Eljárás : 2018/2714(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0241/2018

Előterjesztett szövegek :

B8-0241/2018

Viták :

PV 29/05/2018 - 2
CRE 29/05/2018 - 2

Szavazatok :

PV 30/05/2018 - 13.10
CRE 30/05/2018 - 13.10
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :


ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 404kWORD 58k
25.5.2018
PE621.624v01-00
 
B8-0241/2018

benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről és a saját forrásokról  (2018/2714(RSP))


Younous Omarjee a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről és a saját forrásokról  (2018/2714(RSP))  
B8-0241/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 311., 312. és 323. cikkére,

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(1) és annak a 2017. június 20-i (EU, Euratom) 2017/1123 tanácsi rendelet(2) általi későbbi módosítására,

–  tekintettel az Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. és 171. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3),

–  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló, 2014. május 26-i 2014/335/EU, Euratom tanácsi határozatra(4),

–  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszerére vonatkozó végrehajtási intézkedésekről szóló, 2014. május 26-i 608/2014/EU, Euratom tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a tradicionális, a héa- és a GNI-alapú saját források rendelkezésre bocsátásának módszereiről és eljárásáról, valamint a készpénzigények teljesítését célzó intézkedésekről szóló, 2014. május 26-i 609/2014/EU, Euratom tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel „A 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatának előkészítése: a Parlament észrevételei a Bizottság javaslatát megelőzően” című, 2016. július 6-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a Bizottság 2017. június 28-i, az Európai Unió pénzügyeinek jövőjéről szóló vitaanyagára (COM(2017)0358),

–  tekintettel az Európai Unió pénzügyeinek jövőjére vonatkozó vitaanyagról szóló, 2017. október 24-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2015. szeptember 25-i, „Alakítsuk át világunkat: A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című 70/1. sz. határozatára,

–  tekintettel a Párizsi Megállapodás Európai Parlament és Tanács általi, 2016. október 4-i megerősítésére(9),

–  tekintettel a szociális jogok európai pilléréről szóló, 2017. január 19-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a „Szorosabb és megújított stratégiai partnerség az EU legkülső régióival” című, 2017. október 24-i bizottsági közleményre (COM(2017)0623),

–  tekintettel a „Igazságos és hatékony adórendszer az Európai Unióban a digitális egységes piac számára” című, 2017. szeptember 21-i bizottsági közleményre (COM(2015)0547),

–  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak jövőjéről szóló, 2007. március 29-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a „Befektetés a jövőbe: új többéves pénzügyi keret a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért” című, 2011. június 8-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel „A 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről folytatott tárgyalások: megszerzett tapasztalatok és a továbbvezető út” című, 2014. április 15-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló tanácsi határozat tervezetéről szóló, 2014. április 16-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló, 2014. december 17-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatának előkészítéséről szóló, 2016. július 6-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel „Az EU jövőbeni finanszírozása – a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport végleges jelentése és ajánlásai” című, 2016. decemberi jelentésre,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelemi Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság véleményeire (A8-0041/2018),

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére, a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményeire, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság módosítások formájában megfogalmazott álláspontjára, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Halászati Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményeire (A8-0048/2018),

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a tagállamokat 2007–2008-ban sújtó gazdasági és társadalmi válság még érezteti hatásait, és mivel a tagállamok között továbbra is társadalmi, gazdasági és területi egyenlőtlenségek és különbségek állnak fenn; mivel az uniós költségvetésnek elő kell mozdítania az állami beruházásokat a termelő és stratégiai ágazatok (ideértve azok korszerűsítését és fenntarthatóságát), a közszolgáltatások, a dolgozók jogait védő munkahelyek létrehozása, a szegénység, a társadalmi kirekesztés és az egyenlőtlenségek elleni küzdelem, a környezetvédelem támogatása, valamint az egyes országok és régiók lehetőségeinek teljes körű kihasználása és a szolidaritáson, az együttműködésen, a kölcsönös tiszteleten és a békén alapuló külkapcsolatokra való törekvés révén;

B.  mivel a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretről hamar bebizonyosodott, hogy nem tudja megfelelően kezelni a megállapított szükségleteket, különösen azokat, amelyek a rendkívül aránytalan adósságterhekből erednek, ami az aszimmetrikus politikák és az integrációs folyamat jellege miatt következett be és súlyosbodott, és amelyből egyes országok profitálnak, míg másokban súlyos gazdasági depressziót váltott ki; mivel az adósságterhet ürügyként használták fel a megszorítások kierőszakolására, amelyek pedig elmélyítették a válságot és aláaknázták az államok szociális funkcióját, akárcsak a népek és a munkavállalók jogait, és következésképpen fokozódó munkanélküliséghez, szegénységhez, komoly fizetéscsökkentésekhez, felemelt nyugdíjkorhatárhoz, illetve az oktatás, kultúra és egészségügy területén az állami kiadások csökkentéséhez vezettek; mivel a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretet egy sor kialakulóban lévő válság- és kihívás kezelésére hozták létre, mint például a rendkívül egyenlőtlen gazdasági fejlettség és adósságteher, a magas munkanélküliség, a csökkenő szociális és munkavállalói jogok, valamint a növekvő társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek, és nem sikerült az EU által jelenleg követett politikákkal való szakítás, és olyan politikák felé való elmozdulás – mind nemzeti, mind uniós szinten – amelyek erősítik a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy mindenki számára jólétet teremtsenek, megvalósítsák a javak méltányos elosztását, a fenntartható gazdasági növekedést, a teljes foglalkoztatást, a foglalkoztatási biztonságot és szociális védelmet, a minőség előírását, az egyetemes és ingyenes közszolgáltatásokat, az egészséges természeti környezetből fakadó környezetvédelmi jólétet, a beruházást az oktatásba és az infrastruktúrába, a méltóságteljes életet az idősek számára, valamint a megfizethető lakhatást, energiát és kommunikációt; mivel e célok elérése érdekében mind uniós, mind tagállami szinten holisztikus szakpolitikákra lenne szükség a szegénység, a társadalmi kirekesztés és a jövedelmet illető különbségek elleni, konkrétan az újraelosztási politikák és a munkahelyeket teremtő közberuházások révén zajló küzdelem érdekében;

C.  mivel az Unió többéves pénzügyi kerete tükrözi a gazdaságirányítási keret által bevezetett neoliberális és megszorításközpontú politikákat, amelyek kiszélesítették a tagállamokon belüli és a tagállamok közötti társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket, és növelték a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának kitett emberek számát; mivel a munkaerőpiac deregulációja és a regresszív adózási rendszerek hozzájárultak ahhoz, hogy a munka gyümölcsét a munkavállalók helyett a nagytőkések élvezzék, és hogy a jövedelem- és vagyonbeli különbségek növekedjenek; mivel a gazdaságirányítási keret megfosztotta a demokratikusan megválasztott kormányokat és nemzeti parlamenteket a választható politikai lehetőségektől, meggátolva az európai polgárokat demokratikus ellenőrzési joguk gyakorlásában és intézményesített megszorításokhoz vezetve; mivel az ilyen fajta európai integrációval szembeni egyre nagyobb ellenállás arra utal, hogy olyan integrációs folyamatra van sürgősen szükség, amely a társadalmi és demokratikus fejlődést, a nemzetközi kihívások tisztességes és békés megoldását és a világszerte történő kulturális párbeszédet szolgálja, és amelynek szilárd alapját az egyenlő jogokkal rendelkező országok együttműködése képezi;

D.  mivel az egyhangú döntéshozatalra vonatkozó szabályt fenn kell tartani, mivel ez garantálja, hogy a többéves pénzügyi keret valamennyi tagállam számára előnyös legyen, ne csak néhány számára; támogatja az új többéves pénzügyi keret autonóm és rugalmas igazgatási kapacitásának növelését minden tagállam esetében azáltal, hogy elutasítja a nagyobb fokú központosítást és a túlzott bürokráciát az alkalmazására vonatkozó közös szabályok tekintetében;

E.  mivel a Bizottság 2018. május 2-án terjesztette elő a „Modern költségvetés a polgárainak védelmet, biztonságot és lehetőségeket nyújtó Unió számára: A 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret” című javaslatcsomagját, beleértve a jövőbeli saját forrásokat, miközben az 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendelet értelmében a javaslatokat 2018. január 1. előtt kellett volna benyújtani; mivel e javaslat aláássa az uniós szolidaritás, a fenntartható növekedés és az integráció alapjaként kinyilvánított értékeket, nevezetesen a demokráciát és a részvételt, az egyenlőséget, a társadalmi igazságosságot, valamint a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartását; mivel a Bizottság által javasolt költségvetési lehetőségek nem tükrözik a fenntartható, minőségi és társadalmi szempontból kiegyensúlyozott növekedés ösztönzéséhez szükséges prioritásokat, és nem veszik figyelembe, hogy a tagállamok között szolidaritásra, gazdasági és társadalmi kohézióra van szükség;

F.  mivel a „Modern költségvetés a polgárainak védelmet, biztonságot és lehetőségeket nyújtó Unió számára: A 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret” című bizottsági javaslat, beleértve a jövőbeli saját forrásokat, nem foglalkozik az Unió rendkívül egyenlőtlen gazdasági fejlődésével és adósságterheivel, a magas munkanélküliséggel, a szociális és munkavállalói jogok csökkenésével, valamint a növekvő társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségekkel; mivel alapvető fontosságú az EU által jelenleg követett politikákkal való szakítás, és olyan politikák felé való elmozdulás – mind nemzeti, mind uniós szinten – amelyek erősítik a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy mindenki számára jólétet teremtsenek, megvalósítsák a javak méltányos elosztását, a fenntartható gazdasági növekedést, a teljes foglalkoztatást, a foglalkoztatási biztonságot és szociális védelmet, a minőség előírását, az egyetemes és ingyenes közszolgáltatásokat, az egészséges természeti környezetből fakadó környezetvédelmi jólétet, a beruházást az oktatásba és az infrastruktúrába, a méltóságteljes életet az idősek számára, valamint a megfizethető lakhatást, energiát és kommunikációt;

G.  mivel a Bizottság a „Modern költségvetés a polgárainak védelmet, biztonságot és lehetőségeket nyújtó Unió számára: A 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret” című javaslatcsomagja, beleértve a jövőbeli saját forrásokat, ragaszkodik a jelenlegi adóstruktúrák fenntartásához és támogatásához, amelyek inkább a nagy tőkéseket részesítik előnyben, semmint a munkaosztályt és az embereket; mivel a szigorú költségvetési fegyelemre irányuló intézkedések, illetve az adókijátszásból és az adókikerülésből adódó államháztartási bevételi hiány további nyomást gyakorolnak a tagállamok költségvetéseire, és aláássák az emberek és a munkavállalók érdekeit;

H.  mivel az éghajlati válság és a biológiai sokféleség csökkenése továbbra is fenyegeti a világ összes társadalmának stabilitását, egészségét és megélhetését, valamint az állatok jólétét; mivel a COP 21 ENSZ éghajlat-változási konferenciáján tett kötelezettségvállalásokat – bár a felszínen nagyra törőek – jelentősen meg kell erősíteni a helyes irány érdekében;

I.  mivel az európai migrációs politikák a tagállamok és a világ menekültügyi válsága által leginkább érintett országok – azaz a világ legszegényebb országai – közötti szolidaritás ösztönzése helyett kettős normákat teremtenek az északi és a déli országok állampolgárai között a migráció tekintetében, súlyosbítva a legszegényebb országok helyzetét, és egyre inkább rasszista és idegengyűlölő kritériumok jellemzik azokat;

Egy valóban progresszív társadalmi, békés, inkluzív, ökológiai és feminista Európáért

1.  emlékeztet arra, hogy az EU következő többéves pénzügyi keretét a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót, valamint a fenntartható mezőgazdaság támogatását magában foglaló stratégia részévé kell tenni, hogy valamennyi polgára számára előnyös legyen; úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek hozzá kell járulnia a környezetvédelmi szempontból megfelelő és szociálisan igazságosabb Európa megteremtéséhez; e tekintetben elutasítja a Bizottság által az új többéves pénzügyi keretre vonatkozóan 2018. május 2-án előterjesztett javaslatot, amely a kohéziós politika hanyatlását jelzi, és támogatja a polgárok aggályaitól távol álló „Európa-erődöt”;

2.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret céljairól és stratégiáiról még az előtt kell megállapodni, hogy azokhoz számadatokat rendelnének, és hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek és a Tanácsnak teljes körű tárgyalásokat kell folytatnia a többéves pénzügyi keret minden egyes kapcsolódó aspektusáról a számadatok hozzárendelését és a többéves pénzügyi keret teljes csomagjának végső kiigazítását megelőzően; emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 312. cikkének (5) bekezdésével és 324. cikkével összhangban a Parlamentnek megfelelően részt kell vennie a következő többéves pénzügyi keret tárgyalási folyamatában; felhívja a Bizottságot és az Európai Tanácsot, hogy jóhiszeműen folytassanak átlátható tárgyalásokat vele; hangsúlyozza, hogy ez az egyetlen parlament, amelynek beleszólása van a kiadási oldal tekintetében, de a bevételi oldalon nem, és ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy ezt a demokratikus rendellenességet korrigálni kell;

3.  elutasítja a kohéziós politika és a közös agrárpolitika (KAP) csökkentését; ezért folyamatos és fokozott támogatásra szólít fel a gazdagabb és szegényebb régiók közötti vagyoni szakadék, valamint a különböző társadalmi csoportok közötti jövedelemkülönbségek kezelését szolgáló célkitűzéshez a következő programozási időszak során;

4.  ellenzi az uniós költségvetés nominális vagy relatív csökkentését a következő többéves pénzügyi keretben; úgy véli, hogy az uniós költségvetés jelentős növelésére van szükség újraelosztó szerepének megerősítése céljából, ezáltal hozzájárulva a gazdasági és társadalmi kohézió elvének megvalósításához; úgy véli, hogy e növekedést a tagállamok bruttó nemzeti jövedelmük (GNI) alapján befizetett hozzájárulásának növelése révén kell elérni azon fő elv újraelosztás útján történő megerősítésével, miszerint a legmagasabb GNI-vel rendelkező tagállamoknak arányosan nagyobb hozzájárulást kell biztosítaniuk, a hatékony gazdasági és társadalmi kohézióhoz, és nem az Európai Unión belüli nagyobb egyenlőtlenségekhez járulva hozzá;

5.  védi az uniós költségvetési források megfelelő újraelosztásának szükségességét a tagállamok között, figyelembe véve azok gazdasági és társadalmi fejlettségi szintjeit; elutasítja az uniós költségvetési kiadások Bizottság általi fokozott központosítását, és támogatja az egyes országok igényeinek megfelelően nemzeti szinten kezelt források növelését;

6.  felszólít egy uniós szintű, erős és új társadalmi-ökológiai állami beruházási terv kidolgozására a társadalmi és környezeti feltételek igazságos átmenetéhez való hozzájárulás érdekében; úgy véli, hogy többek között a strukturális alapokat és az Európai Mezőgazdasági Garanciaalapot (EAFA) bele kell foglalni ebbe az új beruházási tervbe, hogy az olyan programok, mint a Horizont 2020 a kutatási, innovációs és technológiai változásokhoz legyenek igazítva annak érdekében, hogy a termelési modell fenntarthatóbbá váljon, és hogy a COSME garantálja, hogy a támogatás eljusson a nagy vállalatoktól független szociális gazdasághoz, tekintettel arra, hogy az összekapcsolt vállalatok keretében sok kkv a főbb vállalatok eszközei (leányvállalatok, alvállalkozók, franchise- vagy kiegészítő vállalatok);felszólít valamennyi, garanciaként vagy közpénzből való részleges hozzájárulásként használt uniós forrás egyértelmű meghatározására, mint például az Európai Stabilitási Mechanizmus esetében, amelyet felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy az új társadalmi-ökológiai állami beruházási terv alapvető pénzügyi eszközévé váljon a közvetlen állami beruházások megerősítése céljából;

Európai stratégiai beruházások

7.  úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret egyes konkrét felső határait jelentősen meg kell emelni, vagyis azokat, amelyek a többéves pénzügyi keretet azon uniós programok rugalmas és szervezett rendszerévé tehetik, amelyek célja kifejezetten a valódi gazdasági konvergencia hiányának kezelése, az egyenlőtlenségbeli különbségek csökkentése, a termelési modell megváltoztatásába való beruházások fokozása, az éghajlatváltozás jelentette kihívás kezelése, valamint az európai népek közötti együttműködés javítása;

8.  úgy véli, hogy az uniós költségvetés növekedése erősebb állami beruházásokat és a termelő ágazatok fokozott támogatását eredményezi, csökkenti az országok többszörös strukturális függőségeit, a munkavállalók jogait védő munkahelyeket és minőségi közszolgáltatásokat hoz létre, valamint az országok potenciáljának teljes körű kihasználásához vezet; hangsúlyozza, hogy az uniós alapok alkalmazásának feltételekhez való kötését el kell utasítani;

9.  sürgeti a Bizottságot, hogy ismerje el a brexit által a polgárok jogaira és gazdasági biztonságára gyakorolt káros hatást, és éljen a 2021–2027-es többéves pénzügyi keret nyújtotta lehetőséggel a lehetséges káros hatás kezelése érdekében, források rendelkezésre bocsátásával enyhítve a tagállamokra és a leginkább érintett régiókra gyakorolt hatást;

10.  úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretben el kell különíteni a szükséges forrásokat az EU legkülső régióiban a gazdasági, társadalmi és területi kohézió megteremtése, valamint az EUMSZ 349. cikk meghatározott (és teljes mértékben soha végre nem hajtott), e régiókra vonatkozó egyedi intézkedések végrehajtása érdekében, a Parlament „A kohézió és a fejlődés előmozdítása az Unió legkülső régióiban: Az EUMSZ 349. cikkének végrehajtása” című, 2017. július 6-i állásfoglalásában(17), valamint a Bizottság „Szorosabb és megújított stratégiai partnerség az EU legkülső régióival” című közleményében kifejtett célokkal és elvekkel összhangban; ragaszkodik ahhoz, hogy a legkülső régiók javát szolgáló programok vagy alapok esetében ne történjen csökkentés a következő többéves pénzügyi keretben, hanem épp ellenkezőleg, erősítsék meg azokat;

11.  úgy véli, hogy a 2020 utáni időszakban jelentős mértékben növelni kell a kohéziós politika részesedését az uniós költségvetésben, tekintettel arra, hogy a Kohéziós Alap és a strukturális alapok lényeges szerepet játszanak a tagállamok közötti és a tagállamokon belüli aszimmetriák leküzdésében;

12.  üdvözli a Bizottságnak a többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatában szereplő azon kötelezettségvállalását, hogy az alapvető fontosságú Európai Regionális Fejlesztési Alap a brexit után is elérhető marad Írország északi és déli része számára egyaránt; elismeri, hogy ez az Európai Unió nagypénteki megállapodás melletti elkötelezettségének jelentős bizonyítéka;

Gazdasági és monetáris ügyek

13.  úgy véli, hogy egyetértés van abban, hogy a többéves pénzügyi keretet meghaladták a tények; tudomásul veszi, hogy a többéves pénzügyi keret egyértelmű szerepet játszott a kiadások visszafogásában és féken tartásában, figyelembe véve volumenét és korlátozását az uniós költségvetés fejezetein belül annak hétéves időtartama alatt, illetve a mozgástér szűkösségét; úgy véli, hogy a kiadási korlátok, a költségvetési fejezetek közötti kisebb rugalmasság és a hiány tilalma hozzájárul ahhoz, hogy a többéves pénzügyi keretet prociklikus helyett anticiklikus gazdasági mechanizmussá tegye, amely – recesszió esetén – lehetővé tenné az uniós költségvetés számára az uniós gazdaság újraindítását és a kompenzálást a jóléti szakaszban; véleménye szerint a többéves pénzügyi keretnek mostantól kezdve anticiklikus szerepet kell játszania;

14.  határozottan bírálja a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret Bizottság általi átfogó irányítását; megállapítja, hogy egyértelműen elsőbbséget kaptak új prioritások a hagyományos, társadalmilag hasznos programokkal szemben, annak ellenére, hogy nincsenek részletes információk az európai költségvetés szerkezetátalakításáról és közvetlenül összehasonlítható adatokról; mély sajnálatát fejezi ki ama folytatódó tendencia miatt, hogy a támogatások helyett egyre nagyobb mértékben használnak fel pénzügyi eszközöket, annak ellenére, hogy közismert ezen eszközök elszámoltathatóságának és átláthatóságának hiánya;

15.  elutasítja a pénzügyi eszközöknek és a köz-magán társulásokba (PPP) történő befektetéseknek adott prioritást; úgy véli, hogy a jövőbeli többéves pénzügyi keretnek inkább az állami beruházások megerősítését kellene előmozdítania, támogatva a stratégiai termelő ágazatokat, azok korszerűsítését és fenntarthatóságát, a munkavállalók jogainak védelmét, a szegénység, a társadalmi kirekesztés és az egyenlőtlenségek elleni küzdelmet, a környezetvédelmet, valamint minden egyes ország és régió teljes potenciáljának kiaknázását;

16.  határozottan elutasítja, hogy a kohéziós politikát alárendeljék az uniós gazdasági kormányzás keretében kikényszerített strukturális reformoknak, mivel nem szabad pénzbüntető eszközként bevetni a kohéziós politikát olyankor, amikor a régiók vagy tagállamok elutasítják a dereguláció és a privatizálás politikáját;

17.  azon tagállamokat támogató programok kialakítására szólít fel, amelyek az euróból való kilépésről kívánnak tárgyalni, mivel az euróövezetben való részvétel fenntarthatatlanná és elviselhetetlenné vált számukra; véleménye szerint ezeknek a programoknak megfelelő kártérítést kell előirányozniuk a közös valutához való csatlakozás miatt elszenvedett társadalmi és gazdasági károkért;

Emberek, társadalmi kohézió és értékek

18.  úgy véli, hogy Európa felelőssége, hogy a jobb jövő kilátásait kínálja a fiatalabb nemzedék számára, amelynek viselnie kell majd az Unióban az elmúlt évtizedek folyamán követett gazdaságpolitikák káros következményeit; eltökélt szándéka, hogy jelentősen megerősítse kiemelt programját, az Erasmus+ programot, amelynek minden európai fiatal javát kell szolgálnia, és nem elsősorban azon diákok szűk körét, akik meg tudják fizetni a külföldi tartózkodást, mivel ez a program jelenleg nem tud eleget tenni a legszínvonalasabb jelentkezők részéről tanúsított rendkívül nagy érdeklődésnek, mivel a jelenlegi költségvetés rendkívül kis mértékben finanszírozza ezt a programot; javasolja, hogy a következő többéves pénzügyi keretben legalább háromszorozzák meg az Erasmus+ költségvetését, és e finanszírozást legalább fele részben a legkevésbé tehetős társadalmi osztályokból származó fiatalokra fordítsák;

19.  határozottan elutasítja az uniós alapok felhasználásának bármiféle makrogazdasági feltételekhez kötését; kiemeli a politikai jellegű feltételek kialakításában rejlő kockázatokat, és azokat is ugyanígy elutasítja;

20.  szorgalmazza az olyan programok finanszírozásának növelését, amelyek elősegítik a fiatalok jogokat biztosító foglalkoztatását és társadalmi befogadását, gondoskodva arról, hogy az uniós finanszírozás ne járuljon hozzá fizetetlen szakmai gyakorlatok létrehozásához és bizonytalan munkakörülmények kialakításához, illetve a határozatlan idejű munkahelyek ideiglenes munkahelyekkel vagy szakmai gyakorlatokkal való felváltásához;

Természeti erőforrások és környezet

21.  határozottan felszólít a mezőgazdasági és a halászati politika pénzügyi előirányzatainak növelésére, a földtulajdonosok javára átalakítva a támogatási modellt; hangsúlyozza, hogy ez egy, az élelmiszer-önrendelkezés, a helyi mezőgazdaság és szövetkezetek előmozdítására irányuló új politika kidolgozását jelenti, valamint elmozdulást egy olyan fenntarthatóbb mezőgazdasági modell felé, amely biztosítja a fogyasztók állami vállalatokon keresztüli élelmiszer-ellátását és megakadályozza a kistermelők nagy forgalmazói láncoknak való alárendelődését; úgy véli, hogy a halászati politikának figyelembe kell vennie az óceánok kimerülését, és önkorlátozást kell gyakorolnia a tengerek kiaknázása során;

Mezőgazdaság

22.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a közös agrárpolitika prioritásként kezelje a belső piacot, amely a jövedelmező árakat helyezi az agrárpolitika középpontjába, és amely a piacok és a termelés szabályozására szolgáló eszközöket hoz létre; elutasít minden olyan kísérletet, amelynek célja, hogy a KAP költségeit ismét nemzeti hatáskörbe vonja; hangsúlyozza, hogy a tisztességes termelői árak és a termelők stabil és tisztességes jövedelmének biztosítása érdekében szükség van a termelés és a piacok állami szabályozására irányuló mechanizmusokra;

23.  szorgalmazza, hogy ismét állítsák a középpontba a KAP egyik alapelvét, vagyis „a mezőgazdasági termelők megfelelő életszínvonalának” biztosítását, hogy le lehessen küzdeni a termelés fokozott koncentrációját, a mezőgazdasági kistermelők számának csökkenését, valamint a regionális aszimmetriák növekedését és a külföldi áruktól való függőséget, amely a legnagyobb uniós gazdaságoknak és a nagy agrárgazdaságoknak kedvez; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ez a jelenség veszélyezteti a globális jelentőséggel bíró mezőgazdasági és vidéki örökségeket, ugyanakkor a nagy agrárgazdaságok növelik az árréseiket és pusztító környezeti következményekkel járó globális élelmiszerrendszer-modelljüket alkalmazzák; hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági termelők központi szerepet töltenek be a mezőgazdasági és az élelmiszerpolitikában;

24.  úgy véli, hogy a KAP-nak megalakulása óta nem sikerült a négy alapelve közül az alábbit teljesítenie: „a mezőgazdaságban dolgozók számára biztosítani kell a megfelelő életszínvonalat”; úgy véli, hogy a közelgő reform során újból hangsúlyt kell fektetni erre a fő alapelvre, hogy szembe lehessen szállni a termelés fokozott koncentrációjával és a kisüzemi gazdálkodás csökkenésével, ami súlyosbítja a vidék elnéptelenedését; határozottan ellenzi az agrár-élelmiszeripari vállalkozásoknak az élelmiszer biztonsága, minősége és szuverenitása, az emberek és állatok egészsége, az állatok jóléte, illetve a környezet kárára gyakorolt piaci dominanciáját és tisztességtelen árképzését; hangsúlyozza a vidéki gazdaságokban tapasztalható egyenlőtlenségek elleni küzdelem fontosságát és a generációs megújulás megkönnyítését az agrárszektorban; felhívja a Bizottságot, hogy a KAP küszöbön álló reformja előtt a különböző gazdasági, társadalmi, környezeti, táplálkozási és egészségügyi kérdések és kihívások figyelembevételével helyezze az intenzív gazdálkodás és az extenzív monokultúrák által jellemzett jelenlegi KAP hangsúlyát a fenntartható mezőgazdasági és élelmiszer-politikára; ezért sajnálatát fejezi ki a mezőgazdasági költségvetés csökkentése miatt; mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy e csökkentések a létfontosságú vidékfejlesztési és agrár-környezetvédelmi kiadásokra irányulnak, s nem pedig a kevésbé célzott közvetlen kifizetésekre, úgy véli, hogy ezek az aránytalan csökkentések és az 1. pillérben a környezetvédelemre (az úgynevezett „zöldítésre”) elkülönített források megszüntetése azt mutatják, hogy a hangoztatott retorika ellenére általános elmozdulás tapasztalható az agrár-környezetvédelmi innovációtól az agrár-környezetvédelmi problémákat okozó magatartások hosszú távú beépítése felé; felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be olyan intézkedéseket, amelyek célja a nők szerepének növelése és a mezőgazdasági ágazatban; határozottan elítéli a nagyarányú földszerzéseket, és gyors fellépést követel a Bizottság és a tagállamok részéről; ismételten megerősíti, hogy a vízhez való hozzáférés egyetemes jog, melyet garantálni kell minden ember számára, és nem szabad privatizálni; felhívja a Bizottságot, hogy tiltsa meg a vetőmag szabadalmaztatásának valamennyi formáját annak érdekében, hogy megvédje a mezőgazdasági termelőket a vetőmagokat termesztő multinacionális vállalatok által okozott versenykényszertől, valamint védje meg a helyi fajtákat, illetve a genetikai és kulturális örökségünket; felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve tiltsa meg a GMO-k engedélyezését, termesztését és forgalmazását, valamint az új KAP keretében írja elő az integrált növényvédelem bevezetését a peszticidek használatának csökkentése érdekében;

Tengerpolitika

25.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Tengerügyi és Halászati​Alap (ETHA) finanszírozása csökken a Bizottság 2021–2027-es többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatában; sürgeti a Bizottságot, hogy részletesebb és összehasonlíthatóbb adatokat bocsásson rendelkezésre a nyújtott támogatás pontosabb értékelése és célirányosabb jövőbeni fellépések érdekében; sürgeti a Bizottságot, hogy ismerje el az ETHA jelentőségét, és gondoskodjon arról, hogy pénzügyileg megfelelően felkészült legyen a tengerparti közösségek és az érintettek elvárásainak kielégítése, javítsa a környezeti fenntarthatóságot és nézzen szembe a készletek kimerüléséből és a biológiai sokféleség csökkenéséből fakadó kihívásokkal;

26.  felszólít az ETHA megerősítésére, amely elsősorban a következőkre irányul: a kisüzemi és part menti halászat támogatása; a flottabiztonság, a munkakörülmények, az egészség és a higiénia javítása a fedélzeten; a jövőbeni halállományok biztosítása; az állami erőforrásokra vonatkozó ismeretek javítása; valamint hozzájárulás a tagállamok K+F intézményeinek tudományos és technikai kapacitásépítéséhez; védelmébe veszi a kompenzációs és támogatási rendszerek bevezetését, amelyek a halászok jövedelme tekintetében a halászati tevékenységek bizonytalanságát hivatottak ellensúlyozni; javasolja egy olyan program létrehozását, amely a legkülső régiók sajátos igényeihez és nehézségeihez igazodik, helyreállítja a POSEI-halászatokat és új POSEI közlekedési kapcsolatokat hoz létre;

Migráció

27.  úgy véli, hogy a migránsok és a menekültek befogadásával járó kihívásokhoz kapcsolódó humanitárius vészhelyzet másfajta politikát tesz szükségessé, amely az egyének védelmére, az alapvető jogokhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférésre, a humanitárius segítségnyújtásra és a mentési műveletekre összpontosít; e tekintetben mély aggodalmát fejezi ki a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (AMIF) Európai Szociális Alapba (ESZA) történő beemelésére szánt összeg átcsoportosítása miatt;

28.  ellenzi a Frontex pénzeszközeinek növelését, különösen amiatt, hogy az ügynökség részt vesz a visszaküldési politikában, illetve határellenőrzést és biztonsági intézkedéseket végez; javasolja e források átcsoportosítását egy olyan ügynökség számára, amelynek egyedüli feladata a humanitárius segítségnyújtás, illetve kutatási és mentési műveletek lebonyolítása;

29.  megismétli azon meggyőződését, hogy a migránsok és a menedékkérők befogadására és beilleszkedésére irányuló uniós finanszírozást jelentősen meg kell növelni, elmozdulva a jelenlegi határellenőrzési és egyéb költséges biztonsági intézkedésektől, például az őrizetbe vételtől és a nagyszabású határellenőrzési informatikai rendszerektől, amelyek nem bizonyultak hatékonynak és gyakran megsértik a migránsok jogait; felszólítja a Bizottságot, hogy a 2016. évi költségvetéshez javasolt LIBE-véleménynek megfelelően különítsen el további forrásokat konkrét intézkedésekhez, elsősorban a migránsok és a menedékkérők befogadására és beilleszkedésére irányuló intézkedéseket önkéntesen vállaló tagállamok számára;

30.  úgy véli, hogy az uniós migrációs alapok pozitív hatása azokon a nemzeti és uniós szintű folyamatokon nyugszik, melyek célja az átláthatóság, a hatékony nyomon követés és az elszámoltathatóság biztosítása; hangsúlyozza, hogy folyamatos – és nem csak utólagos – nyomon követési és értékelési mechanizmusokat kell bevezetni, amelyek biztosítják a kiadások hatékonyságát és értékelik, hogy az EU elérte-e szakpolitikai célkitűzéseit; felszólítja ezért a Bizottságot annak biztosítására, hogy szakpolitikák és projektek szintjén határozzák meg az elvégzett tevékenységeken alapuló eredménymutatókat és mérhető célokat; összehasonlítható és időben állandó minőségi és mennyiségi mutatók kialakítását szorgalmazza, hogy mérni lehessen az uniós források hatását és a célkitűzéseik elérését; hangsúlyozza, hogy a számszerű adatokat szisztematikusan kell gyűjteni; úgy véli, hogy az Európai Számvevőszéknek az egész költségvetési ciklus alatt figyelemmel kell kísérnie a projekteket, és nem csak a projektek végén;

31.  úgy véli, hogy az illetékes hatóságoknak nagyobb átláthatóságot kell biztosítaniuk a pályázati eljárás során, illetve hogy a pályázati felhívásokat széles körben kell terjeszteni és könnyen hozzáférhetővé kell tenni; javasolja, hogy a helyi és regionális műszaki testületek aktív szerepet játszhassanak tagállami szinten e terjesztésben, valamint nyújtsanak támogatást a pályázati folyamatban; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak a következő információkat kell évente közzétennie a kiválasztott projektek és programok tekintetében: az összes támogatott projekt neve és jellege (elkerülve az olyan általános címeket, amelyek nem tükrözik a tényleges tartalmat, például „kapacitásépítés”); a finanszírozás éve; a projekt időtartama; az EU hozzájárulásának összege és az általa kezelt politikai prioritás; a pályázati felhívásra jelentkezők teljes száma; az értékelési kritériumok; valamint a ki nem osztott uniós hozzájárulás fennmaradó összege;

32.  kéri, hogy ne kössék – például visszafogadási záradékokban – az uniós fejlesztési alapokat és a humanitárius segítségnyújtást a partnerországoknak a bevándorlás ellenőrzésében való együttműködési kapacitásához és/vagy hajlandóságához; ragaszkodik ahhoz, hogy ne támogassanak olyan projekteket, amelyek ellentétesek a migránsok alapvető jogaival és legitimálják a diktatórikus rendszereket;

33.  úgy véli, hogy a civil társadalom – beleértve a nem kormányzati szervezeteket is – jelentős szerepet játszik a migránsok jogainak védelmében, előmozdításában és végrehajtásában; hangsúlyozza, hogy támogatást kell biztosítani az ilyen nem kormányzati szervezeteknek megfigyelő szervezetként, illetve az alapjogok előmozdítóiként, közvetlen szolgáltatóként és új eszközöket kifejlesztő innovátorként és a különböző érdekelt felek kapacitásainak fejlesztésében betöltött szerepükben; ezért kéri, hogy alakítsanak ki a civil társadalmi szervezetek számára olyan hatékony partnerségi elveket, amelyek nemzeti és uniós szinten egyaránt garantálják megkérdezésüket a finanszírozás előkészítésében, tervezésében, nyomon követésében, végrehajtásában és értékelésében; rámutat arra, hogy ezeket az elveket kötelezővé kell tenni;

34.  úgy véli, hogy a migránsok és a menedékkérők befogadására és beilleszkedésére használt pénzeszközöket mentesíteni kell a Stabilitási és Növekedési Paktumban rögzített uniós deficitszabályok alól;

Biztonság és védelem

35.  elutasítja egy európai védelmi unió létrehozását és az állandó strukturált együttműködés (PESCO) aktiválását, amely sérti a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) és a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) konszenzusra vonatkozó elvét, egy uniós hadsereg kialakításához, továbbá több konfliktussal jellemzett és kevésbé békés helyzethez vezetve; ellenzi ennélfogva a tagállamok védelmi és biztonsági költségvetésének növelését; kitart amellett, hogy az Unió és a tagállamok a békéért, a konfliktusok diplomatikus és békés rendezéséért dolgozzanak, többek között közvetítési kezdeményezéseken keresztül, valamint a leszerelésért, a demobilizációs és a reintegrációs programokért, összhangban az Egyesült Nemzetek Alapokmányával; támogatja az atomsorompó-szerződést és a nukleáris leszerelést;

36.  határozottan elutasítja az Európai Védelmi Alap és az európai védelmi ipari fejlesztési program (EDIDP) létrehozását, valamint egy új V. fejezet („Biztonság és védelem”) kialakítását, amelyből az Európai Védelmi Alapot 2020 után finanszírozni fogják;
emlékeztet arra, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 41. cikkének (2) bekezdésével összhangban katonai vagy védelmi vonatkozású műveletekből eredő kiadások nem terhelhetik az Unió költségvetését; elítéli és mélységesen sajnálja az Unió militarizálódásának példátlan gyorsaságát; sürgeti a leszerelést, beleértve a nukleáris leszerelést, a csapatok lefegyverzését és a külső katonai beavatkozások befejezését; sürgeti a NATO feloszlatását; emlékeztet rá, hogy a béke előmozdításának legjobb módja a szegénység felszámolására, a humanitárius segítségnyújtásra és a fenntartható és méltányos gazdasági és társadalmi fejlődésre irányuló intézkedések támogatása; kijelenti, hogy a külső együttműködésnek a nemzetközi szolidaritás elvén és az egyes országok béke és fejlődés iránti vágyának teljes mértékű tiszteletben tartásán kell alapulnia;

Válságelhárítás

37.  kiemeli az Európai Unió Szolidaritási Alapjának (EUSZA) jelentőségét a súlyos természeti katasztrófákra való reagálásban, és tudomásul veszi az EUSZA kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatainak javasolt növelését; felhívja a Bizottságot, hogy felügyelje az alap további növelését, továbbá a vonatkozó szabályok kiigazítását kéri az alap rugalmasabb és pontosabb mozgósításának lehetővé tétele érdekében, amely jelentős hatással járó katasztrófák szélesebb körére terjed ki, és csökkenti a katasztrófa és a támogatás rendelkezésre bocsátása közötti időt;

Külső fellépések

38.  ellenzi a Bizottság azon javaslatát, hogy szinte az összes meglévő külső eszközt egyetlen eszközbe (az úgynevezett szomszédsági, fejlesztési és nemzetközi együttműködési eszközbe (NDICI)) egyesítsék, mivel ez tovább korlátozza és veszélyezteti a demokratikus felügyeletet, a pénzeszközök és a kiadások nyomon követhetőségét, valamint a parlamenti ellenőrzést;

39.  úgy véli, hogy a fejlődő országokat célzó jelenlegi uniós alapoknak olyan eszközökként kell szolgálniuk, amelyek a fejlődéshez és a népek közötti szolidaritáshoz, s nem pedig a transznacionális vállalatok gazdasági és pénzügyi érdekeinek vagy az uniós nagyhatalmak politikai érdekeinek előmozdításához és védelméhez járulnak hozzá;

Igazgatás

40.  aggodalmát fejezi ki a jelenlegi emberi erőforrás-politikával kapcsolatban, szem előtt tartva, hogy az uniós intézményekben növekednek a kihívások és a munkateher; megjegyzi, hogy nincs elég tolmács és fordító, ami problémát jelent a többnyelvűség elvének megőrzése és védelme terén, illetve a különböző országok küldöttségeinek munkája során; elutasítja az emberi erőforrások további csökkentését;

Egyéb kérdések

41.  megismétli azon meggyőződését, hogy a pénzügyi programozásnak a Parlament és a Bizottság megbízatásával való összehangolása fellendítené a demokratikus felelősségvállalást, elszámoltathatóságot és legitimitást; üdvözli az 5+5-ös modellt – amelynek félidejében felülvizsgálati folyamatra kerül sor –, amennyiben azt a gazdasági ciklushoz igazítják; megjegyzi, hogy a többéves pénzügyi keretet eddig hétéves ciklusokra osztották, és egy új 5+5-ös modell biztosítani tudná a Parlament általi politikai ellenőrzést az egyes parlamenti ciklusokban; rámutat arra, hogy ez a modell nagyobb rugalmasságot biztosítana a programok irányításának módosításához, figyelembe véve, hogy a gazdasági ciklusok már rövidebbek, mint a múltban, és lehetőséget teremtenek arra, hogy recesszió idején expanzív, gazdasági fellendülés idején pedig visszafogottabb többéves pénzügyi keret mellett lehessen dönteni, a hosszú távú programok nagyfokú stabilitásának elveszítése nélkül, amelyek folytatódhatnának a tízéves időszakon keresztül;

Saját források

42.  úgy véli, hogy a multinacionális vállalatok és a leggazdagabb emberek által elkövetett korrupció és adócsalás elleni hatékony küzdelem révén az Európai Bizottság becslése szerint évi ezer milliárd eurót kitevő összeget lehetne visszaadni a tagállamok nemzeti költségvetésének, és hogy ezen a téren ténylegesen szükség van az Európai Unió fellépésére; hangsúlyozza, hogy sürgősen fel kell állítani egy európai hatóságot, amely az adókikerülés és az adócsalás elleni küzdelem tekintetében rendelkezik hatáskörrel;

43.  úgy véli, hogy csak úgy lehet megvalósítani egy méltányosabb és progresszívebb Európát, ha a polgárok szolidaritással, kohézióval, menedékjoggal, környezetvédelemmel és biológiai sokféleséggel, a gazdaság és az energia környezetbaráttá tételével, a kutatás és az oktatás támogatásával, valamint a társadalmi fejlődéssel kapcsolatos elvárásaihoz közelítve alakul át az EU; úgy véli, hogy csak a legnagyobb vagyonok, a pénzügyi tranzakciók és a legszennyezőbb iparágak megadóztatásából származó, valóban saját forrásokon alapuló bevételi rendszer tenné lehetővé teheti az Unió fellépéseinek megfelelő finanszírozását ezeken a területeken;

44.  e tekintetben szorgalmazza a pénzügyi szektorra és a nagy digitális multinacionális vállalatokra kivetett adók, egy közös társaságiadó-alap, valamint egy határátlépési CO2-adó bevezetését egy autonóm, méltányosabb, átláthatóbb, egyszerűbb és igazságosabb pénzügyi rendszer elérése érdekében, amely jobban érthető a polgárok számára, és világosabbá teszi az uniós költségvetéshez való hozzájárulását;

45.  emlékeztet annak lehetőségére, hogy olyan, egymás között összehangolt adózási intézkedéseket hajtsanak végre a tagállamok, amely a nagytőkét terheli, és az emberek, a munkavállalók és az országok javát szolgálja; elutasítja egy „európai adópolitika” kidolgozását;

°

°  °

46.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az érintett egyéb intézményeknek és szerveknek.

 

 

 

 

(1)

HL L 347., 2013.12.20., 884. o.

(2)

HL L 163., 2017.10.31., 1 o.

(3)

HL C 373., 2013.12.20., 1. o.

(4)

HL L 168., 2014.6.7., 105. o.

(5)

HL L 168., 2014.6.7., 29. o.

(6)

HL L 168., 2014.6.7., 39. o.

(7)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0309

(8)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0401

(9)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0363

(10)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0010

(11)

HL C 27E., 2008.1.31., 214. o.

(12)

HL C 380E., 2012.12.11., 89. o.

(13)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0378

(14)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0432

(15)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0097

(16)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0309

(17)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0316

Utolsó frissítés: 2018. május 29.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat