Eljárás : 2018/2685(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0547/2018

Előterjesztett szövegek :

B8-0547/2018

Viták :

PV 29/11/2018 - 5
CRE 29/11/2018 - 5

Szavazatok :

PV 29/11/2018 - 8.19
CRE 29/11/2018 - 8.19
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0484

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 386kWORD 59k
20.11.2018
PE631.534v01-00
 
B8-0547/2018

a B8-0418/2018. számú szóbeli választ igénylő kérdéshez

az eljárási szabályzat 128. cikkének (5) bekezdése alapján


a fogyatékossággal élő nők helyzetéről (2018/2685(RSP))


Rosa Estaràs Ferragut a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság nevében
MÓDOSÍTÁSOK

Az Európai Parlament állásfoglalása a fogyatékossággal élő nők helyzetéről (2018/2685(RSP))  
B8-0547/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, az emberi jogok európai egyezményére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre (UN CRPD), és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek az Európai Közösség által történő megkötéséről szóló, 2009. november 26-i 2010/48/EK tanácsi határozat(1) szerinti 2011. január 21-i hatálybalépésére az Unióban, illetve különösen ez utóbbinak a fogyatékossággal élő nőkről és lányokról szóló 6. cikkére,

–  tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés valamennyi formájának megszüntetéséről szóló ENSZ egyezményre („CEDAW”, 1979) és annak fakultatív jegyzőkönyvére(1999),

–  tekintettel a munkavállalók alapvető szociális jogainak közösségi chartájára(2),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 10., 19. és 168. cikkére,

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2008)0426) és a Parlament erre vonatkozó 2009. április 2-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Parlament Uniós Belső Politikák Főigazgatósága által készített, „Nemen és fogyatékosságon alapuló interszekcionális megkülönböztetés” című tanulmányra,

–  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) „Szegénység, társadalmi nemek és interszekcionális egyenlőtlenségek az EU-ban” című jelentésére, különös tekintettel a „Nemek és fogyatékosság” című 8. fejezetére,

–  tekintettel az EIGE-nek a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2017. évi mutatójára,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő nők helyzetéről a Bizottságnak feltett kérdésre (O-000117/2018 – B8-0418/2018),

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel több mint 80 millió fogyatékossággal élő személy él az EU-ban; mivel minden negyedik Európában élő személy családjának van fogyatékossággal élő tagja; mivel csaknem 46 millió fogyatékossággal élő nő és lány él az EU-ban, akik a teljes női lakosság mintegy 16%-át teszik ki, és a fogyatékossággal élő személyek teljes lakosságának 60%-át képviselik;

B.  mivel a „fogyatékosság” szó ideiglenes rövid távú vagy hosszú távú személyes helyzetek széles körét öleli fel, amelyek személyre szabott szakpolitikai válaszokat igényelnek, és magukban foglalják a mentális egészséggel kapcsolatos kérdéseket is;

C.  mivel a demográfiai változások és az öregedő népesség következtében több ember válik fogyatékossággal élővé az élete késői szakaszában;

D.  mivel a fogyatékossággal élő nőknek csupán 18,8%-a dolgozik az EU-ban; mivel a fogyatékossággal élő, munkaképes korú (azaz 20–64 éves) nők 45%-a inaktív, a férfiaknál pedig 35% ez az arány;

E.  mivel a súlyos fogyatékossággal élő személyek 75%-ának nincs lehetősége teljes mértékben részt venni az európai munkaerőpiacon, és a fogyatékossággal élő nők 2-5-ször nagyobb eséllyel válnak erőszak áldozataivá, mint a fogyatékossággal nem rendelkező nők;

F.  mivel a fogyatékossággal élő vagy egészségügyi problémával rendelkező nők 34%-át érte már fizikai vagy szexuális erőszak a partnerük részéről az életük során;

G.  mivel a fogyatékossággal élő nők tudomásuk vagy hozzájárulásuk nélküli sterilizálása az erőszak egyik elterjedt formája, és különösen az etnikai kisebbségekhez tartozó, például a roma nőket érinti;

H.  mivel a megszorító intézkedések negatívan érintik a nőket és általában a fogyatékossággal élő személyeket, többszörös megkülönböztetést eredményezve;

I.  mivel nem jelennek meg a fogyatékossággal élő személyek a közéletben és a médiában;

J.  mivel Európában a gondozók körülbelül kétharmada nő; mivel az EU-szerte nyújtott összes gondozás 80%-át nem fizetett informális gondozók végzik, akiknek 75%-a nő; mivel a nem fizetett informális gondozás gazdasági értéke a hosszú távú formális ápolás-gondozás teljes költségéhez viszonyítva a becslések szerint 50–90% közé tehető az Unióban;

K.  mivel a fogyatékossággal élő nők társadalmi és gazdasági részvétele alapvető fontosságú Európa átfogó gazdasági és társadalmi stratégiájának sikeréhez;

L.  mivel a fogyatékossággal élő nők gyakran a megkülönböztetés számos formájával szembesülnek, többek között a nemi identitásuk, a nemi önkifejezés és a nemi jellemzők alapján, ami hozzájárul a szegénység feminizációjához;

M.  mivel a fogyatékossággal élő nők alacsonyabb jövedelemmel rendelkeznek, és jobban érinti őket a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata; mivel a fogyatékossággal élő nők helyzete az idők során romlott a férfiakéval összehasonlítva (a dolgozói szegénység a nők körében 2007-ben 10%, 2014-ben pedig 12% volt);

N.  mivel a technológiai fejlődés tele van lehetőségekkel és kihívásokkal, különösen a fogyatékossággal élő nők számára, mivel a globális munkaerő egyre nagyobb mértékben használ digitális eszközöket;

O.  mivel minden nő, és különösen a fogyatékossággal élő nők és lányok számára minden nyelven, formában és formátumban teljes mértékben hozzáférhetővé kell tenni a támogatói, védelmi és kommunikációs, valamint a gondozási és egészségügyi szolgáltatásokat, köztük az alapvető egészségügyi ellátáshoz, a nők elleni erőszakhoz, a gyermekgondozáshoz és az anyasághoz kapcsolódó szolgáltatásokat;

P.  mivel a fogyatékossággal élő személyeknek a CRPD 29. cikkében említett, a politikai és közéletben való teljes körű részvétele – ahol gyakran alulreprezentáltak – csupán remény marad, különösen a nők számára, ha a kérdést nem kezelik megfelelően;

Q.  mivel a számos nemzetközi egyezmény és az európai jogi rendelkezések, illetve a jelenleg érvényes európai fogyatékosságügyi stratégia ellenére a fogyatékossággal élő személyek még mindig nem élvezhetik maradéktalanul az állampolgári és társadalmi jogaikat; mivel a fogyatékossággal élő nők és lányok a döntéshozatal és a nemek közötti egyenlőség terén való előrelépés tekintetében továbbra is peremhelyzetben vannak;

R.  mivel a nemek közötti egyenlőség szempontjait nem érvényesítették horizontálisan a 2010–2020 közötti időszakra szóló európai fogyatékosságügyi stratégiában;

S.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. és 26. cikke kifejezetten tiltja a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetést, és a fogyatékossággal élő személyek társadalomban való egyenlő részvételére hív fel; mivel az egyenlő bánásmódot pozitív intézkedések és szakpolitikák alkalmazásával lehet érvényre juttatni a fogyatékossággal élő nők és a fogyatékossággal élő gyermekek anyái részére;

T.  mivel a 2020 utáni európai fogyatékosságügyi stratégia a nemek közötti egyenlőség szempontjainak dimenziója mellett hozzájárul a fogyatékossággal élő nők és lányok megkülönböztetését megszüntető integrált megközelítéshez;

U.  mivel a fogyatékossággal élő férfiak havi bére magasabb, mint a fogyatékossággal élő nőké, miközben mindkét csoport bére általában alacsonyabb, mint a többi munkavállalóé, egy tartós diszkriminatív világrendben;

V.  mivel a jelenlegi munkaerőpiac labilis és bizonytalan, és a munkanélküliség növekedése azt jelenti, hogy csökkennek a fogyatékossággal élők munkavállalási lehetőségei;

W.  mivel a társadalomba való teljes mértékű integráció elsősorban a minőségi foglalkoztatás és a hozzáférhető és befogadó oktatás révén valósul meg, és ezért a foglalkoztatás nem csupán jövedelemforrás, mivel a társadalmi integráció mechanizmussá is válik, mivel kapcsolatot teremt a társadalommal, interperszonális kapcsolatokat, illetve a társadalmi, kulturális és gazdasági életben való részvétel érzését hozza létre;

X.  mivel a fogyatékossággal élő nők olyan egyedi bántalmazási formákat tapasztalhatnak, amelyeket nehéz felismerni, mint például egy személy mozgást segítő eszközeinek eltávolítása vagy megsemmisítése, vagy a közösségben a fogyatékossággal kapcsolatos forrásokhoz és/vagy az orvosi időpontokhoz való hozzáférés megtagadása;

Y.  mivel a fogyatékossággal élő nők esetében a mellrák aránya jóval magasabb, mint az általános női népesség körében, mivel nem állnak rendelkezésre megfelelő szűrési és diagnosztikai eszközök;

Z.  mivel az EIGE-nek a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2017. évi mutatója szerint átlagosan a fogyatékossággal élő nők 13%-ának vannak megoldatlan egészségügyi problémái, és 12%-uknak megoldatlan fogászati problémái, míg a fogyatékossággal nem rendelkező nők esetében 5%-os a megoldatlan egészségügyi problémák aránya;

Általános ajánlások

1.  emlékeztet arra, hogy minden fogyatékossággal élő személy számára lehetővé kell tenni, hogy teljes mértékben éljen a jogaival, a társadalomba való befogadás és az abban való teljes mértékű részvétel alapján; hangsúlyozza, hogy ez csak az aktív és állami politikák érvényesítése és a részvétel előtt álló valamennyi akadály felszámolása révén lehetséges;

2.  felhívja a tagállamokat, hogy a szülők vagy a gyámok jogainak és kötelezettségeinek sérelme nélkül hajtsanak végre a fogyatékossággal élő személyekkel és a családjaik támogatásával kapcsolatos megelőzési, kezelési, rehabilitációs és integrációs politikákat, és vállaljanak felelősséget jogaik tényleges érvényesítéséért; olyan pedagógiai módszer kialakítását is szorgalmazza, amely érzékenyíti a társadalmat a fogyatékossággal élő személyek tiszteletben tartásával és a velük való szolidaritással kapcsolatos kötelezettségek iránt, az őket érintő társadalmi megkülönböztetés ellensúlyozása érdekében;

3.  felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek eleget a CRPD-egyezmény ratifikálása tekintetében vállalt kötelezettségeiknek, és tegyenek meg minden szükséges intézkedést a benne foglalt jogok és szabadságok, valamint a feladatok biztosítása érdekében, különösen például a foglalkoztatás, az oktatás, az egészségügy, a szociális védelem, a lakhatás, a mobilitás, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, a kultúra, a sport, a szabadidő és a társadalmi és politikai életben való részvétel, valamint a fogyatékossággal élő nők és gyermekek jogaival kapcsolatos, az egyezményben meghatározott egyedi kötelezettségek terén;

4.  kiemeli, hogy a fogyatékossággal élő nők és lányok a nem és a fogyatékosság metszetéből kifolyólag kétszeres megkülönböztetésnek vannak kitéve, emellett a nem és a fogyatékosság, illetve a szexuális irányultság, a nemi identitás, a nemi önkifejezés, a nemi jelleg, a származási ország, a társadalmi osztály, a migrációs státusz, az életkor, a vallás vagy az etnikai hovatartozás metszete miatt többszörös megkülönböztetés is érheti őket;

5.  ismételten felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a fogyatékossággal élő nők és lányok szempontjainak a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos stratégiájukban, szakpolitikáikban és programjaikban való általános érvényesítésére, valamint a nemek közötti egyenlőség és a fogyatékosság szempontjainak minden más szakpolitikában való érvényesítésére;

6.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a fogyatékossággal élő személyeket a mindennapi tevékenységeikben segítő termékek kutatásának és innovációjának támogatására;

7.  kiemeli, hogy növekszik az idős emberek száma, és hogy a WHO szerint a fogyatékosság gyakoribb a nők körében, akiket a hosszabb várható élettartamuknak köszönhetően különösen érint ez a jelenség; hangsúlyozza, hogy ennélfogva arányosan növekedni fog a fogyatékossággal élő nők száma;

8.  fenntartja, hogy nemek szerint lebontott adatokat kell gyűjteni a fogyatékossággal élő nők és lányok által átélt interszekcionális többszörös megkülönböztetés formáinak azonosítására az isztambuli egyezményben felsorolt összes területen, és ahol erre szükség van;

9.  felhívja az EIGE-t, hogy továbbra is nyújtson elemzést és hozzájárulást európai és tagállami szinten a fogyatékossággal élő nők és lányok egyedi helyzetének tekintetében, külön hangsúlyt fektetve az interszekcionális megkülönböztetésre;

10.  megismétli, hogy a fogyatékossággal élő nők gyakran nagyobb kihívásokkal és veszélyekkel néznek szembe a konfliktusokkal érintett országokban és a konfliktusövezetekben; kiemeli ezért annak fontosságát, hogy a védelmezni kell a fogyatékossággal élő nőket az Unió külső politikáiban is;

A fogyatékossággal élő nők jogai

11.  kiemeli, hogy a fogyatékossággal élő nők számára is biztosítani kell a jogaik teljes körű gyakorlását a minőségi, akadálymentes és megfizethető oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, köztük transzneműeknek szóló egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, valamint a szexuális és reproduktív egészség és jogok, a foglalkoztatás, a mobilitás, a családi élet, a testi autonómia, a szexualitás és a házasság terén, illetve az e jogokat garantáló biztosítékokat;

12.  emlékeztet arra, hogy az összes szinten működő hatóságoknak és az érdekelt feleknek tiszteletben kell tartaniuk és érvényesíteniük kell az önálló életvitelhez való jogot, és ezért biztosítaniuk kell a szükséges eszközöket és támogatást ahhoz, hogy a fogyatékossággal élő személyek, különösen a nők saját életük és életmódjuk tekintetében szabadon választással és irányítással rendelkezzenek;

13.  hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő nőket és lányokat tájékoztatni kell a jogaikról és a polgárok számára elérhető szolgáltatásokról; kiemeli, hogy ezt az információt egyszerű és biztonságos módon kell megadni, figyelembe véve az általuk választott és a hozzájuk igazított eltérő kommunikációs módszereket, médiumokat és formátumokat; hangsúlyozza, hogy az információhoz való jog nem keverhető össze annak az igénynek a megfogalmazásával, hogy aktívan törekedni kell a jogokhoz való hozzáférésre (a jogok élvezete tekintetében a felelősség áthárítása azokra, akiket azok megilletnek), mivel a tagállamoknak felelősséget kell vállalniuk az összes fogyatékossággal élő személy eléréséért, valamint a törvényben vagy nemzetközi egyezményben rögzített jogaik biztosításáért és garantálásáért;

14.  kéri, hogy a fogyatékossággal élő személyeket minden szinten – beleértve az egészségügyet, az oktatást és a foglalkoztatást is – építsék be a társadalom szabályos struktúráiba, figyelembe véve, hogy a speciális struktúrák vagy szolgáltatások tartós és általános alkalmazása szegregációhoz vezet, és csökkenti az esélyegyenlőséget;

15.  elismeri, hogy a fogyatékossággal élő személyeknek hozzáférést kell biztosítani a biztonságos helyekhez, például klubok és egyesületek formájában;

16.  felhívja az EU-t a fogyatékossággal élő személyek szavazati jogát gátló akadályok megszüntetésére, különösen a 2019. évi európai választásokra;

Akadálymentesség

17.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy érvényesítsenek olyan politikákat, amelyek előmozdítják az akadálymentességet, amely fontos lépés a fogyatékossággal élő személyek befogadása felé, és integrációjuk és részvételük elengedhetetlen feltétele; hangsúlyozza emellett az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség tiszteletben tartásának fontosságát az akadálymentesség és a mobilitás kapcsán;

18.  ragaszkodik hozzá, hogy a tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk különösen az egészségügy, az oktatás, a közlekedés, a várostervezés és a lakhatás terén;

19.  komoly aggodalommal tölti el, hogy a fogyatékossággal élő nőktől és lányoktól túl gyakran megtagadják a szexuális és a reproduktív egészséghez kapcsolódó jogok terén meglévő létesítményekhez való hozzáférést; aggasztónak tartja, hogy a fogyatékossággal élő lányoktól és nőktől megtagadják a beleegyezést a fogamzásgátlás használatához, és még a kényszersterilizáció kockázatának is ki vannak téve; felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre olyan jogalkotási intézkedéseket, amelyek védelmezik a fogyatékossággal élő lányok és nők fizikai épségét, szabad választását, illetve a szexuális és reproduktív élettel való önrendelkezését;

20.  aggodalommal tölti el, hogy kevés ország rendelkezik olyan jogszabályokkal, amelyek biztosítják a fogyatékossággal élő személyek jogát a nemi hovatartozás jogi elismeréséhez; megjegyzi, hogy a nemi hovatartozás jogi elismerése – még ha megengedett is – nem érhető el a gyámság alatt álló nők és lányok számára; megjegyzi, hogy a nemi hovatartozás jogi elismeréséhez való hozzáférés előtti kötelező pszichiátriai értékelés akadályozza a mentális egészségi problémákkal élő nők és lányok hozzáférését; felhívja a tagállamokat, hogy az önrendelkezés alapján és a fogyatékossággal élő személyek akadálymentességi igényeinek figyelembevételével fogadjanak el a nemi hovatartozás elismerésére vonatkozó jogszabályt;

21.  megállapítja, hogy a közlekedés tekintetében szükség van arra, hogy a tagállamok olyan tömegközlekedési politikákat dolgozzanak ki, amelyek elősegítik a fogyatékossággal élők mobilitását, emellett felszámolják az építészeti akadályokat; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy különítsék el a szükséges uniós forrásokat az ilyen politikák kidolgozásának támogatására;

Foglalkoztatási és munkahelyi kapcsolatok a minőségi foglalkoztatás, illetve a munka és a magánélet közötti méltányos egyensúly érdekében

22.  felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan politikákat, amelyek előmozdítják a fogyatékossággal élő személyek munkaerőpiaci integrációját; úgy véli, hogy ezeknek a politikáknak ösztönözniük kell a foglalkoztatáshoz való hozzáférést mint a társadalmi befogadás feltételét, előmozdítva az esélyegyenlőséget;

23.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a munkaügyi szabályozás bizonyos formáit, amelyek kezelik és integrálják a fogyatékossággal élő személyek sajátos igényeit, különös tekintettel a munkaidő szabályozására; hangsúlyozza, hogy olyan konkrét munkaügyi jogszabályokat kell meghatározni, amelyek figyelembe veszik a fogyatékossággal élő nők terhességgel és anyasággal kapcsolatos szükségleteit, megőrizve a munkaerőpiacon való jelenlétüket, és biztosítva a munkavédelmet;

24.  felhívja a tagállamokat, hogy mérjék fel, szükség van-e olyan intézkedésekre, amelyek biztosítják, hogy a szülési, apasági és szülői szabadság, valamint a rugalmas munkaidő alkalmazása igazodjon az ikerszülésekkel, koraszülésekkel, örökbefogadó szülőkkel, a társszülőkkel, a fogyatékossággal élő szülőkkel, a mentális egészségügyi problémákkal küzdő szülőkkel, valamint a fogyatékossággal élő, krónikus betegségben vagy mentális egészségügyi problémával küzdő gyermekek szüleivel kapcsolatos eltérő igényekhez;

25.  felszólít az egészséghez és a rehabilitációhoz való jog előmozdítására, valamint azon politikák előmozdítására, amelyek célja a fogyatékossággal élő személyek munkahelyi baleseteinek és foglalkozási megbetegedéseinek megelőzése és orvoslása;

26.  felhívja a tagállamokat, hogy munkaügyi és társadalombiztosítási szabályozás révén mindkét nem számára vezessenek be „gondozási krediteket”, vagyis a nyugdíj számításakor figyelembe vett egyenértékű időszakokat, hogy ily módon is védelemben részesüljenek mindazok, akik felfüggesztik szakmai tevékenységüket, hogy egy eltartott személy vagy családtag számára informális, fizetés nélküli gondozást nyújtsanak, elismerve e gondozók munkájának a társadalom egésze számára jelentett értékét;

27.  felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokat lássák el az interszekcionális megkülönböztetés kezeléséhez szükséges szakértelemmel;

28.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa és ösztönözze a tagállamokat a nemi identitás, a nemi önkifejezés, a szexuális irányultság, a nemi jellemzők és a fogyatékosság metszetéből fakadó megkülönböztetés elleni küzdelemben, a sokszínűséggel kapcsolatos képzés és a munkaadókkal a munkahelyi intézkedésekkel kapcsolatban folytatott munka, például az anonim munkaerő-felvételi eljárások előmozdítása révén;

Oktatás

29.  felhívja a tagállamokat, hogy a gyermekek iskoláskor előtti gondozásának biztosítása során ne csak a gondozás elérhetőségére, hanem annak minőségére és megfizethetőségére is fektessenek hangsúlyt, különös tekintettel a fogyatékossággal élő gyermekekre, figyelembe véve a fogyatékossággal élő szülők igényeit is; felhívja emellett a tagállamokat az e csoportba tartozó személyek kapcsán a koragyermekkori nevelés és gondozás terén az állami beruházások javítására;

30.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a fogyatékossággal élő nőket az általános oktatási és szakképzési rendszerekbe integrálják;

31.  kiemeli, hogy a magasabb szintű és színvonalú oktatás és képzés a fogyatékossággal élő nők szerepvállalásának erősödéséhez vezet, mivel az oktatás a társadalom fejlődését leginkább befolyásoló eszközök egyike, amely biztosítja a magasabb szintű jóllét, valamint a gazdasági és személyes növekedés eléréséhez szükséges ismereteket és értékeket; kiemeli a fogyatékossággal élő személyek számára nyújtott magas színvonalú oktatás és képzés különleges jelentőségét;

32.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak tényleges esélyegyenlőséget az oktatáshoz való hozzáférés terén azáltal, hogy minden szinten garantálják a fogyatékossággal élő gyermekek és fiatalok oktatási rendszerbe történő valódi integrációját; felszólít a sajátos nevelési igények és oktatási anyagok támogatására, inkluzív iskolákkal az egyenlő hozzáférés, illetve a siker biztosítása érdekében az oktatási rendszerben;

33.  felhívja a tagállamokat, hogy fektessenek be a fogyatékossággal élő gyermekek és felnőttek magas színvonalú oktatásába az általános oktatás részeként, ezáltal megkönnyítve a hozzáférést, különösen a leghátrányosabb helyzetű csoportok körében;

34.  olyan oktatási politikákra szólít fel, amelyek a fogyatékossággal élő személyek előtt tartósan fennálló akadályok felszámolását célozzák; sürgeti a tagállamokat, hogy az általános oktatási intézményekben valósítsák meg azokat a fizikai és/vagy pedagógiai feltételeket, amelyek lehetővé teszik a fogyatékossággal élő személyek számára, hogy látogassák ezen intézményeket; hangsúlyozza ezért, hogy növelni kell a fogyatékossággal élő gyermekeket kísérő tanárok számát;

35.  felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki stratégiákat a gyermekek és fiatalok ellen irányuló, fogyatékosság, nemi identitás vagy kifejezés, szexuális irányultság, migrációs státusz, társadalmi osztály, életkor, vallás vagy etnikai hovatartozás alapján, többek között oktatási környezetben és az interneten történő megfélemlítés és zaklatás elleni küzdelemre;

36.  emlékeztet annak fontosságára, hogy figyelembe kell venni a fogyatékossággal élő nők és lányok igényeit az uniós programok és kezdeményezések megtervezésében és végrehajtásában, különösen az oktatás, a mobilitás és az ifjúsági fellépések terén, valamint minden vonatkozó intézkedést meg kell tenni az ilyen lehetőségekben való további részvételük biztosítása érdekében;

Egészségügy

37.  úgy véli, hogy a fogyatékossággal élő nők és lányok számára teljes hozzáférést kell biztosítani a különleges szükségleteiket kielégítő orvosi és fogorvosi ellátáshoz, többek között a nőgyógyászati vizsgálat, az orvosi vizsgálatok, a szexuális és reproduktív egészség, a családtervezés és a terhesség alatti, igényeikhez igazított támogatás, valamint a transzneműeknek szóló egészségügyi ellátás terén; sürgeti a tagállamokat e téren állami beruházások, valamint annak biztosítására, hogy a nemzeti közegészségügyi ellátás tartalmazza az e szolgáltatásokhoz való megfelelő hozzáférést;

38.  hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő nőknek és lányoknak minden megfelelő információt meg kell kapniuk ahhoz, hogy szabadon dönthessenek egészségükről; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok minden szükséges intézkedést meghozzanak a kényszersterilizálás ellen;

39.  felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be a barcelonai célkitűzésekhez hasonló célokat a fogyatékossággal élő személyek gondozási szolgáltatásai tekintetében, valamint hozzon létre nyomonkövetési eszközöket, amelyek mérik a szolgáltatások minőségét, akadálymentességét és megfizethetőségét;

40.  felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy hozzanak meg minden intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy a fogyatékossággal élő nők és lányok egyenlő hozzáféréssel rendelkezzenek mind a fogyatékossággal élőknek szóló egészségügyi ellátáshoz, mind pedig az általános szolgáltatásokhoz;

41.  felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokat lássák el az interszekcionális megkülönböztetés kezeléséhez szükséges szakértelemmel;

Nemi alapú erőszak

42.  üdvözli a Tanács arra vonatkozó határozatát, hogy az EU aláírja az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményét (isztambuli egyezmény), ami fontos lépés a fogyatékossággal élő nőkkel és lányokkal szembeni erőszak leküzdése felé; felhívja az EU-t az isztambuli egyezmény mihamarabbi ratifikálására, és sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy minél előbb ratifikálják az egyezményt; ösztönzi a Tanácsot, hogy mielőbb zárja le az EU-nak az egyezményhez való csatlakozását;

43.  hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő nők és lányok nagyobb valószínűséggel válnak nemi alapú erőszak, különösen kapcsolati erőszak és szexuális kizsákmányolás áldozataivá; rámutat, hogy ez a kényszersterilizálásra és a kényszerabortuszra is vonatkozik; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket, és biztosítsanak magas színvonalú, megfizethető és személyre szabott szolgáltatásokat a nőkkel és a gyermekekkel szembeni erőszak megszüntetésére, és támogassák az erőszak áldozatait, az ilyen helyzetekre külön képzett szakemberek által nyújtott egyedi tanácsadást, valamint megfelelő jogi védelmet és támogatást;

44.  ösztönzi a tagállamokat, hogy nyújtsanak megfelelő képzést az egészségügyi dolgozóknak a fogyatékossággal élő nők és lányok elleni megkülönböztetés és erőszak megelőzéséről;

45.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be átfogó európai stratégiát a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemre, jogalkotási aktusra irányuló javaslattal a nemi alapú erőszak megakadályozására és az ellene való küzdelemre, különös figyelmet fordítva a fogyatékossággal élő nőkre és lányokra; felszólít emellett a nemi alapú erőszak európai megfigyelőközpontjának felállítására;

46.  konkrét szakpolitikai intézkedésekre hív fel a fogyatékossággal élő és tanulási nehézségekkel küzdő személyeket, különösen a nőket és lányokat érő erőszak és bántalmazás ellen, ideértve az online megfélemlítést és zaklatást, illetve a formális és az informális gondozás helyzeteiben elkövetett erőszakot;

Befogadás a digitális térben és a médiában

47.  hangsúlyozza, hogy többet kell tenni a fogyatékosságra vonatkozó sztereotípiák és előítéletek lebontása érdekében, és hogy a fogyatékossággal élő nőknek és lányoknak nagyobb láthatóságot kell biztosítani a médiában, hogy megváltozzanak az uralkodó kizáró jellegű társadalmi normák; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a nemek közötti egyenlőség előmozdítására a médiaszervezetekben, a képviseleti testületekben és a képzési intézményekben, különösen a vezetőtestületeikben, és arra, hogy indítsanak figyelemfelhívó kampányokat, valamint szorosan kísérjék figyelemmel és kövessék nyomon az elért haladást;

48.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki a fogyatékossággal élő nők digitális befogadását célzó programokat és szolgáltatásokat, hangsúlyozva a digitalizációban rejlő hatalmas lehetőségeket a fogyatékossággal élő nők számára;

49.  hangsúlyozza, hogy növelni kell a médiaszolgáltatásokhoz való akadálymentes hozzáférést, olyan teljes mértékben hozzáférhető internetes szolgáltatásokkal, amelyek megfelelnek a legmagasabb kiválósági normáknak, a fogyatékossággal élő személyek igényeihez igazítva;

50.  felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a műsorszolgáltatókat arra, hogy teljes mértékben vonják be a fogyatékossággal élő nőket résztvevőként és bemondóként a műsorszolgáltató média minden fajtájában;

Jogszabályok és végrehajtás

51.  sajnálja, hogy a 2010–2020-ra vonatkozó, jelenleg érvényes európai fogyatékosságügyi stratégia nem vezetett hatékony jogalkotási aktusok, intézkedések és szakpolitikák elfogadásához a fogyatékossággal élő nők szegregációjának és elutasításának megszüntetésére a munkaerőpiacon, a politikai életben, az iskolákban és a tanulási környezetekben;

52.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be olyan szakpolitikákat, amelyek lehetővé teszik és ösztönzik a fogyatékossággal élő nők és lányok részvételét a társadalmi, kulturális, gazdasági, politikai és a közéletben, különösen azáltal, hogy csökkentik a mobilitás akadályait, és ösztönzik a fogyatékossággal élő nőket szervezeteket és hálózatok létrehozására és az azokhoz való csatlakozásra, valamint képzési és mentori programok révén;

53.  felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki pozitív intézkedéseket a fogyatékossággal élő nők számára a képzés, a szakmai gyakorlatok, a foglalkoztatáshoz való hozzáférés, a munkahelyek megtartása, az egyenlő karrierlehetőségek, a munkahelyi alkalmazkodás, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúly előmozdítása érdekében;

54.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki pozitív intézkedéseket a fogyatékossággal élő nők és lányok jogainak előmozdítására, hozzon létre mechanizmust a fejlődés nyomon követésére, valamint a fogyatékossággal élő nőkre és lányokra vonatkozó adatgyűjtés és kutatás finanszírozására, a CRPD-egyezmény elveivel összhangban;

55.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be olyan javaslatot a 2020–2030 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiára, amely teljes mértékben integrálja a UNCRPD-egyezmény rendelkezéseit a jövőbeli uniós jogszabályokba, szakpolitikákba és programokba, és összhangban van a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel és a „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című dokumentummal annak biztosítása érdekében, hogy a fogyatékossággal élő nők és lányok bárki máshoz hasonlóan teljes mértékben élni tudjanak a jogaikkal;

56.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy a CRPD-egyezmény előírásait rögzítsék a jogi és szakpolitikai kereteikben annak biztosítása érdekében, hogy a fogyatékosság emberi jogokon alapuló megközelítése teljes mértékben érvényesüljön a jogszabályokról és a szakpolitikákról szóló döntéshozatalban;

57.  kiemeli, hogy a fogyatékossággal élő nőkkel és lányokkal az őket képviselő szervezeteken keresztül szoros konzultációt kell folytatni, és aktívan be kell őket vonni a jogszabályok és a szakpolitikák kidolgozásába és végrehajtásába, biztosítva a megkülönböztetésmentességet és az esélyegyenlőséget, valamint hatékonyságuk nyomon követését; valódi strukturált párbeszédre hív fel az Unió és a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezetek között a 2020–2030 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégia kidolgozása során;

58.  hangsúlyozza, hogy az uniós kohéziós politika keretében megvalósuló projektek előkészítésébe, végrehajtásába és utólagos értékelésébe be kell vonni a fogyatékossággal élő személyek szervezeteit;

Finanszírozás

59.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat az uniós strukturális alapok, köztük az Európai Szociális Alap használatának optimalizálására az akadálymentesség és a megkülönböztetésmentesség előmozdítása érdekében a fogyatékossággal élő nők tekintetében, valamint a támogatási lehetőségek láthatóságának javítására, például az induló vállalkozások számára, illetve általában a vállalkozások támogatására;

60.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak és a Tanácsnak.

 

(1)

HL L 23., 2010.1.27., 35. o.

(2)

HL C 364., 2000.12.18., 1. o.

(3)

HL L 303., 2000.12.2., 16. o.

(4)

HL C 137. E, 2010.5.27., 68. o.

Utolsó frissítés: 2018. november 27.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat