ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a német gyermek- és ifjúságvédelmi jóléti hivatal (Jugendamt) határokon átnyúló családjogi vitákban játszott szerepéről
14.11.2018 - (2018/2856(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Cecilia Wikström a Petíciós Bizottság nevében
B8-0546/2018
Az Európai Parlament állásfoglalása a német gyermek- és ifjúságvédelmi jóléti hivatal (Jugendamt) határokon átnyúló családjogi vitákban játszott szerepéről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 227. cikkére,
– tekintettel az EUMSZ 81. cikkének (3) bekezdésére;
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (3) bekezdésére,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 24. cikkére,
– tekintettel az ENSZ gyermekjogi egyezményének 8–20. cikkére, amely kiemeli a kormányok azon kötelességét, hogy védjék a gyermekek identitását, ideértve családi kapcsolataikat is;
– tekintettel a konzuli kapcsolatokról szóló 1963. évi bécsi egyezményre, különösen annak 37. cikke b) pontjára,
– tekintettel a gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről szóló 1993. május 29-i Hágai Egyezményre,
– tekintettel a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendeletre (Brüsszel IIa.)[1], különösen annak 8., 10. 15., 16., 21., 41. és 57. cikkére,
– tekintettel a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről („iratkézbesítés”), és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2007. november 13-i 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre[2],
– tekintettel a Bizottság 2011. február 15-i, „Az EU gyermekjogi ütemterve” című közleményére (COM(2011)0060),
– tekintettel az Európai Unió Bírósága (EUB) ítélkezési gyakorlatára, és különösen a C-497/10. PPU. sz., Mercredi kontra Chaffe ügyben hozott 2010. december 22-i ítéletére[3] és a C-523/07. sz. ügyben hozott 2009. április 2-i ítéletére[4],
– tekintettel a gyermekvédelmi rendszereknek az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által elvégzett feltérképezésére,
– tekintettel a német gyermek- és ifjúságvédelmi jóléti hivatal (Jugendamt) határokon átnyúló családjogi vitákban játszott szerepére vonatkozó beérkezett petíciók rendkívül nagy számára,
– tekintettel a Németországba a német gyermek- és ifjúságvédelmi jóléti hivatal (Jugendamt) szerepével kapcsolatos petíciók kivizsgálása céljából (2011. november 23–24 között) tett tényfeltáró látogatásról szóló jelentésben megfogalmazott ajánlásokra,
– tekintettel „A gyermek mindenek felett álló érdekének védelméről az egész EU-ban az Európai Parlamentnek címzett petíciók alapján” című, 2016. április 28-i állásfoglalására[5],
– tekintettel a Petíciós Bizottság gyermekjóléti ügyekkel foglalkozó munkacsoportjának 2017. május 3-i ajánlásaira,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a Parlament Petíciós Bizottságához több mint 10 éve nyújtanak be olyan petíciókat, amelyekben nem német szülők igen nagy számban kifogásolják, hogy a német gyermek- és ifjúságvédelmi jóléti hivatal (Jugendamt) a határokon átnyúló vonatkozású, gyermekeket érintő családjogi vitákban a szülői felelősséggel vagy a szülői felügyelettel kapcsolatos ügyekben hátrányos megkülönböztetést alkalmaz velük szemben;
B. mivel a Jugendamt központi szerepet játszik a német családjogi rendszerben, mivel a hivatal képviseli az egyik felet a gyermekeket érintő összes családjogi vitában;
C. mivel a gyermekeket érintő családjogi vitákban a Jugendamt a bírák számára egy olyan ajánlást fogalmaz meg, amely gyakorlatilag kötelező erejű, és ideiglenes intézkedéseket fogadhat el, mint például a „Beistandschaft” (gondnokság), amelyet nem lehet megtámadni;
D. mivel a Jugendamt felelős a német bíróságok által hozott határozatok végrehajtásáért; mivel e határozatok Jugendamt általi tág értelmezése gyakran aláásta a nem német szülők jogainak hatékony védelmét;
E. mivel a más uniós tagállamok igazságügyi hatóságai által a határokon átnyúló vonatkozású családjogi jogvitákban hozott határozatok és ítéletek illetékes német hatóságok általi el nem ismerése és végre nem hajtása sértheti a tagállamok közötti kölcsönös elismerés és kölcsönös bizalom elvét, ami veszélyezteti a gyermek mindenek felett álló érdekének hatékony védelmét;
F. mivel a petíció benyújtói kifogásolták, hogy a határokon átnyúló vonatkozású családjogi vitákban a gyermek mindenek felett álló érdekének védelmét az illetékes német hatóságok rendszeresen úgy értelmezik, hogy biztosítani kell, hogy a gyermekek továbbra is német területen maradjanak, még azokban az esetekben is, amikor a nem német szülővel szemben elkövetett erőszakot, illetve családon belüli erőszakot jelentettek be;
G. mivel a nem német szülők petícióikban kifogásolták a származási országuk nemzeti hatóságai által biztosított nem megfelelő tanácsadást és jogi támogatást, illetve ezek hiányát azokban az esetekben, amikor a német hatóságok hátrányosan megkülönböztető vagy hátrányos jogi és közigazgatási eljárásokat fogadtak el velük szemben, beleértve a gyermek- és ifjúságvédelmi jóléti hivatalt (Jugendamt) is;
H. mivel valamennyi uniós intézménynek és tagállamnak teljes mértékben garantálnia kell a gyermekek jogainak védelmét, az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglaltaknak megfelelően; mivel a gyermek mindenek felett álló érdeke – amely elsődlegesen és leginkább a saját családján belül valósítható meg – olyan alapelv, amelyet a gyermekgondozással kapcsolatos valamennyi kérdésben minden szinten irányadó szabályként tiszteletben kell tartani;
I. mivel az EU-n belüli fokozott mobilitás egyre több, határokon átnyúló, szülői felelősséggel és gyermekfelügyelettel kapcsolatos vitát eredményezett; mivel a Bizottságnak fokoznia kell erőfeszítéseit annak érdekében, hogy valamennyi tagállamban – így Németországban is – előmozdítsa az ENSZ valamennyi tagállam által ratifikált gyermekjogi egyezményében foglalt elvek következetes és konkrét végrehajtását;
J. mivel a Brüsszel IIa. rendelet hatálya és célja az Unió polgárai közötti, állampolgárság alapján történő megkülönböztetés tilalmának elvén és a tagállamok jogrendszerei közötti kölcsönös bizalom elvén alapul;
K. mivel a Brüsszel IIa. rendelet rendelkezései semmilyen módon nem tehetik lehetővé a kölcsönös tisztelet és elismerés biztosítására, az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés elkerülésére, és mindenekelőtt a gyermek mindenek felett álló érdekének objektív módon történő védelmére irányuló mögöttes célkitűzésekkel való visszaélést;
L. mivel az illetékes német hatóságok által a határokon átnyúló vonatkozású, gyermekeket érintő családjogi vitákban alkalmazott eljárások és gyakorlatok megkülönböztetéstől mentes jellegére vonatkozó pontos és részletes ellenőrzések hiánya káros hatással lehet a gyermekek jólétére, és a nem német szülők jogainak fokozott megsértéséhez vezethet;
M. mivel a Német Szövetségi Alkotmánybíróság ítéletében kimondta, hogy a bíróság kérheti egy olyan gyermek meghallgatását, aki a határozat meghozatalának időpontjában még nem érte el a hároméves kort; mivel más uniós tagállamokban az ilyen korú gyermekeket túl fiatalnak és ahhoz nem elég érettnek tekintik, hogy konzultáljanak velük a szüleiket érintő vitákban;
N. mivel a gyermek családi élethez való jogát nem veszélyeztetheti olyan alapvető jog gyakorlása, mint például a mozgás és a tartózkodás szabadsága;
O. mivel az EUB ítélkezési gyakorlata az uniós jog önálló fogalmaként határozza meg „a gyermek szokásos tartózkodási helye” fogalmát, valamint a nemzeti joghatóságok által a szokásos tartózkodási hely meghatározására használandó szempontok pluralitását állapítja meg;
P. mivel az EU Alapjogi Chartájának 24. cikkéből az következik, hogy – kivéve, amennyiben az a gyermek érdekeivel ellentétes – a gyermekek jogosultak rendszeres, személyes és közvetlen kapcsolatot fenntartani szüleikkel, amikor szüleik gyakorolják a szabad mozgáshoz való jogukat;
1. komoly aggodalommal állapítja meg, hogy a német családjogi rendszerrel kapcsolatos problémák – többek között a Jugendamt ellentmondásos, a nem német szülők által benyújtott petíciók által kifogásolt szerepe – továbbra is megoldatlanok; hangsúlyozza, hogy a Petíciós Bizottsághoz folyamatosan érkeznek a nem német állampolgárságú szülők által benyújtott petíciók, amelyek az illetékes német hatóságok által a gyermekeket érintő, határokon átnyúló családjogi vitákban elfogadott eljárások és gyakorlatok eredményeként jelentkező súlyos megkülönböztetésről számolnak be;
2. elítéli a német gyermek- és ifjúságvédelmi jóléti hivatal (Jugendamt) által a nem német állampolgárságú szülőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés eseteit;
3. rámutat arra, hogy a Petíciós Bizottság már hosszú ideje foglalkozik a Jugendamt szerepével kapcsolatos petíciókkal; tudomásul veszi az illetékes német minisztérium német családjogi rendszer működésével kapcsolatban adott részletes válaszait, hangsúlyozza azonban, hogy a Petíciós Bizottsághoz folyamatosan érkeznek a nem német szülőkkel szembeni állítólagos hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos petíciók;
4. hangsúlyozza, hogy a Brüsszel IIa. rendelet szerint a nemzeti hatóságok kötelezettsége, hogy elismerjék és végrehajtsák a gyermekekkel kapcsolatos ügyekben más tagállamban hozott határozatokat; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a határokon átnyúló vonatkozású családjogi vitákban a német hatóságok szisztematikusan elutasíthatják a más tagállamokban hozott bírósági határozatok elismerését azokban az esetekben, amikor a három évnél fiatalabb gyermekeket nem hallgatták meg; hangsúlyozza, hogy ez a szempont aláássa a kölcsönös bizalom elvét a többi olyan tagállammal szemben, amelyek jogrendszere eltérő korhatárt állapít meg a gyermek meghallgatására nézve;
5. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság éveken keresztül nem ellenőrizte megfelelően a német családjogi rendszerben a határokon átnyúló vonatkozású családjogi jogviták keretében alkalmazott eljárások és gyakorlatok megkülönböztetésmentes jellegét, a gyermek mindenek felett álló érdekének és más kapcsolódó jogoknak a védelme érdekében;
6. hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak statisztikai adatokat kell gyűjteniük a szülői felügyelettel és a külföldi szülőkkel kapcsolatos közigazgatási és bírósági eljárásokról, különös tekintettel az ítéletek eredményére annak érdekében, hogy lehetővé váljon a meglévő tendenciák időben történő részletes elemzése és referenciamutatók készítése;
7. az EUB ítélkezési gyakorlatával összhangban kiemeli a gyermek uniós jog szerinti „szokásos tartózkodási helyének” önálló fogalmát, valamint a nemzeti joghatóságok által a szokásos tartózkodási hely meghatározására használandó kritériumok sokféleségét;
8. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a német joghatóságok megfelelően határozzák meg a gyermek szokásos tartózkodási helyét a Petíciós Bizottsághoz beérkezett petíciókban említett esetekben;
9. határozottan bírálja, hogy nincsenek statisztikai adatok a németországi azon ügyek számáról, amelyekben a bírósági ítéletek nem voltak összhangban a Jugendamt ajánlásaival, illetve a különböző állampolgárságú párok gyermekeit érintő családjogi viták kimeneteléről, annak ellenére, hogy éveken keresztül több ízben kérték az ilyen adatok összegyűjtését és nyilvánosságra hozatalát;
10. felhívja a Bizottságot, hogy értékelje, hogy a szóban forgó petíciókban a német joghatóságok megfelelően tiszteletben tartották-e a Brüsszel IIa. rendelet rendelkezéseit hatáskörük meghatározásakor, és hogy figyelembe vették-e a többi tagállam joghatósága által hozott ítéleteket vagy határozatokat;
11. elítéli, hogy olyan esetekben, amikor a felügyelet mellett engedélyezett láthatásnál a nem német szülők nem tudtak megfelelni a Jugendamt tisztviselői által előírt eljárásnak, vagyis hogy német nyelven beszélgessenek a gyermekeikkel, a beszélgetéseket megszakították és megtiltották a nem német szülők és gyermekek közötti kapcsolattartást; úgy véli, hogy a Jugendamt tisztviselői által alkalmazott eljárás a nem német szülőkkel szembeni, származás és a nyelv alapján történő egyértelmű megkülönböztetésnek számít;
12. szilárdan meg van győződve arról, hogy felügyelet mellett engedélyezett láthatás esetén a német hatóságoknak lehetővé kell tenniük a szülők és gyermekeik közötti beszélgetések során a szülők által beszélt bármely nyelv használatát; kéri olyan mechanizmusok bevezetését, amelyek garantálják, hogy a nem német szülők és gyermekeik közös nyelvükön kommunikálhassanak, mivel e nyelv használata alapvető szerepet játszik a szülők és gyermekeik közötti erős érzelmi kötelékek fenntartásában, és biztosítja a gyermekek kulturális örökségének és jólétének hatékony védelmét;
13. szilárd meggyőződése, hogy következetesen és hatékonyan nyomon kell követni a Petíciós Bizottság gyermekjóléti kérdésekkel foglalkozó munkacsoportja 2017. május 3-i végleges jelentésének ajánlásait, különösen azokat, amelyek közvetlenül vagy közvetve érintik a Jugendamt szerepét és a német családjogi rendszert;
14. emlékezteti Németországot a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény, többek között annak 8. cikke alapján fennálló nemzetközi kötelezettségeire; úgy véli, hogy az illetékes német hatóságoknak jelentős előrelépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy megfelelő módon biztosítsák, hogy törvénysértő beavatkozás nélkül tiszteletben tartsák a gyermeknek saját személyazonossága – ideértve állampolgársága, neve, családi kapcsolatai – megtartásához fűződő, a törvényben elismert jogát;
15. úgy véli, hogy az EUMSZ 81. cikkének fényében a Bizottság aktív szerepet játszhat és kell is játszania abban, hogy tisztességes és következetes megkülönböztetésmentes gyakorlatokat biztosítson a szülők számára a szülői felügyelettel kapcsolatos, határokon átnyúló esetek kezelésében az Unió egész területén;
16. felhívja a Bizottságot, hogy a határokon átnyúló családjogi viták keretében biztosítsa a német családjogi rendszerben – beleértve Jugendamt által – alkalmazott eljárások és gyakorlatok megkülönböztetésmentes jellegét;
17. felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson további képzéseket és nemzetközi csereprogramokat a szociális ellátásban dolgozó tisztviselők számára, hogy tájékozódhassanak a más tagállamokban működő hasonló szervezetek működéséről, illetve megoszthassák egymással a bevált gyakorlatokat;
18. hangsúlyozza a gyermekgondozási eljárásokban részt vevő különböző nemzeti és helyi hatóságok közötti szoros együttműködés és hatékony kommunikáció fontosságát, a szociális szolgálatoktól kezdve az igazságszolgáltatási és központi hatóságokig;
19. hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a német hatóságok és más tagállamok hatóságai közötti igazságügyi és közigazgatási együttműködést a más tagállamok igazságügyi hatóságai által a határokon átnyúló vonatkozású családjogi vitákban más uniós tagállamok által hozott határozatok és ítéletek Németország általi elismerésére és végrehajtására vonatkozó kölcsönös bizalom biztosítása érdekében;
20. emlékeztet arra, hogy a nem német szülőket a gyermekekkel kapcsolatos eljárások minden szakaszában haladéktalanul, teljes körűen és egyértelműen tájékoztatni kell el az eljárásról és annak lehetséges következményeiről olyan nyelven, amelyet az érintett szülők teljes mértékben megértenek, annak elkerülése érdekében, hogy a szülők a hozzájárulásukat adják, anélkül, hogy teljes mértékben megértenék kötelezettségvállalásaik következményeit; felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre célzott intézkedéseket az állampolgáraiknak nyújtott jogi támogatás, segítségnyújtás, tanácsadás és tájékoztatás javítása érdekében azokban az esetekben, amikor kifogásolják, hogy a német hatóságok hátrányosan megkülönböztető vagy hátrányos jogi és közigazgatási eljárásokat fogadtak el velük szemben;
21. hangsúlyozza, hogy a kifogásolt esetek, amelyekben a nem német szülők a látogatások során nem tudnak saját anyanyelvükön kommunikálni gyermekeikkel, nyelvi alapon történő megkülönböztetésnek minősülnek, és ellentétesek a többnyelvűség és a kulturális háttér Unión belüli sokféleségének előmozdításával, valamint a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallás szabadságának alapvető jogával;
22. aggodalmát fejezi ki a petíció benyújtói által felvetett olyan esetek miatt, ahol az illetékes német hatóságok rövid határidőket állapítottak meg, illetve az illetékes német hatóságok által küldött olyan dokumentumok miatt, amelyek nem álltak rendelkezésre a petíció nem német benyújtójának nyelvén; felhívja a figyelmet arra, hogy a dokumentumok kézbesítéséről szóló 1393/2007 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében a polgároknak lehetőségük van a dokumentumok elfogadásának visszautasítására, amennyiben azok nem olyan nyelven íródtak, vagy nem lettek lefordítva egy olyan nyelvre, amelyet megértenek; felhívja a Bizottságot, hogy az összes lehetséges jogsértés megfelelő kezelése érdekében alaposan vizsgálja meg e rendelet rendelkezéseinek Németországban történő végrehajtását;
23. felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Parlamentnek benyújtott petíciókban említett esetekben ellenőrizze a német joghatóságok előtt folyó eljárások során a nyelvi követelmények betartását;
24. ismételten felhívja a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy társfinanszírozzák és támogassák egy olyan platform létrehozását, amely családjogi eljárásokban segítséget nyújt az adott országban állampolgársággal nem rendelkező uniós polgároknak;
25. emlékezteti a tagállamokat, hogy következetesen hajtsák végre az 1963. évi bécsi egyezmény rendelkezéseit, valamint biztosítsák, hogy a nagykövetségek, illetve konzuli képviseletek az állampolgáraikat érintő gyermekvédelmi eljárások elindításától kezdve tájékoztatást és a dokumentumokhoz teljes körű hozzáférést kapjanak; hangsúlyozza az e területen folytatott megbízható konzuli együttműködés fontosságát, és javasolja, hogy a konzuli hatóságok kapjanak lehetőséget arra, hogy az eljárás valamennyi szakaszában részt vehessenek;
26. emlékezteti a tagállamokat arra, hogy a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 8. és 20. cikkének szövegével összhangban minden szükséges és indokolt esetben biztosítani kell a gyermek nevelőszülőknél való elhelyezését, különösen az olyan, folyamatos gyermekgondozás lehetővé tétele érdekében, amely figyelembe veszi a gyermek etnikai, vallási, nyelvi és kulturális identitását;
27. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
- [1] HL L 338., 2003.12.23., 1. o.
- [2] HL L 324., 2007.12.10., 79. o.
- [3] A Bíróság (első tanács) 2010. december 22-i ítélete a C-497/10 PPU sz. Barbara Mercredi kontra Richard Chaffe ügyben, ECLI:EU:C:2010:829.
- [4] A Bíróság (harmadik tanács) 2009. április 2-i ítélete a C-523/07. sz. A ügyben, ECLI:EU:C:2009:225.
- [5] HL C 66., 2018.2.21., 2. o.