ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY Dzsamál Hasogdzsi újságíró Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusán történt meggyilkolásáról
22.10.2018 - (2018/2885(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Barbara Lochbihler, Ernest Urtasun, Ana Miranda, Josep-Maria Terricabras, Bodil Valero, Jordi Solé, Klaus Buchner, Rebecca Harms, Florent Marcellesi, Margrete Auken, Yannick Jadot a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0498/2018
B8-0500/2018
Az Európai Parlament állásfoglalása Dzsamál Hasogdzsi újságíró Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusán történt meggyilkolásáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Szaúd-Arábiáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a szaúd-arábiai nőjogi jogvédők helyzetéről szóló 2018. május 31-i[1], a Szaúd-Arábiáról, az Unióval való kapcsolatairól, illetve a Közel-Keleten és Észak-Afrikában játszott szerepéről szóló 2014. március 11-i[2], a szaúd-arábiai Ráif Badavi ügyéről szóló 2015. február 12-i[3] és az Ali Mohammed al-Nimr ügyéről szóló 2015. október 8-i[4] állásfoglalásaira,
– tekintettel arra, hogy 2015-ben Ráif Badavi szaúdi bloggernek ítélték oda a gondolatszabadságért járó Szaharov-díjat,
– tekintettel Federica Mogherini alelnök/főképviselő 2018. október 9-i és 15-i észrevételeire, valamint 2018. október 20-i nyilatkozatára,
– tekintettel az ENSZ-főtitkár szóvivőjének 2018. október 19-i nyilatkozatára,
– tekintettel Michelle Bachelet, az ENSZ emberi jogi biztosa 2018. október 16-i nyilatkozatára, amelyben nyomatékosan felszólította Szaúd-Arábiát, hogy ossza meg az összes birtokában lévő, Dzsamál Hasogdzsi eltűnésével kapcsolatos információt,
– tekintettel Dante Pesce, az ENSZ vállalkozásokkal és emberi jogokkal foglalkozó munkacsoportja elnöke 2018. október 19-i nyilatkozatára,
– tekintettel az ENSZ szakértőinek 2018. október 9-i nyilatkozatára, amelyben felszólítottak Dzsamál Hasogdzsi szaúdi újságíró isztambuli eltűnésének kivizsgálására,
– tekintettel az ENSZ-szakértők 2018. október 18-i nyilatkozatára, amelyben súlyos aggodalmukat fejezték ki az állami megrendelésre történő emberrablások „új gyakorlatával” kapcsolatban,
– tekintettel arra, hogy Szaúd-Arábia az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tagja,
– tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni ENSZ-egyezményre,
– tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel Dzsamál Hasogdzsi 2018. október 2-án Isztambulban belépett a szaúd-arábiai konzulátus épületébe, de nincsenek felvételek arról, hogy elhagyta volna az épületet;
B. mivel október 2-án 15 szaúdi tisztviselő utazott repülővel Rijádból Isztambulba, és még ugyanazon a napon este vissza is repült; mivel megállapítást nyert, hogy legtöbbjük közeli kapcsolatban áll Mohamed bin Szalmán Al Szaúd szaúdi koronaherceggel, többek között a koronaherceg biztonsági osztagának tagjai, illetve egy, a szaúd-arábiai belügyminisztériumban vezető tisztséget betöltő igazságügyi orvosszakértő; mivel a szaúdi konzulátuson dolgozó török alkalmazottakat szabadságra küldték azon a napon, amikor Dzsamál Hasogdzsi eltűnt;
C. mivel egy török igazságügyi szakértői csoport csak két héttel Dzsamál Hasogdzsi eltűnése után kapott engedélyt a szaúdi konzulátus és a szaúdi főkonzul, Mohammed al-Otaibi lakásának átkutatására; mivel fényképek készültek arról, hogy néhány órával a török igazságügyi szakértői csoport érkezése előtt takarító személyzet lép be a konzulátus épületébe vödrökkel, nyeles felmosókkal és folyékony takarítószernek tűnő palackokkal;
D. mivel a szaúdi hatóságok végül megerősítették Dzsamál Hasogdzsi szaúdi konzulátuson történt megölését, miután két héten át kitartottak amellett, hogy Hasogdzsi egy rövid látogatás után szabadon elhagyta az épületet; mivel az eddig nyilvánosságra hozott információk egyértelműen állami megrendelésre történt emberölésre utalnak; mivel a Mohamed bin Szalmán al-Szaúd által a biztonsági szolgálatok felett gyakorolt teljes körű ellenőrzés miatt igen valószínűtlen, hogy a műveletet a tudtán kívül hajtották volna végre;
E. mivel ezek a súlyos vádak nemzetközi felháborodást okoztak; mivel számos neves médiaszervezet, köztük a CNN, a Financial Times és a New York Times, valamint magas rangú nemzetközi vendégek lemondták részvételüket „A jövő befektetési kezdeményezése” című, sivatagi Davos-ként is ismert konferencián, amelyre október 23. és 25. között kerül sor Rijádban;
F. mivel a szaúdi rezsim széles körű nemzetközi PR-kampányt indított annak érdekében, hogy Mohamed bin Szalmán koronaherceget az ország modernizációjának előmozdítójaként fesse le; mivel Dzsamál Hasogdzsi eltűnése és állítólagos állami meggyilkolása után több lobbicég felfüggesztette szaúd-arábiai képviseletének működését;
G. mivel Dzsamál Hasogdzsi meggyilkolása ahhoz kapcsolódhat, hogy az elmúlt években bírálta a szaúdi politikát; mivel a Mohamed bin Szalmán koronaherceg által a széles körben üdvözölt „Vision 2030” terv részeként szorgalmazott szociális reformokra vonatkozó bejelentések ellenére paradox módon egyre durvábban lépnek fel az emberijog-védőkkel, újságírókkal és ügyvédekkel szemben, akik letartóztatásoknak, üldöztetéssel való fenyegetéseknek és a megfélemlítés más formáinak vannak kitéve; mivel 2018. május óta letartóztattak több olyan nőjogi jogvédőt, akik a nők vezetéstől való eltiltása elleni kampányuk és a férfi gyámok rendszerének eltörlése melletti kiállásuk révén váltak ismertté;
H. mivel az erőszakos eltüntetésekkel és nem önkéntes eltűnésekkel foglalkozó ENSZ-munkacsoport felháborodásának adott hangot azon új és aggodalomra okot adó gyakorlat miatt, hogy fedett műveletek keretében a saját területükön kívül, idegen országokban rabolnak el embereket;
I. mivel Dzsamál Hasogdzsi Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusán történt meggyilkolása nyilvánvalóan sérti a konzuli kapcsolatokról szóló 1963. április 24-i bécsi egyezményt; mivel ugyanezen egyezmény 41. cikke kimondja, hogy „súlyos bűncselekmény” elkövetése esetén semmisnek nyilvánítható a diplomáciai mentesség;
J. mivel a Riporterek Határok Nélkül sajtószabadságra vonatkozó 2018. évi indexe szerint Szaúd-Arábia a 180 országból a 169. helyen áll, és szerepel a nem kormányzati szervezet által „az internet ellenségeiről” készített listában; mivel – bár az internetet széles körben használják Szaúd-Arábiában, és az egész régióban itt van a legtöbb aktív Twitter-felhasználó – az internetet erősen cenzúrázzák, több ezer honlapot blokkolnak, és az új blogok és honlapok indításához engedélyt kell kérni az információs minisztériumtól; mivel a Szaharov-díjas Ráif Badavi még mindig börtönben ül csupán azért, mert békésen hangot adott a véleményének;
K. mivel jórészt a szaúdi vezetésű koalíció brutális fellépése okozta a 16 706 jemeni polgári áldozat halálát; mivel az ENSZ független, elismert nemzetközi és regionális szakértőkből álló, csoportja 2018 augusztusában arra a következtetésre jutott, hogy Szaúd-Arábia olyan cselekményeket követett el, amelyek háborús bűncselekményeknek minősülhetnek, többek között kegyetlen bánásmódot és kínzást, bombák, rakéták és klaszterlőszerek használatát polgári célpontok, például esküvők, iskolabuszok, egészségügyi létesítmények és lakóterületek ellen;
L. mivel Szaúd-Arábia a világon azon öt országának egyike, ahol a legtöbb halálos ítéletet hajtják végre;
1. a leghatározottabban elítéli Dzsamál Hasogdzsi 2018. október 2-i, Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusán történt erőszakos eltüntetését és meggyilkolását; emlékezteti a szaúdi hatóságokat, hogy a személyek erőszakos eltüntetésének szisztematikus gyakorlata emberiesség elleni bűncselekmény;
2. kéri, hogy Dzsamál Hasogdzsi eltüntetése és bírósági eljárás nélküli kivégzése ügyében folytassanak független és pártatlan nemzetközi vizsgálatot; ebben az összefüggésben felkéri António Guterres ENSZ-főtitkárt, hogy hozzon létre egy, a nemzetközi vizsgálatok terén jelentős tapasztalattal rendelkező csoportot annak biztosítása érdekében, hogy teljes mértékben fény derüljön a Dzsamál Hasogdzsi eltűnéséhez kapcsolódó eseményekre, valamint nyilvános jelentés szülessen e csoport megállapításairól és ajánlásairól az elkövetők bíróság elé állítása céljából; felszólítja Szaúd-Arábiát és Törökországot, hogy teljes mértékben működjenek együtt a vizsgálatban, és adják át a birtokukban lévő összes bizonyítékot az átlátható, gyors és hatékony vizsgálat lehetővé tétele érdekében;
3. sürgeti Szaúd-Arábiát, hogy haladéktalanul függessze fel a konzuli kapcsolatokról szóló 1963. évi bécsi egyezmény által biztosított diplomáciai védelmet, köztük a sérthetetlenséget és a mentelmi jogot is az összes érintett személy és épület vonatkozásában, ezáltal lehetővé téve Dzsamál Hasogdzsi meggyilkolásának átlátható kivizsgálását; felkéri az alelnököt/főképviselőt annak értékelésére, hogy fennáll-e a kockázat, hogy a szaúdi hatóságok visszaélnek a diplomáciai mentességgel az EU-ban élő szaúdi ellenzékiekkel szembeni fellépés céljából, és megállapításairól tegyen jelentést az Európai Parlamentnek;
4. felkéri az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy kezdje meg egy úgynevezett Hasogdzsi-lista összeállítását azzal a céllal, hogy lehetővé tegye célzott intézkedések – köztük vízumtilalom és a vagyoni eszközök befagyasztása – meghozását a Dzsamál Hasogdzsi erőszakos eltüntetéséért és meggyilkolásáért közvetlenül vagy közvetve felelős személyek ellen; felkéri az alelnököt/főképviselőt és az uniós tagállamokat, hogy képviseljenek határozott álláspontot Dzsamál Hasogdzsi meggyilkolásával kapcsolatban;
5. elítéli, hogy külföldi PR-társaságok is részt vesznek Szaúd-Arábia képviseletében és imázsának kialakításában; meglepetését fejezi ki amiatt, hogy Szaúd-Arábia nem szerepel az EU átláthatósági nyilvántartásában, és felkéri a Bizottságot és a Parlamentet, hogy vizsgálják meg ezt a kérdést; sürgeti azon lobbivállalkozásokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy hagyjanak fel Szaúd-Arábia képviseletével; felkéri a különböző uniós lobbicégeket, hogy vállaljanak kötelezettséget arra, hogy megtagadják az emberi jogok folyamatos megsértéséért vagy az emberijog-védők üldözéséért felelős rendszerek képviseletét;
6. üdvözli, hogy Dzsamál Hasogdzsi eltűnése miatt számos európai kormányzati tisztviselő és üzleti vezető döntött „A jövő befektetési kezdeményezése” című rijádi konferencián való részvétel lemondása mellett; az esemény teljes bojkottját szorgalmazza, többek között a Siemens vezérigazgatója részéről is;
7. emlékezteti a szaúdi rezsimet, hogy Szaúd-Arábia is részes fele a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezménynek, és köteles minden intézkedést meghozni a kínzások, erőszakos eltüntetések és az emberi jogok egyéb súlyos megsértéseinek megelőzése érdekében, kivizsgálni az ilyen cselekményekkel kapcsolatos vádakat, és bíróság elé állítani az ilyen cselekmények elkövetésével vádolt személyeket;
8. sajnálatosnak tartja, hogy uniós tagállamok – többek között Spanyolország, Franciaország, Németország, Belgium és az Egyesült Királyság – jelentős fegyverszállítási megállapodást kötöttek Szaúd-Arábiával, sértve a fegyverexportról szóló, jogilag kötelező erejű uniós közös álláspontot[5], különösen a második kritériumot, amely az emberi jogoknak a rendeltetési országban való tiszteletben tartására és a nemzetközi humanitárius jog adott ország általi betartására vonatkozik, és amelyet egyértelműen aláásott az ország Jemennel szembeni háborús fellépése; ismét felszólít a Szaúd-Arábia számára olyan biztonsági berendezések bármely formájának kivitelét, értékesítését, frissítését és karbantartását érintő uniós szintű tilalom bevezetésére, amelyeket fel lehet használni vagy fel is használnak elnyomás céljára; hangsúlyozza, hogy e tilalomnak ki kell terjednie a számítógépes felügyeleti technológiákra is, amint azt az Európai Parlament 2018. január 17-i, a kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, tranzitjára, az azokkal végzett brókertevékenységre és az azokkal kapcsolatos műszaki támogatásra vonatkozó uniós ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló állásfoglalása[6] is szorgalmazza; felkéri a főképviselőt, hogy számoljon be az uniós tagállamok által a szaúdi hatóságok tagjaival folytatott katonai és biztonsági együttműködés aktuális helyzetéről;
9. felkéri az EU-t, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának következő ülésén terjesszen elő határozati javaslatot az emberijog-védők szaúd-arábiai helyzetéről, amely többek között szorgalmazza egy Szaúd-Arábiával foglalkozó különleges ENSZ-előadó kinevezését, összhangban az Emberi Jogi Tanácsnak a világon kialakult legsúlyosabb emberi jogi helyzetek vonatkozásában kidolgozott egyéb speciális eljárásaival; felszólítja az EU-t, hogy az Emberi Jogi Tanács soron következő ülésén vesse fel az olyan országok tagságának kérdését, amelyek emberi jogokkal kapcsolatos gyakorlata erőteljesen megkérdőjelezhető; sajnálatosnak tartja, hogy több uniós tagállam a szavazatával támogatta Szaúd-Arábia tagságát az ENSZ Emberi Jogi Bizottságában;
10. határozottan támogatja azt a kezdeményezést, hogy jöjjön létre egy uniós globális emberi jogi szankciórendszer az emberi jogok megsértői ellen, aminek keretében többek között vízumtilalmat és a vagyoni eszközök befagyasztását lehetne elrendelni az ilyen személyek ellen; konkrét eredményeket vár a holland hatóságok által a kezdeményezés elindítása érdekében szervezett konferenciától, amelyet novemberben rendeznek meg Hágában, valamint a javaslat teljes támogatására ösztönzi a tagállamokat és az EKSZ-t;
11. felkéri az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki ambiciózus és testre szabott stratégiát a szaúd-arábiai civil társadalom és emberijog-védők támogatására; felkéri az Európai Uniót, hogy az EU és az Öböl-menti Együttműködési Tanács közötti éves csúcstalálkozók napirendjére állandó elemként vegye fel az emberi jogokról folytatott eszmecserét;
12. felszólítja a szaúdi hatóságokat, hogy állítsák le Ráif Badavi további korbácsolását, és követeli azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását, mivel őt lelkiismereti okokból bebörtönzött személynek tartja, akit kizárólag azért tartanak fogva és ítéltek el, mert gyakorolta a véleménynyilvánítás szabadságához való jogát; felkéri az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy ezt a kérdést a szaúdi hatóságokkal folytatott valamennyi tárgyaláson vessék fel; azt javasolja – minthogy semmilyen előrelépés nem történt Ráif Badavi szabadlábra helyezése tekintetében azóta, hogy kitüntették őt a Szaharov-díjjal –, hogy egy eseti küldöttség látogasson el Rijádba azzal a céllal, hogy az ügy kapcsán közvetlenül lépjen kapcsolatba a szaúdi hatóságokkal;
13. elítéli, hogy a szaúdi hatóságok emberijog-védőket, ügyvédeket, újságírókat, írókat és bloggereket zaklatnak az országon belül és kívül, és ragaszkodik ahhoz, hogy a szaúdi hatóságok megtegyék a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy mindenki szabadon gyakorolhassa a jogait, anélkül hogy bírósági zaklatásnak és egyéb megtorló intézkedéseknek lenne kitéve;
14. felszólítja Szaúd-Arábia kormányát, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsásson szabadon valamennyi emberijog-védőt, beleértve a nők jogainak védelmezőit is, akik a nők vezetéstől való eltiltása ellen és a férfi gyámok rendszerének eltörlése mellett emeltek szót, valamint bocsássa szabadon a lelkiismereti foglyokat, akiket pusztán azért tartanak fogva és ítéltek el, mert éltek a szabad véleménynyilvánításhoz való joggal;
15. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ emberi jogi főbiztosának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, Szalmán bin Abdel-Azíz szaúdi királynak és Mohamed bin Szalmán al-Szaúd koronahercegnek, a Szaúd-arábiai Királyság kormányának és az Egyesült Államok kormányának.
- [1] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0232.
- [2] HL C 378., 2017.11.9., 64. o.
- [3] HL C 310., 2016.8.25., 29. o.
- [4] HL C 349., 2017.10.17., 34. o.
- [5] A Tanács 2008/944/KKBP közös álláspontja (2008. december 8.) a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról (HL L 335., 2008.12.13., 99. o.).
- [6] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0006.