ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a Venezuelában és annak határain kialakult migrációs válságról és humanitárius helyzetről
2.7.2018 - (2018/2770(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Beatriz Becerra Basterrechea, Petras Auštrevičius, Izaskun Bilbao Barandica, Dita Charanzová, Gérard Deprez, Martina Dlabajová, María Teresa Giménez Barbat, Charles Goerens, Marian Harkin, Nadja Hirsch, Ivan Jakovčić, Patricia Lalonde, Louis Michel, Ulrike Müller, Javier Nart, Urmas Paet, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Jozo Radoš, Frédérique Ries, Robert Rochefort, Marietje Schaake, Jasenko Selimovic, Pavel Telička, Ramon Tremosa i Balcells, Ivo Vajgl, Johannes Cornelis van Baalen, Hilde Vautmans, Cecilia Wikström az ALDE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0315/2018
B8-0319
Az Európai Parlament állásfoglalása a migrációs válságról és a humanitárius helyzetről Venezuelában és annak határain
Az Európai Parlament,
– tekintettel a venezuelai helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a venezuelai helyzetről szóló 2014. február 27-i[1], a venezuelai demokratikus ellenzék üldöztetéséről szóló 2014. december 18-i[2], a venezuelai helyzetről szóló 2015. március 12-i[3], a venezuelai helyzetről szóló 2016. június 8-i[4], a venezuelai helyzetről szóló 2017. április 27-i[5], a venezuelai helyzetről szóló 2018. február 8-i[6], valamint a venezuelai választásokról szóló 2018. május 3-i[7] állásfoglalására,
– tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára;
– tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,
– tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) Római Statútumára,
– tekintettel az NBB ügyészének 2018. február 8-i nyilatkozatára,
– tekintettel Hrisztosz Sztilijanídisz humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős uniós biztos által a 2018. márciusi kolumbiai hivatalos kiküldetése során tett nyilatkozatokra,
– tekintettel az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottságának (IACHR) 2018. február 12-én közzétett „Demokratikus intézmények, jogállamiság és emberi jogok Venezuelában” című jelentésére, valamint az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága 2018. március 14-i állásfoglalására,
– tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Venezueláról szóló 2013. május 8-i nyilatkozatára;
– tekintettel az UNHCR venezuelaiak kiáramlásáról szóló, 2018. márciusi iránymutató feljegyzésére,
– tekintettel az Amerikai Államok Szervezetének (AÁSZ) az egyre romló venezuelai humanitárius helyzetről szóló, 2018. április 20-i jelentésére,
– tekintettel Demokráciatámogatási és Választási Koordinációs Csoportjának a venezuelai helyzetről szóló, 2018. április 23-i nyilatkozatára,
– tekintettel a bírósági tárgyalás nélküli, azonnali vagy önkényes kivégzésekkel foglalkozó különleges ENSZ-előadó, a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságához fűződő jog kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-előadó, az emberijog-védők helyzetével foglalkozó különleges ENSZ-előadó és az ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportja által 2017. április 28-án kiadott közös nyilatkozatra,
– tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) a legutóbbi venezuelai fejleményekről szóló, 2018. január 26-i, 2018. április 19-i és 2018. május 22-i nyilatkozataira,
– tekintettel a G7-ek vezetőinek 2018. május 23-i nyilatkozatára,
– tekintettel az AÁSZ főtitkára által kijelölt független nemzetközi szakértők fórumának 2018. május 29-én ismertetett jelentésére, amely azt alátámasztó alapos okokat tárt fel, hogy emberiesség elleni bűncselekményeket hajtottak végre Venezuelában, legalább 2014. február 12-ig visszamenőleg,
– tekintettel a Lima-csoport 2018. január 23-i, 2018. február 14-i, 2018. május 21-i és 2018. június 15-i nyilatkozatára,
– tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) 2018. június 22-i, „Emberi jogi jogsértések a Venezuelai Bolivári Köztársaságban” című jelentésre,
– tekintettel a Tanács 2017. november 13-i, 2018. január 22-i, 2018. május 28-i, valamint 2018. június 25-i következtetéseire,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság helyzete Venezuelában tovább romlik; mivel Venezuela mindeddig példátlan és államilag szervezett politikai, társadalmi, gazdasági és humanitárius válsággal kell szembenéznie, aminek következtében egyre növekszik a halálos áldozatok és a menekültek és migránsok száma;
B. mivel a Venezuelában kialakult többdimenziós válság a régióban mindeddig sohasem tapasztalt mértékű lakóhelyelhagyás kiváltója; mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala (UNHCR) és a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) szerint az országot elhagyó venezuelaiak száma 2005 és 2017 között drámai mértékben, 437 000-ről több mint 1,6 millióra nőtt; mivel 2015 és 2017 között körülbelül 945 000 venezuelai hagyta el az országot; mivel az országot 2014 óta elhagyó személyek száma 2018-ban meghaladta a 2 milliót; mivel a menedékjogot kérelmező venezuelai állampolgárok száma 2014 óta világszerte 2000%-kal nőtt, és 2018. június közepéig meghaladta a 280 000 főt;
C. mivel az ENSZ Humanitárius Ügyekért Felelős Koordinációs Hivatala (OCHA) szerint Kolumbia fogadja be a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek legnagyobb részét, mivel az ország területén több mint 820 000 venezuelai él; mivel a Venezuelával határos Cucuta és Boa Vista városba jelentős arányú az emberek beáramlása, akik gyakran borzalmas egészségügyi állapotban vannak és súlyosan alultápláltak; mivel Brazília, Chile, Peru, Ecuador, Argentína, Guyana, Mexikó, Costa Rica és Panama szintén tömeges menekülthullámmal néz szembe; mivel a menekülők egyre gyakrabban használnak tengeri útvonalakat, különösen a Karib-szigetek, többek között Aruba, Curaçao, Bonaire, valamint Trinidad és Tobago felé; mivel a befogadó országokra egyre nagyobb terhet ró, hogy segítséget nyújtsanak az újonnan érkezők számára;
D. mivel az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) legutóbbi jelentése szerint az EU-ban nemzetközi védelmet kérelmező venezuelaiak száma 2014 és 2017 között több mint 3500%-kal, 325-ről 11 980-ra nőtt, és az EU-ban menedékjog iránti kérelmet benyújtó venezuelaiak száma a 2016. februári 150-ről egy évvel később 985-re emelkedett, és 2018. februárra megközelítette az 1400-at; mivel a Venezuelából érkező menedékkérők számának növekedése az ország előtt álló politikai és gazdasági kihívásokkal párhuzamosan történik;
E. mivel egyre több venezuelai ember – többek között gyermek – szenved alultápláltságban, ami a minőségi egészségügyi szolgáltatásokhoz, gyógyszerekhez és élelmiszerekhez való korlátozott hozzáférés eredménye; mivel sajnálatos módon a nemzetközi közösség felkészültsége ellenére a venezuelai kormány továbbra is tagadja a probléma létezését, és nem hajlandó nyíltan átvenni a nemzetközi humanitárius segélyt, illetve elősegíteni annak szétosztását;
F. mivel az ország gazdasági helyzete jelentősen romlott; mivel a Nemzetközi Valutaalap előrejelzései szerint a venezuelai hiperinfláció mértéke 2018-ban a 2017-es 2400%-ról ugrásszerűen 13 000%-ra fog emelkedni, ami átlagosan óránként mintegy 1,5%-os áremelkedést eredményez;
G. mivel a biztonsághiány és a bűnözés Venezuelában tapasztalható riasztó szintje ugyancsak a migráció kiváltó okai között szerepel;
H. mivel 2018. március 17-én az EU 31 millió EUR összegű humanitárius segítségnyújtási csomagot biztosított Latin-Amerika és a Karib-térség számára, ebből 6 millió EUR-t szánt Kolumbiának és további 2 millió EUR-t a venezuelai politikai, emberi jogi és társadalmi-gazdasági válság által érintett személyeknek; mivel a Bizottság 2018. június 7-én bejelentette, hogy 30,1 millió EUR összegű csomagot bocsát rendelkezésre sürgősségi segély és fejlesztési támogatás formájában a venezuelai lakosság és a válság által érintett szomszédos országok támogatása érdekében; mivel 2018-ben 5 millió EUR-t különítettek el a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz keretében a Brazília és Kolumbia határain folytatott konfliktusmegelőző tevékenységekre;
I. mivel az AÁSZ főtitkára által kijelölt független nemzetközi szakértők fórumának 2018. május 29-én ismertetett jelentése szerint hét emberiesség elleni bűncselekményt hajtottak végre Venezuelában, legalább 2014. februárjáig visszamenőleg, és a kormány maga felelős a régió legsúlyosabb humanitárius válságáért; mivel ezek az emberiesség elleni bűncselekmények magukban foglalják az emberölést, a politikai ellenfelek önkényes fogva tartását, a szabadságvesztést, a szabadságelvonást, a kínzást, az embertelen bánásmódot, a büntetést, a szexuális kényszerítést és a szexuális erőszak egyéb formáit, a politikai üldöztetést, az erőszakos eltüntetést, az államilag szervezett humanitárius válságot, az egészség és az élelmiszerek politikai fegyverként történő alkalmazását és a humanitárius segítségnyújtás megtagadását; mivel ugyanez a jelentés igazolja a kormány által a jogállamiság ellen elkövetett támadás nagyságrendjét;
J. mivel egy 2018. június 22-i OHCHR-jelentés kiemeli, hogy a venezuelai hatóságok nem vonják felelősségre az emberi jogok súlyos megsértésének – többek között gyilkosságok, tüntetők elleni túlzott erőszak, önkényes fogva tartások, bántalmazások és kínzások – elkövetőit; mivel a tüntetők elleni, bírósági eljárás nélküli kivégzések elkövetésével gyanúsított biztonsági tisztviselők büntetlensége is általános gyakorlatnak tűnik; mivel mindezek bizonyítékul szolgálnak arra, hogy az országban tapasztalható feszült helyzet tovább fokozódott; mivel az NBB ügyésze bejelentette a Venezuelában 2017. április óta elkövetett állítólagos bűncselekmények előzetes vizsgálatának megindítását;
K. mivel 2014 óta, amikor súlyosbodott a politikai válság Venezuelában, 12 341 személyt börtönöztek be politikai okokból, és ennek mintegy felére (7 285) továbbra is olyan korlátozás és óvintézkedések vonatkoznak, amelyek előírják a számukra a bíróság előtti megjelenést; mivel 237 polgár és 79 katona politikai okokból továbbra is börtönben van az országban; mivel 2018. június 6-án 79 fogvatartottat szabadon engedtek, de közülük csak 40 szerepel a jegyzékben foglalt 316 politikai fogoly között;
L. mivel a 2018. május 20-én tartott választások lebonyolítása nem felelt meg a hiteles választási folyamatra vonatkozó nemzetközi minimumszabályoknak, és annak során nem tartották be a politikai pluralizmus, a demokrácia, az átláthatóság és a jogállamiság elveit; mivel ez tovább korlátozza a politikai válság megoldására tett erőfeszítéseket; mivel az EU más demokratikus szervezetekkel együtt nem ismeri el a választásokat, illetve az ezen illegitim eljárással létrehozott hatóságokat;
M. mivel a Venezuelában fennálló helyzetről szóló 2018. február 8-i állásfoglalásában szerepelt annak lehetősége, hogy a meglévő szankciókat kiterjesszék a kiéleződött politikai, társadalmi, gazdasági és humanitárius válságért nagymértékben felelős személyekre, különösen Nicolás Maduro elnökre;
1. mélységesen megdöbbenti és riasztónak találja a katasztrofális venezuelai humanitárius helyzetet, amely számos halálos áldozatot követelt, és amelynek eredményeként soha nem látott mértékben áramlottak be menekültek és migránsok a szomszédos országokba és azokon túl; szolidaritását fejezi ki minden venezuelai mellett, aki a legalapvetőbb életkörülmények hiányában – többek között nem jutva élelmiszerhez, egészségügyi szolgáltatásokhoz, gyógyszerekhez és ivóvízhez – országa elhagyására kényszerült;
2. sürgeti a venezuelai hatóságokat, hogy ismerjék el a jelenlegi humanitárius válságot, akadályozzák meg annak további elmélyülését, és segítsenek elő politikai és gazdasági megoldásokat a civilek biztonságának és az ország és a régió stabilitásának biztosítása érdekében;
3. követeli, hogy a venezuelai hatóságok sürgősen és akadály nélkül engedjék be az országba a humanitárius segélyeket a humanitárius és közegészségügyi válság súlyosbodásának, és különösen az olyan betegségek újbóli megjelenésének megakadályozása érdekében, mint a kanyaró, a malária és a diftéria, valamint biztosítsanak akadálytalan hozzáférést azon nemzetközi szervezetek számára, amelyek támogatni kívánják a társadalom valamennyi érintett részét; kéri az alultápláltság elleni rövid távú válaszlépések gyors megvalósítását a legkiszolgáltatottabb csoportok – például a gyermekek – körében;
4. súlyos aggodalmát fejezi ki az országukból menekülő, főként a kiszolgáltatott helyzetben lévő venezuelaiak növekvő száma miatt, akik hátrányos megkülönböztetés, társadalmi kirekesztés, rasszizmus, idegengyűlölet, kényszer- és illegális munka (serdülőkorúak körében is), emberkereskedelem, szexuális kizsákmányolás, migránscsempészet és nemi alapú erőszak veszélyének vannak kitéve, különösen a bennszülött és afrikai származású lakosság körében, valamint a kísérő nélküli kiskorúak növekvő száma miatt;
5. méltatja a régió azon országainak erőfeszítéseit, amelyek a Venezuelából érkező menekültek és migránsok áradatával néznek szembe; méltatja a kolumbiai kormányt a válaszintézkedések gyorsaságáért, valamint az országba belépő valamennyi venezuelai embernek nyújtott támogatásáért; elismeréssel szól a Brazília és a régió más országai, nem utolsó sorban Peru, valamint egyéb regionális és nemzetközi szervezetek, magán- és állami szervezetek és általában a régióban élő polgárok által a venezuelai menekültek és migránsok számára biztosított aktív támogatásról és az irányukban tanúsított szolidaritásról;
6. felhívja a nemzetközi közösséget – nevezetesen az EU-t, az AÁSZ-t és a Lima-csoportot – és a szomszédos országokat és területeket, hogy alakítsanak ki összehangolt, átfogó és regionális választ a Venezuelában fennálló helyzetre annak érdekében, hogy regionális megoldást találjanak a válság menekültügyi és migrációs vetületére;
7. üdvözli az Európai Unió azon szándékát, hogy fokozza a Venezuelában kitört humanitárius válság elől menekülőknek nyújtott humanitárius segítséget, és felszólít további pénzügyi támogatás biztosítására e válság kezelése érdekében;
8. sürgeti a venezuelai hatóságokat, hogy haladéktalanul vessenek véget valamennyi emberi jogi jogsértésnek, beleértve a polgári lakosság sérelmére elkövetett jogsértéseket is, valamint hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben az emberi jogokat és alapvető szabadságokat, így a véleménynyilvánítás szabadságát, a sajtószabadságot és a gyülekezési szabadságot; sürgeti a venezuelai hatóságokat a demokratikus rend visszaállítására, mert ez az egyre súlyosbodó válság felszámolásának egyik elengedhetetlen feltétele;
9. felhívja a venezuelai hatóságokat, hogy könnyítsék meg és gyorsítsák fel saját állampolgáraik személyazonosító okmányainak kibocsátását és megújítását, mind Venezuelában, mind külföldön, annak érdekében, hogy véglegesen megakadályozzák a megfelelő okmányokkal nem rendelkező migránsok kényszerű illegalitását;
10. határozottan megismétli a venezuelai hatóságokhoz intézett korábbi felhívásait valamennyi fennmaradó politikai fogoly azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására, és a demokratikusan választott szervek – többek között a nemzetgyűlés – tiszteletben tartására;
11. felszólít a nemzetközileg elismert, az AÁSZ előírásaival teljes mértékben összhangban álló demokratikus normáknak és a venezuelai alkotmányos rendnek megfelelő új elnökválasztás megtartására; hangsúlyozza, hogy az ilyen választások eredményeként létrejövő legitim kormánynak sürgősen foglalkoznia kell a jelenlegi venezuelai gazdasági és társadalmi válsággal, valamint elő kell segítenie a nemzeti megbékélést;
12. üdvözli a 2017. november bevezetett fegyverembargót, valamint a kiegészítő célzott és visszafordítható szankciók gyors elfogadását, amelyeket azzal a feltétellel szabtak ki, hogy nem sérthetik a venezuelai lakosságot és csak akkor szüntethetők meg, ha a politikai foglyokat szabadon engedik, és ha a venezuelai kormány kézzelfogható haladást mutat a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok terén; megismétli, hogy ezeket a szankciókat magas rangú tisztviselőkre szabták ki súlyos emberi jogi jogsértések, a venezuelai demokrácia és jogállamiság aláásása miatt, amelyeket a 2018. május 20-i azon jogszerűtlen és nemzetközileg nem elismert választás előtt, alatt és után követtek el, amelyre az időpont vagy a feltételek egyeztetése nélkül, olyan körülmények között került sor, amelyek nem tették lehetővé valamennyi politikai párt egyenlő feltételek melletti részvételét; emlékeztet arra, hogy 2018. februári állásfoglalásával összhangban lehetőség nyílik arra, hogy ezeket a szankciókat kiterjesszék a kiéleződött politikai, társadalmi, gazdasági és humanitárius válságért felelős személyekre, különösen Nicolás Maduro elnökre;
13. ismételten hangsúlyozza, hogy az emberi jogok súlyos megsértéséért felelős személyeket felelősségre kell vonni; teljes mértékben támogatja, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) vizsgálatot indított a venezuelai rezsim által elkövetett súlyos bűncselekmények és elnyomó intézkedések miatt; teljes mértékben támogatja az AÁSZ főtitkára által kijelölt független nemzetközi szakértők fórumának és az ENSZ emberi jogi főbiztosának felhívását, amely szerint a venezuelai helyzettel foglalkozó vizsgálóbizottságot kell létrehozni, és erősíteni kell az NBB részvételét; felhívja a Római Statútum részes tagállamait, hogy kérjék az NBB vizsgálatának megindítását a venezuelai kormány által elkövetett emberiesség elleni bűncselekményekre vonatkozóan; felhívja az EU-t, hogy e téren vállaljon aktív szerepet;
14. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Venezuelai Bolivári Köztársaság kormányának és nemzetgyűlésének, a Kolumbiai Köztársaság, a Brazil Szövetségi Köztársaság és a Perui Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, az Amerikai Államok Szervezete főtitkárának és a Lima-csoportnak.
- [1] HL C 285., 2017.8.29., 145. o.
- [2] HL C 294., 2016.8.12., 21. o.
- [3] HL C 316., 2016.8.30., 190. o.
- [4] Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0269.
- [5] Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0200.
- [6] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0041.
- [7] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0199.