Eljárás : 2018/2527(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0095/2018

Előterjesztett szövegek :

B8-0095/2018

Viták :

Szavazatok :

PV 08/02/2018 - 12.10
CRE 08/02/2018 - 12.10
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0040

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 279kWORD 54k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0082/2018
5.2.2018
PE614.404v01-00
 
B8-0095/2018

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


a jelenlegi törökországi emberi jogi helyzetről (2018/2527(RSP))


Fabio Massimo Castaldo, Ignazio Corrao az EFDD képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása jelenlegi törökországi emberi jogi helyzetről (2018/2527(RSP))  
B8-0095/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen az EU és Törökország közötti kapcsolatokról szóló 2016. november 24-i(1) és az újságírók törökországi helyzetéről szóló 2016. október 27-i(2) állásfoglalására,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményének (EJEE) 46. cikkére, melynek értelmében a szerződő felek vállalják, hogy magukra nézve kötelezőnek tekintik és végrehajtják az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) végleges ítéleteit minden olyan ügyben, amelyben félként szerepelnek,

–  tekintettel arra, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás koppenhágai kritériumainak megfelelően a tárgyalási folyamat középpontjában a jogállamiság – ideértve különösen a hatalmi ágak szétválasztását, a demokráciát, a véleménynyilvánítás és a média szabadságát, az emberi jogokat, a kisebbségek jogait és a vallásszabadságot, az egyesülés és a békés tüntetés szabadságát – tiszteletben tartása áll,

–  tekintettel a véleménynyilvánításnak az emberi jogok európai egyezményében (EJEE) és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában (ICCPR) rögzített szabadságára, amelyeknek Törökország is részes fele,

–  tekintettel az EKSZ szóvivőjének a Törökországban folyamatban lévő emberi jogi esetekről szóló, 2017. október 26-i nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a török kormány 2016 júliusa óta hatodszor hosszabbította meg a szükségállapotot; mivel Törökország alkotmánya szerint a szükségállapotot legfeljebb hat hónapra lehet bejelenteni;

B.  mivel a folyamatos szükségállapot de facto elnöki rendszert hozott létre, valamint megerősítette Erdogan elnök egyszemélyes vezetését; mivel az ellenzék szerint a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) 2019 novemberéig, az elnökválasztás időpontjáig kívánja fenntartani a szükségállapotot;

C.  mivel a puccskísérlet óta az emberi jogi helyzet exponenciálisan romlott, mivel főként az emberek alábbi, három csoportját helyezték nyomás alá, zaklatták bírósági úton, tartóztatták le és üldözték: bárkit, akit a güllenista mozgalomban való részvétellel gyanúsítanak, választott tisztségviselőket és a kurd mozgalom támogatóit, valamint a jelenlegi kormánnyal szemben kritikus civil társadalmi szervezetek hangadóit és aktivistáit;

D.  mivel az Erdogan elnök parancsára rendőrségi és bírósági zaklatás, önkényes fogva tartás, utazási tilalom és számos más korlátozó intézkedés formájában végrehajtott tisztogatások senkit sem kímélve továbbra is jelentős számú ember, köztük köztisztviselők, tudományos szakemberek, hétköznapi polgárok, újságírók, jogászok, írók, művészek stb. ellen irányulnak; mivel a jogállamiság folyamatos eróziója során magukat a bírákat és az ügyészeket is megvádolják és fogva tartják;

E.  mivel több mint 16 hónapos szükségállapotot követően az elnyomás döbbenetes mértéket ölt; mivel az ellenzék szerint a közszolgálatból elbocsátott személyek száma elérte a 125 000 főt, míg 50 500 személyt letartóztattak, 169 ezret pedig bírósági eljárás alá vontak;

F.  mivel egy az EJEB által a 2017. évre vonatkozóan közzétett jelentés szerint Törökország 2 988 esetben sértette meg az emberi jogokat, és Európában azon országok egyike, ahol a legtöbb emberi jogi jogsértésre kerül sor;

G.  mivel folyamatosan szűkül a szabad média tere Törökországban, amely az újságírói működés szempontjából a legrosszabb besorolású országok egyikévé vált; mivel az államcsíny óta hat hírügynökséget, 50 újságot, 18 televíziós csatornát, 29 kiadóházat, 20 magazint, 22 rádióállomást és 1 520 szövetséget tiltottak be; mivel 145 újságírót tartóztattak le és a médiaorgánumok bezárása következtében 2 500 újságíró veszítette el állását;

H.  mivel a szükségállapot során hozott határozatok felülvizsgálatára létrehozott ideiglenes bizottság nem csak hogy nem független, mivel a tagokat ugyanazok a hatóságok jelölik ki, amelyek jóváhagyják az elbocsátásokat és a bezárásokat, hanem mindeddig nem sikerült kézzelfogható eredményeket sem felmutatnia;

I.  mivel a jogállamiság egyre gyengül az országban; mivel a kormány politikai nyomására négy különböző elsőfokú büntetőbíróság utasította el a török alkotmánybíróság Mehmet Altan és Sahin Alpay szabadon bocsátására vonatkozó határozatának végrehajtását azt követően, hogy az alkotmánybíróság határozatban mondta ki, hogy a szóban forgó újságírók jogait megsértették; mivel jogi szempontból ellentmondásos, hogy egy alsóbb fokú bíróság felülbírálja az alkotmánybíróság ítéletét, és mivel jogi szakértők egyetértenek abban, hogy ez a lépés Törökország teljes igazságszolgáltatási rendszerét komolyan megkérdőjelezi;

J.  mivel a törökországi politikai ellenzék brutális elnyomás áldozata, és a megválasztott tisztviselők egyre növekvő nehézségekkel kerülnek szembe; mivel számos megválasztott polgármestert elbocsátottak és helyükre a belügyminiszter által kinevezett személyek kerültek, továbbá a bíróságok parlamenti tisztségviselőket és képviselőket zaklattak, tartóztattak le és ítéltek hosszú szabadságvesztésre; mivel az ellenzéki Demokratikus Néppárt (HDP) folyamatos rendőri fellépés célpontja, társelnökeit, Figen Yüksekdağ-ot és Selahattin Demirtaş-t, valamint kilenc jogalkotóját, 80 polgármesterét és több ezer tagját bebörtönözték;

K.  mivel a HDP szóvivője, Osman Baydemir szerint a meghiúsult puccsot követően a HDP körülbelül 10 000 támogatóját letartóztatták, köztük a párthoz kötődő polgármestereket és városi tisztviselőket;

L.  mivel a Szaharov-díjas Leyla Zanát, az első kurd nőt, aki helyet kapott a török parlamentben a török parlament szavazás útján megfosztotta képviselői tisztségétől azon az alapon, hogy parlamenti esküjét nem az alkotmány 81. cikkének megfelelően tette le, valamint hogy 2015. novemberi megválasztása óta 212 ülésen nem vett részt; mivel úgy tűnik, hogy felmentésének indokai hamisak, a szavazás pedig politikailag erősen motivált;

M.  mivel Taner Kılıç, emberi jogi ügyvéd és az Amnesty Törökország elnöke 2017 júniusa óta előzetes letartóztatásban van „fegyveres terroristaszervezetben való tagság” vádjával, és amennyiben a bíróság bűnösnek találja, akár 15 éves börtönbüntetést is kiszabhat rá; mivel órákkal azt követően, hogy az isztambuli elsőfokú bíróság kimondta, hogy Kılıçet feltételesen szabadlábra helyezik, az ügyész megfellebbezte a határozatot, egy másodfokú bíróság pedig elfogadta a fellebbezést, ismét előzetes letartóztatásba helyezve Kılıçet, annak ellenére, hogy semmilyen terhelő bizonyíték nem volt ellene;

N.  mivel egy török bíró a 2017. december 25-i meghallgatáson úgy rendelkezett, hogy a Cumhuriyet újság négy újságírójának és vezető munkatársainak, akik közül néhányan már 14 hónapja vannak őrizetben, a következő, 2018. március 9-i meghallgatás időpontjáig börtönben kell maradniuk; mivel a tárgyalást mindvégig az eljárási szabályok megsértése és a védelemhez való jog tiszteletben tartásának hiánya jellemezte;

O.  mivel számos uniós polgárt is vád alá helyeztek vagy őrizetbe vettek, így Deniz Yücelt is, aki csaknem egy évet töltött börtönben, mindeddig vádemelés nélkül, valamint Ayla Albayrakot, akit Törökországban „terrorista propaganda” előállítása miatt távollétében két évet meghaladó börtönbüntetésre ítéltek;

P.  mivel Nuriye Gülmen és Semih Özakça, tudományos szakemberek a köztisztviselők önkényes, tömeges elbocsátása elleni tiltakozásul éhségsztrájkba kezdtek, amelyet azonban 320 nap elteltével kénytelenek voltak abbahagyni, mivel visszafordíthatatlan egészségkárosodást szenvedtek; mivel ügyvédeiket is büntetőeljárás alá vonták és őrizetbe vették;

Q.  mivel Osman Kavalát, a nemzetközi béke- és megbékélési kezdeményezés alapítóját, valamint Törökország művészeti és kulturális színterének egyik legkiemelkedőbb és legnagyobb tiszteletnek örvendő alakját 2017 októberében letartóztatták és „ az alkotmányos rend eltörlésére tett kísérlet” vádjával eljárás alá vonták, noha vádlói a bíróság előtt nem nyújtottak be bizonyítékot;

R.  mivel a török kormány mindenki ellen fellép, aki ellenzi vagy kritikával illeti az Afrin északnyugat-szíriai kurd régió elfoglalását célzó török katonai kampányt; mivel országszerte több mint 300 személyt, köztük írókat, újságírókat, diákokat, helyi vezetőket és a HDP parlamenti képviselőit tartóztattak le és vádoltak meg „terrorista propaganda” terjesztésével az Afrin elleni offenzívával szembeni állásfoglalásukért; mivel a hatóságok blokkolták az Afrinnal kapcsolatos híreket közzétevő internetes oldalakat;

S.  mivel a török rendőrség 2018. január 30-án őrizetbe vette a török orvosi szövetség központi tanácsának (TTB) tizenegy tagját és otthonaikat és munkahelyüket átkutatta arra hivatkozva, hogy a szervezet „terrorszervezet számára folytat propagandatevékenységet”, és „neheztelést és ellenségességet szít”; mivel a TTB felhívott az Afrinban folytatott „Olajág” elnevezésű török katonai hadművelet befejezésére;

1.  mélységes aggodalmát fejezi ki az alapvető szabadságok és a jogállamiság folyamatos romlása miatt Törökországban; kifogásolja a kormány azon döntését, hogy meghosszabbítja a szükségállapotot – amelyet ürügyként használtak fel az eltérő vélemények elhallgattatására és az ellenzékiek, köztük politikusok, újságírók, emberijog-védők és aktivisták elleni rendőri fellépésre – valamint hogy rendeletek útján történő kormányzás révén több alkalommal is megkerüli a parlamenti felügyeletet és az alkotmánybírósági felülvizsgálatot; felszólítja a kormányt, hogy ne hosszabbítsa meg a szükségállapotot;

2.  felszólítja a török hatóságokat, hogy a nemzetközi emberi jogi normákkal és a Törökország által ratifikált nemzetközi eszközökkel összhangban minden körülmények között biztosítsák az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását;

3.  elítéli az önkényes fogva tartás, valamint az igazságügyi és közigazgatási zaklatás alkalmazását emberi jogi jogvédők, független civil társadalmi szervezetek tagjai, tudományos szakemberek, újságírók és a kormánnyal szemben állók ezreinek üldözése céljából;

4.  felhívja a török kormányt, hogy tartsa tiszteletben az ártatlanság vélelmének elvét, és hangsúlyozza, hogy az előzetes letartóztatás alkalmazásának összhangban kell lennie az emberi jogok európai egyezményével; kéri a török hatóságokat, hogy alaposan vizsgálják ki a foglyokkal szembeni rossz bánásmóddal kapcsolatos állításokat, amelyekről több emberi jogi szervezet is beszámolt, és felhív a teljes elszámoltathatóság biztosítására és az emberi jogok megsértésében vétkes személyek megbüntetésére; mélységes aggodalmát fejezi ki az országban tapasztalható fogvatartási körülmények miatt;

5.  sürgeti a török kormányt, hogy engedje szabadon a jogellenesen letartóztatott személyeket valamint mindazokat, akiket a jogszerű időn túl, megalapozatlan bizonyítékok alapján tartanak előzetes letartóztatásban;

6.  felszólítja a török kormányt, hogy a jogállamisággal összhangban minden korlátozó intézkedés alá vont személy számára biztosítsa a megfelelő és hatékony jogorvoslatot és a bírósági felülvizsgálatot; megjegyzi, hogy a fennálló szükségállapot során a letartóztatott állampolgárok fogvatartásuk első öt napjában nem élhetnek az ingyenes jogi segítségnyújtáshoz való joggal, és sajnálatának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy súlyosan korlátozzák a fogvatartottak ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogát;

7.  felszólítja a török kormányt, hogy sürgősen vizsgálja felül a „Szükségállapot során alkalmazott gyakorlatok vizsgálóbizottságát” oly módon, hogy e bizottság szilárd, független és teljes körű felhatalmazással rendelkező testület legyen, amely képes minden ügyet külön kezelni, hatékonyan feldolgozni a benyújtásra kerülő hatalmas számú kérelmet és biztosítani, hogy a bírósági felülvizsgálatot ne késleltessék indokolatlanul;

8.  felhívja a török kormányt, hogy ne avatkozzon be az igazságszolgáltatási rendszerbe a bírákkal és az ügyészekkel szembeni nyomásgyakorlás, ezek elbocsátása vagy letartóztatása, valamint tulajdonuk elkobzása révén, valamint hogy a bírói kar függetlenségének teljes mértékű tiszteletben tartása érdekében állítson helyre és hajtson végre minden jogi garanciát;

9.  elítéli a Leyla Zanát parlamenti képviselői tisztségétől megfosztó közelmúltbeli határozatot; elítéli továbbá az ugyanilyen tartalmú, a HDP öt másik parlamenti képviselőjére vonatkozó korábbi határozatokat is; ismételten kifejezésre juttatja szolidaritását azokkal a jogszerűen megválasztott török képviselőkkel, akiket őrizetbe vettek és megfélemlítettek; felhívja a török kormányt, hogy tartsa tiszteletben e parlamenti képviselők megbízatását és bírósági ügyekben a megfelelő védelemhez való jogát;

10.  elítéli a helyi választott képviselők önkényes leváltását, amely aláássa Törökország demokratikus szerkezetét és szembemegy a választói akarattal; felhívja a kormányt, hogy helyezzen vissza posztjára minden olyan helyi választott képviselőt, akit az általa a szavazók akaratából jogszerűen betöltött tisztségtől megfosztottak;

11.  határozottan elítéli a véleménynyilvánítás szabadságának súlyos romlását és megsértését, a médiaszabadság súlyos megsértését, többek között a hírportálok és a közösségi oldalak aránytalan módon történő betiltását, a médiaorgánumok bezárását és az újságírók letartóztatását; emlékeztet arra, hogy a szabad és pluralista sajtó, ideértve a szabad és nyitott internetet, minden demokrácia elengedhetetlen eleme, és felhívja a török kormányt ezek tiszteletben tartására;

12.  elítéli az ankarai kormányzó hivatalának 2017. november 19-i, az LMBTI szervezetek által szervezett bármely esemény határozatlan időre történő betiltásáról szóló határozattal kapcsolatos nyilatkozatát; aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy erre az isztambuli Pride felvonulás és az ország egyéb Pride felvonulásainak három, egymást követő betiltása után került sor; sajnálja, hogy e nyilatkozatot követően más régiók is betiltották az LMBTI eseményeket; hangsúlyozza, hogy ez a török alkotmány 26., 33. és 34. cikkében, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (ICCPR) 19. és 21. cikkében biztosított, a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságához való jog súlyos megsértése; felhívja a török hatóságokat, hogy haladéktalanul vonják vissza a tilalmat, és állítsák vissza a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságához való jogot;

13.  felhívja az Európai Unió Ankarában működő küldöttségét, hogy a tagállami nagykövetségekkel együtt vállaljon vezető szerepet és segítse az emberijog-védőket a koordináció terén, valamint adott esetben biztosítson számukra nyilvános támogatást különösen a perek nyomon követése és megfigyelése, a börtönlátogatási engedélyek kérelmezése és a török hatóságok minden szintjéhez címzett nyilatkozatok kiadása révén;

14.  úgy véli, hogy a törökországi emberijog-védőknek és a civil társadalom képviselőinek (újságírók, tudományos szakemberek, művészek, írók stb.) támogatása létfontosságú az ország jövője és az EU hitelessége szempontjából; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a törökországi fejleményeket az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) alapjainak felülvizsgálata során, valamint hogy értékelje a török civil társadalom támogatásának növelésére vonatkozó konkrét lehetőségeket; hangsúlyozza, hogy nem szabad pénzeszközökben részesíteni a jogállamiság lebontásában részt vevő vagy ezért felelős török minisztériumok, mint például az Igazságügyi Minisztérium által közvetlenül irányított projekteket;

15.  ismételten hangsúlyozza a Törökországgal folytatott hiteles, nyitott és konstruktív politikai párbeszéd újbóli megnyitásának fontosságát, ugyanakkor úgy véli, hogy az ilyen párbeszéd sikerének feltétele az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásának javítása; emlékeztet arra, hogy a Parlament az EU–Törökország Parlamenti Vegyes Bizottságba delegált küldöttsége továbbra is az ilyen jellegű párbeszédek kulcsfontosságú platformja, többek között az emberi jogokkal kapcsolatos kérdésekben;

16.  emlékeztet a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalások hivatalos felfüggesztésére irányuló felhívására, amennyiben a kormány által javasolt és népszavazás útján jóváhagyott alkotmányos reformokat változatlan formában hajtják végre, mivel az új alkotmány nem tartja tiszteletben a koppenhágai kritériumokat és azt sugallja, hogy a török jogalkotók már nem törekszenek az Európai Unióba való integrációra;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Törökország kormányának és parlamentjének.

 

(1)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0450.

(2)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0423.

Utolsó frissítés: 2018. február 7.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat