ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY az Egyesült Királysággal annak következtében folytatandó tárgyalásokról, hogy az Egyesült Királyság a tőle beérkezett értesítés szerint ki kíván lépni az Európai Unióból
31.3.2017 - (2017/2593(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Syed Kamall az ECR képviselőcsoport nevében
B8-0242/2017
Az Európai Parlament állásfoglalása az Egyesült Királysággal annak következtében folytatott tárgyalásokról, hogy az Egyesült Királyság a tőle beérkezett értesítés szerint ki kíván lépni az Európai Unióból
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 50. cikkére,
– tekintettel a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság miniszterelnöke által 2017. március 29-én az EUSZ 50. cikkének (2) bekezdése alapján eljuttatott értesítésre,
– tekintettel az Egyesült Királyság 2017. február 2-i „Az Egyesült Királyság kilépése és új partnerség az Európai Unióval” című fehér könyvét;
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
Tárgyalási elvek
1. véleménye szerint a tárgyalások fő céljának egy olyan tartós, elmélyült és különleges partnerség kialakítását kell tekinteni az Európai Unió és az Egyesült Királyság között, amely megfelel valamennyi fél eltérő szükségleteinek és elképzeléseinek;
2. hangsúlyozza, hogy a tárgyalások régi barátok és szövetségesek között zajlanak, akik sok mindent együtt értek el; üdvözli a brit kormánynak az Európai Unióból való kilépést bejelentő, 2017. március 29-i értesítő levelében megnyilvánuló igen konstruktív és pozitív megközelítést; üdvözli az Európai Tanács elnökének válaszát; reméli, hogy a tárgyalási folyamat során egyik fél sem változtat ezen a hangvételen, és hogy a kilépési megállapodást ennek megfelelően, valamennyi fél érdekében nyugodt, konstruktív és pozitív módon tárgyalják meg;
3. úgy határoz, hogy igyekezni fog támogató szerepet játszani a folyamatban, nem erőltetve a határvonalak átlépését és a túlzott követeléseket, elkerülve ezzel az EU-27 egységének vagy a Bizottság tárgyalásvezetői megbízatásának az aláásását;
4. megállapítja, hogy az 50. cikkben foglaltak szerint a kilépési megállapodásban tekintettel kell lenni „az érintett államnak az Unióval való jövőbeli kapcsolataira”, valamint hogy ezért már a tárgyalások korai szakaszában szükséges meghatározni az új partnerség keretrendszerét; felhív rá, hogy a kilépés feltételeire és a jövőbeli partnerség keretére vonatkozó tárgyalásokat egymással egyidejűleg folytassák;
A tárgyalásokkal kapcsolatos kérdések
5. üdvözli az Egyesült Királyság és más tagállamok kormánya által tett észrevételeket, melyek szerint elsőrendű prioritásként kell kezelni, hogy megállapodás szülessék az uniós polgárok egyesült királyságbeli státuszáról, illetve az Egyesült Királyság polgárainak státuszáról az Európai Unióban; erőteljesen támogatja a tisztességes és viszonosságon alapuló megállapodást, és felszólít rá, hogy ezt a megállapodást már a tárgyalások korai szakaszában kössék meg;
6. véleménye szerint a tárgyalásoknak haladéktalanul a hosszú távú és mély gazdasági kapcsolatok kiépítésével kell indulniuk, mert a gyakorlatban azok fogják előmozdítani mind a huszonnyolc ország virágzását; felhív egy erőteljes és ambiciózus szabadkereskedelmi és beruházási megállapodásra, amely intézkedéseket tartalmaz az áruk és szolgáltatások piacához való mélyreható és kölcsönös hozzáférés érdekében, és amely figyelembe veszi a kereskedelem volumenét, valamint az EU által harmadik országokkal kötött szabadkereskedelmi és beruházási megállapodásokat; felhív innovatív megközelítésre annak érdekében, hogy a jövőbeli kereskedelmi kapcsolatok a legkevesebb súrlódással járjanak a vámügyek terén; hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyság más országoktól eltérően – amelyekkel az EU tárgyalásokat folytatott – jogi és szabályozási szempontból egyenlő pozícióból indul és megfelelő szabályozási standardokkal rendelkezik;
7. véleménye szerint lesznek olyan területek, amelyek kapcsán az Európai Unió és az Egyesült Királyság egyetért abban, hogy közös érdekük a szoros együttműködés folytatása, amely kiterjedhet például konkrét tevékenységekre az oktatás és kutatás terén;
8. hangsúlyozza az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli biztonsági együttműködés fontosságát, különösen a megnövekedett és tartósan fennálló terrorista és hibrid fenyegetés idején;
9. felhívja a figyelmet az Európai Unió hozzájárulására az észak-írországi békefolyamathoz, különösen a PEACE programok és az Észak-Írországgal foglalkozó munkacsoport révén; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Ír Köztársaság és Észak-Írország közötti határ a lehetséges mértékben átjárható legyen; hangsúlyozza, hogy a „közös utazási terület” – amely minimális belső ellenőrzést jelent – 1952 óta fennáll Írország és az Egyesült Királyság között; megállapítja, hogy a belfasti megállapodás rögzítette a „konszenzus elvét”, melynek megfelelően Észak-Írország az Egyesült Királyság integráns része marad mindaddig, amíg lakosságának többsége így kívánja;
10. megállapítja, hogy a kilépési megállapodásban – tekintettel a terület hosszú távon fennálló státuszára – figyelembe kell venni Gibraltár lakosságának szükségleteit is;
11. véleménye szerint tisztességes pénzügyi rendezésre van szükség, amelyet objektív, a kötelezettségeket és az eszközöket egyaránt figyelembe vevő kritériumok támasztanak alá;
12. üdvözli az Európai Parlament bizottságainak munkáját, amellyel összeállították a megtárgyalandó kérdések listáját; sajnálja, hogy ez a munka nem került hivatalos formában a Bizottság elé, de kéri, hogy ennek ellenére ezeket a hozzájárulásokat vegyék figyelembe a tárgyalások során; felhív rá, hogy a Parlament megfelelő és rendszeres tájékoztatást kapjon a tárgyalási folyamat során, hogy valamennyi képviselőcsoport nézeteit figyelembe vegyék, és hogy a Parlament hozzájárulásai a tárgyalási folyamathoz jóhiszeműen és teljes átláthatóságban készüljenek el;
13. felhív egy mindkét fél jogi és alkotmányos berendezkedését tiszteletben tartó vitarendezési rendszerre;
Az Európai Unió sürgető reformja
14. hangsúlyozza, hogy egy tagállam küszöbön álló távozásának elmélyült gondolkodásra kell késztetnie magának az Európai Uniónak az állapotát illetően; úgy véli, hogy az Európai Unió jelentős értéket hozott létre története első negyven esztendeje alatt, és ezután képes volt új tagokat is befogadni Közép- és Kelet-Európából, ami egyik legnagyobb sikere; sajnálja, hogy ugyanakkor az Európai Uniót az utóbbi húsz évben olyan súlyos politikai kudarcok érték, mint:
– az euró bevezetése és irányítása során elkövetett tévedések,
– a migrációs válság kezelésének nem hatékony volta,
– stagnáló európai gazdaság, amely képtelen volt elégséges számú új munkahely megteremtésére, fokozott gazdasági növekedés kiváltására és Európa versenyképességi válságának kezelésére,
– a hatáskörök túlzott központosítása az intézmények javára, aminek következtében a tagállamok polgárai távolinak és tehetetlennek érzik magukat;
15. megállapítja, hogy Európa népei azt szeretnék, ha a tagállamok szabadon, szuverén tagállamokként működnének együtt egymással közös intézményeikben, amelyek kevés számú rájuk bízott konkrét feladattal foglalkoznak; véleménye szerint az Európában az utóbbi években lezajlott népszavazások és választások bebizonyították, hogy Európa népei elvetik egy európai szövetségi állam túlközpontosított, a soha véget nem érő „egyre szorosabb unión” alapuló modelljét;
16. felhív az Európai Unió reformjára, hogy az közös konföderális intézményekben az alábbi elvek mentén együttműködő nemzetek közösségévé váljon:
– az Európai Unió tiszteletben tartja tagállamait,
– az Európai Unió azon területekre összpontosít, amelyeken hozzáadott értéket tud teremteni,
– az Európai Uniónak rugalmasabban kell működnie,
– az Európai Uniónak az eddiginél demokratikusabban elszámoltathatóvá kell válnia,
– az Európai Uniónak ár-érték arányosan kell működnie,
– az Európai Unió nyitott a világra;
17. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, az Európai Tanácsnak valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.