ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY az afganisztáni helyzetről
11.12.2017 - (2017/2932(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Sabine Lösing, Takis Hadjigeorgiou, Neoklis Sylikiotis, Stelios Kouloglou, Kostadinka Kuneva, Dimitrios Papadimoulis, Eleonora Forenza, Sofia Sakorafa, Paloma López Bermejo, Merja Kyllönen, Lola Sánchez Caldentey, Estefanía Torres Martínez, Tania González Peñas, Xabier Benito Ziluaga, Miguel Urbán Crespo a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Afganisztánról szóló korábbi jelentéseire és állásfoglalásaira,
– tekintettel az Európai Tanács által 2017. október 16-i elfogadott, Afganisztánra vonatkozó új uniós stratégiára,
– tekintettel a Tanács 2016. július 18-i következtetéseire,
– tekintettel az EU új afganisztáni különmegbízottja, Roland Kobia 2017. szeptember 1-i kinevezésére, valamint az új különmegbízottnak a közelmúltban, 2017. október 26–25-én Afganisztánban tett látogatására,
– tekintettel az EU és Afganisztán közötti emberi jogi párbeszéd keretében 2016. június 1-jén és november 30-án tartott helyi találkozókra,
– tekintettel az EU külügyminisztereinek 2013. május 27-i határozatára, amely 2014. december 31-ig meghosszabbította az Európai Unió afganisztáni rendőri misszióját (EUPOL Afganisztán), és tekintettel a Tanács 2014. június 23-i határozatára, amelyben elviekben egyetértett az EUPOL 2016 végéig való meghosszabbításával,
– tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze, Fatou Bensouda 2017. november 3-i nyilatkozatára azon kérelmével kapcsolatban, hogy jogi felhatalmazást kapjon vizsgálat indításához az Afgán Iszlám Köztársaságban kialakult helyzetről,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának Afganisztánról szóló határozataira, többek között a 2014. december 12-i 2189. sz. határozatára,
– tekintettel az ENSZ afganisztáni segítségnyújtási missziója (UNAMA) által készített, a polgári lakosság fegyveres konfliktusok során történő védelméről szóló, 2016. évi éves jelentésre,
– tekintettel a „Resolute Support” misszióra (RSM), amely a NATO 2015. január 2-án működésbe lépett afganisztáni nyomon követési missziója,
– tekintettel az Egyesült Államok és Afganisztán között kötött kétoldalú biztonsági megállapodásra (BSA), valamint a NATO és Afganisztán fegyveres erőinek jogállásáról kötött egyezményre (NATO SOFA), amelyeket 2014. szeptember 30-án írtak alá,
– tekintettel az Egyesült Államok Afganisztánra vonatkozó, Trump elnök által 2017. augusztus 21-én ismertetett új stratégiájára,
– tekintettel az EU által 2016. október 5-án Brüsszelben tartott nemzetközi adományozói konferenciára (a továbbiakban: „az Afganisztánnal foglalkozó brüsszeli konferencia”) és az ezen ülésen elfogadott (megújított és aktualizált), „A kölcsönös elszámoltathatóságról szóló keretszerződés (SMAF)” című dokumentumra,
– tekintettel az EU–Afganisztán közös migrációügyi koncepció keretében a migrációs ügyekkel kapcsolatban tett 2016. október 5-i nyilatkozatra, valamint a közös munkacsoport 2016 novemberében tartott első ülésére,
– tekintettel az Amnesty International „Afganisztán ismét veszélybe kényszerül: menedékkérők visszatoloncolása Európából Afganisztánba” című, 2017. október 5-én közzétett jelentésére,
– tekintettel Afganisztánnak a Kereskedelmi Világszervezethez 2016 júliusában történt csatlakozására,
– tekintettel Afganisztán alacsony rangsorolására az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjának (UNDP) „2015. évi éves jelentés a humán fejlettségi mutatóról” című dokumentumában, amelyben Afganisztán 187 országból a 171. helyen állt,
– tekintettel az afganisztáni nőkre vonatkozó nemzeti cselekvési tervre (NAPWA),
