Állásfoglalásra irányuló indítvány - B8-0218/2018Állásfoglalásra irányuló indítvány
B8-0218/2018

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a migráns gyermekek védelméről

25.4.2018 - (2018/2666(RSP))

benyújtva a B8-0016/2018. számú szóbeli választ igénylő kérdéshez
benyújtva az eljárási szabályzat 128. cikkének (5) bekezdése alapján

Anna Maria Corazza Bildt, Roberta Metsola, Ivo Belet a PPE képviselőcsoport nevében
Caterina Chinnici, Enrique Guerrero Salom, Sylvie Guillaume, Tanja Fajon, Juan Fernando López Aguilar, Ana Gomes, Miltiadis Kyrkos, Christine Revault d’Allonnes Bonnefoy az S&D képviselőcsoport nevében
Cecilia Wikström, Nathalie Griesbeck, Hilde Vautmans, Sophia in ‘t Veld, Angelika Mlinar, Gérard Deprez az ALDE képviselőcsoport nevében
Jean Lambert a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Cornelia Ernst, Sofia Sakorafa, Stefan Eck, Merja Kyllönen, Eleonora Forenza, Nikolaos Chountis, Barbara Spinelli, Dimitrios Papadimoulis, Stelios Kouloglou a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
Laura Ferrara, Ignazio Corrao, Fabio Massimo Castaldo


Eljárás : 2018/2666(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B8-0218/2018
Előterjesztett szövegek :
B8-0218/2018
Elfogadott szövegek :

B8-0218/2018

Az Európai Parlament állásfoglalása a migráns gyermekek védelméről

(2018/2666(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a migráns gyermekek védelméről szóló, 2017. április 12-i bizottsági közleményre (COM(2017)0211),

–  tekintettel a migráns gyermekek védelméről szóló, 2017. június 8-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2016. szeptember 19-én elfogadott határozatra, a menekültekről és a migránsokról szóló New York-i nyilatkozatra[1],

–  tekintettel az utcára került gyermekek jogaival foglalkozó ENSZ-bizottság 21. számú (2017) általános észrevételének[2] 44. bekezdésére,

–  tekintettel „A gyermekjogok előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatások – Egyetlen gyermek sem hagyható figyelmen kívül” című, 2017. március 6-i dokumentumra,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 25. évfordulójáról szóló, 2014. november 27-i állásfoglalására[3],

–  tekintettel a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről szóló, 2014. december 17-i állásfoglalására[4],

–  tekintettel az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2017. szeptember 12-i állásfoglalására[5],

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának az A és S kontra Staatssecretaris van Veiligheid en Justitie (EU:C:2018:248), C-550/16. számú ügyben hozott 2018. április 12-i ítéletére[6],

–  tekintettel a migráns gyermekek védelméről a Bizottságnak feltett kérdésre (O-000031 – B8-0016/2018),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az UNICEF szerint körülbelül 5,4 millió migráns gyermek él Európában[7]; mivel az ENSZ menekültügyi főbiztosának (UNHCR) legfrissebb adatai szerint 2017-ben 32 039 gyermek érkezett Görögországba, Olaszországba, Spanyolországba és Bulgáriába; mivel 46%-uk kísérő nélküli vagy hozzátartozójától elszakított gyermek volt, a többi 54%-ot pedig szüleik vagy más gondozók kísérték; mivel 2016. szeptember 1-jéig a jelentések szerint 821 gyermeket tartottak fogva kilenc tagállamban; mivel a tagállamok többsége nem nyújt, de nem is gyűjt rendszeresen adatokat a fogva tartott migráns gyermekekről[8];

B.  mivel egy évvel a migráns gyermekek védelméről szóló 2017. április 12-i bizottsági közlemény megjelenése után a tagállamok még mindig kihívásokkal néznek szembe az abban megfogalmazott ajánlások végrehajtása tekintetében;

C.  mivel a megbízható információ hiánya, a hosszadalmas családegyesítési és gyámkinevezési eljárások, valamint a fogva tartásra, a visszaküldésre vagy áthelyezésre vonatkozó félelmek a gyermekek szökéséhez vezetnek, ami kiszolgáltatottá teszi őket az emberkereskedelemnek, az erőszaknak és a kizsákmányolásnak;

D.  mivel a fogadóhelyeken a gyermekvédelmi szolgáltatások és tevékenységek hiánya súlyos hatással van a gyermekek mentális egészségére;

E.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája és a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény kimondja, hogy a gyermekekkel kapcsolatos tevékenységekben az elsődleges szempontnak a gyermekek mindenek felett álló érdekének kell lennie;

F.  mivel közelmúltbeli összehasonlító kutatások[9] szerint a tagállamok eltérő ütemben integrálják a menedékkérő gyermekeket az iskolákba, és bizonyos esetekben a menedékjog iránti kérelem benyújtása után több mint három hónappal, ami különösen az idősebb gyermekek számára okoz problémákat;

G.  mivel a Menekültügyi Információs Adatbázis 2016. évi jelentése szerint gyakran problémás a menekültügyi eljáráshoz való hozzáférés, és további jelentős késedelmekhez vezethet[10];

H.  mivel néhány tagállam számára még mindig kihívást jelent az életkor meghatározása, és azon gyermekek védelme, akik nem kérnek menedéket;

I.  mivel a Nemzetközi Migrációs Szervezetnek (IOM) a szexuálisan kizsákmányolt migránsok érkezéséről szóló közelmúltbeli jelentése szerint a Nigériából a Földközi-tenger középső térségében húzódó útvonalán keresztül érkező lányok (akik száma 2014-ben 1454 volt, 2016-ra viszont 11 009-re emelkedett) mintegy 80%-a potenciális emberkereskedelem vagy szexuális kizsákmányolás áldozata; mivel a tagállamok nehézségekkel küszködnek az emberkereskedelem és a szexuális kizsákmányolás lány áldozatainak felismerése és támogatása terén;

J.  mivel a gyermekek hontalansága komoly emberi jogi kihívást jelent, és ennélfogva késlelteti a gyermekek státuszának meghatározását az Európai Unióban, megtagadva a gyermekektől az alapvető szolgáltatásokhoz és jogokhoz való hozzáférést;

1.  kiemeli, hogy migrációs vagy menekültstátuszuktól függetlenül minden gyermeket megillet elsősorban a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményben rögzített valamennyi jog;

2.  határozottan úgy véli, hogy a Bizottságnak segítséget kell nyújtania a tagállamok részére egy átfogó, jogokon alapuló megközelítés elfogadásában és megfelelő végrehajtásában a gyermekekhez kapcsolódó minden szakpolitikában;

3.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy mindegyik gyermek igényei és egyéb sajátos kiszolgáltatottságai alapján egyéni tervet kell kidolgozni számukra, figyelembe véve, hogy a gyermekek életminősége és jólléte korai integrációt és közösségi támogatói rendszert igényel, valamint esélyt arra, hogy kibontakoztathassák a bennük rejlő tehetséget; úgy véli, hogy az effajta megközelítés hatékonynak bizonyult a gyermekek eltűnésének megakadályozásában is;

4.  felhívja a tagállamokat, hogy a gyermekeket érintő minden döntés során alkalmazzák a gyermek mindenek felett álló érdekének elvét, a státuszuktól függetlenül;

5.  hangsúlyozza, hogy a gyermekeknek a védelemhez kapcsolódó jogait, eljárásait és lehetőségeit érintő minden szükséges információt gyermekbarát és a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő módon, általuk érthető nyelvezetben kell a gyermekek rendelkezésére bocsátani; felhívja az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalt, hogy segítsen a tagállamoknak a gyermekek tájékoztatására szolgáló befogadási anyag előállításában;

6.  sürgeti a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel a gyámok vagy ideiglenes gyámok kijelölésének eljárásait a kísérő nélküli gyermekek számára az érkezésük után;

7.  sürgeti a tagállamokat annak biztosítására, hogy minden gyermeknek legyen hozzáférése a gyermekvédelmi tisztviselőkhöz érkezésük után, többek között a fogadóállomásokon és a gyermekek elhelyezésére szolgáló létesítményekben, valamint a határátlépési pontokon;

8.  felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy mindenki, és különösen a kísérő nélküli gyermekek hozzáférjenek a méltó lakhatáshoz és egészségügyi ellátáshoz, és teljes mértékben hozzáférjenek a formális és inkluzív oktatáshoz, az adott ország gyermekeivel megegyező feltételekkel, a nyelvtanfolyamokhoz hasonló előkészítő intézkedéseket is beleértve, hogy elérjék a gyermekek integrációját a fogadó társadalomba a tagállam területén való jelenlétük teljes időtartama alatt;

9.  emlékeztet rá, hogy a kísérő nélküli gyermekeket a felnőttektől elkülönítve kell elhelyezni az erőszak és a szexuális zaklatás kockázatának elkerülése céljából;

10.  felszólít arra, hogy biztosítsanak elsőbbséget a Görögországban és Olaszországban még ott lévő, az Unió áthelyezési határozatának értelmében jogosult kísérő nélküli gyermekek áthelyezésének; felszólít arra, hogy alakítsanak ki struktúrákat a fogadó tagállamokból a gyermekek áthelyezésének folytatására, ha ez szolgálja legjobban az érdekeiket;

11.  elismeri, hogy a helyi és regionális hatóságot alapvető szerepet játszanak, mivel a korlátozott források ellenére ők állnak a migráns gyermekek fogadásának és integrálásának élén; felhívja a tagállamokat kapacitásépítésre és a megfelelő források kiosztására a migráns gyermekek, különösen a kísérő nélküli gyermekek fogadását illetően;

12.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő és folyamatos finanszírozást és támogatást a helyi és regionális hatóságoknak, és hogy biztosítsanak hozzáférést az európai támogatásokhoz, köztük a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alaphoz;

13.  sürgeti a tagállamokat, hogy további késedelem nélkül folytassák az összes folyamatban lévő családegyesítési eljárást;

14.  hangsúlyozza, hogy a gyermekeket nem szabad bevándorlási okokból fogva tartani, és felhívja a tagállamokat, hogy minden gyermeket és a gyermekes családokat őrizettel nem járó, közösségi jellegű szálláshelyeken helyezzenek el, amíg a kérelmüket feldolgozzák;

15.  úgy véli, hogy a Bizottságnak kötelezettségszegéi eljárást kell indítania azon tagállamok ellen, ahol a gyermekek és családjaik elhúzódó és szisztematikus menekültügyi őrizete folyik, hogy biztosítsa a gyermekek alapvető jogainak tiszteletben tartását;

16.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak sürgősen pszichológiai és pszichiátriai támogatásba és rehabilitációba kell beruházniuk a gyermekek mentális egészségi problémáinak megoldása céljából;

17.  kiemeli annak fontosságát, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekén alapuló, erőteljes azonosító és regisztrációs rendszert hozzanak létre, annak biztosítása érdekében, hogy a gyermekek belépjenek és bent maradjanak a nemzeti védelmi rendszerekben, az egész eljárás alatt gyermekközpontú megközelítéssel, teljes mértékben összhangban a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel;

18.  felhívja a tagállamokat az életkor meghatározására szolgáló eljárások bevált gyakorlatainak megosztására, hogy Unió-szerte magas szintű normákat hozzanak az életkor meghatározásának folyamatára; hangsúlyozza, hogy a gyermekek orvosi vizsgálatát kevésbé beavatkozó módon, a gyermek méltóságát tiszteletben tartva kell elvégezni;

19.  felhívja a tagállamokat továbbá, hogy fokozzák az erőfeszítéseiket és a határokon átnyúló együttműködést az igazságszolgáltatási és gyermekvédelmi hatóságok között annak érdekében, hogy megtalálják és védelemben részesítsék az eltűnt gyermekeket, biztosítva közben, hogy a gyermek mindenek felett álló érdeke első számú szempont;

20.  elítéli a gyermekkori hontalanság folyamatos és elterjedt jelenségét; felhívja az Uniót és tagállamait annak biztosítására, hogy a gyermekkori hontalansággal megfelelően foglalkozzanak a nemzeti jogszabályok, a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 7. cikkével teljes összhangban;

21.  elismeri a tagállamok és a Bizottság által az uniós gyámsági hálózat tekintetében elért haladást, és felhívja a tagállamokat annak támogatására;

22.  hangsúlyozza, hogy a gyermekekkel foglalkozó valamennyi félnek büntetlen előélettel kell rendelkeznie, különös tekintettel a gyermekekhez kapcsolódó bűncselekményekre vagy vétségekre; felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak folyamatos és megfelelő képzést a kísérő nélküli gyermekek jogairól és igényeiről, köztük az érvényben lévő gyermekvédelmi normákról;

23.  felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák az erőfeszítéseiket, többek között a határokon átnyúló együttműködés terén, az emberkereskedelem, a bántalmazás és a kizsákmányolás minden formája gyermek áldozatainak felismerésére, és hogy biztosítsanak egyenlő hozzáférést minden gyermek áldozat számára az áldozatokat támogató szolgáltatásokhoz; elismeri, hogy különös problémát jelent a lányok prostitúció céljából való kizsákmányolása;

24.  hangsúlyozza, hogy egy új biztonságos és jogszerű út lehetővé tenné az Unió és a tagállamok számára, hogy jobban foglalkozzanak a védelmi igényekkel, különösen a gyermekek tekintetében, és hogy aláássák a csempészek üzleti modelljét;

25.  felhívja a tagállamokat, hogy sürgősen fokozzák erőfeszítéseiket a szervezett bűnözés, köztük a gyermekcsempészet elleni együttes fellépésre, küzdjenek a büntetlenség ellen, és biztosítsák, hogy az ilyen bűncselekmények elkövetőit hamar bíróság elé állítsák, akár uniós, akár nem uniós állampolgárok;

26.  úgy véli, hogy a 2020 utáni költségvetésben elsőbbséget kell biztosítani a migráns gyermekek védelmének, a migráns gyermekek védelméről szóló 2017. évi bizottsági közlemény és a fenntartható fejlesztési célok, valamint a migráns hátterű személyek integrációját célzó uniós alapok használatát szabályozó bizottsági eszköztár szellemében;

27.  felhívja a tagállamokat, hogy növeljék a határokon átnyúló együttműködést, az információk megosztását, valamint a tagállamokon belül a különböző szolgálatok közötti koordinációt a hiányosságok megszüntetése érdekében, és annak biztosítására, hogy a gyermekvédelmi rendszerek megfelelőek és nem szétaprózottak;

28.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének.

 

Utolsó frissítés: 2018. április 27.
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat