Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 50. cikkére,

–  tekintettel az EUSZ 5. cikkének (5) bekezdésére, 4. cikkének (3) bekezdésére és 8. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 217. és 218. cikkére,

–  tekintettel az Egyesült Királyság miniszterelnöke által az Európai Tanácsnak 2017. március 29-én az EUSZ 50. cikkének (2) bekezdése alapján eljuttatott értesítésre,

–  tekintettel az Egyesült Királyságban tartott népszavazásból eredő, az Európai Unióból való kilépésről szóló döntésről szóló, 2016. június 28-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a brit szavazók 51,8%-a (17,4 millió választópolgár) 2016. június 23-án az Európai Unió elhagyása mellett adta le szavazatát; mivel e népszavazáson a részvételi arány magasabb volt, mint a legutóbbi általános választáson;

B.  mivel az Egyesült Királyság kormányától az Európai Tanácshoz érkezett értesítéssel megkezdődik az a visszavonhatatlan folyamat, amellyel az Egyesült Királyság tagállami státusza megszűnik az Európai Unióban és a Szerződések a jövőben nem alkalmazandók rá;

C.  mivel a kilépést rendezett módon kell lebonyolítani;

D.  mivel minden egyes tagállam szuverén joga, hogy kiléphet az Európai Unióból;

E.  mivel az Egyesült Királyság 2017. március 29-i értesítésében kifejezte szándékát, hogy kikerüljön az Európai Unió Bíróságának joghatósága alól;

F.  mivel az Egyesült Királyság kormánya ugyanezen értesítésben jelezte, hogy az Európai Unióval való jövőbeli kapcsolatában nem szerepelne sem a belső piaci tagsága, sem a vámunióban való tagsága;

G.  mivel Grönland 1985-ben, Algéria pedig 1962-ben kilépett az Európai Gazdasági Közösségből;

H.  mivel a „Leave” (a kilépéspárti) kampány főként a bevándorlás ellenőrzésével, a visszaküldés hatásköreivel és az Európai Unió költségvetéséhez való hozzájárulás megszüntetésével kapcsolatos kérdések miatt jutott győzelemre;

A tárgyalások lefolytatása

1.  tiszteletben tartja a brit választópolgárok demokratikusan kifejezésre juttatott akaratát, akik amellett szavaztak, hogy az Európai Uniót elhagyva ismét a saját kezükbe veszik az ellenőrzést saját országuk felett;

2.  üdvözli, hogy az Egyesült Királyság kormánya értesítést küldött az Európai Tanácsnak, hivatalossá téve az Egyesült Királyság döntését, hogy kilép az Európai Unióból;

3.  kéri, hogy az EUSZ 50. cikke (2) bekezdésének megfelelően mihamarabb és a baráti együttműködés alapján kezdődjenek meg a tárgyalások az Európai Unió és az Egyesült Királyság között;

4.  felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Unió és a tagállamok kötelessége, hogy:

a) „a velük szomszédos országokkal az együttműködésen alapuló különleges kapcsolatokat építenek ki [...]” – az EUSZ. 8. cikke értelmében;

b) fokozatosan eltörlik „a nemzetközi kereskedelemre vonatkozó korlátozásokat” – az EUSZ 21. cikke (2) bekezdésének e) pontja értelmében;

c) „a lojális együttműködés elvének megfelelően kölcsönösen tiszteletben tartják és segítik egymást a Szerződésekből eredő feladatok végrehajtásában” – az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdése értelmében, amely követelmény tehát a 50. cikk szerinti eljárás lefolytatására is érvényes;

d) megtiltanak „a tagállamok [...] és harmadik országok közötti tőkemozgásra vonatkozó minden korlátozást” – az EUMSZ 63. cikkének (1) bekezdése értelmében;

5.  rámutat arra, hogy az EUSZ. 50. cikke szerinti tárgyalásoknak a jogállamiság elvével összhangban álló, a tárgyalások alatt és után a lehető legkevesebb gazdasági zavart okozó lefolytatása valamennyi érintett fél érdekében áll;

6.  meggyőződése, hogy a fentiekkel összhangban és e megközelítés szellemében mind az Unió intézményei és tagállamai, mind pedig az Egyesült Királyság kötelessége, hogy jóhiszeműen kezdjék meg a tárgyalásokat;

Tematikus prioritások

Szabad mozgás

7.  megjegyzi, hogy a személyek szabad mozgása hozzájárult a bérek csökkenéséhez, elviselhetetlen nyomást gyakorolt a közszolgáltatásra és a lakhatásra, megkönnyítette a határokon átnyúló bűnözést és rontotta a biztonsági helyzetet az Egyesült Királyságban és Európában egyaránt;

8.  úgy véli, hogy az EU és az Egyesült Királyság között semmilyen jövőbeli megállapodás sem foglalhatja magában a személyek szabad mozgásának fenntartását; úgy véli, hogy a személyek szabad mozgásának fenntartása a brit nép akaratával szemben elkövetett árulás lenne;

Kölcsönös jogok

9.   megjegyzi, hogy becslések szerint mintegy 2,9 millió uniós állampolgár lakik az Egyesült Királyságban, és mintegy 1,2 millió egyesült királyságbeli állampolgár lakik valamely uniós tagállamban;

10.  úgy véli ezért, hogy a kölcsönös tartózkodási jog gyors megoldása tekintetében a lehető legrövidebb időn belül megállapodásra kell jutni az érintett polgárok megnyugtatása, illetve a szükségtelen zavarok és nehézségek elkerülése érdekében; hangsúlyozza, hogy e kérdésnek a tárgyalásokon nem szabad fő alkualappá válnia;

11.  hangsúlyozza, hogy azokat a brit állampolgárokat, akik valamely másik tagállamban már legalább öt év óta jogszerűen tartózkodnak, a 2003/109/EK tanácsi irányelv 4. cikkben foglalt rendelkezések szerint huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás illeti meg;

Költségvetés

12.  hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyság nagyobb mértékben járul hozzá az uniós költségvetéshez, mint amilyen mértékben abból részesül; megjegyzi, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret (TPK) költségvetésének mértéke folyó árakon meghaladja az 1 billió eurót; rámutat, hogy a Számvevőszék 2015. évi jelentése a hibaarányt 3,8%-ra becsülte;

13.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet szerint a Bizottságnak 2017 végéig elő kell terjesztenie a 2020 utáni többéves pénzügyi keretre irányuló javaslatait, amelyeknek figyelembe kell venniük az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kilépésre vonatkozó döntését; hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keretre vonatkozó jövőbeni javaslat nem tartalmazhat az Egyesült Királyság által fizetendő hozzájárulást, sem az Egyesült Királyságra vonatkozó jogi kötelezettséget pénzügyi tekintetben;

14.  hangsúlyozza továbbá, hogy amennyiben a Szerződések az EUSZ 50. cikkének (3) bekezdésében fogalt rendelkezések szerint már nem alkalmazandók, úgy ennek következményeképpen mind az e Szerződések szerint alkotott jogszabályok – közöttük tehát a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet – érvényessége, mind pedig az Európai Unió Bírósága (EUB) joghatóságának illetékessége is megszűnik; hangsúlyozza ezért, hogy mihelyt az Egyesült Királyság elhagyja az Uniót, már semmilyen jogi kötelezettség nem terhelheti abban a tekintetben, hogy továbbra is járuljon hozzá a jelenlegi vagy bármely jövőbeli többéves pénzügyi kerethez;

15.  úgy véli, hogy a pénzügyi elszámolásra vonatkozó különböző javaslatok, többek között a Költségvetési Bizottság kötelezettségeire vonatkozó feljegyzés szemmel láthatólag az ilyen adatok feltornászására törekszenek annak érdekében, hogy nem létező alkualapokat kreáljanak a tárgyalásokra; elutasítja ezért az „uniós válóperi számla” fogalmát és bármely hasonló pénzügyi elszámoltatást, amelyek a sajtóban már széleskörű viták tárgyát képezik;

16.  hangsúlyozza, hogy ha az Egyesült Királyság továbbra is részt kíván venni bármely uniós programban, akkor ez mindenkor a hatalmat gyakorló kormány döntése, minden ehhez kapcsolódó pénzügyi hozzájárulásról eseti alapon kell határozni, és azt ugyanolyan módon kell alkalmazni, mint egyébként harmadik országokkal folytatott tárgyalások esetében; megjegyzi például, hogy Izraelnek harmadik országként joga van részt venni uniós programokban anélkül, hogy hozzájárulást kellene biztosítania a többéves pénzügyi kerethez;

Kereskedelem és az egységes piac

17.  hangsúlyozza, hogy a brit népszavazás kampánya folyamán a brit miniszterelnök, a pénzügyminiszter és a kilépéspárti kampány jeles szereplői egyértelművé tették, hogy az Európai Unióból való kilépés egyúttal az egységes piac elhagyását is maga után vonná;

18.  hangsúlyozza, hogy egy országnak nem kell az EU tagállamának lennie – sőt, még kereskedelmi megállapodást sem kell kötnie az EU-val – ahhoz, hogy „hozzáféréssel” rendelkezzen az uniós egységes piachoz; rámutat, hogy 2015-ben Kína, az Egyesült Államok, Oroszország, Japán, India és Brazília hozzávetőlegesen 864 milliárd euró értében exportált árukat az EU-ba; megjegyzi, hogy a fent említett országok egyike sem kötött egyezményt az EU-val a „személyek szabad mozgása” tekintetében, de még kereskedelmi megállapodást sem;

19.  hangsúlyozza, hogy az EUSZ 50. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „az Unió tárgyalásokat folytat és megállapodást köt ezzel [a kilépést elhatározó] az állammal, amelyben az érintett államnak az Unióval való jövőbeli kapcsolataira tekintettel meghatározzák az illető állam kilépésének részletes szabályait”; úgy véli ezért, hogy – mivel a kereskedelem a jövőbeli kapcsolatok igen fontos része – a feleknek a tárgyalások részeként minden gyakorlati igényt kielégítő kereskedelmi megállapodást kell kötniük egymással;

20.  üdvözli, hogy megerősödik az Egyesült Királyság hangja és teljes jogokat élvez majd a Kereskedelmi Világszervezetben;

21.  üdvözli, hogy az Egyesült Királyság ismét teljes joggal rendelkezik majd a kereskedelmi megállapodásokra vonatkozó tárgyalások tekintetében, és saját kereskedelem- és külpolitikát folytathat majd;

22.  megjegyzi, hogy az Egyesült Királyságnak negatív a kereskedelmi mérlege az Európai Unióval; megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság piaca az EU legnagyobb importőre; kéri ezért, hogy mihamarabb szülessen kiegyensúlyozott szabadkereskedelmi megállapodás az EU és az Egyesült Királyság között;

23.  nem látja akadályát annak, hogy az Egyesült Királyság kereskedelmi tárgyalásokat kezdjen harmadik országokkal, és véleménye szerint jogi szempontból e tárgyalások zárulhatnak megállapodás kötésével is azzal a feltétellel,. hogy a megállapodás érvényességét a felek az Egyesült Királyság EU-ból-való kilépéséhez kötik;

Záró rendelkezések

24.  hangsúlyozza, hogy a tárgyalások végeredményeként az Európai Unió Bírósága joghatóságának meg kell szűnnie az Egyesült Királyságban;

25.   úgy véli, hogy a halászati jogok végleges rendezése csak akkor lehet elfogadható, ha a hazai halászati politika teljes mértékben visszakerül az Egyesült Királyság hatáskörébe; hangsúlyozza, hogy az EU-nak lehetővé kell tennie, hogy az Egyesült Királyság a tengerjogról szóló ENSZ-egyezmény rendelkezéseinek megfelelően maradéktalanul független jogokat élvezzen a vizeivel kapcsolatos gazdálkodás és védelem, valamint kizárólagos gazdasági övezete tekintetében;

26.   megjegyzi, hogy Észak-Írország és az Ír Köztársaság lakossága okkal aggódik amiatt, hogy ismét kemény határ felállítására kerülhet sor; hangsúlyozza azonban, hogy a közös utazási terület nem az uniós tagság függvénye;

27.   megjegyzi, hogy Gibraltár lakossága okkal aggódik amiatt, hogy Gibraltár és Spanyolország ismét kemény határ felállítására kerülhet sor; hangsúlyozza ezért, hogy a kilépési tárgyalások nem használhatók sem Gibraltár szuverenitásának megkérdőjelezésére, sem bármely akadály bevezetésére a Gibraltár és Spanyolország közötti határon;

28.  úgy véli, hogy az Egyesült Királyság távozása az EU-ból más országokat is felbátoríthat a kilépésre; elismeri, hogy az EU elhagyása hatalmas gazdasági és demokratikus lehetőségeket kínál;

o

o    o

29.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0294.