ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY az Unió prioritásairól az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2017. évi ülésein
13.3.2017 - (2017/2598(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Marie-Christine Vergiat, Marisa Matias, Ángela Vallina, Merja Kyllönen, Lola Sánchez Caldentey, Miguel Urbán Crespo, Tania González Peñas, Xabier Benito Ziluaga, Estefanía Torres Martínez, Neoklis Sylikiotis, Takis Hadjigeorgiou, Dimitrios Papadimoulis, Kostadinka Kuneva, Stelios Kouloglou, Kostas Chrysogonos, Barbara Spinelli, Maria Lidia Senra Rodríguez, Javier Couso Permuy a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
B8-0184/2017
Az Európai Parlament állásfoglalása az Európai Unió prioritásairól az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2017. évi ülésein
Az Európai Parlament,
– tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsáról (EJT) szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel az EJT közelgő 34. ülésszakára, amelyre 2017. február 27. és március 24. között kerül sor,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az Európai Unió és tagállamai EJT-n belüli helyzetének megerősítése és hitelessé tétele érdekében az Európai Uniónak és tagállamainak mind belső, mind külső politikáik egészében biztosítaniuk kell az emberi jogok tiszteletben tartását és politikáik koherenciáját;
B. mivel az Emberi Jogi Tanács harmincnegyedik rendes ülésszakára 2017. február 27. és március 24. között kerül sor; mivel az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottságának küldöttsége részt fog venni az EJT 34., genfi ülésszakán, ahogyan az elmúlt években is részt vett az EJT ülésein; mivel 2017-ben az EJT két másik ülésére is sor kerül;
C. mivel jelenleg hét tagállam képviselteti magát az Emberi Jogi Tanácsban, nevezetesen: Németország (2018-ig), Belgium (2018-ig), Lettország (2017-ig), Hollandia (2017-ig), Portugália (2017-ig), Egyesült Királyság (2017-ig) és Szlovénia (2018-ig);
D. mivel az Uniónak és tagállamainak az EJT-vel és az EJT-ben – illetve valamennyi ENSZ-szervezettel együtt – végzett munkája jobb koordinációra és megerősítésre szorul az EJT ajánlásainak figyelembevétele és végrehajtása érdekében, az Unió emberi jogi politikáját illetően mind belső, mind külső viszonylatban; mivel az Unió küldöttségei az EJT-ben túlságosan is gyakran megelégednek saját prioritásaik ismertetésével és nem veszik figyelembe az ENSZ, illetve az EJT emberi jogi területen végzett munkáját;
Az EJT munkája és szervezete
1. felhívja újfent az Unió tagállamait, hogy tevőlegesen álljanak ellen minden olyan próbálkozásnak, amely hátrányt okozna az az emberi jogok egyetemessége, oszthatatlansága és kölcsönös függés elvének, továbbá ugyanígy tevékenyen segítsék az EJT-t valamennyi – bármilyen alapon alkalmazott – megkülönböztetés leküzdésében;
2. szót emel az EJT instrumentalizálása ellen; hangsúlyozza országonkénti állásfoglalásai fontosságát az emberi jogok súlyos megsértése eseteinek kezelése szempontjából; felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy az emberi jogok helyzetét objektív, átlátható, nem szelektív, konstruktív, konfliktuskerülő módon, interaktív párbeszéd révén nyert és valamennyi állam vonatkozásában az egyetemesség és egyenlőség szellemében kezelt hiteles információkból kiindulva értékeljék; felhívja a tagállamokat, hogy tevékenyen működjenek közre ebben, az EJT vonatkozásában elfogadott elvek alkalmazása érdekében;
3. hangsúlyozza, hogy az emberi jogok tiszteletben tartatása érdekében fontos, hogy a politikai instabilitás mélyen fekvő okainak felszámolását számos országban a fenntartható fejlesztési céloknak megfelelő fejlesztési politikák és társadalmi-gazdasági, politikai és kulturális intézkedések alkalmazásával kell megoldani;
4. megállapítja, hogy Szaúd-Arábia 2019-ig tagja az Emberi Jogi Tanácsnak; erőteljesen elítéli az emberi jogok Szaúd-arábiai Királyság általi rendszeres megsértését és hogy az ország mandátumát arra használja, hogy blokkolja az abból a célból kinevezett ENSZ-különmegbízottaktól beérkező kéréseket, hogy tényfeltáró vizsgálatokat végezzenek a kínzások, a véleményalkotás és véleménynyilvánítás szabadságára, valamint a kivégzésekre vonatkozóan, ahogyan ugyancsak megakadályozott minden arra irányuló kísérletet, hogy Jemenben független vizsgálatra kerülhessen sor; elítéli, hogy az EJT 33. ülésszakán az ország egymást követően második alkalommal blokkolta sikeresen az Unió nemzetközi vizsgálatot sürgető állásfoglalását; kéri az Uniót, hogy ezt az állásfoglalást újra terjessze be Kate Gilmore, az ENSZ emberi jogokkal foglalkozó helyettes főbiztosának bírálatát követően, mely szerint a nemzetközi bizottság felállítására vonatkozó kérelem kudarca után megalakult jemeni nemzeti bizottság híján van a pártatlanságnak és nem tartja tiszteletben a védelemre vonatkozó alapvető normákat;
5. üdvözli az ENSZ emberi jogi főbiztosának éves jelentéseit és különösen a hondurasi, kolumbiai, guatemalai, ciprusi, iráni, Srí Lanka-i, jemeni, afganisztáni, guineai helyzetre és az elfoglalt palesztin területek – beleértve Kelet-Jeruzsálemet – és a megszállt szír Golán-fennsík helyzetére fordított figyelmet;
6. elveti a „védelmi felelősség” fogalmát, mert az megsérti a nemzetközi jogot és nem kínál elegendő jogalapot az erőszak egyoldalú alkalmazásának megindokolásához; elítéli a világcsendőri szerepet, amelyet egyes államok – mint az Egyesült Államok vagy Franciaország – vagy olyan szervezetek, mint a NATO maguknak tulajdonítanak, ideértve az ENSZ-felhatalmazáson kívül eső vagy azon túlterjeszkedő műveleteket is; ugyancsak elítéli a „célzott légicsapásokat” és idegen csapatok alkalmazását bizonyos államok területén; elítéli a békéltetési és stabilizációs feladatok helyett történő NATO-fellépéseket, amikor az előbbieket nem lehetséges az ENSZ Közgyűlésében elért széles konszenzussal végrehajtani;
Gazdasági, szociális és kulturális jogok
7. üdvözli, hogy az EJT fontosnak tartja a gazdasági és szociális jogok előmozdítását és védelmét, illetve az emberi jogok kölcsönös függése és oszthatatlansága kérdését; újfent hangsúlyozza, hogy a gazdasági, szociális, kulturális, állampolgári és politikai jogokat egyenlő alapon kell kezelni; hangsúlyozza, hogy a magas munkanélküliségi mutatók, a szegénység és a társadalmi kirekesztettség terjedése, az egyre nehezebb hozzáférés az egészségügyi, oktatási, lakhatási, közlekedési és kulturális szolgáltatásokhoz, valamint e szolgáltatások színvonalának esése kiemelkedő kihívásokat jelentenek; üdvözli a közszolgáltatások által e téren betöltött kulcsszerepet, és megállapítja, hogy ezek magánosítása és liberalizációja hozzájárultak némelyik említett joghoz való hozzáférés romlásához;
8. hangsúlyozza ezenkívül, hogy a demokráciára/emberi jogokra vonatkozó záradékok beillesztése az Unió által aláírt szabadkereskedelmi megállapodásokba nem jár a kellő hatással és ezért kudarcnak tekinthető, ezek a szabadkereskedelmi megállapodások pedig az alapvető jogok, így a gazdasági és szociális jogok tekintetében maguk is visszalépéshez, sőt azok megsértéséhez, az érintett lakossági csoportok elszegényedéséhez és az erőforrások multinacionális vállalatok általi monopolizálásához vezettek; véleménye szerint a harmadik országok gazdasági-társadalmi fejlődésének elősegítése érdekében új, az érintett népek szükségleteiből kiinduló együttműködési formákat kell kialakítani; úgy véli ezenkívül, hogy a megszorításokat célzó stratégiák emberi jogokra gyakorolt hatásán kívül az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a szabadkereskedelmi megállapodások hatásait – így az AKCS-országokkal kötött gazdasági partnerségi megállapodások kockázatait és következményeit – is tanulmányoznia kellene és nyilvánossá kellene tennie ezeket;
9. véleménye szerint a javak elosztása a világban olyan kérdés, amelyet az EJT 2017. évi ülésein fő prioritásként kellene kezelni, amennyiben fő akadályát jelenti a gazdasági és szociális jogok elérhetőségének, az EU küldöttségének és tagállamainak pedig minden intézkedést meg kellene tenniük e cél elérése érdekében;
10. hangsúlyozza „A gyógyszerekhez való hozzáférés mindenki azon jogának tükrében, hogy a lehető legjobb testi és mentális egészség birtokában lehessen” témájú jelentés fontosságát; kéri az Unió és tagállamai küldöttségét, hogy mozdítsa elő a gyógyszerekhez és a minőségi és elérhető közegészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára, és tegyen javaslatot a gyógyszeripari cégek szerepének vizsgálatára;
11. szintén fontosnak tartja „A megfelelő lakhatás mint az elégséges életszínvonalhoz való jog egyik eleme” témájú jelentést; kéri az Unió és tagállamai küldöttségét, hogy mozdítsa elő a minőségi lakhatáshoz való hozzáférést mindenki számára, megkülönböztetés nélkül, alapvető jogként kezelve azt;
12. ugyancsak üdvözli az élelmezéshez való jogról szóló jelentést; hangsúlyozza, hogy az ENSZ tagállamainak jobban elő kellene mozdítaniuk a természetes és életszükségletet jelentő erőforrásokhoz való hozzáférést, a földekhez való hozzáférést, valamint az élelmiszer-szuverenitást és az élelmiszer-biztonságot, mert azok hozzájárulnak a szegénység és a munkanélküliség csökkentéséhez; sajnálja, hogy jelentős számú embernek nincs vagy már nincs hozzáférése bizonyos erőforrásokhoz, ideértve az olyan alapvető javakat is, mint a víz, mert ezeket megszerzik maguknak az érintett államok politikai hatóságainak támogatását élvező vállalatok és magánszerveződések, ami így élelmiszerhiányhoz és az élelmiszerek árának emelkedéséhez vezet; kéri ezért, hogy az EJT-ben és szélesebb körben a nemzetközi és regionális fórumokon és konferenciákon (Világbank, WTO, UNCTAD, FMI, OECD stb.) az Unió és tagállamai küldöttsége álljon az alapvető közjavak elismerését és ezek külön ENSZ-egyezményben való rögzítését célzó javaslatok mellé;
13. hangsúlyozza „A külső adósság és az államok járulékos nemzetközi pénzügyi kötelezettségeinek hatásai az emberi jogok összességének maradéktalan gyakorlására” pont fontosságát, mert az figyelembe veszi, hogy az „államadósságok utáni kamatfizetés” ma már a legtöbb országot érinti, és ürügyül szolgál „szerkezetátalakítási programoknak” nevezett megszorítási politikák bevezetésére, amelyek az alapvető jogok sérelmére vannak még az Unióban is;
Állampolgári és politikai jogok
14. felhívja valamennyi államot, hogy küzdjenek a kínzás ellen, ideértve a tagállamokat is; kéri az Unió és a tagállamok küldöttségeit, hogy a kínzásról és más embertelen vagy megalázó büntetésekről és bánásmódokról folytatott megbeszélések alkalmával vessék fel a kínzásra használható termékek kereskedelmének betiltásának kérdését az Unión belül és kívül;
15. felhívja az Unió és a tagállamok küldöttségét, hogy erősítsék meg a halálbüntetést ellenző álláspontjukat, lépjenek fel egyetemes betiltása, illetve azonnali moratórium kihirdetése érdekében azokban az országokban, ahol még alkalmazzák; aggodalommal tapasztalja, hogy egyes olyan országokban, amelyekben felfüggesztették, a terrorizmus és a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemre hivatkozva most újra alkalmazzák, sőt újra bevezetik a halálbüntetést;
16. hangsúlyozza, hogy az EJT ezen ülésszakán beszélni kell az egyesülési szabadság kérdéséről és az elnyomás valamennyi formája elleni küzdelemről – ideértve a gyilkosságot is –, amelyet szakszervezeti, politikai és egyesületi aktivisták, művészek és az emberi jogok védelmezői ellenében alkalmaznak;
17. tudomásul veszi, hogy a 31. ülésszakon fontosságot tulajdonítottak a vallás és a meggyőződés szabadságának, és emlékeztet rá, hogy ebbe beleértendő mind a hithez, illetve a hitetlenséghez, mind a vallási meggyőződések hirdetéséhez és megváltoztatásához való jog; újfent hangsúlyozza ragaszkodását a szekularizmushoz mint a demokratikus állam alapvető jellegzetességéhez, amely meghatározása szerint a politikai és a vallási hatalom szigorú elválasztását jelenti, amihez hozzátartozik a közügyekbe történő bármiféle vallási beavatkozás, illetve a vallási ügyek bármiféle politikai befolyásolásának elvetése, feltéve ha ez nem a közbiztonságra vonatkozó rendszabályok és a közrend fenntartása (ideértve mások szabadságának tiszteletben tartását) és a lelkiismereti szabadság egyenlőségének és a meggyőződések nyilvános kinyilvánításának mindenki (hívők, agnosztikusok és ateisták) számára való biztosítása érdekében történik;
18. különösen fontosnak tartja „A magánélethez való jogról a digitális érában” témájú jelentést; sajnálja, hogy a (többek között európai) technológiát az emberi jogok megsértésére használják, így cenzúrára és tömeges megfigyelésre; ugyanígy elítéli az Egyesült Államok National Security Agency ügynöksége által több millió ember ellen folytatott tömeges kémkedést is; hangot ad a felügyeleti és szűrési technológiák elterjedése miatti aggodalmának, mert azok növekvő veszélyt jelentenek az emberi jogi aktivisták számára és gyakran a magánélet sérelmével járnak; kéri, hogy ezek az aggodalmak kerüljenek szóba az ülésszak megfelelő pontjának tárgyalásakor; sajnálja, hogy a nemzetközi közösség még mindig nem kezdte meg a tárgyalásokat egy nemzetközi megállapodásról a személyes jellegű adatok védelmének kérdésében, amelyhez az Európa Tanács 108. egyezménye szolgálhatna mintául, és felhívja az Unió és tagállamai küldöttségét, hogy – nemzetközi partnereikkel együttműködésben – lépjen fel egy ilyen keret kidolgozása érdekében;
19 elítéli a biztonsági, köztük katonai feladatok növekvő kiszervezését magánszervezeteknek és magánvállalatoknak, miközben ezek kizárólag az államhatalomtól függő központi hatáskörbe tartoznak, és kéri az Európai Uniótól és tagállamaitól, hogy fokozzák erőfeszítéseiket e gyakorlatok felszámolása érdekében; véleménye szerint az emberi jogi normák tiszteletben tartatása továbbra is az államok felelőssége, és ezért úgy vélekedik, hogy amennyiben közszolgálati feladatok átruházására kerül sor, az emberi és humanitárius jogok vállalkozások általi megsértéséért az államoknak kell viselniük a felelősséget;
20. hangsúlyozza, hogy a fegyverkereskedelem hiányos szabályozása, átláthatatlansága és az ellenőrzés hiánya az oka az emberi szenvedések polgárháborúk és fegyveres konfliktusok során tapasztalható növekedésének; véleménye szerint a fegyverkereskedelem miatt nő az instabilitás és a korrupció mértéke, és miatta fulladnak kudarcba a békefolyamatok; különösen kiemeli szerepét olyan országokban, mint Jemen, Szomália, Dél-Szudán és Nigéria, és utal az ENSZ főtitkárától február 22-én hallott, ezen országokra vonatkozó figyelmeztetésre; ezért ragaszkodik hozzá, hogy az ülésszakon ez a kérdés szóba kerüljön;
A népek, a csoportok és az egyének jogai
21. hangsúlyozza az őshonos és törzsi népek alapvető jogai tiszteletben tartásának fontosságát, az ILO 169. egyezményében megfogalmazottaknak megfelelően, és hangot ad aggodalmának az emberi jogok védelmezői, az emberi jogi aktivisták, szervezetek és intézmények helyzetének romlása miatt, akik szóvá teszik a földszerzések eseteit; kéri, hogy ezek a kérdések képezzenek külön pontot az EJT ülésszakának napirendjén;
22. üdvözli, hogy ezen a 34. ülésszakon fontosságot tulajdonítanak a gyermekjogoknak, valamint azt a szándékot, hogy a 25/6. számú határozat elfogadása nyomán alaposan vizsgálni fogják a gyermekcsempészet és a gyermekkereskedelem, a gyermekprostitúció és a gyermekpornográfia kérdéseit;
23. felhívja az Uniót és tagállamait, hogy kezeljék prioritásként az EJT konkrét fellépéseit, amelyeknek célja véget vetni az emberi jogok megsértéseinek polgári személyek, így a nők és gyermekek esetében háborús helyzetekben és erőszakos konfliktusokban; kéri, hogy ennek megfelelően mindenekelőtt indítsanak fellépéseket a gyermekkatonák toborzásának felszámolása és e gyermekek védelme érdekében;
24. sajnálja, hogy az LMBTI személyek jogaira vonatkozó kérdések nem kerülnek tárgyalásra az EJT 2017. évi konferenciáin; elítéli az LMBTI személyeket érintő erőszakot és megkülönböztetést a világban; ennek megfelelően elítéli a transznemű személyek egyes (akár uniós) államokban alkalmazott erőszakos sterilizálását, és felhív az emberi jogok eme megsértésének azonnali beszüntetésére; felhívja a nemzetközi közösséget, hogy fontolja meg, miképpen lehetne a családjogot a mai családformák átalakulásához igazítani, ideértve az azonos nemhez tartozók együttélési és örökbefogadási lehetőségeit is; hangsúlyozza, hogy a leszbikusokat gyakran sújtja több alapon is megkülönböztetés (részint mint nőket, részint mint leszbikusokat), és hogy az LMBTI személyek egyenlősége érdekében tett fellépéseknek a nők és lányok egyenlőségét célzó fellépésekkel együtt kell zajlaniuk az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség megteremtése érdekében; kifejezi aggodalmát amiatt, hogy újabban megnövekedett a szexuális irányultságon és a nemi hovatartozáson alapuló erőszakos cselekmények, jogszabályok és gyakorlatok száma; megerősíti, hogy támogatja az emberi jogi főbiztos tevékenységének folytatását – nevezetesen nyilatkozatok, jelentések, valamint a „Szabadság és egyenlőség” kampány révén –, mely előmozdítani és védelmezni kívánja, hogy az LMBTI személyek maradéktalanul élhessenek valamennyi emberi jogukkal; ösztönzi az Egyesült Nemzetek főbiztosságát, hogy folytassa küzdelmét a megkülönböztető jogszabályok és gyakorlatok ellen;
25. üdvözli a migránsok emberi jogainak védelméről szóló jelentést; elítéli, hogy az Európai Unió határvédelmének kiszervezését célzó politikák hatására megnőtt az Európában biztonságot kereső emberekre váró kockázati szint, aminek következményeképpen az Európa felé tartó emberek közül mind tengeren, mind szárazföldön többen lelik halálukat; hangsúlyozza, hogy az Uniónak a migrációs politikát – beleértve a határok ellenőrzését is – teljes egészében egy koherens megközelítés alapján kell felépítenie, amelynek alapját a nemzetközi kötelezettségeivel összhangban az emberi jogoknak kell képezniük; ennek megfelelően elítéli a „kartúmi folyamatot”, amely a „migráció kezelése” terén különösen az eritreai és szudáni rezsimmel való együttműködéssel jár; újfent felhívja az uniós tagállamokat, hogy valamennyi nemzetközi megállapodásban – függetlenül azok természetétől – alkalmazzák a „demokráciára és az emberi jogokra” vonatkozó záradékokat, és garantálják az emberi jogok érvényesülését saját belső és külső politikáikban, aminek hiányában az Unió helyzete mind az EJT-ben, mind minden más, emberi jogokkal foglalkozó nemzetközi fórumon megrendülne;
Az emberi jogok és az emberi jogokra vonatkozó tematikus kérdések kölcsönös függése
26. tudomásul veszi, hogy ezen a 34. ülésszakon hangsúlyt kapott egyfelől a terrorizmus és az emberi jogok közötti kapcsolat, másfelől a terrorizmus által valamennyi emberi jog és alapvető szabadság – különösen az élethez, a szabadsághoz és a biztonsághoz való jog – élvezetére gyakorolt káros hatásokról szóló jelentés; hangsúlyozza, hogy a terrorizmus elleni küzdelem semmi esetre sem szolgálhat ürügyül a személyt megillető szabadságok és alapvető jogok korlátozásához; véleménye szerint az egyes nyugati országok által adott „harcias” válasz nem csak hogy nem csökkenti a terrorista veszélyt, hanem éppen hogy felgyorsítja az erőszak spirálját; újfent hangsúlyozza, hogy a terrorizmus elleni küzdelem hatékony stratégiája csak akkor működhet, ha elapasztják a terrorista szervezetek pénzforrásait, például az e szervezeteket támogató országokkal kötött valamennyi kereskedelmi vagy partnerségi megállapodás felfüggesztésével; hangsúlyozza ezenkívül a felderítő, biztonsági és igazságügyi szolgálatok megerősítésének fontosságát, továbbá hogy szükség van állami finanszírozású megelőző programok és központok létrehozására a terrorista szervezetek toborzási módszereinek korai felderítése, a toborzás megakadályozása és a toborzási csatornák felszámolása, valamint a már beszervezettek újbóli beilleszkedésének lehetővé tétele céljából; emlékeztet rá, hogy nem csak a biztonságra, hanem a védettségre vonatkozó jog is alapvető jog, és elítél minden olyan közpolitikát, amely a lakosság egy részét – valós vagy vélt – származása vagy vallása alapján kívánja megkülönböztetni; véleménye szerint ebben az összefüggésben rendkívüli fontosságú a terrorizmus emberi jogok élvezetére gyakorolt hatásairól szóló pont;
27. alapvetőnek tartja a jogilag kötelező erejű, a transznacionális társaságokra és más vállalatokra, illetve az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi eszköz kidolgozásáról szóló pontot; támogatja az ENSZ kormányközi munkacsoportjának ide vonatkozó munkáját, és hangsúlyosan kéri az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy tartsák magukat a vonatkozó határozatokhoz és dolgozzanak teljes erőfeszítéssel e cél elérésén;
28. ugyancsak rendkívül fontosnak tartja az emberi jogokkal és a környezettel foglalkozó pontot, amely véleménye szerint elválaszthatatlan a népek azon jogától, hogy rendelkezzenek természeti erőforrásaikkal, földjeikkel és fenntartható környezeti rendszerrel; úgy véli ezért, hogy alapvetően fontos, hogy minden fél ratifikálja és végrehajtsa a kiotói folyamatot, akárcsak a többi, az említett jogokkal való tényleges rendelkezést rögzítő nemzetközi egyezményt; úgy véli, hogy a párizsi COP 21-en kötött megállapodások nem elegendőek a klímaváltozás megállításához és a népek szociális és környezeti jogainak biztosításához; kéri az Európai Unió és tagállamainak küldöttségét, hogy az EJT-n belül támogassák egy, az ENSZ égisze alatt létrehozandó nemzetközi környezetvédelmi bíróság létrehozását, és törekedjenek egy, a leginkább környezetszennyező államok és vállalkozások szankcionálására szolgáló, kötelező erejű jogi eszköz bevezetésére;
29. hangsúlyozza, hogy az ENSZ véleménye szerint 2050-ig éghajlati okokból 200 millió embert kell áttelepíteni; hangsúlyozza egy, az éghajlatváltozás, a szegénység, a kizsákmányolás és az erőforrásokhoz való hozzáférés problémáinak megoldását lehetővé tévő átfogó megoldás szükségességét, valamint a földterületek és a javak multinacionális vállalatok általi megszerzése elleni küzdelem szükségességét a fejlődés és a népek alapvető javakhoz, jogokhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférése érdekében; kéri az Unió EJT-n belüli küldöttségét és a tagállamok képviselőit, hogy tevékenyen vegyenek részt a „klíma- és környezeti menekült” kifejezéssel kapcsolatos vitában egy, a nemzetközi jog szempontjából jogilag kötelező erejű fogalommeghatározás kidolgozása érdekében;
A népek önrendelkezéshez való joga és emberi jogokkal kapcsolatos olyan helyzetek, amelyekre a Tanácsnak figyelmet kell fordítania
30. ismételten hangsúlyozza, hogy a népeknek elidegeníthetetlen joguk van az önrendelkezéshez és ahhoz, hogy saját politikai, gazdasági és társadalmi irányvonalaikról külső beavatkozás nélkül döntsenek; kéri az Európai Uniót és tagállamait, hogy az EJT 2017-os ülésszakai alkalmából a jelenlegi politikák helyett e jog előmozdításáért tegyenek határozott erőfeszítéseket; elutasítja ezenkívül, hogy az Unió és az Egyesült Államok szankciókat vezessen be harmadik országok ellenében elsősorban saját geopolitikai és gazdasági érdekeik védelmében, nem pedig az érintett népesség javára, holott az utóbbinak kellene érvényesülnie;
31. rendkívüli aggodalmát fejezi ki a szíriai humanitárius és biztonsági helyzet annak azt követően bekövetkezett romlása miatt, hogy az „Iszlám Államnak” nevezett szervezet elfoglalta az ország területének egy jelentős részét; ismételten határozottan elítéli, hogy a terrorszervezetek rendszeresen megsérti az emberi jogokat; továbbá rendkívüli aggodalmát fejezi ki az emberi jogok szír rezsim általi megsértése – különösen a szólásszabadság megsértése, az önkényes fogva tartások és az emberi jogi jogvédők elleni megtorlások – miatt; hangsúlyozza az aleppói események alapos és független kivizsgálásával megbízott különbizottság következtetéseinek fontosságát, mely bizottság feladata az volt, hogy a lehetőségekhez képest azonosítsa mindazon személyeket, akikről alapos indokkal feltehető, hogy felelősök az emberi jogokkal kapcsolatos nemzetközi jogszabályok feltételezett megsértéseiért és áthágásáért; hangsúlyozza, hogy a konfliktus a fegyverkereskedelem miatt mélyült el; határozottan elítéli az elmúlt években történt nyugati beavatkozásokat, amelyek – különösen a Közel-Keleten és a szomszédos déli országokban – az egyének drámai mértékű radikalizálódásához vezettek; üdvözli az ENSZ égisze alatti, az ország válságból való kilábalására irányuló politikai párbeszéd érdekében tett erőfeszítéseket, és hangsúlyozza, hogy ez akkor lehet hatékony, ha a szír rezsim békés ellenzékének tagjai is részt vesznek benne;
32. hangot ad komoly aggodalmának a folytatódó dél-szudáni konfliktus miatt; azonnali tűzszünetet szorgalmaz a konfliktusban érintett két fél között, és olyan semleges közvetítést támogat, amely lehetővé teszi, hogy minél hamarabb megállapodás szülessen; felszólít a harcokban rekedt, illetve a térségből menekülő civil lakosságnak juttatott humanitárius segélyek növelésére; kéri az Uniót és tagállamait, hogy a határok dél-szudáni válság elől menekülők előtti megnyitásával tartsák tiszteletben a visszaküldés tilalmának elvét; ennek megfelelően nemzetközi kötelezettségvállalást szorgalmaz annak érdekében, hogy véget vessenek a Dél-Szudánba irányuló fegyver- és katonai felszerelések szállításnak, és hagyjanak fel a régióban a fegyverexporttal;
33. hangsúlyozza az EJT burundi válsággal kapcsolatos eszmecseréinek fontosságát; komoly aggodalmának ad hangot az országban uralkodó helyzet miatt, és hangsúlyozza, hogy az a régió egészére nézve drámai következményekkel járhat; kéri a biztonsági, stabilitási és fejlesztési paktum tiszteletben tartását a Nagy-tavak régióban, valamint a kölcsönös megnemtámadási és védelmi egyezmény betartását; úgy véli, hogy a jelenlegi válságot csak nemzeti és regionális szintű politikai párbeszéd útján lehet orvosolni, és az semmilyen körülmények között sem használható fel ürügyként a régióban végrehajtott újabb katonai beavatkozáshoz; úgy véli, hogy Burundi problémáit csak úgy lehet megoldani, ha minden polgár számára azonos jogokat biztosítanak, orvosolják a termékeny mezőgazdasági földterületek feletti ellenőrzéssel, a munkanélküliséggel és a szegénységgel kapcsolatos problémákat, fellépnek a korrupció, a szegénység, az egyenlőtlenségek és a diszkrimináció ellen, valamint előmozdítják a szociális, politikai és gazdasági reformokat egy szabad, demokratikus és stabil állam létrehozása érdekében;
34. mivel Iránban az emberi jogok helyzete továbbra is komoly aggodalomra ad okot; megállapítja, hogy az országban mindennapos a békés tüntetők és másként gondolkodók (többek között diákok, egyetemi oktatók, az emberi jogok védelmezői), nőjogi aktivisták, ügyvédek, újságírók, blogszerzők elnyomása; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi közösségnek kulcsszerepet kell játszania a béke biztosításában; aggodalmát fejezi ki a politikai foglyok és a meggyőződésük miatt bebörtönzöttek száma, a kivégzések – a kiskorúak kivégzését is beleértve – továbbra is magas száma, a kínzás, a méltánytalan perek és a biztosítékként követelt hatalmas összegek, valamint a tájékoztatási, szólás-, gyülekezési, vallás-, oktatási és mozgásszabadság súlyos korlátozása miatta;
35. elismeri az emberi jogok terén eddig tett mianmari erőfeszítéseket, hangsúlyozva, hogy még többet kell tenni különösen a kisebbségi jogokat és a szólásszabadságot, valamint az egyesülési és a békés gyülekezési szabadságot illetően; elítéli a rohindzsa nép ellen elkövetett diszkriminációt és elnyomást, amelyet felerősít az a tény, hogy e közösség tagjai nem rendelkeznek jogi státusszal, illetve erősödik a nem buddhista népesség elleni gyűlöletbeszéd; felhív alapos, átlátható és független vizsgálatokra a rohindzsák emberi jogainak valamennyi megsértése esetében;
36. hangsúlyozza az Eritreával foglalkozó pont fontosságát az ülésszakon; határozottan elítéli az emberi jogok rendszeres és növekvő számban elkövetett megsértéseit Eritreában; mély aggodalmának ad hangot az eritreai lakosság egészének, valamint a szomszédos országokba menekült emberek gazdasági és szociális helyzete miatt; elítéli az eritreai diaszpórával szembeni nem szűnő fenyegetéseket, ideértve a „helyreállítási és újjáépítési adót”;
37. üdvözli az emberi jogok líbiai helyzetéről szóló jelentést, beleértve azt a részt, amely a technikai támogatással és a kapacitáserősítéssel kapcsolatos – a líbiai „kormány” javát szolgáló – intézkedések hatékonyságát tárgyalja, valamint hogy értékeli azt, hogy milyen mértékű támogatásra vagy kiegészítő technikai segítségnyújtásra van még szükség a főbiztosság által az emberi jogok líbiai helyzetéről készített vizsgálati jelentésben szereplő határozat és ajánlások végrehajtásához; véleménye szerint az Uniónak és tagállamainak figyelembe kell venniük ezt a jelentést, mielőtt bármiféle további együttműködésbe bocsátkoznak a „líbiai hatóságokkal”, és kéri, hogy az átutazó migránsok és menekültek védelmének és az emberi jogoknak a kérdését minden egyéb kérdést megelőzően vizsgálják meg;
Az emberi jogok helyzete Palesztinában és a többi, megszállás alatt lévő arab területen
38. üdvözli, hogy az EJT kiemelt figyelmet szentelt a Palesztinában és a többi, megszállás alatt lévő arab területen kialakult emberi jogi helyzet, különösen a palesztin nép önrendelkezési joga, valamint egy független és életképes állam 1967-es határok alapján történő létrehozása kérdésének; határozottan felszólítja az Unió küldöttségét, hogy ítélje el a betelepítés minden formáját, különösen Palesztinában – ideértve Ciszjordániát és Kelet-Jeruzsálemet is –, mivel ez a jelenség egyre jellemzőbb; szintén elítéli a telepesek által a palesztin lakosság ellen különösen Hebronban elkövetett erőszakot és a beduinok kényszerű áttelepítésének tervét is;
39. kéri az Unió EJT-ben működő küldöttségét és a tagállamok képviseleteit, hogy gyakoroljanak nyomását az izraeli hatóságokra annak érdekében, hogy az ENSZ mandátuma kifejthesse hatását; ugyancsak kéri az Európai Uniót és tagállamait, hogy hozzanak meg minden alkalmas intézkedést annak biztosításához, hogy a joghatóságuk alá tartozó vállalatok ne kövessenek el vagy ne vegyenek részt az emberi jogok megsértésében, például a telepeken folytatott tevékenység vagy onnan származó haszonszerzés formájában; e tekintetben határozattan kéri az Uniótól, hogy támogassa az EJT által a betelepítések kérdéséről elfogadandó határozatokat, valamint az EJT által évente közreadott kiadványt, amely a nemzetközi jog megsértésében érintett vállalatok adatbázisát tartalmazza;
40. elítéli a palesztin foglyok helyzetét az izraeli börtönökben; kéri Izrael Államtól, hogy azonnal vessen véget a tömeges bebörtönzések gyakorlatának, mely 2016-ban több mint 6000 főt, azaz a korábbiaknál is több embert, köztük fiatalkorúakat érintett; ugyancsak elítéli a törvénytelen kivégzéseket, az adminisztratív fogva tartást, a politikai foglyok megszállt területeken kívülre történő átszállítását, amely megfosztja őket attól a lehetőségtől, hogy családtagjaik meglátogathassák őket, a rossz bánásmódot, a bebörtönzöttek kínzását és kényszertáplálását, a megfelelő és indokolt orvosi ellátás elutasítását, melyek mind a nemzetközi jog látványos megsértését jelentik; kéri Izraelt, hogy haladéktalanul garantálja az ENSZ kínzás elleni egyezményének betartását, mivel annak maga is részes fele; elítéli a gyermekek fogva tartását és a velük szemben alkalmazott rossz bánásmódot, és követeli a bebörtönzött gyermekek azonnali szabadon bocsátását; ugyancsak kéri a bebörtönzött palesztin parlamenti képviselők azonnali szabadon bocsátását;
41. ezenfelül komoly aggodalmának ad hangot a polgári és politikai szabadságok különösen a nem kormányzati szervezeteket érintő törvények útján történő izraeli korlátozása miatt, amelyek sértik az egyesülési, gyülekezési és szerveződési szabadságot; szintén elítéli az országban élő kisebbségekkel, különösen az „arab” kisebbséggel szembeni hátrányos megkülönböztetés erősödését;
42. sajnálatosnak tartja, hogy Nyugat-Szahara kérdése nem szerepel az EJT 2017-os ülésszakainak napirendjén; kéri a nyugat-szaharai lakosság alapvető jogainak, többek között egyesülési szabadságának, véleménynyilvánítási szabadságának és gyülekezési jogának tiszteletben tartását; kéri az összes nyugat-szaharai politikai fogoly szabadon bocsátását; kéri, hogy az ENSZ képviselői, a parlamenti képviselők, a független megfigyelők, a nem kormányzati szervezetek és a sajtó bejuthassanak a nyugat-szaharai területekre; sürgeti az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy az ENSZ Nyugat-szaharai Népszavazási Missziójának (MINURSO) adjon emberi jogi megbízatást, összhangban az ENSZ világszerte működő minden más békefenntartó missziójával; támogatja a nyugat-szaharai konfliktus igazságos és tartós – a nyugat-szaharai nép önrendelkezési jogán alapuló és az ENSZ 34/37. és 35/19. számú határozatának megfelelő – megoldását; kéri az Uniót és tagállamait, hogy támogassák a nyugat-szaharai helyzet felvételét a következő EJT-ülések napirendi pontjai közé;
A rasszizmus, a faji alapú megkülönböztetés, az idegengyűlölet és az ezekhez társuló intolerancia elleni küzdelem: a durbani nyilatkozat és cselekvési program nyomon követése és végrehajtása
43. rendkívül fontosnak tartja, hogy 2017-ben figyelmet kap az egyenlőség és az – akár a faji, a kisebbségekkel szembeni, a nemi alapú, a szexuális irányultságon vagy önazonosságon, esetleg fogyatékosságon alapuló – diszkrimináció elleni küzdelem erősítése; hangsúlyozza továbbá, hogy az Uniónak és a tagállamoknak ezen a területen is végre kell hajtaniuk az EJT ajánlásait;
44. üdvözli, hogy az EJT 2017. évi ülésein kiemelt helyet kap a rasszizmus és a megkülönböztetés kérdése, és különösen, hogy ehhez kapcsolódóan felhívást intéznek a világhoz egy konkrét, a rasszizmus, a faji hovatartozáson alapuló megkülönböztetés, az idegengyűlölet és az intolerancia teljes felszámolását célzó fellépés érdekében, illetve foglalkoznak a durbani nyilatkozat és cselekvési program maradéktalan végrehajtásával és nyomon követésével; újfent elítéli a rasszista, antiszemita, homofób, idegengyűlölő és migránsellenes erőszakot, amely bizonyos tagállamokban riasztó szintet ért el; aggodalommal szemléli az egyes tagállamokban már a legmagasabb szintű politikai vezetők által is átvett és korlátozó jogi aktusok elfogadásához vezető, a kisebbségekkel szembeni gyűlöletbeszéd, valamint az őket érő megbélyegzés fokozódását, továbbá egyes csoportok megerősödését és növekvő befolyását a médiában, valamint számos politikai mozgalomban és pártban;
45. ugyancsak alapvetően fontosnak tartja a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés és a nőkkel szembeni erőszak valamennyi formája kiküszöbölésének kérdését; hangsúlyozza, hogy továbbra is politikai prioritásnak kell tekinteni az egészségügyi ellátáshoz és a reproduktív egészségügyi ellátáshoz való általános hozzáférés kérdését, ideértve a szexuális oktatáshoz és a fogamzásgátló módszerekhez való szabad hozzáférést, valamint az abortuszhoz való jogot; hangsúlyozza, hogy a nőkkel és a lányokkal szembeni erőszak felszámolását, csakúgy, mint a szexuális kizsákmányolás és az emberkereskedelem elleni küzdelmet kiemelt feladatként kell kezelni, amelynek célja a nők és a férfiak közötti egyenlőség elérése; következésképp kéri az EJT-t és a nemzetközi közösséget, hogy hajtsa végre az ICPD+20, a Peking+20 és a Rio+20 folyamatokat; hasonlóképp hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok és az Unió hajtsák végre az EJT nemzetközi védelem tárgyában közzétett 2002-es ajánlásait a nemi alapú üldöztetés tekintetében, többek között a bevándorlási politikák keretében;
*
* *
46. utasítja az EJT 34., 35. és 36. ülésszakán résztvevő küldöttségét, hogy ismertesse a jelen állásfoglalásban megfogalmazott álláspontokat; felhívja továbbá arra, hogy megbízatásának lejártával készítsen jelentést az Emberi Jogi Albizottság részére, és célszerűnek ítéli, hogy az Európai Parlament a továbbiakban is küldöttséget delegáljon az EJT vonatkozó ülésszakaira;
47. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a Bizottság főképviselőjének/alelnökének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának, az Egyesült Nemzetek főtitkárának, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése elnökének, az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Tanácsa elnökének, az Egyesült Nemzetek emberi jogi főbiztosának és a Külügyi Bizottság által létrehozott EU–Egyesült Nemzetek munkacsoportnak.