ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a fejlődő országokban az energiához való hozzáférésről
16.11.2016 - (2016/2885(RSP))
az eljárási szabályzat 128. cikkének (5) bekezdése alapján
Linda McAvan a Fejlesztési Bizottság nevében
B8-1227/2016
Az Európai Parlament állásfoglalása a fejlődő országokban az energiához való hozzáférésről
Az Európai Parlament,
– tekintettel a fenntartható fejlesztési célokra, különösen az energiához való hozzáférésre vonatkozó 7. célra, a fenntartható fogyasztásra és termelésre vonatkozó 12. célra, valamint az éghajlatváltozásra vonatkozó 13. célra,
– tekintettel az ENSZ által 2011-ben indított, „Fenntartható energiát mindenkinek!” (SE4ALL) című kezdeményezésre,
– tekintettel a Bizottság 2012-ben indított, „Energia a fejlődéshez” című kezdeményezésére, amely azt célozza, hogy 2030-ra további 500 millió embernek biztosítson hozzáférést fenntartható energiához a fejlődő országokban,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208. cikkére, amely rögzíti, hogy a szegénység csökkentése – és hosszú távon felszámolása – az uniós fejlesztési politika elsődleges célja,
– tekintettel az EUMSZ 191. cikkére és az uniós éghajlat-politikára,
– tekintettel a Fejlesztési Együttműködési Eszközt (DCI) létrehozó, 2014. március 11-i 233/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[1] és különösen annak I. mellékletére, amely a földrajzi programokat illetően tartalmaz a fenntartható energiával kapcsolatos rendelkezéseket, valamint II. mellékletére, amely a DCI „Globális közjavak és kihívások” (GPGC) tematikus programjának fenntartható energiával kapcsolatos komponenséről rendelkezik,
– tekintettel a DCI és az Európai Fejlesztési Alap (EFA) vonatkozó programozási dokumentumaira, ideértve a nemzeti indikatív programokat (NIP), amelyek egyik kiemelt ágazata az energiaágazat, valamint az e programokat végrehajtó éves cselekvési programokat,
– tekintettel a 2014. évi afrikai tisztaenergia-folyosóról szóló kezdeményezésre, amelynek célja a megújuló energia gyorsabb térnyerésének előmozdítása Afrikában, valamint a szén-dioxid-kibocsátás és az importált fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség mérséklése;
– tekintettel a DCI és az EFA idevágó programtervezeteire vonatkozó felülvizsgálatára, amelyre azt megelőzően kerül sor, hogy a tervezeteket a DCI-, vagy az EFA-bizottság jóváhagyná,
– tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCC) feleinek 2015. decemberi, párizsi 21. Konferenciájára (COP 21) és a Párizsi Megállapodás elfogadására, amely az első egyetemes, jogilag kötelező erejű, globális klímamegállapodás,
– tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye Feleinek 2016. november 7–18-i, marrákesi 22. Konferenciájára (COP 22),
– tekintettel a Nagy Gátak Világbizottságának „A döntéshozatal új keretei” című, 2000. november 16-i jelentésére,
– tekintettel a fejlődő országokban található gátrendszerek megerősítésének finanszírozásáról szóló, 2011. szeptember 27-i[2], az energiához való 2030-ra történő egyetemes hozzáférés célját támogató EU fejlesztési együttműködésről szóló, 2012. február 2-i[3], valamint az „Energiapolitikai együttműködés kezdeményezéséről a határainkon túli partnerekkel: a biztonságos, fenntartható és versenyképes energiaellátás stratégiai megközelítéséről” című, 2012. június 12-i[4] állásfoglalásaira,
– tekintettel az Európai Számvevőszék 2015. március 12-i, „Az AKCS–EU energiaügyi pénzügyi mechanizmusa által a megújuló energiaforrásokra Kelet-Afrikában nyújtott támogatás” című, 15/2015. sz. különjelentésére,
– tekintettel a Bizottsághoz intézett, a fejlődő országokban az energiához való hozzáférésről szóló kérdésre (O-000134/2016 – B8-1809/2016),
– tekintettel a Fejlesztési Bizottság által benyújtott állásfoglalási indítványra,
– tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a megfizethető, megbízható és biztonságos energiához való fenntartható hozzáférés elengedhetetlen az alapvető emberi szükségletek és jogok – úgymint például a tiszta vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez, a biztonságos környezethez, az egészségügyi ellátáshoz, a fűtéshez és az oktatáshoz való hozzáférés – kielégítéséhez, nélkülözhetetlen lényegében az összes gazdasági tevékenység szempontjából, emellett a fejlődés fő mozgatórugója; mivel az energiához való hozzáférésnek biztonsági és geopolitikai aspektusai is vannak, és mivel az energetikai kérdések konfliktusokat idézhetnek elő;
B. mivel a világon 1,2 milliárdan nem jutnak elektromos áramhoz, és ennél még többek esetében megbízhatatlan a hozzáférés; mivel a villamos energiához való hozzáféréssel nem rendelkezők fele Afrikában él; mivel ez a szám egyre nő, minthogy ezen a kontinensen a népességnövekedés gyorsabb ütemű az energiához való hozzáférés kiszélesítésének üteménél;
C. mivel a villamos energiához való hozzáférés szempontjából a Szubszaharai-Afrika helyzete a legrosszabb az egész világon, ám mivel e térség villamosenergia-ágazata fejlődésben van, valószínűsíthető, hogy 2040-re a Szubszaharai-Afrika annyi energiát fogyaszt majd, mint India és Latin-Amerika 2010-ben együttesen;
D. mivel Afrika teljes energiafogyasztásának több mint 70%-a megújuló energiaforrásokból származik, ám majdnem teljes mértékben a biomassza hagyományos felhasználásából; mivel továbbra is hatalmas lehetőségek rejlenek más források kiaknázásában, különösen a nap- és a szélenergiában;
E. mivel Afrika demográfiai alakulása erőteljes hatást gyakorol a növénytermesztéssel összefüggő földhasználati igényekre, továbbá a tűzifa iránti szükségletekre;
F. mivel a globális erdőirtás felel az összes CO2-kibocsátás közel 20%-áért; és mivel a hagyományos biomasszához és a korszerűtlen tűzhelyekhez való erőteljes kötődés kockázatot jelent az erdős és cserjés területeken az afrikai kontinens számos régiójában;
G. mivel 2,3 milliárdan hagyományos biomasszát, például faszenet használnak a főzéshez, és ez gyakran súlyosan károsítja az egészséget és a környezetet; mivel az ezzel kapcsolatos terheket aránytalanul nagy mértékben a nők viselik, például a tűzifagyűjtés révén, amely időigényes és kockára teheti biztonságukat; mivel a modernebb tűzhelyek használata csökkentheti az ételek elkészítéséhez szükség időt és erőfeszítést;
H. mivel az afrikai kontinens rendelkezik a legnagyobb potenciállal a Földön a megújuló energiaforrások tekintetében, ezzel együtt a legnagyobb lemaradással küzd a villamosítás terén;
I. mivel az energiaszegénység főként vidéki területeken elterjedt, ám az energiához való hozzáférés biztosítása a gyors ütemben növekvő városok terjeszkedési területein is hatalmas kihívást jelent, tekintettel a földrajzi adottságokra, az összeköttetésekre és az infrastruktúra hiányára, és mivel éppen a legszegényebb afrikai országok fizetik a legtöbbet energiafogyasztásukért;
J. mivel életbevágóan fontos a még mindig fiatal vidéki villamosenergia-piacok fejlődésének folyamatos biztosítása, amíg azok éretté és önfenntartóvá nem válnak, valamint a megújuló, energiahatékony, kis léptékű és decentralizált energetikai megoldásokra összpontosító programok további támogatása;
K. mivel az energiaszegénységnek nemi dimenziója is van; mivel az energiaszegénység súlyosabb következményeket gyakorol a nőkre;
L. mivel a megfizethető, megbízható, fenntartható és korszerű energiához való hozzáférés mindenki számára való biztosítása 2030-ig a 7., egyetemes fenntartható fejlesztési cél; mivel az éghajlat-politikai kötelezettségvállalások tiszteletben tartása az energetikai területen is erőteljes és megfontolt erőfeszítéseket tesz szükségessé, és mivel Afrika ezért kétélű kihívás előtt áll, minthogy drasztikusan növelnie kell a polgárai alapvető energiaszolgáltatásokhoz való hozzáférését, ám ezzel egyidejűleg teljesítenie kell az éghajlat-változási megállapodás szerinti kötelezettségvállalásait is;
M. mivel az Egyesült Nemzetek Szervezete Környezetvédelmi Programjának „Globális tendenciák a megújuló energiaforrásokra irányuló beruházásokban, 2016” című jelentése rámutat arra, hogy a megújuló energiaforrások új kapacitásaiba való éves világszintű beruházás több mint kétszerese volt a szén- és gázerőművekbe való beruházásnak 2015-ben; mivel 2015-ben a megújuló energia piacát a fotovoltaikus napenergia és a szélenergia uralta; és mivel 2015-ben fordult elő először, hogy a megújuló energiaforrásokra irányuló beruházások a fejlődő országokban meghaladták a fejlett országok ilyen beruházásait;
N. mivel a Nagy Gátak Világbizottságának 2000. november 16-i jelentése azt a következtetést vonja le, hogy miközben a nagyméretű gátak nem termelnek annyi villamos energiát, nem szolgáltatnak annyi vizet és nem korlátozzák olyan mértékben az áradások okozta károkat, mint azt várták, komoly társadalmi és környezeti hatással járnak, és az említett hatások enyhítésére irányuló erőfeszítések nagyrészt eredménytelennek bizonyulnak,
O. mivel az energiához való egyetemes hozzáférés elérésének célkitűzése szorosan összefügg az éghajlati igazságosság megvalósításának célkitűzésével;
P. mivel az éghajlati igazságosság összekapcsolja az emberi jogokat és a fejlődést egy olyan, emberközpontú megközelítés kialakítása érdekében, amely a leginkább kiszolgáltatottak jogait védelmezi, továbbá méltányosan és tisztességesen osztja meg az éghajlatváltozásból és annak hatásaiból eredő terheket és hasznokat;
Q. mivel az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának és az éghajlatváltozással összefüggő technológiaátadásnak a következetlensége azzal a veszéllyel jár, hogy az afrikai vezetők nem hajlanak majd a megújuló energia fejlesztésére, hogy megvalósítsák a kontinens iparosítási menetrendjét;
R. mivel a Párizsi Megállapodás hangsúlyozza annak szükségességét, hogy egyetemes hozzáférést kell biztosítani a megújuló energiához a fejlődő országokban – különösen Afrikában – a megújuló energiaforrások fejlesztése által;
S. mivel elegendő bizonyíték áll rendelkezésre és széles körű egyetértés alakult ki azt illetően, hogy gyakran a leghatékonyabb megoldás a megújuló energia kis léptékű, decentralizált termelése, valamint helyi hálózatok és hálózattól független megoldások alkalmazása, és hogy ezek járulnak hozzá a legnagyobb mértékben a fejlesztés általános előrehaladásához, és minimalizálják vagy kerülik el leginkább a környezetkárosítást;
T. mivel a DCI-ről szóló rendelet kiemeli a megújuló energia helyi termelését, és az energiával kapcsolatos DCI- és EFA-programokat és projekteket úgy kell kialakítani, hogy tükrözzék a megújuló energia decentralizált termelésének előnyeivel kapcsolatos megfontolást;
U. mivel az energia területén nyújtott uniós fejlesztési támogatás jelentős mértékben megugrott, és a 2014–2020 közötti időszakban e célra fordított kiadások várhatóan elérik a 3,5 milliárd eurót; mivel a nemzeti indikatív programok közül harmincnak – ebből 15 afrikai – egyik kiemelt ágazata az energiaágazat;
V. mivel a 2005 júniusában létrehozott AKCS–EU energiaügyi pénzügyi mechanizmus célja a korszerű energetikai szolgáltatásokhoz való hozzáférés előmozdítása a szegények számára a vidéki és a városkörnyéki térségekben, különösen összpontosítva a Szubszaharai-Afrikára és a megújuló energiára; mivel az Európai Számvevőszék kapcsolódó 15/2015. sz. különjelentése számos ajánlást fogalmazott meg a Bizottság számára azt illetően, hogy szigorúbb szempontok szerint válassza ki a projekteket, erősítse azok nyomon követését és fokozza azok fenntarthatósági kilátásait;
W. mivel nemrégiben elindult az uniós villamosításfinanszírozási kezdeményezés (ElectriFI), és mivel az egyéb finanszírozási megoldások magukban foglalják az uniós támogatások köz- és magánfinanszírozók által nyújtott hitelekkel vagy tőkével való ötvözését (támogatásötvözés) a világ különböző részein, az Európai Beruházási Bank által az energia területén a külső megbízatása keretében végzett tevékenységeket, valamint az EU–Afrika Infrastruktúraalap energiaágazatot érintő fellépéseit;
X. mivel a 7. fenntartható fejlesztési cél eléréséhez egyre inkább szükség van magánberuházásra; mivel a köz- és magánszféra közötti partnerségek fejlődő országokban való alkalmazásának támogatásötvözés révén történő előmozdítására vonatkozó bármely döntésnek e mechanizmusok alapos értékelésén és a múltbeli tapasztalatokból levont tanulságokon kell alapulnia; mivel mindenképpen el kell kerülni a kereskedelmileg már életképes projektek támogatását;
Y. mivel a szakképzett és magasan képzett helyi személyzet képzését prioritásként kell kezelni a fejlődő országok energiához való hozzáférésének biztosítása érdekében, és mivel erre a célra kell fordítani a finanszírozási források jelentős részét;
Z. mivel a fosszilis tüzelőanyagokra nyújtott támogatások világszinten évente mintegy 500 milliárd dollárt tesznek ki, az üvegházhatásúgáz-kibocsátás fokozódásához vezetnek, ahelyett, hogy csökkentenék azt, és leginkább a viszonylag jó anyagi körülményekkel rendelkezőknek kedveznek, nem pedig a szegényeknek; mivel e támogatásokat fokozatosan meg kell szüntetni, hogy így a kormányok lényeges pénzeszközöket tudjanak felszabadítani sokkal hatékonyabb szociális politikákra és a megfizethető, megbízható, fenntartható és korszerű energiához való hozzáférés kiterjesztésére, csökkentve ezáltal az egyenlőtlenségeket és javítva az életminőséget;
1. emlékeztet rá, hogy az energiához való hozzáférés gyorsítja a fejlődést; felhívja a figyelmet az energiaszegénység fejlődő országokban tapasztalt mértékére és következményeire, valamint az EU efféle szegénység csökkentésére irányuló erőteljes szerepvállalására; hangsúlyozza, hogy az érintett országokbeli kormányok, civil társadalom és szereplők, valamint a nemzetközi partnerek erőteljes és célzott erőfeszítésére van szükség az energiaszegénység csökkentéséhez és a 7. fenntartható fejlesztési cél megvalósításához, ami különleges erőfeszítéseket igényel a távoli területeken, különös tekintettel a hálózaton kívüli energetikai régiókra; emlékeztet arra, hogy az éghajlat-változási és kereskedelempolitikáknak kölcsönösen támogatniuk kell egymást a fenntartható fejlődés és a szegénység felszámolása 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend és Párizsi Megállapodás szerinti megvalósítása érdekében;
2. hangsúlyozza az energia és a lehetséges biztonsági kérdések közötti erőteljes kapcsolatot, és úgy véli, hogy jóllehet az energiaügyi irányítást nehéz megvalósítani, az lényeges a fejlődő országokban a gazdasági és humán fejlődés szempontjából;
3. emlékeztet arra, hogy a villamosításra a hatóságok támogatásának köszönhetően kerül sor, amihez a villamosenergia-elosztó szolgáltatások felelősségteljes irányítására, valamint az államok azon képességére van szükség, hogy kincstári feladataikat gyakorolják;
4. felhívja az EU-t, hogy a nemi dimenziót jelenítse meg valamennyi energiapolitikájában, kiemelt figyelmet fordítva a sajátos igényekkel rendelkező nőkre;
5. támogatja a Bizottság „Energia a fejlődéshez” című kezdeményezését, amely azt célozza, hogy 2030-ra további 500 millió embernek biztosítson hozzáférést fenntartható energiaforrásokhoz a fejlődő országokban olyan programelemek segítségével, mint a műszaki segítségnyújtási eszköz, az uniós szakértők tapasztalatának hasznosítása a műszaki szakértelem kidolgozásában a fejlődő országokban, a kapacitásépítés és a technológiaátadás előmozdítása; hangsúlyozza az energia szerepét számos más terület – úgymint egészségügy, oktatás, tiszta víz, mezőgazdaság, valamint távközlés és internetkapcsolat – előmozdításában; hangsúlyozza, hogy az „Energia a fejlődéshez” kezdeményezésnek teljes mértékben igazodnia kell a Lisszaboni Szerződésben rögzített uniós fejlesztéspolitikai célokhoz;
6. úgy véli, hogy jóllehet a DCI-ről szóló rendelet Parlament és a Tanács által közösen meghatározott vonatkozó rendelkezései rövidek, ennek ellenére stabil alapot szolgáltatnak az energia területén nyújtott uniós fejlesztési támogatáshoz; emlékeztet rá, hogy e rendelkezések az energiához való hozzáférésre összpontosítanak, és hangsúlyt fektetnek a helyi és regionális megújuló energiaforrásokra, valamint a szegények hozzáférésének biztosítására a távoli területeken;
7. üdvözli az ElectriFI kezdeményezért, amely olyan rugalmas és inkluzív struktúrát biztosít, amely lehetővé teszi különböző partnerek, például a magánszektor, a közintézmények és a helyi hatóságok részvételét, amely szereplők mindegyike egyenlő mértékben részesülhet ugyanazon piaci alapú feltételek előnyeiből, megfelelően figyelembe véve az egyes célországok/-régiók igényeit és lehetőségeit; emlékeztet rá, hogy a helyi magánszektorbeli és civil társadalmi partnerek bevonása lényeges szerepet fog betölteni a megvalósított fellépések hatékonyságának és az azokkal kapcsolatos felelősségvállalásnak az erősítése tekintetében;
8. felhívja a Bizottságot, hogy weboldalán rendszeresen számoljon be az „Energia a fejlődéshez” kezdeményezés előrehaladásáról, pontosítva, hogy a fejlődő országokban biztosított energetikai támogatás hány százalékát nyújtották megújuló energiára, a távoli régiókra, a személyzet képzésére, helyi know-how és kompetenciák kialakítására, helyi és hálózaton kívüli megoldásokra, és röviden – ám a lehető legpontosabban – ismertetve a különböző szereplők részvételét a lezárt és folyamatban lévő fellépésekben;
9. kiemeli, hogy Afrikában a megújuló energiaforrásokban hatalmas potenciál rejlik a nap- és szélenergia-termelést illetően abból a szempontból, hogy mindenki számára garantálják az energiához való hozzáférést, különösen a vidéki térségekben; rámutat arra, hogy a napelemes berendezések ára alapvetően befolyásolja a napenergia potenciáljának tényleges kiaknázását Afrikában; sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy könnyítsék meg a technológiaátadást, hogy a technológiákat telepíteni lehessen a fejlődő országokban;
10. megjegyzi, hogy Afrika rendelkezik a vízenergia globális elméleti potenciáljának 10%-ával; emlékeztet arra, hogy a globális felmelegedés befolyásolja a csapadék eloszlását, ezért növekvő kihívást jelent a vízhez való hozzáférés és az élelmezésbiztonság szempontjából; emlékeztet továbbá arra, hogy a Nagy Gátak Világbizottsága szerint a szegények, más kiszolgáltatott csoportok és a jövő nemzedékei valószínűleg aránytalanul nagy részt vállalnak majd a nagy gátépítési projektek társadalmi és környezeti költségeiből, anélkül, hogy ennek megfelelő arányban részesülnének a gazdasági előnyökből; megismétli, hogy a kisebb duzzasztóművek fenntarthatóbbak és gazdaságilag életképesebbek, mint a nagy vízerőművek;
11. ajánlja, hogy a finanszírozó ügynökségek (kétoldalú segélyezési ügynökségek, multilaterális fejlesztési bankok, exporthitelezési ügynökségek és az EBB) biztosítsák, hogy bármilyen, jóváhagyott finanszírozású gátépítési projekt esetében tartsák be a Nagy Gátak Világbizottságának iránymutatásait; különösen hangsúlyozza, hogy a gátakra vonatkozó terveket öt szempont alapján kell értékelni: méltányosság, hatékonyság, részvételen alapuló döntéshozatal, fenntarthatóság és elszámoltathatóság;
12. emlékeztet arra, hogy a bioenergia összetett energiaforrás, amely összefügg a mezőgazdasággal, az erdészettel, az iparral, és amely hatással van az ökoszisztémákra és a biológiai sokféleségre; különösen megjegyzi, hogy a biomassza energiává alakítása új veszélyekkel fenyeget például az élelmezésbiztonság, a megbízható földbirtoklási rendszerek, az erdőirtás és a föld minőségének romlása vonatkozásában; emlékeztet arra, hogy a bioenergia vízlábnyomát szintén figyelembe kell venni, mivel Afrika számos részén tapasztalható máris vízhiány, és Afrika termőterületének egyharmadát már száraz területnek minősítették;
13. kiemeli, hogy támogatni kell a nagymértékben hatékony tűzhelyeket és a főzéshez használt korszerű tüzelőanyagokra való átállást a faforrások gyors kimerítésének ellentételezése érdekében;
14. biztatónak tartja a fejlődő országokban – és különösen Afrikában – az energiához való hozzáférés elősegítését célzó különféle nemzetközi kezdeményezéseket, ám ragaszkodik koordinációjuk javításához a hatékonyság növelése érdekében; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy nyújtsanak támogatást és technikai segítséget az afrikai tisztaenergia-folyosóról szóló kezdeményezéssel kapcsolatos cselekvési terv végrehajtásához, amely kezdeményezés célja, hogy a teljes villamosenergia-igény felét tiszta, hazai és költséghatékony megújuló energiaforrásokból fedezzék 2030-ra és ezáltal csökkentsék a szén-dioxid-kibocsátást; szorosabb együttműködésre hív fel a támogatók, a magánszektor és a fejlődő országok kormányai között a célkitűzések megvalósításának felgyorsítása érdekében; hangsúlyozza a karbantartás támogatásának szükségességét, kellő hozzáférést biztosítva pótalkatrész-ellátáshoz és helyben képzett műszaki szakértőkhöz;
15. támogatja a támogatásötvözést, amennyiben az a 7. fenntartható fejlesztési cél elérésére irányuló, fejlesztési támogatásokra szolgáló pénzeszközök leghatékonyabb felhasználását jelenti, kis projektekre összpontosít, és amennyiben a részt vevő vállalkozásoknak vállalati társadalmi felelősségvállalást kell gyakorolniuk; felhívja a Bizottságot, hogy gondosan kerülje el az olyan projektek támogatását, melyek – bár egy magánberuházó kérelmezte a finanszírozást – a támogatás nélkül is életképesek; úgy véli, hogy a támogatásötvözés során is követni kell a fejlesztéshatékonysági alapelveket, és megjegyzi, hogy fontos a kedvezményezett ország fejlesztési tervéhez való igazodás, a széles körű részvétel, az átláthatóság és az számonkérhetőség, a koordináció és a hatékonyság, valamint a mérhető és kézzelfogható eredmények;
16. felhív a fosszilis tüzelőanyagokra nyújtott támogatások fokozatos megszüntetésére, és ösztönzi az így felszabadult pénzeszközök hatékony szociális politikákra és a fejlődő országokban az energiaszegénység megszüntetését célzó fellépésekre fordítását;
17. hangsúlyozza, hogy az uniós fellépések eredményességének egyetlen végleges mércéje az, hogy mekkora mértékben járultak hozzá az energiához való egyetemes hozzáférés megvalósításához, minimális ÜHG-kibocsátás mellett, figyelembe véve a közös, de megkülönböztetett felelősség elvét;
18. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának, valamint az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportja főtitkárának.