Eljárás : 2019/2582(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0201/2019

Előterjesztett szövegek :

B8-0201/2019

Viták :

Szavazatok :

PV 14/03/2019 - 11.15
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :


<Date>{11/03/2019}11.3.2019</Date>
<NoDocSe>B8-0201/2019</NoDocSe>
PDF 190kWORD 59k

<TitreType>ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY</TitreType>

<TitreSuite>benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően</TitreSuite>

<TitreRecueil>az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján</TitreRecueil>


<Titre>az éghajlatváltozásról: európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról</Titre>

<DocRef>(2019/2582(RSP))</DocRef>


<RepeatBlock-By><Depute>Jadwiga Wiśniewska, Zdzisław Krasnodębski</Depute>

<Commission>{ECR}az ECR képviselőcsoport nevében</Commission>

</RepeatBlock-By>


B8-0201/2019

Az Európai Parlament állásfoglalása az éghajlatváltozásról: európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról

(2019/2582(RSP))

Az Európai Parlament,

 tekintettel a Bizottság „Tiszta bolygót mindenkinek – Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról” című, 2018. november 28-i közleményére (COM(2018)0773),

 tekintettel az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményére (UNFCCC) és az ahhoz csatolt Kiotói Jegyzőkönyvre,

 tekintettel a Párizsi Megállapodásra, az 1/CP.21 határozatra és az UNFCCC feleinek 21. konferenciájára (COP 21), valamint a feleknek a Kiotói Jegyzőkönyv feleinek találkozójaként szolgáló, 2015. november 30. és december 11. között Párizsban (Franciaország) megrendezett 11. konferenciájára (CMP 11),

 tekintettel az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 24. Konferenciájára (COP 24) és a Kiotói Jegyzőkönyv Feleinek 14. találkozójára (CMP 14), valamint a feleknek a Párizsi Megállapodás feleinek találkozójaként szolgáló, 2018. december 2. és december 14. között Katowicében (Lengyelország) megrendezett konferenciája első ülésének harmadik részére (CMA 1.3),

 tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjére és a fenntartható fejlesztési célokra,

 tekintettel az ENSZ 2018-as katowicei (Lengyelország) éghajlatváltozási konferenciájáról (COP 24) szóló, 2018. október 25-i állásfoglalására[1],

 tekintettel a Tanács 2018. március 22-i következtetéseire,

 tekintettel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) „1,5°C-os globális felmelegedés” című különjelentésére, 5. értékelő jelentésére (AR 5) és összefoglaló jelentésére,

 tekintettel az ENSZ környezetvédelmi kibocsátási szakadékról szóló jelentésének 2018. november 27-én elfogadott, 9. kiadására,

 tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel a katowicei COP 24 a katowicei szabálykönyv elfogadásához vezetett, amely jogi egyértelműséget biztosít a Párizsi Megállapodás végrehajtásáról;

B.  mivel a Párizsi Megállapodás történelmi jelentőségű megkötése után három évvel a francia főváros az éghajlat-politikához köthető erőteljes társadalmi elégedetlenséget tapasztalt; mivel ez azt bizonyítja, hogy a szociális rendelkezések alapvető fontosságúak az éghajlattal kapcsolatos jogszabályok negatív gazdasági következményeinek korlátozása érdekében; mivel a katowicei szabálykönyv olyan éghajlat-politika kiépítésére tesz kísérletet, amely senkit sem hagy hátra;

C.  mivel az EU a globális ÜHG-kibocsátásnak kevesebb mint 10%-áért felelős, és önmagában nem képes elérni a Párizsi Megállapodás céljait; mivel ezek a célok csakis a világ legnagyobb gazdaságait bevonó globális fellépés révén érhetők el;

D. mivel a Párizsi Megállapodás csak akkor vált lehetségessé, amikor a részes felek lemondtak a teljes széntelenítésről, és helyette a kibocsátás és a szén-dioxid-nyelők közötti egyensúly ( nulla nettó kibocsátás) elvét helyezték előtérbe;

E. mivel az üvegházhatást okozó gázok csökkentésére irányuló hosszú távú EU-stratégiát mindig ki kell egészíteni a legsúlyosabban érintett régiókat, különösen a szénbányászattal foglalkozó régiókat segítő stratégiával egy olyan igazságos átmenet érdekében, amely segít a foglalkoztatás fenntartásában ezekben a régiókban, és növeli az éghajlat-politika nyilvánosság általi támogatottságát;

F. mivel az ÜHG-kibocsátásra vonatkozó hosszú távú uniós politikának figyelembe kell vennie a tagállamok infrastrukturális kapacitásainak különbségeit;

1. kiemeli, hogy az európai polgároknak már most is szembe kell nézniük az éghajlatváltozás közvetlen hatásaival; hangsúlyozza, hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint az időjárási és éghajlati szélsőségek okozta átlagos éves veszteségek az Unióban 2010 és 2016 között mintegy 12,8 milliárd eurót tettek ki;

2. megjegyzi, hogy az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek (IPCC) az „1,5 °C-os globális felmelegedés” című különjelentése szerint a globális felmelegedés 1,5 °C-ra való korlátozásához (túllépés nélkül vagy csekély mértékű túllépéssel) gyors és messzemenő, eddig sohasem látott léptékű változtatásokra lenne szükség az energetika, a földhasználat, a városi területek (ideértve a közlekedést és az épületeket is), az infrastruktúra és az ipari rendszerek terén, továbbá jelentős mértékben csökkenteni kellene a kibocsátásokat minden ágazatban, enyhítő intézkedések széles skáláját kellene alkalmazni, és jelentős mértékben fokozni kellene az ilyen intézkedésekkel kapcsolatos beruházásokat;

3. megjegyzi, hogy az ENSZ által a 2018. évi kibocsátási szakadékról készített jelentés megállapítja, hogy a jelenlegi, feltételhez nem kötött, nemzetileg meghatározott hozzájárulások messze túllépik a párizsi megállapodás szerinti jóval 2 °C alatti hőmérséklet-emelkedést, amely helyett a becslések szerint 2100-ra 3,2 °C-os hőmérséklet-emelkedést fognak eredményezni[2]; hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van arra, hogy az UNFCCC valamennyi részes fele növelje az éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségvállalásait;

4. tudomásul veszi a Bizottság „Tiszta bolygót mindenkinek – Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról” című közleményét, amely kiemeli azokat a lehetőségeket és kihívásokat, amelyeket az európai polgárok és az európai gazdaság számára jelent a nettó zéró üvegházhatású gázt kibocsátó gazdaságra való átállás, és meghatározza az uniós intézmények, a nemzeti parlamentek, az üzleti szektor, a nem kormányzati szervezetek, a városok és közösségek, valamint a polgárok részvételével folytatandó széles körű vita alapját; kéri a Tanácsot, hogy állapodjon meg egy a CO2-kibocsátások és -nyelők közötti egyensúly felé vezető költséghatékony útvonalban a Párizsi Megállapodással összhangban, figyelembe véve a tagállamok eltérő kapacitásait;

Az évszázad közepére vonatkozó, európai nulla kibocsátási stratégia útvonalai

5. megjegyzi, hogy a hosszú távú stratégia nyolc lehetőséget kínál a gazdasági, technológiai és társadalmi átalakuláshoz, amely ahhoz szükséges, hogy az Unió megfeleljen a Párizsi Megállapodás hőmérsékletre vonatkozó hosszú távú céljának; hangsúlyozza, hogy a fenti lehetőségek közül kettő teszi lehetővé az Unió számára, hogy 2050-ig elérje a nulla nettó ÜHG-kibocsátást; kiemeli, hogy ez gyors intézkedést és jelentős erőfeszítéseket igényel minden szinten, a helyi és regionális szinttől a nemzeti és európai szintig, valamint a nem állami szereplők bevonását; elismeri, hogy a regionálisan és helyben meghatározott hozzájárulások fontos eszközök lehetnek a kibocsátási szakadék áthidalásában; emlékeztet a tagállamok azon kötelezettségére, hogy az irányítási rendeletben[3] meghatározott hosszú távú nemzeti stratégiákat kell elfogadniuk, és ezeknek kell kijelölniük az irányt az uniós fellépés számára; hangsúlyozza a technológiasemleges megközelítés szerepét az ÜHG-csökkentés elérésében a Párizsi Megállapodással összhangban;

6. rámutat arra, hogy az Európai Bizottság becslései szerint az EU GDP-je a nulla nettó kibocsátást célzó forgatókönyvek alkalmazása mellett várhatóan jobban fog növekedni, mint a kisebb kibocsátáscsökkentést eredményező forgatókönyvek esetében, és a tagállamok közötti különbségek miatt az eredmények többek között az egy főre jutó GDP és a különböző tagállami energiaszerkezetek szén-dioxid-intenzitása tekintetében az EU egészében mindkét esetben egyenlőtlenül fognak eloszlani;

7. aggodalommal jegyzi meg, hogy az Európai Unió jelenlegi energiabehozatali függősége körülbelül 55%; hangsúlyozza, hogy egy nulla nettó kibocsátásos forgatókönyv esetén ez 2050-re 20%-ra esne vissza, ami pozitívan befolyásolná az Európai Unió külkereskedelmi egyenlegét és geopolitikai helyzetét;

8. megjegyzi, hogy a nulla nettó kibocsátáshoz vezető lehetőségek nagymértékben különböző szén-dioxid-eltávolító technológiák alkalmazásán alapulnak, többek között a szén-dioxid-leválasztás, -felhasználás, és -tárolás, valamint a levegőből történő közvetlen felvétel technológiáján, amelyek nagymértékű alkalmazására még várni kell; úgy véli azonban, hogy az EU nulla nettó stratégiájának előnyben kell részesítenie a közvetlen kibocsátáscsökkentést és az EU természetes elnyelőit és tározóit megőrző és erősítő intézkedéseket, és csak akkor kell törekednie a szén-dioxid-kivonási technológiák alkalmazására, ha nem állnak rendelkezésre közvetlen kibocsátáscsökkentési lehetőségek;

9. hangsúlyozza, hogy amíg ezeknek a technológiáknak a megvalósíthatósága nem bizonyított, a 2050-ig tartó vagy az évszázad második felén túlmutató útvonalakat a kulcsfontosságú átalakulási technológiák kereskedelmi elérhetőségére kell alapozni, a tagállamok különböző kiindulási pontjait is figyelembe véve, a leginkább szén-dioxid-intenzív régiók igazságos átalakulásának támogatásával, és a kibocsátások minden kibocsátó ágazatban történő csökkentésével;

Az éghajlatváltozás szociális vonatkozásai és az igazságos átmenet

10. üdvözli, hogy a Bizottság úgy találta, hogy a nulla nettó kibocsátást el lehet érni nettó munkahelyveszteségek nélkül, és pozitívan veszi tudomásul az energiaintenzív iparágakban végbemenő átmenetre vonatkozó részletes felmérést; kiemeli, hogy megvan az esély arra, hogy a nulla nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátásra való igazságos átállás, ha jól kezelik, és megfelelő a legkiszolgáltatottabb régiók, ágazatok és polgárok számára nyújtott támogatás, az Unióban nettó munkahelyteremtést eredményezhet; úgy véli ezért, hogy a Bizottságnak az uniós „készségkörkép” keretén belül egy megújított készségfelmérést kell létrehoznia, amely regionális adatokkal szolgál a klímasemleges Európa ahhoz szükséges készségeiről, hogy támogassa a legkiszolgáltatottabb régiókat, ágazatokat és embereket a jövőbiztos, minőségi munkákra való átállásban ugyanezekben a régiókban;

11. kiemeli, hogy az átmenetnek igazságosnak kell lennie a társadalom valamennyi része szempontjából; megjegyzi, hogy ehhez az igazságos átmenet olyan értelmezése szükséges, amely figyelembe veszi az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépés felgyorsításának negatív és pozitív hatásait, például a munkahelyek megszűnését és az új munkahelyek létrejöttét;

12. úgy véli, hogy Európa éghajlatvédelmi átállásának ökológiai, gazdasági és társadalmi szempontból fenntarthatónak kell lennie; hangsúlyozza, hogy az összes polgár általi politikai elfogadás biztosítása érdekében fontos figyelembe venni az éghajlat-változási és szén-dioxid-mentesítési politikák disztribúciós hatásait, különösen az alacsony jövedelmű emberek esetében; úgy véli ezért, hogy valamennyi uniós és nemzeti éghajlat-politikának figyelembe kell vennie a szociális hatásokat az európai szociális és gazdasági átalakulás biztosítása érdekében;

13. megismétli, hogy a klímasemleges gazdaság megvalósítása terén alkalmazott bizonyos mértékű rugalmasság enyhíthetné a szociális költségeket, különösen a széntől függő régiókban, és hozzájárulna ezek átalakításához;

14. emlékeztet arra, hogy körülbelül 50–125 millió európai polgár van kitéve jelenleg az energiaszegénység kockázatának[4]; kiemeli, hogy az energetikai átállás aránytalan hatással lehet az alacsony jövedelmű személyekre, és tovább növelheti az energiaszegénységet; elismeri, hogy az energetikai szakpolitikának társadalmi dimenziót is tartalmaznia kell, és biztosítani kell, hogy senki se maradjon hátra; felkéri a tagállamokat, hogy tegyenek előremutató lépéseket az igazságos energetikai átállás biztosítása érdekében, valamint azzal a céllal, hogy valamennyi uniós polgár hozzáférjen az energiához;

15. hangsúlyozza, hogy az európai polgárok bevonása és részvétele létfontosságú a nulla nettó ÜHG-kibocsátás eléréséhez; arra biztatja a nemzeti, regionális és helyi önkormányzatok valamennyi szintjét, hogy konkrét intézkedésekkel ösztönözzék és segítsék a polgárok részvételét a dekarbonizált társadalom felé való átmenetben;

Ágazati hozzájárulás

16. hangsúlyozza, hogy a nettó kibocsátást nullához közeli szintre kell csökkenteni a gazdaság valamennyi ágazatában, amelyek mindegyikének hozzá kell járulnia a kibocsátások csökkentésére irányuló közös erőfeszítésekhez; ezért kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan útvonalakat, amelyek valamennyi ágazat klímasemlegességéhez vezetnek;

17. rámutat azonban arra, hogy a nulla nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás mellett működő gazdaság eléréséhez a jelenlegi alapszinthez képest az EU energiarendszerébe és a hozzá kapcsolódó infrastruktúrába történő további jelentős − évi 175–290 milliárd euró értékű − beruházásra lesz szükség;

18. hangsúlyozza, hogy többféle módon is megvalósítható a klímasemleges gazdaság, és úgy véli, lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy az energia- és éghajlatpolitikai stratégiai terveik alapján megválasszák a saját átállásuk keretében az ÜHG-kibocsátás csökkentése érdekében követett utat;

19. kiemeli az energiaintenzív iparágak által az EU ÜHG-kibocsátásának hosszú távú uniós csökkentésében játszott szerepet; úgy véli, hogy intelligens és célzott szakpolitikai keretekre van szükség ahhoz, hogy az EU továbbra is vezető szerepet tölthessen be az alacsony szén-dioxid-kibocsátású ipar és ipari termelés terén, hogy meg lehessen őrizni az európai iparágak versenyképességét, és meg lehessen előzni a kibocsátásáthelyezés kockázatát; arra kéri a Bizottságot, hogy mutasson be egy új és integrált uniós éghajlat-változási iparstratégiát az energiaintenzív iparágak számára, amely támogatja a versenyképes, nulla nettó kibocsátású nehéziparra történő átállást;

20. felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan ipari stratégiát, amelynek intézkedései lehetővé teszik, hogy az európai ipar globális szinten egyenlő feltételek mellett vegyen részt a piaci versenyben; úgy véli, hogy a Bizottságnak e politika részeként meg kell vizsgálnia a termékek importja révén a kibocsátásáthelyezés kockázatának kitett iparágak védelmére szolgáló, a kibocsátásáthelyezéssel kapcsolatos jelenlegi intézkedések helyébe lépő, azokat kiigazító vagy kiegészítő intézkedések hatékonyságát és a WTO szabályaival való összhangját;

21. hangsúlyozza, hogy tekintettel arra, hogy az energetikai átállást illetően eltérőek a kiindulópontok, az uniós szintű klímasemlegesség elérése érdekében teendő üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési erőfeszítések is Unió-szerte eltérőek lehetnek;

22. felszólítja a tagállamokat, hogy haladéktalanul hajtsák végre a tiszta energiára vonatkozó jogalkotási csomag rendelkezéseit; emlékeztet arra, hogy az uniós éghajlat- és energiapolitikai kereten belül a tagállamok hatáskörébe tartozik dönteni saját energiaszerkezetükről;

23. megjegyzi, hogy a Bizottság energiaárakról és -költségekről szóló 2018-as jelentése[5] hangsúlyozza az Unió folyamatosan nagy kitettségét a fosszilis tüzelőanyagok ingadozó és növekvő árainak, és hogy a jövőben várhatóan növekedni fog a fosszilis tüzelőanyagokból előállított villamos energia előállítási költsége, míg a megújuló energiaforrások esetén ennek csökkenése várható; hangsúlyozza, hogy az Unió energiaimportálási költségei 2017-ben 26%-kal, 266 milliárd euróra nőttek, főként a növekvő olajárak miatt; megjegyzi, hogy a jelentés becslése szerint az olajár-emelkedés negatív hatással volt az Unió növekedésére (a GDP -0,4 %-a 2017-ben) és inflációjára (+0,6%);

24. emlékeztet arra, hogy a teljes energiamennyiség 71 %-át kizárólag helyiségek fűtésére használják; egyetért a Bizottsággal, hogy egy klímasemleges Európában az energiahatékony otthonok fognak általánossá válni, és ezek valamennyi európai számára jobb egészséget és kényelmet fognak nyújtani;

25. hangsúlyozza a megújuló és más alacsony kibocsátású energiaforrások központi szerepét a nulla nettó ÜHG-kibocsátású gazdaságra történő áttérésben, mivel jelenleg az energia felelős Európa ÜHG-kibocsátásainak 75%-áért;

26. magas energiahatékonyságú energetikai rendszert szorgalmaz, amely az energiabiztonságot nem veszélyeztető, alacsony kibocsátású forrásokon alapszik; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést e tekintetben, mivel ennek továbbgyűrűző hatásai lesznek valamennyi gazdasági ágazatban;

27. elismeri az IPCC 1,5 °C-os különjelentésében szereplő legtöbb 1,5 °C-os forgatókönyvben a szén-dioxid-leválasztásnak és -tárolásnak tulajdonított szerepet; hangsúlyozza, hogy az EU-nak ambiciózusabbnak kell lennie e téren; megjegyzi továbbá, hogy a tagállamok az európai stratégiai energiatechnológiai terv keretében célokat tűztek ki, amelyek szerint a 2020-as években az európai energia- és ipari ágazatban kereskedelmi nagyságrendű szén-dioxid-leválasztást és -tárolást valósítanak meg; úgy véli, hogy növelni kell a környezeti szempontból biztonságos szén-dioxid-leválasztás és -hasznosítás, valamint szén-dioxid-leválasztás és -tárolás ipari folyamatokban történő alkalmazását, a nettó kibocsátás csökkenését eredményezve a kibocsátások elkerülése vagy a CO2 tartós tárolása révén;

28. rámutat arra, hogy az építőipari, az ipari és a közlekedési ágazat elektromossá tétele kulcsfontosságú szerepet fog játszani az ezekben az ágazatokban történő kibocsátáscsökkentésben, és a jövőben megbízható villamosenergia-ellátásra és jobb tárolási kapacitásra lesz hozzá szükség;

29. hangsúlyozza a légiről a vasúti közlekedésre, valamint a tömegközlekedés és a megosztott mobilitás felé történő modális váltás biztosításának fontosságát; megjegyzi, hogy a közúti közlekedés az Unió teljes szén-dioxid-kibocsátásának körülbelül egyötödéért felel; felhívja ezért a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyenek határozott lépéseket annak érdekében, hogy valamennyi tagállamban elérhetővé tegyék a kibocsátásmentes és alacsony kibocsátású járműveket a fogyasztók számára, elkerülve ugyanakkor a régi, rendkívül szennyező járművek fokozott átvételét az alacsony jövedelmű tagállamokban; hangsúlyozza továbbá az intelligens technológiák, például az intelligens töltő infrastruktúrák szerepét a közlekedés elektromossá tétele és a megújuló energiaforrások elterjedése közötti szinergiák létrejöttében;

30. hangsúlyozza, hogy az Uniónak támogatnia kell a régiók, városok és falvak szerepét és erőfeszítéseit; felhívja a Bizottságot, hogy támaszkodjon a 200 millió uniós polgárt képviselő Polgármesterek Szövetségére, és tegye lehetővé, hogy az katalizátorként segítse a további átalakulást;

Az erdők éghajlati potenciáljának maximalizálása egy fenntartható biogazdaság kontextusában

31. támogatja az aktív és fenntartható erdőgazdálkodást nemzeti szinten, a hatékony és fenntartható uniós biogazdaság ösztönzésének konkrét eszközeivel együtt, tekintettel az erdők azon jelentős potenciáljára, hogy hozzájárulnak Európa éghajlati erőfeszítéseinek megerősítéséhez (a megkötés, tárolás és helyettesítés révén), valamint a nulla kibocsátás legkésőbb 2050-ig történő elérésére irányuló célkitűzés megvalósításához; elismeri az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásnak, valamint annak szükségességét, hogy 2020-ig meg kell állítani a biológiai sokféleség csökkenését és az ökoszisztéma-szolgáltatások romlását az Unióban; hangsúlyozza, hogy olyan, kutatási eredményeken alapuló politikákat kell kidolgozni, amelyek a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló uniós intézkedések végrehajtását és finanszírozását segítik;

32. hangsúlyozza, hogy a fenntartható erdőgazdálkodást üzleti szempontból versenyképesebbé kell tenni, valamint támogatni kell a jelentős tárolási és megkötési hatásokkal járó gyakorlati intézkedéseket, például a faanyagok építőanyagként vagy a fosszilis tüzelőanyagok helyett történő felhasználását városokban és vidéki területeken egyaránt, illetve a jobb vízmegtartás eszközeként;

33. javasolja, hogy nagy erőfeszítést kell koncentrálni az agrárerdészetre, és a fák és különböző növények aktív mezőgazdasági területekbe való belefoglalásából nyerhető valós ökológiai és biodiverzitási előnyökre;

34. elismeri az európai erdősítés pozitív lehetőségeit; ezért úgy véli, hogy az erdőtelepítési kezdeményezéseket olyan konkrét kezdeményezésekkel és ösztönzőkkel kell kiegészíteni, amelyek célja a megkötési potenciál fokozása, ugyanakkor biztosítva és javítva a meglévő erdőterületek egészségét annak érdekében, hogy az az éghajlat, a fenntartható biogazdaság és a biológiai sokféleség szempontjából egyaránt előnyös legyen; ezért támogatja az elhagyott és a gyér termelési lehetőségekkel rendelkező mezőgazdasági földterület erdősítését, az agrárerdészetet és az erdőterületek más földhasználatra való átalakításának minimalizálását;

Finanszírozás és kutatás

35. az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) innovációs alapjának gyors végrehajtására és a 2019. évi első pályázati felhívás elindítására szólít fel annak érdekében, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, ipari áttörést jelentő technológiák demonstrációjára irányuló beruházások lendületet kapjanak az ágazatok széles körében, nem csak a villamosenergia-termelésben, hanem a távfűtés és az ipari folyamatok területén is; kéri, hogy a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret és programjai teljes mértékben feleljenek meg a Párizsi Megállapodásnak;

36. úgy véli, hogy jelentős magánberuházásokat kell mozgósítani annak érdekében, hogy az Unió elérje a nulla nettó kibocsátást; úgy véli, hogy ez hosszú távú tervezést, valamint szabályozási stabilitást és kiszámíthatóságot igényel a befektetők számára, és hogy ezt a jövőbeni uniós szabályozásoknak megfelelően figyelembe kell venniük;

37. hangsúlyozza egy méltányos átmeneti alap létrehozásának fontosságát, különösen a dekarbonizáció által leginkább érintett régiók, különösen a szénbányászattal foglalkozó régiók számára, a szociális szempontoknak a meglévő éghajlat-politikai finanszírozásokban történő általános érvényesítésével együtt; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy a hosszú távú stratégiát széles körben el kell fogadnia a nyilvánosságnak, tekintettel arra, hogy mekkora átalakításokra van szükség bizonyos ágazatokban;

38. hangsúlyozza, hogy a kutatási és innovációs programokból származó támogatások tagállamok közötti elosztásának földrajzi egyensúlya kulcsfontosságú az éghajlatsemleges gazdasághoz való hatékony hozzájárulásuk tekintetében;

A fogyasztók szerepe és a körforgásos gazdaság

39. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU ne csak az energiaforrásokat cserélje le, hanem a termékeket/anyagokat is, azaz a fosszilistüzelőanyag-alapú vagy a magas kibocsátással járó folyamatok révén előállított termékeket és anyagokat megújuló forrásokból származó termékekkel helyettesítse;

40. hangsúlyozza, hogy az energia-felhasználás – és így az ÜHG-kibocsátások – rendkívül nagy része közvetlenül az erőforrások beszerzéséhez, feldolgozásához, szállításához, átalakításához, felhasználásához és ártalmatlanításához kötődik; hangsúlyozza, hogy rendkívül jelentős megtakarítások érhetők el az erőforráskezelési lánc minden szakaszában; hangsúlyozza ezért, hogy az erőforrás-termelékenység nagyobb hatékonyság révén való növelése, valamint az erőforrás-pazarlás különféle intézkedések – például újrafelhasználás, újrahasznosítás és újragyártás – révén való csökkentése jelentősen csökkentheti mind az erőforrás-fogyasztást, mind az ÜHG-kibocsátásokat, miközben javítja a versenyképességet, valamint üzleti lehetőségeket és munkahelyeket teremt; kiemeli a körforgásos gazdaságra vonatkozó intézkedések költséghatékonyságát; hangsúlyozza, hogy a jobb forráshatékonyság és a körforgásos gazdaságon alapuló megközelítések, valamint a körforgásos termékek kialakítása hozzájárul a termelési és fogyasztási szokások megváltozásához, és csökkenti a hulladék mennyiségét;

41. hangsúlyozza a termékpolitikák, például a környezetbarát közbeszerzés és az ökodizájn fontosságát, amelyek jelentősen hozzájárulhatnak az energia-megtakarításokhoz és a termékek szénlábnyomának csökkentéséhez, egyúttal csökkentve a felhasznált anyagok szénlábnyomát és az általános környezeti hatást; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a körkörös gazdasági előírásokat az uniós környezetbarát tervezési előírások részeként megállapítsák, és hogy a jelenlegi környezetbarát tervezési módszertant más termékkategóriákra is kiterjesszék az energiával kapcsolatos termékeken kívül;

42. megjegyzi, hogy az éghajlatsemleges Európa felé való átmenet függ az állampolgárok részvételétől és elkötelezettségétől, amelynek megvalósítását elő lehet mozdítani az energiahatékonyság és a helyben, illetve a közelben előállított megújulóenergia-technológiák révén;

43. úgy véli, hogy folytatni kell egy megbízható modell kidolgozását a fogyasztáson alapuló éghajlati hatások mérésére; megjegyzi, hogy a meglévő modellek alapján a mélyreható elemzés kimutatta, hogy az EU termelésből származó kibocsátások csökkentésére irányuló erőfeszítéseit némileg aláássa a nagyobb szénlábnyomú országokból származó árucikkek importja;

Az EU és a globális éghajlat-politika

44. hangsúlyozza a növekvő számú kezdeményezések és a megfelelő nemzetközi fórumokon folytatott folyamatos párbeszéd és a hatékony klímadiplomácia fontosságát azzal a céllal, hogy hasonló szakpolitikai döntéseket lehessen ösztönözni más régiók és harmadik országok éghajlatváltozással kapcsolatos törekvéseinek fokozása érdekében, mivel csak a globális cselekvés lehet sikeres a világ ÜHG-kibocsátásainak csökkentésében;

45. sajnálatosnak tartja, hogy számos más nagy gazdaság még nem dolgozik a 2050-ig tartó időszakra vonatkozó stratégiáin, valamint hogy más nagy gazdaságokban szinte egyáltalán nem folyik vita a nemzetileg meghatározott hozzájárulások növeléséről annak érdekében, hogy összhangba hozzák azokat a Párizsi Megállapodásban foglalt globális célkitűzéssel; ezért kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fokozzák klímadiplomáciai erőfeszítéseiket, és hozzanak más, megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy más nagy gazdaságokat is ösztönözzenek, és együtt elérhessük a Párizsi Megállapodásban foglalt hosszú távú célkitűzéseket;

46. kiemeli az uniós szakpolitikai eszközök és a harmadik országok vonatkozó eszközei – többek között a szén-dioxid-árazási mechanizmusok – közötti interoperabilitás fokozásának előnyeit; kéri a Bizottságot, hogy folytassa és fokozza az együttműködést és a támogatást a szén-dioxid-árazási mechanizmusok Európán kívüli fejlesztése terén annak érdekében, hogy elősegítse a fokozott kibocsátáscsökkentések elérését és a globálisan azonos feltételek megteremtését; hangsúlyozza a környezetvédelmi védintézkedések létrehozásának fontosságát annak érdekében, hogy tényleges és további ÜHG-kibocsátáscsökkenést lehessen elérni; felkéri ezért a Bizottságot, hogy ösztönözze a Párizsi Megállapodás 6. cikkével kapcsolatos szigorú és megbízható nemzetközi szabályok kidolgozását, megelőzendő a kibocsátáscsökkentések elszámolásának és kettős számításának kiskapuit;

°

° °

47. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

[1] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0430.

[2] Az ENSZ Környezetvédelmi Programja: „The Emissions Gap Report 2018” (A kibocsátási szakadékról szóló jelentés,), 10. o.

[3] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1999 rendelete (2018. december 11.) az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról, valamint a 663/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 94/22/EK, a 98/70/EK, a 2009/31/EK a 2009/73/EK, a 2010/31/EU, a 2012/27/EU és a 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/119/EK és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 328., 2018.12.21., 1. o.).

[4]http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2015/563472/IPOL_STU(2015)563472_EN.pdf

[5] https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?qid=1548155579433&uri=CELEX%3A52019DC0001

Utolsó frissítés: 2019. március 13.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat