ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a dadaabi menekülttáborról
15.5.2017 - (2017/2687(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Marie-Christine Vergiat, Marina Albiol Guzmán, Patrick Le Hyaric, Younous Omarjee, Tania González Peñas, Miguel Urbán Crespo, Lola Sánchez Caldentey, Xabier Benito Ziluaga, Estefanía Torres Martínez, Paloma López Bermejo, Merja Kyllönen, Sabine Lösing, Barbara Spinelli, Maria Lidia Senra Rodríguez, Javier Couso Permuy, Dimitrios Papadimoulis, Stelios Kouloglou, Neoklis Sylikiotis, Takis Hadjigeorgiou a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,
– tekintettel az ENSZ Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,
– tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,
– tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak 1981. évi afrikai chartájára,
– tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. évi ENSZ-egyezményre, amelynek Kenya részes fel,
– tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni ENSZ-egyezményre,
– tekintettel a Kelet-Afrika fejlődésével foglalkozó rendkívüli kormányközi hatóság (IGAD) 2017. március 25-i nairobi nyilatkozatára, amely a szomáliai menekültek helyzetének tartós megoldási lehetőségeiről és a Szomáliába hazatértek újbóli beilleszkedéséről szólt,
– tekintettel a menekültekről és a migránsokról szóló 2016. szeptember 19-i New York-i ENSZ-nyilatkozatra,
– tekintettel a Kenyába menekült szomáliaiak önkéntes hazatérésével foglalkozó háromoldalú miniszteri bizottság 2016. június 25-i együttes közleményére,
– tekintettel a migrációval foglalkozó 2015. november 15-i vallettai csúcstalálkozó eredményeire,
– tekintettel a kartúmi folyamattal foglalkozó miniszteri konferencia (Róma, 2014. november 28.) nyilatkozatára,
– tekintettel a Szomália és Kenya kormányai, valamint az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) közötti, az önkéntes hazatérésekről szóló, 2013. novemberben aláírt háromoldalú megállapodásra,
– tekintettel az Európai Unió különleges afrikai szükséghelyzeti alapjára,
– tekintettel a menekültügyi felelősség megosztásáról szóló globális ENSZ-megállapodásra,
– tekintettel a kenyai menekültkérdés megoldását szolgáló uniós humanitárius finanszírozásra,
– tekintettel Kenyáról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen 2015. április 30-i állásfoglalására,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel Afrika szarva hatalmas természeti erőforrásai ellenére a világ egyik legszegényebb régiója; mivel itt az élelmezésbiztonság rendkívül gyenge lábakon áll, az e régióban élő emberek milliói nem jutnak megfelelő táplálékhoz és éhínség fenyegeti őket;
B. mivel a régió országait jelenleg a legutóbbi hatvan év legsúlyosabb szárazsága sújtja, ami elmélyítette a élelmezési válságot Etiópiában, Kenyában, Szomáliában és Jemenben, és aminek következtében általános éhínség alakulhat ki; mivel Kenya ismétlődő szárazságoktól szenved, különösen az ország északi részének száraz és félszáraz területein, ahol 5,5 millió ember él, többségükben kis állattenyésztők, akiknek helyzete rendkívül sérülékeny és akik krónikus szegénységben élnek; mivel az éghajlatváltozás pusztító hatással van a legeltetéses állattenyésztésre, amely a régióban sok ember nomád megélhetését biztosítaná;
C. mivel Kenya Kelet-Afrika legnagyobb gazdasága, ám a humán fejlettségi mutató szerint jelentős erőforrásai ellenére az egyik utolsó helyet foglalja el ezen a skálán; mivel a kenyai lakosság többsége a szegénységi küszöb alatt él; mivel a kenyai gazdaság az erőforrások egy kisebbség általi monopolizálása miatt állandósult problémákkal küzd; mivel a kisgazdaságok teszik ki az összes kenyai gazdaság 94,8%-át, ugyanakkor az ország földterületének csupán 11,7%-ához jutnak hozzá; mivel Afrikában az utóbbi időkben földszerzési hullám indult, amelynek következtében több millió hektárnyi termékeny földterület került nagyvállalati kézbe, és több tízezer mezőgazdaságból élő közösség veszítette el a továbbéléséhez szükséges eszközöket; mivel Kenya Európai Unióba exportált főbb mezőgazdasági termékei a tea, a kávé, a rózsa és a szegfű, a bab, a borsó, az avokádó, a nílusi sügér és a tonhal; mivel Kenyában 500 000 hektáron folytatnak bioüzemanyag-termelést kanadai, japán és belga vállalatok, jelentős következményekkel a környezet és a helyi közösségek számára;
D. mivel az 1992. évi amerikai beavatkozás – az ún. „Remény visszaállítása” művelet – óta Szomália háborús övezetnek számít; mivel a Szomália, Etiópia és Kenya közötti konfliktus nagy részben a gyarmati korból örökölt határvonalak miatt alakult ki, és a szomáli lakosság azóta a három ország között oszlik meg, ami több konfliktust is eredményezett már, így az 1980-as években a kenyai hadsereg több ezer szomáli eredetű kenyait mészárolt le;
E. mivel az IGAD (kormányközi fejlesztési hatóság) 2017. március 26-i csúcstalálkozóján elfogadott nairobi globális cselekvési terv hangsúlyozta, hogy a szárazság és a fegyveres konfliktusok az a két ok, amelyek miatt a régió lakossága útra kel;
F. mivel a polgárháborúban részt vevő felek sokasága, a szomáliai kormány láthatatlansága, az, hogy a szomáliai halászok nem rendelkeznek a létfenntartásukhoz szükséges eszközökkel, a Szomália partjai előtt végrehajtott kalózakciók, a Szudán és Dél-Szudán, illetve az Etiópia, Eritrea és Szomália, továbbá az Eritrea és Dzsibuti közötti feszültség, Kenya és más szomszédos országok részvétele az Afrikai Unió által Szomáliába telepített erőkben, külső felek beavatkozása, az Európai Unió és más nyugati felek gazdasági és geostratégiai érdekei – megannyi olyan tényező, amelyek miatt is Afrika szarva a világ egyik leginkább konfliktusoktól sújtott régiójává lett; mivel számos fél megszegte az ENSZ fegyverembargóra vonatkozó határozatát;
G. mivel az Afrika szarva régió, amelynek gyors ütemben növekvő lakossága közel 250 millió fő, a legnagyobb számú belső és kívülről érkező menekültet fogadja be Afrikában és majd legtöbbet a világon; mivel 2017. március 31-én az UNHCR által Kenyában nyilvántartásba vett menekültek és menedékkérők száma elérte a 486 037-et;
H. mivel a dadaabi menekülttábor-komplexumot 1991-ben hozták létre 90 000 fő részére ideiglenes megoldásként azok számára, akik a kelet-afrikai régióban menedéket keresnek, menekülve az üldöztetés, erőszak és instabilitás, és különösen a szomáliai polgárháború elől; mivel 2011-ben a feléledő konfliktusok és a helyi éhínségek miatt milliók hagyták el Szomáliát, minek következtében a menekültek tömegesen érkeztek Dadaabba, ahol a menekülttáborban jelenleg több mint 308 000 nyilvántartásba vett szomáliai él; mivel az ENSZ becslése szerint Dadaab lakossága jelenleg mintegy 260 000 fő, akiknek 95%-a Szomáliából érkezett, 60%-a pedig 18 évesnél fiatalabb; mivel a komplexum jelenleg öt különböző résztáborból áll, amelyek különböző népeket fogadnak be kb. 50 négyzetkilométernyi területen, és amely táborok közül a Hagadera, Dagahaley és Ifo táborok a legrégebbiek és a legsűrűbb népességűek;
I. mivel a szomáliai menekültek helyzete több mint három évtizede változatlan, a menekültek harmadik generációja már hazáján kívül született; mivel a régióban majd egymillió szomáliai hagyta el lakóhelyét, illetve Szomálián belül további 1,1 millióan keltek útra; mivel Szomália azon öt ország egyike, ahonnan tizenöt év óta a legtöbb menekült érkezik, a nyilvántartások jelenleg 1,1 millióról adnak számot, akiknek 80%-a Afrika szarvában és a jemeni régióban talált lakóhelyre;
J. mivel a garissai egyetem ellen 2015 áprilisában elkövetett terrorista támadás után az ország alelnöke, William Ruto ultimátumot intézett az ENSZ-hez, sürgetve, hogy az Emberi Jogi Tanács három hónapon belül zárja be a dadaabi menekülttábort, máskülönben Kenya saját maga intézkedik erről; mivel az Emberi Jogi Tanács figyelmeztetett rá, hogy a tábor bezárása „rendkívül súlyos humanitárius és gyakorlati következményekkel” járna; mivel az ENSZ menekültügyi egyezménye tiltja, hogy a menekülteket olyan régiókba küldjék vissza, ahol életük vagy szabadságuk veszélyben van; mivel felvetődött egy Szomáliát és Kenyát egymástól elválasztó fal építésének ötlete is;
K. mivel 2016 májusában Kenya feloszlatta a regisztrációért felelős menekültügyi hivatalát, ami azt jelenti, hogy több tízezer embert nem regisztráltak; mivel 2016. május 6-án a kenyai kormány bejelentette döntését, mely szerint Dadaabot „a legrövidebb időn belül” bezárja, biztonsági okokra és arra hivatkozva, hogy fel kell számolni a régióban a régóta tartó menekültügyi helyzetet;
L. mivel a kenyai hatóságok – az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága vezetőinek támogatásával – ezután felgyorsították a 2013-ból származó „önkéntes” hazatérési program végrehajtását; mivel számos nem kormányzati szervezet és nemzetközi szereplő nehezményezte, hogy a Kenya által a szomáliai menekültek számára létrehozott hazatérési program – a félelem és a félretájékoztatás légkörében – nem felel meg a menekültek önkéntes hazatérésére vonatkozó nemzetközi kritériumoknak; mivel 2016 augusztusában Jubaföld szomáliai hatóságai azzal szembesültek, hogy menekültek tömegei érkeznek vissza a régió székhelyére, Kismaavóba; mivel az UNHCR szerint az érintettek 70%-a gyermek volt;
M. mivel Kenya kormánya 2016 novemberében bejelentette, hogy a tábor bezárását a nemzetközi közösség kérésére „humanitárius okokból” hat hónappal – azaz 2017 májusára – elhalasztják; mivel 2017. február 9-én a nairobi felsőbíróság – válaszként két kenyai emberijog-védő szervezet (az Emberi Jogok Kenyai Nemzeti Bizottsága és a Kituo Cha Sheria) petíciójára – úgy ítélkezett, hogy a kenyai kormánynak a dadaabi menekülttábor bezárására vonatkozó határozata megkülönböztető jellegű, valamint önkényes és aránytalan kollektív büntetésnek tekinthető;
N. mivel Dadaab bezárása következményekkel járna az összes szomszédos országra nézve, és elsősorban Etiópia számára, amely jelenleg mintegy 245 000 szomáliai menekültről gondoskodik;
O. mivel az egyre növekvő eszközhiány és a nemzetközi adományozók számának csökkenése közvetlen hatással van a dadaabi menekültek helyzetére, így csökkennek az élelmiszeradagok, hiány van szolgáltatásokban és az orvosi ellátás, valamint a képzés és oktatás területén;
P. mivel 2017 márciusában az UNHCR becslése szerint 215 200 000 amerikai dollárra lett volna szükség a Kenyába menekült 486 037 ember megfelelő „kezeléséhez”; mivel a mai napig a szükséges pénzeszközöknek mindössze 15%-a gyűlt össze; mivel az UNHCR a régió geopolitikai helyzet folytán 27 598 új érkezőre számít;
Q. mivel az oktatás, az írni-olvasni tudás, a nők jogai, a társadalmi igazságosság és az állami bevételek társadalmon belüli tisztességes elosztása, az egyenlőtlenségek mérséklése, valamint a korrupció elleni küzdelem kulcsfontosságú a fundamentalizmus, az erőszak és az intolerancia elleni küzdelem érdekében;
R. mivel 2014 és 2020 között az Európai Unió 436 millió eurót fog Kenyának juttatni; mivel az Afrikai Segélyalapon keresztül az Unió támogatja a legnagyobb összegekkel az Afrikai Unió szomáliai misszióját (Amison); mivel az Unió több polgári és katonai műveletet hajt végre a régióban, ilyen a KBVP keretében (2012 óta) az Afrika szarván a regionális tengeri kapacitásépítést célzó európai uniós misszió (EUCAP NESTOR), a Szomália partjainál elkövetett kalózcselekmények és fegyveres rablások kapcsán az elrettentéshez, a megelőzéshez és az ezek leküzdéséhez hozzájáruló európai uniós katonai művelet (EU NAVFOR) (2008 óta) vagy a szomáliai biztonsági erők kiképzéséhez hozzájáruló európai uniós katonai misszió (EUTM Somalia) (2010 óta); mivel az Egyesült Államok kezében van a kenyai Manda Bay haditengerészeti támaszpont; mivel a NATO és az Egyesült Államok destabilizáló cselekményeket hajt végre a régióban;
1. kifejezi rendkívüli aggodalmát Afrika szarvának – különösen Kenya és a dadaabi tábor – menekültügyi helyzete miatt; üdvözli a nairobi felsőbíróság ítéletét, mely kimondja, hogy „a Kenyai Köztársaság kormányának a dadaabi tábor bezárására vonatkozó határozata [...] semmis és érvénytelen”; felhívja az ország hatóságait, hogy cselekedjenek e határozatnak megfelelően;
2. hangsúlyozza, hogy amíg a tágabb értelemben vett régióban fennáll az instabilitás, nem várható, hogy a menekültek hazatérnének; ugyancsak hangsúlyozza, hogy a dadaabi tábor menekültjeinek – és tágabban az országban élő összes menekült – folyamatos védelme regionális választ igényel;
3. kifejezi rendkívüli aggodalmát az „önkéntes visszatérések” 2013 óta élő stratégiája miatt; kéri, hogy derítsenek teljes világosságot az esetleges „megfélemlítés, ráijesztés és félretájékoztatás céljából tett manőverek”, beleértve a Menekültügyi Főbiztosság szerepét is e politikákban;
4. tudomásul veszi a nairobi világ- és regionális cselekvési terv elfogadását, amely tartalmazza a táborok fokozatos bezárását „annak elősegítése érdekében, hogy a menekültek a fogadó országban hozzájussanak a munkaalkalmakhoz és a szolgáltatásokhoz, valamint szabadon mozoghassanak”; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ezekre a bezárásokra az emberi jogok maradéktalan tiszteletben tartása mellett kerüljön sor, és az érintett emberek életkörülményei ne romoljanak tovább;
5. hangsúlyozza, hogy a lakosok fokozódó elszegényedése, a gazdasági kilátások romlása, az egyenlőtlenségek növekedése és a korlátozott oktatási lehetőségek miatt nőtt a munkanélküliek száma, és így a terrorizmus terjedésének kedvező társadalmi-gazdasági környezet alakult ki; nyugtalansággal látja, hogy a szomáliai és a kenyai állam számos régióban semmiféle alapvető közszolgáltatásról – vízszolgáltatás, szennyvíztisztítás, egészségügyi ellátás, oktatás – nem gondoskodik; e körülmények miatt sürgeti a kenyai és szomáliai hatóságokat, hogy foglalkozzanak a társadalmi-gazdasági helyzettel és a társadalmi igazságosság érdekében küzdjenek az életszínvonal csökkenése ellen;
6. kéri, hogy az EU biztosítsa a sürgős humanitárius segélyezést, amelyre egyfelől a menekültek helyzetének kezeléséhez, másfelől a régióban dúló éhínség megfékezéséhez van szükség; kéri az EU-t, hogy növelje a mezőgazdaságnak szánt hivatalos fejlesztési segély arányát, valamint a kis fenntartható gazdaságokba és a legeltetéses állattenyésztésbe való befektetéseket, a kisgazdálkodóknak a helyi piac megerősítése céljából való földhöz jutását, az Afrikai szarvában élők elfogadható szintű napi tápanyagbevitelének biztosítását, valamint a Szomália és az Afrika szarva közelében lévő vizeknek a halászok és családjuk fenntartását biztosító regenerálását szolgáló hivatalos fejlesztési segélyt;
7. határozottan kéri, hogy a fejlesztési támogatásokat ne használják eszközül a határok korlátozása, ellenőrzése vagy a migránsok visszafogadása érdekében; kéri, hogy az Unió és a tagállamok által az Afrika szarvának nyújtott támogatás elsősorban a súlyos egyenlőtlenségekhez, a szegénységhez, a krónikus alultápláltsághoz, az egészségügyi ellátáshoz és a közszolgáltatásokhoz való hozzáféréshez, és különösen a reproduktív egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréshez kapcsolódó problémák megoldására, valamint a fenntartható fejlesztési célok elérésére törekedjen; hasonlóképpen felszólít arra, hogy növeljék az élelmiszersegélyt, és azt elsősorban a helyi mezőgazdasági termelők élelmiszereinek megvásárlására fordítsák; határozottan ellenzi az EFA felhasználását rendfenntartó vagy katonai erők felállítása céljából;
8. ellenez az EU migrációs politikáinak harmadik országokba történő kiszervezésére irányuló bármiféle kísérletet; elutasítja, hogy a kartúmi folyamat – amelynek Kenya és Szomália is részes fele – semmilyen formában nem teszi lehetővé a migráció mélyebb okainak kezelését; úgy véli, hogy ezek a politikák ellentétesek a szabad mozgás jogával, a menedékjoggal, és általánosabban a migránsok nemzetközi egyezményekben rögzített jogaival;
9. kéri, hogy az EU és tagállamai ne hitelek, hanem adományok formájában nyújtsanak segélyt, így elejét véve az adósságteher súlyosbodásának; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Unió számos tagállama nem érte el azt a célkitűzést, hogy bruttó nemzeti termékének (GDP) 0,7%-át fejlesztési segélyezésre fordítsa, és hogy egyes államok csökkentették az e célra szánt keretüket; sajnálatát fejezi ki a tagállamok élelmiszersegély-programokban való részvételének csökkenése miatt;
10. erőteljes bírálattal illeti az utóbbi évek során tapasztalt különböző nyugati fellépések hatását, mert azok elősegítették az Afrika szarvában lakók egy részének radikalizálódását; hangsúlyozza, hogy az efféle politikák nem hogy segítenék a terrorizmus leküzdését, hanem még kedveznek is annak; aggódik amiatt, hogy az EU terrorizmusellenes politikájában a hangsúly a katonai „megoldásokra” helyeződik, ami számos katonai segítségnyújtási programot eredményez Afrika szarva térségének országai javára; hangsúlyozza, hogy a térség konfliktusait katonai úton nem lehet megoldani;
11. felszólítja az Európai Uniót és a nemzetközi közösséget, hogy működjenek együtt az afrikai országokkal, valamint a regionális és nemzetközi szereplőkkel a konfliktusok kizárólag békés eszközökkel történő rendezése érdekében, nevezetesen azok mélyre nyúló okainak kiiktatása révén; kéri az Európai Uniót, hogy a nyugati vállalati érdekek számára hasznos szabadkereskedelmi területek létrehozását célzó „társulási megállapodások” megkötése helyett alakítsa ki a Kenyával és minden afrikai országgal fenntartott kapcsolatok új keretét, amelynek alapelve a belügyekbe való beavatkozás tilalma és a szuverenitás tiszteletben tartása, célja pedig a szomszédos régiók fejlődésének támogatása, a foglalkoztatás és az oktatás ösztönzése;
12. újból megerősíti, hogy a harmadik országokban működő uniós vállalkozások tevékenységeinek maradéktalanul meg kell felelniük a nemzetközi emberi jogi normáknak; ezért felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nemzeti joguk hatálya alá tartozó vállalkozások harmadik országokban való megtelepedésükkor, illetve tevékenységük ottani végzésekor ne hagyják figyelmen kívül az alkalmazandó emberi jogok, szociális, egészségügyi és környezetvédelmi normák tiszteletben tartását; felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket azon európai vállalatokkal szemben, amelyek nem felelnek meg e normáknak, vagy nem kárpótolják megfelelően az emberi jogok közvetlenül vagy közvetetten felelősségük alá tartozó megsértésének áldozatait;
13. felhívja a kenyai kormányt és a bányászati vállalatok származási országainak kormányait, hogy kötelezzék ezeket a vállalatokat a megfelelő gyakorlatok bevezetésére az átláthatóság, a felelősség és a polgárok részvétele tekintetében, valamint küzdjenek a bányaipari ágazatok területén a korrupció ellen;
14. véleménye szerint a multinacionális – így európai – vállalatok földszerzése elleni küzdelem alapvető feltétele annak, hogy a lakosság méltó körülmények között élhessen és célul lehessen kitűzni Afrika szarva országainak élelmezési önellátását; kéri ezért, hogy ez a kérdés legyen egy különálló fontos párbeszéd tárgya az Európai Unió és Afrika szarva országai között;
15. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Bizottságnak és a Tanácsnak, az Európai Unió tagállamainak, Afrika szarva országainak, a Pánafrikai Parlamentnek és az ENSZ Közgyűlése tagjainak.