Állásfoglalásra irányuló indítvány - B8-0202/2019Állásfoglalásra irányuló indítvány
B8-0202/2019

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY az éghajlatváltozásról: európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról

11.3.2019 - (2019/2582(RSP))

benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján

Peter Liese, Christian Ehlera PPE képviselőcsoport nevében

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0195/2019

Eljárás : 2019/2582(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B8-0202/2019
Előterjesztett szövegek :
B8-0202/2019
Viták :
Elfogadott szövegek :

B8-022/2019

Az Európai Parlament állásfoglalása az éghajlatváltozásról: európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról

(2019/2582(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság „Tiszta bolygót mindenkinek – Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról” című, 2018. november 28-i közleményére (COM(2018)0773),

–  tekintettel az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményére (UNFCCC) és az ahhoz csatolt Kiotói Jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a Párizsi Megállapodásra, az 1/CP.21 határozatra és az UNFCCC feleinek 21. konferenciájára (COP 21), valamint a feleknek a Kiotói Jegyzőkönyv feleinek találkozójaként szolgáló, 2015. november 30. és december 11. között Párizsban (Franciaország) megrendezett 11. konferenciájára (CMP 11),

–  tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjére és a fenntartható fejlesztési célokra,

–  tekintettel az ENSZ 2018-as katowicei (Lengyelország) éghajlatváltozási konferenciájáról (COP 24) szóló, 2018. október 25-i állásfoglalására[1],

–  tekintettel a tiszta energiára vonatkozó jogalkotási csomagra,

–  tekintettel a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának a Párizsi Megállapodással összhangban történő hosszú távú uniós csökkentésére irányuló stratégiáról (O-000007/2019 – B8-0000/2019 és O-000008/2019 – B8-0000/2019), valamint a virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságra vonatkozó európai hosszú távú stratégiai jövőképről (O-000016/2019 – B8-0000/2019 és O-000017/2019 – B8-0000/2019) szóló kérdésekre,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

1.  üdvözli a Bizottság „Tiszta bolygót mindenkinek – Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról” című közleményét, amely kiemeli azokat a lehetőségeket és kihívásokat, amelyeket az európai polgárok és az európai gazdaság számára jelent a nulla nettó üvegházhatású gázt (ÜHG) kibocsátó gazdaságra való átállás, és meghatározza az uniós intézmények, a nemzeti parlamentek, az üzleti szektor, a nem kormányzati szervezetek, a városok és közösségek, valamint a polgárok részvételével folytatandó széles körű vita alapját; támogatja az ÜHG-kibocsátást 2050-ig nettó nullára csökkentő célkitűzést, és kéri a tagállamokat, hogy az Európa jövőjéről szóló vita részeként a 2019 májusában, Nagyszebenben tartandó különleges uniós csúcstalálkozón tegyék ugyanezt;

2.  úgy véli, hogy Európa vezető szerepet játszhat az éghajlat-semlegesség kezelésében azáltal, hogy beruház innovatív technológiai megoldásokba, elősegíti a polgárok szerepvállalását és összehangolja a fellépéseket olyan kulcsfontosságú területeken, mint az energia, az iparpolitika és a kutatás, miközben biztosítja a társadalmilag méltányos és igazságos átmenetet;

3.  egyetért a Bizottság által meghatározott azon stratégiai területekkel, ahol közös fellépésre van szükség, és támogatja az energiahatékonyságot, a megújuló energiaforrások használatát és az uniós ipar globális versenyképességét;

4.  hangsúlyozza a különféle éghajlat-politikai intézkedések és a különböző szakpolitikai területeken hozott jogszabályok fontosságát, figyelmeztet azonban arra, hogy a széttöredezett megközelítés következetlenségekhez vezethet, és így azt eredményezheti, hogy az EU 2050-ig nem valósítja meg a nulla nettó ÜHG-kibocsátású gazdaságot; úgy véli, hogy átfogó megközelítésre van szükség;

5.  egyetért az EU azon céljával, hogy a Bizottság közleményében foglaltaknak megfelelően 2050-ig valósítsa meg a nulla nettó ÜHG-kibocsátású gazdaságot; kéri a tagállamokat, hogy a 2019 májusában, Nagyszebenben tartandó különleges uniós csúcstalálkozón állapodjanak meg az e cél eléréséhez szükséges stratégiában, és felhívja a tagállamokat, hogy e cél elérése érdekében a szükséges mértékben vállaljanak kötelezettséget;

Energiapolitika

6.  kiemeli az energia központi szerepét a nulla nettó ÜHG-kibocsátású gazdaság felé való átmenetben;

7.  emlékeztet arra, hogy az Unió az elmúlt évtizedekben sikeresen függetlenítette a gazdasági növekedést az ÜHG-kibocsátástól, és csökkentette a kibocsátást, különösen az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások egyre szélesebb körű elterjedése révén;

8.  kiemeli az energiahatékonyság hozzájárulását az ellátás biztonságához, a gazdasági versenyképességhez, a környezetvédelemhez, az energiára fordított kiadások csökkenéséhez és az otthonok minőségének javításához; megerősíti az energiahatékonyságnak az üzleti lehetőségek és a foglalkoztatás megteremtésében játszott fontos szerepét, valamint globális és regionális előnyeit; ezért kéri, hogy az energiahatékonyság elsődlegességének elvét költséghatékony módon alkalmazzák a nulla nettó ÜHG-kibocsátású gazdaság 2050-ig történő megvalósításához vezető módozatok alapjaként;

9.  hangsúlyozza, hogy a tiszta energiára való átállásnak továbbra is ösztönöznie kell az európai gazdaság modernizációját, a fenntartható gazdasági növekedést, valamint társadalmi és környezeti előnyöket kell teremtenie az európai polgárok számára;

10.  úgy véli, hogy az EU-nak a megújuló energia és az energiahatékonyság terén betöltött vezető szerepe azt bizonyítja a világ más részei számára, hogy a tiszta energiára való átállás egyaránt megvalósítható és előnyös az éghajlatváltozás elleni küzdelmen túl is;

11.  rámutat arra, hogy a nulla nettó ÜHG-kibocsátású gazdaság eléréséhez a jelenlegi kiindulási szinthez képest az EU energiarendszerébe és a hozzá kapcsolódó infrastruktúrába történő további jelentős − évi 175–290 milliárd euró értékű − beruházásra lesz szükség;

12.  hangsúlyozza, hogy tekintettel arra, hogy az energetikai átállást illetően eltérőek a kiindulópontok, az uniós szintű klímasemlegesség elérése érdekében teendő üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési erőfeszítések is Unió-szerte eltérőek lehetnek;

13.  hangsúlyozza, hogy a belső energiapiac megvalósítása kulcsfontosságú a kibocsátáscsökkentés szempontjából; e tekintetben felszólítja a tagállamokat, hogy haladéktalanul hajtsák végre a tiszta energiára vonatkozó jogalkotási csomag rendelkezéseit; emlékeztet arra, hogy az uniós éghajlat- és energiapolitikai kereten belül a tagállamok hatáskörébe tartozik dönteni saját energiaszerkezetükről;

14.  úgy véli, hogy az EU energiapiacán jobb összeköttetésekre van szükség, és elsőbbséget kell biztosítani a hiányzó infrastrukturális kapcsolatok kiépítésének mind a gáz-, mind a villamosenergia-piacon; kéri azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy hajtsák végre az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló (EU) 2018/1999 rendeletben előírt, villamosenergia-hálózatok összeköttetésére vonatkozó cél eléréséhez szükséges beruházásokat;

15.  úgy véli, hogy a technológiai fejlesztések és megoldások, az energiahatékonyság, a fenntartható megújuló energia és a belső energiapiac teljes körű integrációja kulcsfontosságú kérdések lesznek;

Az éghajlatváltozás szociális vonatkozásai és az igazságos átmenet

16.  üdvözli, hogy a Bizottság úgy találta, hogy a nulla nettó kibocsátást el lehet érni nettó munkahelyveszteségek nélkül, és pozitívan veszi tudomásul az energiaintenzív iparágakban zajló átmenetre vonatkozó részletes felmérést; kiemeli azt a megállapítást, amely szerint megvan az esély arra, hogy a nulla nettó ÜHG-kibocsátásra való igazságos átállás, ha jól kezelik, és megfelelő a legkiszolgáltatottabb régiók, ágazatok és polgárok számára nyújtott támogatás, az Unióban a munkahelyek nettó növekedését eredményezheti – a munkahelyek egész gazdaságra kiterjedő száma 2050-ig 2,1 millióval fog nőni a nulla nettó kibocsátást célzó forgatókönyv esetében – megfelelő finanszírozás esetén –, szemben a 80%-os kibocsátáscsökkentést célzó forgatókönyv szerinti 1,3 millió új munkahellyel; úgy véli ezért, hogy a Bizottságnak az uniós „készségkörkép” keretén belül egy megújított készségfelmérést kell létrehoznia, amely regionális adatokkal szolgál a klímasemleges Európa ahhoz szükséges készségeiről, hogy támogassa a legkiszolgáltatottabb régiókat, ágazatokat és embereket a jövőbiztos, minőségi munkákra való átállásban ugyanezekben a régiókban;

17.  hangsúlyozza, hogy előretekintő megközelítésre van szükség annak érdekében, hogy az uniós polgárok számára igazságos átmenetet biztosítsanak, valamint hogy támogassák azokat a régiókat, amelyek gazdasága olyan ágazatokhoz vagy technológiákhoz kapcsolódó tevékenységektől függ, amelyek várhatóan hanyatlani fognak vagy át kell alakulniuk a jövőben;

18.  hangsúlyozza, hogy egyes uniós régiókban – például a széntermelő régiókban – több cselekvésre és nagyobb erőfeszítésekre lenne szükség a tiszta energiára való átállás érdekében; ezzel összefüggésben ismételten kéri, hogy a 2021–2027-re szóló többéves pénzügyi keretbe vezessenek be egy 4,8 milliárd eurós külön előirányzatot egy új, igazságos átmenetet támogató alap számára, amelynek célja, hogy támogassa a munkavállalókat és a közösségeket az átmenet által hátrányosan érintett régiókban;

19.  üdvözli, hogy az emberek Európa-szerte egyre aktívabban vesznek részt az éghajlati igazságosságért folytatott demonstrációkon; üdvözli ezeknek az aktivistáknak a nagyobb elkötelezettségre vonatkozó felhívásait, és úgy véli, hogy ezekre a felhívásokra felelnie kell a nemzeti, regionális és helyi kormányzatoknak, valamint az EU-nak is;

20.  felszólítja az összes nemzeti, regionális és helyi szintű kormányzatot, hogy vezessenek be intézkedéseket annak érdekében, hogy ösztönözzék a polgárok részvételét az energetikai átállásban, valamint a bevált gyakorlatok megosztását;

Éghajlattal és energiával kapcsolatos célok

21.  üdvözli az EU által elfogadott stabil középtávú, 2030-ra szóló célkitűzéseket, amelyeknek állandónak kell maradniuk ahhoz, hogy megfelelő stabilitást lehessen biztosítani a piaci beruházások számára, teljes mértékben ki lehessen aknázni a technológiai innovációban rejlő lehetőségeket, továbbá meg lehessen erősíteni az európai vállalkozások arra vonatkozó lehetőségeit, hogy globális piacvezetőkké váljanak az alacsony kibocsátású technológiák terén;

22.  hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy 2050-ig a leginkább költséghatékony módon elérjük a nulla nettó ÜHG-kibocsátást, előtérbe kell helyezni a 2030-ra elfogadott, tiszta energiára vonatkozó csomagban kitűzött célok stabil, kiszámítható és ambiciózus végrehajtását;

23.  rámutat a 2030-ra szóló éghajlat-politikai és energiaügyi célok felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezésre, és felhívja a Bizottságot, hogy értékelje, egy esetleges növelés összhangban van-e a nulla nettó kibocsátású gazdaság 2050-ig történő költséghatékony megvalósításával, és a globális versenyt figyelembe véve gazdaságilag megvalósítható-e;

24.  úgy véli, hogy a piacok fokozottabb stabilitásának további biztosítása érdekében hasznos lenne, ha az EU további, 2040-ig szóló közbülső kibocsátáscsökkentési célt is kitűzne, ami nagyobb stabilitást biztosítana és elősegítené a 2050-es hosszú távú célkitűzés elérését;

Iparpolitika

25.  megismétli, hogy a nulla nettó ÜHG-kibocsátású gazdaságra való átállás kihívásokat és lehetőségeket jelent az EU számára, és hogy az ipari innovációba, többek között a digitális technológiákba és a tiszta technológiákba történő beruházásokra lesz szükség a növekedés ösztönzéséhez és a versenyképesség fokozásához, valamint a jövőbeli készségek előmozdításához és több millió munkahely létrehozásához, például a növekvő körforgásos gazdaság és biogazdaság terén;

26.  úgy véli, hogy a gazdasági jólét, a globális ipari versenyképesség és az éghajlat-politika kölcsönösen erősítik egymást;

27.  kiemeli az energiaintenzív iparágak által az EU ÜHG-kibocsátásának hosszú távú uniós csökkentésében játszott szerepet; úgy véli, hogy intelligens és célzott szakpolitikai keretekre van szükség ahhoz, hogy az EU továbbra is vezető szerepet tölthessen be az alacsony szén-dioxid-kibocsátású ipar és ipari termelés terén, hogy meg lehessen őrizni az európai iparágak versenyképességét, és meg lehessen előzni a kibocsátásáthelyezés és a beruházások áthelyezésének kockázatát; arra kéri a Bizottságot, hogy mutasson be egy új és integrált uniós éghajlat-változási iparstratégiát az energiaintenzív iparágak számára, amely támogatja a versenyképes nehéziparra történő átállást;

28.  felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan ipari stratégiát, amelynek intézkedései lehetővé teszik, hogy az európai ipar globális szinten egyenlő feltételek mellett vegyen részt a piaci versenyben; úgy véli, hogy a Bizottságnak e politika részeként meg kell vizsgálnia a termékek importja révén a kibocsátásáthelyezés kockázatának kitett iparágak védelmére szolgáló, a kibocsátásáthelyezéssel kapcsolatos jelenlegi intézkedések helyébe lépő, azokat kiigazító vagy kiegészítő intézkedések hatékonyságát és a WTO szabályaival való összhangját;

29.  hangsúlyozza, hogy egy stabil és kiszámítható energia- és éghajlat-politikai keret kulcsfontosságú a szükséges befektetői bizalom megteremtéséhez és ahhoz, hogy lehetővé tegye az európai vállalkozások számára, hogy hosszú távú beruházási döntéseket hozhassanak Európában, mivel a legtöbb ipari létesítmény élettartama több mint 20 év;

30.  az EU ETS innovációs alap gyors végrehajtására és a 2019. évi első pályázati felhívás elindítására szólít fel annak érdekében, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, ipari áttörést jelentő technológiák demonstrációjára irányuló beruházások lendületet kapjanak az ágazatok széles körében, nem csak a villamosenergia-termelésben, hanem a távfűtés és az ipari folyamatok területén is;

31.  hangsúlyozza, hogy az állami támogatásokról szóló iránymutatás hatékony eszköz az ipar szükséges átalakításának támogatásában, ezért azt megfelelően ki kell igazítani az európai iparágak globális versenyképességével kapcsolatos aggályok kezelése érdekében;

Egyéb ágazatok hozzájárulása

32.  hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy az Unió teljes gazdasága elérje a klímasemlegességet, minden ágazatnak – többek között a nemzetközi légi közlekedésnek és szállításnak is – hozzá kell járulnia; megjegyzi, hogy a Bizottság elemzése azt mutatja, hogy a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet és a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet által tervezett jelenlegi globális célkitűzések és intézkedések még teljes végrehajtásuk esetén is elmaradnak a szükséges kibocsátáscsökkentésektől, és hogy jelentős további intézkedésekre van szükség, amelyek összhangban állnak a teljes gazdaságra kiterjedő, nulla nettó kibocsátásra vonatkozó célkitűzéssel; hangsúlyozza a nulla és alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba és tüzelőanyagokba való beruházások szükségességét ezekben az ágazatokban; felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon „a szennyező fizet” elvének alkalmazásáról ezekben az ágazatokban; emlékeztet arra, hogy a nemzetközi szállításból eredő ÜHG-kibocsátások várhatóan akár 250%-kal is növekedhetnek 2050-re; üdvözli, hogy a nemzetközi szállítási ágazat meghatározott magának egy, az ÜHG-kibocsátásokra vonatkozó abszolút csökkentési célt; aggodalommal jegyzi meg, hogy nem történt előrelépés ennek a célnak rövid és középtávú intézkedésekre és egyéb konkrét lépésekre való lebontásában; megjegyzi, hogy a különböző közlekedési módok esetében a teher eltérő mértékű; azt kéri, hogy a megnövekedett bevételt olyan környezetbarát közlekedési módok támogatására használják fel, mint az autóbusz vagy a vasút;

33.  támogatja az aktív és fenntartható erdőgazdálkodást nemzeti szinten, a hatékony és fenntartható uniós biogazdaság ösztönzésének konkrét eszközeivel együtt, tekintettel az erdők azon jelentős potenciáljára, hogy hozzájárulnak Európa éghajlati erőfeszítéseinek megerősítéséhez (a megkötés, tárolás és helyettesítés révén), valamint a nulla kibocsátás 2050-ig történő elérésére irányuló célkitűzés megvalósításához; elismeri, hogy alkalmazkodni kell az éghajlatváltozáshoz, meg kell állítani az EU-n belül a biológiai sokféleség csökkenését és az ökoszisztéma-szolgáltatások romlását, és olyan, tényeken alapuló szakpolitikákat kell kialakítani, amelyek segítik a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló uniós intézkedések végrehajtását és finanszírozását;

Kutatás és innováció

34.  hangsúlyozza, hogy az uniós és a nemzeti kutatási és innovációs programok kulcsfontosságúak az EU éghajlatváltozás elleni küzdelemben betöltött vezető szerepének támogatása szempontjából;

35.  úgy véli, hogy az ipari szempontok érvényesítését kellőképpen integrálni kell a kutatási és innovációs programok előkészítésébe és végrehajtásába;

36.  felhívja a figyelmet a dekarbonizációs lehetőségekkel foglalkozó magas szintű munkacsoport jelentésére[2] a kutatásnak és az innovációnak a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek elérésében betöltött szerepéről, melyek ugyanakkor versenyelőnyhöz is juttatják az EU-t a szén-dioxid-mentesítési versenyben; tudomásul veszi a magas szintű munkacsoport által készített tematikus és átfogó ajánlásokat, különösen a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó új uniós kutatási és innovációs keretprogram, az Európai horizont irányvonalát illetően;

37.  úgy véli, hogy a következő két évtizedben jelentős kutatási és innovációs erőfeszítésre lesz szükség ahhoz, hogy az alacsony és nulla szén-dioxid-kibocsátású megoldások mindenki számára elérhetőek, valamint társadalmilag és gazdaságilag életképesek legyenek, és hogy új megoldásokat találjanak a nulla nettó ÜHG-kibocsátású gazdaság elérésére;

Az EU és a globális éghajlat-politika

38.  sajnálja, hogy számos más nagy gazdaság még nem dolgozik a 2050-ig tartó időszakra vonatkozó stratégiáin, valamint hogy más nagy gazdaságokban szinte egyáltalán nem folyik vita a nemzetileg meghatározott hozzájárulások növeléséről annak érdekében, hogy összhangba hozzák azokat a Párizsi Megállapodásban foglalt globális célkitűzéssel; ezért kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fokozza klímadiplomáciai erőfeszítéseit, és hozzon más, megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy más nagy gazdaságokat is ösztönözzön, és együtt elérhessük a Párizsi Megállapodásban foglalt hosszú távú célkitűzéseket;

39.  hangsúlyozza az Unió erős klíma- és energiadiplomáciájának, valamint vezető szerepének fontosságát a globális és többoldalú együttműködés és ambíció erősítése érdekében az éghajlatváltozás elleni és a fenntartható fejlődés melletti küzdelem terén; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szorgalmazzanak közös keretrendszereket és cselekvéseket az ENSZ fórumain;

40.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

Utolsó frissítés: 2019. március 12.
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat