Eljárás : 2017/2847(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0539/2017

Előterjesztett szövegek :

B8-0539/2017

Viták :

PV 03/10/2017 - 3
CRE 03/10/2017 - 3

Szavazatok :

PV 03/10/2017 - 4.1
CRE 03/10/2017 - 4.1
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :


ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 179kWORD 53k
28.9.2017
PE611.465v01-00
 
B8-0539/2017

benyújtva az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalások aktuális állásáról szóló vita nyomán

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalások aktuális állásáról (2017/2847(RSP))


Jonathan Arnott az EFDD képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalások aktuális állásáról (2017/2847(RSP))  
B8‑0539/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egyesült Királyság miniszterelnöke által az Európai Tanácsnak 2017. március 29-én az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 50. cikkének (2) bekezdése alapján eljuttatott értesítésre,

–  tekintettel az Egyesült Királyság miniszterelnökének 2017. szeptember 22-i beszédére,

–  tekintettel a Lordok Háza Európai Unióval foglalkozó különbizottságának „A brexit és az uniós költségvetés” című, 2017. március 4-én nyilvánosságra hozott jelentésére,

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendelet (a továbbiakban többéves pénzügyi keretről szóló rendelet) 25. cikkére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányával összhangban kialakítandó baráti kapcsolatokra és együttműködésre vonatkozó nemzetközi jogi elvekről szóló Nyilatkozatra (2625. (XXV.) számú ENSZ-határozat),

–  tekintettel a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályai (Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény) XXIV. cikkének (4) pontjára,

–  tekintettel az EUSZ-ban megfogalmazott kötelezettségekre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a brit szavazók 51,8%-a (17,4 millió választópolgár) 2016. június 23-án az Európai Unió elhagyása mellett adta le szavazatát; mivel e népszavazáson a részvételi arány magasabb volt, mint a legutóbbi általános választáson;

B.  mivel az Egyesült Királyság 2017. március 29-i értesítésében kifejezte szándékát, hogy kikerüljön az Európai Unió Bíróságának joghatósága alól;

C.  mivel az Egyesült Királyság kormánya ugyanezen értesítésben jelezte, hogy az Európai Unióval való jövőbeli kapcsolatában nem szerepelne sem a belső piaci tagsága, sem a vámunióban való tagsága;

D.  mivel az Egyesült Királyság kormányát arra kell ösztönözni, hogy egyoldalúan garantálja a már Nagy-Britanniában élő uniós polgárok állandó tartózkodáshoz való jogát, és mivel a többi tagállamot ösztönözni kell arra, hogy ugyanígy cselekedjenek az Egyesült Királyság már Unióban élő polgárai tekintetében;

E.  mivel a WTO szabályai megállapítják, hogy „a vámuniónak elő kell segítenie a kereskedelmet a vámunióban, de ezt nem szabad oly módon megtennie, hogy a harmadik országokkal folytatott kereskedelmet gátolja”;

F  mivel az ENSZ 2625. (XXV.) számú határozata megállapítja, hogy „egyetlen állam sem használhat gazdasági politikai vagy más típusú intézkedéseket vagy bátoríthat ezek alkalmazására abból a célból, hogy egy másik államot szuverén jogai gyakorlásának feladására kényszerítsen és ebből bármiféle hasznot húzzon”; mivel ugyanezen határozat azt is megállapítja, hogy „minden államnak kötelessége közös és külön cselekvésen keresztül előmozdítani az egyenlő jogok és a népek önrendelkezési elvének megvalósítását az Alapokmány rendelkezéseivel összhangban”;

G.  mivel az EUSZ 8. cikke előírja, hogy az Európai Unió „a vele szomszédos országokkal különleges kapcsolatokat épít ki a jólét és [...] az „együttműködés” alapján; mivel ez az elv mindeddig nem jelent meg a Bizottság tárgyalási stratégiájában;

1.  elutasít az Egyesült Királyság 2019. márciusi hivatalos kilépését követő átmeneti időszakra vonatkozó bármiféle javaslatot; kifejezi mély aggodalmát amiatt, hogy ezen időszak alatt az EU-27 és polgárai nagyobb befolyást gyakorolnak majd az Egyesült Királyságban alkalmazandó jövőbeli uniós jogszabályokra, mint az Egyesült Királyság kormánya és polgárai; sajnálja, hogy ennek eredményeképpen a kilépés brit polgárok általi megszavazása után még legalább öt évig nem valósul meg maradéktalanul az Egyesült Királyság EU-ból való távozása; véleménye szerint a jövőbeli körülményekről megállapításáról szóló tárgyalásoknak legkésőbb 2019. március végére be kell fejeződniük;

2.  úgy gondolja ezért, hogy a Bizottság által megállapított jelenlegi tárgyalási ütemtervet módosítani szükséges; hangsúlyozza, hogy a tárgyalások legelső prioritásaként meg kell állapodni – a jövőbeli kapcsolati keret részeként – egy vámmentes szabadkereskedelmi megállapodásról a két fél között, az európai és az egyesült királyságbeli vállalkozások és foglalkoztatottak gazdasági stabilitásának garantálása végett;

3.  megjegyzi, hogy az Egyesült Királyságnak jelentősen negatív a kereskedelmi mérlege az Európai Unióval; megjegyzi azt is, hogy az Egyesült Királyság piaca az uniós termékek legnagyobb importőre; véleménye szerint ezért az Egyesült Királysággal kötendő szabadkereskedelmi megállapodás a tagállamok pénzügyi érdekeit szolgálja;

4.  meggyőződése, hogy ha a tárgyalások nem fejeződnek be 2019. március végére, akkor ezeket meg kell szakítani és az Egyesült Királyságnak megállapodás nélkül távoznia kell; véleménye szerint egyetlen megállapodás sem lenne jobb, mint egy olyan megállapodás, amely nem az Egyesült Királyság nemzeti érdeke;

5.  kérdezi a Bizottságtól, hogy tett-e bármilyen előkészületet arra az esetre, ha az Egyesült Királyság és az EU nem tud megállapodni egymással; követeli, hogy a Bizottság haladéktalanul hozza nyilvánosságra annak a forgatókönyvnek a lehetséges hatásait az EU számára, ha nem jön létre megállapodás;

6.  megismétli, hogy az Egyesült Királyság számára nem áll fenn annak jogi kötelezettsége, hogy egyszeri pénzügyi kompenzációt fizessen vagy az Unióból való kilépése után továbbra is befizessen az uniós költségvetésbe; megállapítja, hogy a Lordok Háza különbizottságának következtetése szerint „valamennyi uniós jogszabály – köztük a jelenlegi pénzügyi hozzájárulásokra vonatkozó rendelkezések és a közbeszerzési mechanizmusok – hatálya megszűnik, és az Egyesült Királyságnak nem lesz jogilag érvényesíthető kötelezettsége semmiféle pénzügyi hozzájárulás megtételére”;

7.  emlékeztet arra, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 25. cikke szerint a Bizottságnak 2018. január 1. előtt elő kell terjesztenie az új többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatát; hangsúlyozza, hogy a Bizottság erre az új többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatban nem szerepeltetheti az Egyesült Királyságot; hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyság folytatódó pénzügyi hozzájárulása azt jelentené, hogy az adófizetők pénzét továbbra is felesleges és kockázatos uniós projektekre – így az EU militarizálására – pazarolják;

8.  véleménye szerint lehetséges és kell is gyors megoldást találni az uniós polgárok egyesült királyságbeli, illetve az egyesült királyságbeli polgárok EU-27-beni kölcsönös tartózkodási jogaira; hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyság EU-ból történő hivatalos távozása után az említett jogosultságokat az érintett joghatóság igazságügyi hatóságainak kell odaítélniük, összhangban a joghatóság szuverén jogainak kizárólagos gyakorlásával, harmadik fél hatóságainak való alárendelésük nélkül;

9.  hangsúlyozza, hogy az Európai Bankhatóság és az Európai Gyógyszerügynökség elköltöztetésének esetleges költségeit az EU-nak kell állnia;

10.  hangsúlyozza, hogy a kilépésről szóló tárgyalások nem jelenthetnek felhatalmazást Gibraltár szuverenitásának megkérdőjelezésére, és Gibraltár nem lehet alkudozási alap sem a végleges megállapodás elfogadtatása érdekében;

11.  hangsúlyozza, hogy nincs napirenden az Észak-Írország és az Ír Köztársaság közötti határ ellenőrzésének bevezetése; véleménye szerint a legmegfelelőbb mód az ellenőrzött határvonal létesítésének elkerülésére az, ha az Egyesült Királyság és az EU között minél hamarabb létrejön a szabadkereskedelmi megállapodás; véleménye szerint az EU az egyetlen szereplő, aki nem hajlandó egy ilyen megállapodás megkötésére, és ezzel veszélyezteti a jelenlegi határrendet és a békefolyamatot;

12.  megállapítja, hogy a Tanács a brexitről folyó tárgyalások középpontjában összeférhetetlenséget hozott létre azzal, hogy tárgyalófélként a Bizottságot jelölte ki (a Bizottságnak ugyanis pénzügyi érdeke, hogy az 50. cikk alapján folyó eljárás eredménytelenül végződjön, mivel ez uniós vámtarifák kivetését eredményezné az Egyesült Királyságból származó termékekre, ami a Bizottság által beszedett saját forrásokat növelné); véleménye szerint ebből következően a Tanács tárgyalófél-választása az EU alábbi kötelezettségének megsértését jelenti: a) jóhiszemű eljárás (az ENSZ 2625. (XXV.) számú határozata szerint), és b) a vámunió működtetése oly módon, hogy az ne akadályozza a harmadik országokkal folytatott kereskedelmet (a WTO szabályai szerint);

13.  elutasítja a Bizottság bármiféle kísérletét arra, hogy az Európai Unió Bíróságának joghatóságát az Egyesült Királyságra kényszerítse, vagy bármilyen ítélkezési formában éljen vele, miután az Egyesült Királyság kilépett az Unióból;

14.  hangsúlyozza, hogy az EU nem akadályozhatja vagy késleltetheti az Egyesült Királyság kormányának azon javaslatait, amelyek a brit nép kívánságának megfelelően az uniós polgárok Egyesült Királyságba való bevándorlásának ellenőrzésére irányulnak;

15.  hangsúlyozza, hogy az EU nem akadályozhatja vagy késleltetheti az Egyesült Királyság kormányának azon tárgyalásait, amelyek harmadik országokkal kötendő kereskedelmi megállapodásokra irányulnak, feltéve hogy ezek a megállapodások 2019. március végét követően lépnek hatályba;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat