Eljárás : 2019/2580(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0178/2019

Előterjesztett szövegek :

B8-0178/2019

Viták :

Szavazatok :

PV 14/03/2019 - 11.13
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0215

<Date>{11/03/2019}11.3.2019</Date>
<NoDocSe>B8‑0178/2019</NoDocSe>
PDF 152kWORD 50k

<TitreType>ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY</TitreType>

<TitreSuite>benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően</TitreSuite>

<TitreRecueil>az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján</TitreRecueil>


<Titre>az emberi jogi jogsértésekre vonatkozó szankciók európai rendszeréről</Titre>

<DocRef>(2019/2580(RSP))</DocRef>


<RepeatBlock-By><Depute>Laima Liucija Andrikienė, Sandra Kalniete, Esther de Lange, Cristian Dan Preda, David McAllister, José Ignacio Salafranca Sánchez‑Neyra, Dubravka Šuica, Elmar Brok, Lorenzo Cesa, Michael Gahler, Tunne Kelam, Eduard Kukan, Jaromír Štětina, Fernando Ruas</Depute>

<Commission>{PPE}a PPE képviselőcsoport nevében</Commission>

</RepeatBlock-By>

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0177/2019

B8‑0178/2019

Az Európai Parlament állásfoglalása az emberi jogi jogsértésekre vonatkozó szankciók európai rendszeréről

(2019/2580(RSP))

Az Európai Parlament,

 tekintettel korábbi állásfoglalásaira, amelyekben az egész Unióra kiterjedő mechanizmust sürgetett, amely célzott szankciókat vezet be olyan személyekkel szemben, akik súlyosan megsértik az emberi jogokat, és különös tekintettel a Szergej Magnyickij ügyében érintett orosz hivatalnokokkal szembeni közös vízumkorlátozások bevezetéséről szóló, a Tanácshoz intézett 2014. április 2-i ajánlására[1],

 tekintettel a csecsenföldi helyzetről és Ojub Tyityijev ügyéről szóló, 2019. február 14-i állásfoglalására[2],

 tekintettel az EU és Oroszország közötti politikai kapcsolatok állásáról szóló, 2019. március 12-i állásfoglalására[3],

 tekintettel az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről szóló 2017. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2018. december 12-i állásfoglalására[4],

 tekintettel a harmadik országokban a korrupcióról és az emberi jogokról szóló, 2017. szeptember 13-i állásfoglalására[5],

 tekintettel a vallási kisebbségekhez tartozóknak az úgynevezett „ISIS/Dáis” általi tömeges és szisztematikus lemészárlásáról szóló, 2016. február 4-i állásfoglalására[6],

 tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése Jogi és Emberi Jogi Bizottsága „Szergej Magnyickij esete és azon túl - küzdelem a büntetlenség ellen és célzott szankciók” című 2018. október 30-i jelentésére,

 tekintettel a korlátozó intézkedések végrehajtására és értékelésére vonatkozó, a Tanács által 2003-ban elfogadott, majd 2005-ben, 2009-ben, 2012-ben és 2017-ben felülvizsgált és naprakésszé tett iránymutatásokra,

 tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az emberi jogok világnapja alkalmából az Unió nevében tett, 2018. december 10-i nyilatkozatára,

 tekintettel Jean-Claude Juncker, a Bizottság elnöke által az Unió helyzetéről szóló, 2018. szeptember 12-i beszédében tett nyilatkozatra, amelyben azt javasolja, hogy a tagállamok alkalmazzák a minősített többségi szavazást az EU közös kül- és biztonságpolitikájának bizonyos területein, mint például az emberi jogok megsértésére való együttes válaszadás és a hatékony szankciók alkalmazása területén,

 tekintettel a „Magánszemélyekkel szembeni célzott szankciók az emberi jogok súlyos megsértése miatt: uniós szintű hatások, tendenciák és kilátások” című, 2018. áprilisi tanulmányára,

 tekintettel az emberi jogi beutazási tilalommal foglalkozó európai bizottságról szóló 2014. november 14-i javaslatra,

 tekintettel a holland kormány európai szintű emberi jogi szankciórendszerre irányuló javaslatára;

 tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) V. címének a KKBP keretében alkalmazott szankciók elfogadásáról szóló 2. fejezetére,

 tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek a harmadik országokkal, valamint egyénekkel, csoportokkal és nem állami, illetve államisággal nem rendelkező entitásokkal szembeni szankciók elfogadásáról szóló 215. cikkére,

 tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel a szankciók a KKBP alapvető eszközei; mivel a szankciók az elmúlt két évtizedben az Unió külkapcsolati eszköztárának szerves részévé váltak, és jelenleg 34 országgal szemben több mint 40 korlátozó intézkedés van érvényben; mivel a becslések szerint az Unió országspecifikus szankcióinak mintegy kétharmadát az emberi jogok és a demokrácia védelmében vezették be;

B. mivel a szankciók alkalmazásának célja, hogy a KKBP célkitűzéseinek előmozdítása érdekében változás álljon be az adott szankció alanyának politikájában vagy tevékenységében; mivel a KKBP egyik legfőbb célkitűzése a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok tiszteletben tartása és az alapvető szabadságok fejlesztése és megerősítése;

C. mivel a szankciók célja az, hogy minimálisra csökkentsék a hátrányos következményeket azok számára, akik nem felelősek az elfogadásukat kiváltó politikákért vagy fellépésekért, különös tekintettel a helyi polgári lakosságra, valamint az érintett országban vagy azzal folytatott jogszerű tevékenységekre;

D. mivel az Unió által elfogadott minden szankciónak maradéktalanul meg kell felelnie az EU nemzetközi jog szerinti kötelezettségeinek, így az emberi jogokra és az alapvető szabadságokra vonatkozóknak is; mivel a szankciókat rendszeresen felül kell vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy hozzájáruljanak a kitűzött célokhoz;

E. mivel az államok viselkedésének megváltoztatását célzó országspecifikus szankciók mellett az Unió a közelmúltban korlátozó intézkedéseket vezetett be a vegyi fegyverek elterjedése és használata és a kibertámadások ellen, és konkrét intézkedéseket fogadott el a terrorizmussal szembeni küzdelem érdekében;

F. mivel Észtország, Lettország, Litvánia, az Egyesült Királyság, Kanada és az Egyesült Államok „Magnyickij-törvényeket” fogadott el, amelyek lehetővé teszik kormányaik számára célzott szankciók alkalmazását, mint például az emberi jogok súlyos megsértésének elkövetőivel és kedvezményezettjeivel szembeni vízumtilalom és vagyonuk befagyasztása; mivel az Európai Parlament több alkalommal is szorgalmazta egy Magnyickij-típusú uniós szankcionálási rendszer létrehozását az emberi jogok megsértésének esetére;

G. mivel a jelenlegi „Magnyickij-törvények” nem korlátozódnak csupán bizonyos országokból származó személyekre vagy olyanokra, akik bizonyos bűncselekmények elkövetésében vesznek részt, hanem minden, súlyos emberi jogi jogsértéseket elkövető, büntetlenséget élvező személyre vonatkoznak;

H. mivel egyes nemzeti bűnüldöző szervek nem tudták felelősségre vonni a bűncselekmények elkövetőit; mivel ilyen esetekben a célzott szankciókat tartalmazó és azokat megfelelően alkalmazó uniós Magnyickij-törvény rendkívül hatékony lenne;

I. mivel a holland kormány 2018 novemberében megbeszéléseket kezdeményezett az uniós tagállamokkal egy uniós szintű, emberi jogokra összpontosító szankciórendszer politikai megvalósíthatóságáról; mivel a Tanácsban munkacsoporti szinten folytatódnak az előzetes megbeszélések;

1. határozottan elítéli az emberi jogok mindenfajta megsértését az egész világon; sürgeti a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a jelenlegi parlamenti ciklus vége előtt dolgozzon ki jogalkotási javaslatot egy uniós Magnyickij-törvény (az átfogó uniós emberi jogi szankciórendszer) elfogadására, amely vízumtilalmak és célzott szankciók alkalmazását teszi lehetővé – ideértve például az EU joghatóságán belüli ingatlanok és tulajdoni részesedések zárolását – súlyos emberi jogi jogsértésekért felelős egyes tisztviselőkkel vagy hivatalos minőségükben eljáró személyekkel, illetve állami és nem állami szereplőkkel és szervezetekkel szemben;

2. úgy véli, hogy a vallási és etnikai kisebbségek üldözése, valamint az ellenük elkövetett atrocitások és nemzetközi bűncselekmények háborús bűncselekményeknek és az emberiesség ellen elkövetett bűncselekményeknek minősülnek; hangsúlyozza, hogy azokat, akik etnikai vagy vallási okokból szándékosan ilyen bűncselekmények elkövetésére szövetkeznek, ilyeneket terveznek, ezekre felbujtanak, ilyeneket elkövetnek vagy megkísérelnek elkövetni, ezek bűnrészesei vagy támogatják ezeket, bíróság elé kell állítani;

3. hangsúlyozza, hogy az uniós Magnyickij-törvény hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében haladéktalanul létre kell hozni egy szankciós listát; felhívja a Tanácsot, hogy haladéktalanul folytassa munkáját ebben a kérdésben; hangsúlyozza, hogy a Parlament fontos szerepet játszik e jövőbeli rendszer felügyeletében, nevezetesen a jegyzékbevételi szempontok meghatározásában és e jegyzékek módosításában;

4. határozottan úgy véli, hogy egy ilyen rendszer az Unió meglévő emberi jogi és külpolitikai eszköztárának értékes kiegészítése lenne és erősítené az Unió mint globális emberi jogi szereplő fellépését, különösen a büntetlenség elleni küzdelem és a visszaélések áldozatainak és az emberi jogok védelmezőinek világszerte nyújtott támogatás terén;

5. hangsúlyozza, hogy a rendszernek lehetővé kell tennie a korlátozó intézkedéseket, nevezetesen a vagyoni eszközök befagyasztását és az uniós beutazási tilalmakat olyan személyekkel vagy szervezetekkel szemben, akik vagy amelyek felelősek az emberi jogok súlyos megsértése vagy az azokkal való visszaélés tervezéséért, irányításáért vagy elkövetéséért vagy részt vesznek e tevékenységekben, támogatják, finanszírozzák azokat vagy hozzájárulnak azokhoz; ebben a tekintetben a jelenlegi helyzet orvoslása érdekében sürgeti a jogsértések körének egyértelmű meghatározását;

6. ismételten hangsúlyozza, hogy a teljes körű bírósági felülvizsgálat szavatolása érdekében az egyének vagy szervezetek jegyzékbe történő felvételére és onnan való törlésére vonatkozó döntéseknek egyértelmű és pontosan meghatározott, bizonyítékokon alapuló kritériumokon kell alapulniuk és közvetlenül kapcsolódniuk kell az elkövetett bűncselekményhez;

7. hangsúlyozza, hogy a szankciók alkalmazását minden tagállamnak ugyanolyan egységesen kell értelmeznie; sürgeti a tagállamokat, hogy működjenek együtt a megfelelő célszemélyek azonosításában, többek között a vonatkozó uniós mechanizmusok alkalmazása és a szankciós listákon szereplő személyekre vonatkozó információk megosztása révén, valamint azon megalapozott meggyőződésük alapján, hogy e személyek az emberi jogok súlyos megsértéséért felelősek; hangsúlyozza, hogy a migrációs áramlásokból hasznot húzó emberkereskedőket büntetni kellene egy ilyen rendszer keretében;

8. üdvözli a Bizottság elnökének arra irányuló javaslatát, hogy a közös kül- és biztonságpolitika egyes területein, köztük az emberi jogi kérdésekben alkalmazott tanácsi döntéshozatalban túl kell lépni az egyhangúságon; úgy véli, hogy egy ilyen döntéshozatali folyamat alkalmazható lenne az új szankcionálási rendszer esetében;

9. sürgeti az összes tagállamot annak biztosítására, hogy teljes mértékben betartsák a személyek és szervezetek elleni korlátozó intézkedésekről szóló tanácsi határozatokat, és különösen a felsorolt személyek vagyonának befagyasztását és az emberi jogok megsértése miatt a területükre történő belépésre vonatkozó korlátozásokat;

10. hangsúlyozza, hogy a büntetlenség elleni küzdelem érdekében az Unió és tagállamai által tett valamennyi erőfeszítés elsődleges céljának továbbra is a súlyos emberi jogi jogsértések elkövetői hazai vagy nemzetközi joghatóságokon keresztül történő büntetőjogi felelősségre vonásának kell lennie; felhívja a Tanácsot, hogy a határokon átnyúló jogsértéseket vonja be e rendszer alkalmazási körébe;

11. felhívja a Bizottságot, hogy fordítson megfelelő forrásokat és szakértelmet e rendszer végrehajtására és nyomon követésére, miután működésbe lép, valamint fordítson különös figyelmet a jegyzékekkel kapcsolatos nyilvános kommunikációra mind az Unióban, mind az érintett országokban;

12. támogatja a civil társadalmi aktivisták ilyen rendszer létrehozására irányuló erőfeszítéseit, és ösztönzi javaslat megvitatását egy lehetséges független, uniós szintű tanácsadó bizottság létrehozására;

13. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, valamint az Európa Tanács főtitkárának.

 

[1] HL C 408., 2017.11.30., 43. o.

[2] Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0115.

[3] Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0157.

[4] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0515.

[5] HL C 337., 2018.9.20., 82. o.

[6] HL C 35., 2018.1.31., 77. o.

Utolsó frissítés: 2019. március 13.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat