Állásfoglalásra irányuló indítvány - B8-0477/2017Állásfoglalásra irányuló indítvány
B8-0477/2017
Európai Parlament

HATÁROZATRA IRÁNYULÓ JAVASLAT egy terrorizmussal foglalkozó különbizottság felállításáról, annak feladatairól, létszámáról és megbízatásának idejéről

5.7.2017 - (2017/2758(RSO))

az eljárási szabályzat 197. cikke alapján
Elnökök Értekezlete


Eljárás : 2017/2758(RSO)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B8-0477/2017
Előterjesztett szövegek :
B8-0477/2017
Viták :
Szavazatok :
Elfogadott szövegek :

B8-0477/2017

Az Európai Parlament határozata egy terrorizmussal foglalkozó különbizottság felállításáról, annak feladatairól, létszámáról és megbízatásának idejéről

(2017/2758(RSO))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Elnökök Értekezletének határozatára irányuló javaslatra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 197. cikkére,

A.  mivel az Európai Unió egyértelmű hatáskörökkel rendelkezik a biztonság magas szintjének garantálásra az EUMSZ 67. cikkében foglaltaknak megfelelően, és a nemzeti hatóságok hatáskörei az EUMSZ 73. cikkével összhangban kiterjednek a terrorizmus elleni küzdelemre; és szélesebb körű kötelezettségei állnak fenn a határokon átnyúló együttműködés vonatkozásában az EUMSZ V. címében az Európai Unió belső biztonságával kapcsolatos rendőri és igazságügyi együttműködés tekintetében foglaltaknak megfelelően;

B.  mivel az ezen határozatban létrehozott különbizottságnak az Európai Unión belüli és nemzetközi partnerei, valamint a nemzetközi szereplők körében zajló, terrorizmus elleni küzdelem gyakorlati és jogalkotási téren észlelhető hiányosságaival kell foglalkoznia, különös tekintettel az együttműködésre és az információcserére;

C.  mivel a tagállami bűnüldöző hatóságok közötti együttműködés és információcsere hiányosságai elleni fellépés, valamint az információk megosztására szolgáló európai adatbázisok átjárhatósága kiemelkedő jelentőséggel bír mind a schengeni övezet jó működése, mind az EU külső határainak védelme szempontjából, továbbá a különbizottság megbízatásának középpontját képezi;

D.  mivel az alapvető jogok tiszteletben tartása a sikeres terrorizmusellenes politikák egyik nélkülözhetetlen eleme;

1.  úgy határoz, hogy egy terrorizmussal foglalkozó különbizottságot hoz létre a következő, szigorúan meghatározott feladatokkal:

  a)    a tagállami bűnüldöző hatóságok, az illetékes uniós ügynökségek és az elismert szakértők által szolgáltatott tények és az európai földön tapasztalható terrorista veszély mértékének vizsgálata, elemzése és pártatlan értékelése, és megfelelő intézkedések ajánlása az Európai Unió és tagállamai terrorizmussal kapcsolatos bűncselekmények megelőzésére, kivizsgálására és üldözésére való képessé tételéhez;

  b)    az olyan lehetséges hibák és rossz működés azonosítása és pártatlan elemzése, illetve bizonyítékok alapján való megközelítése, amelyek miatt lehetővé váltak a különböző tagállamokban a közelmúltban bekövetkező terrorista támadások, különösen a tagállamok hírszerző szolgálatai vagy bűnüldöző és igazságügyi hatóságai számára terrorista bűncselekmények elkövetése előtt az elkövetőkről rendelkezésre álló minden információ gyűjtése, összeállítása és elemzése révén;

  c)    a külső határigazgatás terén hatályban lévő intézkedések és eszközök végrehajtásának, többek között a külső határellenőrzések egyes magánszemélyek hamis dokumentumokkal Európába történő belépését lehetővé tevő nem megfelelő működésének vizsgálata és értékelése, valamint annak értékelése, hogy egyes tagállamok miért nem tudják teljes mértékben végrehajtani az 1987/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben[1] (a Schengeni Információs Rendszerről szóló rendelet) foglalt kötelezettségeiket; az (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendelet[2] (a Schengeni határellenőrzési kódex) teljes körű végrehajtása terén a tagállamok és a Bizottság által elkövetett esetleges mulasztásokról szóló információ összegyűjtése és elemzése, és megfelelő intézkedések ajánlása a feltárt hiányosságok megszüntetésére;

  d)    a bírósági, bűnüldözési és hírszerzési információk tagállamok közötti megosztása terén tapasztalható hiányosságok azonosítása; különösen azon információk gyűjtése, elemzése és közlése tekintetében felmerülő, állítólagos széles körű hiányosságok kivizsgálása, amelyek segíthetnének a támadások megelőzésében, különösen a következők révén:

      –  az uniós adatbázisok, mint például a Schengeni Információs Rendszer (SIS), a Vízuminformációs Rendszer (VIS), a közös európai információcsere-modell teljesítményének és a tagállamok hatályban lévő jogi eszközök, mint például a 2008/615/IB tanácsi határozat[3] vagy a 2006/960/IB tanácsi kerethatározat[4] végrehajtása terén tapasztalható esetleges hiányosságainak elemzése és értékelése; különösen annak elemzése, hogy egyes tagállamok miért nem járulnak hozzá ezen adatbázisok információval való feltöltéséhez, különös tekintettel a Schengeni Információs Rendszerről szóló rendeletre és a 2007/533/IB tanácsi határozatra[5];

      –  a tagállamok azon állítólagos mulasztásának elemzése, hogy megfeleljenek a 2005/671/IB tanácsi határozat[6] 2. cikkének (3) bekezdésében foglalt azon kötelezettségnek, hogy biztosítsák, hogy az illetékes hatóság által összegyűjtött, legalább a (4) bekezdésben, illetve az (5) bekezdésben említett információk eljussanak az Europolhoz és az Eurojusthoz;

      –  információgyűjtés, és a tagállami hatóságok 2006/960/IB kerethatározat 3. és 7. cikkében foglalt kötelezettségnek való megfelelésének elemzése, különösen annak biztosítása, hogy az illetékes bűnüldöző hatóságok bocsássanak információt és bűnüldözési operatív információt más tagállamok illetékes bűnüldöző hatóságainak rendelkezésére azokban az esetekben, amikor tényszerű okok alapján feltételezhető, hogy az információ és bűnüldözési operatív információ segíthet a 2002/584/IB kerethatározat[7] 2. cikke (2) bekezdésében említett bűncselekmények felderítésében, megelőzésében vagy vizsgálatában;

      –  annak megvizsgálása, hogy az Europol teljes mértékben eleget tett-e az (EU) 2016/794 európai parlamenti és tanácsi rendelet[8] által hatályon kívül helyezett 2009/371/IB tanácsi határozat[9] 17. cikkében foglalt értesítési kötelezettségének;

      –  annak megvizsgálása, hogy a tagállamok nemzeti egységei teljes mértékben eleget tettek-e az (EU) 2016/794 európai parlamenti és tanácsi rendelet által hatályon kívül helyezett 2009/371/IB tanácsi határozat 8. cikke (4) bekezdésének a) pontjában foglalt azon kötelezettségüknek, hogy az Europolt – saját kezdeményezésükre – ellátják a feladatainak ellátásához szükséges információkkal és bűnüldözési operatív információkkal;

      –  az uniós ügynökségek közötti információcsere lehetséges hiányosságainak, valamint ezen ügynökségek jogi eszközeinek és azon igényeinek kivizsgálása, hogy hozzáférjenek a Schengeni Információs Rendszerhez és egyéb fontos uniós információs rendszerekhez;

      –  a tagállamok hírszerző szolgálatai közötti nem hivatalos együttműködés értékelése, és az információcsere és a gyakorlati együttműködés hatékonysági szintjének értékelése;

      –  az EU és harmadik országok és nemzetközi ügynökségek terrorizmus elleni küzdelem terén folytatott együttműködésének megvizsgálása, beleértve a meglévő nemzetközi együttműködést és eszközöket a terrorizmus elleni küzdelemben, többek között a bevált gyakorlatok cseréjét és az információcsere jelenlegi szintjének hatékonyságát;

  e)    az uniós terrorizmusellenes jogszabályok és azok végrehajtása által az alapvető jogokra gyakorolt hatás értékelése;

  f)    az illetékes hatóságok számára a terrorizmus elleni küzdelemben rendelkezésre bocsátott minden forrás (rendőrség, hadsereg, igazságszolgáltatás, költségvetés, hírszerzés, megfigyelés, információ, informatika...) elérhetőségének értékelése a tagállamokban és uniós szinten; a rendőrségi együttműködés terén tapasztalható esetleges hiányosságok és a határokon átnyúló, a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos vizsgálatok terén folytatott gyakorlati bűnüldözési együttműködés útjában álló akadályok elemzése, a nyomozási képességeket érintő műszaki, szerkezeti és jogi korlátozások azonosításával;

  g)    a bírósági rendszerek és az uniós szintű bírósági együttműködés hiányosságainak, valamint a határokon átnyúló vizsgálatokkal kapcsolatos, különösen az Eurojuston, a közös vizsgálati munkacsoportokon, az európai elfogatóparancson és az európai nyomozási határozaton keresztül folytatott együttműködés kivizsgálása; a nyomozási és bűnüldözési képességeket érintő műszaki, szerkezeti és jogi korlátozások azonosítása;

  h)    a nemzeti hatóságok és az illetékes uniós szervek között a bevált gyakorlatok jelenlegi cseréje terén folytatott együttműködés vizsgálata, tekintettel a sebezhető célpontok, többek között a tranzitterületek, mint például a repülőterek és vasútállomások védelmére, valamint a 2008/114/EK tanácsi irányelvben[10] foglalt kritikus infrastruktúrák védelmére,

  i)    a terrorizmus áldozatai rendelkezésére álló jelenlegi mechanizmusok, különösen a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv[11] kivizsgálása, a megosztandó jelenlegi bevált gyakorlatok azonosításával;

  j)    információ gyűjtése és a radikalizációnak, valamint a deradikalizációs programok hatékonyságának elemzése korlátozott számú tagállamban; a megosztandó jelenlegi bevált gyakorlatok azonosítása, és megbizonyosodás arról, hogy a tagállamok megtették-e a megfelelő intézkedéseket ebben a tekintetben;

  k)    a tagállamok közötti együttműködés hatékonyságának, valamint az illetékes hatóságok, a pénzmosás, valamint a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem terén a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[12] szerint kötelezettségekkel bíró szervek és bűnüldöző hatóságok közötti együttműködésnek az értékelése, valamint a banki ágazatban működő érintett szereplőkkel, a csalások kivizsgálásával foglalkozó és a bűnüldöző hatóságokkal folytatott eszmecserék a terrorizmusfinanszírozás új formáinak, többek között a szervezett bűnözéssel folytatott kapcsolatainak azonosítására;

  l)    ajánlások tétele azzal kapcsolatban, hogy mit tart szükségesnek a fent említett összes területen, és ebből a célból a szükséges kapcsolatok kialakítása, látogatások tétele és meghallgatások tartása az európai uniós intézményekkel és az említett területeken működő ügynökségekkel, illetve nemzetközi és nemzeti intézményekkel, a tagállamok és harmadik országok nemzeti parlamentjeivel és kormányaival, a terrorizmus elleni napi küzdelemmel foglalkozó tisztviselőkkel, mint például bűnüldözési ügynökségekkel, rendőrségekkel, hírszerző szolgálatokkal, bírákkal és igazságügyi tisztviselőkkel, és a tudományos közösség, a vállalkozások és a civil társadalom, többek között az áldozatok szervezetei képviselőivel.

2.  hangsúlyozza, hogy a különbizottság ajánlásait az illetékes állandó bizottságoknak kell nyomon követniük;

3.  úgy határoz, hogy a különbizottság felelősségi körébe tartozó területtel kapcsolatos uniós jogszabályok elfogadását, nyomon követését és végrehajtását érintő ügyekért felelős állandó parlamenti bizottságok hatásköre, személyzete és a rendelkezésükre álló erőforrások változatlanok maradnak;

4.  úgy határoz, hogy amikor a különbizottság munkája minősített jellegű bizonyítékok, személyes adatokat vagy titkokat érintő tanúvallomások meghallgatására, hatóságokkal és szervekkel nemzetbiztonsági vagy közbiztonsági célokból titkos, bizalmas, minősített vagy érzékeny információkról folytatott eszmecserékre vagy meghallgatásokra terjed ki, zárt üléseket kel tartani; úgy határoz, hogy a tanúknak és a szakértőknek jogukban áll zárt ülésen tanúvallomást vagy nyilatkozatot tenni;

5.  úgy határoz, hogy a különbizottság által kapott titkos vagy bizalmas dokumentumokat az eljárási szabályzat 210a. cikkében foglalt eljárás szerint kell megvizsgálni annak biztosítására, hogy csak az elnök, az előadó, az árnyékelőadók, a koordinátorok és a kijelölt tisztviselők rendelkezzenek hozzájuk személyes hozzáféréssel, és hogy ezeket az információkat kizárólag a különbizottság félidős és zárójelentéséhez lehessen felhasználni; úgy határoz, hogy az üléseket olyan helyiségekben kell tartani, amelyek kialakítása nem teszi lehetővé, hogy illetéktelen személyek az ott elhangzottakat meghallgassák;

6.  úgy határoz, hogy a minősített információkhoz való hozzáférés vagy a nemzetbiztonság vagy közbiztonság megsértésének kockázatával járó bizonyítékok meghallgatása előtt minden képviselő és tisztviselő biztonsági átvilágítását el kell végezni a hatályban lévő belső szabályokkal és eljárásokkal összhangban;

7.  úgy határoz, hogy a különbizottság által kapott információkat kizárólag a különbizottság feladatainak ellátására lehet használni, és azokat nem lehet közölni harmadik felekkel; úgy határoz, hogy ezeket az információkat nem lehet nyilvánosságra hozni, ha titkos vagy bizalmas jellegű anyagokat tartalmaznak, vagy személyeket neveznek meg;

8.  úgy határoz, hogy a különbizottság 30 tagú lesz;

9.  úgy határoz, hogy a különbizottság megbízatásának ideje 12 hónap lesz, kivéve, ha a Parlament ezt az időtartamot annak lejárta előtt meghosszabbítja, és hogy a megbízatás ideje a különbizottság alakuló ülésének időpontjától kezdődik; úgy határoz, hogy a különbizottság félidős és zárójelentést nyújt be a Parlamentnek, amely ténymegállapításokat és a meghozandó intézkedésekre és kezdeményezésekre irányuló ajánlásokat tartalmaz.

 

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat