Eljárás : 2019/2580(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0180/2019

Előterjesztett szövegek :

B8-0180/2019

Viták :

Szavazatok :

PV 14/03/2019 - 11.13
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0215

<Date>{11/03/2019}11.3.2019</Date>
<NoDocSe>B8-0180/2019</NoDocSe>
PDF 156kWORD 54k

<TitreType>ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY</TitreType>

<TitreSuite>benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően</TitreSuite>

<TitreRecueil>az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján</TitreRecueil>


<Titre>az emberi jogi jogsértésekre vonatkozó szankciók európai rendszeréről</Titre>

<DocRef>(2019/2580(RSP))</DocRef>


<RepeatBlock-By><Depute>Marietje Schaake, Petras Auštrevičius, Beatriz Becerra Basterrechea, Izaskun Bilbao Barandica, Gérard Deprez, Marian Harkin, Ivan Jakovčić, Ilhan Kyuchyuk, Louis Michel, Javier Nart, Urmas Paet, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Carolina Punset, Jozo Radoš, Frédérique Ries, Jasenko Selimovic, Pavel Telička, Ivo Vajgl, Matthijs van Miltenburg, Hilde Vautmans</Depute>

<Commission>{ALDE}az ALDE képviselőcsoport nevében</Commission>

</RepeatBlock-By>

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0177/2019

B8-0180/2019

Az Európai Parlament állásfoglalása az emberi jogi jogsértésekre vonatkozó szankciók európai rendszeréről

(2019/2580(RSP))

Az Európai Parlament,

 tekintettel korábbi állásfoglalásaira, amelyekben az egész Unióra kiterjedő mechanizmust sürgetett, amely célzott szankciókat vezet be olyan személyekkel szemben, akik súlyosan megsértik az emberi jogokat, és különös tekintettel a Szergej Magnyickij ügyében érintett orosz hivatalnokokkal szembeni közös vízumkorlátozások bevezetéséről szóló, a Tanácshoz intézett 2014. április 2-i ajánlására[1],

 tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) V. címének a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) keretében alkalmazott szankciók elfogadásáról szóló 2. fejezetére,

 tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek a harmadik országokkal és egyénekkel, csoportokkal és nem állami, illetve államisággal nem rendelkező entitásokkal szembeni szankciók elfogadásáról szóló 215. cikkére,

 tekintettel a Jean-Claude Juncker elnök által az Unió helyzetéről szóló beszédében 2018. szeptember 12-én tett nyilatkozatra, amelyben azt javasolja, hogy a tagállamok alkalmazzák a meglévő uniós szabályokat az egyhangúságról a minősített többségi szavazásra való áttérésre az EU közös kül- és biztonságpolitikájának bizonyos területein, mint például az emberi jogok megsértésére való együttes válaszadás és a hatékony szankciók alkalmazása területén,

 tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az EU Külügyek Tanácsának ülését követő, 2018. december 10-i nyilatkozatára,

 tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének „Szergej Magnyickij ügye és azon túl– küzdelem a büntetlenség ellen és célzott szankciók” című, 2019. január 22-i határozatára,

 tekintettel a Külső Politikák Főigazgatóságának 2018. április 26-án közzétett, „Magánszemélyekkel szembeni célzott szankciók az emberi jogok súlyos megsértése miatt: uniós szintű hatások, tendenciák és kilátások” című tanulmányára[2],

 tekintettel az emberi jogok megsértése miatti beutazási tilalommal foglalkozó európai bizottságra irányuló, 2014. november 14-i javaslatra,

 tekintettel az emberi jogi szankciók átfogó uniós rendszeréről tartott, 2018. november 20-i hollandiai megbeszélésre,

 tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel a (korlátozó intézkedésekként is ismert) uniós szankciók az elmúlt két évtizedben az EU külkapcsolati eszköztárának szerves részévé váltak: jelenleg 34 országgal szemben több mint 40 korlátozó intézkedés van érvényben; mivel a becslések szerint az EU országspecifikus szankcióinak kétharmada az emberi jogi és a demokráciával kapcsolatos célkitűzések támogatására került bevezetésre;

B. mivel az államok viselkedésének megváltoztatását célzó országspecifikus szankciók mellett az Unió a közelmúltban korlátozó intézkedéseket vezetett be a vegyi fegyverek elterjedése és használata és a kibertámadások ellen, és különös intézkedéseket fogadott el a terrorizmussal szembeni küzdelem érdekében;

C. mivel a hatályos uniós szankciók egyaránt vonatkoznak állami és nem állami szereplőkre, mint például terroristákra és terrorista csoportokra;

D. mivel az elmúlt néhány hónapban számos alkalommal előfordult, hogy európai vállalatok, sőt uniós tagállamok is megsértettek uniós szankciókat; mivel a szankciók ezen megsértései magukban foglalják a szankciók által sújtott szíriai biztonsági tisztviselő, Ali Mamlouk Olaszországba tett látogatását, mérges gázok alkotórészeinek belgiumi hajózási vállalatok által Szíriába való szállítását, a vitatott Kerch-híd megépítéséhez holland vállalatok által nyújtott segítséget, német gyártású propellerek használatát orosz katonai robotrepülőgépeken és a Damen holland vállalat által a líbiai parti őrség számára járőrhajók szállítását;

E. mivel ezek a példák azt mutatják, hogy tovább kell pontosítani a jelenleg hatályban lévő szankciók terjedelmét és hatókörét, valamint tisztázni kell, hogy az országok és a vállalatok milyen mértékben felelősek annak biztosításáért, hogy áruik és szolgáltatásaik végső felhasználását vagy rendeltetését ne érintsék szankciók;

F. mivel az uniós tagállamok illetékes hatóságai felelősek a szankciók végrehajtásáért, míg az ilyen intézkedésekről európai szinten döntenek; mivel az e hatóságok közötti fokozott együttműködés és információmegosztás, valamint egy európai végrehajtási mechanizmus alapvető fontosságú a hatályos uniós korlátozó intézkedések egységes végrehajtásának és értelmezésének, valamint annak biztosításához, hogy az európai vállalatok egyenlő feltételek mellett működhessenek;

G. mivel a Parlament ismételten kérte az emberi jogok megsértésére vonatkozó szankciók olyan átfogó uniós rendszerének létrehozását, amely biztosítaná az egyénekre és szervezetekre a tagállamok által és uniós szinten bevezetett egyes vagyonbefagyasztások, vízumtilalmak és egyéb szankciók egységességét és hatékonyságát;

H. mivel a szankciók rendszerének bevezetésekor tiszteletben kell tartani a szankciók által érintettek jegyzékbe vételének, felülvizsgálatának és a jegyzékből való törlésének átlátható folyamatát;

I. mivel néhány országban – többek között az Egyesült Államokban, Kanadában, Észtországban, Litvániában és az Egyesült Királyságban – immár elfogadásra kerültek Magnyickij-típusú jogszabályok az emberi jogok megsértésére vonatkozó külön szankciók rendszerei alapján;

J. mivel számos civil társadalmi aktivista aktívan hozzájárult ilyen rendszerek bevezetéséhez, nevezetesen az egyesült államokbeli születésű üzletember, William Browder, ügyvédje, Szergej Magnyickij oroszországi őrizetben bekövetkező halála után;

K. mivel a holland kormány 2018 novemberében megbeszéléseket kezdeményezett az uniós tagállamokkal az emberi jogok megsértésére vonatkozó szankciók uniós szintű rendszerének politikai megvalósíthatóságáról; mivel a Tanácsban munkacsoporti szinten folytatódnak az előzetes megbeszélések;

1. határozottan elítéli az emberi jogok mindenfajta megsértését az egész világon; felhívja a Tanácsot, hogy haladéktalanul hozza létre az emberi jogok megsértésére vonatkozó szankciók önálló, rugalmas és reaktív uniós szintű rendszerét, amely lehetővé teszi az emberi jogok súlyos megsértésért vagy a rendszerszerű korrupcióért felelős vagy abban részt vevő magánszemélyek, állami és nem állami szereplők megcélzását; határozottan úgy véli, hogy egy ilyen rendszer az Unió meglévő emberi jogi és külpolitikai eszköztárának lényeges része, és erősítené az Unió mint globális emberi jogi szereplő fellépését, különösen a büntetlenség elleni küzdelemben és a visszaélések áldozatainak és az emberi jogok védelmezőinek világszerte nyújtott támogatása terén;

2. tudomásul veszi az Egyesült Államok kongresszusa által 2016-ban elfogadott globális Magnyickij-törvényt, amely a Szergej Magnyickij nevéhez kapcsolódó 2012. évi, jogállamisággal kapcsolatos elszámoltathatóságról szóló törvényt követte, amelynek célja az volt, hogy szankciókkal sújtsa a korrupció ellen fellépő ügyvéd és jogász, Szergej Magnyickij orosz börtönben való előzetes fogva tartás során tartós embertelen körülmények, szándékos elhanyagolás és kínzás után bekövetkező haláláért felelős személyeket;

3. hangsúlyozza, hogy az emberi jogi jogsértésekre vonatkozó szankciók uniós rendszerének továbbá a Parlament Magnyickijjel kapcsolatos 2014. április 2-i -állásfoglalására kell épülnie, amely felszólította a Tanácsot, hogy hozza létre a Szergej Magnyickij haláláért, majd ezt követően az igazságszolgáltatás eltussolásáért és a családja zaklatásáért felelős tisztviselők közös uniós jegyzékét; hangsúlyozza, hogy az emberi jogi jogsértésekre vonatkozó szankciók uniós rendszerének lehetővé kell tennie az emberi jogi visszaélésekben az egész világon érintett személyek szankciók alá vonását, valamint hogy a rendszernek kifejezetten és jelképesen Szergej Magnyickij nevét kell viselnie; üdvözli, hogy hasonló, az emberi jogok megsértőit világszerte célzó jogszabályokat fogadtak el az Atlanti-óceán mindkét partján; hangsúlyozza, hogy transzatlanti együttműködésre van szükség az emberi jogok megsértőinek felelősségre vonásához; hasonló eszközök kialakítására buzdítja a többi demokráciát is;

4. hangsúlyozza, hogy ennek a rendszernek lehetővé kell tennie korlátozó intézkedések bevezetését, nevezetesen a vagyonbefagyasztást és uniós beutazási tilalmakat olyan személyekkel vagy szervezetekkel szemben, akik vagy amelyek felelősek az emberi jogok súlyos megsértése, az azokkal való visszaélések vagy a rendszerszerű korrupció tervezéséért, irányításáért vagy elkövetéséért, részt vesznek e tevékenységekben vagy támogatják, finanszírozzák azokat vagy hozzájárulnak azokhoz; hangsúlyozza, hogy egyértelműen meg kell határozni a jogsértések körét, amely magában foglalhatja többek között a kínzásban, az erőszakos eltüntetésekben, az emberkereskedelemben, a politikai bebörtönzésben és a korrupciós cselekmények elkövetésében való részvételt, valamint hogy megfelelő jogi lehetőségeket kell teremteni, amelyeken keresztül a jegyzékbe vétel megtámadható;

5. meg van győződve arról, hogy ez az új rendszer hatással lesz az érintett személyek és szervezetek magatartására, valamint elrettentő ereje lesz; e célból hangsúlyozza, hogy a szankciók alkalmazását minden tagállamnak ugyanolyan egységesen kell értelmeznie, magyaráznia és végrehajtania; sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fokozzák együttműködésüket és az információk megosztását, és alakítsanak ki európai felügyeleti és végrehajtási mechanizmust egy független szerv, például a szankciókkal foglalkozó bíróság formájában, a jelenlegi helyzet orvoslására, amelyben továbbra is megsértik a szankciókat, aláásva ezzel az EU külpolitikai hitelességét;

6. üdvözli a Bizottság elnökének arra irányuló javaslatát, hogy a közös kül- és biztonságpolitika keretében a tanácsi döntéshozatal során túl kell lépni az egyhangúságon, és sürgeti a Tanácsot, hogy fogadja el ezt az új szankciós eszközt úgy, hogy az emberi jogi szankciók kiszabását a Tanácsban minősített többséggel lehessen elfogadni;

7. támogatja az ilyen szankciós eszköz létrehozásáról folytatott tanácsi szintű előzetes megbeszéléseket; sürgeti a főképviselőt és az alá tartozó szervezeti egységeket, hogy tanúsítsanak építő jellegű és proaktív megközelítést e megbeszélések sikeres lezárása érdekében, és elvárja, hogy erről számoljon be a Parlamentnek; hangsúlyozza, hogy a Parlament fontos szerepet játszik e jövőbeli rendszer felügyeletében, nevezetesen a jegyzékbe vételre vonatkozó szempontok, valamint a bírósági jogorvoslat terjedelme és meghatározása vonatkozásában;

8. felhívja az összes tagállamot annak biztosítására, hogy mind a hatóságaik, mind pedig a területükön bejegyzett vállalatok teljes mértékben betartsák a személyek és szervezetek elleni korlátozó intézkedésekről szóló tanácsi határozatokat, és különösen a jegyzékbe vett személyek vagyonának befagyasztását és az emberi jogok megsértése miatt a területükre történő belépésre vonatkozó korlátozásokat; aggodalmának ad hangot az e határozatok megsértéséről szóló közelmúltbeli jelentések miatt, és emlékezteti a tagállamokat a nemzetközi jog szerinti azon kötelezettségükre, hogy biztosítsák a területükön tartózkodó, atrocitásokkal járó bűncselekmények elkövetésével gyanúsított személyek letartóztatását és fogva tartását;

9. kéri a szankciók következetesebb alkalmazását az EU külkapcsolataiban, ideértve a Tanácson és a Bizottságon belüli nagyobb átláthatóságot a szankciók elfogadásához vezető folyamatban a kiszabott szankciók hitelességének növelése érdekében;

10. ragaszkodik ahhoz, hogy az emberi jogok megsértésére vonatkozó szankciók jövőbeli uniós rendszerének összhangban kell lennie a meglévő uniós politikákkal, valamint a meglévő országspecifikus és átfogó korlátozó intézkedésekkel és ki kell egészítenie azokat; e tekintetben kitart amellett, hogy az új rendszer nem válthatja fel a jelenlegi országspecifikus intézkedések emberi jogi vonatkozásait; továbbá úgy ítéli meg, hogy bármely jövőbeli rendszernek teljes mértékben ki kell egészítenie a szankciók jelenlegi nemzetközi keretét, különösen az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa vonatkozásában;

11. figyelmeztet arra, hogy e rendszer politikai létjogosultsága nagymértékben függ a Tanács azon képességétől, hogy szigorúan jogokon alapuló meghatározás alapján fogadjon el jegyzékeket;

12. hangsúlyozza, hogy a rendszernek jogilag stabilnak kell lennie, és teljes mértékben tiszteletben kell tartania a lehető legmagasabb szintű normákat az érintett személyek vagy szervezetek megfelelő eljárási jogainak védelme és tiszteletben tartása tekintetében; e tekintetben kitart amellett, hogy az egyének vagy szervezetek jegyzékbe vételére és törlésére vonatkozó döntéseknek egyértelmű és határozott kritériumokon kell alapulniuk, és közvetlenül kapcsolódniuk kell az elkövetett bűncselekményhez, az alapos bírósági felülvizsgálat biztosítása érdekében;

13. hangsúlyozza, hogy a büntetlenség elleni küzdelem érdekében az EU és tagállamai által tett valamennyi erőfeszítés elsődleges céljának továbbra is annak kell lennie, hogy a súlyos emberi jogi jogsértések elkövetői a hazai vagy nemzetközi igazságszolgáltatás keretében büntetőjogi felelősségre vonásra kerüljenek; e tekintetben megismétli az egyetemes joghatóság elvét; felhívja a Tanácsot, hogy a határokon átnyúló jogsértéseket vonja be e rendszer alkalmazási körébe;

14. felhívja a Bizottságot, hogy fordítson megfelelő forrásokat és szakértelmet e rendszer végrehajtására és nyomon követésére, amint az rendelkezésre áll, valamint fordítson különös figyelmet a jegyzékekkel kapcsolatos nyilvános kommunikációra mind az EU-ban, mind az érintett országokban;

15. elismeréssel adózik a civil társadalmi aktivisták egyéni elkövetőket célzó szankciók bevezetését támogató fáradhatatlan erőfeszítései iránt; javasolja egy uniós szintű tanácsadó bizottság felállítását, amely szakértőkből és a civil társadalom képviselőiből állna, és hozzájárulna az emberi jogok megsértésére vonatkozó szankciók jövőbeli rendszeréről szóló, folyamatban lévő tanácsi vitákhoz;

16. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, valamint az Európa Tanács főtitkárának.

 

[1] HL C 408., 2017.11.30., 43. o.

[2] Tanulmány – „Magánszemélyekkel szembeni célzott szankciók az emberi jogok súlyos megsértése miatt: uniós szintű hatások, tendenciák és kilátások”, Európai Parlament, Külső Politikák Főigazgatósága, Külkapcsolatok Tematikus Főosztálya, 2018. április 26.

Utolsó frissítés: 2019. március 13.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat