Eljárás : 2018/2527(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0082/2018

Előterjesztett szövegek :

B8-0082/2018

Viták :

Szavazatok :

PV 08/02/2018 - 12.10
CRE 08/02/2018 - 12.10
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0040

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 276kWORD 52k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0082/2018
5.2.2018
PE614.391v01-00
 
B8-0082/2018

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


az emberi jogok jelenlegi törökországi helyzetéről (2018/2527(RSP))


Charles Tannock, Branislav Škripek, Arne Gericke, Jana Žitňanská, Ruža Tomašić, Anders Primdahl Vistisen, Monica Macovei, Angel Dzhambazki, Jan Zahradil, Valdemar Tomaševski az ECR képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása az emberi jogok jelenlegi törökországi helyzetéről (2018/2527(RSP))  
B8-0082/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Törökországról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Törökországban az újságírók helyzetéről szóló 2016. október 27-i(1), az EU és Törökország közötti kapcsolatokról szóló 2016. november 24-i(2) és a Bizottság Törökországról szóló, 2016. évi jelentéséről szóló 2017. július 6-i(3) állásfoglalására,

–  tekintettel a Bizottság Törökországról szóló, 2016. évi jelentésére,

–  tekintettel az Unió ankarai küldöttségének a törökországi emberi jogi helyzetről szóló 2017. szeptember 14-i, valamint az emberi jogi jogvédők törökországi helyzetről szóló 2017. november 13-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a 2017. július 25-i EU–Törökország magas szintű politikai párbeszédet követő nyilatkozatra,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére (EJEE), amelynek Törökország is részes fele,

–  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR),

–  tekintettel a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló, 1981. évi ENSZ-nyilatkozatra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel Törökország az EU fontos partnere; mivel a nemzetközi és a belső jognak is központi eleme a jogállamiság, ezen belül a hatalmi ágak szétválasztása, a demokrácia, a véleménynyilvánítás és a média szabadsága, a gyülekezés szabadsága, a vallásszabadság és a kisebbségek jogainak tiszteletben tartása;

B.  mivel 2018. január 18-án Törökország a meghiúsult 2016. évi puccskísérlet óta hatodik alkalommal hosszabbította meg a szükségállapotot; mivel a szükségállapot ideje alatt Törökországban a jogállamiság állandó nyomás alatt áll, bírósági zaklatás, önkényes fogva tartás, utazási tilalmak és számos más olyan korlátozó intézkedés révén, amelyek célpontjai a gyanítottan a gülenista mozgalomhoz tartozók és a civil társadalmi szereplők – köztük újságírók, jogászok, tudományos szakemberek, írók és nem kormányzati szervezetek –, annak ellenére, hogy nincs bizonyíték rá, hogy bűncselekményt követtek volna el, és fogva tartásukra sincs alapos ok; mivel a köztisztviselőket továbbra is jogszerű eljárás nélkül, rendeleti úton bocsátják el vagy függesztik fel, és 2016. július óta több mint 110 000 elbocsátásra kerül sor; mivel több mint 500 ügyvédet tartanak előzetes letartóztatásban, és több mint 1000 ellen büntetőeljárás indult;

C.  mivel a kurdpárti ellenzéki párttal szemben is erőszakosan felléptek, és Selahattin Demirtaş és Figen Yüksekdağ társelnököket és más parlamenti képviselőket is letartóztattak és 2016. november óta előzetes letartóztatásban tartanak, korábban 2016-ban pedig a HDP és más ellenzéki pártok parlamenti képviselőit megfosztották mentelmi joguktól; mivel az Európai Parlament Szaharov-díját 2005-ben elnyerő Leyla Zana parlamenti képviselőt 2018. január 11-én kétes okok miatt megfosztották parlamenti mandátumától; mivel délkeleten a kormány átvette az ellenőrzést 89 olyan önkormányzat felett, ahol a HDP regionális testvérpártja, a Demokratikus Régiók Pártja (DBP) volt hatalmon, és terrorista bűncselekmény gyanúja alapján felfüggesztették a demokratikusan megválasztott polgármestereiket, akik közül legalább 70 van előzetes letartóztatásban, a megsértve ezzel a politikai társuláshoz és részvételhez való jogot, valamint a véleménynyilvánítás szabadságát;

D.  mivel fokozódott a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása, valamint az újságírók és médiaorgánumok Törökországon belüli és kívüli – letartóztatás, meghallgatások, büntetőeljárások, cenzúra és elbocsátások formájában történő – megfélemlítése; mivel értesülések szerint több mint 150 újságírót börtönöztek be; mivel külföldi újságírókat is őrizetbe vettek, nevezetesek Deniz Yücel német-török újságírót, akit kémkedés vádjával 2017 februárjában börtönöztek be és még mindig börtönben van; mivel 2017-ben több nagyszabású politikai indíttatású per indult újságírókkal szemben annak ellenére, hogy nem áll rendelkezésre hiteles bizonyíték a vádak alátámasztására;

E.  mivel 2017-ben emberi jogi jogvédők is célponttá váltak; mivel 2017. júniusában Taner Kiliç, az Amnesty International Törökország elnöke őrizetbe került állítólagos gülenista kapcsolatai miatt; mivel Kiliç óvadék ellenében történő szabadlábra helyezését az isztambuli bíróság 2018. január 31-én elrendelte, de továbbra is őrizetben van, mivel az ügyész a bíróság határozata ellen fellebbezést nyújtott be; mivel 2017 júliusában tíz másik emberi jogi jogvédőt, köztük egy német és egy svéd állampolgárt egy Isztambulban tartott találkozó során őrizetbe vettek nem megnevezett terrorista szervezetek támogatásának vádjával, és október 25-én helyezték őket óvadék ellenében szabadlábra; mivel 2017 novemberében Osman Kavala üzletembert és a civil társadalom ismert alakját egyértelmű gyanúsítás nélkül bebörtönözték;

F.  mivel 2018. január folyamán „gyűlöletre uszítás, állami tisztviselők megsértése, a terrorizmus támogatása és az állam egységének veszélyeztetése” vádjával őrizetbe vettek több mint 300 embert, köztük újságírókat is, akik a közösségi médiában kritikát fogalmaztak meg a török kormány „Olajág művelet” elnevezésű, az északnyugat-szíriai afríni enklávéban végrehajtott katonai beavatkozásával kapcsolatban;

G.  mivel annak ellenére, hogy a török alkotmány rendelkezik a meggyőződés, a vallásgyakorlás és a vallási elképzelések magánjellegű terjesztésének szabadságáról, továbbá tiltja a vallási alapon történő megkülönböztetést, a vallási kisebbségek továbbra is gyűlölet-bűncselekményekkel, szóbeli és fizikai támadásokkal, megbélyegzéssel, az iskolákban társadalmi nyomással, továbbá a személyi igazolványok vallást feltüntető rovatán alapuló megbélyegzéssel, valamint az imahelyek jogszerű létrehozásával kapcsolatos problémákkal szembesülnek; mivel a civil társadalom a keresztények soha nem látott mértékű üldöztetéséről és elnyomásáról számolt be annak nyomán, hogy keményvonalas iszlám szélsőségesek Szíriából és Irakból Törökországba menekültek, a keresztényekkel szembeni erőszak és agresszió hirtelen megugrását hozva; mivel Andrew Brunson 23 éve Törökországban szolgáló keresztény lelkészt 2016 októberében őrizetbe vették és bizonyítékok nélkül, hamisan fegyveres terrorszervezetben való tagsággal vádolták meg, és még mindig börtönben van;

H.  mivel 2017-ben széles körben számoltak be a rendőrségi őrizet során elkövetett kínzások és rossz bánásmód eseteiről, különösen a terrorellenes törvény értelmében fogva tartott személyeket érintően;

I.  mivel a világon még mindig Törökországban tartózkodnak a legnagyobb számban menekültek; mivel továbbra is magas a gyermekmunka aránya és nagyszámú menekült és menedékkérő gyermek nem jár iskolába; mivel a legutóbbi jelentések szerint jelenleg mintegy félmillió szíriai menekült gyermek iratkozott be iskolába, de legalább 380 000 gyermeket továbbra sem iskoláztak be;

1.  mély aggodalmát fejezi ki a meghiúsult puccsot követő – azóta is fennálló – szükségállapot során hozott aránytalan intézkedések miatt, beleértve a nagyszámú letartóztatást, elbocsátást, vagyonelkobzást, valamint a médiaszabadsággal szembeni fokozott erőszakos fellépést, beleértve a médiaoldalakra és a közösségi médiára vonatkozó aránytalan tilalmakat;

2.  emlékeztet arra, hogy a jogállamiság, a véleménynyilvánítás szabadsága, a gyülekezési és egyesülési szabadság, valamint a sokszínű és független média a demokratikus társadalom alapvető elemeit képezik, és hogy az erős és független nem kormányzati szervezetek minden demokratikus rendszer központi elemei; hangsúlyozza, hogy Törökországnak a lehető legmagasabb szintű demokratikus normákra és gyakorlatokra kell törekednie azon nemzetközi emberi jogi egyezményekben foglalt emberi jogi kötelezettségek értelmében, amelyeknek részes fele;

3.  határozottan elítéli az uniós polgárok, az újságírók, a tudományos szakemberek és az emberi jogi jogvédők indokolatlan törökországi letartóztatását, és felszólít Deniz Yücel, Taner Kiliç, Osman Kavala és minden más érintett azonnali szabadon bocsátására, az ártatlanság vélelmének elve, valamint az előzetes letartóztatás eszközének az emberi jogok európai egyezményével összhangban történő alkalmazása alapján; felhívja a török kormányt, hogy állítsa helyre a bezárt a médiaorgánumok működését, és biztosítsa, hogy a sajtó és más médiumok, valamint minden magánszemély észrevételeket tehessen a közéleti kérdésekkel kapcsolatban, továbbá cenzúra vagy korlátozás nélkül tájékoztassa a közvéleményt;

4.  elítéli a Népi Demokrata Párt (HDP) társelnökei, Selahattin Demirtaş és Figen Yüksekdağ, továbbá más ellenzéki parlamenti képviselők, valamint a kurd polgármesterek folytatódó fogva tartását, és a bírósági tárgyalásukig azonnali szabadon bocsátásukra szólít fel; elítéli a Leyla Zanát a képviselői jogállásától megfosztó közelmúltbeli határozatot, valamint a HDP öt másik parlamenti képviselőjével szembeni korábbi hasonló határozatokat; ismételten kifejezésre juttatja szolidaritását azokkal a jogszerűen megválasztott képviselőkkel, akiket őrizetbe vettek és megfélemlítettek;

5.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Törökországban letartóztatták az Afrínban végrehajtott „Olajág művelet” elnevezésű katonai intervencióval kapcsolatban kritikus hangot megütőket; emlékeztet arra, hogy a katonai beavatkozással szemben felszólalók elhallgattatása sérti Törökország saját jogszabályait és a nemzetközi emberi jogi normák szerinti kötelezettségeit;

6.  felszólítja a török kormányt, hogy tartsa tiszteletben és hajtsa végre Törökországnak a vallásszabadságot védő átfogó jogszabályait, és teljes mértékben tartsa be az Emberi Jogok Európai Bírósága által hozott határozatokat, valamint a Velencei Bizottságnak a vallás vagy meggyőződés szabadságára vonatkozó ajánlásait, hogy segítse elő a kisajátított egyházi tulajdonú ingatlanok visszaszolgáltatását, és biztosítsa a jogszerű eljárást minden olyan esetben, amely hatással van a vallás vagy a meggyőződés szabadságára; követeli, hogy a kormány kezdeményezzen párbeszédet a vallási kisebbségekkel az előítéletek leküzdése és a problémák nemzetközi jogi kötelezettségeknek megfelelő megoldása érdekében; sürgeti a kormányt, hogy engedjék szabadon Andrew Brunson lelkészt, és engedjék őt hazatérni; felszólítja a török hatóságokat, hogy határozottan küzdjenek az antiszemitizmus összes társadalmi megnyilvánulása ellen;

7.  aggodalmának ad hangot az őrizetben tartottak kínzásáról és a velük való rossz bánásmód eseteiről szóló beszámolók miatt, és sürgeti a török hatóságokat, hogy tegyenek eleget az emberi jogok európai egyezményéből és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatából eredő kötelezettségeiknek;

8.  bátorítja a török kormányt, hogy valamennyi szír menekültnek adjon munkavállalási engedélyt, biztosítsa számukra az egészségügyi ellátáshoz, a szír menekült gyermekek számára pedig az oktatáshoz való hozzáférést;

9.  felhívja az Európai Unió Ankarában működő küldöttségét, hogy a tagállami nagykövetségekkel együtt vállaljon vezető szerepet és segítse az emberi jogi jogvédőket a koordináció terén, valamint adott esetben biztosítson számukra nyilvános támogatást különösen a perek nyomon követése és megfigyelése, börtönlátogatási engedélyek kérelmezése révén;

10.  felhívja a Bizottságot, az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a vallás vagy meggyőződés szabadságának az Európai Unión kívüli előmozdításáért felelős különleges képviselőt, hogy a Törökországgal folytatott párbeszéd szerves részeként szisztematikusan vesse fel a keresztény és más vallási kisebbségek kérdését; arra ösztönzi az Ankarában működő uniós küldöttséget, hogy szisztematikusan hajtsa végre a vallás vagy meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatásokat, a helyi egyházak és a civil társadalom támogatása, nyilvános nyilatkozatok és vallási kisebbségek bebörtönzött tagjainak meglátogatása révén;

11.  kitart amellett, hogy a törökországi emberi jogi jogvédőknek és a civil társadalom képviselőinek támogatása létfontosságú az ország jövője szempontjából; megismétli arra vonatkozó felhívását, hogy a Bizottság értékelje a török civil társadalom támogatásának növelésére vonatkozó konkrét lehetőségeket;

12.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a tagállamoknak, valamint a Török Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0423.

(2)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0450.

(3)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0306.

Utolsó frissítés: 2018. február 7.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat