ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a dadaabi menekülttáborról
15.5.2017 - (2017/2687(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Mariya Gabriel, Frank Engel, Bogdan Brunon Wenta, Cristian Dan Preda, Michael Gahler, Pavel Svoboda, Paul Rübig, Krzysztof Hetman, Adam Szejnfeld, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, György Hölvényi, Maurice Ponga, Željana Zovko a PPE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0300/2017
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Kelet-Afrika fejlődésével foglalkozó rendkívüli kormányközi hatóság (IGAD) 2017. március 25-i nairobi nyilatkozatára, amely a szomáliai menekültek helyzetének tartós megoldási lehetőségeiről és a Szomáliába hazatértek újbóli beilleszkedéséről szólt,
– tekintettel a menekültekről és a migránsokról szóló 2016. szeptember 19-i New York-i ENSZ-nyilatkozatra,
– tekintettel a Kenyába menekült szomáliaiak önkéntes hazatérésével foglalkozó háromoldalú miniszteri bizottság 2016. június 25-i együttes közleményére,
– tekintettel a migrációval foglalkozó 2015. november 11–12-i vallettai csúcstalálkozó eredményeire,
– tekintettel a kartúmi folyamat (EU–Afrika szarva migrációs útvonal kezdeményezés) miniszteri konferenciájának 2014. november 28-i római nyilatkozatára;
– tekintettel a Szomália és Kenya kormányai, valamint az UNHCR által 2013. november 10-én aláírt, az önkéntes hazatérésről szóló háromoldalú megállapodásra,
– tekintettel a kenyai legfelsőbb bíróság 2017. február 9-i, a dadaabi menekülttábor bezárása elleni határozatára,
– tekintettel a kenyai kormánynak a legfelsőbb bíróság 2017. február 9-i határozata elleni fellebbezésről szóló döntésére;
– tekintettel az EU Afrikáért létrehozott szükséghelyzeti alapjára,
– tekintettel a menekültügyi felelősség megosztásáról szóló globális ENSZ-megállapodásra;
– tekintettel a 11. Európai Fejlesztési Alap (EFA) Szomáliára vonatkozó nemzeti indikatív programjára és a Kelet-Afrikára vonatkozó regionális indikatív programra;
– tekintettel a kenyai menekültkérdés megoldását szolgáló uniós humanitárius finanszírozásra,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az Afrika szarva régió, amelynek közel 250 millió lakosa és gyors ütemben növekvő lakossága a legnagyobb számú belső és kívülről érkező menekültet fogadja be Afrikában, illetve a világon is a legtöbb menekültet befogadó térségek között van; mivel a régió az irreguláris migráció, a kényszerű és belső lakóhelyelhagyás, az emberkereskedelem, az embercsempészet, a terrorizmus és az erőszakos konfliktusok kihívásaival néz szembe;
B. mivel a kihívások számos okra vezethetők vissza, amelyek a helyi viszonyok szerint változnak, ám amelyek gyökere többnyire a jó kormányzás és a társadalmi-gazdasági lehetőségek hiánya, a mélyszegénység, az instabilitás és az éghajlatváltozás;
C. mivel a dadaabi menekülttábor-komplexumot 1991-ben hozták létre ideiglenes megoldásként azok számára, akik menedéket kerestek és a kelet-afrikai régióban zajló üldöztetés, erőszak és instabilitás, és különösen a szomáliai polgárháború elől menekültek; mivel a komplexum jelenleg öt különböző táborból áll, amelyek különböző népeket fogadnak be, 50 négyzetkilométernyi területre terjednek ki, és amely táborok közül a Hagadera, Dagahaley és Ifo táborok a legrégebbiek és legsűrűbben lakottak;
D. mivel, noha Dadaabot eredetileg mintegy 90 000 fő befogadására szánták, az ENSZ becslései szerint a komplexum területén jelenleg megközelítőleg 260 000 fő él, akik 95%-a szomáliai eredetű, 60%-uk pedig 18 év alatti;
E. mivel 2016 májusában Kenya feloszlatta a regisztrációért felelős menekültügyi hivatalát, ami azt jelenti, hogy több tízezer embert nem regisztráltak, ezért a fenti számok magasabbak is lehetnek;
F. mivel Szomáliát több mint két évtizeden át súlyos instabilitás és az állami struktúrák hiánya jellemezte, amit az éghajlatváltozással kapcsolatos, ismétlődő természeti veszélyek tetéznek; mivel ezek a problémák kikezdték Szomália legkiszolgáltatottabb közösségeinek ellenálló- és cselekvőképességét, és a Szomálián belüli, illetve a külső országokba irányuló kényszerű lakóhelyelhagyás fő mozgatórugóivá váltak;
G. mivel a szomáliai menekültügyi helyzet több mint három évtized múltán a világon a leginkább elhúzódó menekültügyi problémák egyike, és a menekültek már harmadik generációja született hazáján kívül; mivel a régióban majd egymillió szomáliai hagyta el lakóhelyét, illetve Szomálián belül további 1,1 millióan hagyták el lakóhelyüket;
H. mivel Szomália azon öt ország egyike, ahonnan tizenöt év óta a legtöbb menekült érkezik, a nyilvántartások jelenleg 1,1 millióról adnak számot, akiknek több mint 80%-át Afrika szarvában és a jemeni régióban fogadták be; mivel Kenya jelenleg megközelítőleg 500 000 menekültet fogad be, akik számra egyre nő a régió, nevezetesen Dél-Szudán egyre romló biztonsági helyzete miatt;
I. mivel az egész kelet-afrikai régiót súlyos aszály sújtja, és Dél-Szudán egyes részein éhínség pusztít, amely közel egymillió embert fenyeget; mivel Szomália tekintetében az éhínségre vonatkozó előzetes figyelmeztetést adtak ki, és az ország 25 éven belül a harmadik éhínséggel néz szembe, továbbá a kormány közlése szerint 6,2 millió embernek van szüksége sürgős élelmiszersegélyre; mivel Kenya elnöke, Uhuru Kenyatta nemzeti katasztrófának nyilvánította az országot sújtó aszályt, amelynek következtében 2,7 millióan súlyos éhínséggel néznek szembe; mivel a helyzet várhatóan romlani fog Etiópiában, Kenyában, Szomáliában és Jemenben, ami nagy tömegeket érintő éhínséget eredményezhet;
J. mivel 2016. május 6-án a kenyai kormány biztonsági megfontolásokra és a régió elhúzódó menekültügyi problémáinak megoldására hivatkozva bejelentette a dadaabi menekülttábor „a lehető legrövidebb időn belüli” bezárását; mivel ugyanakkor a kenyai kormány 2016. november 30-án bejelentette, hogy a tábor bezárását a nemzetközi közösség kérésére, „humanitárius okokból” hat hónappal, 2017 májusáig elhalasztja;
K. mivel a nemzetközi közösség, így az EU is, megértésének adott hangot a kenyai kormány aggodalmaival és a tábor bezárására vonatkozó indokaival kapcsolatban, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy a menekültek Szomáliába való visszaküldésének a nemzetközi normáknak megfelelően, önkéntes, tájékoztatáson alapuló, objektív és semleges, fenntartható módon, biztonságos körülmények közt és a menekültek méltóságának fenntartása mellett kell végbemennie, akiket tájékoztatni kell arról, hogy mi lesz a következménye annak, ha úgy döntenek, hogy önként nem térnek vissza;
L. mivel ugyanakkor a kenyai legfelső bíróság 2017. február 9-i, két kenyai emberi jogi szervezet – a kenyai nemzeti emberi jogi bizottság és a Kituo Cha Sheria – által benyújtott petícióra válaszként hozott ítéletben kimondta, hogy a kenyai kormánynak a dadaabi menekülttábor bezárására irányuló utasításai diszkriminatívak és kollektív büntetést alkalmaznak, valamint túlzott mértékűek, önkényesek és aránytalanok;
M. mivel a dadaabi menekülttábor bezárása körül kialakult vita rávilágított az UNHCR, valamint a kenyai és a szomáliai kormány által 2013-ban aláírt, szomáliaiak Szomália stabil térségeibe való önkéntes visszatérésének végrehajtását célzó, háromoldalú megállapodás végrehajtásának lassú ütemére, amely problémát a kenyai kormány és más érdekelt felek nyíltan kifogásoltak;
N. mivel mióta az UNHCR 2014-ben elkezdte támogatni a szomáliai menekültek önkéntes visszatérését, megközelítően 55 652 menekült tért vissza hazájába, de a fenntartható visszatérések arányának növelésére irányuló célkitűzés a szomáliai helyzet függvénye;
O. mivel 2016 augusztus végén a jubalandi szomáliai hatóságok a menekültek beáramlásával szembesülve felfüggesztették a regionális fővárosba, Kismaayoba irányuló hazatelepítéseket; mivel az UNHCR szerint a hazatérők mintegy 70%-a gyermek;
P. mivel a dadaabi tábor bezárása más szomszédos országokra, így a jelenleg mintegy 245 000 szomáliai menekültet befogadó Etiópiára is hatással lesz, valószínűleg új menekültbeáramlást okozva; mivel a helyzet jól mutatja a menekültekkel, a határigazgatással és a stabilitással kapcsolatos problémák összekapcsolódó jellegét, valamint rávilágít arra, hogy e problémák megoldásához megerősített regionális együttműködésre van szükség;
Q. mivel a szélesebb dadaabi régióban élő befogadó közösség mély emberségről, nagylelkűségről és toleranciáról tett tanúbizonyságot a tábor lakóival kapcsolatban, ugyanakkor hatalmas gazdasági, fejlesztési és környezeti kihívásokkal néz szembe;
R. mivel az Unió az Európai Fejlesztési Alapon (EFA) keresztül a 2014–2020 közötti időszak vonatkozásában 286 millió eurót különített el, a hangsúlyt a „Paktum” végrehajtására, valamint konkrétan az állam és békeépítésre, az élelmezésbiztonságra, az ellenálló képességre és az oktatásra helyezve; mivel az EU Afrikáért létrehozott szükséghelyzeti alapját (EUTF) 2015. november 12-én, a vallettai csúcstalálkozón írták alá és rendeltetése a destabilizáció, a kényszerű lakóhelyelhagyás és az illegális migráció kiváltó okainak kezelése a jó kormányzás, az ellenálló-képesség, a gazdasági lehetőségek, a biztonság és a fejlődés előmozdítása révén;
S. mivel az EU elkötelezte magát az Afrikai Unió szomáliai missziójának (AMISOM) az Afrikai Békekeret, valamint a biztonság garantálását és az as-Sabáb és egyéb fegyveres ellenzéki csoportok által jelentett fenyegetés csökkentését célzó, jelentős finanszírozás biztosítása révén történő támogatása mellett;
T. mivel Trump elnök 2017. január 27-i elnöki rendeletét követően az a mintegy 3 000 menekült, akiket 2017-ben telepítettek volna át Kenyából az Egyesült Államokba és akiknek többsége a dadaabi tábor lakója és akik már átestek az Egyesült Államok és az ENSZ által végrehajtott szigorú átvilágításon, illetve akik már akár 10 éve várnak az áttelepítés jóváhagyására, most bizonytalan jövő elé néznek;
U. mivel a 2017. március 25-i IGAD-csúcstalálkozó során elfogadott nairobi globális cselekvési terv a szárazságot és a fegyveres konfliktust jelölte meg a régióban élők lakóhelyelhagyásának elsődleges okaként;
1. elismeri a Kenya és a dadaabi helyi régió által a minden korábbi mértéket meghaladó számban érkező menekültek ilyen hosszú ideig tartó befogadására tett dicséretes erőfeszítéseket;
2. hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a régióban kialakult jelenlegi helyzet mára fenntarthatatlanná vált és hatékony, összehangolt választ tesz szükségessé a szomszédos kormányok, regionális kormányzati szervezetek, így az Afrikai Unió, valamint általában a nemzetközi közösség, többek közt az EU részéről annak biztosítására, hogy fenntartható, biztonságos visszatelepítési programok indulnak, amit a régió biztonságának és hosszú távú társadalmi-gazdasági fejlődésének megerősítésére irányuló erőfeszítések kísérnek;
3. hangsúlyozza, hogy amíg a tágabb értelemben vett régióban fennáll az instabilitás, a menekültek nem lesznek képesek hazájukba visszatérni; ezért felhívja az EU-t, hogy határozottabban vállaljon és játsszon közvetítői szerepet a régióban a mögöttes gazdasági, politikai, környezeti és biztonsági problémák megoldása érdekében, amelyek a mélyszegénység, a bűnözői tevékenység, a radikalizáció, a terrorizmus és végső soron a menekülthelyzet alapvető okai;
4. hangsúlyozza, hogy a 260 000 szomáliai menekült folyamatos védelme érdekében kulcsfontosságú, hogy regionális válasz szülessen a problémára; emlékeztet rá, hogy a visszatelepülők fenntartható reintegrációja holisztikus, közösség-alapú megközelítést tesz szükségessé a felvevőképesség javítása és a hazatelepülők, a szomáliai belső menekültek és helyi közösségek szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférésének biztosítása érdekében;
5. üdvözli a nairobi globális és regionális cselekvési terv elfogadását, amely rendelkezik a táborok fokozatos bezárásáról annak lehetővé tétele érdekében, hogy a menekültek a fogadó országukban munkát vállalhassanak és szabadon mozoghassanak;
6. emlékeztet rá, hogy az önkéntes visszatérés nem az egyetlen lehetőség; felszólít a visszatérő menekültekkel és a menekültek harmadik országokba való eljutására irányuló további módszerek megállapításával kapcsolatos felelősség nagyobb mértékű megosztására;
7. megismétli, hogy támogatja az az EU Afrikáért létrehozott szükséghelyzeti alapjának az irreguláris migráció és a Kelet-afrikai régióban tapasztalható, kényszerű lakóhelyelhagyás alapvető okainak kezelésére irányuló céljait; kéri, hogy a tagállamok teljesítsék az alappal kapcsolatos kötelezettségvállalásaikat; ugyanakkor kéri a Bizottságot, hogy fokozza a régióbeli szereplőkkel, így a helyi lakosságokkal, a regionális kormánnyal és nem kormányzati szervezetekkel való konzultációra irányuló erőfeszítéseit, hogy a helyi szinten azonosított problémák és igények kerüljenek előtérbe a menekültek otthonukba való visszatérésének elősegítése érdekében; hangsúlyozza, hogy Dadaab mintegy 10 000, főleg humanitárius tevékenységekhez kapcsolódó munkahelyet teremtett;
8. hangsúlyozza az ember- és közösség központú megközelítés fontosságát annak érdekében, hogy az EU Afrikáért létrehozott szükséghelyzeti alapjából biztosított források a dadaabi visszatelepülőket segítsék, valamint hogy a fejlesztési és az ellenálló-képesség erősítésére irányuló intézkedéseket szolgálják a régióban; úgy véli, hogy az EU Afrikáért létrehozott szükséghelyzeti alapjának felhasználása során nem csupán a gazdasági, emberi és társadalmi fejlődést kell középpontba állítani, hanem a kifejezetten az alapvető szolgáltatások minőségének és hozzáférhetőségének javítását és a helyi kompetenciák fejlesztésére irányuló képzést célzó, alulról induló projektekre is összpontosítani kell;
9. rámutat, hogy a menekülttábor összlakosságának több mint 60%-át nők és gyermekek teszik ki, akik a táboron belül a legsérülékenyebb és leginkább marginalizált csoportnak számítanak; felhívja a kenyai kormányt, a regionális intézményeket, a nemzetközi segélyszervezeteket és a nemzetközi közösséget, így az EU-t is, hogy alkalmazzanak egyedi megközelítést azon támogatási intézkedések meghozatala során, amelyek a táborban élő nők és gyermekek kiszolgáltatottságát befolyásoló tényezőkkel – pl. nemen alapuló üldözés, nők elleni erőszak, szexuális erőszak és szexuális kizsákmányolás, mélyszegénység és kirekesztés – foglalkoznak;
10. üdvözli a 2017. évi elnökválasztás sikeres megrendezését; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a biztonsági és társadalmi-gazdasági körülmények Szomália számos részében még mindig nem ösztönzik a lakosok tömeges visszatérését, ezért felhívja az EU-t és tagállamait, hogy működjenek együtt a szomáliai hatóságokkal az ország stabilitásának helyreállítása érdekében;
11. felhívja az EU-t és nemzetközi partnereit, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket az élelmezésbiztonság Szomáliában való biztosítása és a fenyegető éhínség megakadályozása céljából;
12. felhívja az EU-t annak biztosítására, hogy a régióban zajló áthelyezési programok kialakítása során fordítsanak különös figyelmet arra, hogy a menekültek sérülékeny csoportjai biztonságos módon, biztonságos régiókba kerüljenek, azt megelőzendő, hogy radikális és terrorista elemek, így az as-Sabáb áldozataivá váljanak;
13. hangsúlyozza a Szomália és a szomszédos országok közti határok jobb igazgatásának szükségességét, amelyek az ember- fegyver- és kábítószer-kereskedelemmel és csempészettel, valamint tiltott javak kereskedelmével és csempészetével foglalkozó hálózatok területének számítanak, és ezáltal finanszírozást biztosítanak bűnözői és terrorista tevékenységek számára; elvárja, hogy a Szomáliában működő uniós kiképzési misszió szorosan együttműködjék az AMISOM-mal és a szomáliai hatóságokkal, megosztva a jobb határigazgatással kapcsolatos legjobb gyakorlatot az illegális kereskedelem és csempészet szereplőinek elfogása érdekében;
14. felszólítja az Afrikai Uniót és a szubregionális afrikai szervezeteket, hogy komolyan vegyék figyelembe a regionális dimenziót, és előzzék meg a térség további destabilizálódását, különösen a régió országai közötti folyamatos politikai párbeszéd fenntartása révén; felhívja az Európai Uniót, hogy ennek érdekében a legmagasabb szinten működjön együtt regionális afrikai partnereivel;
15. emlékeztet rá, hogy a biztonság és a stabilizáció továbbra is jelentős kihívást jelent a régióban, és hangsúlyozza, hogy az Afrikai Uniónak szorosan nyomon kell követnie a helyzetet és folyamatos politikai párbeszédet kell fenntartania a kenyai kormányzati hatóságokkal;
16. aggodalommal tölti el, hogy milyen hatással lesz a régióra az Egyesült Államok kormányának azon döntése, miszerint az USA 640 millió dollárral csökkenti az ENSZ-szervezeteknek nyújtott hozzájárulását; ragaszkodik ahhoz, hogy az EU-nak az ENSZ alapjai és szervezeti számára juttatott önkéntes hozzájárulása, amely azok teljes költségvetésének felét teszi ki, kulcsfontosságú a globális béke és biztonság fenntartása szempontjából;
17. hangsúlyozza, hogy az ENSZ nehéz és összetett körülmények közt védelmet, menedéket és humanitárius segítséget nyújtó szervezetei – így az UNHCR – költségvetésében keletkező hiány csak súlyosbítaná a krónikus túlzsúfoltság, a betegségek kockázata, a szezonális áradások és az éhínség kockázata által okozott kihívásokat;
18. hangsúlyozza, hogy az EU külső fellépésre vonatkozó politikáján és biztonsági stratégiáján keresztül elkötelezett a régióbeli humanitárius segítségnyújtás, gazdasági fejlődés, erős állami intézmények, megfelelő egészségügy, illetve az oktatás ás a demokrácia mellett;
19. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének.