Állásfoglalásra irányuló indítvány - B8-0473/2018Állásfoglalásra irányuló indítvány
B8-0473/2018
Európai Parlament

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY az Unió által a transznacionális vállalatokra és egyéb transznacionális jellegű üzleti vállalkozásokra az emberi jogokat illetően vonatkozó, kötelező ENSZ-eszközhöz nyújtott hozzájárulásról

2.10.2018 - (2018/2763(RSP))

a B8-0402/2018., 0403/2018. és 0404/2018. számú szóbeli választ igénylő kérdésekhez
az eljárási szabályzat 128. cikkének (5) bekezdése alapján

Godelieve Quisthoudt-Rowohl, Cristian Dan Preda, Andrzej Grzyb, Bogdan Brunon Wenta a PPE képviselőcsoport nevében

Eljárás : 2018/2763(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B8-0473/2018
Előterjesztett szövegek :
B8-0473/2018
Viták :
Szavazatok :
Elfogadott szövegek :

B8-0473/2018

Az Európai Parlament állásfoglalása az Unió által a transznacionális vállalatokra és egyéb transznacionális jellegű üzleti vállalkozásokra az emberi jogokat illetően vonatkozó, kötelező ENSZ-eszközhöz nyújtott hozzájárulásról

2018/2763(RSP)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 21. és 23. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. és 208. cikkére,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2012. június 25-én elfogadott, az emberi jogokról és a demokráciáról szóló uniós stratégiai keretre, valamint a Tanács által 2015. július 20-án elfogadott, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó cselekvési tervre (2015–2019),

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre, amelyeket az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa a 2011. június 16-i 17/4. sz. határozatában fogadott el,

–  tekintettel a Bizottságnak „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű stratégiájára,

–  tekintettel „Az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek végrehajtásának ágazati útmutatói” című bizottsági dokumentumra[1],

–  tekintettel Heiner Bielefeldtnek, az ENSZ a vallás és a meggyőződés szabadságának ügyével foglalkozó különleges előadójának az ENSZ Közgyűléséhez benyújtott időközi jelentésére, amely a vallási intolerancia és a munkahelyi megkülönböztetés felszámolására irányuló eszközökre összpontosított[2],

–  tekintettel az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek végrehajtásának jelenlegi állásáról szóló, 2015. július 14-i bizottsági munkadokumentumra (SWD(2015)0144),

–  tekintettel a szociális és környezetvédelmi normákról, az emberi jogokról és a vállalati felelősségvállalásról szóló 2010. évi parlamenti ajánlások végrehajtásáról szóló, 2016. július 5-i állásfoglalására[3],

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) „A jogorvoslathoz való hozzáférés javítása az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségének területén uniós szinten” című véleményére[4],

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2014. június 26-i, 26/9. számú állásfoglalására, amelyben úgy határozott, „hogy létrehoz egy nyitott, kormányközi munkacsoportot, amely a transznacionális vállalatokkal és egyéb üzleti vállalkozásokkal foglalkozik az emberi jogok szempontjából, és amelynek az lesz a feladata, hogy kidolgozzon egy nemzetközi szinten kötelező érvényű eszközt, amely a nemzetközi emberi jogi jogszabályok területén szabályozza a transznacionális vállalatok és egyéb üzleti vállalkozások tevékenységeit”,

–  tekintettel az ENSZ Globális Megállapodására[5],

–  tekintettel az OECD multinacionális vállalatok számára szóló iránymutatásaira,

–  tekintettel az OECD-nek a felelősségteljes üzleti magatartás tekintetében követendő kellő gondosságra vonatkozó útmutatására,

–  tekintettel az UNICEF által kidolgozott, a gyermekek jogainak üzleti vállalkozások általi tiszteletben tartására vonatkozó alapelvekre,

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, 2016. június 20-án elfogadott tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európa Tanács által a tagállamoknak címzett, 2016. március 2-án elfogadott, az emberi jogokról és az üzleti vállalkozásokról szóló ajánlásra,

–  tekintettel az uniós kereskedelmi megállapodásokban a nemek közötti egyenlőségről szóló, 2018. március 13-i állásfoglalására[6],

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2016. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2017. december 13-i állásfoglalására[7],

–  tekintettel „ Az EU–Afrika stratégia: a fejlődés fellendítése” című, 2017. november 16-i állásfoglalására[8],

–  tekintettel a ruházati ágazatra irányuló kiemelt uniós kezdeményezésről szóló, 2017. április 27-i állásfoglalására[9],

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című, 2015. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2016. december 14-i állásfoglalására[10],

–  tekintettel a közös kereskedelempolitika végrehajtására vonatkozó éves jelentésről szóló, 2018. május 30-i állásfoglalására[11],

–  tekintettel a fejlesztési együttműködés hatékonyságának fokozásáról szóló, 2016. november 22-i állásfoglalására[12],

–  tekintettel a vállalatok harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősségéről szóló, 2016. október 25-i állásfoglalására[13],

–  tekintettel „Az emberkereskedelem elleni küzdelem az uniós külkapcsolatok terén” című, 2016. július 5-i állásfoglalására[14],

–  tekintettel az Emberi Jogi Albizottsága megbízásából készült, „Az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-alapelvek végrehajtása” című tanulmányra[15],

–  tekintettel a Bizottság alelnökéhez/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez, a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett, az Unió által a transznacionális vállalatokra és egyéb transznacionális jellegű üzleti vállalkozásokra az emberi jogokat illetően vonatkozó, kötelező ENSZ-eszközhöz nyújtott hozzájárulásról szóló kérdésekre (O-000074/2018 – B8-0402/2018, O-000075/2018 – B8-0403/2018 és O-000078/2018 – B8-0404/2018),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unió az emberi méltóság tiszteletben tartásának, a szabadságnak, a demokráciának, az egyenlőségnek, a jogállamiságnak, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásának értékein alapul; mivel nemzetközi fellépéseit (a fejlesztési és a kereskedelempolitikát is beleértve) is ezeknek az elveknek kell vezérelniük;

B  mivel a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadsághoz való emberi jog tiszteletben tartása azt jelenti, hogy tiszteletben kell tartani és védeni kell a hit alapú szervezetek által működtetett vállalatok erkölcsi világképét, és semmilyen követelményt sem szabad előírni számukra, amely ellentmond alapvető értékeiknek és erkölcsi elveiknek vagy aláássa azokat; mivel ez egyúttal azt is jelenti, hogy a hit alapú szervezetek számára biztosítani kell a jogot annak megköveteléséhez, hogy alkalmazottaik és szolgáltatásnyújtóik tiszteletben tartsák értékeiket és erkölcsi elveiket, és azokat munkájuk, illetve szakmai tevékenységeik során ne ássák alá és ne sértsék meg;

C.  mivel a szabad kereskedelem és a befektetések bizonyítottan jelentősen hozzájárulnak a szegénység csökkentéséhez;

D.  mivel a fejlesztésnek együtt kell járnia a társadalmi haladással és a jó kormányzással, és mivel a fejlesztés, a szabadkereskedelem és az emberi jogok hatást gyakorolhatnak egymásra, sőt megerősíthetik egymást;

E.  mivel az államoknak egyértelműen meg kell fogalmazniuk azt az elvárást, hogy az üzleti vállalkozások tartsák tiszteletben az alapvető emberi jogokat működésük során;

F.  mivel az ENSZ Globális Megállapodása felszólítja a vállalkozásokat egyes alapértékek felkarolására, támogatására, és saját hatókörükben történő megvalósítására az emberi jogok, a munkaügyi normák, a környezetvédelem, valamint a korrupció elleni küzdelem terén, amelyekre kötelezettséget vállalnak, és amelyeket önkéntes alapon üzleti tevékenységük részévé tesznek;

G.  mivel a vállalatok a gazdasági globalizáció, a pénzügyi szolgáltatások és a nemzetközi kereskedelem fő szereplői, és kötelességük eleget tenni valamennyi hatályos és alkalmazandó jogszabálynak és nemzetközi szerződésnek, valamint tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat; mivel az üzleti vállalkozások esetenként megsérthetik az emberi jogokat, vagy hozzájárulhatnak e jogok megsértéséhez, ám fontos szerepet játszhatnak pozitív ösztönzők nyújtásában is, az emberi jogok, a demokrácia, a környezetvédelmi normák és a vállalati felelősségvállalás előmozdításában;

H.  mivel az EU vezető szerepet játszott a globális felelősségvállalással kapcsolatos számos kezdeményezés megvitatásában és végrehajtásában, ami együtt jár az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó normák előmozdításával és tiszteletben tartásával;

I.  mivel elismert tény, hogy a globális tevékenységet folytató, és például a megkülönböztetéstől mentes vállalati kultúra alkalmazásával példát mutató európai vállalatok hosszú távon pozitív hatást fejtenek ki az emberi jogok terén;

J.  mivel az Emberi Jogi Albizottsága megbízásából készült, „Az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-alapelvek végrehajtása” című 2017. évi tanulmány kimutatja, hogy világviszonylatban az uniós tagállamok járnak élen az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-alapelvek végrehajtása terén, és ezen államokban működik a legtöbb folyamatban lévő nemzeti cselekvési terv;

K.  mivel az emberi jogok megsértésével kapcsolatos társasági jogi felelősség rendszeréről jelenleg folynak a tárgyalások az ENSZ-ben;

1.  megjegyzi, hogy az üzleti tevékenységek és az ellátási láncok globalizációja és fokozódó nemzetközivé válása miatt fontosabbá válik a nemzetközi vállalatok szerepe az emberi jogok tiszteletben tartásának biztosítása terén, és olyan helyzet alakul ki, ahol döntő fontosságú a nemzetközi normák és szabályok megléte ahhoz, hogy elkerülhető legyen az emberi jogok megsértése a harmadik országokban;

2.  meggyőződése, hogy a magánszektor fontos partner a fenntartható fejlesztési célok elérésében, és a további fejlesztési források mozgósítása terén; hangsúlyozza, hogy a fejlesztési együttműködésben játszott növekvő szerepükre tekintettel a magánszektor szereplőinek igazodniuk kell a fejlesztéshatékonysági alapelvekhez, és a projektek teljes időtartama alatt be kell tartaniuk a vállalati elszámoltathatóság alapelveit;

3.  támogatja az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek teljes körű végrehajtását, és felszólítja az összes államot, hogy dolgozzanak ki és fogadjanak el nemzeti cselekvési terveket az említett elvek gyors, hatékony és átfogó végrehajtására vonatkozóan;

4.  megjegyzi, hogy még mindig nem jött létre globális megközelítés arra vonatkozóan, hogy a transznacionális vállalatok miként tartják tiszteletben az emberi jogokat;

5.  megerősíti annak sürgető szükségességét, hogy valamennyi – többek között nemzeti, európai és nemzetközi – szinten hatékonyan és következetesen foglalkozni kell az emberi jogok transznacionális vállalatok általi megsértésével, valamint a területen kívüli dimenzióból adódó jogi problémákkal;

6.  tudomásul veszi az ENSZ-ben a kormányközi munkacsoport (IGWG) révén megkezdett munkát, amelynek célja, hogy lehetőleg kötelező erejű ENSZ-eszközt hozzon létre a transznacionális vállalatokra és más üzleti vállalkozásokra vonatkozóan az emberi jogok tekintetében, és úgy véli, hogy ez előrelépést jelent az emberi jogok előmozdítása és védelme terén; hangsúlyozza, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos felelősségvállalásnak és az e jogok megsértésével összefüggő elszámoltathatóságnak nem szabad a vállalat jogi formájától vagy tulajdonosi típusától függenie; hangsúlyozza, hogy a vállalatok számára előírt további jogi kötelezettségeket a vállalatok méretéhez és helytállási képességéhez kell igazítani;

7.  megjegyzi, hogy több ország nem vesz részt a folyamatban; hangsúlyozza, hogy az Uniónak és tagállamainak csak akkor kell csatlakozniuk az új, potenciálisan kötelező erejű eszközhöz, ha annak alapvető előfeltételeit megfelelően beillesztik; hangsúlyozza továbbá, hogy ahhoz, hogy egy ilyen kötelező erejű szerződés világviszonylatban hatékony legyen, azt az államok túlnyomó többségének ratifikálnia kell és tiszteletben kell tartania;

8.  úgy véli, hogy az EU-nak az ENSZ jogilag kötelező eszközéhez történő csatlakozásához arra van szükség, hogy ezen eszköz ne lépjen túl az uniós jogban foglalt rendelkezéseken;

9.  ismételten felhívja az Uniót és a tagállamokat arra, hogy e kormányközi folyamatban ténylegesen és konstruktívan részt vegyenek;

10.  felszólítja az ENSZ tagállamait annak biztosítására, hogy a szerződéshez vezető tárgyalásokat átlátható és tájékoztató módon folytassák le, konzultálva a szerződés által esetlegesen érintett érdekelt felek széles körével;

11.  felszólítja az EU-t, hogy gondoskodjon arról, hogy az EU emberi jogokra és demokráciára vonatkozó stratégiai keretével és cselekvési tervével kapcsolatos bármely felülvizsgálat vagy jövőbeli stratégiai dokumentum egyértelmű célkitűzéseket és mérhető referenciaértékeket tartalmazzon az ENSZ-szerződésről folyó tárgyalásokon való uniós részvételre vonatkozóan;

12.  úgy dönt, hogy továbbra is szorosan követi a kormányközi munkacsoport tárgyalási folyamatát;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európai Külügyi Szolgálatnak.

 

Utolsó frissítés: 2018. október 3.
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat