ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY az emberi jogok jelenlegi törökországi helyzetéről
5.2.2018 - (2018/2527(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Takis Hadjigeorgiou, Marie-Christine Vergiat, Martina Michels, Josu Juaristi Abaunz, Patrick Le Hyaric, Merja Kyllönen, Marie-Pierre Vieu, Marina Albiol Guzmán, Barbara Spinelli, Eleonora Forenza, Nikolaos Chountis, Rina Ronja Kari, Miguel Urbán Crespo, Lola Sánchez Caldentey, Estefanía Torres Martínez, Tania González Peñas, Xabier Benito Ziluaga a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0082/2018
B8-0097/2018
Az Európai Parlament állásfoglalása az emberi jogok jelenlegi törökországi helyzetéről
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Törökországról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az éves eredményjelentésekkel kapcsolatos állásfoglalásaira, valamint a véleménynyilvánítás szabadságának törökországi helyzetéről: újságírók és médiavezetők közelmúltbeli letartóztatásáról és a sajtóval szembeni rendszeres nyomásgyakorlásról szóló 2015. január 15-i[1] és az újságírók törökországi helyzetéről szóló 2016. október 27-i[2] állásfoglalására,
– tekintettel a Tanács Törökországról szóló 2016. július 18-i következtetéseire,
– tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosa által tett nyilatkozatokra,
– tekintettel a Törökország által elért eredményekről szóló évenkénti bizottsági jelentésekre,
– tekintettel arra, hogy a jogállamiság – különösen a véleménynyilvánítás szabadsága – tiszteletben tartása a csatlakozási folyamat középpontjában áll,
– tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosának a törökországi szükségállapot keretében hozott intézkedésekről szóló, 2016. július 26-i nyilatkozatára,
– tekintettel az emberi jogok európai egyezményére,
– tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1996. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,
A. mivel az Európai Unió és az Európai Parlament határozottan elítélte a sikertelen törökországi katonai puccskísérletet;
B. mivel Törökország még mindig az Európai Unió tagjelölt országa; mivel a szükségállapot folyamán foganatosított elnyomó intézkedések nem helyénvalóak egy tagjelölt országtól, és sértik az Európai Unió alapját képező demokratikus értékeket, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát;
C. mivel a puccskísérlet óta a hatóságok letartóztatták a Török Nagy Nemzetgyűlés 12 képviselőjét, valamint mintegy 150 újságírót – köztük Deniz Yücel német újságírót –, ami azt jelenti, hogy jelenleg Törökországban van a legtöbb letartóztatott újságíró; mivel 40 000 embert vettek őrizetbe, és több mint 30 000 továbbra is letartóztatásban van, 129 000 közalkalmazottat vagy továbbra is felfüggesztenek állásából (66 000), vagy már elbocsátottak (63 000), jóllehet a legtöbbjükkel szemben mind a mai napig nem történt vádemelés; mivel letartóztattak számos emberijog-védőt, köztük az Amnesty International vezető tisztségviselőit is; mivel ezek a letartóztatások jelentős csapást mértek a törökországi politikai szabadságjogokra és demokráciára;
D. mivel 2016. november 4-én a török rendőrség letartóztatta a kurd Demokratikus Néppárt (HDP) társelnökeit – Selahattin Demirtaşt és Figen Yüksekdağ-t – és további nyolc képviselőjét, miután a török parlament a 2016. május 20-án elfogadott törvény alapján határozatot fogadott el mentelmi joguk felfüggesztéséről;
E. mivel legalább 50 demokratikusan megválasztott társpolgármestert elbocsátottak és legalább 40-et letartóztattak, és a kormány megbízottakat nevezett ki a HDP által vezetett önkormányzatok többségének irányítására;
F. mivel a török kormány részéről az emberi jogok ellen indított folyamatos támadás semmibe veszi több millió szavazó demokratikus akaratát, és veszélyezteti az ország helyi szintű demokráciájának eddig is gyenge dinamikáját;
G. mivel a puccskísérletet követően a török hatóságok igen nagy számú médiaorgánumot is felfüggesztettek, kurd újságírókat és más személyeket tartóztattak le, és megtiltották, hogy az emberek leírják véleményüket a törökországi helyzetről; mivel konkrét példa erre a Cumhuriyet újságíróinak pere;
H. mivel a Kurd Munkáspártot (PKK) törölni kell a terrorszervezetek uniós jegyzékéből;
I. mivel Törökország még nem teljesítette a vízumliberalizáció feltételeit;
J. mivel a 2016. júliusi puccskísérletet követően bevezetett szükségállapot keretében Törökország a kínzással és az embertelen bánásmóddal szembeni biztosítékokat szüntetett meg; mivel a terrorizmussal vagy a puccskísérlethez fűződő kapcsolattal vádolt személyeket a kínzás veszélye fenyegeti a rendőri őrizetben;
K. mivel a Törökországban bebörtönzött személyek közül nagyon sokaktól megtagadják az ügyvédhez való hozzáférést;
L. mivel a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalásokra vonatkozó tárgyalási keret 5. pontja rögzíti, hogy a Bizottság „a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása, az alapvető szabadságok és a jogállamiság elveinek súlyos és tartós megsértése esetén a tárgyalások felfüggesztését ajánlja, valamint javaslatot tesz a tárgyalások folytatásának feltételeire”; mivel Törökország már nem felel meg kellő mértékben a koppenhágai kritériumoknak, ugyanis nem tartja tiszteletben az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkét; mivel a tárgyalások ideiglenes megszakítása a jelenlegi megbeszélések befagyasztását jelentené, nem nyílna új tárgyalási fejezet, és nem kerülne sor új kezdeményezésekre Törökország uniós csatlakozása kapcsán;
M. mivel Törökország szíriai inváziója sérti a tagjelölt országokra vonatkozó kritériumokat;
1. megismétli a Törökországról szóló előző állásfoglalásában megfogalmazott azon kérését, hogy fagyasszák be a csatlakozási tárgyalásokat, és csak a jogállamiság helyreállítását követően vegyék fontolóra azok újraindítását;
2. elítéli a szükségállapot török kormány általi 2018. január 5-i meghosszabbítását;
3. határozottan elítéli a már több tucat halálos áldozattal és több száz – többek között polgári – sebesülttel járó északkelet-szíriai török katonai beavatkozást és Szíria területi épségének és szuverenitásának megsértését; szorgalmazza embargó bevezetését Törökországgal szemben; szorgalmazza az invázió azonnali befejezését és a török csapatok Afrin térségéből való kivonását;
4. határozottan elítél minden, a 2016. júliusi sikertelen államcsínyt követően hozott, fenntartások nélküli, indokolatlan intézkedést, amely több ezer ember, köztük közalkalmazottak, igazságügyi tisztviselők, jogászok, újságírók, tudományos dolgozók, a HDP parlamenti képviselői, polgármesterei és pártvezetői bebörtönzéséhez vezetett; hasonlóképpen elítéli az összes olyan előzetes letartóztatást, amely politikai kritériumokon vagy a „terrorszervezet éltetése” megalapozatlan gyanúján alapul; szorgalmazza Selahattin Demirtaş és Figen Yüksekdağ, a HDP társelnökei, valamennyi bebörtönzött politikus, újságíró, tudományos dolgozó és emberijog-védő és különösen Taner Kiliç, az Amnesty International törökországi szervezetének elnöke, valamint a bűncselekmény elkövetésében való személyes részvételt alátámasztó bizonyíték nélkül vagy vádemelés nélkül fogva tartott valamennyi személy feltétel nélküli szabadon bocsátását;
5. súlyos aggodalmának ad hangot a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok törökországi helyzete miatt; nyomatékosan felhívja Törökországot, hogy oszlassa el a puccskísérletet követően kialakult feszült politikai légkört, amely olyan környezetet hozott létre, amelyben korlátozzák az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat, különösen a véleménynyilvánítás szabadságát a médiában és az interneten;
6. felhívja a török kormányt, hogy az emberi jogok európai egyezményével és az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) ítélkezési gyakorlatával, az uniós vívmányokkal és az uniós tagállamok gyakorlatával összhangban vizsgálja felül a szervezett bűnözésre és a terrorizmusra vonatkozó jogi keretet, illetve annak a bíróságok, a biztonsági szervek és a bűnüldöző szervek általi értelmezését, biztosítandó a szabadsághoz és a biztonsághoz való jogot, a tisztességes eljáráshoz való jogot, valamint a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és az egyesülés szabadságához fűződő jog tényleges gyakorlását;
7. sajnálja, hogy Törökország a migrációs és menekültkérdést alkupozíciójának javítására használja az Unióval folytatott tárgyalások során, és felszólít minden felet, hogy biztosítsák a migránsokra és menekültekre vonatkozó emberi jogok és a nemzetközi jog teljes körű tiszteletben tartását; felhívja az Uniót és a tagállamok állam és kormányfőit az EU–Törökország nyilatkozat visszavonására, megszüntetve ezt a megállapodást anélkül, hogy függővé tennék ettől a vízumliberalizációs folyamatot;
8. felhívja a török kormányt, hogy garantálja minden ember, köztük a Törökországban élő és dolgozó nemzetközi védelemre szoruló személyek emberi jogait;
9. határozottan elítéli a kínzások számának növekedését a börtönökben fogvatartottak körében;
10. elítéli az Erdoğan elnök által Törökországon belül és kívül egyaránt követett tekintélyelvű megközelítést és a ciprusi török állampolgárokat és újságírókat célzó korlátozó és elnyomó intézkedések bevezetésére irányuló kísérleteket, amelyekre az Afrika című ciprusi lap esete a legújabb példa;
11. a lehető leghatározottabban elítél minden Törökországban végrehajtott terrortámadást, és szilárdan támogatja Törökország népét;
12. elítéli az erőszak minden formáját, és hangsúlyozza, hogy a kurd kérdés békés megoldása Törökország demokratikus jövője szempontjából is szükséges, és csak az összes érintett fél és demokratikus erő bevonásával érhető el; kéri a tárgyalások újrafelvételét a kurd kérdés átfogó és fenntartható megoldása érdekében; emlékeztet azon álláspontjára, hogy a PKK-t törölni kell a terrorista szervezetek uniós jegyzékéből;
13. elítél minden visszalépést a nők jogai tekintetében Törökországban, és különösen helyteleníti a török parlament előtt fekvő azon törvényjavaslatot, amely lehetővé tenné a fiatalkorú lányok megerőszakolásával vádolt férfiak felmentését, amennyiben feleségül veszik az áldozatot; elítéli Erdoğan elnök azon kijelentését, hogy szabadon engedi a nemi erőszakkal vádolt személyeket, hogy férőhelyet teremtsen a börtönökben;
14. aggodalmát fejezi ki Erdoğan elnök azon legutóbbi nyilatkozata miatt, amely szerint Törökországban nincsenek LMBTI-személyek; elítéli az ankarai kormányzó hivatalának 2017. november 19-i nyilatkozatát az LMBTI-szervezetek által szervezett bármely esemény határozatlan időre történő betiltása tárgyában hozott határozatról; aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy erre az isztambuli Pride felvonulás és az ország egyéb Pride felvonulásainak egymást követő betiltását követően került sor; sajnálja, hogy e nyilatkozat óta más régiók is betiltották az LMBTI eseményeket; kiemeli, hogy ez a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságához való, a török alkotmány 26., 33. és 34. cikkében, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 19. és 19. cikkében biztosított jog súlyos megsértése; felhívja a török hatóságokat, hogy haladéktalanul vonják vissza a tilalmat, és állítsák vissza a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságához való jogot;
15. felhívja a Bizottság alelnökét / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, valamint a tagállamokat, hogy haladéktalanul lépjenek fel az északnyugat-szíriai invázió leállítása érdekében, és terjesszenek elő olyan kezdeményezéseket, amelyek tartós békét biztosító megoldást eredményez Szíriában; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy e helyzetre válaszul tegyen lépéseket annak érdekében, hogy Törökország tiszteletben tartsa a demokráciát és az emberi jogokat;
16. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Törökország kormányának és parlamentjének.
- [1] Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0014.
- [2] Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0423.