Eljárás : 2018/2763(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0474/2018

Előterjesztett szövegek :

B8-0474/2018

Viták :

Szavazatok :

PV 04/10/2018 - 7.8
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :


ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 323kWORD 61k
2.10.2018
PE624.152v01-00
 
B8-0474/2018/REV.

a B8-0402/2018, B8-0403/2018. és B8-0404/2018. számú szóbeli választ igénylő kérdésekhez

az eljárási szabályzat 128. cikkének (5) bekezdése alapján


az Unió által a transznacionális vállalatokra és egyéb transznacionális jellegű üzleti vállalkozásokra az emberi jogokat illetően vonatkozó, kötelező ENSZ-eszközhöz nyújtott hozzájárulásról (2018/2763(RSP))


Linda McAvan, Elena Valenciano, Bernd Lange, Arne Lietz az S&D képviselőcsoport nevében
Louis Michel, Marietje Schaake az ALDE képviselőcsoport nevében
Lola Sánchez Caldentey, Helmut Scholz, Anne-Marie Mineur, Miguel Urbán Crespo, Tania González Peñas, Estefanía Torres Martínez, Xabier Benito Ziluaga, Marie-Pierre Vieu, Patrick Le Hyaric, Martina Anderson, Lynn Boylan, Matt Carthy, Liadh Ní Riada, Paloma López Bermejo, Luke Ming Flanagan, Dimitrios Papadimoulis, Kostadinka Kuneva, Stelios Kouloglou, Rina Ronja Kari, Younous Omarjee, Barbara Spinelli, Merja Kyllönen, Marie-Christine Vergiat a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
Judith Sargentini, Heidi Hautala a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Ignazio Corrao, Fabio Massimo Castaldo, Isabella Adinolfi az EFDD képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása az Unió által a transznacionális vállalatokra és egyéb transznacionális jellegű üzleti vállalkozásokra az emberi jogokat illetően vonatkozó, kötelező ENSZ-eszközhöz nyújtott hozzájárulásról (2018/2763(RSP))  
B8-0474/2018/REV.

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 21. és 23. cikkére,

–  tekintettel a szociális és környezetvédelmi normákról, az emberi jogokról és a vállalati felelősségvállalásról szóló 2010. évi parlamenti ajánlások végrehajtásáról szóló, 2016. július 5-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a közös kereskedelempolitika végrehajtására vonatkozó éves jelentésről szóló, 2018. május 30-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. és 208. cikkére,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2012. június 25-én elfogadott, az emberi jogokról és a demokráciáról szóló uniós stratégiai keretre, valamint a Tanács által 2015. július 20-án elfogadott, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó cselekvési tervre (2015–2019),

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre, amelyeket az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa a 2011. június 16-i 17/4. sz. határozatában fogadott el,

–  tekintettel a Bizottságnak „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű stratégiájára,

–  tekintettel „Az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek végrehajtásának ágazati útmutatói” című bizottsági dokumentumra(3),

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek végrehajtásának jelenlegi állásáról szóló, 2015. július 14-i bizottsági munkadokumentumra (SWD(2015)0144),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) „A jogorvoslathoz való hozzáférés javítása az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségének területén uniós szinten” című véleményére(4),

  tekintettel a Bizottság szolgálatainak az EU szabadkereskedelmi megállapodásai kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetei végrehajtásának és érvényesítésének javításával kapcsolatos visszajelzésről és további lehetőségekről szóló 2018. február 26-i informális dokumentumára,

–  tekintettel a Kínzóeszközök Kereskedelmének Beszüntetését Célzó Szövetség létrehozására a 2017. szeptember 18-i ENSZ Közgyűlés alkalmával,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2014. június 26-i, 26/9. számú állásfoglalására, amelyben úgy határozott, „hogy létrehoz egy nyitott, kormányközi munkacsoportot, amely a transznacionális vállalatokkal és egyéb üzleti vállalkozásokkal foglalkozik az emberi jogok szempontjából, és amelynek az lesz a feladata, hogy kidolgozzon egy nemzetközi szinten kötelező érvényű eszközt, amely a nemzetközi emberi jogi jogszabályok területén szabályozza a transznacionális vállalatok és egyéb üzleti vállalkozások tevékenységeit”,

–  tekintettel az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága (CESCR) által a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya szerinti, az üzleti tevékenységekkel összefüggésben fennálló állami kötelezettségekre vonatkozóan megfogalmazott 2017/24. számú általános észrevételekre (E/C.12/GC/24),

–  tekintettel az államoknak a gazdasági, szociális és kulturális jogokkal kapcsolatos területen kívüli kötelezettségeire vonatkozó maastrichti elvekre(5),

–  tekintettel az ENSZ Globális Megállapodására(6),

–  tekintettel az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó irányelveire,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló, 2017-ben felülvizsgált háromoldalú nyilatkozatára,

–  tekintettel az OECD ruházati és cipőágazatnak szóló, kellő gondosságra vonatkozó iránymutatásaira,

–  tekintettel a gyermekek jogainak üzleti vállalkozások általi tiszteletben tartására vonatkozó, az UNICEF által kidolgozott alapelvekre,

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, 2016. június 20-án elfogadott tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatos iránymutatásokat tartalmazó ISO 26000 szabványra,

–  tekintettel az OECD-nek a felelős üzleti magatartás tekintetében követendő kellő gondosságra vonatkozó útmutatására,

–  tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel a 2013/34/EU irányelvnek a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalkozások és vállalatcsoportok általi közzététele tekintetében történő módosításáról szóló, 2014. október 22-i 2014/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(8),

–  tekintettel a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany uniós importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségek megállapításáról szóló, 2017. május 17-i (EU) 2017/821 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9),

–  tekintettel az Európa Tanács tagállamokhoz címzett, 2016. március 2-án elfogadott, az emberi jogokról és az üzleti vállalkozásokról szóló ajánlására,

–  tekintettel az uniós kereskedelmi megállapodásokban a nemek közötti egyenlőségről szóló, 2018. március 13-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről szóló 2016. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2017. december 13-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel „Az EU–Afrika stratégia: a fejlődés fellendítése” című, 2017. november 16-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a ruházati ágazatra irányuló kiemelt uniós kezdeményezésről szóló, 2017. április 27-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus felülvizsgálatáról szóló, 2017. február 14-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel a nemzetközi kereskedelem és az uniós kereskedelmi politikák globális értékláncokra gyakorolt hatásáról szóló jelentésére,

–  tekintettel a fát és a fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról szóló, 2010. október 20-i 995/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(15),

–  tekintettel a „Vállalati és szociális felelősség a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című 2010. november 25-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2015. évi éves jelentésről szóló 2016. december 14-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel a fejlesztési együttműködés hatékonyságának fokozásáról szóló, 2016. november 22-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel a vállalatok harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősségéről szóló 2016. október 25-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel „Az emberkereskedelem ellen az uniós külkapcsolatok terén folyó küzdelem” című 2016. július 5-i állásfoglalására(20),

–  tekintettel a magánszektor fejlesztésben betöltött szerepéről szóló, 2016. április 14-i állásfoglalására(21),

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2014. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2015. december 17-i állásfoglalására(22),

–  tekintettel az Emberi Jogi Albizottság megbízásából készült, „Az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-alapelvek végrehajtása” című tanulmányra(23),

–  tekintettel a Bizottság alelnökéhez/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez, a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett, az Unió által a transznacionális vállalatokra és egyéb transznacionális jellegű üzleti vállalkozásokra az emberi jogokat illetően vonatkozó, kötelező ENSZ-eszközhöz nyújtott hozzájárulásról szóló kérdésekre (O-000074/2018 – B8-0402/2018, O-000075/2018 – B8-0403/2018 és O-000078/2018 – B8-0404/2018),

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unió az emberi méltóság tiszteletben tartásának, a szabadságnak, a demokráciának, az egyenlőségnek, a jogállamiságnak, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásának értékein alapul; mivel a nemzetközi színtéren tett lépéseit (ideértve a fejlesztési és kereskedelmi politikáját is) ezeknek az elveknek kell vezérelniük, és e lépéseknek összhangban kell lenniük a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvével, amelyet a Lisszaboni Szerződés 208. cikke rögzít; mivel a Lisszaboni Szerződés 208. cikke szerint a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvét az EU valamennyi külső fellépésével összefüggésben tiszteletben kell tartani;

B.  mivel az Európai Unió egyszerre normatív hatalom és gazdasági hatalom; mivel ezért vezető szerepet kell játszania a helyes gyakorlatok terjesztésében és a globális szabványok kidolgozásában;

C.  mivel a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendet úgy kell végrehajtani, hogy a gazdasági fejlődés együtt járjon a társadalmi igazságossággal, a jó kormányzással, az emberi jogok, köztük a szociális jogok és az emberi méltósághoz és a szabadsághoz való jog tiszteletben tartásával, valamint a szigorú munkaügyi és környezetvédelmi normákkal; mivel a fenntartható fejlődés, a kereskedelem és az emberi jogok hatást gyakorolhatnak egymásra és erősíthetik egymást;

D.  mivel az államok nemzetközi kötelezettsége, hogy területükön, illetve joghatóságukon belül megakadályozzák az emberi jogok megsértését, függetlenül attól, hogy azt magánszemélyek, csoportok vagy magánszervezetek, például vállalkozások követik-e el, és hogy megfelelő jogi lehetőségeket biztosítsanak e jogsértések orvoslására;

E.  mivel az észszerű gondosság fogalma az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó irányelveiben(24) is szerepel;

F.  mivel az államoknak eleget kell tenniük emberi jogi kötelezettségeiknek a területükön és/vagy a joghatóságukon belül; mivel az államoknak egyértelműen elő kell írniuk, hogy a védelemre vonatkozó kötelezettség magában foglalja annak szabályozási úton történő biztosítását, hogy a területükön székhellyel rendelkező és/vagy a joghatóságuk alá tartozó valamennyi üzleti vállalkozás, azok leányvállalatai, valamint az általuk ellenőrzött vállalatok és a világszintű ellátási láncukba tartozó szervezetek az összes tevékenységük során tiszteletben tartsák az emberi jogokat;

G.  mivel továbbra is az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által konszenzussal elfogadott ENSZ-irányelvek képezik az üzleti tevékenységekből eredően az emberi jogokra nézve káros hatások megelőzésének és kezelésének irányadó keretét, és mivel a Parlament Emberi Jogi Albizottsága megbízásából készült 2017. évi „Az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek végrehajtása” című tanulmány egyértelműen kimutatja, hogy az ENSZ-irányelvek végrehajtása terén összességében az EU tagállamai érték el a legnagyobb előrelépést, hiszen ezek az államok fogadták el a legtöbb nemzeti cselekvési tervet, illetve ezekben az államokban van folyamatban a legtöbb nemzeti cselekvési terv elfogadása;

H.  mivel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek minden államra és minden – transznacionális vagy egyéb – üzleti vállalkozásra vonatkoznak, az utóbbiak méretétől, ágazatától, helyszínétől, tulajdonosaitól és felépítésétől függetlenül, és az ENSZ jogok védelmére, tiszteletben tartására és jogorvoslatra vonatkozó keretrendszerén alapulnak, nevezetesen a következőkön: 1) az államoknak az emberi jogok harmadik fél, köztük vállalkozások általi megsértésével szembeni védelemre vonatkozó kötelezettsége; 2) az emberi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos vállalati felelősségvállalás; és 3) az áldozatok mind bírósági, mind nem bírósági hatékony jogorvoslathoz való fokozott hozzáférése; mivel az ENSZ-irányelvek ugyan jogilag nem kötelező érvényűek, de széles körű elismerést és támogatást élveznek, és alapul szolgálnak az üzleti vállalkozásokkal és az emberi jogokkal kapcsolatos nemzetközi szakpolitikai megközelítések számára, továbbá ezek alapján ismerik el a következőket: az államok kötelezettségét az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartására, védelmére és érvényesítésére; az üzleti vállalkozásoknak a társadalom szakosodott szerveiként betöltött szerepét, amelyek specializált funkciókat látnak el, és kötelesek betartani minden vonatkozó jogszabályt, és tiszteletben tartani az emberi jogokat; a jogok és a kötelezettségek megsértése esetén megfelelő és hatékony jogorvoslati lehetőségek álljanak rendelkezésre; mivel a rendelkezésre álló bizonyítékok azt mutatják, hogy ahol az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket végrehajtják, a vállalati működéssel összefüggő emberi jogi károk előfordulása csökken;

I.  mivel az ENSZ Globális Megállapodása felszólítja a vállalkozásokat egy sor alapérték felkarolására, támogatására, és saját hatókörükben történő megvalósítására az emberi jogok, a munkaügyi normák, a környezetvédelem, valamint a korrupció elleni küzdelem terén, kötelezettséget vállalva ezekre az értékekre és önkéntes alapon integrálva azokat üzleti tevékenységükbe;

J.  mivel a vállalatok a gazdasági globalizáció, a pénzügyi szolgáltatások és a nemzetközi kereskedelem fő szereplői, és kötelességük eleget tenni valamennyi hatályos és alkalmazandó jogszabálynak és nemzetközi szerződésnek, valamint tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat; mivel az üzleti vállalkozások és a nemzeti vállalatok esetenként megsérthetik az emberi jogokat, vagy hozzájárulhatnak e jogok megsértéséhez, és hatást gyakorolhatnak a kiszolgáltatott csoportok – például a kisebbségek, az őslakos népek, a nők és gyermekek – jogaira, illetve hozzájárulhatnak a környezeti problémákhoz; mivel ugyanakkor fontos szerepet játszhatnak abban, hogy pozitív ösztönzőket kínálnak az emberi jogok, a demokrácia, a környezetvédelmi normák és a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdítása terén;

K.  mivel a transznacionális vállalatok jogai és kötelezettségei nincsenek egyensúlyban, különösen a beruházásvédelmi szerződések tekintetében, amelyek esetében a beruházók olyan tágan értelmezhető jogokat élveznek, mint például az „igazságos és méltányos bánásmód”, amelyek nem feltétlenül járnak együtt kötelező és érvényesíthető kötelezettségekkel az emberi jogoknak, valamint a munkaügyi és környezetvédelmi jogszabályoknak a teljes ellátási láncban való megfelelés tekintetében;

L.  mivel elismert tény, hogy a globális tevékenységet folytató, és például a megkülönböztetéstől mentes vállalati kultúra alkalmazásával példát mutató európai vállalatok hosszú távon pozitív hatást fejtenek ki az emberi jogok terén;

M.  mivel az EU a politikái belső/külső koherenciája tekintetében vezető szerepet játszott a globális felelősségvállalással kapcsolatos számos kezdeményezés megvitatásában és végrehajtásában, ami együtt jár az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó normák előmozdításával és tiszteletben tartásával; mivel az EU és tagállamai több eszköz mellett is elkötelezték magukat, különösen a 2011. évi ENSZ-irányelvek és az Európa Tanács emberi jogokról és üzleti tevékenységről szóló 2016. évi ajánlása mellett;

N.  mivel az elmúlt években az EU és tagállamai elkezdtek jogszabályokat elfogadni a vállalatok elszámoltathatóságának fokozása és az emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosság elemeinek a jogszabályokba való integrálása céljából; mivel ezek az intézkedések segítenek a globális normák meghatározásában, ám további fejlesztésre szorulnak, ahogyan azt a konfliktusövezetből származó ásványokról szóló uniós rendelet és a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló uniós irányelv, valamint a fakitermelési rendelet példája is mutatja; mivel a Parlament kérte az ilyen jellegű jogszabályok más ágazatokra, köztük a ruházati ágazatra történő további kiterjesztését; mivel az e téren tett nemzetközi kezdeményezések megszilárdíthatják a nemzeti és regionális kezdeményezéseket és egyenlő versenyfeltételeket teremthetnek;

O.  mivel az emberi jogok uniós vállalkozások részvételével történő megsértésének áldozatai kártalanítást igényelhetnek a helyi bíróságoknál az Unióban a 1215/2012/EU rendelet értelmében; mivel e rendelet rendelkezései erősebb nemzetközi keretet igényelnek annak érdekében, hogy javítani lehessen a hatékonyságukat az érintett feleket illetően, ugyanakkor egyenlő versenyfeltételeket biztosítva az EU-n belüli és kívüli vállalatok számára;

P.  mivel még mindig nem létezik globális, átfogó megközelítés a vállalatok által elkövetett emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősség vonatkozásában; mivel a transznacionális vállalatokkal kapcsolatba hozható emberi jogi visszaélések áldozatai számos akadállyal szembesülnek a jogorvoslati lehetőségek terén, ideértve a bírósági jogorvoslatot és annak garantálását is, hogy a visszaélések nem ismétlődnek meg; mivel a jogorvoslathoz való hozzáférés ilyen akadályai az emberi jogok további súlyos megsértését jelentik; mivel egy holisztikus megközelítés mind a vállalkozások, mind az emberek számára jogbiztonságot nyújtana a kellő gondosságra irányuló nemzeti kezdeményezések elterjedésének összefüggésében;

Q.  mivel a nemek közötti egyenlőtlenség azt jelenti, hogy a nők gyakran különösen ki vannak szolgáltatva az emberi jogok megsértésének, és további nehézségekkel kell szembenézniük, amikor jogorvoslathoz próbálnak folyamodni;

R.  mivel az Alapjogi Ügynökség 2017. évi véleménye megállapította, hogy többet lehetne tenni az üzleti tevékenységekhez kapcsolódóan az EU-n belül vagy az EU-n kívül elkövetett emberi jogi jogsértések bírósági vagy nem bírósági jogorvoslatához való tényleges hozzáférés biztosítása tekintetében, többek között jobb segítséget nyújtva az áldozatoknak a bíróságokhoz való hozzáférés és a csoportos keresetek benyújtása terén, megkönnyítve a bizonyítási terhet, továbbá ösztönözve a vállalkozások, köztük az anyavállalatok emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosságra vonatkozó kötelezettségét a leányvállalatok és az ellátási lánc vonatkozásában is;

S.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája belföldi és területen kívüli kötelezettségeket ír elő az államok számára az emberi jogi jogsértések áldozatai számára nyújtott bírósági jogorvoslathoz való hozzáférés biztosításával kapcsolatos feladataik tekintetében;

T.  mivel az emberi jogok megsértésével kapcsolatos társasági jogi felelősség rendszeréről jelenleg folynak a tárgyalások az ENSZ-ben az Emberi Jogi Tanácsnak az ENSZ Közgyűlése által 2014-ben létrehozott nyitott, kormányközi munkacsoportjában (OEIGWG), amely a transznacionális vállalatokkal és egyéb üzleti vállalkozásokkal foglalkozik emberi jogi szempontból; mivel mind az EU, mind a tagállamok szerepet játszanak az ENSZ nyitott, kormányközi munkacsoportjában; mivel a Bizottság nem kapott megbízást a Tanácstól arra, hogy az EU nevében tárgyalásokat folytasson az ENSZ nyitott, kormányközi munkacsoportjában való részvételét illetően;

1.  megállapítja, hogy az üzleti tevékenységek és az ellátási láncok globalizációja és fokozódó nemzetközivé válása miatt fontosabbá válik a nemzetközi vállalatok szerepe az emberi jogok tiszteletben tartásának biztosítása terén, és már olyan helyzet alakult ki, ahol döntő fontosságú a nemzetközi normák, szabályok és együttműködés megléte ahhoz, hogy elkerülhető legyen az emberi jogok megsértése a harmadik országokban;

2.  úgy véli, hogy a transznacionális vállalatoknak tartózkodniuk kell az olyan kereskedelmi vagy nem kereskedelmi tevékenységek finanszírozásától vagy folytatásától, amelyek erősíthetik a radikalizmust vagy a szélsőségességet, különösen akkor, ha ez a tevékenység egy adott vallás manipulációjával jár, tartózkodniuk kell továbbá az erőszakot ösztönző, támogató vagy igazoló bármely csoport közvetlen vagy közvetett támogatásától is;

3.  határozottan úgy véli, hogy a magánszektort szorosan be kell vonni a fenntartható fejlesztési célok teljesítésébe és a további fejlesztési források mozgósításába; hangsúlyozza, hogy a fenti szerepkörnek része a fejlesztéshatékonysági alapelvekhez való igazodás és a vállalati elszámoltathatóság alapelveinek tiszteletben tartása a projektek teljes időtartama alatt;

4.  emlékeztet, hogy a kellő gondosság kulcsfontosságú eleme az emberi jogok tiszteletben tartására és a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó ENSZ-irányelvek második pillérének; hangsúlyozza, hogy a kellő gondosságra irányuló hatékony gyakorlatok szintén hozzájárulhatnak a jogorvoslathoz való hozzáférés megerősítéséhez; biztatja az Uniót és tagállamait, hogy folytassák a vállalatokkal és üzleti vállalkozásokkal, valamint más érdekelt felekkel, köztük a civil társadalmi szervezetekkel és a szakszervezetekkel való szoros együttműködést, hogy törekedjenek egy olyan egységes keretrendszer elfogadására, amely a vállalatok számára követelményeket ír elő az emberi jogokra vonatkozó kellő gondosság tekintetében;

5.  emlékeztet arra, hogy a nemzeti cselekvési tervek fejlesztési folyamata – amennyiben jól tervezik meg és hozzáigazítják a helyi körülményekhez – nemcsak az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek hatékony végrehajtásához, hanem az emberi jogokat védő nemzeti mechanizmusok megerősítéséhez is hozzájárulhat;

6.  ismételten kéri, hogy az Unió képviselői a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszéd során következetesen hivatkozzanak az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre és a vállalati felelősségvállalásra vonatkozó egyéb nemzetközi normákra;

7.  határozottan támogatja a Tanács által 2011 júniusában egyhangúan jóváhagyott, az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek EU-n belüli és kívüli végrehajtását, és felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy ezzel kapcsolatban tegyenek lépéseket, többek között egyértelmű elvárásokat meghatározva a kormányok és mindenfajta üzleti vállalkozás számára az említett elvek gyors, hatékony és átfogó végrehajtására vonatkozóan; emlékeztet arra, hogy az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket hiányosságaik pótlása érdekében ki lehet egészíteni párhuzamos kötelező kezdeményezésekkel;

8.  ismételten hangsúlyozza, hogy a transznacionális vállalatokat felelősségre kell vonni az emberi jogok közvetlen és közvetett megsértéséért, köztük a szankciók megsértésért is; úgy véli, hogy az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek elősegíthetik a büntetlenség felszámolását; emlékeztet, hogy az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek elégtelen végrehajtását más nemzetközileg elismert normákhoz hasonlóan a normák nem kötelező voltával magyarázzák;

9.  aggodalommal állapítja meg, hogy különösen a transznacionális vállalatok esetében számtalan akadály áll a jogorvoslathoz való hozzáférés előtt, például annak következtében, hogy az áldozatok nehezen találják meg az illetékes bíróságot, hogy a büntető törvénykönyvekben nem szerepelnek az emberei jogok megsértésének bizonyos esetei, illetve a korrupció miatt, amely a fejlődő országokban alááshatja a jogi eljárásokat; emlékeztet arra, hogy a megfelelő nem bírósági jogorvoslatok is kritikus fontosságúak, ezek azonban gyakran nem állnak rendelkezésre; felszólítja a tagállami kormányokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket, hogy bírósági, igazgatási, jogalkotási vagy egyéb megfelelő úton biztosítsák az érintettek hatékony jogorvoslathoz való hozzáférését, amennyiben emberi jogok megsértésére kerül sor;

10.  hangsúlyozza a hatékony és egységes fellépés sürgető szükségességét valamennyi szinten – a nemzeti, európai és nemzetközi szintet is beleértve – az emberi jogok transznacionális vállalatok általi megsértésének hatékony kezelése, a jogorvoslathoz való hozzáférés biztosítása, az üzleti vállalkozások és a transznacionális vállalatok transznacionális tevékenységeiből adódó jogi problémák, a globális értékláncok egyre nagyobb összetettsége és a transznacionális vállalatok területen kívüli dimenziója, valamint az emberi jogok megsértésért viselt felelősség megállapításával kapcsolatos bizonytalanság kezelése érdekében; ismételten hangsúlyozza, hogy teljes körűen végre kell hajtani az államok területen kívüli kötelezettségeit a maastrichti elvek szerint és az Európa Tanács különböző eszközeire, különösen az emberi jogok európai egyezményére (EJEE) építve; tágabb vonatkozásban sürgeti az Uniót, hogy tegyen kezdeményezéseket a területen kívüli esetekben a jogorvoslathoz való hozzáférés fejlesztése érdekében, az Alapjogi Ügynökség (FRA) 2017-es ajánlásaiban foglaltaknak megfelelően;

11.  ismételten hangsúlyozza az emberi jogok elsőbbségét a nemzetközi jogban az ENSZ Alapokmányának 103. cikkével összhangban, valamint annak szükségességét, hogy ezt az elsőbbséget olyan egyértelmű rendszer révén kell megállapítani, amelyben az emberi jogi kötelezettségek ténylegesen elsőbbséget élveznek az egyéb, velük szembenálló kötelezettségekhez képest, és amely előírja az emberi jogi normák végrehajtásának mechanizmusát, azok megfelelő ellenőrzését és megsértésük esetén megfelelő szankciók és kártérítések általi jogorvoslat nyújtását; kitart amellett, hogy ez elengedhetetlen a globalizációból adódó egyensúlyhiányok leküzdéséhez és ahhoz, hogy elsőként az emberek jogait és a bolygó jövőjét tartsák szem előtt; hangsúlyozza, hogy a koordináció, valamint az információk és a bevált gyakorlatok cseréje pozitívan járul hozzá azokhoz a kezdeményezésekhez, amelyeket olyan vállalatok indítottak, amelyek úgy döntöttek, hogy tiszteletben tartják az emberi jogokat és a szociális és környezetvédelmi normákat;

12.  ismételten hangsúlyozza, hogy a vállalatok saját döntésük alapján vesznek részt a vállalati társadalmi felelősségvállalásban, figyelembe véve a gazdasági költségeket és tevékenységük közvéleményre gyakorolt kedvező hatásait, valamint hogy az önkéntes részvétel azzal a kockázattal jár, hogy tisztességtelen versenyfeltételekkel szembesülnek azok, akik a nemzetközi normák tiszteletben tartása mellett döntenek; hangsúlyozza továbbá, hogy ez nem elegendő ahhoz, hogy a gondossági kötelezettség végrehajtása keretében biztosítani lehessen a nemzetközi normáknak és kötelezettségeknek való teljes körű megfelelést;

13.  melegen üdvözli ebben az összefüggésben az ENSZ-ben az OEIGWG révén megkezdett munkát, amelynek célja, hogy kötelező erejű ENSZ-eszközt hozzon létre a transznacionális vállalatokra és más üzleti vállalkozásokra vonatkozóan az emberi jogok tekintetében, és úgy véli, hogy ez szükséges előrelépést jelent az emberi jogok előmozdítása és védelme terén;

14.  hangsúlyozza, hogy a kötelező erejű szerződésről szóló tárgyalásokon figyelembe lehetne venni az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek keretét, és a tárgyalások adott esetben kiterjedhetnek az alábbiakra: a transznacionális vállalatok és egyéb üzleti vállalkozások, köztük azok leányvállalatai számára előírt, a kellő gondosságra vonatkozó kötelező erejű kötelezettségek meghatározása; az államok területen kívüli emberi jogi kötelezettségeinek elismerése; a vállalati büntetőjogi felelősség elismerése; mechanizmusok az államok között a határokon átnyúló esetek kivizsgálása és az ezekkel kapcsolatos vádemelés és végrehajtás terén történő koordináció és együttműködés érdekében, valamint a felügyeletre és végrehajtásra vonatkozó nemzetközi bírósági és nem bírósági mechanizmusok létrehozása; úgy véli, hogy az új eszköznek olyan szabályozási intézkedések foganatosítására vonatkozó kötelezettségeket kell előírnia az államok számára, amelyek megkövetelik a vállalkozásoktól, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosságra vonatkozó szabályzatokat és eljárásokat alkalmazzanak, és javasolja, hogy e kötelezettséget oly módon érvényesítsék, hogy a vállalkozások elszámoltatása vagy a kár keletkezésének helye, vagy az anyavállalat bejegyzése vagy jelentős mértékű jelenlétének helye szerinti fórumon történjen;

15.  felszólítja az ENSZ tagállamait, hogy védjék meg a tárgyalásokat a kereskedelmi és egyéb komoly érdekekkel szemben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a dohányzás visszaszorításáról szóló WHO-keretegyezmény 5.3 cikkének példáját követve, többek között szigorú etikai szabályok révén az összeférhetetlenség és a etikátlan lobbizás megelőzése érdekében, és a tárgyalások résztvevőivel fenntartott iparági kapcsolatokkal kapcsolatos teljes átláthatóság előírása mellett;

16.  emlékeztet arra, hogy a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő megközelítést kell elfogadni, és különös figyelmet kell fordítani a veszélyeztetett csoportokra, például az őshonos népekre és a gyermekekre;

17.  emlékeztet arra, hogy a Parlament nyolc különböző állásfoglalásban fejezte ki egyöntetű támogatását a multilaterális OEIGWG mellett;

18.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU és tagállamai aktívan részt vegyenek a fenti kormányközi folyamatban azáltal, hogy fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elve alapján munkacsoportot hoznak létre, amely magában foglalja a Bizottság megfelelő osztályait, az EKSZ-t, a Tanács emberi jogi munkacsoportját (COHOM) és a Parlament megfelelő bizottságait;

19.  ismételten felhívja az Uniót és a tagállamokat arra, hogy ténylegesen és konstruktívan vegyenek részt e tárgyalásokban és az OEIGWG megbízásának teljesítésére irányuló kormányközi folyamatban; hangsúlyozza annak kiemelt fontosságát, hogy az EU konstruktívan hozzájáruljon egy kötelező szerződés megvalósításához az emberi jogok megsértésével kapcsolatos vállalati elszámoltathatóság és az ezzel összefüggő kihívások kezelése érdekében;

20.  felszólítja az ENSZ-tagállamokat annak biztosítására, hogy a szerződéshez vezető tárgyalásokat átlátható és konzultatív módon folytassák le, egyeztetve a szerződés által esetlegesen érintett jogosultak, köztük a civil társadalmi szervezetek és az áldozatok platformjainak széles körével; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy tárgyalási pozíciójukban a nemekre vonatkozó érdemi megközelítést érvényesítsenek;

21.  felszólítja az EU-t, gondoskodjon arról, hogy az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó uniós stratégiai keretével és cselekvési tervével kapcsolatos bármely felülvizsgálat vagy jövőbeli stratégiai dokumentum egyértelmű célkitűzésekre hivatkozzon az ENSZ-szerződésről folyó tárgyalásokon való uniós részvételre vonatkozóan;

22.  úgy dönt, hogy továbbra is szorosan nyomon követi az OEIGWG tárgyalási folyamatát;

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európai Külügyi Szolgálatnak.

 

 

 

(1)

HL C 101., 2018.3.16., 19. o.

(2)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0230.

(3)

https://ec.europa.eu/anti-trafficking/publications/european-commission-sector-guides-implementing-un-guiding-principles-business-and-hum-0_en

(4)

Az Alapjogi Ügynökség 1/2017. sz. véleménye [B-HR].

(5)

http://www.etoconsortium.org/nc/en/main-navigation/library/maastricht-principles/?tx_drblob_pi1%5BdownloadUid%5D=23

(6)

https://www.unglobalcompact.org/

(7)

HL L 351., 2012.12.20, 1. o.

(8)

HL L 330., 2014.11.15, 1. o.

(9)

HL L 130., 2017.5.19, 1. o.

(10)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0066.

(11)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0494.

(12)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0448.

(13)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0196.

(14)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0026.

(15)

HL L 295., 2010.11.12, 23. o.

(16)

HL C 99E, 2012.4.3., 101. o.

(17)

HL C 238., 2018.7.6., 57. o.

(18)

HL C 224., 2018.6.27., 36. o.

(19)

HL C 215., 2018.6.19., 125. o.

(20)

HL C 101., 2018.3.16., 47. o.

(21)

HL C 58., 2018.2.15., 209. o.

(22)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0470.

(23)

 http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2017/578031/EXPO_STU(2017)578031_EN.pdforhttp://www.europarl.europa.eu/thinktank/en/document.html?reference=EXPO_STU%282017%29578031

(24)

http://www.oecd.org/corporate/mne/48004323.pdf

Utolsó frissítés: 2018. október 3.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat