Eljárás : 2018/2527(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0091/2018

Előterjesztett szövegek :

B8-0091/2018

Viták :

Szavazatok :

PV 08/02/2018 - 12.10
CRE 08/02/2018 - 12.10
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0040

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 295kWORD 57k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0082/2018
5.2.2018
PE614.400v01-00
 
B8-0091/2018

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


az emberi jogok jelenlegi törökországi helyzetéről (2018/2527(RSP))


Kati Piri, Victor Boştinaru, Elena Valenciano, Knut Fleckenstein az S&D képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása az emberi jogok jelenlegi törökországi helyzetéről (2018/2527(RSP))  
B8-0091/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Törökországról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Törökországban az újságírók helyzetéről szóló 2016. október 27-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel 2017. július 6-i állásfoglalására a Bizottság Törökországról szóló, 2016. évi jelentéséről(2),

–  tekintettel a Törökországról szóló 2016. évi bizottsági jelentésre,

–  tekintettel a Jean-Claude Juncker, a Bizottság elnöke által a Parlament előtt 2017. szeptember 13-án elmondott, az Unió helyzetéről szóló beszédre,

–  tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, valamint Johannes Hahn, az európai szomszédságpolitikáért és a csatlakozási tárgyalásokért felelős biztos 2018. február 2-i, a legutóbbi törökországi fejleményekről szóló közös nyilatkozatára, 2017. július 14-i, a törökországi államcsínykísérlet után egy évvel tett nyilatkozatára, továbbá 2017. március 13-i, a Velencei Bizottság által a török alkotmány módosításáról megfogalmazott véleményről és a közelmúltbeli eseményekről szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat szóvivőjének 2017. június 8-i, az Amnesty International törökországi vezetője, Taner Kiliç fogva tartásáról szóló, 2017. július 8-i, emberijog-védők Büyükada szigetén történő fogva tartásáról szóló, valamint 2017. október 26-i, a jelenlegi törökországi emberi jogi ügyekről szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosa által az Emberi Jogok Európai Bíróságának eljuttatott 2017. november 2-i, a törökországi parlamenti képviselők véleménynyilvánítási szabadságával, illetve szabadsághoz és biztonsághoz való jogával kapcsolatos 12 beadványról szóló, valamint 2017. október 10-i, a törökországi újságírók véleménynyilvánítási szabadságával, illetve szabadsághoz való jogával kapcsolatos 10 beadványról szóló írásbeli észrevételekre,

–  tekintettel arra, hogy a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása az EU alapjául szolgáló értékek közé tartozik, és hogy az igazságügyi rendszer megfelelő működése és az alapvető jogok tiszteletben tartása elsődleges fontosságú szempontok, amelyeket a Törökországhoz hasonló tagjelölt országoknak prioritásként kell kezelniük,

–  tekintettel a véleménynyilvánításnak az emberi jogok európai egyezményében (EJEE) és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában (ICCPR) rögzített szabadságára, amelyeknek Törökország is részes fele,

–  tekintettel a bármely formában fogva tartott vagy börtönbüntetésüket töltő személyek védelméről szóló ENSZ-elvekre, amelyeket az ENSZ Közgyűlése 1988. december 9-én fogadott el a 43/173. számú határozatával,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Parlament határozottan elítélte 2016. július 15-i puccskísérletet; mivel a szükségállapotot jelenleg arra használják fel, hogy elhallgattassák a politikai disszidenseket, és ez messze meghaladja a nemzetbiztonságot fenyegető veszélyek elleni jogszerű fellépést; mivel a nemzetközi jog értelmében a szükségállapot idején hozott intézkedések hatályának és időtartamának a szükségesség és az arányosság mértékére kell korlátozódniuk, és azoknak kizárólag az országot fenyegető tényleges biztonsági fenyegetésekre kell irányulniuk; mivel a török hatóságok visszaéltek a szükségállapottal azáltal, hogy általános tilalmakat, önkényes fogva tartásokat, valamint a szólásszabadság és a gyülekezési szabadság korlátozásait rendelték el; mivel ezek az intézkedések aláásták a rossz bánásmód elleni védelmet és a tisztességes eljáráshoz való jogot, lehetővé téve, hogy a kormány megkerülje a parlamenti és bírósági ellenőrzést; mivel a Human Rights Watch szerint e jogi lépésekre sok esetben úgy került sor, hogy semmilyen bizonyíték nem állt rendelkezésre a terheltek sikertelen puccskísérletben való részvételére;

B.  mivel a fogva tartott emberijog-védőket, politikai aktivistákat, ügyvédeket, újságírókat és egyéb értelmiségieket gyakran alaptalanul vádolják azzal, hogy „fegyveres terrorista szervezet tagjai” vagy „fegyveres terrorista szervezetet támogatnak”; mivel a török igazságügyi minisztérium 2016. évi hivatalos statisztikái szerint 4187 főt vádoltak meg „az elnök megsértésével” (a török büntető törvénykönyv 299. cikke), 482 esetben indítottak eljárást „a török nemzet megsértése” miatt (ugyanezen törvénykönyv 301. cikke), és 17 322 embert vádoltak meg „illegális szervezetek érdekében folytatott propaganda” miatt; mivel a „tudományos szakemberek a békéért” petíció 148 aláírója ellen vádat emeltek „terrorista propaganda terjesztése” miatt, ügyükben várhatóan 2018 májusában kerül sor a bírósági meghallgatásokra;

C.  mivel a szükségállapot kihirdetését követően hozott aránytalan intézkedések – fogva tartások, elbocsátások, letartóztatások és vagyonelkobzások – nem csak a puccskísérlet támogatásával vádolt Gülen-mozgalom több ezer állítólagos tagját/támogatóját vették célba, akik közül 50 000 fő került előzetes letartóztatásba, hanem általában a politikai disszidenseket és különösen az ellenzéki politikai pártok tagjait; mivel további ezrek vannak előzetes letartóztatásban a Kurd Munkáspárthoz (PKK) hasonló terrorszervezetekkel való állítólagos kapcsolataik miatt; mivel az Amnesty International által vizsgált ügyek nem tartalmaztak hiteles bizonyítékot bűncselekményekben való személyes részvételre, ami arra utal, hogy az előzetes letartóztatások közöl sok vagy azok többsége önkényesen történt; mivel az előzetes letartóztatásokkal szembeni fellebbezéseket módszeresen elutasítják, és a bíróságok nem szereznek érvényt az ártatlanság vélelmének;

D.  mivel az Európai Újságíró Szövetség szerint a 2016. július 15-i puccskísérlet óta legalább 148 újságíró és író van börtönben, akiknek többsége ellen nem emeltek semmiféle vádat, és sokuk nem fér hozzá ügyvédi segítséghez; mivel a Riporterek Határok Nélkül 2017-ben Törökországot a „világ legnagyobb médiaszakembereket fogva tartó börtönének” minősítette; mivel az újságírók, írók, közösségimédia-felhasználók és más polgárok, sőt akár fiatalkorúak „elnök megsértése” vádjával történő fokozott üldözése révén kialakult korlátozó és megfélemlítő közeg egyre erősebb öncenzúrát eredményez; mivel a fogva tartott újságírók közül többtől is megtagadták az ügyvédi segítség igénybevételét, és embertelen körülményeknek, fenyegetésnek és rossz bánásmódnak vannak kitéve;

E.  mivel az Amnesty International szerint a török hatóságok a puccskísérlet lezajlása után több mint 160 műsorszóró állomás, újság, magazin, kiadó és terjesztéssel foglalkozó vállalat irodáit zárták be; mivel szintén az Amnesty International szerint több száz civil társadalmi szervezetet szüntettek meg a szükségállapoti rendelet értelmében, köztük az országon belül lakhelyüket elhagyni kényszerült személyeket és menekülteket segítő vezető nem kormányzati szervezeteket, valamint gyermek- és nőjogi nem kormányzati szervezeteket; mivel az erőszakos elnyomás jelentős hatást gyakorolt a civil társadalomra;

F.  mivel az Amnesty International arról is beszámolt, hogy a török hatóságok 2016 júliusa óta 107 000 személyt bocsátottak el; mivel 2016 júliusa óta több mint 100 000 jogi panaszt nyújtottak be a török alkotmánybírósághoz, amely kijelentette, hogy nincs hatásköre a szükségállapoti rendeletek hatálya alá tartozó ügyekben; mivel az Európa Tanács ajánlása alapján létrehozott, a szükségállapot idején alkalmazott gyakorlatokkal foglalkozó vizsgálóbizottság 2018. január 18-ig 104 789 beadványt kapott, és csupán 3110 esetben adott ki határozatot, és ezeket nem tették közzé; mivel ennek eredményeként Törökország mindeddig nem kínált fel gyors és hatékony jogorvoslati eljárást; mivel a legtöbb elbocsátott személy nem tud a szakmájában tovább dolgozni, és az országot sem tudja elhagyni, hiszen útlevelüket érvénytelenítették, ezért a családjukkal együtt reménytelen helyzetben vannak, amire megoldást kell találni;

G.  mivel a török szakszervezeti szövetségek jelentései súlyos vádakat fogalmaznak meg rengeteg elbocsátásról, zaklatásokról, megtorló intézkedésekről, letartóztatásokról és rendőri túlkapásokról olyan szakszervezeti tisztviselőket érintően, akik jogszerű szakszervezeti tevékenységeket folytattak; mivel a július 15-i puccskísérletet követően két szakszervezeti szövetséget és együtt összesen 50 000 tagot számláló 19 szakszervezetet szüntettek meg rendeleti úton terrorista szervezetekkel való állítólagos kapcsolatok miatt; mivel jelentős számú szakszervezeti tiltakozást és tüntetést akadályoztak meg, ezáltal aránytalan mértékben korlátozva a szakszervezetek jogait;

H.  mivel az igazságszolgáltatási rendszer nem független és nem pártatlan; mivel az elmúlt években a végrehajtó hatalom egyre nagyobb mértékben ellenőrzése alá vonta a bírói kart és az ügyészséget, és egyre inkább jellemzővé vált a bírák és ügyészek üldözése, széles körű letartóztatása, elbocsátása és önkényes áthelyezése, továbbá állandóvá váltak az ügyvédek elleni támadások; mivel 2017-ben 47 ügyvédet tartottak fogva; mivel körülbelül a bírák és ügyészek negyedét, több mint 4000 főt elbocsátottak, közülük sokat letartóztattak, egyes esetekben a vagyonukat is elkobozták; mivel ezek a fejlemények súlyosan aláássák a török igazságszolgáltatási rendszer függetlenségét és integritását;

I.  mivel az Emberi Jogi Szövetség (HRA) adatai szerint 2017 első 11 hónapján összesen 2278 fővel szemben alkalmaztak kínzást vagy rossz bánásmódot; mivel 428 ügyben vertek meg vagy vetettek alá egyéb hasonló módszereknek fogva tartott embereket, 1855 eset a fogva tartási központokon kívül történt olyan gyűlésekkel és tüntetésekkel összefüggésben, ahol beavatkoztak a biztonsági erők;

J.  mivel továbbra is rendkívül aggasztó a helyzet az ország dél-keleti részében; mivel a jelentések szerint mintegy 2500 embert öltek meg biztonsági műveletek során, és a becslések szerint 2015 júliusa óta félmillió ember kényszerült elhagyni a lakóhelyét; mivel a fegyveres konfliktusok miatt az egész országban összesen 695 ember vesztette életét 2017 első 11 hónapjában, köztük 183 katona, rendőr és faluőr, 460 militáns és 52 polgári személy; mivel egy sor jogszabály, többek között a terrorista szervezetek elleni harcban részt vevő biztonsági erők jogi védelméről szóló, 2016-ban elfogadott 6722. számú törvény, a biztonsági erők számára a „rendszerszerű büntetlenség” légkörét hozta létre; mivel a helyi ügyészek következetesen elutasították a jelentett gyilkosságok kivizsgálásának elindítását, és nem engedélyezték, hogy független megfigyelők lépjenek a területre; mivel 68 kurd polgármester továbbra is börtönben van; mivel 2017. december 24-én tették közzé a szükségállapoti rendeleteket a hivatalos közlönyben, és ezek bevezették többek között a puccskísérletet és terrorcselekményt megakadályozó polgári személyek büntetőjogi felelősség alóli mentességét;

K.  mivel a fogva tartott újságírók és emberi jogi aktivisták között van például Deniz Yücel német-török újságíró, Ayla Albayrak finn-török riporter, akit távollétében ítéltek el, Mehmet Altan tudós és publicista, Şahin Alpay újságíró, valamint a Cumhuriyet napilap számos újságírója és munkatársa, köztük Ahmet Şık;

L.  mivel a számos parlamenti képviselő mentelmi jogát visszavonó alkotmánymódosítást követően sok ellenzéki képviselő ellen indult bírósági eljárás, illetve sokat fogva tartanak terrorizmussal kapcsolatos és egyéb vádak alapján, mivel jogszerűen gyakorolták a szabad véleménynyilvánításhoz való jogukat; mivel tíz parlamenti képviselőt, köztük a HDP alelnökeit, Figen Yuksekdagot and Selahattin Demirtas-t, a CHP-t képviselő Enis Berberoglut, valamint további 6 képviselőt megfosztottak parlamenti mandátumuktól, köztük a Szaharov-díjjal kitüntetett Leyla Zanát is;

M.  mivel a török hatóságok 2017 júliusában letartóztattak 10 emberi jogi aktivistát (az „isztambuli tízeket”), akik közül kettő még mindig börtönben van, nyolcat pedig óvadék ellenében szabadlábra helyeztek; mivel az isztambuli bíróság 2018. február 1-jén hatályon kívül helyezte saját korábbi határozatát, amellyel szabadon bocsátotta Taner Kılıç-et, az Amnesty International törökországi elnökét, és elrendelte előzetes letartóztatását az ellene zajló per idejére;

N.  mivel Törökország legfontosabb civil társadalmi vezetőinek egyikét, Osman Kavalát 2017. október 18-án letartóztatták, és azóta is börtönben tartják azzal a váddal, hogy a 2013. decemberi Gezi parkban történt tiltakozások támogatásával „megkísérelte megdönteni a kormányt”;

O.  mivel erőszakosan lépnek fel a közösségi médiában megfogalmazott politikai ellenvéleménnyel szemben; mivel 573 embert, köztük Nurcan Baysal aktivistát és a Török Orvosszövetség végrehajtó bizottságának tagjait fogva tartották amiatt, hogy kritikus kommenteket tettek közzé a közösségi médiában a török kormány által az Afrin szíriai enklávéban végrehajtott katonai támadással kapcsolatosan;

P.  mivel 2016 júliusa óta legalább 55 nőjogi szervezetet szüntettek meg; mivel 2017. november 19-én az ankarai kormányzó hivatala határozatlan időre betiltotta az LMBTI szervezetek által szervezett eseményeket;

1.  újra határozottan elítéli a 2016. július 16-i puccskísérletet, és szolidaritásáról biztosítja a török népet; elismeri, hogy a török kormánynak a jogállamiság és a tisztességes eljáráshoz való jog tiszteletben tartásának garantálása mellett joga és felelőssége intézkedéseket hozni a felelősök bíróság elé állítása érdekében; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a sikertelen katonai hatalomátvételt jelenleg annak ürügyéül használják fel, hogy még jobban elfojtsák a legitim és békés ellenzéket, valamint hogy aránytalan és jogellenes fellépésekkel és intézkedésekkel akadályozzák a médiát és a civil társadalmat a véleménynyilvánítás szabadságának békés gyakorlásában;

2.  súlyos aggodalmát fejezi ki az alapvető jogok és szabadságok és a jogállamiság törökországi helyzetének folyamatos romlása, valamint az igazságszolgáltatás függetlenségének hiánya miatt; elítéli az önkényes fogva tartás, valamint az igazságügyi és közigazgatási zaklatás alkalmazását több tízezer ember, köztük emberjog-védők, független civil társadalmi szervezetek tagjai, ügyvédek, bírók, politikai aktivisták, médiában dolgozók, szakszervezeti tagok és tudományos szakemberek üldözése céljából; sürgeti a török hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon az összes olyan személyt, akit csupán jogszerű munkájának végzéséért, a szabad véleménynyilvánítás és egyesülés jogának gyakorlásáért tartanak fogva bűncselekményre utaló egyértelmű bizonyíték nélkül; kéri a szükségállapot feloldását és a szükségállapoti rendeletek hatályon kívül helyezését;

3.  hangsúlyozza, hogy újságírókat nem szabad az általuk írt cikkek tartalma vagy állítólagos kapcsolataik alapján fogva tartani, hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az előzetes letartóztatás kivételes jellegét; sajnálatosnak tartja, hogy a szükséghelyzeti intézkedéseket felhasználták azon újságírók és emberijog-védők családtagjainak zaklatására is, akik külföldre menekültek vagy bujkálnak, ideértve útleveleik érvénytelenítését vagy ideiglenes őrizetbe vételüket;

4.  felszólítja a török kormányt, hogy a jogállamisággal összhangban minden korlátozó intézkedés alá vont személy számára biztosítsa a megfelelő és eredményes jogorvoslatot és a bírósági felülvizsgálatot; hangsúlyozza, hogy az ártatlanság vélelme minden alkotmányos államban az alapelvek közé tartozik; sajnálatosnak tartja, hogy súlyosan korlátozzák a fogvatartottak számára az ügyvédi segítség igénybevételét; felszólítja Törökországot, hogy sürgősen vizsgálja felül a szükségállapot idején alkalmazott gyakorlatokkal foglalkozó vizsgálóbizottság jellegét oly módon, hogy e bizottság szilárd és független testület legyen, amely képes minden ügyet külön kezelni, hatékonyan feldolgozni a benyújtásra kerülő hatalmas számú kérelmet és biztosítani, hogy a bírósági felülvizsgálatot ne késleltessék indokolatlanul; sürgeti a vizsgálóbizottságot, hogy döntéseit hozza nyilvánosságra; amennyiben ez mégsem történne meg, felszólítja a török hatóságokat, hogy helyezze vissza állásukba az elbocsátott személyeket, állítsa helyre szociális jogaikat, és tegye lehetővé a szakszervezetek jogszerű tevékenységeinek gyakorlását; szolidaritásáról biztosítja mindazokat, akiket úgy bocsátottak el állásukból, hogy nem volt lehetőségük megvédeni magukat, például Nuriye Gulment és Semih Ozakcát, akik éhségsztrájkba kezdtek, miután elmozdították őket tudományos állásukból, és akiknek fellebbezését a vizsgálóbizottság 2018. január 26-án elutasította;

5.  hangsúlyozza, hogy a terrorizmus továbbra is közvetlen fenyegetést jelent a török polgárok számára, és kiemeli, hogy fokozni kell az EU és Törökország közötti meglévő együttműködést a terrorista fenyegetés elleni hatékony fellépés céljából; ugyanakkor ismételten kifejezésre juttatja, hogy a terrorizmus elleni küzdelmet célzó, tág meghatározásokon alapuló török jogszabályokat nem szabad a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogukat gyakorló állampolgárok és média megbüntetésére felhasználni; ezzel összefüggésben elítéli az isztambuli állami és magánegyetemek legalább 146 olyan oktatójának letartóztatását és a velük szembeni eljárásokat, akik aláírták a „tudományos szakemberek a békéért” petíciót, és ugyanígy elítéli az afrini török katonai művelettel szembeni ellenvéleményüknek hangot adó újságírók, aktivisták, orvosok és hétköznapi polgárok közelmúltbeli letartóztatását;

6.  súlyos aggodalmának ad hangot a fogva tartási körülmények miatt, és felszólítja a török hatóságokat, hogy alaposan vizsgálják ki a foglyokkal szembeni rossz bánásmóddal kapcsolatos állításokat, amelyekről több emberi jogi szervezet is beszámolt, ismételten kéri az Európa Tanács Kínzás, Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetések Megelőzésére Létrehozott Európai Bizottsága által készített jelentés teljes közzétételét, valamint kéri az emberi jogok megsértésében vétkes személyek maradéktalan felelősségre vonását és megbüntetését; sürgeti a török hatóságokat, hogy tegyék lehetővé a nemzeti és nemzetközi megfigyelők számára a börtönök ellenőrzését;

7.  súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy több mint 160 médiaorgánumot zártak be a szükségállapot idején rendeleti úton; elítéli az újságírókra gyakorolt politikai nyomást és a török hatóságok által a nemzetközi tudósítók letartóztatására, megfélemlítésére és kiutasítására tett kísérleteket; sürgeti mindazok azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását, akiket bizonyíték nélkül tartanak fogva, ideértve uniós állampolgárokat is, például Deniz Yücel német újságírót, akit egy éve tartanak börtönben, és ebből kilenc hónapot magánzárkában töltött, miközben hivatalosan nem emeltek vádat ellene, vagy a Wall Street Journal finn újságíróját, Ayla Albayrakot, akit 2017 októberében távollétében ítélték 25 hónapos börtönbüntetésre terrorizmus vádjával egy olyan újságcikkért, amely a Törökország délkeleti részén kialakult helyzetről szólt; üdvözli, hogy több hónapnyi börtönben töltött idő után szabadon bocsátották az ellenzéki Cumhuriyet több újságíróját és munkatársát, ugyanakkor kéri a Cumhuriyet továbbra is fogva tartott négy újságírójának (Akin Atalay vezérigazgató, Murat Sabuncu főszerkesztő, Ahmet Şık oknyomozó újságíró és Emre Iper könyvelő) szabadon bocsátását, és a politikai indíttatású vádak alapján Törökországban fogva tartott összes további újságíró szabadlábra helyezését;

8.  komoly aggodalmának ad hangot a török civil társadalmi szervezetekkel szembeni erőszakos fellépések miatt, amelyek keretében 1125 egyesületet és 41 alapítványt szüntettek meg szükségállapoti rendeletek útján, és különösen a nem kormányzati szervezetek egyik kiemelkedő vezetője, Osman Kavala letartóztatása miatt; elítéli Erdogan elnök nyilatkozatát, amelyben „ügynöknek” és „Törökország vörös Sorosának” nevezte Osman Kavalát, miközben még nem emeltek vádat ellene; sürgeti a török kormányt, hogy bocsássa szabadon Kavalát, mivel letartóztatása politikai felhangot kapott és önkényes; rendkívül aggasztónak tartja, hogy politikusok több alkalommal nyilvánosan elítéltek és megfélemlítettek kritikus véleményüknek hangot adó újságírókat, szerkesztőket, egyetemi oktatókat és emberijog-védőket; rendkívül aggasztónak tartja, hogy tisztviselők, köztük az állam vezető képviselői egyre gyakrabban alkalmaznak gyűlöletbeszédet;

9.  elítéli az ankarai kormányzó hivatalának 2017. november 19-i nyilatkozatát az LMBTI szervezetek által szervezett bármely esemény határozatlan időre történő betiltása tárgyában hozott határozatról, amire az isztambuli Pride felvonulást és az ország egyéb Pride felvonulásait megtiltó három egymást követő határozat után került sor; sajnálatosnak tartja, hogy e nyilatkozatot követően Törökország más régiói is betiltották az LMBTI eseményeket; hangsúlyozza, hogy ez a török alkotmány 26., 33. és 34. cikkében, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (ICCPR) 19. és 21. cikkében biztosított, a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságához való jog súlyos megsértése; felszólítja a török hatóságokat, hogy haladéktalanul vonják vissza a tilalmat, és bocsássák szabadon a nemrégiben letartóztatott Ali Erol vezető LMBTI-aktivistát;

10.  súlyos aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ügyvédek, a bírák és az ügyészek továbbra is erős politikai nyomás alatt állnak, többek között azzal, hogy ki vannak téve az elbocsátás és a letartóztatás veszélyének; felszólítja Törökországot, hogy állítsa vissza és érvényesítse az összes olyan jogi garanciát, amely biztosítja a bíróságok függetlenségének teljes tiszteletben tartását, továbbá sürgősen hajtsa végre a Velencei Bizottság ajánlásait;

11.  határozottan elítéli a török parlament határozatát, amely nagyszámú parlamenti képviselőt alkotmányellenes módon megfosztott mentelmi jogától, lehetővé téve tíz ellenzéki politikus, köztük a Demokratikus Néppárt (HDP) alelnökei, Figen Yuksekdag és Selahattin Demirtas közelmúltbeli letartóztatását, valamint 6 ellenzéki képviselő, köztük legutóbb a Szaharov-díjjal kitüntetett Leyla Zana mandátumának visszavonását; ismételten szolidaritásáról biztosítja azon legitim módon megválasztott parlamenti képviselőket, akiket letartóztatásnak és megfélemlítésnek vetettek alá, és szorgalmazza mandátumuk és a bíróság előtti megfelelő védekezéshez való joguk tiszteletben tartását, valamint szabadon bocsátásukat; elítéli a 68 kurd polgármester bebörtönzését; elítéli a helyi választott képviselők önkényes leváltását, ami tovább rombolja Törökország demokratikus struktúráját;

12.  súlyos aggodalmának ad hangot a délkelet-törökországi helyzet miatt, különösen ott, ahol kijárási tilalmat vezettek be, aránytalanul nagy erőket vetettek be és kollektív büntetést alkalmaztak; sürgeti Törökországot, hogy dolgozzon ki hatékony tervet az országon belül lakhelyüket elhagyni kényszerült félmillió ember reintegrálására; ismételten elítéli, hogy a PKK, amely 2002 óta szerepel a terrorista szervezetek uniós jegyzékében, visszatért az erőszak alkalmazásához, és nyomatékosan felszólítja a pártot, hogy tegye le a fegyvert, és elvárásainak kinyilvánítására békés és jogszerű eszközöket használjon fel; emlékeztet arra, hogy a török kormány felelőssége, hogy megvédje minden állampolgárát; elítéli a kisajátítások elterjedt gyakorlatát, beleértve az önkormányzatokhoz tartozó vagyon elkobzását is; meggyőződése, hogy az adott térség és Törökország egésze számára csak a kurd kérdés tisztességes politikai rendezése hozhat fenntartható stabilitást és fellendülést, ezért kéri, hogy mindkét fél térjen vissza a tárgyalóasztalhoz;

13.  súlyos aggodalmának ad hangot a törökországi igazságszolgáltatási rendszer működése miatt, miután az isztambuli büntetőbíróság két bebörtönzött újságíró, Mehmet Altan és Sahin Alpay őrizetének fenntartása mellett határozott, holott az alkotmánybíróság arra hivatkozva kérte szabadlábra helyezésüket, hogy fogva tartásuk folyamán megsértették a jogaikat; támogatja Federica Mogherini alelnök/főképviselő és Johannes Hahn biztos felhívását, amelyben kijelentették, hogy az EU elvárja a török hatóságoktól a 2018. január 11-i alkotmánybírósági határozat végrehajtását és az újságírók haladéktalan szabadon bocsátását; rendkívül sajnálatosnak tartja Taner Kılıçwhich, az Amnesty International törökországi elnökének ismételt letartóztatását, amit széles körben az igazságszolgáltatás megcsúfolásának tartanak, és kéri az ellene és társai ellen felhozott vádak ejtését, mivel semmilyen bizonyítékot nem hoztak fel ellenük;

14.  sürgeti a főképviselőt, az EKSZ-t, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy török partnereikkel továbbra is vessék fel a fogva tartott emberijog-védők, politikai aktivisták, ügyvédek, újságírók és egyetemi oktatók helyzetét, és nyújtsanak számukra diplomáciai és politikai támogatást, ideértve a perek megfigyelését és az egyes ügyek nyomon követését,

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint Törökország elnökének, kormányának és parlamentjének.

 

(1)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0423.

(2)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0306.

Utolsó frissítés: 2018. február 7.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat