ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a humanitárius segítségnyújtás bűncselekménynek történő minősítésének megelőzésérére vonatkozóan a tagállamoknak szóló iránymutatásokról
29.6.2018 - (2018/2769(RSP))
az eljárási szabályzat 128. cikkének (5) bekezdése alapján
Claude Moraes az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében
B8-0314/2018
Az Európai Parlament állásfoglalása a humanitárius segítségnyújtás bűncselekménynek történő minősítésének megelőzésérére vonatkozóan a tagállamoknak szóló iránymutatásokról
Az Európai Parlament,
– tekintettel a jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás meghatározásáról szóló, 2002. november 28- i 2002/90/EK tanácsi irányelvre („segítségnyújtási irányelv”)[1],
– tekintettel a Tanácsnak a jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás elleni küzdelem büntetőjogi keretének megerősítéséről szóló, 2002. november 28-i kerethatározatára („kerethatározat”)[2],
– tekintettel a migránscsempészet elleni uniós cselekvési tervet (2015–2020) létrehozó, 2015. május 27-i bizottsági közleményre (COM(2015)0285),
– tekintettel „A jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás elleni uniós jogi keret REFIT-értékelése: a segítségnyújtási csomag” című, 2017. március 22-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (2002/90/EK irányelv és 2002/946/IB kerethatározat) (SWD(2017)0117),
– tekintettel az ENSZ biztonságos, rendezett és szabályos migrációról, illetve menekültekről szóló globális megállapodásai terén elért haladásról szóló, 2018. április 18-i állásfoglalására[3],
– tekintettel a „Megfelel a célnak? A jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás meghatározásáról szóló irányelv és az irreguláris migránsoknak nyújtott humanitárius segítség kriminalizálása” című tanulmányra, amelyet a Belső Politikák Főigazgatósága adott ki 2016-ban,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége rendezetlen jogállású migránsok és a velük kapcsolatba lépő személyek kriminalizálásáról szóló, 2014-ben kiadott tanulmányára,
– tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosa által 2010. február 4-én kiadott, „A migráció kriminalizálása Európában: emberi jogi következmények” című vitaanyagra,
– tekintettel a migránsok szárazföldön, légi úton és tengeren történő csempészete elleni fellépésről szóló, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezményt kiegészítő jegyzőkönyvre, amely az ENSZ Közgyűlésének 55. ülésszakán a 2000. november 15-i 55/25. határozattal került elfogadásra,
– tekintettel az ENSZ migránsok emberi jogaival foglalkozó különleges előadójának 2013. április 24-én közzétett, „Regionális tanulmány: Az Európai Unió külső határainak igazgatása és annak a migránsok emberi jogaira való hatása” című jelentésére,
– tekintettel a humanitárius segítségnyújtás bűncselekménynek történő minősítésének megelőzésérére vonatkozóan a tagállamoknak szóló iránymutatásokról szóló, a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000065/2018 – B8-0034/2018),
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság állásfoglalási indítványára,
– tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a migránscsempészet elleni uniós cselekvési tervben (2015–2020) a Bizottság hangsúlyozta, hogy biztosítani kell, hogy „megfelelő büntetőjogi szankciók álljanak rendelkezésre, egyidejűleg elkerülve annak veszélyét, hogy a bajba jutott migránsok számára humanitárius segítségnyújtást biztosítókat bűnözőnek tekintsék”, továbbá javítani kell a segítségnyújtási irányelvből és az azt kísérő kerethatározatból álló uniós segítségnyújtási csomagot;
B. mivel a segítségnyújtási irányelv 1. cikkének (2) bekezdése nem kötelező erejű humanitárius segítségnyújtási kivételt határoz meg, lehetőséget nyújtva a tagállamoknak arra, hogy a segítségnyújtást ne kriminializálják, amikor az humanitárius természetű;
C. mivel az ENSZ biztonságos, rendezett és szabályos migrációról, illetve menekültekről szóló globális megállapodásai terén elért előrelépésekről szóló, 2018. április 18-i állásfoglalásában a Parlament felszólított a humanitárius segítségnyújtás kriminalizálásának mellőzésére, a bajba jutottak megsegítésére irányuló kutatási és mentési kapacitások növelésére, nagyobb kapacitások rendelkezésre bocsátására valamennyi állam által, valamint a tengeri és szárazföldi mentési műveleteket végző magánszereplők és nem kormányzati szervezetek által nyújtott segítség elismerésére;
D. mivel a segítségnyújtási csomag REFIT-értékeléséről szóló bizottsági szolgálati munkadokumentumban a Bizottság kiemelte, hogy az ismeretek és bevált gyakorlatok ügyészek, bűnüldöző szervek és civil társadalom közötti megosztásának előmozdítása hozzájárulhatna a jelenlegi helyzet javításához és a ténylegesen humanitárius segítségnyújtás kriminalizálásának megelőzéséhez;
E. mivel a segítségnyújtási irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja nem írja elő a tagállamok számára, hogy tartózkodjanak a jogellenes tartózkodás elősegítésének büntetésétől, amennyiben az nem anyagi haszonszerzés céljából történik, és mivel a segítségnyújtási határozat nem tartalmaz olyan kötelező rendelkezéseket, amelyek akadályozzák a humanitárius célból vagy vészhelyzetekben végzett tevékenységek büntetését;
1. emlékeztet, hogy a segítségnyújtási irányelv és a kapcsolódó kerethatározat értelmében a tagállamok kötelesek olyan jogszabályokat végrehajtani, amelyek büntetőjogi szankciókat vezetnek be a jogellenes be- és átutazás, valamint a jogellenes tartózkodás elősegítése ellen;
2. aggodalmát fejezi ki a segítségnyújtási csomag migránsoknak humanitárius segítséget nyújtó polgárokra és a fogadó társadalom egészének társadalmi kohéziójára gyakorolt nem szándékolt következményei miatt;
3. hangsúlyozza, hogy az ENSZ csempészet elleni jegyzőkönyve értelmében a humanitárius segítségnyújtást nem szabad büntetni;
4. rámutat, hogy a humanitárius segítségnyújtásban részt vevők támogatják az állami hatóságokat az efféle segítségnyújtás rászorulóknak való biztosításában, és folyamatos operatív együttműködésre és koordinációra szólít fel a humanitárius segítséget nyújtók és az illetékes hatóságok között az alkalmazandó jogi kerettel összhangban;
5. sajnálja, hogy a segítségnyújtási irányelvben rögzített humanitárius segítségnyújtási kivételt a tagállamok csak nagyon korlátozott mértékben ültették át, és megjegyzi, hogy a kivételt a büntetőeljárás alá vonás megakadályozásaként kellene alkalmazni, annak biztosítása érdekében, hogy nem vonnak büntetőeljárás alá a migránsokat humanitárius okokból segítő egyéneket és civil szervezeteket;
6. felhívja a tagállamokat, hogy ültessék át a segítségnyújtási irányelvben rögzített humanitárius segítségnyújtási kivételt, és hozzanak létre megfelelő rendszereket a segítségnyújtási csomag végrehajtásának és eredményes gyakorlati alkalmazásának ellenőrzésére, évente összegyűjtve és rögzítve az arra vonatkozó információkat, hogy hány embert tartóztatnak le a határon vagy belföldön való segítségnyújtásért, a megindított bírósági eljárások számát, azt, hogy hány embert ítéltek el, valamint arra vonatkozó információkat, hogy az ítéleteket hogyan hozzák, és milyen okokból szüntetnek meg vizsgálatot;
7. sürgeti a Bizottságot, hogy a jelenlegi acquis tiszta és egységes értelmezésének biztosítása érdekében fogadjon el iránymutatásokat a tagállamok számára, meghatározva, hogy a segítségnyújtás mely formáját nem szabad büntetni, beleértve a segítségnyújtási irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontját és 1. cikke (2) bekezdését, és hangsúlyozza, hogy az egyértelmű feltételek nagyobb következetességet biztosítanak a segítségnyújtás büntetőjogi szabályozásában szerte a tagállamokban, és korlátozzák az indokolatlan kriminalizálást;
8. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
- [1] HL L 328., 2002.12.5., 17. o.
- [2] HL L 328., 2002.12.5., 1. o.
- [3] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0118.