ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY az emberi jogi jogsértésekre vonatkozó szankciók európai rendszeréről
12.3.2019 - (2019/2580(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Charles Tannock, Ryszard Czarnecki, Anna Elżbieta Fotygaaz ECR képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0177/2019
B8‑0179/2019
Az Európai Parlament állásfoglalása az emberi jogi jogsértésekre vonatkozó szankciók európai rendszeréről
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Tanács 2018. december 10-i határozatra, amelyben megbízza a Bizottságot az emberi jogi jogsértésekre vonatkozó szankciók európai rendszeréről szóló javaslatok kidolgozására,
– tekintettel korábbi állásfoglalásaira, amelyekben az egész Unióra kiterjedő mechanizmust sürgetett, amely célzott szankciókat vezet be olyan személyekkel szemben, akik súlyosan megsértik az emberi jogokat, és különös tekintettel a Szergej Magnyickij ügyében érintett orosz hivatalnokokkal szembeni közös vízumkorlátozások bevezetéséről szóló, 2014. április 2-i Tanácshoz intézett ajánlására[1],
– tekintettel az Oroszországról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a csecsenföldi helyzetről és Ojub Tyityijev ügyéről szóló 2019. február 14-i állásfoglalására[2],
– tekintettel az EU és Oroszország közötti politikai kapcsolatok állásáról szóló 2019. március 12-i állásfoglalására[3],
– tekintettel az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről szóló 2017. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2018. december 12-i állásfoglalására[4],
– tekintettel a harmadik országokban a korrupció és az emberi jogok helyzetéről szóló, 2017. szeptember 13-i állásfoglalására[5],
– tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése Jogi és Emberi Jogi Bizottsága „Szergej Magnyickij esete és azon túl – küzdelem a büntetlenség ellen és célzott szankciók” című 2018. október 30-i jelentésére,
– tekintettel a korlátozó intézkedések végrehajtására és értékelésére vonatkozó, a Tanács által 2003-ban elfogadott, majd 2005-ben, 2009-ben, 2012-ben és 2017-ben felülvizsgált és naprakésszé tett iránymutatásokra,
– tekintettel a „Magánszemélyekkel szembeni célzott szankciók az emberi jogok súlyos megsértése miatt: uniós szintű hatások, tendenciák és kilátások” című, 2018. áprilisi tanulmányára,
– tekintettel az emberi jogi beutazási tilalommal foglalkozó európai bizottságról szóló, 2018. november 14-i javaslatra,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek (EUMSZ) a harmadik országokkal, valamint egyénekkel, csoportokkal és nem állami, illetve államisággal nem rendelkező entitásokkal szembeni szankciók elfogadásáról szóló 215. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel 2018 novemberében Hollandia kormánya – Németország és Franciaország támogatásával – megbeszéléseket kezdeményezett az uniós tagállamokkal az emberi jogok megsértésére vonatkozó szankciók uniós szintű, átfogó jellegű rendszeréről; mivel a Tanács 2018. december 10-én megbízta a Bizottságot az emberi jogi jogsértésekre vonatkozó szankciók európai rendszeréről szóló javaslatok kidolgozására;
B. mivel Észtország, Lettország, Litvánia, az Egyesült Királyság, Kanada és az Egyesült Államok „Magnyickij-törvényeket” fogadott el, amelyek lehetővé teszik kormányaik számára célzott szankciók alkalmazását, például az emberi jogok súlyos megsértésének elkövetőivel, illetve haszonélvezőivel szembeni vízumtilalom bevezetését, valamint e felek vagyoni eszközeiknek befagyasztását; mivel a Parlament több alkalommal is szorgalmazta egy ezzel egyenértékű, az Unió egészében alkalmazandó rendszer létrehozását;
C. mivel a „Magnyickij-törvények” a 2009-ben előzetes letartóztatás során Oroszországban meggyilkolt Szergej Magnyickijról, orosz adó- és számviteli szakértőről kapták nevüket; mivel Magnyickij egy olyan, az orosz állami költségvetés kárára elkövetett súlyos adóvisszatérítési csalást vizsgált, amelyben a korrupt rendőrökkel és adótisztviselőkkel összejátszó bűnözők Magnyickij ügyfele, William Browder vállalatához tartozó befektetési eszközöket használtak fel jogtalanul;
D. mivel a célzott szankciók nem rónak gazdasági terhet az átlagemberekre, hanem azon egyének felelősségvonására összpontosítanak, akikről megállapítást nyert, hogy közvetlenül felelősek a kifogásolt cselekményekért; mivel a szankciókra szkeptikusan tekintők köréből számos kanadai, illetve más országbeli felet végeredményben meggyőztek az érvek arról, hogy ha az ilyen egyének számára lehetővé tesszük az országainkba való belépést és intézményeink – mindenekelőtt pedig bankjaink – igénybevételét, az valójában a kifogásolható cselekményeik tekintetében „bűnsegélynek és felbujtásnak”, illetve a bűncselekményeikből származó jövedelmek felhasználása elősegítésének számít; mivel Theresa May brit miniszterelnök megfogalmazásában e személyek országainkban „nem szívesen látott” személyek;
E. mivel az ilyen jellegű törvények eszközként szolgálhatnak a – jogállamiság elvét veszélyeztető tényezőknek tekintett – büntetlenség és korrupció ellenes küzdelemhez; mivel a Magnyickij-jogszabályok korrupcióellenes orientációja jogalapot biztosítana a korrupciós ügyekben érintett személyek feketelistára tételéhez; mivel azon országok esetében, amelyek már elfogadtak e tekintetben jogi aktusokat, a korrupció és a pénzmosás elleni küzdelem olyan kiemelt célokként jelennek meg a jogi aktusokban, mint az emberi jogi jogsértések kezelése;
F. mivel egyes nemzeti bűnüldöző szervek nem tudták felelősségre vonni a bűncselekmények elkövetőit; mivel ilyen esetekben a célzott szankcióknak az Unió egészére kiterjedő politikája igen hatékony lenne;
1. határozottan elítéli az emberi jogok mindenfajta megsértését az egész világon; sürgeti a Bizottságot, hogy a jelenlegi parlamenti ciklus vége előtt dolgozzon ki jogalkotási javaslatot az Unió egészében alkalmazandó emberi jogi szankciórendszer vonatkozásában, ami vízumtilalmak és célzott szankciók alkalmazását teszi lehetővé – ideértve például az EU joghatóságán belüli ingatlanok és tulajdoni részesedések zár alá vételét – súlyos emberi jogi jogsértésekért felelős egyes tisztviselőkkel vagy hivatalos minőségükben eljáró személyekkel, állami és nem állami szereplőkkel és jogalanyokkal szemben;
2. határozottan úgy véli, hogy egy ilyen rendszer az Unió meglévő emberi jogi és külpolitikai eszköztárának értékes kiegészítése lenne és erősítené az Unió szerepét mint globális emberi jogi szereplő, különösen a – jogállamiság elvét veszélyeztető tényezőknek tekintett – büntetlenség és korrupció elleni küzdelemben és a visszaélések áldozatainak és az emberi jogok védelmezőinek világszerte nyújtott támogatás terén;
3. hangsúlyozza, hogy a rendszernek lehetővé kell tennie a korlátozó intézkedéseket, nevezetesen a vagyonbefagyasztást és az uniós beutazási tilalmakat olyan személyekkel vagy szervezetekkel szemben, akik vagy amelyek felelősek az emberi jogok súlyos megsértése vagy az azokkal való visszaélés tervezéséért, irányításáért vagy elkövetéséért vagy részt vesznek e tevékenységekben, támogatják, finanszírozzák azokat vagy hozzájárulnak azokhoz; ebben a tekintetben a jelenlegi helyzet orvoslása érdekében sürgeti a jogsértések körének egyértelmű meghatározását;
4. ismételten hangsúlyozza, hogy a teljes körű bírósági felülvizsgálat szavatolása érdekében az egyének vagy szervezetek jegyzékbe történő felvételére és jegyzékből való törlésére vonatkozó határozatoknak egyértelmű és pontosan meghatározott kritériumokon kell alapulniuk és közvetlenül kapcsolódniuk kell az elkövetett bűncselekményhez;
5. hangsúlyozza, hogy a szankciók alkalmazását minden tagállamnak ugyanolyan egységesen kell értelmeznie; sürgeti a tagállamokat, hogy működjenek együtt a megfelelő célszemélyek azonosításában, többek között a vonatkozó uniós mechanizmusok alkalmazása révén, továbbá a szankciókkal kapcsolatos jegyzékeken szereplő személyekre vonatkozó információk és azon indokok megosztása révén, amelyek alapján megalapozott feltételezéssel élnek, hogy e személyek az emberi jogok súlyos megsértéséért felelősek; hangsúlyozza, hogy a migrációs áramlásokból hasznot húzó emberkereskedőket egy ilyen rendszer keretében kellene büntetni;
6. valamennyi tagállamot sürgeti, hogy fogadjanak el „Magnyickij-törvényeket”; sürgeti valamennyi tagállamot, hogy adjanak ki vízumtilalmat a korábban elfogadott „Magnyickij-törvények” keretében jegyzékbe vett személyekkel szemben, az ezen uniós országokkal való szolidaritás jeleként, és az EU-t azon transzatlanti partnerekkel – nevezetesen az Egyesült Államokkal és Kanadával – egyenrangúként kezeljék, amelyekben már hatályba léptettek hasonló jogszabályokat;
7. sürgeti az összes tagállamot, hogy hajtsák végre a személyek és szervezetek elleni korlátozó intézkedésekről szóló, rendes jogalkotási eljárás keretében hozott tanácsi határozatokat, és különösen a jegyzékbe vett személyek vagyonának befagyasztását és az emberi jogok megsértése miatt a területükre történő belépésre vonatkozó korlátozásokat;
8. hangsúlyozza, hogy a büntetlenség elleni küzdelem érdekében az Unió és tagállamai által tett valamennyi erőfeszítés elsődleges céljának továbbra is a súlyos emberi jogi jogsértések elkövetőivel szembeni hazai vagy nemzetközi joghatóságokon keresztül történő büntetőjogi felelősségre vonásnak kell lennie; felhívja a Tanácsot, hogy a határokon átnyúló jogsértéseket vonja be e rendszer alkalmazási körébe;
9. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák az adókikerülés és az adókijátszás elleni küzdelmet, számolják fel az Unión belüli adóparadicsomokat, valamint támogassák az igazságszolgáltatási reformokat azon országokban, ahol az igazságszolgáltatás nem működik együtt a korrupció elleni küzdelemben, továbbá megelőző intézkedésekként kerüljék a „bűnsegélyt és felbujtást” a külföldi korrupt tisztviselők és bűnöző rezsimek kifogásolható cselekményei tekintetében, és ennek keretében egyfelől ne tegyék lehetővé számukra, hogy igénybe vegyék országaink intézményeit, másfelől pedig hogy felhasználják az illegális úton szerzett jövedelmeiket;
10. felhívja a Bizottságot, hogy fordítson megfelelő forrásokat és szakértelmet e rendszer végrehajtására és nyomon követésére, miután működésbe lép, valamint fordítson különös figyelmet a jegyzékekkel kapcsolatos nyilvános kommunikációra mind az Unióban, mind az érintett országokban;
11. támogatja a civil társadalmi aktivisták ilyen rendszer létrehozására irányuló erőfeszítéseit és ösztönzi javaslat megvitatását egy lehetséges független, uniós szintű tanácsadó bizottság létrehozására;
12. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, valamint az Európa Tanács főtitkárának.
- [1] HL C 408., 2017.11.30., 43. o.
- [2] Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0115.
- [3] Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0157.
- [4] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0515.
- [5] HL C 337., 2018.9.20., 82. o.