Eljárás : 2017/2510(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0122/2017

Előterjesztett szövegek :

B8-0122/2017

Viták :

PV 01/02/2017 - 16
CRE 01/02/2017 - 16

Szavazatok :

PV 02/02/2017 - 7.6
CRE 02/02/2017 - 7.6
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0017

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 212kWORD 59k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0120/2017
25.1.2017
PE598.433v01-00
 
B8-0122/2017

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


a jogállamiság válságáról a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Gabonban (2017/2510(RSP))


Marie-Christine Vergiat, Barbara Spinelli, Paloma Lopez Bermejo, Angela Vallina, Javier Couso Permuy, Dimitris Papadimoulis, Stelios Kouloglou, Kostadinka Kuneva, Kostas Chrysogonos, Merja Kyllönen a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a jogállamiság válságáról a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Gabonban (2017/2510(RSP))  
B8-0122/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságról szóló előző állásfoglalásaira, különösen 2010. október 7-i, 2015. július 9-i, 2016. március 10-i és 2016. december 1-jei állásfoglalásaira, valamint az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés állásfoglalásaira, különösen 2016. június 15-i állásfoglalására,

–  tekintettel a képviselőcsoportok állásfoglalásaira és egy Gabonról szóló közös állásfoglalás elfogadásának kudarcára az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés 2016. decemberi, Nairobiban (Kenya) megtartott ülésén,

–  tekintettel az Európai Parlament 2016. szeptember 13-i ülésén a gaboni választásokat követően kialakult helyzetről folytatott vitára,

–  tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az 1966. évi Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a KDK alkotmányára és különösen annak 56. cikkére, amely kimondja: „minden olyan egyezmény, megállapodás, megegyezés, vagy bármely más jogi aktus, amelynek következtében a nemzetet, a természetes vagy jogi személyeket részben vagy egészben megfosztják az erőforrásaik és természeti kincseik által biztosított saját megélhetésüktől – a gazdasági bűncselekményekre vonatkozó nemzetközi rendelkezések sérelme nélkül – fosztogatásnak és bűncselekménynek minősül.”

–  tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartájára,

–  tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára,

–  tekintettel az 1949. évi genfi egyezmény 3. cikkére és II. jegyzőkönyvére, amelyek tiltják az azonnali kivégzést, a nemi erőszakot, az erőszakos sorozást és az egyéb erőszakcselekményeket,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-i nemzetközi egyezményre,

–  tekintettel a Biztonsági Tanács 2015. márciusi, 2211. számú határozatára, amely 2016. március 31-ig meghosszabbította az ENSZ kongói demokratikus köztársasági stabilizációs missziójának (MONUSCO) megbízatását,

–  tekintettel arra, hogy a 2014. évi Szaharov-díjat a kongói nők jogainak védelméért folytatott küzdelme elismeréséül Dr. Denis Mukwege, kongói nőgyógyász kapta,

–  tekintettel az Európai Parlament konfliktusövezetekből és nagy kockázatot jelentő térségekből származó egyes ásványok és fémek importőreinek tanúsításáról szóló, 2015. május 20-i állásfoglalására,

–  tekintettel a konfliktusövezetekből származó ásványokra vonatkozó európai rendeletről szóló, a tagállamok által 2016. június 15-én jóváhagyott megállapodásra,

–  tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) a természeti erőforrások szervezett bűnözői csoportok javára történő illegális kitermeléséről és kereskedelméről szóló, 2015. április 15-i jelentésére,

–  tekintettel az Európai Unió választási megfigyelő küldöttségének 2016. december 12-én közzétett jelentésére,

–  tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Gaboni helyzet és a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzet gyökeresen különbözik egymástól, és mivel semmi sem indokolja, hogy e két témával ugyanabban az állásfoglalásban foglalkozzunk;

Kongói Demokratikus Köztársaság

B.  mivel a fegyveres csoportok számának növekedése, a szervezetlenség, a stabil állam hiánya, az a tény, hogy az ENSZ nem képes következetes választ adni a népirtásra és annak következményeire, valamint a régióban érdekeltségekkel rendelkező országok, mint például az Egyesült Államok, Belgium és Franciaország bűnrészessége drámai helyzetet idézett elő, ami 1996 óta több százezer, sőt több millió (egyes nem kormányzati szervezetek szerint akár 6 millió) ember – elsősorban civilek – halálát okozhatta, akik az 1996. és 1998. évi háborúk folytán elnyomás, gyilkosságok, alultápláltság, betegségek és szegénység áldozataivá váltak; mivel ennek a helyzetnek a mai napig tapasztalhatók a következményei az országban;

C.  mivel a KDK-t 2012 óta újra instabilitás jellemzi, amely a harcokhoz és az erőszakcselekményekhez kapcsolódóan több ezer áldozatot követelt, és elsősorban az ország keleti részén lévő Észak- és Dél-Kivu tartományokat érinti; mivel a Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatal (OCHA) szerint 2015. július 31-ig közel 1,5 millió ember, azaz a teljes lakosság 7%-a kényszerült lakóhelyét az országon belül elhagyni; mivel több mint 400 000 kongói menekült él még mindig száműzetésben; mivel a szomszédos Közép-afrikai Köztársaságot sújtó súlyos humanitárius válság elől menekülők a KDK-ba érkeznek; mivel az „etnikai kérdést” a régióban eszköznek tekintik, ami a konfliktusok kiéleződéséhez vezetett, és továbbra is megosztja a területeket; mivel a konfliktus kezdete óta az élelmiszerek ára jelentősen megnőtt;

D.  mivel nagyszámú háborús bűncselekményre és emberiesség elleni bűncselekményre, az emberi jogok tömeges megsértéseire, az ellenzék fokozódó elnyomására, a nőket és leányokat érő tömeges nemi erőszakra és a lakosság tömeges elvándorlására kerül sor; mivel hivatalos adatok szerint a Kongói Demokratikus Köztársaságban a nemi erőszak 1996 óta legalább 200 000 áldozatot követelt, de bizonyosan sokkal többet, mivel számos eset nem kerül be a nyilvántartásba; mivel a nemi erőszakot háborús fegyverként alkalmazza minden harcban álló fél, többek között a hivatalos katonai erők is; mivel a Kongói Demokratikus Köztársaságban mindennapossá vált az erőszakos sorozás, különösen a gyermekeké, azzal a céllal, hogy harcosokká képezzék ki őket;

E.  mivel a fegyveres csoportokat a multinacionális vállalatok finanszírozzák annak érdekében, hogy tovább folytathassák Kongóban a felszín alatti természeti kincsek kiaknázását; mivel a KDK a koltán ismert készleteinek 80%-ával rendelkezik, amely ásványt például a számítógépek és mobiltelefonok kondenzátoraiban használják fel, azonban ennek haszna a multinacionális vállalatokhoz és a nem a kongói néphez kerül; mivel e jelenségre már többször is rámutattak az ENSZ által közzétett jelentésekben; mivel Ibrahim Thiaw, az UNEP ügyvezetőigazgató-helyettese 2015 áprilisában azt nyilatkozta, hogy éves szinten több mint 1 milliárd dollár értékben aknázzák ki a természeti erőforrásokat, és hogy a profit nagy részéből – a nyereség 98%-ának erejéig – a multinacionális vállalatok részesülnek, míg a fennmaradó 2%-ot a kongói fegyveres csoportok finanszírozására fordítják; mivel 2016. június 15-én a tagállamok megállapodtak a konfliktusövezetből származó ásványokra vonatkozó európai rendeletről, ám ez a megállapodás messze nem ad választ a kihívásokra, mivel csak a nyersanyagokra, azaz az európai import 10–15%-ára vonatkoznak;

F.  mivel a nemzetközi pénzügyi intézmények, köztük különösen a Világbank, strukturális kiigazítási terveik révén még inkább kiszolgáltatottá tették az országot, jogi és adóparadicsommá téve azt a multinacionális vállalatok számára, nevezetesen a bányászati ágazatban; mivel e kiigazítási tervek nyomán a kongói gazdaság pilléreit leépítették és munkavállalók ezreit elbocsátották, megfosztva a lakosságot megélhetési forrásaitól és lerontva életkörülményeit, a – főként nyugati – nagy ipari csoportok ugyanakkor megszerezték az erőforrásokat és a gazdaság feletti ellenőrzést;

G.  mivel az 1999-ben létrehozott Monusco (az ENSZ kongói demokratikus köztársasági stabilizációs missziója) teljes kudarcot vallott, mivel nem sikerült javítania a háború által súlyosan érintett polgári lakosság életén, és a kongói nemzeti hadseregnek (a Kongói Demokratikus Köztársaság fegyveres erői – FARDC) nyújtott támogatása csak növelte a hadsereg által elkövetett bűncselekmények számát; mivel a Monusco és a FARDC közötti katonai együttműködés 2015. februári felfüggesztése után az ENSZ 2016. március 2-án úgy határozott, hogy újra katonai támogatást nyújt a kormányzati erőknek;

H.  mivel a KDK elnökének megbízatását a kongói alkotmány két ciklusra korlátozza és az elnöknek 2016. december 19-én éjfélkor meg kellett volna válnia a hatalomtól; mivel Joseph Kabila elnök lehetetlenné tette az új választások személye leváltását lehetővé tevő határidőn belüli megtartását azáltal, hogy megakadályozta a választói névjegyzék felülvizsgálatát, ami politikai feszültségeket, tüntetéseket és az erőszak fellángolását váltotta ki, és több tucat ember halálához vezetett; mivel az ENSZ szerint csak 2016. december 19. és 20. között 40 ember vesztette életét, 107-en sebesültek meg és 460 személyt tartóztattak le;

I.  mivel 2016. december 31-én a hatalom és az ellenzék a katolikus egyház égisze alatt folytatott, három hétig tartó párbeszédet követően megállapodott az Átmenet Nemzeti Tanácsa (CNT) létrehozásáról, melynek elnöke Étienne Tshisekedi, történelmi ellenzéki személyiség lesz, valamint a miniszterelnök személyének a „Rassemblement” elnevezésű koalíciója tagjai közül történő kijelöléséről; mivel e megállapodás értelmében Joseph Kabila egészen a legkésőbb 2017 decemberében megtartandó parlamenti és elnökválasztásokig hatalmon marad és nem jelölteti magát harmadszorra is; mivel az ellenzék egyes tagjai, nevezetesen a Jean-Pierre Bemba, a köztársaság egykori alelnöke által vezetett Kongói Felszabadító Mozgalom (MLC) tagjai, valamint az ellenzék kisebbségi szárnyához tartozó egyes tárgyalók nem írták alá a megállapodást;

J.  mivel bár a december 31-i megállapodás jelentős előrelépést jelent, bizonyos kérdések továbbra is megválaszolatlanok maradnak, nevezetesen a következő választások szervezésének és finanszírozásának kérdése (melynek költségeit 1,2 milliárd dollárra becsülik, míg az állam költségvetése nem haladja meg a 2 milliárd dollárt); mivel ennek végrehajtása továbbra is viták tárgyát képezi; mivel január 23-án, hétfőn, Étienne Tshisekedinek Kinshasát elhagyva „orvosi vizsgálat” céljából Belgiumba kellett távoznia;

Gabon

K.  mivel a Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (UNDP) szerint Gabon humán fejlettségi mutatója (IDH) 2014-ben 0,684 volt, amellyel az ország 188 ország közül a 110. helyen áll, valamint hogy a gaboniak több mint fele a viszonylag magas egy főre jutó GDP ellenére a szegénységi küszöb alatt él;

L.  mivel a Transparency International által vezetett 2015. évi korrupcióérzékelési index szerint Gabon a 168 országot tartalmazó listán a 99. helyen szerepel;

M.  mivel Gabon 2010-ben aláírta a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartát, de még nem ratifikálta azt;

N.  mivel 2016. augusztus 27-én Gabonban választásokat tartottak és a gaboni hatóságok engedélyével az országban 2016. július 12. és szeptember 30. között európai uniós megfigyelő misszió tevékenykedett; mivel a belügyminiszter szerint a leköszönő elnök, Ali Bongo, a szavazatok 49,80%-át kapta, azaz csupán 5000 szavazattal előzte meg ellenfelét; mivel az ellenzék vitatja a választás eredményét és mivel augusztus 31-én Libreville egyes negyedeiben összecsapásokra került sor, és mivel az Országgyűlés épületét felgyújtották és tüntetések zajlottak, és ezek során legalább 6 embert lőfegyverrel megsebesítettek;

O.  mivel szeptember 1-jén a rendőrség megtámadta Jean Ping irodáját, amelynek során 2 ember életét vesztette és többen megsebesültek, és amit a szemtanúk „mészárlásként” írtak le; mivel a fővárosban és az ország számos részén erőszakos cselekményekre került sor; mivel Gabonban megszűnt az internethez és a közösségi hálókhoz való hozzáférés; mivel a választásokat követő erőszakos események során a fővárosban több mint 800 személyt tartóztattak le; mivel az ellenzék országszerte legalább 50 halálos áldozatot említ; mivel egyes afrikai újságok arra hívják fel a figyelmet, hogy a köztársasági gárdában feladatokat ellátó francia katonák részt vettek Jean Ping irodájának bombázásában;

P.  mivel az ellenzék, amely ügyel arra, hogy az intézmények által szabott kereteken belül járjon el, ugyanakkor kétségbe vonja azok függetlenségét, szeptember elején jogorvoslati eljárást indított a gaboni alkotmánybíróságon, amelyet szeptember 23-án az alkotmánybíróság elutasított, majd azt az ellenzék november elején ismét benyújtotta, ismételten vitatva az augusztus 27-i elnökválasztás eredményét;

Q.  mivel az uniós választási megfigyelő misszió (MOE) a tagjaira nehezedő nyomás ellenére 2016. december 12-én benyújtotta jelentését, amelyben a választásokat átláthatatlannak minősítette, rámutatva „a választásokat irányító szervek átláthatóságának hiányára, amelyek nem bocsátották az érintettek rendelkezésére az olyan alapvető információkat, mint a választói névjegyzék és a szavazóhelyiségek jegyzéke”; mivel a MOE által hangsúlyozott legfőbb szabálytalanság Ali Bongo Ondimba Haut-Ogooué tartományban, a Bongo család választókerületében elért választási eredménye, ahol a leköszönő elnök a belügyminisztérium adatai szerint 99,93%-os szavazói jelenlét mellett a szavazatok 95,47%-át szerezte meg; mivel ezeket az eredményeket a MOE vitatta, hangsúlyozva, hogy ezek „ellentétesek a misszió által az ország másik nyolc tartományának kormányzói által bejelentett eredmények alapján megállapított tendenciákkal”; mivel a misszió úgy véli, hogy „ezek az anomáliák kérdésessé teszik az eredmények megerősítési folyamatának tisztességességét és a választás végeredményét; mivel az alkotmánybíróság szeptember 23-i ítéletében nem foglalkozott az Haut-Ogooué tartományban elkövetett csalásokkal;

R.  mivel a szóban forgó jelentésben említett, vitathatatlan megállapítások ellenére az ügynek nem lett semmilyen következménye, mivel úgy tűnik, hogy az Unió inkább a hallgatást választotta, miután a francia hatóságok szeptember végén elismerték Ali Bongo elnökké való beiktatását;

S.  mivel az olaj árának csökkenése és a költségvetési megszorítások Gabonban éppen úgy, mint a Kongói Demokratikus Köztársaságban az eddigieknél is nehezebb gazdasági és társadalmi helyzetet eredményeznek; mivel Gabonban egyre nő a tanárok szakszervezetei, az olajiparban dolgozó munkavállalók, a nyugdíjasok, a postai tisztviselők, a bírói szakszervezetek stb. által kezdeményezett munkabeszüntetések száma; mivel a követelések a juttatások és nyugdíjak kifizetésének elmaradására, a tisztségviselők integrációjára, az Igazságszolgáltatási Tanács munkájába való elnöki beavatkozásra, az utolsó „politikai” foglyok szabadon engedésére és az olajipari ágazatban a gyárak bezárására/kivásárlására vonatkoztak;

T.  mivel Gabonban erős kampány folyik az Afrikai Nemzetek Kupája megrendezése ellen; mivel a J.O.U.R. (Jeunesse de l’Opposition Unie pour la Résistance) egyesülethez tartozó fiatalok 2017. január 18-án békés felvonulást szerveztek az Afrikai Nemzetek Kupája 2017-es megrendezése ellen; mivel néhányukat, köztük Marceau Malekout, az egyesület elnökét a közrend megzavarása miatt letartóztattak;

U.  mivel Franciaország az 1960. augusztusi védelmi megállapodásnak megfelelően fegyveres katonákat állomásoztat Gabonban az ország 1960-ban elnyert függetlensége óta; mivel a belügyminisztérium szerint jelenleg 350 katona van az országban (EFG); mivel 2016. szeptember 7-én a francia kormány úgy határozott, hogy Libreville-be küldi a második ejtőernyős hadtestet, hivatalosan a francia állampolgárok megvédésére; mivel 2010-ben aláírtak egy új egyezményt, amely szerint „a helyben állomásozó francia erők szabadon mozoghatnak a Gaboni Köztársaság területén, beleértve területi vizeit és légterét is. A gaboni területi vizeken való szabad közlekedés minden körülmények között magában foglalja a veszteglést és a horgonyzást is”; mivel semmilyen adót vagy bérleti díjat nem kérnek a francia hadseregtől Gabonban, ami ellentétes a legtöbb országban bevett gyakorlattal; mivel az egyezmény szinte teljes büntetlenséget biztosít a Gabonban állomásozó francia katonáknak, még akkor is, ha tevékenységük során halált okoznak;

V.  mivel Franciaország árnyéka mindig rávetült volt gyarmatára; mivel az 1960. júliusában, egy hónappal a függetlenség előtt aláírt gazdasági együttműködési megállapodások arról rendelkeznek, hogy „a Francia Köztársaság továbbra is támogatni fogja a Gaboni Köztársaságot az általa kitűzött gazdasági és társadalmi célok eléréséhez szükséges (...) anyagi eszközökkel”; mivel jelenleg közel 14 000 francia állampolgár él Gabonban, és mintegy 120 francia vállalkozás (és közel 200 kkv) működik ott, miáltal Franciaország az ország a legfontosabb gazdasági partnere;

W.  mivel az Ali Bongo kormányának (a katonai együttműködés keretében) nyújtott francia támogatás, és azok a kötelékek, amelyek szinte az összes gaboni politikust Franciaországhoz kötik, arra utalnak, hogy tovább folytatódik ez a „francia-afrikai” politika, aminek a gaboni nép látja kárát;

1.  sajnálja, hogy ugyanabban az állásfoglalásban kell foglalkozni két olyan eltérő helyzettel, mint a Gabonban, illetve a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzet;

Kongói Demokratikus Köztársaság

2.  elítél minden erőszakos cselekményt, az emberi jogok megsértését és mindenfajta szexuális erőszakot; szolidaritását fejezi ki az évek óta tartó konfliktus által sújtott lakossággal; ismételten elítéli az „etnikai kérdés” eszközként való felhasználását, ami több millió áldozatot követelt a régióban, és csak a lakosság megosztására szolgál;

3.  elítéli az emberi jogok védelmezői, az újságírók, a politikai ellenzék tagjai és a többi független vagy kritikus véleményt nyilvánító személy elleni megfélemlítés és zaklatás valamennyi – többek között az igazságszolgáltatás felhasználásával gyakorolt – formáját; hangsúlyozza, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát, valamint az egyesülés és békés gyülekezés szabadságát tiszteletben kell tartani és védelmezni kell; követeli az önkényesen fogva tartott személyek azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását;

4.  tudomásul veszi a kormány és az ellenzék által 2016. december 31-én kötött megállapodást, amely előrelépést jelenthet az ország pacifikálásában; kéri ezért, hogy az Európai Unió és tagállamai támogassák ezen egyezmény végrehajtását és a választási folyamat lebonyolítását, többek között a Kongó Demokratikus Köztársaságnak nyújtott pénzügyi támogatás növelése révén, hogy a megállapodásban elfogadott menetrend szerint, átlátható és demokratikus módon lehessen megrendezni a választásokat; elvárja, hogy a kongói választások minden uniós és tagállami pénzügyi támogatása átlátható legyen;

5.  úgy véli, hogy legyen szó akár az emberi jogok megsértéséről, akár gazdasági és pénzügyi bűncselekményekről, a béke helyreállításának egyik előfeltétele a KDK-ban a büntetlenség elleni küzdelem;

6.  különösen aggódik a nők helyzete és az ellenük elkövetett bűncselekmények és hátrányos megkülönböztetésük miatt az országban; elengedhetetlennek tartja, hogy a hatóságok és a nemzetközi közösség fokozza arra irányuló erőfeszítéseit, hogy véget vessenek a tömeges nemi erőszak háborús technikaként való alkalmazásának, hogy ingyenes hozzáférést biztosítsanak az állami egészségügyi ellátáshoz, különösen a reproduktív egészségügyi ellátáshoz, a fogamzásgátláshoz és a terhességmegszakításhoz, és előmozdítsák a nemek közötti valódi egyenlőséget;

7.  úgy véli emellett, hogy a hatóságoknak és a nemzetközi közösségnek prioritásként kell kezelnie a gyermekkatonák toborzásának felszámolását;

8.  elítéli, hogy a kongói lakosság alapvető szükségleteit szisztematikusan feláldozzák a multinacionális vállalatok és idegen hatalmak gazdasági és geopolitikai érdekeinek javára;

9.  úgy véli, hogy a KDK keleti részén kialakult drámai helyzetet csak abban az esetben lehet fenntarthatóan megoldani, ha fellépnek azért, hogy végre a lakosság részesüljön a természeti erőforrásokból származó haszonból; kiemeli, hogy ennek érdekében az országnak vissza kell szereznie a természeti erőforrásai feletti fennhatóságát, biztosítva a külföldi multinacionális vállalatok tevékenységei feletti demokratikus ellenőrzést és kialakítva a nyersanyagaik kiaknázását, feldolgozását és értékesítését előmozdító nemzeti infrastruktúráikat, ami a kongói alkotmány 56. cikke értelmében valamennyi bányászati és erdészeti szerződés felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését jelenti annak biztosítása érdekében, hogy ebből a gazdagságból a lehető legtöbben részesüljenek, ne csak egy kisebbség;

10.  újra megerősíti, hogy biztosítani kell a KDK élelmiszer-önrendelkezéshez való jogát – amely magában foglalja a mezőgazdasági termelők azon jogát, hogy a lakosság számára élelmiszert állítsanak elő –, véget vetve a földfelvásárlások gyakorlatának és biztosítva a mezőgazdasági termelők hozzáférését a termőföldhöz, vetőmagokhoz és vízhez;

