ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY az emberi jogok jelenlegi törökországi helyzetéről

5.2.2018 - (2018/2527(RSP))

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján

Cristian Dan Preda, Renate Sommer, David McAllister, Julia Pitera, Laima Liucija Andrikienė, Esther de Lange, Lorenzo Cesa, Bogdan Andrzej Zdrojewski a PPE képviselőcsoport nevében

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0082/2018

B8-0103/2018

Az Európai Parlament állásfoglalása az emberi jogok jelenlegi törökországi helyzetéről

(2018/2527(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Törökországról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Törökországról szóló 2016. évi, a Bizottság által 2016. november 9-én közzétett éves jelentésre (SWD(2016)0366),

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a törökországi demokratikus intézmények működéséről szóló 2156(2017) számú határozatára,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini, valamint Johannes Hahn biztos által a 2017. július 14-i puccskísérlet után egy évvel tett nyilatkozatra,

–  tekintettel a 2017. július 25-én az EU és Törökország között tartott magas szintű politikai párbeszédre,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat szóvivőjének a jelenlegi törökországi emberi jogi esetekről szóló, 2017. október 26-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini, valamint Johannes Hahn biztos által a legutóbbi törökországi fejleményekről szóló, 2018. február 2-i nyilatkozatra,

–  tekintettel a véleménynyilvánításnak az emberi jogok európai egyezményében (EJEE) és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában (ICCPR) rögzített szabadságára, amelyeknek Törökország is részes fele,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel Törökország az EU fontos partnere, és tagjelölt országként elvárás vele szemben, hogy a legmagasabb szinten érvényesítse a demokráciát, beleértve az emberi jogok, a jogállamiság, az alapvető szabadságok és a tisztességes eljáráshoz való egyetemes jog tiszteletben tartását;

B.  mivel Törökországban aggasztó módon sor került a demokratikus ellenzék nagyszámú tagjának, újságírók, emberi jogi jogvédők, ügyvédek, a civil társadalom képviselőinek és egyetemi embereknek a bebörtönzésére;

C.  mivel az emberi jogok üldöztetésben részesülő védelmezői között ott van az Amnesty International törökországi elnöke, Taner Kılıç, valamint az úgynevezett „isztambuli tízek”: Idil Eser, Özlem Dalkıran, Günal Kurşun, Veli Acu, Ali Gharavi, Peter Steudtner, İlknur Üstün, Şeyhmus Özbekli, Nejat Taştan és Nalan Erkem;

D.  mivel a legutóbbi aggasztó esetek között szerepel az EU és Törökország közötti jó kapcsolatok érdekében tevékenykedő Osman Kavala békeaktivista nemrég történt letartóztatása;

E.  mivel Leyla Zanát, a török parlament tagját – 1995. évi Szaharov-díjast – sajnálatos módon a török parlament szavazás útján megfosztotta képviselői tisztségétől azon az alapon, hogy parlamenti esküjét nem az alkotmány 81. cikkének megfelelően tette le, valamint 2015. novemberi megválasztása óta 212 ülésen nem vett részt;

F.  mivel Selahattin Demirtaş, a Demokratikus Néppárt (HDP) társelnöke – aki Figen Yüksekdağ HDP-társelnökhöz hasonlóan börtönben van – biztonsági okokból nem jelenhetett meg a bíróság előtt;

G.  mivel Deniz Yücelt, a Die Welt újságíróját 2017. február 27-én bebörtönözték és azóta sem emeltek ellene semmiféle vádat;

H.  mivel a török parlament 2018. január 18-án a törökországi szükségállapotot újabb három hónappal meghosszabbította; mivel a török kormány által a szükségállapot folyamán foganatosított elnyomó intézkedések aránytalan súlyúak és sértik a török alkotmány által biztosított alapvető jogokat és szabadságokat, az Európai Unió alapját képező demokratikus értékeket, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát;

I.  mivel a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és a sajtószabadság törökországi helyzetére való tekintettel a Törökországnak szánt előcsatlakozási alapokat 105 millió euróval csökkentették a Bizottság eredeti, 2018. évi javaslatához képest, további 70 millió eurót pedig tartalékolnak mindaddig, amíg az országban e területeken nem lesz tapasztalható „elegendő mérhető javulás”;

J.  mivel az Európai Unió és az Európai Parlament határozottan elítélte a törökországi katonai puccskísérletet és elismerte, hogy a török hatóságok legitim hatásköre, hogy büntetőeljárást indítsanak a puccskísérlet szervezőivel és résztvevőivel szemben;

K.  mivel Törökország január 19-én a szíriai Afrínban „Olajág” elnevezéssel újabb légi és szárazföldi hadműveletet indított azzal a céllal, hogy megsemmisítsék a Kurd Népvédelmi Egységeket (YPG); mivel a Bizottság alelnöke / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője aggodalmát a következő két fő okkal magyarázta: „az egyik a humanitárius oldal – biztosítanunk kell a humanitárius hozzáférés garanciáit és hogy a polgári lakosságot és a népet ne sújtsa a szárazföldi katonai tevékenység”, a másik, hogy a hadművelet „súlyosan akadályozhatja a genfi tárgyalások folytatódását, pedig meggyőződésünk szerint csak azok révén biztosítható a tartós béke és biztonság Szíriában”;

1.  kifejezi mély aggodalmát az emberi jogok törökországi helyzete miatt; hangsúlyozza, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint a gyülekezés és az egyesülés szabadsága a demokratikus társadalmak alappillérei, és az alapvető szabadságokat tiszteletben kell tartani;

2.  elítéli az önkényes fogva tartás és a hatósági zaklatás alkalmazását; felhívja a török kormányt, hogy fordítsa meg a folytatódó elbocsátások, felfüggesztések és letartóztatások áradatát, mely mások mellett az emberi jogok védelmezői, újságírók, megválasztott tisztségviselők, ügyvédek, a civil társadalom képviselői és egyetemi oktatók ellen irányul; hangsúlyozza, hogy mindezen személyek számára lehetővé kell tenni legitim tevékenységük folytatását;

3.  nagy aggodalommal töltik el a bebörtönzöttekkel szembeni rossz bánásmódról és kínzásokról érkező beszámolók;

4.  sürgeti a török kormányt, hogy haladéktalanul vessen véget a szükségállapotnak;

5.  felhívja a török hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben az emberi jogok európai egyezményét és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatát, beleértve az ártatlanság vélelmének elvét;

6.  mély aggodalommal tölti el a döntés, mely szerint figyelmen kívül hagyják a török alkotmánybíróság Mehmet Altan és Sahin Alpay újságírók szabadon bocsátására vonatkozó ítéletét; megállapítja, hogy ez további lépés a jogállamiság lerombolása felé;

7.  határozottan elítéli a 2016. július 15-i törökországi puccskísérletet; elismeri, hogy a török kormánynak joga és felelőssége, hogy válaszoljon a puccskísérletre;

8.  hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a sikertelen katonai hatalomátvétel a török kormány számára nem szolgálhat annak ürügyéül, hogy még jobban elfojtsa a jogszerű és békés ellenzéket, valamint hogy aránytalan és jogellenes fellépésekkel és intézkedésekkel akadályozza az újságírókat és a médiát a véleménynyilvánítás szabadságának békés gyakorlásában;

9.  felszólítja a török hatóságokat, hogy haladéktalanul bocsássák szabadon, illetve szüntessék meg az emberi jogok védelmezői, köztük a Taner Kılıç, újságírók, Deniz Yücel, megválasztott tisztségviselők, ügyvédek és a civil társadalom képviselői – így Osman Kavala –, valamint egyetemi oktatók elleni eljárásokat, akiket bűnös tevékenységük bármiféle bizonyítása nélkül tartanak fogva; felhívja a török hatóságokat, hogy mentsék fel Idil Eser, Özlem Dalkıran, Günal Kurşun, Veli Acu, Ali Gharavi, Peter Steudtner, İlknur Üstün, Şeyhmus Özbekli, Nejat Taştan és Nalan Erkem emberi jogi jogvédőket;

10.  kifejezi mély aggodalmát a vallásszabadság tiszteletben tartásának hiánya és a keresztényeket sújtó megkülönböztetés erősödése miatt; sajnálja, hogy a török kormánynak szándékában áll az úgynevezett „Ilısu-gát” megépítése a Tigris felső szakaszán, aminek következtében az eredetileg arámi keresztények által lakott Hasankeyf város víz alá kerül; elítéli 50 arámi templom, kolostor és temető elkobzását Mardinban; felhívja a Bizottságot, hogy e kérdésekben sürgősen vegye fel a kapcsolatot a török hatóságokkal;

11.  aggodalommal állapítja meg, hogy 2016 júliusa óta a bírák és ügyészek negyedét, a rendőri állomány tizedét, 110 000 közalkalmazottat és majd 5000 egyetemi oktatót elbocsátottak, ami akadályozza a közigazgatás, a mindennapi közszolgáltatások és az egyetemek működését;

12.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Törökország kormányának és parlamentjének.