ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a Parlament prioritásairól a Bizottság 2018. évi munkaprogramjára vonatkozóan
30.6.2017 - (2017/2699(RSP))
az eljárási szabályzat 37. cikkének (3) bekezdése és az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás alapján,
benyújtva a Bizottság nyilatkozatát követően, az eljárási szabályzat 37. cikkének (3) bekezdése és az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás alapján,
João Pimenta Lopes, Dimitrios Papadimoulis, Marina Albiol Guzmán, Paloma López Bermejo, Neoklis Sylikiotis, Takis Hadjigeorgiou, Javier Couso Permuy, Marisa Matias a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
B8-0455/2017
Az Európai Parlament állásfoglalása a Parlament prioritásairól a Bizottság 2018. évi munkaprogramjára vonatkozóan
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásra[1], különösen annak IV. mellékletére,
– tekintettel eljárási szabályzata 37. cikkének (3) bekezdésére,
Európa lehet más
A. mivel több évnyi gazdasági, szociális és politikai válság után az európai uniós integráció alapjaiként kikiáltott értékeket – a demokráciát és a szerepvállalást, az egyenlőséget és a társadalmi igazságosságot, a szolidaritást és a fenntarthatóságot, valamint a jogállamiságot és az emberi jogokat – veszélyeztették és továbbra is veszélyeztetik;
B. mivel a gazdasági kormányzási keret révén az EU által kikényszerített neoliberális és megszorítás-orientált politikák elmélyítették a tagállamok közötti és azokon belüli társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket, és megnövelték a szegénység és a társadalmi kirekesztés által fenyegetett emberek számát; mivel a munkaerőpiac deregulációja és a regresszív adózási rendszerek hozzájárultak ahhoz, hogy a munka gyümölcsét a munkavállalók helyett a nagytőkések élvezzék, és hogy a jövedelem- és vagyonbeli különbségek növekedjenek;
C. mivel a meglehetősen aránytalan adósságteher az aszimmetrikus politikák és az integrációs folyamat természetének (amelyben egyes országok profitálnak, míg mások komoly gazdasági hanyatlásra vannak kényszerítve) következménye; mivel az adósságterhet ürügyként használták fel a megszorítások kierőszakolására, amelyek a maguk során elmélyítették a válságot és aláaknázták az államok szociális funkcióját, akárcsak a népek és a munkavállalók jogait, és következésképpen fokozódó munkanélküliséghez, szegénységhez, komoly fizetéscsökkentésekhez, felemelt nyugdíjkorhatárhoz, illetve az oktatás, kultúra és egészségügy területén az állami kiadások csökkentéséhez vezettek;
D. mivel e helyzet eredményeképpen a polgárok megkérdőjelezik a „Nagy Koalíciót” alkotó, és a társadalmaink sürgető kihívásaival szembenézni képtelen kormányok által alkalmazott neoliberális politikákat; mivel a polgárok ragaszkodnak a politikák és politikai struktúrák mélyreható változásához;
E. mivel a rendkívül egyenlőtlen gazdasági fejlődés és adósságteher, a magas munkanélküliség, a gyengülő szociális és munkajogok, valamint a fokozódó társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek megkövetelik az EU által jelenleg gyakorolt politikákkal való szakítást, és olyan politikák felé való elmozdulást igényelnek – mind nemzeti, mind pedig uniós szinten – amelyek erősítik a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy teremtsenek mindenki számára jólétet, a javak méltányos elosztását, fenntartható gazdasági növekedést, teljes foglalkoztatást, foglalkoztatási biztonságot és szociális védelmet, a minőség előírását, egyetemes és ingyenes közszolgáltatásokat, környezetvédelmi jólétet természetes, egészséges lakókörnyezettel, beruházást az oktatásba és az infrastruktúrába, méltóságteljes életet az idősek számára, valamint megfizethető lakhatást, energiát és kommunikációt; mivel mind uniós, mind tagállami szinten holisztikus szakpolitikákra van szükség a szegénység, a társadalmi kirekesztés és a jövedelmet illető különbségek elleni, konkrétan az újraelosztási politikák és a munkahelyeket teremtő közberuházások révén zajló küzdelem érdekében;
F. mivel a gazdasági kormányzás kerete megfosztotta a demokratikusan megválasztott kormányokat és nemzeti parlamenteket a választható politikai lehetőségektől, meggátolva az európai polgárokat demokratikus ellenőrzési joguk gyakorlásában és intézményesített megszorításokhoz vezetve; mivel az ilyen fajta európai integrációval szembeni egyre nagyobb ellenállás arra utal, hogy olyan integrációs folyamatra van sürgősen szükség, amely a társadalmi és demokratikus fejlődést, a nemzetközi kihívások tisztességes és békés megoldását és a világszerte történő kulturális párbeszédet szolgálja, és amelynek szilárd alapját az egyenlő jogokkal rendelkező országok együttműködése képezi;
G. mivel az adórendszereket úgy alakították ki, hogy azok a munkásosztály és az emberek helyett a nagytőkéseknek kedvezzenek; mivel a szigorú költségvetési fegyelemre irányuló intézkedések, illetve az adókijátszásból és az adókikerülésből adódó államháztartási bevételi hiány további nyomást gyakorolnak a tagállamok költségvetéseire, és aláássák az emberek és a munkavállalók érdekeit; mivel az adópolitika továbbra is tagállami hatáskörbe tartozik; mivel még mindig lehetőség van a titkos adóügyi megállapodásokra, a világméretű adókikerülésre és adókijátszásra és a nyereségek adóparadicsomokba menekítésére, illetve ezekkel a jogi kereten belül nem megfelelően foglalkoznak;
H. mivel az Unió költségvetési döntései nem tükrözik a fenntartható, minőségi és társadalmi szempontból kiegyensúlyozott növekedés ösztönzéséhez szükséges prioritásokat, és nem veszik figyelembe, hogy a tagállamok közötti szolidaritásra, gazdasági és társadalmi kohézióra van szükség;
I. mivel a nemzetközi helyzetre jelenleg folyó háborúk, geopolitikai rivalizálás és heves konfliktusok, a beavatkozási politikák eszkalálódása és szuverén országok destabilizálása jellemző, valamint a NATO nagyhatalmai által vezetett, veszélyes fegyverkezési hajsza; mivel a polgárok ellenzik Európa bevonását a háborúkba és geopolitikai rivalizálásba; mivel kulcsfontosságú a sokoldalúság és a nemzetközi jog keretein belüli együttműködés, az ENSZ alapokmányának elvei iránti elkötelezettség, akárcsak a népek önrendelkezési joga és a szuverenitás tiszteletben tartása;
J. mivel az EU-nak még mindig a II. világháború óta legsúlyosabb humanitárius menekültválsággal kell szembenéznie; mivel az EU és egyes tagállamok közvetlenül felelősek a tömeges elvándorlás és/vagy kényszeres lakóhelyelhagyás fő kiváltó okaiért, amelyek a háborúk, az éghajlatváltozás, az egyenlőtlenségek és a Közel-Keleten és Észak-Afrikában katonai beavatkozások révén gyakorolt, a regionális konfliktusokat szító és az USA és a NATO geopolitikai stratégiai érdekeit szolgáló, túlzó befolyás miatt az embereket otthonaik elhagyására kényszerítik; mivel az EU egyértelműen nem tudja teljesíteni – többek között a nemzetközi jog szerinti – kötelezettségeit;
K. mivel több EU-s és tagállami politika is alapot szolgáltatott az idegen- és fajgyűlölet, valamint a szélsőjobboldali politikák és ideológiák, akárcsak a radikális idegengyűlölő és rasszista pártok és mozgalmak fejlődése számára a terepet, mivel érvényesítik a munkavállalók, a menekültek és a migránsok állampolgárságon alapuló megkülönböztetését; mivel az EU-ban is előfordul az emberi jogok megsértése, ami által az említett erők hatalma nő;
L. mivel az EU szakpolitikai döntései következtében tovább nőtt a demokratikus deficit, és sok polgár úgy érzi, hogy az intézmények nem képviselik őt; mivel ez hatalmas probléma, amit kizárólag a megnövelt átláthatósággal, a nyitottsággal és a demokrácia értékeinek védelmével – ideértve a polgárok fokozottabb bevonását, a békét, a türelmet, a fejlődést, a szolidaritást és a népek közötti együttműködést – lehet orvosolni;
M. mivel az éghajlati válság továbbra is fenyegeti a világ összes társadalmának stabilitását, egészségét és megélhetését, valamint az állatok jólétét és a biológiai sokféleséget; mivel a COP 21 keretében tett– noha nyilvánvalóan ambiciózus – kötelezettségvállalásokat óvatosan növelni kell a helyes irányban;
N. mivel abszolút jogként védeni kell a népek szuverén akaratát, hogy saját fejlődésük útjáról minden egyes tagállamban ők döntsenek;
A munka és a szociális jogok védelme és előmozdítása
1. határozottan elítéli az európai szociális pillérre vonatkozóan a Bizottság által előterjesztett javaslatot, minthogy ez puszta szociális illemtankönyv, ami nem fog az EU számára a neoliberalizmus által okozott és a megszorító és deregulációs politikák által súlyosbított emberi, társadalmi és gazdasági válság visszafordítása érdekében sürgősen szükséges paradigmaváltáshoz vezetni; hangsúlyozza, hogy a jövő általunk áhított Európájában a törvényes egyetemes társadalombiztonságnak, illetve a biztonságos, határozatlan idejű munkaszerződéseknek kell a követett jogszerű mintának lenniük, ellentétben az Európa szociális dimenziójáról szóló vitaanyagban vázolt rugalmassági forgatókönyvekkel; kijelenti, hogy minden EU-ban élő ember számára biztosítani kell a lényeges szociális politikákat az alapvető szociális jogok fokozatos konvergenciájára törekedve (ideértve az uniós szinten végrehajtható minimális szociális jogokat, az egyéb szakpolitikai célkitűzésekhez képest egyértelmű elsőbbségként), valamint a tagállamok azon jogának sérelme nélkül, hogy magasabb standardokat alkalmazzanak; az általunk szorgalmazott jövőbeli Európa szakít a megszorítások és a versenyképesség kereteivel, illetve a liberalizációval és a munkaerő-piaci deregulációval, és az európai uniós valamint tagállami szinten lehető legerősebb társadalmi és munkaügyi jogokat részesíti előnyben, köztük a mindenki számára járó, a szegénység ellen védelmet nyújtó minimális jövedelemhez való jogot, a sztrájkhoz való jogot, és a minden munkavállaló számára járó, az ágazati közös megállapodások szerinti magas fizetésekhez való jogot; az ebbe az irányba tett első lépésként egy, a társadalmi haladásról szóló jegyzőkönyvet szorgalmaz, amely megerősítené a szociális jogok minden belső piaci vagy költségvetési szabálynál felsőbbrendű mivoltát;
2. úgy véli, hogy a felülvizsgált Európai Szociális Chartát kell a minimális szociális jogok és normák közös együttesének alapjául venni, és elvárja az EU Chartához való csatlakozása iránti elkötelezettséget, alátámasztva a szociális jogokat és gazdasági konvergenciát és az emberek és területek közötti kohéziót, garantálva ezzel egyidejűleg a tagállamok elidegeníthetetlen jogát, hogy magasabb szintű jogokat és normákat alkalmazzanak;
3. konkrét javaslatok végrehajtását sürgeti a kollektív tárgyaláshoz való jog (mint a jogok megőrzésének és erősítésének kulcsfontosságú eszköze) garantálása és előmozdítása érdekében, és sürgeti a Bizottságot, hogy kötelezze el magát az ugyanazon a munkahelyen, egyenlő munkáért minden munkavállalónak járó egyenlő fizetés elvének megerősítésére, ezzel összefüggésben pedig arra, hogy elismer minden kollektív megállapodást, köztük a kihelyezett munkavállalókkal kapcsolatosakat is; határozottan helytelenít minden olyan próbálkozást, amely a kollektív fellépések – köztük a szakszervezetekbe tömörüléshez, a kollektív tárgyalásokhoz és a sztrájkoláshoz való jog – ellehetetlenítésére irányul;
4. felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a munkaidő csökkentését és a fizetések emelését, és hogy vessen véget a szociális dömpingnek azért, hogy megszüntesse a bizonytalan és csalárd foglalkoztatást, a munkaidő deregulációját, az alacsony jövedelmű szektor kiterjesztését, az alacsony bérekért folyó versenyt, a hátrányos megkülönböztetést, a munkahelyi zaklatást és erőszakot, és hogy védje meg a munkavállalókat a munka új formái (többek között digitális munka, a kijelentkezéshez való jog és a crowd work) révén történő önkizsákmányolástól;
5. mélységes sajnálatát fejezi ki a Bizottság fuvarozási ágazatra vonatkozó javaslatai miatt, minthogy ezek nem gondoskodnak magas biztonsági és munkaügyi standardokról, és mivel a munkavállalók jogainak, köztük a sztrájkhoz való jognak a „felhígítására” törekednek;
6. sürgeti a Bizottságot, hogy utasítsa el és vesse el a „flexicurity” (rugalmas biztonság) modellt, és hogy támogasson olyan politikákat, amelyek biztosítják minden munkavállaló, köztük az utazó és a kiküldött munkavállalók jogát most és a jövőben a megélhetéshez elegendő jövedelemhez – megtakarítások, képességek és nyugdíjak szintjén–, akárcsak az átfogó szociális védelemhez való jogot; ismételten hangsúlyozza, hogy társadalmi biztonságon alapuló egyetemes szolidaritásra van szükség, és elutasítja a privatizációt, illetve a védelemnek a csökkenő szociális transzferek és a nyugdíjkorhatár növelése révén bekövetkező gyengülését;
7. sürgeti a Bizottságot, hogy az egyenlőtlenség, a szegénység és a szociális kirekesztés elleni küzdelmet helyezze szakpolitikái középpontjába; megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy olyan gazdasági modell iránt kötelezze el magát, amely a tőkések vagyonának gyarapítása helyett a jogokat élvező munkahelyek létrehozására törekszik, és elkötelezettséget szeretne a közszolgáltatások erősítésére a javakat a köztől a magánszektorba átvivő, és a munkavállalói jogokat gyengítő privatizáció helyett; hangsúlyozza, hogy további intézkedésekre van szükség, többek között két kezdeményezésre; elsősorban egy olyan szociális beruházási tervre a társadalompolitikák tagállami szintű támogatása érdekében, amely támogatná a tagállamokban a minőségi közszolgáltatásokhoz való ingyenes és nyilvános esélyt, köztük az igazságszolgáltatáshoz, oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz, tisztességes lakhatáshoz, gyermek- és idősgondozáshoz való jogot; illetve egy integrált, szegénység elleni stratégiára irányuló javaslatra, amely egy olyan minimumjövedelem-rendszer tagállami szinten való létrehozására is kitér, amely garantálja az egyes tagállamokban érvényes átlagjövedelem bizonyos százalékát, ahol a legalább 60%-os arány a minimális referenciaérték, ami fontos lépés a szegénység felszámolásában;
8. megvédi a mobilitáshoz való jogot, de ragaszkodik ahhoz, hogy az nem helyettesítheti a munkahelyteremtést ott, ahol az emberek élnek, és elutasítja a Bizottság javaslatát, amely egymás ellen uszítaná a munkavállalókat; ezt a termelési modellek fokozódó digitalizálására való tekintettel hangsúlyozza, amely digitalizálásnak nem szabadna munkanélküliséghez és az állások bizonytalanságához vezetnie, hanem a munkaidő csökkentéséhez a fizetések és a munkakörülmények megőrzése és javítása mellett; úgy véli, hogy a digitalizálás komoly kihívás elé állítja a társadalmat, a kihalófélben levő szakmákról az új termelési modellekre való áttérés, valamint az új munkahelyek és új munkaszervezési módok közepette a társadalmi és munkaügyi jogok biztosítása terén egyaránt; sürgeti a Bizottságot, hogy ne csak a tisztességes mobilitás támogatására összpontosítson, hanem a munkahelyteremtésre és a munkahelyátmenetre is minden tagállamban, különösen a magas arányú munkanélküliség jellemezte régiókban, továbbá szabja a támogatást a tagállamok egyedi szükségleteihez; e tekintetben hangsúlyozza, hogy minden munkavállalónak, a munkaerőpiacon belül és kívül is, hozzá kell tudnia férni a folyamatos továbbképzési és tanulási programokhoz karrierjük során, és ezeket az alkalmazottaknak és a tagállamoknak kell finanszírozniuk;
9. arra kéri a Bizottságot, hogy a nemzeti fizetésképtelenségi keretrendszerekről zajló megbeszélések és ajánlások kapcsán az eljárás valamennyi szakaszában biztosítsa a munkavállalók és a munkavállalói szervezetek részvételét és tájékoztatását, valamint akadályozza meg a fizetésképtelenségi eljárások annak érdekében történő taktikai alkalmazását, hogy csorbítsák a munkavállalók foglalkoztatási feltételeit; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy segítse elő, hogy a fizetésképtelenséggel szembesülő vállalkozásokat átvehessék a munkavállalók, a gazdasági tevékenység fenntartása és a munkahelyek megszűnésének minimálisra csökkentése érdekében;
10. úgy véli, hogy az összes uniós kulturális és oktatási fellépésnek és programnak rendelkeznie kell egy rendszeres, társadalmi befogadási dimenzióval, elő kell segítenie a minőségi közoktatási szakpolitikákat és hozzá kell járulnia ahhoz, hogy mindenki maradéktalanul hozzáférhessen a kultúrához és a szabadidős tevékenységekhez; felkéri ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a stabilitási és növekedési paktumon belüli költségvetési hiány kiszámításából zárjanak ki minden oktatással és kultúrával kapcsolatos közkiadást a paktum visszavonásáig és a foglalkoztatási és növekedési paktummal való helyettesítéséig;
11. hangsúlyozza a nők jogait és a nemek közötti egyenlőséget előmozdító szakpolitikai kezdeményezések fontosságát; tudomásul veszi a „munka és a magánélet közötti egyensúly” csomagot, amely a szülői, apasági és az ápolási szabadságra vonatkozó, új vagy szigorúbb minimumkövetelményekre irányuló javaslatokat tartalmaz; ugyanakkor ragaszkodik ahhoz, hogy a kezdeményezések feleljenek meg a Parlament arra vonatkozó álláspontjának, hogy a jelenleg garantált, teljes fizetést biztosító szülési szabadság minimális időtartama 14 hétről 20 hétre emelkedjen, illetve a fizetett apasági szabadság kötelező erejű jog legyen; üdvözli azt a javaslatot, hogy a szülői szabadsághoz való jog a szülők egyéni jogává váljék; úgy véli, hogy valamennyi tagállamban konkrét intézkedéseket kell hozni a nők és a férfiak számára a munka és a magánélet közötti egyensúly javítására, és hogy lépésekre van szükség a 100 %-ban fizetett szülői szabadság időtartamának növelése érdekében, végső soron pedig a szülői szabadság egyenlőbb rendszere felé történő elmozdulásért;
12. arra kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve terjesszen elő javaslatot a nők és lányok elleni erőszakkal kapcsolatos átfogó stratégiára, amely figyelembe veszi az erőszak valamennyi formáját; üdvözli a Bizottság jelenleg folyamatban lévő erőfeszítéseit, hogy az EU csatlakozzon az Isztambuli Egyezményhez; felszólítja az EU-t, hogy reagáljon egy olyan, az emberkereskedelem elleni új, uniós stratégia iránti igényre, amely stratégia határozottan érvényesíti a nemek közötti egyenlőség szempontját, és különösen a a kereslet csökkentésére, illetve az elkövetők büntetési rendszerének kiépítésére összpontosít;
Haladó gazdaságpolitikák
13. felkéri a Bizottságot, hogy vessen véget az EU megszorító politikáinak; azon a véleményen van, hogy a „pénzügyi stabilitási szerződést”, a költségvetési paktumot, az európai szemesztert, valamint a nemzeti versenyképességi testületeket és a független hatóságokat vissza kell vonni, mert demokratikus és szociális deficit jellemzi őket, és mert nemcsak, hogy –a beruházásra, növekedésre, regionális kohézióra és munkahelyteremtésre komoly súlyos hatással bíró, a tagállamok közötti egyenlőtlenségeket drámai módon megnövelő – gazdasági kényszerzubbonyt jelentenek, de megkurtítják a tagállamok azon jogát is, hogy maguk határozzák meg költségvetési és közpolitikai célkitűzéseiket;
14. határozottan elutasítja ezért az öt elnök jelentését és a Bizottság fehér könyvét, illetve a gazdasági és monetáris unió elmélyítéséről szóló vitaanyagát, mivel nem kínál kiutat a megszorítások narratívájából, hanem ehelyett a meglévő politikák elmélyítését javasolja, fokozott versenyképességet és a strukturális konvergenciát, szigorú költségvetési politikákat és megszorításokat rendelve el;
15. hangsúlyozza, hogy az említett politikák helyett egy olyan foglalkoztatási és növekedési paktumnak kell felváltania, amely az emberek és a munkavállalók javát szolgáló, új gazdasági, szociális és környezetvédelmi politikákat tartalmaz, konkrétan a környezeti szempontból fenntartható, befogadó növekedés, a minőségi és biztonságos foglalkoztatás, valamint a szociális és regionális kohézió előmozdítása révén; hangsúlyozza, hogy ezen új együttműködés keretében a tagállamoknak vissza kell nyerniük a saját igényeiknek legjobban megfelelő gazdaságpolitikákról való döntési képességüket, míg európai uniós szinten a döntéshozatali folyamatnak demokratikus elszámoltathatóságot és átláthatóságot kell garantálnia, amely kiterjed az Európai Parlamentre, a nemzeti parlamentekre, továbbá garantálnia kell a tagállami szinten hozott, az összes érintettel folytatott átfogó párbeszédet tükrözni köteles döntések teljes mértékű tiszteletben tartását; sürgeti a Bizottságot, hogy indítson vitát a tagállamok és az uniós intézmények között arról, hogy ezt miként lehet elérni;
16. úgy véli, hogy amennyiben bármely tagállam az euróövezetből való kilépés mellett döntene, mert ez a tagság fenntarthatatlanná és elviselhetetlenné vált, ilyen irányú döntését abszolút tiszteletben kell tartani, és ki kell kövezni a tárgyalásokon egyeztetett, rendes kilépés útját, tisztességes, nyomástól, szankcióktól és zsarolástól mentes módon, egy átfogó támogatási program keretében; hangsúlyozza, hogy egy ilyen programnak az okozott társadalmi és gazdasági károk függvényében megállapított, megfelelő kártérítés lehetőségét is előre kell irányoznia;
17. sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy olyan vészhelyzeti tervet, amely támogatja a trojka beavatkozásának következményeit elszenvedő országok gazdaságát;
18. hangsúlyozza, hogy számos uniós tagországban az adósság szintje a világon a legmagasabbak közé tartozik; ezért kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezdeményezzék és támogassák a közadósság (összege, futamideje és kamatlábai) újratárgyalásának folyamatát, valamint a legeladósodottabb országokban a spekulatív, törvénytelen elemek felszámolását, hogy az adósság rendszere a gazdasági és társadalmi fejlődéssel kompatibilis legyen; megjegyzi, hogy adósságcsökkentés nélkül a tagállamok gazdasági felépülése elképzelhetetlen;
19. sürgeti a Bizottságot, hogy sürgősen értékelje és vitassa meg a bankunió folyamatát, amely – nem demokratikus, kiegyensúlyozatlan módon – mindeddig a bankok és nem a betétesek érdekeit védte; úgy véli, hogy a bankunió tovább gyengítette a tagállamok azon képességét, hogy saját bankrendszerüket ellenőrizzék, sőt különböző tagállamok banki ágazataiban több fúzió és felvásárlás előmozdítására, majd megvalósulására szolgált; ezért úgy véli, hogy a bankunió politikai eszközként működött a tőkecentralizálás és -koncentrálás folyamatának kierőszakolására; valójában egy pán-európai banki oligopólium létrehozása a bankunió fő célja és következménye is egyben, és nem oldja meg a „túl nagy ahhoz, hogy csődbe jusson” problémát, hanem inkább felnagyítja azt, és nem a lakosság érdekeit szolgálja, nagyon távol áll attól, hogy hatékonyan megoldja a betétesek biztonságát; ezért úgy véli, hogy a „túl nagy ahhoz, hogy csődbe jusson” probléma és a betétesek biztonsága kezelésének, valamint egy, az emberek érdekeit és az országot fejlődését létcéljaként szolgáló bankrendszer garantálásának az egyetlen módja a bankunió visszavonása, illetve az állami ellenőrzésnek, valamint a banki és pénzügyi ágazat decentralizálásának az előmozdítása; ragaszkodik ahhoz, hogy sürgősen kezdeményezéseket kell tenni, és meg kell védeni az alacsony és a kis- és közepes jövedelmű betétes európaiakat a rendszer jövőbeni válságaitól;
20. hangsúlyozza, hogy a tőkepiacok deregulációja és liberalizálása súlyos problémákat jelent a tagállamok gazdaságai, konkrétan stabilitása szempontjából; úgy véli, hogy a tőkepiaci unió – a tagállami gazdaságok financializációs szintjének elmélyítése révén – nem szolgálja senki más érdekeit, csak a pénzügyi kapitalistákét, és nagy mértékben felerősíti egy új pénzügyi válság lehetőségét; kéri a tőkepiaci uniót létrehozó folyamat azonnali leállítását, és megismétli, hogy el kell választani a befektetési banki tevékenységeket a lakossági banki tevékenységektől, az ipari szennyeződés és koncentrálódás megelőzése érdekében;
21. ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság és a tagállamok mutassanak igazi politikai eltökéltséget a gazdagság jelenlegi birtokosainak megadóztatására; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU adóbotrányokra adott válaszlépései nem voltak kielégítőek; egyetért azzal, hogy az átláthatóság és az ellenőrzés biztosítása érdekében nyilvánosságra kell hozni a feltételes adómegállapításokat, az országonkénti jelentéstételt és a vállalatok tényleges tulajdonosaira vonatkozó nyilvántartásokat; egyetért azzal, hogy fel kell számolni az offshore vállalatokat és egyéb adóparadicsomokat, hogy érdemben szabályozni kell az offshore rendszereket lehetővé tevő és előmozdító tényezőket, továbbá védelmezi a banktitok adózási célokból történő feloldásával kapcsolatos védelmi együttműködést a pénzmosás és az adócsalás megelőzése és megszüntetése érdekében, valamint a spekulatív ügyletek adópolitikai intézkedések révén történő büntetését, és annak biztosítását, hogy az adót ott fizessék meg, ahol a gazdasági tevékenység zajlik, ahol az alkalmazottak ténylegesen dolgoznak, és ahol az érték létrejön; kéri, hogy az Egyesült Nemzetek keretében szervezzenek nemzetközi csúcstalálkozót az adóparadicsomok és az adódömping felszámolására vonatkozó ütemterv és egy közös cselekvési terv kialakítása céljából;
A tagállami gazdaságok fellendülése állami beruházások és fenntartható növekedés révén
22. hangsúlyozza, hogy egy demokratikus és igazságos együttműködési kereten, illetve a szociális jogok valódi pillérén kívül az Európai Uniónak holisztikus és méltányos gazdasági fejlődésre, valamint egy olyan beruházási stratégiára van szüksége, amely figyelembe veszi az emberek érdekeit, illetve az egyes tagállamok szükségleteit és sajátosságait; felhívja a Bizottságot, hogy indítson el egy olyan valódi közberuházási tervet, amelynek célja a teljes foglalkoztatottság és a fenntartható, energiahatékony és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság megvalósítása, és amely különösen azokat az országokat és régiókat célozza, ahol magas a munkanélküliség és a szegénység, illetve azokat a termelő ágazatokat, amelyek alapvető fontosságúak az egyes országok fejlesztési stratégiái szempontjából; kéri az állami projektek előmozdítását, valamint a helyi önkormányzatok, a mikro-, kis- és középvállalkozások, a szövetkezetek és nonprofit vállalkozások támogatását, ugyanakkor termelékenységük fokozását, a piaci erőfölénnyel bíró nagyvállalatok hatásának minimálisra csökkentését, továbbá a stabil gazdasági fejlődés és társadalmi kohézió Unióban való biztosítását, továbbá kéri a közösségi pénzeszközök megerősítését és ebbe az irányba való összpontosítását;
23. hangsúlyozza továbbá, hogy a beruházási terv mellett a kohéziós politikának is az európai szolidaritás és méltányosság látható, kézzelfogható és számszerűsíthető kifejeződésének kell lennie; hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség egy – jelentős mértékben megnövelt strukturális alapokkal rendelkező – valódi kohéziós politikára, amelynek célja a régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentése, különös hangsúlyt fektetve a legszegényebb és legkülsőbb régiókra, és amely azokat a tagállamokat célozza, amelyek elmaradottsággal, magas munkanélküliségi rátával küzdenek, illetve amelyeknek természeti katasztrófával vagy humanitárius válsággal kell szembenézniük, és magában foglalja az emberi erőforrások formájában biztosított segítségnyújtást, illetve a műszaki segítségnyújtást a migráció és a természeti katasztrófák tekintetében; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy tartson fenn olyan 2020 utáni erőteljes kohéziós politikát, amely támogatásokra és a környezetvédelmi, társadalmi, gazdasági és területi kohézió Szerződésekben foglalt alapvető célkitűzéseire épül, városi és vidéki dimenzióval is rendelkezik, valamint erősen összpontosít az európai területi együttműködésre, és erős elkötelezettséggel bír a partnerség elve, illetve a reálkonvergencia és a fenntartható gazdasági és foglalkoztatási növekedés iránt; határozottan elutasítja, hogy a kohéziós politikát alárendeljék az uniós gazdasági kormányzásnak, a strukturális reformoknak és a makrogazdasági feltételrendszernek, mivel a kohéziós politikát nem szabad a pénzügyi büntetés eszközeként alkalmazni arra az esetre, ha egy régió vagy tagállam elutasítja a dereguláció és a privatizálás politikáját;
24. figyelembe véve a legutóbbi eseményeket, különösen az olaszországi és görögországi földrengéseket, valamint a portugáliai és spanyolországi tüzeket, amelyek emberi életekre nézve súlyos drámai hatással jártak különösen a hátrányos helyzetben lévő régiókban, hangsúlyozza az Európai Unió Szolidaritási Alapjának (EUSZA) jelentőségét a nagy természeti katasztrófák kezeléséhez, és tudomásul veszi az EUSZA kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatainak javasolt növelését; felhívja a Bizottságot, hogy felügyelje az alap további növelését, továbbá a vonatkozó szabályok kiigazítását kéri az alap rugalmasabb és pontosabb mozgósításának lehetővé tétele érdekében, amely jelentős hatással járó katasztrófák szélesebb körére terjed ki, és csökkenti a katasztrófa és a támogatás rendelkezésre bocsátása közötti időt;
25. kijelenti, hogy a társadalmi, gazdasági, éghajlat-változási és politikai kihívásokat csak úgy lehet leküzdeni, ha szakítanak a múlt neoliberális politikáival és elmozdulnak a társadalmi haladás, a gazdasági konvergencia, a kohézió és a fenntartható fejlődés irányába; határozottan kéri, hogy vessenek véget a piaci verseny és a piacgazdaság elvének annak érdekében, hogy utat nyissanak a szolidaritás elvén és a kölcsönösen előnyös együttműködésen alapuló Európának;
26. elvárja, hogy az EU gazdasági fejlesztési stratégiája tartalmazzon egy olyan inkluzív ipari stratégiát, amely megerősíti és továbbfejleszti a diverzifikált ipari bázist valamennyi tagállamban és régióban, figyelembe véve a regionális sajátosságokat; hangsúlyozza a tagállamok és a közberuházás kulcsfontosságú szerepét abban az újraiparosítási stratégiában, amelynek magában kell foglalnia a stratégiai ágazatokat, továbbá fő célkitűzésként kell kitűznie a munkahelyek számának növelését, illetve a társadalmi és környezeti fenntarthatóságot; felhívja a Bizottságot, hogy kezelje az ipari termelés globális értékláncokon belüli áthelyezésének problémáját, és tegyen javaslatot arra, hogy tiltsák be a gyártás áthelyezésének juttatott uniós finanszírozást annak érdekében, hogy meg lehessen őrizni az ipari munkahelyeket a tagállamokban;
27. emlékeztet arra, hogy az állami kutatás alapvető szerepet játszik a piacorientált tendenciák ellensúlyaként; hangsúlyozza, hogy az uniós kutatási alapokat az Unión belüli területi kohézió növelésének eszközeként kell használni, illetve annak elkerülése érdekében, hogy a kutatásfinanszírozás néhány országban, egyetemen, kutatóközpontban és vállalatban koncentrálódjon; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az állami beruházások és a digitális szolgáltatások szabályozását a digitális szakadék áthidalása érdekében, és hangsúlyozza, hogy el kell kerülni a digitális tartalom néhány forgalmazó közötti koncentrálódását; támogatja a nyílt szabványokat a digitális ágazatban, illetve a nyílt tudományt annak érdekében, hogy az innovációk mindenki számára előnyökkel járjanak; kéri, hogy valamennyi – akár közvetlen, akár közvetett uniós finanszírozásban részesülő – tudományos ismeretet hozzanak nyilvánosságra;
28. elutasítja az EU belső energiapiacát, valamint az európai energiaunió létrehozását, ami további liberalizációhoz és monopolizációhoz fog vezetni; kéri e stratégiai fontosságú ágazat állami ellenőrzését, mivel az energiatermelés és energiaelosztás állami tulajdonlása és kezelése a környezeti és társadalmi fenntarthatóság biztosításának legjobb módja; ismételten hangsúlyozza, hogy az energia közjó, és hogy az energiához való hozzáférést az alapvető szociális jogok közé kell sorolni; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság ezt valamennyi javaslatban, többek között a „Tiszta energia minden európainak” című csomagban figyelmen kívül hagyta; elvárja e tekintetben a Bizottságtól, hogy létrehozzon egy energiaszegénységgel foglalkozó európai megfigyelőközpontot, továbbá készítsen konkrét cselekvési tervet az energiaszegénység leküzdésére vonatkozóan;
29. szorgalmazza olyan decentralizált közös halászati politika kialakítását, amely előmozdítja a halászati ágazat korszerűsítését és fenntartható fejlődését, biztosítva annak társadalmi-gazdasági életképességét, az erőforrások fenntarthatóságát, a munkahelyek megtartását és létrehozását, valamint a halászati ágazatban dolgozók életkörülményeinek javítását; ismételten hangsúlyozza, hogy a közös halászati politikának el kell ismernie a kisüzemi és a part menti halászat sajátos jellegzetességeit, valamint azt, hogy a jelenlegi eszközök milyen mértékben felelnek meg az ágazat szükségleteinek; intézkedéseket sürget a tagállamok kizárólagos gazdasági övezeteire és halászati erőforrásaira vonatkozó nemzeti szuverenitás biztosítása érdekében;
30. úgy véli, hogy a közös agrárpolitika (KAP) 30 éve súlyos áldozatot követelt a tagállamokban a mezőgazdasági ágazattól, és hozzájárult a mezőgazdasági ágazat válságához; szorgalmazza, hogy ismét állítsák a középpontba a KAP egyik alapelvét, vagyis „a mezőgazdasági termelők megfelelő életszínvonalának” biztosítását, hogy le lehessen küzdeni a termelés fokozott koncentrációját, a mezőgazdasági kistermelők számának csökkenését, valamint a regionális aszimmetriák és a külföldi áruktól való függőség növekedését, amely a legnagyobb uniós gazdaságoknak és a nagy agrárgazdaságoknak kedvez; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ez a jelenség veszélyezteti a globális jelentőséggel bíró mezőgazdasági és vidéki örökségeket, ugyanakkor a nagy agrárgazdaságok növelik az árréseiket és pusztító környezeti következményekkel járó globális élelmiszerrendszer-modelljüket alkalmazzák; hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági termelők központi szerepet töltenek be a mezőgazdasági és az élelmiszerpolitikában; határozottan ellenzi az agrár-élelmiszeripari vállalkozásoknak az élelmiszer biztonsága, minősége és szuverenitása, az emberek és állatok egészsége, az állatok jóléte, illetve a környezet kárára gyakorolt piaci dominanciáját és tisztességtelen árképzését; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megkönnyítsék a földhöz jutást a vidéki gazdaságok egyenlőtlenségei elleni küzdelem, illetve a mezőgazdasági ágazat generációs megújításának elősegítése érdekében;
31. felhívja a Bizottságot, hogy a KAP küszöbön álló reformja előtt helyezze az intenzív gazdálkodás és a talajt kizsigerelő monokultúrák által jellemzett jelenlegi KAP hangsúlyát a fenntartható mezőgazdasági és élelmiszer-politikára, a különböző gazdasági, társadalmi, környezeti, táplálkozási és egészségügyi kérdések és kihívások figyelembe vétele révén;
32. felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be olyan intézkedéseket, amelyek célja a nők szerepének növelése és a mezőgazdasági ágazatban; sürgeti a Bizottságot, hogy kezelje kiemelten a mezőgazdasági földterületek védelmét és az ezekhez való hozzáférést; határozottan elítéli a nagyarányú földszerzéseket, és gyors fellépést követel a Bizottság és a tagállamok részéről; ismételten megerősíti, hogy a vízhez való hozzáférés egyetemes jog, melyet garantálni kell minden ember számára, és nem szabad privatizálni;
33. felhívja a Bizottságot, hogy tiltsa meg a vetőmag szabadalmaztatásának valamennyi formáját annak érdekében, hogy megvédje a mezőgazdasági termelőket a vetőmagokat termesztő multinacionális vállalatok által okozott versenykényszertől, valamint védje meg a helyi fajtákat, illetve a genetikai és kulturális örökségünket; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködésben tiltsa meg a GMO-k engedélyezését, termesztését és forgalmazását, és tegyen lépéseket a rovarirtó szerek széles körű alkalmazása ellen;
34. sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul hajtsa végre az állatok védelmére és az állatjólétre vonatkozó európai uniós stratégia (2012–2015) lezáratlan kérdéseit; felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy olyan új és nagyra törő stratégiát az állatok védelmére és az állatjólétre, valamint a biológiai sokféleség védelmére vonatkozóan a 2016–2020 közötti időszakra, amely orvosolja a meglévő hiányosságokat és joghézagokat annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az egyenlő versenyfeltételeket, valamint az EU egészében javítani lehessen az állatjólétet és a biológiai sokféleség védelmét;
Környezetvédelmi szakpolitikák a fenntartható jövőért – az éghajlatváltozás kezelése
35. hangsúlyozza, hogy sürgősen megoldást kell találni az éghajlati válságra; üdvözli, hogy a COP 21 elismerte, hogy a jelenlegi éghajlati válságokat az energiaigényes termelési rendszer és a fosszilis tüzelőanyagok kiaknázása okozza; hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos megoldás az, ha minden érintett ország – történelmi felelősségével összhangban – elkötelezi magát az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése mellett; határozottan úgy véli, hogy bolygónk sorsát nem hagyhatjuk piaci alapú eszközökre, hanem szakítani kell a kapitalista növekedési modellel, valamint gyökeres változást kell elérni a termelési módokban, az elosztásban és a fogyasztásban; ezért sajnálja, hogy a COP 21 keretében tett kötelezettségvállalások nem biztosítják az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása csökkentésének annak biztosítása érdekében szükségesnek ítélt szintjét, hogy az átlaghőmérséklet legfeljebb 2°C-kal emelkedjen, továbbá sajnálja, hogy a megállapodás megerősítette a piaci alapú mechanizmusokat;
36. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a mai napig nincs elég ambíció a kötelező erejű célokat illetően a Bizottság részéről; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos politikák során ragaszkodnak a piaci megközelítéshez, amelyről egyértelműen bebizonyosodott, hogy eredménytelen és téves (szén-dioxid-piac, rugalmassági eszközök stb.); kéri, hogy történjen alapvető elmozdulás a piaci megközelítéstől a normatív megközelítés felé a „közös, de differenciált felelősség” elvével összhangban; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy haladják meg a párizsi megállapodás keretét; határozottan úgy véli, hogy az Uniónak fokoznia kell a fellépését, és az éghajlatváltozást és a környezetvédelmet kell előtérbe helyeznie; ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az éghajlat-politikát és a magas környezetvédelmi normákat építsék be minden vonatkozó szakpolitikába; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hiányosságaik és a bennük szereplő ellentmondások ellenére biztosítsák a párizsi kötelezettségvállalások és a további célkitűzések végrehajtását;
37. kifejezetten kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az ipari termékekre vonatkozó fenntarthatósági kritériumokat illetően, valamint a teljes mértékben integrálja a körforgásos gazdaságot valamennyi releváns szakpolitikába, megfelelően figyelembe véve a termékek teljes életciklusát; hangsúlyozza továbbá, hogy teljes mértékben végre kell hajtani az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemtervében azonosított fellépéseket, többek között a környezetre negatív hatást gyakoroló támogatások fokozatos megszüntetését; úgy véli, hogy a piaci megközelítés körforgásos gazdaságra való alkalmazása veszélyes következményekkel jár a közérdekre nézve, és hogy a tagállamok és a közpolitikák erőteljes elszámoltathatóságára van szükség;
38. úgy véli, hogy az energetikai átállás eredményeként hatékonyabb, átláthatóbb, fenntarthatóbb, decentralizáltabb és demokratikusabb energetikai rendszernek kell létrejönnie, amely megújuló energiaforrásokon alapul, és a társadalom egésze számára előnyös; megismétli a Parlament arra irányuló felhívását, hogy tűzzenek ki kötelező célkitűzéseket, melyek alapján 2030-ra az elfogyasztott energia 30%-ának megújuló forrásból kell származnia – amelyet a párizsi megállapodás hatályos rendelkezéseivel összhangban felfelé kell igazítani 45%-ra – és 40%-os energiamegtakarítást kell elérni; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő kötelező érvényű fenntarthatósági kritériumokat az energiahasználat és a biomassza tekintetében;
39. szorgalmazza, hogy védelmezzék a biológiai sokféleséget a tengeri környezetben, megfelelő fenntartható gazdálkodási gyakorlatok végrehajtásával kedvező feltételeket teremtve a halállományok helyreállítása számára; támogatja a part menti és tengeri területek legalább 10%-ának megőrzésére vonatkozó fenntartható fejlesztési célokat, összhangban a nemzeti és nemzetközi joggal, valamint a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismeretek alapján, elsőbbséget biztosítva a kisüzemi és a kézműves halászatoknak az erőforrásokhoz való hozzáférés tekintetében; e tekintetben szorgalmazza halászatmentes övezetek létrehozását olyan területeken, amelyeken a halállományok és a biológiai sokféleség veszélyeztetettek; hangsúlyozza emellett, hogy az éghajlatváltozás megelőzésére és enyhítésére irányuló hatékony stratégiák végrehajtására van szükség az egész Unióban a mezőgazdasági földterületek hosszú távú védelme, többek között az intenzív gazdálkodás és a túltermelés megszüntetése érdekében;
40. hangsúlyozza, hogy a teljes közlekedési ágazatot szénteleníteni kell; mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság közlekedési mobilitási csomagra irányuló javaslata tovább liberalizálja az ágazatot a környezet és a munkavállalók kárára; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be új javaslatot, amely a tagállamok azon igényén alapul, hogy biztosítsák a területi kohéziót, amely elősegíti a tömegközlekedést, a közös használatú járműveket, a gyalogos és a kerékpárral való közlekedést, különösen a városi területeken, továbbá csökkenti a személygépkocsik, a tehergépjárművek, a nehéz tehergépjárművek, a légi és vasúti közlekedés, valamint a tengeri közlekedés kibocsátását;
41. támogatja a környezetvédelmi politikákra elkülönített finanszírozás növelését; kéri, hogy jelentősen növeljék a LIFE program összegét, legalább az EU költségvetésének 1%-ára; elutasítja az élőhelyek és a veszélyeztetett vadon élő fajok védelmére vonatkozó jogszabályok gyengítését; kéri, hogy hozzanak létre egyedi pénzügyi eszközt a Natura 2000 hálózat finanszírozására, és koherens intézkedések elfogadását az értékei megőrzése céljából;
42. felhívja a Bizottságot, hogy következetesen tartsa tiszteletben az elővigyázatosság elvét, továbbá vonjon vissza és ne javasoljon további eltéréseket a vegyi anyagok, káros növényvédő szerek és endokrin károsító anyagok használatát illetően, csökkentse az emberekre, állatokra és a globális környezetre negatív hatást gyakorló vegyi anyagoknak való kitettséget a vízben, a talajban, a levegőben és az élelmiszerekben, valamint terjesszen elő jogalkotási javaslatokat a kitettség csökkentése érdekében;
43. kéri a katasztrófamegelőzés közösségi megközelítésének egy olyan, megelőzésre megfelelő pénzügyi keret létrehozása révén való erősítését, amely mozgósítható a kockázattal járó helyzetek megoldására irányuló fellépések által;
Az egységes piac és a nemzetközi kereskedelem
44. úgy véli, hogy az egységes piac – többszörös ágazati dimenziói révén – kiemelte a szuverén gazdasági szabályozási eszközök romlását, a gazdasági dominanciát, az eltéréseket és az egyenlőtlen fejlődést, továbbá elősegítették az adókikerülést és az adókijátszást, a nyereségek adóparadicsomokba utalását, a privatizációt, a kereskedelmi kapcsolatok deregulációját, valamint a tőkekoncentrációt; úgy véli, hogy az egységes piac révén és a versenyképesség nevében az Unió támogatta és előmozdította a munkavállalói jogok kikezdését, ami társadalmi egyenlőtlenségekhez, munkaerő-piaci deregulációhoz, a bérek értékvesztéséhez és egyre bizonytalanabb foglalkoztatáshoz vezetett, miközben a tisztességesebb és jobb újraelosztást biztosító adópolitikákat tönkretették vagy akadályozták; megjegyzi, hogy a rendszeresen hangoztatottakkal ellentétben az egységes piac növelte a fogyasztók kiadásait, és lerontotta a nyújtott szolgáltatások minőségét;
45. hangsúlyozza, hogy minden országnak biztosítani kell a jogát arra, hogy meghatározza a kereskedelmi politikákat, és hogy ünnepelje azokat a kereskedelmi megállapodásokat, amelyek a legjobban megfelelnek érdekeinek, gazdasági jellemzőinek és szükségleteinek, figyelembe véve, hogy milyen mértékű a harmadik országokkal való kiegészítő jellegük;
46. tudomásul veszi az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvre irányuló felülvizsgált javaslatot; ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a javaslat nem foglalkozik megfelelően a tömegtájékoztatásra vagy a veszélyeztetett felhasználókra – többek között kiskorúakra – irányuló fenyegetésekkel, különösen a videómegosztó platformokon és a szociális médiában megjelenő veszélyes kereskedelmi közlemények, termékelhelyezések és illegális tartalmak tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy ennek érdekében vizsgálja felül az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvet, és a digitális egységes piaci stratégiával kapcsolatban jelenleg és a jövőben végzett munkája során helyezzen nagyobb hangsúlyt a demokratikus és kulturális változásokra; emlékeztet arra, hogy a digitalizálás elsősorban az oktatással, a tudással, a kutatással, a médiával és az internet világában való eligazodással foglalkozik, ezért nagyobb politikai felelősséget, illetve egy olyan európai digitális stratégiát igényel, amely igazodik a társadalom és a felhasználók igényeihez;
47. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a kultúrával, az oktatással és a polgársággal kapcsolatos valamennyi uniós fellépés és program szisztematikusan tartalmazza a társadalmi integráció dimenzióját, különösen a hátrányos helyzetű csoportok számára; felhívja a Bizottságot, hogy mindenki számára könnyítse meg a kultúrához és a kreatív ágazathoz való teljes hozzáférést, valamint mozdítsa elő a kultúrát és a kreatív vállalkozásokat, különösen a kisléptékű kulturális alkotást;
48. kijelenti, hogy a kulturális szereplők és a kreatív ágazat szereplői jogaiba és díjazásába valamilyen módon beavatkozó bármely jogalkotási javaslatnak méltányos és tisztességes bért kell biztosítania a szerzők, előadóművészek, gyártók és technikusok számára; kéri továbbá a tagállamokat, hogy működjenek együtt a kulturális és kreatív iparágakban dolgozók szakszervezeteivel, illetve a támogatott és a közjogi szervekkel annak érdekében, hogy konkrét intézkedéseket dolgozzanak ki és hajtsanak végre a munka területén való bizonytalanság ebben az iparágban való megszüntetése céljából;
49. hangsúlyozza továbbá, hogy fontos növelni a finanszírozást és fel kell számolni az akadályokat – többek között a gazdasági korlátokat – az olyan oktatási programokba jelentkezők számára, mint amilyen az Erasmus + és a Kreatív Európa, különösen az alacsonyabb jövedelmű hallgatók, a fogyatékossággal élők, a távoli régiókból származó tanulók és a brexit által érintett résztvevők esetében; sajnálatát fejezi ki a támogatási rendszerek Diákhitelgarancia-eszköz általi felváltása miatt, és felhívja a Bizottságot, hogy vonja vissza ezt a javaslatot;
50. ellenzi a Bizottság által világszerte számos partnerrel alkalmazott, liberalizáción, dereguláción és privatizáción alapuló kereskedelmi politikai megközelítést, amely veszélyezteti a tagállamok szuverenitását, és a leggazdagabb országok, valamint a multinacionális vállalatok geopolitikai érdekeit szolgálja annak lehetővé tételével, hogy azok ellenőrzésük alatt tarthassák és kiaknázhassák a harmadik országok javait, növelve a régiókon belüli és a régiók közötti aszimmetriákat, és állandósítva a kevésbé fejlett (uniós és azon kívüli) országok függőségeit; ragaszkodik ahhoz, hogy olyan államok vagy partnerekkel folytassanak kereskedelmi kapcsolatokat, amelyek tiszteletben tartják a munkavállalói jogokat, a környezetet és a regionális sajátosságokat, és ugyanakkor nem vitatják a kis országok, a kis- és középvállalkozások, a nemzeti eszközök vagy az állami szolgáltatások geopolitikai érdekeit;
51. sürgeti a Bizottságot, hogy szakítsa meg többek között a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről szóló, az EU–Japán közötti és a szolgáltatáskereskedelmi megállapodásról (TiSA) szóló tárgyalásokat; úgy véli, hogy a kereskedelmi megállapodásoknak a tisztességes munkahelyek és egy fenntartható gazdasági modell előmozdítására kell összpontosítaniuk, de mindenekelőtt a javak méltányos elosztására, a gazdasági tevékenységek heterogén skálájára, továbbá a szabályozáshoz való jog mélyen gyökerező megközelítésére a társadalmi igazságosság felé való előrehaladás, a minőségi közszolgáltatások kialakítása, a környezet és a kulturális sokszínűség védelme, valamint annak érdekében, hogy lehetővé váljon számukra az elővigyázatosság elvének szigorú tiszteletben tartása;
52. szorgalmazza a szabályozott, kölcsönös kiegészítő jellegen alapuló nemzetközi kereskedelem kialakítását; kitart amellett, hogy valamennyi tárgyalási dokumentumot nyilvánosságra kell hozni, valamint hogy az olyan megállapodások elfogadása előtt, amelyek drámai hatással vannak az emberek mindennapi életére, az összes nemzeti parlamenttel konzultálni kell; sajnálatát fejezi ki a CETA tárgyalási folyamata miatt, és felszólít annak azonnali hatályon megszakítására;
53. felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben támogassa a vállalkozások emberi jogi felelősségéről szóló ENSZ-szerződést, többek között annak jogilag kötelező erejű, szükséges rendelkezéseit, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az EU által aláírt valamennyi jelenlegi és jövőbeli kereskedelmi megállapodásba illesszenek be olyan rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik az adócsalás, a pénzmosás, valamint az élelmiszerekkel, a vízzel, illetve az ember és a természet egyéb alapvető szükségleteivel való spekuláció valódi ellenőrzését;
Az emberi jogok tiszteletben tartása – a demokrácia felé vezető út
54. kitart egy olyan demokratikus, tisztességes és progresszív alternatíva mellett Európa számára – azonos jogokkal rendelkező országokkal –, amely a szolidaritáson, az együttműködésen és a társadalmi igazságosságon alapul; kitart amellett, hogy az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartásának az ENSZ Alapokmányának alapelvei tiszteletben tartásával együtt bármely uniós és tagállami szintű politika alapvető részét kell képeznie; kijelenti, hogy fel kell építeni egy másik Európát, amely erősebb szerepet ad az embereknek és jobban bevonja őket, ugyanakkor tiszteletben tartja a jogaikat és akaratukat;
55. úgy véli, hogy az uniós intézményeket illetően ez megkívánja a polgárok és a civil társadalom erősebb szerepét és bevonását, többek között a felülvizsgált és megerősített európai polgári kezdeményezés révén; felhív a dokumentumokhoz való jobb hozzáférésre és a vállalati lobbitevékenység nagyobb átláthatóságára, többek között szakértői csoportokon keresztül, valamit az európai polgári kezdeményezéshez hasonló kezdeményezések nagyobb tiszteletben tartására;
56. nagyobb átláthatóságra és elszámoltathatóságra kér fel; kitart amellett, hogy az uniós intézményeknek valóban nyitottá, átláthatóvá és a polgárok felé elszámoltathatóvá kell válniuk, mind a döntéshozatali folyamat, mind pedig az általuk szolgált közérdek tekintetében; felhívja a Bizottságot e tekintetben, hogy mihamarabb és megfelelően cselekedjen a biztosok érdekeltségi nyilatkozatáról szóló parlamenti állásfoglalás ügyében, és nyújtson be javaslatot a visszaélést bejelentő személyek hatékony védelmére, amely magában foglalja a visszaélés bejelentő személyek minden kategóriáját, figyelembe véve az Európa Tanács CM/Rec(2014)7. sz. ajánlásának alapelveit;
57. komoly aggodalmát fejezi ki az Unió növekvő demokratikus deficitje és az antidemokratikus lépései miatt; határozottan elutasítja azokat az uniós politikákat, amelyek megfosztották a független és demokratikusan választott kormányokat és nemzeti parlamenteket a politikai választás lehetőségétől, lecsökkentette az Unió feletti demokratikus ellenőrzést, és állandó jellegű megszorításokat hozott létre; határozottan elutasítja az uniós intézmények olyan lépéseit, amelyek célja az emberek akaratával ellentétes politikák és intézkedések ráerőltetése, a szuverén kormányok zsarolása, a polgárok döntéshozatali folyamatokban való részvétele eredményeinek, illetve a munkavállalók küzdelmének és jogainak figyelmen kívül hagyása és támadása; sürgeti a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben a polgárok akaratát, illetve az uniós kérdésekben rendezett jövőbeli népszavazásokat; ragaszkodik az emberek elidegeníthetetlen jogához arra, hogy vitázzanak és akaratukat kifejezzék; elutasítja az elkerülhetetlenség uniós intézmények által gyakran közvetített látszatát, mivel egy demokráciában mindig vannak az emberek akaratának megfelelő alternatív utak;
58. felháborodik az emberi jogok és a nemzetközi jogi kötelezettségek nyilvánvaló megsértésén, amelyet az Unió a humanitárius válságra adott válaszában tanúsított, az Unió külső határainak növekvő militarizálásában is megnyilvánult; felhívja a Bizottságot, hogy a fokozott határellenőrzésekre és az „Európa erődítmény” megerősítésére elkülönített forrásokat irányítsa át a menekültek és migránsok befogadására és integrálására; sürgősen felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a proaktív felkutatási és mentési tevékenységeket, különösen a Földközi-tenger középső térségében, hogy dolgozzon ki javaslatokat, hogy valamennyi védelemre szoruló nő, férfi és gyermek, valamint a migráns munkavállalók biztonságosan és jogszerűen beléphessenek az EU területére, beleértve az azonnali, ambiciózus és kötelező erejű, a menekültek és az adott országok közötti valódi kapcsolaton alapuló áttelepítési programot, továbbá felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a Parlament humanitárius vízumok létrehozására vonatkozó felhívását erre vonatkozó javaslat benyújtásával, hogy az embereknek az Európába vezető úton ne kelljen többé a Földközi-tengeren vagy a sivatagokban kockára tenniük az életüket; elítéli az úgynevezett „puha” eszközök növekvő használatát, hogy nyomást gyakoroljanak a harmadik országokra informális visszafogadási megállapodások megkötésére; határozottan elítéli e tekintetben az Unió és Törökország, az Unió és Afganisztán közötti, úgynevezett „EU–Afganisztán közös migrációügyi koncepció” megállapodást, valamint a migrációs partnerségi kereten belül a harmadik országokkal folytatott megbeszéléseket; elítéli az Unió határigazgatási politikáját és a határellenőrzés harmadik országoknak való, nevezetesen az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért használata révén megvalósuló kiszervezését;
59. felhív arra, hogy a menekülteket tisztességes szálláshelyeken való méltányos elosztására, valamint az idegenrendészeti fogdák bezárására, illetve a menekültek és migránsok társadalmi befogadásának és munkaerő-piaci integrációjának folytatására, figyelembe véve készségeiket és képesítéseiket, valamint a kizsákmányolás és a megkülönböztetés elleni védelem biztosítására; felhív a különleges igényekkel bíró emberek, az emberkereskedelem áldozatai és a kísérő nélküli kiskorúak védelmére és támogatására; felszólít a családi élethez való jog tiszteletben tartására az emberi jogok európai egyezményében (EJEE) foglaltaknak megfelelően akár valamely harmadik országból származókról van szó, akár az EU-n belül élőkről, továbbá hangsúlyozza a családi élethez és a családegyesítéshez – mind az Unión belülről, mind azon kívülről – való jog teljes mértékű tiszteletben tartásának sürgős szükségességét, beleértve a kiszolgáltatott kérelmezőkkel kapcsolatos gyors ügyintézést; felhívja a Bizottságot a családegyesítési jogról szóló irányelv végrehajtásának – köztük a 2003/86/EK irányelv alkalmazásához nyújtott iránymutatásról szóló bizottsági közlemény használatának – értékelésére, illetve szükség esetén kötelezettségszegési eljárás indítására;
60. sajnálja, hogy a Bizottság olyan alternatívát javasolt a Dublini Rendelethez, amely nem foglalkozik a meglévő rendelet súlyos hiányosságaival, mivel a javaslat nem a szolidaritás és az egyenlő felelősségmegosztás elvén alapszik; fontos aggályokat vet fel valamennyi tagállam arra vonatkozó kötelezettségével kapcsolatban, hogy megvizsgálják, hogy egy személy kérelme elfogadhatatlannak nyilvánítható-e a „biztonságos harmadik ország” vagy az „első menedék országa” elv alapján;
61. mély kiábrándultságát fejezi ki a tagállamoknak a menedékkérők Olaszországból és Görögországból való áttelepítésére vonatkozó nem teljesített ígéretei miatt; sürgeti a tagállamokat, hogy teljesítsék a tanácsi határozatokból eredő kötelezettségvállalásaikat, és hogy Görögországból és Olaszországból szisztematikusan helyezzenek át menedékkérőket; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az áthelyezési intézkedések meghosszabbítására ameddig a helyzet azokat szükségessé teszi;
62. mélységes aggodalmának ad hangot az Unió európai biztonsági stratégiája miatt, amely az elnyomó politikákat és az európai uniós bűnüldöző szervek kibővítését hangsúlyozza; bírálja a szakpolitikák egyre növekvő biztonságiasítását, ideértve a személyes adatok gyűjtését, illetve a polgárokra és a harmadik országbeli személyekre vonatkozó profilalkotást, kihasználva a polgárok indokoltan felfokozott félelmeit, a terrorizmus elleni harc felhasználásával megtámadva a polgárok jogait és szabadságait és növelve az állami felügyeletet; határozottan ellenzi az emberi jogok ilyen megsértését és azt, hogy ezen elnyomó politikák aláásták a szükséges megelőzési politikákat; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a megelőzési politikák – például az ifjúsági munka, a társadalmi-gazdasági kohéziós politikák és a társadalmi kirekesztés kockázatának kitett emberek támogatását célzó egyéb megelőző eszközök – megerősítésére; emlékeztet rá ezzel kapcsolatban, hogy az Uniónak és a tagállamoknak véget kell vetniük minden katonai beavatkozásnak, és nemzetközi szerepet kell vállalniuk a békében;
63. kéri a horizontális antidiszkriminációs irányelv azonnali elfogadását a megkülönböztetés – beleértve a kisebbségek, a migránsok és menedékkérők, valamint egyéb kiszolgáltatott csoportok elleni támadásokat – elleni küzdelem előmozdítása érdekében; kéri a Bizottságot, hogy értékelje a nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtását, illetve a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről szóló tanácsi ajánlást, és szükség esetén javasoljon a romák hatékony integrációjára irányuló kiegészítő intézkedéseket; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyre gyakoribbak az etnikai és vallási kisebbségek, valamint az LMBTI személyek, a menedékkérők és a hajléktalanok elleni gyűlölet-bűncselekmény és gyűlöletbeszéd; úgy véli, hogy a rasszista és idegengyűlölő érzelmek fokozódása és az ilyen szervezetek számának növekedése a szélsőjobboldali és fasiszta tendenciák európai megerősödésével van összefüggésben, amit nem lehet elszigetelten kezelni azoktól a megszorító és neoliberális szakpolitikáktól, amelyeket az elmúlt évtizedekben az EU-ban és a tagállamokban végrehajtottak, vagy a növekvő demokratikus deficittől, illetve az emberek akaratának figyelmen kívül hagyásától és tiszteletben tartásának hiányától;
Béke és nemzetközi szolidaritás
64. elutasítja az európai biztonsági stratégiát, a közös kül- és biztonságpolitikát és a közös biztonság- és védelempolitikát; követeli, hogy vessenek véget az EU–NATO együttműködésnek és stratégiai prioritásoknak, és elutasítja a NATO jelenlegi terjeszkedési politikáját; követeli továbbá az Európában található összes külföldi katonai támaszpont felszámolását és a NATO feloszlatását; elutasítja az európai védelmi unió gondolatát, amely egy egyenesen háborúhoz vezető, veszélyes vállalkozás; ellenzi ennélfogva a tagállamok védelmi és biztonsági költségvetésének növelését; határozottan ellenzi a Horizont 2020 program forrásaiból vagy általánosságban az uniós költségvetésből származó finanszírozás katonai, polgári-katonai és biztonsági kutatásokra, és konkrétan a távirányítású légijármű-rendszerek (RPAS) kifejlesztésére történő felhasználását; kitart amellett, hogy az Unió és a tagállamok a békéért, a konfliktusok diplomatikus és békés rendezéséért dolgozzanak, többek között közvetítési kezdeményezéseken keresztül, valamint a leszerelésért, a demobilizációs és a reintegrációs programokért, összhangban az Egyesült Nemzetek Alapokmányával; támogatja az atomsorompó-szerződés rendszerét és a nukleáris leszerelést;
65. határozottan elutasítja a Bizottság vitaanyagát az európai védelem jövőjéről, köztük az Európai Védelmi Alapra és az egységes védelmi piacra vonatkozó ajánlásokat, amelyek az uniós költségvetés védelmi és biztonsági kiadásainak növelését kívánják meg;
66. elítéli és mélységesen sajnálja az Unió militarizálódásának példátlan gyorsaságát;
67. sürgeti a leszerelést, többek között a nukleáris leszerelést, a csapatok lefegyverzését, illetve a külső katonai beavatkozások befejezését, a civil kutatást és vizsgálatokat az emberek hasznára és fejlődésére; sürgeti a NATO feloszlatását; emlékeztet rá, hogy a béke előmozdításának legjobb módja a szegénység felszámolására, a humanitárius segítségnyújtásra és a fenntartható és méltányos gazdasági és társadalmi fejlődésre irányuló intézkedések támogatása;
68. kijelenti, hogy a külső együttműködésnek a nemzetközi szolidaritás elvén és az egyes országok béke és fejlődés iránti vágyának teljes mértékű tiszteletben tartásán kell alapulnia;
69. mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Unió ugyanezeket a bukott politikákat szorgalmazza a csatlakozásra váró országok felé; aggodalmát fejezi ki a nyugat-balkáni régióban a közelmúltban bekövetkezett fejlemények miatt az egyre nagyobb demokratikus deficit és a növekvő tekintélyelvűség, a nacionalista és irredenta retorika felemelkedése, illetve a nagyon magas munkanélküliséggel sújtott gazdasági stagnálás tekintetében, amelyek mind regionális instabilitáshoz vezethetnek, és sok probléma ezek közül az ezen országokra ráerőltetett agressziós háború eredménye; ragaszkodik hozzá, hogy az Unió vállalja a nyugat-balkáni bukott politikái miatt rá nehezedő felelősséget, és felhívja a Bizottságot a bővítési politikája és a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országoknak az Előcsatlakozási Támogatási Eszközből nyújtott segítség átértékelésére és radikális átalakítására, a demokrácia és a civil társadalom, a jogállamiság, az emberi, a polgári és a munkavállalói jogok, a társadalmi kohézió és a társadalmi igazságosság és a fenntartható gazdasági fejlődés előmozdítása révén; úgy véli, hogy az emberek szuverén akaratán kell alapulnia az Unióhoz történő csatlakozásról szóló döntésnek;
70. a 2016. júliusi események és a 2017. április 16-i népszavazás fényében a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalások ideiglenes felfüggesztésére hív fel, amennyiben változtatás nélkül végrehajtják az alkotmányos csomagot, és ha nem állítják vissza azonnal a jogállamiságot; kitart amellett, hogy a Törökországgal létesített vámunió modernizálásának folyamatát az emberi jogok, a demokrácia, a jogállamiság és a jószomszédi kapcsolatok szilárd feltételeihez kell kötni; kitart amellett, hogy a vámuniót nem lehet fejleszteni, ha Törökország nem hajtja végre maradéktalanul a jelenlegi vámuniót és a jegyzőkönyvet minden tagállam vonatkozásában;
71. kiemeli, hogy prioritásként kell kezelni a jelenlegi biztonsági és migrációs kihívások társadalmi-gazdasági kiváltó okait, és elutasít bármiféle katonai biztonsági együttműködést; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen eleget azon kötelezettségvállalásának, amely szerint együttműködik az európai szomszédságpolitika partnereivel a ENSZ millenniumi fejlesztési céljainak megvalósítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a munkahelyteremtés a legtöbb szomszédos ország jövőjére nézve döntő jelentőségű kérdés; támogatja a fiatalok foglalkoztatásának kiemelését és a kis- és középvállalkozások előmozdítását; hangsúlyozza, hogy ez többszintű megközelítést tesz szükségessé, köztük a nemzeti, regionális és helyi szintű, illetve a regionális, szubregionális szintű és határokon átnyúló együttműködést, amely képes mobilizálni az EU-tagállamokat, a partnerországokat és azok helyi és regionális hatóságait; olyan realisztikus megközelítésre és programokra hív fel, amelyeknek konkrét haszna van az emberekre nézve, felhívja a Bizottságot az Unió szomszédaival való együttműködési stratégia benyújtására, amelyet már az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatának részeként is bejelentettek;
72. ismételten hangsúlyozza, hogy határozottan támogatja az izraeli–palesztin konfliktusnak az 1967-es határokon nyugvó, két állam elvén alapuló megoldását, amelynek értelmében mindkét ország fővárosa Jeruzsálem, és amely szerint Izrael Állam és a Palesztin Állam békében és biztonságban él egymás mellett, az önrendelkezéshez való jog alapján és a nemzetközi jog teljes körű tiszteletben tartása mellett; felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet az együttműködési és segítségnyújtási programjaiban a megszállás és blokád alatt élő emberekre; felhívja a Bizottságot az EU–Izrael társulási megállapodás 2. cikkének teljes mértékű végrehajtására válaszul az Izrael által a megszállt palesztin területeken régóta fennálló súlyos emberi jogi jogsértésekre, az Izrael által a saját arab származású állampolgárai elleni megkülönböztető bánásmódra, illetve a vonatkozó ENSZ-határozat figyelmen kívül hagyására; kitart az EU által finanszírozott vissza nem térítendő támogatások, pénzdíjak és pénzügyi eszközök vonatkozásában az izraeli szervezetek és azoknak az Izrael által 1967 júniusa óta elfoglalt területeken folytatott tevékenységének 2014. évtől kezdődő támogathatóságáról szóló iránymutatások átfogó, minden tagállam által történő alkalmazása mellett; felhívja a Bizottságot a tudományos együttműködési programok felülvizsgálatára az izraeli hadiipar bármiféle finanszírozásának elkerülése céljából; ismételten felhívja a Bizottságot az Unió által finanszírozott házak és infrastruktúra lerombolása költségeinek felmérésére és a kárpótlás megkövetelésére;
73. ismételten támogatja Nyugat-Szahara népszavazás révén megvalósuló önrendelkezését, a nemzetközi joggal és a kapcsolódó ENSZ-határozatokkal összhangban; felhívja a Bizottságot az EU–Marokkó társulási megállapodás 2. cikkének teljes mértékű végrehajtására válaszul a Marokkó által a megszállt nyugat-szaharai területeken régóta fennálló súlyos emberi jogi jogsértésekre, köztük a gazdasági elnyomásra és az önrendelkezésért küzdő békés nyugat-szaharai aktivisták politikai bebörtönzésére; felhívja a Bizottságot az Európai Unió Bírósága 2016. december 21-i ítéletének végrehajtására, amely kimondja, az EU-Marokkó megállapodások Nyugat-Szaharára való alkalmazása jogellenes a nemzetközi jogszabályok szerint; hangsúlyozza, hogy a Nyugat-Szaharára vonatkozó bármely jövőbeli EU-megállapodásról a Frente Polisario-val, a nyugat-szaharai nép nemzetközi képviselőjével kell tárgyalásokat folytatni; kiemeli a tindufi menekülttáborban uralkodó, rosszabbodó humanitárius helyzetet, amely a csökkenő nemzetközi segély eredménye, és felhívja a Bizottságot, hogy legalább a történelmi szintre emelje vissza a segélyek szintjét;
74. felhívja a Bizottságot az Európai Unió és tagállamai, illetve a Kubai Köztársaság közötti, politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás tárgyalása során megtett kötelezettségvállalások és fontos lépések megtartására; kiemeli a konstruktív megközelítés fenntartásának fontosságát a tárgyalások során, amely tiszteletben tartja a kubai nép akaratát, és elkerüli a Kuba belügyeibe való külső beavatkozást vagy feszültségeket; felhívja a Bizottságot, hogy járuljon hozzá a blokád feloldásához;
75. emlékeztet a hatékony fejlesztési együttműködés elveire: a fejlődő országok felelősségvállalására a fejlesztési prioritásokért; ellenez minden arra irányuló kísérletet, hogy a fejlesztési segélyt összekapcsolják a határellenőrzéssel, a migrációs áramlások kezelésével vagy a visszafogadási megállapodásokkal; elutasít minden arra irányuló kísérletet, hogy a kedvezményezett országok fejlesztési segítségnyújtását a – többek között – strukturális reformokban és a migrációs kérdésekben való együttműködéstől tegyék függővé; kiemeli, hogy a Fejlesztési Együttműködési Eszközt és az Európai Fejlesztési Alapot (EFA) nem lehet katonai programokra, szakpolitikai együttműködésre vagy bármilyen reformra felhasználni; kitart amellett, hogy elszámoltathatósági mechanizmusokra van szükség a fenntartható fejlesztési célok és a 0,7%-os ODA/GNI célkitűzés nyomon követéséhez és végrehajtásához, amely eléréséről a tagállamok már 2015-ben megállapodtak;
76. felhívja továbbá a Bizottságot, hogy mozdítsa a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz való egyetemes hozzáférést, és azokat foglalja bele valamennyi kapcsolódó szakpolitikai területbe az EU-ban és azon kívül; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy ellensúlyozzák az általános tilalmi szabály hatásait azzal, hogy jelentősen megnövelik a szexuális és reproduktív egészségre és jogokra irányuló finanszírozást, különösen a születésszabályozáshoz és a biztonságos és legális abortuszhoz való hozzáférés finanszírozását – mind nemzeti, mind uniós fejlesztési finanszírozás felhasználásával;
77. az adósság fenntarthatóságával kapcsolatban az emberek szükségletein alapuló megközelítést sürget olyan kötelező erejű normák révén, amelyek alapján meg lehet határozni a felelős hitelnyújtást és hitelfelvételt, és felhív a fejlődő országok külföldi adósságának eltörlésére;
78. felhívja a Bizottságot, hogy kommunikáció révén támogassa a transznacionális vállalatokra vonatkozó, jogilag kötelező érvényű eszköz kidolgozását az ENSZ égisze alatt, és hozzon létre hatékony kárpótlási alapot az áldozatoknak azokban az esetekben, mikor a belföldi igazságszolgáltatásról egyértelműen bebizonyosodik, hogy nem képes eredményesen vádat emelni a multinacionális vállalatok ellen;
Az Unió finanszírozása
79. emlékeztet rá, hogy az uniós költségvetés a fent kifejtett célok elérésének eszköze; úgy véli, hogy ezt a tagállamok egyedi problémáihoz igazított szakpolitikák és programok révén kell véghezvinni, hogy az Unió költségvetése kiegészítse a tagállamok erőfeszítéseit, prioritások vagy egy általános modell erőltetése helyett; úgy véli továbbá, hogy a költségvetésnek elő kell segítenie a más országok bevált gyakorlataival való tapasztalatot;
80. megismétli a kohéziós politika fontosságát és a terület támogatása, különösen az Európai Szociális Alap növelésének szükségességét; kiemeli, hogy e politikákat semmilyen körülmények között, a brexit miatt nem szabad gyengíteni, és hogy a költségvetési előirányzatokat minden régiókategória tekintetében legalább a jelenlegi szinten kell megtartani; felhívja a Bizottságot, hogy 2018 elejéig nyújtsa be a 2020 utáni kohéziós politikára és a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatait a zökkenőmentes döntéshozatali folyamat lehetővé tétele érdekében, valamint hogy elegendő idő álljon a tagállamok és a régiók rendelkezésére a prioritások meghatározására, illetve a szakpolitikai változások testre szabásához és végrehajtásához;
81. kitart amellett, hogy a 2020 utáni többéves pénzügyi keretre vonatkozó bizottsági javaslattal összefüggésben a költségvetést egyszerűbbé és átláthatóbbá, méltányosabbá és demokratikusan elszámoltathatóvá kell tenni, és annak a szolidaritáson kell alapulnia; kitart továbbá az uniós költségvetés egysége, és ennélfogva a jelenleg a költségvetésen kívüli egyes pénzügyi eszközök, alapok és elkülönített alapok integrációja mellett;
82. kéri, hogy a 2018. évi költségvetés foglaljon magába egyedi támogató intézkedéseket azon régiók számára, amelyeket a leginkább érint majd a brexit, ideértve az észak-írországi békefolyamat konszolidációját és előrehaladását célzó alapot is;
Brexit
83. elismeri bármely tagállam azon jogát, hogy kiléphessen az Unióból; kiemeli, hogy a Szerződésekből semmit nem szabadna arra használni, hogy indokolatlan akadályokat gördítsünk egy tagállam kilépésre vonatkozó döntésének végrehajtása elé;
84. elutasítja a nyomásgyakorlás és a zsarolás bármilyen formáját a tárgyalási folyamat során; sürgeti a Bizottságot, hogy a területén élő összes polgár érdekében jusson tisztességes megállapodásra az EU és az Egyesült Királyság közötti kapcsolatokat illetően; úgy véli továbbá, hogy a jövőben az Unió és az Egyesült Királyság közötti kapcsolatnak az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – köztük a kisebbségekhez tartozó személyek jogai – tiszteletben tartásának elvén kell alapulnia;
85. úgy véli, hogy alapvető fontosságú, hogy mihamarabb és feltételek nélkül jogbiztonságot biztosítsunk az uniós tagállamok Egyesült Királyságban élő állampolgárainak és a többi tagállamban élő brit állampolgárnak; kéri, hogy e tekintetben fordítsanak kiemelt figyelmet a munkavállalók mobilitására (mobilis munkavállalók, határokon átnyúlóan dolgozó munkavállalók és határ menti ingázók, diákok), különös hangsúlyt fektetve Írország és Gibraltár egyedi helyzetére;
86. kitart amellett, hogy a kilépésről szóló megállapodásban teljes mértékben tiszteletben kell tartani a nagypénteki megállapodást és az azt követő megállapodásokat; kéri, hogy Írország északi részét jelöljék ki különleges jogállású uniós területnek, amely hozzáférést biztosít az uniós tagsághoz, a vámunióhoz, az egységes piachoz és az Európai Bíróság joghatóságához; kéri továbbá az áruk, a személyek és a szolgáltatások mozgásszabadságát Írország szigetén;
87. felkéri a Bizottságot, hogy a Parlament állásfoglalásával összhangban vizsgálja felül munkaprogramját;
o
o o
88. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
- [1] HL L 304., 2010.11.20., 47. o.