ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY Khan al-Ahmar és más beduin falvak lerombolásának veszélyéről
11.9.2018 - (2018/2849(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Neoklis Sylikiotis, Martina Anderson, Patrick Le Hyaric, Takis Hadjigeorgiou, João Ferreira, João Pimenta Lopes, Miguel Viegas, Eleonora Forenza, Marisa Matias, Merja Kyllönen, Kateřina Konečná, Ángela Vallina, Jiří Maštálka, Matt Carthy, Lynn Boylan, Liadh Ní Riada, Marie-Christine Vergiat, Marie-Pierre Vieu, Luke Ming Flanagan, Miguel Urbán Crespo, Tania González Peñas, Xabier Benito Ziluaga, Lola Sánchez Caldentey, Estefanía Torres Martínez, Sofia Sakorafa a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0384/2018
B8-0389/2018
Az Európai Parlament állásfoglalása Khan al-Ahmar és más beduin falvak lerombolásának veszélyéről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az izraeli és a palesztinai helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Federica Mogherininek a Khan al-Ahmar-i palesztin közösséggel kapcsolatos legutóbbi fejleményekről szóló nyilatkozataira, különösen a 2018. július 18-i és a 2018. szeptember 7-i nyilatkozatokra,
– tekintettel a negyedik genfi egyezményre, különösen annak 49. és 53. cikkére,
– tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 194. számú határozatára és az ENSZ Biztonsági Tanácsának 242. (1967), 252. (1968), 338. (1972), 476. (1980), 478. (1980), 1860. (2009) és 2334. (2016) számú határozataira,
– tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 67/19. számú határozatára,
– tekintettel az ENSZ emberi jogi egyezményeire, amelyeknek Izrael és Palesztina is részes fele, többek között a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezményre (ICERD) és a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányára (ICESCR), amelyet Izrael is aláírt,
– tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a megszállt palesztin területeken a nemzetközi jog valamennyi megsértése esetén az elszámoltathatóság és az igazság biztosításáról hozott, 2015. július 3-án egyhangú uniós támogatással elfogadott határozatára,
– tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,
– tekintettel az EU és Izrael közötti társulási megállapodásra, és különösen annak 2. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel 51 évvel az 1967-es háború után Izrael továbbra is megszállva tartja Palesztinát, sértve a nemzetközi jogot és az ENSZ Biztonsági Tanácsának és Közgyűlésének erre vonatkozó határozatait, és mivel az 1967-es határok mentén meghatározott, Kelet-Jeruzsálem fővárosú Palesztin Államnak az ENSZ 1948. évi határozatával összhangban még az ENSZ teljes jogú tagjává kell válnia;
B. mivel a Parlament többször is hangot adott annak, hogy határozottan támogatja a két állam elvén alapuló megoldást, amely szerint békésen él egymás mellett Izrael Állam és az 1967-es határok mentén meghatározott, szuverén, szabad, területileg összefüggő és életképes Palesztin Állam, amelynek Kelet-Jeruzsálem a fővárosa;
C. mivel az izraeli telepek ellentétesek a nemzetközi joggal, és immár hosszú évek óta a békére irányuló erőfeszítések egyik legfőbb akadályát képezik; mivel az izraeli kormány megszállást és gyarmatosítást célzó politikája sérti a negyedik genfi egyezményt, és a két államon alapuló megoldás további eróziójához és teljes lerombolásához vezet, amint azt a vonatkozó ENSZ-határozatok és az Unió Tanácsának vonatkozó következtetései is megfogalmazzák;
D. mivel Khan al-Ahmar egyike annak a 18 beduin közösségnek, amelyek az ENSZ szerint kényszerű áthelyezés veszélyének vannak kitéve; mivel e közösséget 32 család, összesen 173 személy, köztük 93 gyermek és tizenéves alkotja; mivel az izraeli hadsereg elrendelte a Khan al-Ahmarban található valamennyi építmény lerombolását, ideértve az iskolát (amely más közösség gyermekeit is ellátja), a klinikát, a mecsetet és az összes lakóházat; mivel az Unió humanitárius segítséget nyújtott Khan al-Ahmar számára, de az izraeli hadsereg lerombolta az uniós segítséggel kialakított épületeket, és elutasította, hogy kártérítést fizessen; mivel több tagállam (Németország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Nagy-Britannia) felszólította Izraelt, hogy ne rombolja le a megszállt Ciszjordániában található Khan al-Ahmar beduin falut azt követően, hogy az Izraeli Legfelsőbb Bíróság megnyitotta az utat a lerombolás előtt;
E. mivel Khan al-Ahmar Jeruzsálem keleti bejáratánál helyezkedik el, több izraeli település között, a Palesztin Állam területi egysége és gazdasági fejlődése szempontjából stratégiai területen; mivel a palesztin lakosság jogainak durva megsértésével, többek között a telepesek által elkövetett erőszakkal, vízeltereléssel, a szabad mozgás súlyos korlátozásával és kilakoltatásokkal szembesül; mivel egy megszállt terület lakosainak erőszakos átköltöztetése a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértését jelenti és háborús bűncselekménynek minősül; mivel Izrael 1967 óta egész közösségeket lakoltatott ki és telepített át erőszakkal, és több mint 50 000 palesztin otthont és épületet rombolt le; mivel a területfejlesztési politikát a palesztinok kilakoltatásának és a gyarmatosítási tevékenységek bővítésének eszközeként használják;
F. mivel a nemzetközi jog szerint semmilyen harmadik fél, köztük az EU tagállamai sem ismerhetik el, segíthetik vagy támogathatják a telepeket, továbbá kötelességük ténylegesen ellenezni azokat; mivel az izraeli telepeken által előállított termékek továbbra is kedvezményes tarifák alkalmazásával érkeznek az EU tagállamaiba és így az európai piacra, noha a jelenlegi uniós jogszabályok nem teszik lehetővé e termékeknek az EU–Izrael társulási megállapodáshoz kapcsolódó kedvezményes tarifák alkalmazásával történő behozatalát; mivel az izraeli telepekkel folytatott kereskedelem, többek között a külföldi társaságok gyarmatok betelepítésében való részvétele ösztönzőket teremt a megszállt terület gyarmatosítására;
G. mivel az EU–Izrael társulási megállapodás, illetve különösen annak 2. cikke egyértelműen kimondja, hogy „a felek közötti kapcsolatoknak az emberi jogok és a demokratikus elvek tiszteletben tartásán kell alapulniuk, és – a megállapodás lényegi elemeként – ezeknek kell vezérelniük bel- és külpolitikájukat”;
1. kéri, hogy vessenek véget Palesztina és Kelet-Jeruzsálem Izrael általi, 51 éve tartó megszállásának, és ezáltal nyissák meg az utat a béke felé;
2. úgy ítéli meg, hogy az Izrael és Palesztina közötti, a nemzetközi jogot és az ENSZ határozatait végrehajtó, végleges jogállási megállapodás jelentősen hozzájárulna a régió egészének békéjéhez és stabilitásához;
3. emlékeztet arra, hogy Izrael mint megszálló hatalom teljes felelősséget visel a szükséges oktatási, egészségügyi és jóléti szolgáltatások biztosításáért az általa megszállt terület lakossága számára;
4. sajnálatosnak tartja az Izraeli Legfelsőbb Bíróság azon közelmúltbeli határozatát, hogy elutasítja a Khan al-Ahmar beduin falu lerombolása elleni fellebbezéseket, ami ismét csak súlyosan veszélyezteti a két államon alapuló, életképes megoldás kilátásait;
5. határozottan elítéli Izrael gyarmatosító gyakorlatát és a telepek folyamatos bővítését, amivel sérti a nemzetközi jogot és táplálja a palesztinok ellenérzéseit;
6. hangsúlyozza, hogy a megszállt palesztin területen lévő építmények – többek között házak, iskolák és más alapvető infrastruktúra – lerombolása a nemzetközi humanitárius jog értelmében jogellenes; megerősíti az ENSZ főtitkárának azon felhívását, miszerint a nemzetközi humanitárius jog megsértőit felelősségre kell vonni;
7. emlékeztet arra, hogy a differenciálás az Izrael általi jogellenes megszállás ellenében hat, és megerősíti az 1967. évi határok mentén való, két államon alapuló megoldás területi alapját; felhívja az Uniót, hogy biztosítsa, hogy az Európai Unió és Izrael közötti minden megállapodás visszavonhatatlanul és kifejezetten kimondja, hogy nem alkalmazható az Izrael által 1967-ben elfoglalt területekre, ahogyan ezt a Külügyek Tanácsának következtetései is megismétlik; kéri, hogy az izraeli telepekről származó termékek címkézését az uniós piacon a hatályos uniós szabályozásnak megfelelően és az Unió hosszú távú politikájával összhangban, helyesen hajtsák végre; rámutat, hogy ennek a izraeli telepek termékeinek tilalmát kellene eredményeznie, mivel azokat a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan megsértve állítják elő; felhívja ugyanakkor az Európai Uniót, hogy tegyen lépéseket az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek alapján a jogellenes izraeli gyarmatosítási gyakorlatban – többek között Kelet-Jeruzsálemben és akörül, például Khan al-Ahmar területén – részt vevő európai társaságokkal kapcsolatban;
8. felhívja az ENSZ-t, hogy tegyen eleget kötelességének, és indítson konkrét lépéseket Palesztina Izrael általi megszállásával kapcsolatban a két államon alapuló megoldáson nyugvó békekilátások megmentése és annak érdekében, hogy a közel-keleti békefolyamat valódi politikai szereplőjévé és előmozdítójává váljék;
9. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió közel-keleti békefolyamathoz rendelt különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, a Knesszetnek, a Palesztin Törvényhozó Tanácsnak, a Palesztin Állam elnökének és kormányának, Izrael elnökének és kormányának, az Arab Államok Ligája főtitkárának, az Unió a Mediterrán Térségért főtitkárának és az Egyesült Nemzetek Szervezete közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatala (UNRWA) főbiztosának.