ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a békés tiltakozáshoz való jogról és az erőszak arányos mértékű alkalmazásáról
11.2.2019 - (2019/2569(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Eva Joly, Ernest Urtasun, Margrete Auken, Josep-Maria Terricabras, Jordi Solé, Yannick Jadot, Pascal Durand a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0104/2019
B8-0104/2019
Az Európai Parlament állásfoglalása a békés tiltakozáshoz való jogról és az erőszak arányos mértékű alkalmazásáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az uniós szerződésekre, különösen az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 4., 6. és 7. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára (a továbbiakban: a Charta),
– tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre (EJEE) és az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) ítélkezési gyakorlatára,
– tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR),
– tekintettel a békés gyülekezés szabadságáról szóló nemzeti jogszabályokról szóló, a Velencei Bizottság által annak 99. plenáris ülésén (Velence, 2014. június 14–13.) támogatott összehasonlító tanulmányra,
– tekintettel az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának (ODIHR) a gyülekezések rendőrség általi kezeléséről szóló emberi jogi kézikönyvére,
– tekintettel a Velencei Bizottságra és az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának a békés gyülekezésről szóló iránymutatásaira,
– tekintettel az erőszak és a lőfegyverek bűnüldöző szervek általi használatáról szóló ENSZ-alapelvekre, valamint az ENSZ által a bűnüldöző szervek tisztviselői részére készített magatartási kódexre,
– tekintettel a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságához fűződő jog kérdésével foglalkozó különleges előadó és a bírósági tárgyalás nélküli, azonnali vagy önkényes kivégzések területével foglalkozó különleges előadó közös ENSZ-jelentésére a gyülekezések megfelelő kezeléséről,
– tekintettel az Európai Unióban az alapvető jogok 2017. évi helyzetéről szóló, 2019. január 16-i állásfoglalására[1],
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az Unió az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul; mivel a tagállamok osztoznak ezeken az értékeken, egy olyan társadalomban, ahol a pluralizmus, a megkülönböztetésmentesség, a tolerancia, az igazság, a szolidaritás és a nemek közötti egyenlőség érvényesül;
B. mivel az alapvető jogoknak, tekintettel arra, hogy azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból származnak, az uniós jog általános elveit kell képezniük, és mivel a nemzetközi emberi jogi eszközöket tiszteletben kell tartani;
C. mivel a jogállamiság a demokrácia gerincét alkotja, és egyben az egyik alapelve az Európai Uniónak, amely az azzal kapcsolatos vélelem és kölcsönös bizalom alapján működik, hogy a tagállamok a Chartában és az EJEE-ben rögzítetteknek megfelelően tiszteletben tartják a demokráciát, a jogállamiságot és az alapvető jogokat;
D. mivel a Charta 12. cikke és az EJEE 11. cikke, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 21. cikke kimondja, hogy mindenkinek joga van a békés gyülekezés szabadságához;
E. mivel a Charta 4. cikke és az EJEE 3. cikke, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 7. cikke kimondja, hogy senkit nem lehet kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni;
F. mivel a gyülekezés szabadsága együtt jár a Charta 11. cikkében, az EJEE 10. cikkében, és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 19. cikkében biztosított véleménynyilvánítás szabadságával, amelyek értelmében mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, amely magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, valamint az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy a hatóságok beavatkoznának, tekintet nélkül az országhatárokra;
G. mivel az élénk civil társadalom és pluralisztikus média létfontosságú szerepet játszanak a nyílt és plurális társadalom és a demokratikus folyamatban való részvétel előmozdításában, valamint a kormányok elszámoltathatóságának megerősítésében;
H. mivel a Charta 52. cikke kimondja, hogy „az e Chartában elismert jogok és szabadságok gyakorlása csak a törvény által, és e jogok lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható”; mivel, az arányosság elvére figyelemmel, korlátozásukra csak akkor és annyiban kerülhet sor, ha és amennyiben az elengedhetetlen és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja;
I. mivel több tagállam bűnüldöző hatóságait bírálták a békés gyülekezés szabadságához való jog aláásása és túlzott erőszak alkalmazása miatt;
J. mivel 2019. február 6-án az ENSZ több emberi jogi szakértője sürgette az Egyesült Királyságot, hogy az úgynevezett Stansted 15 ítéletet követően ne alkalmazzon biztonsági és a terrorizmushoz kapcsolódó jogszabályokat azokkal a békés tiltakozókkal szemben, akik a délkelet-angliai repülőtéren egy kitoloncolás megakadályozása érdekében léptek fel;
K. mivel 2019. január 29-én az Európa Tanács emberi jogi biztosa aggodalmának adott hangot a franciaországi tüntetéseken vagy azokhoz kapcsolódóan, többek között úgynevezett nem halálos védelmi fegyverekből kilőtt lövedékektől megsebesült emberek nagy száma miatt, valamint azokkal a tervezett rendelkezésekkel kapcsolatban, amelyek célja a tüntetéseken való részvétel megelőző intézkedésként való tilalma, közigazgatási határozat alapján és előzetes bírósági felülvizsgálat nélkül, valamint azon rendelkezés tervezete kapcsán, amely bűncselekménynek minősíti az arc egy részének vagy egészének elfedését tüntetésen vagy annak közelében;
L. mivel 2018. december 13-án számos ENSZ-emberi jogi szakértő aggodalmát fejezte ki azon jelentések kapcsán, amelyek szerint az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének 24. ülése (COP24) alkalmával tartott tiltakozások során a lengyel hatóságok számos emberi jogi jogvédőt több órán keresztül zaklattak, önkényesen letartóztattak és kikérdeztek; mivel 2016. december 5-én az Európa Tanács emberi jogi biztosa és az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának igazgatója komoly aggodalmának adott hangot a gyülekezési szabadsághoz való jogot aláásó lengyelországi jogszabályi módosítások miatt;
M. mivel 2018. november 20-án az Európa Tanács emberi jogi biztosa hangsúlyozta, hogy a spanyolországi polgári biztonságról szóló törvény alkalmazása nyomán nem egyértelmű indokok miatt szabtak ki szankciókat újságírókra, akik a bűnüldöző erőket filmezték, valamint békés tüntetéseken és más nyilvános gyűléseken részt vevő személyekre, és aggodalmát fejezte ki a be nem jelentett tüntetéseket összehívó személyekkel szembeni szankciók alkalmazásának lehetőségével kapcsolatban; mivel 2017. október 4-én az Európa Tanács emberi jogi biztosa és az ENSZ számos emberi jogi szakértője aggodalmának adott hangot amiatt, hogy 2017. október 1-én Katalónia bűnüldöző erői állítólag aránytalan erőszakot alkalmaztak, és az ügy kivizsgálását kérte;
N. mivel az Európai Parlament 2018. november 13-i, a romániai jogállamiságról szóló állásfoglalásában[2] elítélte a 2018. augusztusi bukaresti tüntetések során történt erőszakos és aránytalan rendőri beavatkozást, és felszólította a román hatóságokat, hogy biztosítsák a rohamrendőrség fellépéseinek átlátható, pártatlan és hatékony kivizsgálását;
1. felszólítja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben a békés gyülekezés és a véleménynyilvánítás szabadságának jogát;
2. hangsúlyozza, hogy a nyitott nyilvános vita létfontosságú a demokratikus társadalmak működéséhez; úgy véli, hogy a békés tüntetők elleni erőszak soha nem lehet megoldás;
3. elítéli, hogy az elmúlt években számos tagállamban a gyülekezési szabadságra vonatkozó korlátozó jogszabályokat fogadtak el;
4. elítéli a tiltakozások és békés tüntetések során az állami hatóságok erőszakos és aránytalan beavatkozását; ösztönzi az illetékes hatóságokat, hogy átlátható, pártatlan és hatékony vizsgálatot biztosítsanak, amikor felmerül annak gyanúja, hogy aránytalan erőszakot alkalmaztak, vagy erre vonatkozó állítások esetén; emlékeztet arra, hogy a bűnüldöző szerveket minden esetben felelősségre kell vonni feladataik teljesítése, valamint a vonatkozó jogi és operatív kereteknek való megfelelés tekintetében;
5. sürgeti a tagállamokat, hogy tartózkodjanak a túlzott mértékű erőszak és az önkényes fogva tartás békés tüntetőkkel szembeni alkalmazásától; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a bűnüldöző hatóságok mindig jogszerűen, arányosan és csak a legvégső esetben alkalmazzanak erőszakot, és ennek során óvják az emberek életét és testi épségét; megjegyzi, hogy az erőszak tömegekkel szembeni válogatás nélküli alkalmazása ellentétes az arányosság elvével; felhívja a figyelmet arra, hogy az újságírók és a sajtófotósok fontos szerepet játszanak az aránytalan erőszak eseteinek bejelentésében, és elítéli azokat az eseteket, amelyekben szándékosan célba vették őket;
6. felhívja a tagállamokat, hogy alkalmazzanak olyan alternatív gyakorlatokat, amelyek már hatékonynak bizonyultak, nevezetesen azokat, amelyek során elkerülik a tüntetőkkel való fizikai érintkezést és közvetítőkre támaszkodnak;
7. emlékeztet arra, hogy a bűnüldözési politikáknak különös figyelmet kell fordítaniuk azokra a személyekre – például a gyermekekre, a terhes nőkre, az idősekre, a fogyatékossággal élő személyekre, a mentális betegségben szenvedő személyekre, illetve a kábítószerek vagy alkohol befolyása alatt álló személyekre –, akik különösen kiszolgáltatottak általában az erőszak alkalmazásának, valamint az egyes, az emberi életet kevésbé veszélyeztető fegyverek hatásainak;
8. ösztönzi a tagállamok bűnüldöző tisztviselőit, hogy aktívan vegyenek részt az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynöksége (CEPOL) „Közrend – fontosabb események rendészeti ellenőrzése” elnevezésű képzésében; ösztönzi a tagállamokat, hogy osszák meg az e tekintetben bevált gyakorlatokat; felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a rendőri erők nemzeti és nemzetközi emberi jogi jogszabályokkal kapcsolatos folyamatos képzését;
9. hangsúlyozza, hogy a bűnüldöző hatóságoknak előnyben részesíteniük a tömeg erőszak alkalmazása nélküli önkéntes feloszlását; ragaszkodik ahhoz, hogy a soha nem szabad jogszerűvé tenni a tűzfegyverek gyülekezés feloszlatására való használatát, azok csak akkor használhatók, ha ez feltétlenül szükséges közvetlen életveszély vagy súlyos sérülés veszélyének esetén;
10. elítéli a nem halálos fegyverek egyes típusai, például a kinetikus hatású lövedékek és az instant könnygázgránátok rendőri erők általi alkalmazását békés tüntetőkkel szemben, amelyeket olyan térségekben is bevetettek, ahol azokat már betiltották; elítéli továbbá a könnygáz, a vízágyúk és a hasonló tömegoszlató eszközök alkalmazását, amelyek az egész életre kiterjedő következményekkel járó súlyos sérüléseket okozhatnak; megállapítja, hogy számos nemzetközi szervezet és szerv kérte az emberi életet kevésbé veszélyeztető fegyverek egyes típusainak betiltását;
11. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok eltérő küszöbértékeket határoztak meg az erőszak és a fegyverek alkalmazására; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az uniós polgárokat a bűnüldöző hatóságok nagyon eltérően kezelik, és hogy a polgárok alapvető jogai nem részesülnek mindenütt egyenlő szintű védelemben;
12. üdvözli egyes tagállamok és ezek régióinak azon döntését, hogy felfüggesztik vagy betiltják az emberi életet kevésbé veszélyeztető fegyverek bizonyos típusait; sürgeti az emberi életet kevésbé fenyegető fegyverek és eszközök egyes típusai használatának tilalmát, ideértve például a kinetikai hatású lövedékek – így a flash-ball vagy LBD 40 lövedék, valamint a könnygázgránátok, mint például a GLI F4 – kilövőeszközeit;
13. felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák minden fegyver piaci bevezetés előtti független értékelését és vizsgálatát, valamint hogy gyűjtsék az erőszak valamennyi alkalmazásával kapcsolatos adatokat annak érdekében, hogy össze lehessen gyűjteni a használattal, a visszaéléssel, a váratlan következményekkel, a sérülésekkel és a halálesetekkel kapcsolatos bizonyítékokat és ezek okait;
14. utasítja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, hogy szervezzen meghallgatást az erőszak és az emberi életet kevésbé veszélyeztető fegyverek gyülekezésekkel szembeni alkalmazására vonatkozóan, és a STOA-testülettel együttműködve készítsen jelentést erről a témáról, azzal a céllal, hogy iránymutatásokat dolgozzon ki a tagállamok számára az erőszak és az emberi életet kevésbé veszélyeztető fegyverek használatáról; ösztönzi a Bizottságot és az Alapjogi Ügynökséget, hogy vegyenek részt ebben a folyamatban;
15. utasítja Petíciós Bizottságát, hogy ebben az összefüggésben megfelelően vegye figyelembe a békés gyülekezés szabadságához való jog megsértésével és a túlzott erőszak alkalmazásával kapcsolatos petíciókat;
16. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek és az Egyesült Nemzetek Szervezetének.
- [1] Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0032.
- [2] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0446.