ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY nagyra törő uniós ipari stratégia kidolgozásáról Európában a növekedés, a foglalkoztatás és az innováció stratégiai prioritása jegyében
28.6.2017 - (2017/2732(RSP))
az eljárási szabályzat 128. cikkének (5) bekezdése alapján
Paloma López Bermejo, Ángela Vallina, Merja Kyllönen, Jiří Maštálka, Kateřina Konečná, Neoklis Sylikiotis, Marie-Christine Vergiat, Eleonora Forenza, Martina Anderson, Marisa Matias, Dimitrios Papadimoulis, Stelios Kouloglou, Takis Hadjigeorgiou a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
B8-0448/2017
Az Európai Parlament állásfoglalása nagyra törő európai uniós ipari stratégia kidolgozásáról Európában a növekedés, a foglalkoztatás és az innováció stratégiai prioritása jegyében
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), különösen annak 9., 151. és 152. cikkére, 153. cikkének (1) és (2) bekezdésére és 173. cikkére,
– tekintettel az EUMSZ 174. cikkére, amely a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítéséről szól, különösen az ipari átalakulás által érintett területeken,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 14., 27. és 30. cikkére,
– tekintettel a Bizottság „Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében” című, 2012. október 10-i közleményére (COM(2012)0582),
– tekintettel „Az európai újraiparosítási politika szükségessége a közelmúltbeli Caterpillar- és Alstom-ügy fényében” című, 2016. október 5-i állásfoglalására[1],
– tekintettel az „Iparpolitika a globalizáció korában” című, 2011. március 9-i állásfoglalására[2],
– tekintettel a Bizottság „Az európai ipar digitalizálása, a digitális egységes piac előnyeinek teljes körű kiaknázása” című, 2016. április 19-i közleményére (COM(2016)0180),
– tekintettel az Európai Unión belüli szociális dömpingről szóló 2016. szeptember 14-i állásfoglalására[3],
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, és különösen annak a gazdasági és szociális jogokról szóló 22., illetve a munkavállaláshoz való jogról szóló 23. cikkére,
– tekintettel az európai ipar digitalizálásáról szóló 2017. június 1-jei állásfoglalására[4],
– tekintettel a Tanács jövőbeli uniós iparpolitikai stratégiáról szóló 2017. május 29-i következtetéseire,
– tekintettel a „Nagyra törő európai uniós ipari stratégia kidolgozása Európában a növekedés, a foglalkoztatás és az innováció stratégiai prioritása jegyében” című, a Bizottsághoz intézett, kérdésre (O-000047/2017 – B8-0319/2017),
– tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az európai ipar az európai export több mint felét biztosítja, a kutatási és fejlesztési beruházások mintegy 65%-át képviseli és több mint 50 millió munkahelyet biztosít (azaz az európai munkahelyek 20%-át, közvetlen és közvetett foglalkoztatás révén);
B. mivel a kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos magánráfordítások 65%-a a feldolgozóiparban valósul meg, és mivel ipari alapunk megerősítése ezért alapvető ahhoz, hogy fejlesszük a szaktudást és a szakértelmet az Unióban;
C. mivel az Unió feldolgozóipara 2008 és 2013 között 7%-kal csökkent;
D. mivel az Unió déli országainak gazdaságai 2007 és 2016 között rendkívüli módon megsínylették a feldolgozóipari ágazatban tapasztalható csökkenő termelést;
E. mivel Európa periferikus gazdaságainak újraiparosítása elengedhetetlen az Unión belüli gazdasági egyenlőtlenségek kialakulásának elkerüléséhez; mivel törekedni kell az ipar fejlesztésére, hogy össze lehessen kapcsolni a növekedést és a minőségi munkahelyek teremtését a társadalmi és környezeti fenntarthatósággal;
F. mivel az európai ipart jelenleg hátrányosan érinti a belső keresletnek a béreket, a közkiadásokat és az adócsökkentéseket érintő megszorító intézkedések miatti jelentős csökkenése, ami a munkahelyek folyamatos megszűnéséhez és az ipari beruházások csökkenéséhez vezet, ami nem sok jóval kecsegtet az európai gazdaság olyannyira szükséges fellendülését illetően;
G. mivel az európai gazdaságon belüli kohézió biztosítása érdekében minden tagállamban elő kell mozdítani az ipari alap diverzifikálását, kerülve a magas hozzáadott értékkel rendelkező iparágak csupán néhány tagországban való túlzott koncentrálódását;
H. mivel a kutatás, a fejlesztés és az innováció alapvető fontosságú az európai ipar számára; mivel az üzembezárások gyakran a technológia és a szakértelem visszafordíthatatlan elveszítésével járnak, és az ipari munkaerő szaktudása is elvész;
I. mivel az olyan kihívások miatt, mint amilyen az éghajlatváltozás, elengedhetetlen, hogy az európai ipar megújításának középpontjában az energia- és erőforrás-hatékonyság, valamint a körforgásos gazdaság álljon;
J. mivel az iparpolitika, a kohézió és a fejlesztés negatív irányú társadalmi spiráljának elkerülése kizárólag egy olyan hatékony és következetes iparpolitika révén lehetséges, amely képes megerősíteni az összes tagállam termelőbázisát;
K. mivel a nagy multinacionális iparvállalatok gyakran húznak hasznot a termelés taktikai megfontolásokból történő áthelyezéséből, eszközeik egyik országból a másikba történő áthelyezése révén nyereségük maximalizálása érdekében kihasználva a meglévő adózási és fizetésképtelenséggel kapcsolatos joghézagokat, és ezzel veszélyeztetve a tagállamok ipari szerkezetét;
L. mivel az európai ipar növekedéséhez közberuházásokra, valamint a jó minőségű, innovatív, energiahatékony termékek termelését előnyben részesítő és fenntartható folyamatokat támogató, nagyra törő innovációs politikára van szükség;
M. mivel az európai ipari stratégia számára elengedhetetlen a digitalizáció társadalmilag igazságos módon történő alakítása, ugyanis az ipar jelenleg zajló digitalizációja felerősíti azt a már korábban is létező tendenciát, hogy a feldolgozóiparban a szakmunka betanított munkával történő helyettesítése, illetve a termelés kiszervezése és alvállalkozásba adása miatt bizonytalanná válnak a munkafeltételek; mivel a digitalizáció lehetőséget nyújt a gazdaság rezilienciájának és fenntarthatóságának fokozására is, a körforgásos gazdaság keretében; mivel alapvető fontosságú a változó digitális környezet miatt szükségessé váló új készségekre való felkészülés, bevonva a szociális partnereket, biztosítva, hogy a munkavállalók a munkaadók és a tagállamok hozzájárulása révén megkapják a szükséges képzést; mivel a robotizáció és a digitalizáció különös kihívásokat támaszt a robotok és emberek közötti kölcsönhatás és az adatbiztonság területén, és ezeket megfelelő jogszabályok révén kell kezelni;
N. mivel az ipari termékek tisztességes nemzetközi kereskedelmének tiszteletben kell tartania a munkavállalói jogokat, a környezetvédelmi szabályokat és az egyéb szociális és adózási normákat;
O. mivel az iparban a nők jelenleg alulreprezentáltak, és a legtöbb tudományos, mérnöki és vezetői álláshelyből és a hierarchia magasabb szintjeiből ki vannak zárva;
A reálgazdaság fellendítése fenntartható újraiparosítási politikán keresztül
1. hangsúlyozza, hogy az ipar lényeges szerepet játszik a növekedés, a foglalkoztatás és az innováció előrevitelében Európában;
2. hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni és korszerűsíteni kell az európai ipari bázist, valamint erősíteni kell az európai kohéziót közberuházások és egy olyan összehangolt európai iparpolitika révén, amely egy területi alapú megközelítés keretében hozzájárul a fenntartható korszerűsítéshez és regionális kohézióhoz;
3. felszólítja a Bizottságot, hogy 2018 elejéig a tagállamokkal közösen terjesszen elő jogalkotási javaslatot egy következetes és átfogó iparpolitikára vonatkozó uniós stratégiáról, melynek célja Európa újraiparosítása, olyan konkrét cselekvési tervet kialakítva, amely ambiciózus célokat foglal magában, e célok megvalósítása érdekében jogalkotási és nem jogalkotási intézkedésekre vonatkozó határidőkkel; felhívja a Bizottságot, hogy ezt a stratégiát az iparpolitika stratégiai kezdeményezésekben történő érvényesítésének hatásáról szóló értékelésre és az érdekelt felekkel – többek között a szociális partnerekkel és a tudományos élet tagjaival – folytatott széles körű párbeszédre alapozza; kiemeli, hogy az ilyen uniós stratégiát többek között a digitalizációra (különösen az intelligens technológiáknak, a nagy adathalmazok elemzésének és a robotikának az ipari értékláncokba való beépítésére), a fenntarthatóságra, a körforgásos gazdaságra, az energiahatékonyságra és a megfelelő forrásokra kell alapozni; úgy véli, hogy az európai szabályozási keretnek lehetővé kellene tennie az iparágak számára, hogy alkalmazkodjanak a szóban forgó változásokhoz, és felkészüljenek rájuk, hozzájárulva a minőségi munkahelyteremtéshez, a növekedéshez és a regionális konvergenciához;
4. felszólít egy regionálisan kiegyensúlyozott ipari stratégiára, amely képes a tagállamok leginkább és legkevésbé iparosodott régiói közötti szakadékot áthidalni, hozzájárulva a regionális konvergenciára vonatkozó célkitűzések megvalósításához;
5. felhív a versenypolitikára és az állami támogatásokra vonatkozó szabályok felülvizsgálatára a társadalmi és a regionális kohézió fenntartását, az ökológiai átállás előmozdítását, a munkaügyi és a környezetvédelmi normák javítását, illetve a közegészségügyi problémák kezelését célzó állami beavatkozás megkönnyítése érdekében;
6. elítéli az európai megszorító politikákat, amelyek a magán- és közszereplők számára csökkentik a keresletet;
7. sürgeti a tagállamokat, hogy amikor valamely vállalat a termelőüzemek áthelyezéséről vagy megszüntetéséről dönt, vonják vissza a számukra támogatások, adókedvezmények, kedvezményes földárak stb. formájában elkülönített valamennyi forrást;
8. hangsúlyozza, hogy a rendelkezésre álló statisztikák és felmérések szerint a nők alulreprezentáltak a legtöbb tudományos, műszaki és vezetői álláshelyen és a hierarchia magasabb szintjein; megjegyzi, hogy a nők rendkívül alulreprezentáltak a természettudományokhoz, a technológiához, a műszaki tudományokhoz és matematikához kapcsolódó oktatási területeken és szakmákban, és a természettudósok és a műszaki szakemberek mintegy 24%-át teszik csak ki; kiemeli, hogy a feldolgozóiparban dolgozó női szakemberek olyan előnyt jelentenek az Unió számára, amelynek minden rendelkezésre álló erőforrást meg kell adni ahhoz, hogy az Unió véglegesen kilábalhasson a gazdasági és pénzügyi válságból és képes legyen szembenézni a társadalom egészét érintő változásokkal; felszólítja a Bizottságot, hogy azonosítsa azokat a kihívásokat és akadályokat, amelyekkel a nőknek szembe kell nézniük, valamint mozdítsa elő és támogassa az egyenlőséget a bérek, illetve az álláshelyekhez való hozzáférés tekintetében;
9. kiemeli az uniós ipar gerincét alkotó kkv-k szerepét, és emlékeztet arra, hogy olyan uniós iparpolitikát kell folytatni, amely figyelembe veszi a kkv-k sajátosságait; konkrétan felhívja a figyelmet az állami és regionális bankoknak az ipari fejlődésben és a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférésében játszott fontos szerepére; hangsúlyozza a munkavállalói szövetkezeteknek és a szociális gazdaság egyéb szereplőinek az ipar fejlődésében játszott szerepét, különösen regionális szinten, és felszólítja az Uniót, hogy dolgozzon ki az ő igényeikhez igazított iparpolitikát;
10. meggyőződése, hogy az európai ipart stratégiai eszköznek kell tekinteni; hangsúlyozza, hogy csak az erős és ellenálló ipar teszi lehetővé a tagállamok számára, hogy megküzdjenek az előttük álló különféle kihívásokkal, beleértve az újraiparosítást, a fenntarthatóság felé való átmenetet és a minőségi foglalkoztatás kialakítását; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak jobban fel kell készülniük az ilyen társadalmi-gazdasági helyzetekre, és biztosítaniuk kell ipari hálózatunk fenntarthatóságát;
A munkavállalói és a szociális jogok védelme
11. szorgalmazza, hogy a tagállamok jogszabályok vagy kollektív szerződések révén biztosítsanak megfelelő szociális védelmet, munkakörülményeket és tisztességes béreket, továbbá hatékony védelmet a tisztességtelen elbocsátásokkal szemben;
12. helyteleníti, hogy nem áll rendelkezésre valódi, hosszú távra szóló uniós iparpolitika; kéri olyan iparpolitika kialakítását, amely lehetővé teszi az állami részvételt, többek között az államosítást a stratégiai iparágakban a termelés kulcsfontosságú szektorainak fenntartása és létrehozása,valamint a munkahelyek védelme érdekében;
13. hangsúlyozza a munkavállalók készségeinek és szakképzettségének jelentőségét és annak fontosságát, hogy a szociális partnerekkel együtt meghatározzák fejlődésük aktív stratégiáját; olyan iparpolitikák kidolgozását kéri, amelyek biztosítják, hogy e szaktudást az európai ipar fontos tőkéjeként fejlesszék és ismerjék el; kéri, hogy a termelés életképességének értékelésekor minden üzemben vegyék figyelembe az ipari know-how és a szakképzett munkaerő megőrzését;
14. felszólítja az EU-t és a tagállamokat annak biztosítására, hogy megfelelő pénzügyi alap álljon rendelkezésre a képzésre és a talpra állásra az európai ipar kritikus átmeneti időszakokban történő támogatásához; kitart amellett, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot a gyárbezárások elősegítése helyett a munkavállalók számára a vállalatuk talpra állításához nyújtott támogatásra használják annak érdekében, hogy megmaradjanak a munkahelyek;
15. hangsúlyozza a szociális partnerek egy olyan koherens ipari stratégia kidolgozásában betöltött szerepét, amelynek szociális dimenziót kell magában foglalnia annak biztosítására, hogy a jelenlegi ipari átalakulás ne áshassa alá a munkajogokat;
A kereskedelem- és az iparpolitika összehangolása
16. rámutat a CETA-hoz és a TTIP-hez hasonló kereskedelmi megállapodások európai iparra gyakorolt kedvezőtlen hatásaira;
17. hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi és beruházási politikáknak arra kell törekedniük, hogy hozzájáruljanak a fenntartható fejlődéshez, a minőségi munkahelyek teremtéséhez, valamint a szigorú társadalmi és környezetvédelmi normák előmozdításához;
18. hangsúlyozza, hogy meg kell előzni, hogy az uniós kereskedelempolitika a versenyellenes gyakorlatokat, például a szociális és környezeti dömpinget segítse elő;
19. hangsúlyozza, hogy az európai ipar globális versennyel szembesül, és felkéri ezért a Bizottságot, hogy értékelje újra a piaci fogalommeghatározásokat és a jelenlegi uniós versenyjogi szabálykészletet, hogy azok figyelembe vegyék a megfelelő globális piacok alakulását; felszólítja a Bizottságot, hogy újból foglalkozzon az uniós versenyjoggal annak érdekében, hogy a dömping ezen új formáit elkerülendő figyelembe vegye a szociális, adózási és környezeti normákat, amikor a globális versenytársakkal foglalkozik;
20. hangsúlyozza, hogy az Uniónak szüksége van a WTO szabályaival összeegyeztethető következetes és hatékony dömpingellenes és szubvencióellenes stratégiára, amely figyelembe veszi a dömping bármely formáját, többek között a nemzetközi szociális, környezetvédelmi és adózási normáknak való megfelelés hiányát;
Az ipar digitalizálása
21. úgy véli, hogy a jelentős globalizációs és digitalizációs tendenciák jelentik az európai vállalkozások és alkalmazottaik számára a legnagyobb kihívást, és ezzel egyidejűleg a változások erőteljes dinamizmusa és horizontális jellege miatt a politikai döntéshozók számára is kihívást jelentenek; ezért meggyőződése, hogy az európai politikát ki kell igazítani az európai ipari növekedés támogatása, valamint annak érdekében, hogy e gyorsan változó környezetben a feldolgozóiparban minőségi munkahelyeket lehessen biztosítani; hangsúlyozza, hogy egy koherens megközelítés kialakítása érdekében az új iparpolitikai stratégiának a különböző szakpolitikai területeket – leginkább a kereskedelmet, a környezetvédelmet, a kutatást, a beruházást, a versenyügyet, az energiát és az éghajlatvédelmet – az iparpolitikával kell összehangolnia; meggyőződése, hogy egy iparpolitikai stratégiának a horizontális elemeket a fontos stratégiai ágazatokkal kapcsolatos sajátos megközelítésekkel kell intelligens módon ötvöznie;
22. ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a konvergenciát szolgáló eszközként fokozni kell az 5G hálózatokon és a száloptikán keresztüli összekapcsolhatóságba való közberuházást, és szilárd digitális infrastrukturális alapot kell biztosítani az európai ipar számára; hangsúlyozza az említett ágazat állami ellenőrzésének és szabályozásának fontosságát a változó gazdaság támasztotta igények jobb kielégítése és a digitális szakadék kialakulásának elkerülése érdekében; kiemeli az átmenet időzítésének fontosságát annak biztosítása érdekében, hogy a jelenlegi felhasználóknak, például a rádiós és televíziós műsorszolgáltatóknak kellő mozgásterük maradjon, figyelembe véve jelentőségüket az európai kreatív és kulturális iparág szempontjából;
23. úgy véli, hogy a kkv-k, az ipari szereplők, a kézműves ágazat, illetve a többi érdekelt fél közötti klaszterek és szinergiák sikeres modellül szolgálhatnak a digitális gyártás és az innováció fejlesztésére; kiemeli a közszféra alapvető szerepét az új digitális tudás és innováció megteremtésében; felhívja a figyelmet a digitalizáció fontosságára a változó üzleti környezetben, és felhívja az EU-t és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a munkaügyi jogszabályokat hozzáigazítsák az új környezethez, hogy megőrizzék a munkavállalói jogokat, és erősítsék a kollektív tárgyalást;
24. felszólít a transzverzális innovációs szövetségek támogatására annak érdekében, hogy felül lehessen kerekedni az amiatt az iparpolitikai megközelítés miatt kialakult helyzeten, amely egymástól elkülönülve tekint az iparágakra, és amely akadályozza az innovatív potenciált; úgy véli, hogy az állami beruházásnak stratégiai szerepe van e célkitűzés kidolgozásában, és arra kéri az EU-t, hogy támogassa az innovációba történő állami beruházást.
25. emlékeztet a szabványosítás, többek között a nyílt szabványok kidolgozásának jelentős szerepére, és javasolja, hogy fordítsanak különös figyelmet a nemzetközi szabványügyi szervezetekben játszott pozitív vezető szerepre;
26. felhívja a figyelmet arra, hogy a közbeszerzések fontos szerepet tölthetnek be az új ipari digitális innovációk és technológiák előmozdítása terén; hangsúlyozza azonban, hogy a közszolgáltatások digitalizálását nem szabad a közszférabeli megszorító intézkedések előmozdítására vagy a szükséges fizikai szolgáltatások csökkentésére felhasználni; e tekintetben szorgalmazza, hogy a közszféra munkavállalóit vonják be az állami digitális stratégiák meghatározásába és végrehajtásába;
Az iparpolitika és az átállással kapcsolatos célok összekapcsolása
27. kiemeli a közberuházásokban és az iparban a környezetvédelmi technológiák terén fennálló potenciál teljes kiaknázásának és annak biztosításának szükségességét, hogy az iparágak folyamatosan fejlődjenek és terjesszék a rendelkezésre álló legjobb technikákat és feltörekvő innovációkat, ezáltal versenyelőnyhöz juttatva az európai ipart, amelynek arra kell törekednie, hogy a legfenntarthatóbb és legalacsonyabb életciklusköltségű termékeket kínálja;
28. hangsúlyozza, hogy az iparnak hasznot kellene húznia a megújulóenergia-projektek fejlesztéséből, és ezzel összefüggésben rámutat a saját termelés fontosságára vagy a megújuló forrásokat termelők és az ipar közötti kétoldalú megállapodások jelentőségére, mivel így minimálisra csökkentik az ipari energia költségeit, egyúttal pedig előmozdítják a megújuló energiaforrások fejlesztését; felszólítja a tagállamokat, hogy ezzel összefüggésben fogadják el a bevált gyakorlatokat, különösen az energiaintenzív ágazatok tekintetében; sajnálatát fejezi ki a megújulóenergia-projektek uniós forrásokból, többek között ESBA-ból való támogatásának alacsony szintje miatt, és arra szólít fel, hogy az uniós költségvetésben nagyobb hangsúlyt fektessenek a megújuló és a körforgásos gazdaságot előmozdító projektekre a fenntartható ipari és a gazdasági fejlődés biztosítása érdekében az EU-ban;
29. hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi szempontokat integrálni kell más szakpolitikákba – például a gazdaságba, az iparba, a kutatásba és az innovációba –, hogy koherens és egységes megközelítés jöhessen létre; úgy véli, hogy az Unióban végrehajtott intézkedéseket nemzetközi szinten megerősített fellépésekkel és harmadik országokkal való együttműködéssel kell kiegészíteni a közös kihívások kezelése érdekében;
30. hangsúlyozza, hogy megfelelő finanszírozást kell biztosítani a strukturális változások által leginkább érintett régiók, például a szénbányászati övezetek számára, és kéri, hogy az olyan eszközök, mint az „igazságos átállási alap” e régiók ipari fejlődésére összpontosítsanak annak érdekében, hogy hosszú távon biztosítsák számukra a valódi gazdasági alternatívákat;
31. felszólít a fenntarthatósági, valamint a szociális és foglalkoztatási kritériumok végrehajtásának drasztikus javítására az uniós alapok felhasználása során;
32. úgy véli, hogy a munkavállalói jogok és a magas fokú fogyasztó-, egészség- és környezetvédelmi normák megőrzésének az újraiparosítási szakpolitika alapvető fontosságú elemét kell képeznie;
33. ragaszkodik ahhoz, hogy az uniós iparpolitika egyértelmű célokon és mutatókon alapuljon – így többek között az energiahatékonyságra, erőforrásokra és éghajlatváltozásra vonatkozó nagyra törő célkitűzéseken –, valamint az életcikluson és a körforgásos gazdaságon alapuló megközelítésén;
34. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
- [1] Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0377.
- [2] HL C 199. E, 2012.7.7., 131. o.
- [3] Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0346.
- [4] Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0240.