mivel a török kormány, visszaélve a szükségállapottal és a 2016. július 15-i elbukott puccskísérlettel, szigorúan korlátozza a szólás és a média szabadságát;

E.  mivel a Riporterek Határok Nélkül szerint a szükségállapot első hat hetében 89 újságírót tartóztattak le és 104 médiaorgánumot bezártak, aminek következtében több mint 2300 újságíró elvesztette munkáját, és legalább 330 újságíró sajtóigazolványát bevonták; mivel számtalan más újságírót jelenleg rendőrségi fogdában tartanak fogva, illetve lefogtak, majd vádemelés nélkül elengedtek, vagy egyelőre még nem tartóztattak le, de letartóztatási parancsot adtak ki ellenük;

F.  mivel már az elbukott puccskísérlet, illetve az azt követően bevezetett szükségállapot előtt is számos esetben és rendszeresen megsértették a sajtószabadságot, amelyek közül a legnevezetesebbek: a Cumhuriyet című újság elleni vizsgálat terrorizmus és kémkedés vádjával 2015 májusában, mert az újság közzétett egy videót, illetve tudósított Szíriába tartó, a dzsihádistáknak szánt fegyverekkel megrakott teherautókról; az előbbi napilap szerkesztője, Can Dündar, valamint újságírója, Erdem Gül letartóztatása novemberben; az Ipek médiacsoport tévéadói és újságjai elleni rendőrségi razzia és újságíróinak eltávolítása 2015 októberében; majd a Zaman című újság kormány általi lefoglalása 2016 márciusában;

G.  mivel az újságírók nem csak a kormány és a bíróságok célkeresztjében állnak, hanem tartaniuk kell a tömeg erőszakos fellépésétől is, amelyre például akkor került sor, amikor 2015 szeptemberében egy AKP párti parlamenti képviselő vezetésével támadást intéztek a Hürriyet újság ellen, majd a Hürriyet újságíróját, Ahmet Hakant négy férfi összeverte;

H.  mivel a média szabadságának törökországi megsértései európai polgárokat is érintettek, így Jan Böhmermann német szatirikust és Ebru Umar dán újságírót;

I.  mivel Törökországban több ezer internetes honlap működését felfüggesztették; mivel a Human Rights Watch szerint 2015 első hat hónapjában a török hatóságoktól származott a Twitterhez intézett összes olyan kérelem csaknem háromnegyede, amelyben Twitter-üzenetek törlését és felhasználói fiókok zárolását kérték;

J.  mivel a szólás és a média szabadságának megsértése nem az egyetlen strukturális probléma Törökországban; mivel a hasonló problémák közé tartozik a vallási és más kisebbségi csoportok kezelése, a Ciprusi Köztársaság elismerésének elutasítása, valamint a szíriai és iraki terrorista csoportokhoz való kétértelmű viszonyulás;

1.  felhívja Törökország kormányát, hogy tartsa tiszteletben a demokrácia és a jogállamiság valamennyi feltételét, és vessen gátat a polgárok közötti megkülönböztetésnek a szólásszabadság és más alapvető jogok tekintetében;

2.  felhívja a Tanácsot, hogy szakítsa félbe a Törökország uniós csatlakozásáról folytatott tárgyalásokat;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, valamint Törökország kormányának.