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az afganisztáni általános biztonsági helyzet súlyosan romlott; mivel a globális békeindexben (GPI) Afganisztánt a legkevésbé biztonságos országok között a második helyre sorolták; mivel az elmúlt hónapokban a Talibán támadásainak új hullámaira és az ISIL Afganisztánba történő betörésére került sor, ami példátlan támadásokhoz vezetett Kabulban és az északi és keleti tartományokban, Afganisztán területének mintegy egyharmada leszakadt, a lakosság 25%-át vágva el a kormányzati szolgáltatásoktól;
B. mivel az ENSZ afganisztáni segítségnyújtási missziója (UNAMA) által készített, a polgári lakosság fegyveres konfliktusok során történő védelméről szóló, 2016. évi éves jelentés dokumentálta, hogy 2019 óta nem volt ennyire magas a halálos áldozatok száma, ugyanis 11 418 polgári személy vesztette életét; mivel beszámolók szerint összesen több, mint 25 000 afgán polgári személyt gyilkoltak le, és a sebesültek száma még ennél is magasabb;
C. mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze, Fatou Bensouda jogi felhatalmazást kért ahhoz, hogy vizsgálatot indíthasson az országban 2003 óta fegyveres konfliktusok során elkövetett állítólagos bűncselekmények tekintetében; mivel a főügyész évek óta gyűjti a bizonyítékokat a Talibán, az afgán rendőri és hírszerzési erők, valamint a CIA és az amerikai hadsereg által elkövetett háborús bűnökről és emberiesség elleni bűncselekményekről, amelyek skálája a humanitárius munkások ellen intézett támadásoktól a gyermekkatonák alkalmazásáig és a fogva tartottak kínzásáig terjed (ez utóbbiakat többek között egyes uniós tagállamokban, nevezetesen Lengyelországban, Litvániában és Romániában létesített titkos börtönökben követték el);
D. mivel az Egyesült Államok új kormányzata tovább növelte katonai erőinek jelenlétét Afganisztánban, így az ott állomásozó amerikai katonák száma már meghaladja a 14 000-et; mivel Trump elnök Afganisztánra vonatkozó stratégiája meghatározatlan időre szóló kötelezettségvállalás, amely szerint bármely csapatvisszavonásra a helyszíni körülmények függvényében kerül sor, azaz semmilyen határidő nincs az amerikai katonai beavatkozás megszüntetése tekintetében;
E. mivel Afganisztán a drónokkal legintenzívebben bombázott ország a világon, és a drónokra vonatkozó új amerikai jogszabályok még inkább veszélyeztetik a polgári lakosságot; mivel a támadásokat és megtorlások súlyos emberáldozatokat követeltek;
F. mivel az Egyesült Államok nemrég úgy döntött, hogy fokozza a légitámadásokat és a különleges műveleti egységek műveleteit, ami azzal a kockázattal jár, hogy még több polgári személy veszti majd életét; mivel azt követően, hogy a NATO által irányított egyik hadműveletben, Kunduz északi részén 13 polgári személy életét oltották ki, az afgán és az amerikai katonai hatóságok ígéretet tettek az ügy kivizsgálására, mindeddig azonban nem szolgáltattak további részleteket ezzel kapcsolatban; mivel azt követően, hogy 2015 októberében az USA erők légitámadása során az Orvosok Határok Nélkül kunduzi kórházát is bombatalálat érte, legalább 42 dolgozó és beteg halálát okozva, azonban semmilyen büntető eljárás megindítására nem került sor a felelősökkel szemben;
G. mivel az ENSZ polgári halálos áldozatokról szóló legfrissebb, múlt hónapban kiadott adatai szerint 2017 első kilenc hónapjában a tavalyi év ugyanezen időszakához viszonyítva 52%-kal nőtt a légitámadások polgári áldozatainak száma, összesen 205 polgári személy vesztette életét és 261 sebesült meg; mivel az UNAMA adatai szerint a polgári halálos áldozatok többsége, mintegy 60%-a esetében a Talibán és más fegyveres lázadó csoportok a felelősek;
H. mivel 2016-ban 600 000 ember kényszerült elhagyni lakóhelyét, így az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek száma elérte az 1,5 milliót; mivel 9,3 millió afgán ember szorul sürgős humanitárius segítségre, és 9 millióan csak alig vagy egyáltalán nem férnek hozzá az alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz; mivel 2016-ban 3 millió ember menekült Pakisztánba és Iránba, ugyanakkor egymillió hazatért;
I. mivel az EU-Afganisztán közös koncepció olyan eszközként került bevezetésre, amely a támogatást az EU-ban tartózkodó afgán állampolgárok visszafogadásának feltételéhez köti, és e koncepció elfogadására az Európai Parlament hozzájárulása nélkül került sor, hivatalos uniós visszafogadási megállapodás ugyanis nem született; mivel az afgánok továbbra is az EU-ban menedéket kérő személyek második legnépesebb csoportját alkotják; mivel a tagállamok afgán menedékkérők ezreit, közöttük felnőtt kísérő nélküli kiskorúakat hoznak veszélyes helyzetbe azáltal, hogy visszatérésre kényszerítik őket egy olyan országba, ahol komolyan ki vannak téve a kínzás, az emberrablás, a halál és egyéb emberi jogi jogsértések veszélyének; mivel az Amnesty International 2017 októberében közzétett jelentése szerint az afgán migránsok visszaküldése jogellenes;
J. mivel az 1992 óta az Egyesült Államok, az EU és tagállamai, valamint más nemzetközi adományozók által Afganisztánnak nyújtott támogatások teljes összege eléri a 130 milliárd USD-t; mivel ez az adat az Európának annak idején nyújtott Marshall-tervhez mérhető; mivel az Afganisztánnak 2017-ben nyújtott uniós humanitárius segítség teljes összege 30,5 millió eurót tett ki, az elmúlt évtized folyamán nyújtott pedig 756 millió euró volt; mivel az afgán gazdaság ennek ellenére továbbra is romokban hever és a külföldi segélyektől függ;
K. mivel az afgán nemzeti biztonsági erők (ANSF) költségei igen magasaknak bizonyultak; mivel sem az EU, sem pedig a nemzetközi közösség más tagjai részéről sem került sor hosszú távú kötelezettségvállalásra az ANSF költségvetésének finanszírozása tekintetében; mivel az afgán kormány még a sorállomány tervezett csökkentése mellett sem lehet képes biztosítani az ANSF számára a szükséges finanszírozást; mivel ez veszélyes helyzethez vezethet, amelyben a jól felszerelt, militarizált rendőrség és a katonaság esetleg a jövedelemszerzés más útjai felé fordulhat;
L. mivel az afgán gyermekek 80%-a iskolás korú; mivel Afganisztán továbbra is azon országok közé tartozik, amelyekben a lányok oktatási rendszerben való részvétele tekintetében a legrosszabb a helyzet; mivel 15 éves vagy annál idősebb, felnőtt polgárok körében az iskolát végzettek és az írni-olvasni tudók aránya továbbra is nagyon alacsony;
M. mivel az ópiummák-termesztés és az ópiumkereskedelem 2015 és 2016 között jelentős mértékben, 43%-kal megnőtt;
N. mivel az afgán kormány az IMF és más szereplők ajánlásait követve számos szigorú neoliberális reformot vezetett be, többek között átalányadókat vetett ki és a behozott árukra kivetett vámokat 43%-ról 5,3%-ra csökkentette; mivel a reformok semmilyen jelentős állami bevételnövekedést sem eredményeztek, a költségvetés és a kereskedelmi mérleg egyaránt negatív;
O. mivel a NATO „átfogó megközelítése” kudarcot vallott, és a fejlesztési támogatást végül politikai és katonai célok alá rendelték; mivel ez a megközelítés olyan következményekkel járhat, hogy a lázadók szemében egyes polgári szereplők a konfliktus résztvevőivé válnak;
P. mivel a tárgyalásokat követően a következő lépés az afgán kormány és a Hizb-i-Iszlámi közötti békemegállapodás végrehajtása lesz;
Q. mivel az afgán kormány a közelgő parlamenti választásokra és elnökválasztásra tekintettel felgyorsította a választási reformot, 2016 végén új választási törvényt fogadva el, és új tagokat nevezve ki a választások lebonyolításáért felelős testületekbe; mivel a csalás és a korrupció továbbra és burjánzik; mivel az EU szaktanácsadói segítséget nyújtva támogatja az ENSZ Fejlesztési Programja keretében készült projekt-végrehajtási tervet; mivel mindazonáltal az inkluzív, átlátható és hiteles választási eljárás lesz a kulcsfontosságú vonatkozás annak értékelése szempontjából, hogy az ország elindult-e a demokratikus fejlődés útján;
1. Rámutat arra, hogy az Egyesült Államok és a NATO által irányított beavatkozás 16 esztendejét követően az afgán állam önfenntartó képessége és szuverenitása továbbra sem biztosított, az állam biztonsága pedig tovább romlott; hangsúlyozza, hogy ez a katonai jelenlét, és különösen a támadó jellegű katonai akciók is csak tovább tápláltak a konfliktust; felszólít ezért az EU, a NATO és az USA minden csapatának kivonására, mivel e konfliktus katonai eszközökkel nem oldható meg;
2. megjegyzi, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze, Fatou Bensouda javasolta vizsgálat indítását a háborús bűnök és emberi jogi jogsértések tekintetében, és úgy véli, hogy ENSZ égisze egy másik független vizsgálatot is le kell folytatni, többek között a pilóta nélküli légi járművekkel végrehajtott „bírósági eljárás nélküli kivégzések” ügyében, véget vetve a büntetlenség hagyományának, ami kulcsfontosságú lépés volna a stabilizációs folyamat sikere és a polgárok bizalmának megteremtése szempontjából;
3. mély aggodalmát fejezi ki az Egyesült Államok kormányzatának magatartása miatt és azzal kapcsolatban, hogy az USA nem hajlandó egyeztetni az ENSZ-szel az összes csapat időben történő kivonására irányuló törekvések tárgyában; elutasít minden további bevetést;
4. felhívja az Uniót, hogy támogassa az afgán kormánynak az átfogó és inkluzív, afgán vezetéssel és irányítással zajló béke- és megbékélési folyamat megvalósítására irányuló erőfeszítéseit, és aktívan vonja be civil társadalom egészét és az összes szembenálló felet, többek között – egy tűzszünet megkötését követően – a harcos, lázadó és milicista csapatokat is, mivel egyébként nem lehet tartós megoldást elérni a konfliktussal kapcsolatban;
5. felhívja az az Európai Unió afganisztáni rendfenntartó missziójának (EUPOL Afganisztán) a korábbi lázadók afgán irányítású lefegyverzését, leszerelését és a társadalomba történő visszailleszkedésére szolgáló támogató misszióvá történő átalakítására, többek között a különböző milíciák leszerelése, illetve az ANSF állományának a lehető legrövidebb időn belül történő csökkentése céljával; kéri az Uniót, hogy tevékenyen támogassa a korábbi lázadók afgán irányítású lefegyverzésének, leszerelésének és a társadalomba történő visszailleszkedésének folyamatát; felhívja az EU-t és a NATO-t, hogy támogassák és megfelelően finanszírozzák az Afganisztán aknamentesítésére irányuló erőfeszítéseket;
6. hangsúlyozza, hogy olyan inkluzív regionális együttműködésre van szükség, amelynek célja a hosszú távú béke, stabilitás és biztonság előmozdítása a tágabb értelemben vett régióban; egyetért az Afganisztán és szomszédjai biztonsági helyzetére vonatkozó új megközelítéssel, amely az érintett országok és régiók közötti párbeszéd és tárgyalás többoldalú fóruma formájában kíván foglalkozni a politikai, biztonsági, társadalmi, gazdasági, környezetvédelmi és emberi jogi kérdésekkel kapcsolatos kötelezettségvállalásokkal; hangsúlyozza, hogy e fórum olyan új és konstruktív megközelítés jele lehet, amelynek alapja a felelősségvállalás és az önrendelkezés, valamint az államoknak a polgáraikkal és egymással szemben tanúsított korrekt viselkedése; hangsúlyozza, hogy e fórumot az Iszlám Együttműködés Szervezetével és az ENSZ-szel együttműködve kell létrehozni;
7. úgy véli, hogy a biztonsági kérdés megoldásában a nők jogainak is meg kell nyilvánulniuk, és üdvözli azt a kezdeményezést, amelynek célja annak biztosítása, hogy a nők komoly szerepet játsszanak a béke és a megbékélés folyamatában, mivel a stabilitás elérése Afganisztánban lehetetlen anélkül, hogy a nők maradéktalanul élvezhessék az őket megillető jogokat a politikai, a társadalmi és a gazdasági életben egyaránt;
8. megjegyzi, hogy Afganisztánban nem történt jelentős előrelépés az emberi és az alapvető jogok területén, és különösen nem a nők és a lányok jogai tekintetében; mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a saría jogrend szerint afgán nők továbbra is hátrányos megkülönböztetés, erőszak, szexuális bántalmazás és nemi erőszak áldozataivá válnak; ismételten felszólítja az afgán kormányt arra, hogy megfelelő pénzügyi eszközökkel gondoskodjon az afganisztáni nőkre vonatkozó nemzeti cselekvési terv (NAPWA), a nők elleni erőszak megszüntetéséről szóló törvény (EVAW) és a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény (CEDAW) hathatósabb végrehajtásáról,
9. bátorítja az afgán kormányt, hogy elkötelezetten törekedjen az igazságszolgáltatás függetlenségének megteremtésére és a sajtószabadság szavatolására;
10. felhívja az afgán hatóságokat, hogy enyhítsenek minden halálbüntetésen, és a halálbüntetés végleges eltörlésének szándékával első lépésként vezessenek be a moratóriumot a kivégzésekre; felhívja továbbá az afgán kormányt, hogy vessen vagy véget a kínzás és a bántalmazás minden formájával, különösen a börtönökben;
11. aggodalmát fejezi ki a nagy arányú, és különösen a fiatalokat sújtó munkanélküliség, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés hiánya, az egészségügyi rendszer rossz állapota és a lakosság több, mint felét sújtó szegénység miatt; hangsúlyozza, hogy az Afganisztánra vonatkozó uniós stratégiának mindenekelőtt a fejlesztési politikára kell összpontosítania – különösen a vidéki területeken, ahol a lakosság többsége él –, a szegénység enyhítésére kell törekednie és a fejlesztési támogatás nyújtását az állami infrastruktúra fejlesztésének feltételéhez kell kötnie Afganisztánban annak érdekében, hogy létrejöjjenek az égetően szükséges munkahelyek, és ezáltal az ország kiszabadulhasson a külföldi adományozóktól való függés béklyójából;
12. úgy véli, hogy az Afganisztánra vonatkozó államépítő szerződés és az Állampolgári Charta – az öt nemzeti prioritási program egyike – hozzájárul a közcélú infrastruktúra és a mindenki javát szolgáló szolgáltatások kibontakoztatására irányuló erőfeszítések sikeréhez, de az önfenntartó képesség szempontjából továbbra sem elégséges, mivel másfelől azonban olyan vonatkozások, amelyeknek a kormányzati politika hatáskörében kellene lenniük, vagy már átkerültek át a magánszektor kezébe, vagy pedig ilyen hatású intézkedéseket ajánl az államháztartás igazgatására vonatkozó ütemterv (PFMR II) és az ebből eredő adóügyi teljesítményfokozó terv (FPIP); javasolja, hogy az ország gazdaságának védelme érdekében vessenek ki magasabb vámokat, ezáltal megerősítve az exportnövekedés esélyeit;
13. üdvözli az új törvényt, amely megtiltja gyermekek besorozását az afgán nemzeti biztonsági erőkhöz, valamint a gyermekekre vonatkozó törvény tervezetét, és bátorítja e jogalkotási aktusok gyors végrehajtását;
14. továbbra is aggasztónak találja, hogy csupán gyér eredményeket hoztak az ópiummák termesztésének fokozatos megszüntetésére irányuló intézkedések Afganisztánban; kéri működőképes alternatív megélhetési lehetőségek megteremtését, továbbá általános értelemben a vidéki lakosság életkörülményeinek javítását célzó intézkedések foganatosítását; üdvözli e tekintetben, hogy az EU támogatja az az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalának (UNODC) Afganisztánra és a szomszédos országokra vonatkozó regionális programját; nyomatékosan felhívja az afgán hatóságokat és az összes többi érintett felet, hogy lépjenek fel a transznacionális szervezett bűnözés és kábítószer-kereskedelem ellen;
15. kéri a tagállamokat, hogy haladéktalanul vessenek véget a menedékkérők visszatoloncolásának Afganisztánba, és rendezzék az afgán menedékkérők helyzetét, mivel a helyzet egyértelműen azt mutatja, hogy Afganisztán nem biztonságos ország; kéri az EU-t és a tagállamokat, hogy az általuk nyújtott támogatást ne kössék visszafogadások feltételéhez és hagyjanak fel az uniós határellenőrzések externalizálásával;
16. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Afganisztán kormányának és parlamentjének, az Európa Tanácsnak, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, az ENSZ-nek és a NATO-nak.