Állásfoglalásra irányuló indítvány - B8-1162/2016Állásfoglalásra irányuló indítvány
B8-1162/2016

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY az újságírók helyzetéről Törökországban

24.10.2016 - (2016/2935(RSP))

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján

Fabio Massimo Castaldo, Ignazio Corrao, Rolandas Paksas az EFDD képviselőcsoport nevében

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-1162/2016

Eljárás : 2016/2935(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B8-1162/2016
Előterjesztett szövegek :
B8-1162/2016
Elfogadott szövegek :

B8-1162/2016

Az Európai Parlament állásfoglalása az újságírók helyzetéről Törökországban

(2016/2935(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 19. cikkére,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel 2012. december 11-i, az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló állásfoglalására[1], valamint 2013. június 13-i állásfoglalására a sajtó és a média szabadságáról a világban[2],

–  tekintettel a véleménynyilvánításnak az interneten és egyéb környezetben való szabadságáról szóló, 2014. május 12-i uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a Törökországról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Törökország által elért haladásról szóló 2015. évi bizottsági jelentésre,

–  tekintettel a Törökországgal kapcsolatos, 2005. október 3-i tárgyalási keretre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel 2016-ban a Riporterek Határok Nélkül sajtószabadságra vonatkozó globális indexe szerint Törökország 180 ország közül a 151. helyre került;

B.  mivel az idén október 19-i állapot szerint legalább 130 újságírót tartanak fogva, a munkanélküli újságírók száma pedig a puccskísérletet követő tisztogatások után elérte a 10 000-et;

C.  mivel a szükségállapot hónapjaiban a sajtószabadság a korábbi – már akkor is aggasztó – állapotához képest is szűkebbre szorult, és a Török Újságírók Egyesülete szerint július 15. óta több mint 100 újságírót letartóztattak, 150 médiaorgánumot bezártak, 2500 újságíró elvesztette munkáját és 660-at sajtóigazolványuktól is megfosztottak; mivel nagyszámú újságíró feladja munkáját, mondván hogy kritikai újságírást művelni Törökországban ma már lehetetlen;

D.  mivel legalább 150 internetes és hagyományos médiaplatform, illetve -orgánum működését beszüntették;

E.  mivel a szükségállapot kihirdetését követően jóváhagyott 2016. július 27-i KHK/668 törvényerejű rendelet előirányozza a Fethullah Gülenhez köthető magán rádió- és tévéadók, valamint újságok és hírlapok működésének beszüntetését; mivel a rendelet továbbá úgy rendelkezik, hogy bármely – úgymond nemzetbiztonsági veszélyt jelentő – magán rádió- és tévéadó, újság vagy hírlap, kiadvány vagy terjesztési csatorna működése felfüggeszthető egy eseti bizottság javaslata és az illetékes miniszter jóváhagyása alapján;

F.  mivel szeptember 28-án a török miniszterelnöki hivatal szeparatista és felforgató tevékenység támogatásának vádjával elrendelte 23 tévé- és rádióadó bezárását;

G.  mivel Recep Tayyip Erdogan török elnök a szükségállapotot október 19-étől kezdődően újabb 90 napra meghosszabbította;

H.  mivel 26, a médiaszabadság és az emberi jogok védelmével foglalkozó nemzetközi csoport nyilatkozatban hívott fel a szükségállapot megszüntetésére;

I.  mivel a bezárt adók között kurd és alevi tévécsatornák is vannak, melyek közül némelyik a török határokon kívülről sugárzott;

J.  mivel a Tanács 2014. december 16-i következtetései szerint koherenciának kell lennie az Európai Unió által adott pénzügyi támogatás és a tagjelölt országok általános előrehaladása között, ideértve az alapvető jogok és a szabadság maradéktalan tiszteletben tartását;

1.  elismeri, hogy a török kormánynak joga és felelőssége a 2016. júliusi puccskísérlet erőszakos cselekményeinek kivizsgálása és valamennyi felelős bíróság elé állítása;

2.  határozottan elítéli a véleménynyilvánítás, illetve az internetes és hagyományos média szabadságának tűrhetetlen helyzetét Törökországban, amely a július 15-i puccskísérlet óta tovább romlik;

3.  ismét hangsúlyozza, hogy a vélemény, a véleménynyilvánítás és szólás szabadsága, ezen belül a független média szabadsága az EU alapértékeit képezik, a független sajtó pedig kulcsfontosságú szerepet játszik egy demokratikus társadalomban; rámutat, hogy a média és a véleménynyilvánítás szabadságának helyzete Törökországban jelenleg egyértelműen ellentmond az európai értékeknek;

4.  hangsúlyozza, hogy Törökország már nem tartja tiszteletben a koppenhágai kritériumok politikai oldalát; felhív az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz keretében Törökországnak nyújtott pénzügyi támogatás azonnali felfüggesztésére, mivel a kifizetés feltételei már nem teljesülnek;

5.  véleménye szerint a szükségállapot örvén bevezetett korlátozások túlmennek azon, amit a nemzetközi emberi jogi szabályok megengednek, ideértve a média szabadságának és a szabad véleménynyilvánításhoz való jognak az igazolhatatlan korlátozását; felszólítja a török kormányt, hogy vonja szűkebbre a szükségállapothoz köthető intézkedések körét, és ne használja fel ezeket a szabad véleménynyilvánítás visszaszorítására, valamint minél hamarabb szüntesse meg a szükségállapotot;

6.  felszólít valamennyi bebörtönzött újságíró és médiamunkás azonnali szabadon bocsátására és a bezárt médiaorgánumok újra megnyitására;

7.  sajnálja, hogy vezető kormányzati tisztviselők újságírókat személyükben támadnak, illetve megfélemlítik őket, hogy a KHK/668 törvényerejű rendeletet eszközként alkalmazzák a vélemény és az egyet nem értés kinyilvánítása szabadságának korlátozására, valamint hogy az általános politikai légkör olyan környezetet teremt, amelyben a médiában és az interneten korlátok közé szorul a szólásszabadság;

8.  sajnálja, hogy a szükségintézkedéseket felhasználták azon újságírók családtagjainak zaklatására is, akik külföldre menekültek vagy bujkálnak, ideértve útlevelek érvénytelenítését vagy azt, hogy a megvádolt személyek helyett őket tartják fogva;

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint Törökország parlamentjének és kormányának.