11.  felszólítja a nemzetközi közösséget, és különösen a KDK „hitelező” országait (elsősorban Belgiumot), hogy számolják fel a KDK fejlődése, azaz a béke útjában álló akadályokat, töröljék el adósságát és az adósságok kamatait, melyeket az ország továbbra is fizet, és hogy a szabadkereskedelmi megállapodások és a strukturális kiigazítási tervek helyett vezessenek be valódi nemzetközi együttműködést, amely tiszteletben tartja az alapvető emberi jogokat és a kongói állam szuverenitását; felhívja a KDK hatóságait, hogy követeljék adósságaik ellenőrzését, és minden jogtalan adósság eltörlését a külföldi hitelezőkkel szemben az adósság teljes felszámolása érdekében, és hogy jobban tudjanak reagálni a lakosság alapvető emberi szükségleteire;

12.  felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy fokozzák a pénzügyi támogatást és a humanitárius segélyt a lakosság sürgős szükségleteinek kielégítése érdekében; kéri, hogy az Unió és a tagállamok által nyújtott segélyek folyósítására adomány, és ne kölcsön formájában kerüljön sor annak érdekében, hogy ne súlyosbítsák az adósság jelentette terhet; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Unió számos tagállama nem érte el azt a célkitűzést, hogy bruttó nemzeti termékének 0,7%-át fejlesztési segélyezésre fordítja, és hogy egyes államok csökkentették az e célra szánt keretüket; sajnálatát fejezi ki a tagállamok élelmiszersegély-programokban való részvételének csökkenése miatt; határozottan kéri, hogy a fejlesztési támogatásokat ne használják eszközül a határok korlátozása, ellenőrzése vagy a migránsok visszafogadása érdekében; kéri, hogy az Unió és a tagállamok által a KDK-ban nyújtott támogatás elsősorban a komoly egyenlőtlenségekhez, a szegénységhez, a krónikus alultápláltsághoz, az egészségügyi ellátáshoz és a közszolgáltatásokhoz való hozzáféréshez, és különösen a reproduktív egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréshez kapcsolódó problémák megoldására, valamint a fenntartható fejlesztési célok elérésére törekedjen; hasonlóképpen felszólít arra, hogy növeljék az élelmiszersegélyt, és azt elsősorban a helyi mezőgazdasági termelők élelmiszereinek megvásárlására fordítsák;

13.  újból megerősíti, hogy a harmadik országokban működő uniós vállalkozások tevékenységeinek maradéktalanul meg kell felelniük a nemzetközi emberi jogi normáknak; ezért felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nemzeti joguk hatálya alá tartozó vállalkozások székhelyük harmadik országokba való áthelyezéskor, illetve tevékenységük ottani végzésekor ne hagyják figyelmen kívül az alkalmazandó emberi jogok, szociális, egészségügyi és környezetvédelmi normák tiszteletben tartását; felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket azon európai vállalatokkal szemben, amelyek nem felelnek meg e normáknak, vagy nem kárpótolják megfelelően a közvetlenül vagy közvetetten a felelősségük alá tartozó emberi jogi jogsértések áldozatait;

14.  kéri ezért, hogy a KDK vonatkozásában állítsanak fel független vizsgálóbizottságot, amely – különösen a természeti erőforrások, és elsősorban a koltán ágazatában – a szociális és környezetvédelmi normák európai vállalatok általi tiszteletben tartásával, valamint e vállalatoknak a fegyveres csoportok finanszírozásában való esetleges részvételével foglalkozik; kéri továbbá nemzetközi vizsgálat lefolytatását annak érdekében, hogy kivizsgálják a strukturális kiigazítási tervek, a nemzetközi pénzintézetek pénzügyi támogatása és az országban elkövetett bűncselekmények közötti kapcsolatokra vonatkozó állításokat;

15.  ellenzi az EU migrációs politikáinak harmadik országokba történő kiszervezésére irányuló kísérleteket; kifogásolja, hogy a rabati folyamat, melynek a KDK részes fele, semmi esetre sem teszi lehetővé a migráció kiváltó okainak kezelését, hanem csupán a visszatérési és visszafogadási politikákat mozdítja elő; úgy véli, hogy ezek a politikák ellentétesek a szabad mozgás jogával, a menedékjoggal, és általánosabban a migránsok nemzetközi egyezményekben rögzített jogaival;

Gabon

16.  komolyan aggódik a gaboni választásokat követő válság miatt és annak az országra, a régióra és az érintett lakosságra gyakorolt hatásai miatt, és elítéli, hogy Franciaország, miután kérte az eredmények közzétételét, az európai és nemzetközi megfigyelők megállapításai ellenére ismét elismerte Ali Bongo győzelmét;

17.  elítéli a választásokat követően elkövetett erőszak valamennyi formáját, az emberi jogok megsértését, az önkényes letartóztatásokat és a jogellenes fogva tartásokat, valamint a sajtószabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának megsértését;

18.  követeli, hogy azonnal állítsanak le minden erőszakos cselekményt, az emberi jogok megsértését, valamint a civil társadalom és az ellenzék politikai megfélemlítését, és tartsák tiszteletben a nemzetközi jogot és az emberi jogokat;

19.  kéri, hogy egy ENSZ égisze alatt folytatott nemzetközi vizsgálat keretében vizsgálják meg a választásokat és az azt követő erőszakcselekményeket, hogy megállapítsák, miként lehetne politikai párbeszédet kialakítani, lehetővé téve a válságból való kilábalást és biztosítva a gaboni nép demokratikus jogainak tiszteletben tartását;

20.  kéri Gabont, hogy ratifikálja, fogadja el és tartsa tiszteletben a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartát;

21.  ismét elítéli a volt gyarmatosító hatalom, Franciaország által Gabonban folytatott játszmát és dominanciát; ellenzi a francia-afrikai politika folytatását az országban; követeli a francia csapatok azonnali kivonását az országból;

22.  úgy véli, hogy Gabon problémáit csak úgy lehet megoldani, ha minden polgár számára azonos jogokat biztosítanak, orvosolják a termékeny mezőgazdasági földterületek feletti ellenőrzéssel, a munkanélküliséggel és a szegénységgel kapcsolatos problémákat, fellépnek a korrupció, a szegénység, az egyenlőtlenségek és a diszkrimináció ellen, valamint előmozdítják a szociális, politikai és gazdasági reformokat egy szabad, demokratikus és stabil állam létrehozása érdekében; rendkívüli aggodalmának ad hangot az iskolákban kialakult helyzet miatt;

23.  úgy véli, hogy a következő időszak abszolút prioritásának a stabilitást akadályozó tényezők – az ország természeti erőforrásaihoz való lakosság általi hozzáférés lehetetlensége, a munkanélküliség növekedése, a szociális helyzet romlása és az elszegényedés – felszámolása kell legyen;

24.  elítéli a harmadik országokban a Világbank és az IMF strukturális kiigazítási tervei révén történő gazdasági, szociális és politikai beavatkozásokat, valamint az Unió által kötött, „gazdasági partnerségi megállapodásnak” nevezett szabadkereskedelmi megállapodásokat; hangsúlyozza, hogy ezek a politikák a földek és az erőforrások, köztük a kőolajlelőhelyek felvásárlásához, és gazdasági, szociális, politikai és humanitárius válságokhoz vezettek, amelyek miatt a lakosság elvándorol;

25.  felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy a Gabonnal szembeni valamennyi fellépésük során ténylegesen kövessék a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvét annak biztosítása érdekében, hogy fellépéseiket megfelelően összehangolják, és ne veszélyeztessék a szegénység csökkentésére és a fenntartható fejlesztési célokra irányuló célkitűzéseket; elítéli a fejlesztési támogatások feltételekhez kötését a határőrizet kiszervezése és az Unió migrációs politikájának megvalósítása érdekében;

26.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Afrikai Uniónak, a Nagy-tavak régió országai kormányainak, a Kongói Demokratikus Köztársaság elnökének, miniszterelnökének és parlamentjének, a gaboni kormánynak, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek.

 

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat