ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a védőoltásokkal szembeni bizalmatlanságról és az átoltottsági ráta európai csökkenéséről
16.4.2018 - (2017/2951(RSP))
az eljárási szabályzat 128. cikkének (5) bekezdése alapján
Joëlle Mélin az ENF képviselőcsoport nevében
B8-0195/2018
Az Európai Parlament állásfoglalására irányuló indítvány a védőoltásokkal szembeni bizalmatlanságról és az átoltottsági ráta európai csökkenéséről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 168. cikkére,
– tekintettel „A gyermekkori immunizációról: a gyermekkori immunizáció sikerei és kihívásai Európában és a további teendők” című, az uniós tagállamok egészségügyi miniszterei által elfogadott 2011. június 6-i tanácsi következtetésekre[1],
– tekintettel a védőoltásról mint hatékony közegészségügyi eszközről szóló, 2014. december 1-i tanácsi következtetésekre,
– tekintettel „Az egységes egészségügyi megközelítés szerinti európai cselekvési terv az antimikrobiális rezisztencia (AMR) leküzdése érdekében” című, 2017. június 29-i bizottsági közleményre (COM(2017)0339),
– tekintettel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) globális védőoltási cselekvési tervére, amelyet az Egészségügyi Világközgyűlés 194 tagállama 2012 májusában hagyott jóvá,
– tekintettel az Egészségügyi Világszervezet 68.6. számú állásfoglalására, amelyet az Egészségügyi Világközgyűlés 194 tagállama 2015. május 26-án fogadott el,
– tekintettel az Egészségügyi Világszervezet 2014. szeptember 18-án elfogadott, 2015–2020-as időszakra szóló európai védőoltási cselekvési tervére,
– tekintettel az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központnak (ECDC) az „Immunizációs információs rendszerek az EU-ban és az EGK-ban” című 2017. április 27-i technikai jelentésére,
– tekintettel az ECDC-nek „Az oltással megelőzhető betegségek és az immunizáció: alapvető kompetenciák” című 2017. június 14-i jelentésére,
– tekintettel az ENSZ Közgyűlésének keretében tartott magas szintű találkozón (New York, USA) tett, az antimikrobiális rezisztenciáról szóló 2016. szeptember 21-i politikai nyilatkozatra,
– tekintettel a Világbanknak a „Rezisztens fertőzések: fenyegetés gazdasági jövőnkre” című 2017. márciusi jelentésére,
– tekintettel a szezonális influenza elleni oltásról szóló 2009. december 22-i tanácsi ajánlásra[2];
– tekintettel az interkontinentális utazók egyre növekvő számára;
– tekintettel a védőoltásokkal szembeni bizalmatlanságról és az átoltottsági ráta európai csökkenéséről a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdésekre (O-000008/2018 – B8-0011/2018 and O-000009/2018 – B8-0012/2018),
– tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel bizonyos betegségekkel, például a tetanusszal, a gyermekbénulással, a bárányhimlővel és a tuberkulózissal szemben a preventív vakcináció technikája eddig kiváló eredményeket hozott és nem járt jelentős mellékhatásokkal sem európai, sem globális szinten, és nem merültek fel aggodalmak a minimális átoltottsági aránnyal kapcsolatban;
B. mivel Európában e betegségek rezisztens formái napjainkban kezdenek újra megjelenni, ami közvetlenül és bizonyítottan összefügg a nagy migrációs hullámokkal;
C. mivel az EU-ban hét év alatt a védőoltás révén megakadályozható betegségben való megbetegedések száma az influenzás eseteket nem számítva 215 000, azaz évente 30 000, tehát az európai népesség 0,0055%-a lett volna, ami a tudományos előny/kockázat arány szempontjából rendkívül alacsony[3],
D. mivel e betegségek 95%-át – amelyek közül néhány végzetes lehet és védőoltással megelőzhető – Európában lényegében csupán a higiéniai technikák révén felszámolták, például a kanyaró esetében;
E. mivel a világon még mindig 2,5 millióan halnak meg nem közvetlenül a vakcinázás elégtelensége, hanem a kizárólag nem megfelelő higiéniai viszonyok között terjedő bizonyos betegségek következtében;
F. mivel a 28 tagállam helyzete 2018. január 1-jén a vakcináció szempontjából rendkívül eltérő volt, és Európában tíz éve fordul elő oltóanyaghiány;
G. mivel ennek ellenére Európában vagy a világon nem tört ki olyan általános járvány, amely indokolná a védőoltás-pártiak pánikkeltő megnyilatkozásait;
H. mivel pontosan ezek a megrendezett, pánikkeltő beszédek minősíthetők valódi álhíreknek;
I. mivel mindezeken felül annak ellenére nem végeztek kísérleteket a többféle törzset tartalmazó polivalens vakcinákkal kapcsolatban, hogy jelenleg több uniós országban folyamatban van a polivalens vakcinák használatának kötelezővé tétele;
J. mivel nincs közvetlen összefüggés a vakcinák és az antimikrobiális szerekkel szembeni rezisztencia között; mivel az antimikrobiális rezisztenciát nem pusztán a védőoltások megfelelő alkalmazásával, hanem csak az antibiotikumok globális szintű helyes alkalmazása révén lehet legyőzni;
K. mivel az emberi jogok európai egyezményének 8. cikke szerint: „1. Mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák. 2. E jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott, olyan esetekben avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, avagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges.”;
1. kéri az EU külső határainál a migránsok alapos megvizsgálását annak megállapítása érdekében, hogy nem hordoznak-e esetleg rezisztens kórokozókat;
2. kéri, hogy ugyanezeket a vizsgálatokat minden tagállami határnál is végezzék el;
3. felszólítja az összes tagállamot, hogy indítsanak nagyszabású kísérletet a polivalens vakcinákra vonatkozóan, mielőtt azokat forgalomba hoznák és jogi úton kötelezővé tennék, hogy hasonlítsák össze ezek előny/kockázat arányát más preventív technikákéval;
4. felszólít, hogy a lehető legátláthatóbb módon tegyenek közzé minden információt az oltóanyag-előállító laboratóriumokkal rendelkező 24 tagállam által indított és jóváhagyott európai ajánlati felhívásokkal kapcsolatban;
5. kéri, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága magánélet tiszteletben tartásával kapcsolatos határozatának[4] való megfelelést extrapoláció útján terjesszék ki a kötelező védőoltásokra is;
6. felszólít arra, hogy a védőoltások rendjének megállapítása maradjon továbbra is a tagállamok hatáskörében;
7. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak, az Egészségügyi Világszervezetnek és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.