Állásfoglalásra irányuló indítvány - B8-0158/2018Állásfoglalásra irányuló indítvány
B8-0158/2018

    ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a vállalati társadalmi felelősségvállalásról

    12.3.2018 - (2018/2633(RSP))

    benyújtva a Bizottság nyilatkozatát követően
    az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján

    Patrick Le Hyaric, Lola Sánchez Caldentey, Merja Kyllönen, Neoklis Sylikiotis, Takis Hadjigeorgiou, Marina Albiol Guzmán, Paloma López Bermejo, Barbara Spinelli, Younous Omarjee, Ángela Vallina a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

    Eljárás : 2018/2633(RSP)
    A dokumentum állapota a plenáris ülésen
    Válasszon egy dokumentumot :  
    B8-0158/2018
    Előterjesztett szövegek :
    B8-0158/2018
    Viták :
    Elfogadott szövegek :

    B8-0158/2018

    Az Európai Parlament állásfoglalása a vállalati társadalmi felelősségvállalásról

    (2018/2633(RSP))

    Az Európai Parlament,

    –  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), és különösen annak 6., 9., 151. és 152. cikkére, 153. cikkének (1) és (2) bekezdésére, 173. cikkére és 174. cikkére,

    –  tekintettel az EUMSZ a gazdasági, társadalmi és területi kohézió különösen az ipari átalakulás által érintett területeken való erősítéséről szóló 174. cikkére,

    –  tekintettel a felülvizsgált Európai Szociális Chartára,

    –  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 14., 27. és 30. cikkére,

    –  tekintettel „Az európai újraiparosítási politika szükségessége a közelmúltbeli Caterpillar- és Alstom-ügy fényében” című, 2016. október 5-i állásfoglalására[1],

    –  tekintettel az európai unióbeli szociális dömpingről szóló, 2016. szeptember 14-i állásfoglalására[2],

    –  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, különösen annak a gazdasági és szociális jogokról szóló 22., illetve a munkavállaláshoz való jogról szóló 23. cikkére,

    –  tekintettel a szociális jogok európai pilléréről szóló, 2017. január 19-i állásfoglalására[3],

    –  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 71. ülésszaka kapcsán a Tanácshoz intézett, 2016. július 7-i ajánlására[4],

    –  tekintettel az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló, 2014. november 25-i állásfoglalására[5],

    –  tekintettel a munkavállalók tájékoztatásáról és a velük folytatott konzultációról, a szerkezetátalakítás előrejelzéséről és kezeléséről szóló, a Bizottságnak címzett ajánlásokat tartalmazó, 2013. január 15-i állásfoglalására[6],

    –  tekintettel az acéliparról, valamint az Unióban tevékenykedő vállalatok szerkezetalakításáról, áttelepítéséről és bezárásáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

    –  tekintettel az OECD multinacionális vállalatok számára szóló iránymutatásaira,

    –  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) multinacionális vállalatokról és szociálpolitikáról szóló háromoldalú nyilatkozatára,

    –  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre,

    –  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

    A.  mivel egyre-másra zárnak be gyárak és bocsátanak el munkavállalókat az EU egészében, miközben a gazdasági növekedés visszaáll, és a részvények értéke a maximumon van; mivel még mindig előfordul, hogy az Unión belüli tevékenységeket olcsóbb munkaerőt biztosító országokba helyezik át (lásd Carrefour, Embraco, Kingfisher, Castorama, Brico Dépôt), és ehhez olykor még a munkahelyüket elvesztők aktív segítségét is igénybe veszik;

    B.  mivel a vállalatok szerkezetátalakítása – amelyet a részvényesek nyereségének maximalizálása ösztönöz – tömeges elbocsátásokhoz vezet, gyakran a már eleve gazdaságilag hátrányos helyzetben lévő régiókban, amelyre példa a Siemens azon döntése, hogy németországi és hollandiai gyárait bezárta, ami több mint 4400 munkahely elvesztését eredményezte, miközben e vállalatok támogatásokban és segélyekben részesülnek az érintett tagállamokban;

    C.  mivel a brazil multinacionális cég, az Embraco bejelentette, hogy bezárja az olaszországi Torinó közelében lévő telepét, és azt Szlovákiába költözteti át, ahol várakozása szerint állami támogatások és a strukturális alapok kifizetései révén jelentős gazdasági és adózási előnyökre tehet szert; mivel az Embraco nincs válságban, és 500 magasan képzett munkavállalót nem anyagi okokból bocsátanak el, és még el is várják tőlük, hogy betanítsák a szlovák munkavállalókat;

    D.  mivel a Kingfisher egyesült királyságbeli cég bejelentette, hogy számviteli osztályát Lengyelországba helyezi ki, és hogy franciaországi leányvállalataitól, a Castoramától és a Brico Dépôt-tól 446 munkavállalót bocsát el; mivel e francia munkavállalókat arra kérték fel, hogy mielőtt elbocsátják őket, tanítsák be lengyel utódaikat;

    E.  mivel a globalizáció új globális termelési értéklánc rendszereket vezetett be, ami az üzleti szereplők közötti versengés felerősödéséhez vezetett; mivel az ipari termékek tisztességes kereskedelmének tiszteletben kell tartania a munkavállalói jogokat, a környezetvédelmi szabályokat és az egyéb szociális és adózási normákat;

    F.  mivel a társadalmi, környezeti és adózási dömping nem fogadható el sem az EU-n belül, sem a külső partnerekkel folytatott kereskedelmi kapcsolatainkban;

    G.  mivel – amint arra a Carrefour is példa – az új fogyasztási modellek tömeges elbocsátásokhoz vezethetnek a kiskereskedelmi ágazatban vagy a szolgáltatások területén, csakúgy, mint a bankszektorban, ahol sok leépítést jelentettek be;

    H.  mivel a vállalati társadalmi felelősségvállalás azt jelenti, hogy a vállalatok felelősséget vállalnak a társadalomra gyakorolt hatásukért; mivel az európai vállalkozásoknak az európai vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó szabványokat kell alkalmazniuk a munka és a döntéshozatali folyamatok szervezése során;

    I.  mivel a szerkezetátalakítás által érintett vállalatok felelősek azért, hogy a társadalmi párbeszédet a szerkezetátalakítási folyamatok középpontjába helyezzék, és ezeknek a vállalatoknak társadalmilag felelősséget vállalva kell eljárniuk, mivel a tapasztalat azt mutatta, hogy a társadalmi és gazdasági szempontból fenntartható szerkezetátalakítás sosem érhető el megfelelő társadalmi párbeszéd nélkül, amelynek során különös figyelmet kell fordítani a munkavállalók tájékoztatására és a velük folytatott konzultációra, illetve bevonásukra;

    J.  mivel a szociális partnerekkel folytatott folyamatos, nyílt és őszinte párbeszéd továbbra is kulcsfontosságú a termelés és az átállások zökkenőmentességének biztosításához, a munkahelyi mentális és fizikai jólét problémáinak kezeléséhez, valamint a munkáltatókkal való új, a munkavállalók jogait tiszteletben tartó és javító munkakapcsolatok kialakításához;

    1.  őszinte szolidaritását fejezi ki azon munkavállalók iránt, akiknek munkahelyét bezárják és akiknek munkakörülményei emiatt megváltoznak, és arra szólít fel, hogy támogatásuk érdekében sürgősen hozzanak intézkedéseket;

    2.  helyteleníti a vállalatok szerkezetátalakítási terveinek kettős negatív hatását, nevezetesen a tömeges elbocsátásokat és a közpénzek pazarlását; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a szerkezetátalakítás esetére vezessenek be társadalmi kötelezettségeket a munkavállalók jogai tekintetében abban az esetben, ha a vállalatok állami források kedvezményezettjei, és határozottan elítéli azokat a bezárásokat és szerkezetátalakítási terveket, amelyek pusztán a tőkejövedelem maximalizálása érdekében munkavállalók ezreit teszik munkanélkülivé; úgy véli továbbá, hogy a vállalatokat kötelezni kellene arra, hogy az előző két évben kapott közvetlen és közvetett állami finanszírozást visszafizessék, ha más országba teszik át székhelyüket;

    3.  emlékeztet arra, hogy az EU strukturális alapjai nem használhatók fel olyan módon, hogy közvetlenül vagy közvetve támogassák a szolgáltatások vagy a termelés másik tagállamba történő áthelyezését;

    4.  helyteleníti azt a rövidtávú szemléletet, amely a részvényesek tőkehozamának és osztalékának nem fenntartható szintű maximalizálását helyezi előtérbe ahelyett, hogy újrabefektetne, és eleget tenne a munkavállalók és a helyi közösségek felé fennálló felelősségének;

    5.  elutasítja, hogy a munkavállalók között verseny jöjjön létre a munkavállalói jogokat illetően, vagy hogy a vállalatok versenyezzenek egymással szociális, környezetvédelmi és adóügyi kérdésekben, továbbá elítéli a szociális és gazdasági dömping valamennyi formáját;

    6.  a munkaügyi jogszabályok tagállami szintű végrehajtásának a munkaügyi felügyeletek révén történő javítására, valamint arra szólít fel, hogy hozzanak hathatós intézkedéseket a munkaügyi jogszabályok transznacionális munkavégzési formák keretében történő érvényesítésére, például úgy, hogy létrehoznak egy európai munkaügyi felügyeleti testületet;

    7.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozza ki a fizetésképtelenségi eljárások uniós keretét, amely nem csak a hitelezőket, hanem a munkavállalókat is a folyamat középpontjába helyezi, és minél több munkahely megőrzésére törekszik;

    8.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a versenypolitikára és az állami támogatásokra vonatkozó szabályokat a társadalmi és a regionális kohézió fenntartását, a munkaügyi és a környezetvédelmi normák javítását, illetve a közegészségügyi problémák kezelését célzó állami beavatkozás megkönnyítése érdekében;

    9.  emlékeztet arra, hogy a vállalatok elsődleges társadalmi kötelezettsége az adók megfizetése; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy átfogó módon terjesszék ki az országonkénti jelentéstételt, és szabjanak szigorúbb tájékoztatási kötelezettséget a vállalkozások számára a tevékenységek beszüntetése vagy a csőd egy adott tagállamban történő bejelentése tekintetében;

    10.  sürgeti a tagállamokat, hogy fizettessék vissza a vállalkozások számára nyújtott valamennyi támogatást – legyen szó adókedvezményekről, földár-csökkentésekről stb. –, amennyiben egy vállalat úgy dönt, hogy bezárja vagy áthelyezi telepét, és jogszabályok vagy kollektív szerződések révén gondoskodjanak a megfelelő szociális védelemről, munkakörülményekről és a tisztességes bérezésről, valamint az alaptalan elbocsátások elleni hatékony védelemről;

    11.  felszólít az alaptalan elbocsátásokra vonatkozó jogszabályok szigorítására és hatékonyabb végrehajtására; hangsúlyozza, hogy az olyan esetekben, amikor egy vállalat vagy cég gazdaságilag sikeres, és/vagy egyetlen motivációja a nyereség növelése, be kellene tiltani a gazdasági okokból indított tömeges elbocsátásokat;

    12.  felhívja a tagállamokat, hogy a tagállamok közötti bérverseny elkerülése érdekében – kellő figyelemmel a nemzeti jogszabályok és gyakorlatok betartására – nemzeti minimálbérek formájában állapítsanak meg bérminimumokat;

    13.  hangsúlyozza a vállalati társadalmi felelősségvállalás alapvető szerepét a fenntartható növekedés biztosításában az Európai Unióban és világszerte; sürgeti a Bizottságot, hogy fogadjon el a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló olyan új stratégiát, amely szigorúbb jelentéstételi és megfelelési követelményeket ír elő, és sürgeti a tagállamokat, hogy támogassák a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdítását;

    14.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kötelező eszközök révén kényszerítsék a vállalatokat, hogy internalizálják áthelyezési döntéseik társadalmi költségeit;

    15.  felhívja a Bizottságot, hogy az EU-ban működő vállalkozások és az Unión kívül működő uniós vállalkozások számára teremtsen egy új, mélyreható és átfogó európai keretet, amely magában foglalja a társadalmi, környezetvédelmi és helyi vállalati felelősségvállalási kötelezettségeket;

    16.  hangsúlyozza, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás uniós normáit nem lehet megvalósítani, ha egy vállalat máshová helyezi át termelését anélkül, hogy tekintetbe venné gazdasági döntéseinek társadalmi következményeit; arra szólít fel, hogy kötelező eszközök révén kényszerítsék a vállalatokat, hogy internalizálják áthelyezési döntéseik társadalmi költségeit;

    17.  rámutat arra, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak olyan új területekre kell kiterjednie, mint a munkaszervezés, az esélyegyenlőség és a társadalmi integráció, a megkülönböztetés elleni intézkedések, valamint az egész életen át tartó tanulás és a képzés fejlesztése; hangsúlyozza, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak ki kell terjednie például a munka minősége, a fizetések egyenlősége, a nemek közötti egyenlőség és a karrierkilátások, valamint az innovatív projektek előmozdítására annak érdekében, hogy segítséget nyújtson a fenntartható gazdaság irányába történő elmozdulásban;

    18.  emlékeztet arra, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap által nyújtott esetleges támogatás nem használható fel az elbocsátások megkönnyítésére, és ragaszkodik ahhoz, hogy az alapot a munkahelyek megtartásához használják fel;

    19.  felszólítja az EU-t és a tagállamokat annak biztosítására, hogy megfelelő finanszírozás álljon rendelkezésre az uniós iparágakban a kritikus átmeneti időszakokat megkönnyítő képzési és helyreállítási intézkedésekre, és ragaszkodik ahhoz, hogy az EGAA a munkahelyek megőrzése érdekében a gyárak munkavállalók általi kivásárláshoz, nem pedig azok bezárásához nyújtson segítséget;

    20.  sürgeti az EGAA átalakítását egy Európai Globalizációs Alkalmazkodási és Digitalizációs Alappá, amely előzetes képzést, átképzést és személyre szabott szolgáltatásokat kínál azoknak a munkavállalóknak, akik munkahelyük változása miatt elvesztették vagy elveszíthetik állásukat;

    21.  felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy európai szociális és környezeti fejlesztési alapot, amely a kötvénykibocsátásnak és az EKB hiteltámogatásának köszönhetően a termelési eszközök és a munkavállalói készségek európai szintű átalakításába fektet be annak érdekében, hogy felkarolja a termelés és a munka változásait és azokat a társadalmi és környezeti fejlődés forrásaivá tegye;

    22.  felhívja a Bizottságot, hogy vonja meg a strukturális alapokból származó juttatásokat, amennyiben valamely tagállam a szociális dömping nemzeti szintű engedélyezése vagy kiterjesztése céljából azt torzított és jogellenes módon használja fel;

    23.  kéri az Európai Uniótól és tagállamaitól a következőket:

    •  az indokolatlan elbocsátások elkerülésével és a meglévő magas szintű szakmai készségek optimalizálásával, valamint a részvényesek osztalékainak korlátozásával őrizzék meg a munkahelyeket;

    •  biztosítsák az átláthatóságot az európai leányvállalatoktól az egyesült államokbeli vagy adóparadicsomokban található anyavállalathoz utalt pénzek vonatkozásában;

    •  hozzanak szankciókat a vállalatokkal szemben, amennyiben azok nem hajlandók letenni szerkezetátalakítási terveikről;

    24.  nyomatékosan felhívja az EU-t és a tagállamait, hogy sürgessék a megállapodás létrejöttét az Egyesült Nemzetek Szervezete transznacionális társaságokról szóló kötelező erejű szerződéséről – amelyet jelenleg az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában tárgyalnak – annak érdekében, hogy megfelelően kezelhessék a transznacionális vállalatok visszaéléseit; ezzel összefüggésben kéri, hogy a gazdasági, szociális és kulturális jogokat építsék be e megállapodás hatókörébe;

    25.  hangsúlyozza a szociális partnerek egy olyan koherens ipari stratégia kidolgozásában betöltött szerepét, amelynek szociális dimenziót kell magában foglalnia annak biztosítására, hogy a jelenlegi ipari átalakulás ne áshassa alá a munkajogokat;

    26.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

    Utolsó frissítés: 2018. március 15.
    Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat