Eljárás : 2019/2582(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0203/2019

Előterjesztett szövegek :

B8-0203/2019

Viták :

Szavazatok :

PV 14/03/2019 - 11.15
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0217

<Date>{11/03/2019}11.3.2019</Date>
<NoDocSe>B8-0203/2019</NoDocSe>
PDF 200kWORD 58k

<TitreType>ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY</TitreType>

<TitreSuite>benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően</TitreSuite>

<TitreRecueil>az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján</TitreRecueil>


<Titre> az éghajlatváltozásról: európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról </Titre>

<DocRef>(2019/2582(RSP))</DocRef>


<RepeatBlock-By><Depute>Lynn Boylan, Younous Omarjee, Marie-Christine Vergiat, Patrick Le Hyaric, Barbara Spinelli, Anja Hazekamp, Marie-Pierre Vieu, Stefan Eck, Eleonora Forenza, Luke Ming Flanagan, Rina Ronja Kari, Marisa Matias, Martina Michels</Depute>

<Commission>{GUE/NGL}a GUE/NGL képviselőcsoport nevében</Commission>

</RepeatBlock-By>

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0195/2019

B8-0203/2019

Az Európai Parlament állásfoglalása az éghajlatváltozásról: európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról

(2019/2582(RSP))

Az Európai Parlament,

 tekintettel a Bizottság „Tiszta bolygót mindenkinek – Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról” című, 2018. november 28-i közleményére (COM(2018)0773),

 tekintettel az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményére (UNFCCC) és az ahhoz csatolt Kiotói Jegyzőkönyvre,

 tekintettel a Párizsi Megállapodásra, az 1/CP.21 határozatra és az UNFCCC feleinek 21. konferenciájára (COP 21), valamint a feleknek a Kiotói Jegyzőkönyv feleinek találkozójaként szolgáló, 2015. november 30. és december 11. között Párizsban (Franciaország) megrendezett 11. konferenciájára (CMP 11),

 tekintettel az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 24. Konferenciájára (COP 24) és a Kiotói Jegyzőkönyv Feleinek 14. találkozójára (CMP 14), valamint a feleknek a Párizsi Megállapodás feleinek találkozójaként szolgáló, 2018. december 2. és december 14. között Katowicében (Lengyelország) megrendezett konferenciája első ülésének harmadik részére (CMA 1.3),

 tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjére és a fenntartható fejlesztési célokra,

 tekintettel az ENSZ 2018-as katowicei (Lengyelország) éghajlatváltozási konferenciájáról (COP 24) szóló, 2018. október 25-i állásfoglalására[1],

 tekintettel az Európai Tanács 2018. március 22-i következtetéseire,

 tekintettel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) „1,5°C-os globális felmelegedés” című különjelentésére, 5. értékelő jelentésére (AR 5) és összefoglaló jelentésére,

 tekintettel az ENSZ környezetvédelmi kibocsátási szakadékról szóló jelentésének 2018. november 27-én elfogadott, 9. kiadására,

 tekintettel a Biológiai Sokféleség Egyezményre (CBD),

 tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság állásfoglalási indítványára,

 tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel a katowicei COP 24 a katowicei szabálykönyv elfogadásához vezetett, amely jogi egyértelműséget biztosít a Párizsi Megállapodás végrehajtásáról;

1. kiemeli, hogy az európai polgároknak már most is szembe kell nézniük az éghajlatváltozás közvetlen hatásaival; hangsúlyozza, hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint az időjárási és éghajlati szélsőségek okozta átlagos éves veszteségek az Unióban 2010 és 2016 között mintegy 12,8 milliárd eurót tettek ki, és hogy amennyiben nem kerül sor további fellépésre, az Európai Unióban az éghajlati károk 2080-ig elérhetik a legalább 190 milliárd eurót, ami a jelenlegi GDP 1,8%-át kitevő nettó jóléti veszteségnek felel meg; hangsúlyozza, hogy magas kibocsátások esetén az árvizekhez köthető éves költségek az EU-ban akár az 1 billió euró összeget is elérhetik 2100-ra, az időjáráshoz köthető katasztrófák pedig az európai polgárok körülbelül kétharmadát érinthetik 2100-ra, szemben a jelenlegi 5%-kal; hangsúlyozza továbbá, hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint az EU lakott területeinek 50%-a 2030-ra vízhiánytól fog szenvedni;

2. emlékeztet a 2018. novemberi Eurobarométer-felmérés eredményeire, amelyek szerint az európaiak 93%-a gondolja úgy, hogy az éghajlat-változást emberi tevékenységek okozzák, és 85% egyetért azzal, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a hatékonyabb energiafelhasználás gazdasági növekedéshez és munkahelyek létrehozásához vezethet Európában; megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás kimelten fontos probléma az európai emberek számára;

3. hangsúlyozza, hogy az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület 1,5 °C-os globális felmelegedésre vonatkozó különjelentése jelenti a legátfogóbb és legfrissebb tudományos értékelést a Párizsi Megállapodással összhangban történő enyhítési útvonalak tekintetében;

4. hangsúlyozza, hogy az IPCC 1,5 °C-os különjelentése szerint a globális felmelegedés 1,5 °C-ra való korlátozása, azaz amely nem vagy korlátozottan lépi túl ezt a mértéket, azt jelenti, hogy legkésőbb 2067-ra világszinten el kell érni az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG) kibocsátásának nulla nettó szintjét, és 2030-ra évente 27,4 GtCO2eq-ra kell korlátozni a világszintű ÜHG-kibocsátást; hangsúlyozza, hogy ennek fényében annak biztosításához, hogy a globális felmelegedés 2100-ra 1,5 °C-ra korlátozódjon, az Európai Uniónak arra kell törekednie, hogy a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2050-re elérje az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nulla nettó szintjét;

5. aggodalmát fejezi ki az ENSZ által a 2018. évi kibocsátási szakadékról készített jelentés miatt, amely megállapítja, hogy a jelenlegi, feltételhez nem kötött, nemzetileg meghatározott hozzájárulások messze túllépik a  párizsi megállapodás szerinti jóval 2 °C alatti hőmérséklet-emelkedést, amely helyett a becslések szerint 2100-ra 3,2 °C-os hőmérséklet-emelkedést fognak eredményezni[2]; hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van arra, hogy 2020-ig az UNFCCC valamennyi részes fele növelje az éghajlatváltozással kapcsolatos ambícióit;

6. üdvözli a „Tiszta bolygót mindenkinek – Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról” című bizottsági közleményt, amely kiemeli azokat a lehetőségeket és kihívásokat, amelyeket az európai polgárok és az európai gazdaság számára jelent a nulla nettó üvegházhatású gázt kibocsátó gazdaságra való átállás, és meghatározza az uniós intézmények, a nemzeti parlamentek, az üzleti szektor, a nem kormányzati szervezetek, a tudományos élet és a kutatás, a szakszervezetek, a régiók, a városok és közösségek, valamint a polgárok részvételével folytatandó széles körű vita alapját; támogatja az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását 2050-re nulla nettóra csökkentő célkitűzést, és kéri a tagállamokat, hogy a 2019 májusában, Nagyszebenben tartandó különleges uniós csúcstalálkozón tegyék ugyanezt;

Az évszázad közepére vonatkozó, európai nulla kibocsátási stratégia útvonalai

7. kéri, hogy az Európai Unió vegye fel az alapvető értékei közé a globális felmelegedés elleni küzdelmet;

8. megjegyzi, hogy az Unió nulla nettó stratégiája nyolc lehetőséget kínál a gazdasági, technológiai és társadalmi átalakuláshoz, amely ahhoz szükséges, hogy az Unió megfeleljen a Párizsi Megállapodás hőmérsékletre vonatkozó hosszú távú céljának; megállapítja, hogy a fenti lehetőségek közül csak kettő teszi lehetővé az Unió számára, hogy legkésőbb 2050-ig elérje a nulla nettó ÜHG-kibocsátást; kiemeli, hogy ez gyors intézkedést és jelentős erőfeszítéseket igényel minden szinten, a helyi és regionális szinttől a nemzeti és európai szintig, valamint a nem állami szereplők bevonását; elismeri, hogy a regionálisan és helyben meghatározott hozzájárulások fontos eszközök lehetnek a kibocsátási szakadék áthidalásában; emlékeztet a tagállamok azon kötelezettségére, hogy az irányítási rendeletben[3] meghatározott hosszú távú nemzeti stratégiákat kell elfogadniuk; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy tűzzenek ki egyértelmű, rövid és hosszú távú célokat és politikákat, amelyek összhangban állnak a Párizsi Megállapodás célkitűzéseivel, és nyújtsanak beruházási támogatást a nulla nettó kibocsátást megvalósító lehetőségek számára;

9. aggodalommal jegyzi meg, hogy az Európai Unió jelenlegi energiabehozatali függősége körülbelül 55%, jelenleg az olaj 90%-át és a gáz 70%-át importálja; hangsúlyozza, hogy egy nulla nettó kibocsátásos forgatókönyv esetén ez 2050-re 20%-ra esne vissza, ami pozitívan befolyásolná az Európai Unió külkereskedelmi egyenlegét és geopolitikai helyzetét; megjegyzi, hogy a fosszilis üzemanyagok importálási költségein nyert összmegtakarítás 2031 és 2050 között körülbelül 2–3 billió euró lenne, amelyet az Unió polgárainak egyéb prioritásaira lehetne költeni;

10. hangsúlyozza, hogy a nulla nettó kibocsátásos forgatókönyv több mint 40%-kal csökkentené a finom szálló por által okozott idő előtti elhalálozások számát; megjegyzi, hogy ilyen forgatókönyv esetén az egészségügyi károk évente körülbelül 200 milliárd euró összeggel csökkennének;

11. üdvözli azon két lehetőség felvételét, amelyek célja 2050-ig a nulla nettó ÜHG-kibocsátás elérése, valamint azt, hogy ezeket támogatja a Bizottság, és úgy véli, hogy ez a század közepére kitűzött cél az egyetlen olyan cél, amely összeegyeztethető az Unió Párizsi Megállapodás szerinti kötelezettségvállalásaival; sajnálja, hogy a stratégiában nincsen olyan mérlegelt útvonal, amely 2050 előtt érné el a nulla nettó ÜHG-kibocsátást;

12. hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség szorosan összefügg egymással; mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy világszerte nem sikerül megállítani a biológiai sokféleség csökkenését; hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség alapvető belső értéket képvisel, és kulcsfontosságú létezésünk szempontjából;

Az éghajlatváltozás szociális vonatkozásai és az igazságos átmenet

13. üdvözli, hogy a Bizottság úgy találta, hogy a nulla nettó kibocsátást el lehet érni nettó munkahelyveszteségek nélkül, és pozitívan veszi tudomásul az energiaintenzív iparágakban végbemenő átmenetre vonatkozó részletes felmérést; kiemeli, hogy megvan az esély arra, hogy a nulla nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátásra való igazságos átállás, ha jól kezelik, és megfelelő a legkiszolgáltatottabb régiók, ágazatok és polgárok számára nyújtott támogatás, az Unióban a munkahelyek nettó növekedését eredményezheti – a munkahelyek egész gazdaságra kiterjedő száma 2050-ig 2,1 millióval fog nőni a nulla nettó kibocsátást célzó forgatókönyv esetében, szemben a 80%-os kibocsátáscsökkentést célzó forgatókönyv szerinti 1,3 millió új munkahellyel; úgy véli ezért, hogy a Bizottságnak az uniós „készségkörkép” keretén belül egy megújított készségfelmérést kell létrehoznia, amely regionális adatokkal szolgál a klímasemleges Európa ahhoz szükséges készségeiről, hogy támogassa a legkiszolgáltatottabb régiókat, ágazatokat és embereket a jövőbiztos, minőségi munkákra való átállásban ugyanezekben a régiókban;

14. úgy véli, hogy Európa éghajlatvédelmi átállásának ökológiai, gazdasági és társadalmi szempontból fenntarthatónak kell lennie; hangsúlyozza, hogy az összes polgár általi politikai elfogadás biztosítása érdekében fontos figyelembe venni az éghajlat-változási és szén-dioxid-mentesítési politikák elosztási hatásait, különösen az alacsony jövedelmű emberek esetében; úgy véli ezért, hogy valamennyi uniós és nemzeti éghajlat-politikának figyelembe kell vennie a szociális hatásokat az európai szociális és gazdasági átalakulás biztosítása érdekében; hangsúlyozza ebben az értelemben, hogy a testreszabott és kellően finanszírozott stratégiákat átfogó folyamatok, valamint a helyi és regionális hatóságokkal, a szakszervezetekkel, az oktatási intézményekkel, a civil társadalmi szervezetekkel és a magánszektorral végzett szoros együttműködés alapján kell kialakítani minden szinten annak érdekében, hogy ebben az átmenetben valamennyi európai polgár számára egyenlő esélyeket biztosítsunk;

15. emlékeztet arra, hogy körülbelül 50–125 millió európai polgárt érint jelenleg az energiaszegénység kockázata[4]; kiemeli, hogy az energetikai átállás aránytalan hatással lehet az alacsony jövedelmű személyekre, és tovább növelheti az energiaszegénységet; elismeri, hogy az energetikai szakpolitikának társadalmi dimenziót is tartalmaznia kell, és biztosítani kell, hogy senki se maradjon hátra; felkéri a tagállamokat, hogy tegyenek előremutató lépéseket az igazságos energetikai átállás biztosítása érdekében, valamint azzal a céllal, hogy valamennyi uniós polgár hozzáférjen az energiához;

16. úgy véli, hogy a fiatalok egyre növekvő, erős társadalmi és környezeti tudatossággal rendelkeznek, ami lehetővé teszi társadalmaink átalakulását egy éghajlat szempontjából rugalmas jövő felé, és hogy a fiatalok oktatása az egyik leghatékonyabb eszköze az éghajlatváltozás elleni küzdelemnek; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a fiatalabb generációk részt vegyenek olyan nemzetközi, kultúrák és generációk közötti kapcsolatok kialakításában, amelyek alapul szolgálnak annak a kulturális változásnak, amely támogatni fogja a fenntarthatóbb jövőre irányuló globális erőfeszítéseket;

17. üdvözli, hogy az emberek Európa-szerte egyre aktívabban vesznek részt az éghajlati igazságosságért folytatott demonstrációkon, különösen iskolai sztrájkok útján; üdvözli ezeknek az aktivistáknak a nagyobb elkötelezettségre vonatkozó felhívásait, és úgy véli, hogy ezekre a felhívásokra felelnie kell a nemzeti, regionális és helyi kormányzatoknak, valamint az EU-nak is;

Részidős célok

18. hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy 2050-ig a leginkább költséghatékony módon elérjük a nulla nettó ÜHG-kibocsátást, növelni kell a 2030-ra vonatkozó célok ambícióit, és azokat össze kell hangolni azzal a forgatókönyvvel, hogy 2050-re elérjük a nulla nettó kibocsátást; úgy véli, hogy rendkívül fontos, hogy az Unió legkésőbb az ENSZ 2019. szeptemberi New York-i éghajlat-változási csúcstalálkozóján egyértelmű üzenetet fogalmazzon meg arról, hogy készen áll a Párizsi Megállapodáshoz való hozzájárulásának felülvizsgálatára;

19. támogatja az uniós nemzetileg meghatározott hozzájárulás aktualizálását egy a gazdaság egészére vonatkozó cél kitűzésével, amely szerint az üvegházhatású gázok kibocsátását 2030-ra legalább 55%-kal csökkenteni kell az 1990-es szinthez képest; ezért felszólítja az uniós vezetőket, hogy tekintettel az ENSZ 2019. szeptemberi éghajlat-változási csúcstalálkozójára, a 2019 májusában, Nagyszebenben megtartandó különleges uniós csúcstalálkozón ennek megfelelően növeljék az uniós nemzetileg meghatározott hozzájárulások szintjét;

20. úgy véli ezért, hogy a Bizottságnak legkésőbb a 2030-as éghajlat-változási csomag és más vonatkozó jogszabályok 2022–2024-es felülvizsgálata során olyan jogalkotási javaslatokat kell előterjesztenie, amelyek az aktualizált nemzetileg meghatározott hozzájárulással és a nulla nettó kibocsátási célkitűzéssel összhangban növelik a megfogalmazott célok szintjét; úgy véli, hogy a 2030-as célkitűzés nem elégséges szintje korlátozná a jövőbeli lehetőségeket, többek között adott esetben a költséghatékony széntelenítésre vonatkozó egyes lehetőségek rendelkezésre állását is; úgy véli, hogy ezek a felülvizsgálatok fontos mérföldköveket jelentenek az éghajlatváltozással kapcsolatos uniós kötelezettségvállalások biztosítása szempontjából;

21. úgy véli, hogy a piacok fokozottabb stabilitásának további biztosítása érdekében hasznos lenne, ha az EU további, 2040-ig szóló közbülső kibocsátáscsökkentési célt is kitűzne, ami nagyobb stabilitást biztosítana és elősegítené a 2050-es hosszú távú célkitűzés elérését;

Ágazati hozzájárulások

22. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy integrált, ágazatokon átívelő megközelítést alkalmazzanak annak érdekében, hogy megkönnyítsék a dekarbonizációs törekvéseket az energiarendszer és más kapcsolódó ágazatok körében, és ki lehessen használni a fokozott hatékonyság előnyeit; elismeri, hogy az energiarendszerek integrációja által biztosítható lehet nagyobb rugalmasság, megnövelt rendszerhatékonyság és a megújuló energia szélesebb körű elterjedése minden energiahordozó esetén, végeredményben pedig egy költséghatékony energiaátalakulás;

23. kiemeli, hogy az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének (ETS) 2005. évi létrehozása óta nem sikerült elérnie a kibocsátások csökkentését, és késleltette a komoly uniós szintű éghajlat-politikai fellépésekről folytatott vitákat; úgy véli, hogy a szén-dioxid-piac egy hibás rendszer, amelyet nem lehet felülvizsgálattal kijavítani, és hogy az éghajlatváltozást nem lehet piaci erőkön keresztül megállítani; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hagyjanak fel az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerrel, és részesítsék előnyben a fosszilis tüzelőanyagok ágazatára és a legnagyobb szennyezőkre irányuló közvetlen szabályozást;

24. hangsúlyozza fontosságát és ösztönzi a technológiák széles körének innovációját a gazdaság dekarbonizációja érdekében, például a nulla kibocsátású közlekedés, a körkörös gazdaság és a biogazdaság területén; szorgalmazza, hogy szüntessék meg a fosszilis tüzelőanyagok támogatását, és helyette inkább a gazdasági tevékenységeket támogassák, különös figyelmet fordítva a mikro- és a kis- és középvállalkozások ágazatára, beleértve a tiszta technológiával és a (helyi) megújulóenergia-termeléssel kapcsolatos kutatást és tervezést, valamint az intenzív mezőgazdasági termeléstől elválasztott helyi fenntartható élelmiszertermelést;

25. emlékeztet arra, hogy a teljes energiamennyiség 71%-át kizárólag helyiségek fűtésére használják, és hogy a klímasemleges Európában az energiahatékony otthonok válnak általánossá, amelyek valamennyi európai számára jobb egészséget és kényelmet fognak nyújtani;

26. hangsúlyozza a megújuló energiaforrások központi szerepét a nulla nettó ÜHG-kibocsátású gazdaságra történő áttérésben, mivel jelenleg az energia felelős Európa ÜHG-kibocsátásainak 75%-áért;

27. úgy véli, hogy a technológiai fejlesztések és megoldások, a kereslet és kínálat energiahatékonysága, a közlekedés, az épületek, a fűtés és hűtés, valamint az energiaágazat terén a fenntartható megújuló energia, továbbá a körforgásos gazdaság elvei mind kulcsfontosságúak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséhez;

28. nagy energiahatékonyságú, és megújuló energián alapuló rendszer kialakítását szorgalmazza; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést e tekintetben, mivel ennek továbbgyűrűző hatásai lesznek valamennyi gazdasági ágazatban; sürgeti az energiahatékonysági irányelv kötelezővé tételét annak érdekében, hogy a céljait hatékonyan el lehessen érni; kiemeli, hogy valamennyi megvalósítási mód legkésőbb 2050-ig a villamosenergia-ágazat teljes körű dekarbonizációját feltételezi, a fosszilis tüzelőanyagok drasztikus mértékű csökkentését, valamint a megújuló energiák használatának erőteljes növelését;

29. hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyság elsődlegességének elvét figyelembe kell venni a teljes energiaellátási láncban, beleértve az energiatermelést, -szállítást, -elosztást és -végfelhasználást is, és hogy az energiahatékonyságot figyelembe kell venni az energiarendszerre vonatkozó döntések tervezése vagy finanszírozása során;

30. hangsúlyozza, hogy a környezettudatos tervezésről szóló irányelv[5] jelentősen hozzájárult az Unió éghajlati célkitűzéseihez az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásnak évi 320 millió tonna szén-dioxidnak megfelelő csökkentésével, valamint hogy becslések szerint 2020-ra az EU fogyasztói akár 112 milliárd eurót, vagy háztartásonként körülbelül évi 490 eurót is megtakaríthatnak az irányelvnek köszönhetően; további termékek, többek között táblagépek és okostelefonok szabályozását kéri a környezettudatos tervezésről szóló irányelv keretében, valamint a meglévő szabványok naprakészen tartását, hogy azok tükrözzék a technológiai fejlődést;

31. rámutat arra, hogy a stratégia megerősíti, hogy a közlekedési ágazatból származó ÜHG-kibocsátás továbbra is nő, és hogy a jelenlegi szakpolitikák nem lesznek elegendőek a közlekedési ágazat 2050-ig történő szén-dioxid-mentesítéséhez; hangsúlyozza a légiről a vasúti közlekedésre, valamint a tömegközlekedés és a megosztott mobilitás felé történő modális váltás biztosításának fontosságát; megjegyzi, hogy a közúti közlekedés az EU teljes szén-dioxid-kibocsátásának mintegy egyötödét teszi ki; felhívja ezért a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyenek határozott lépéseket annak érdekében, hogy valamennyi tagállamban elérhetővé tegyék a kibocsátásmentes és alacsony kibocsátású járműveket a fogyasztók számára, elkerülve ugyanakkor a régi, rendkívül szennyező járművek fokozott átvételét az alacsony jövedelmű tagállamokban; hangsúlyozza továbbá az olyan intelligens technológiák, mint például az intelligens töltő infrastruktúrák szerepét a közlekedés elektromossá tétele és a megújuló energiaforrások elterjedése közötti szinergiák létrejöttében;

32. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a néhány tagállam által az „Átalakítási bónusz” cím alatt létrehozott támogatások ténylegesen a dízel- és benzinüzemű gépjárművek beszerzését teszik több mint 90%-kal kedvezőbbé a fogyasztók számára, és felszólítja a szóban forgó tagállamokat, hogy módosítsák ezeket a bónuszokat az elektromos és nulla kibocsátású gépjárművek legalább 50%-os tényleges beszerzési célértékének elérése érdekében;

33. hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy az Unió teljes gazdasága elérje a klímasemlegességet, minden ágazat – többek között a nemzetközi légiközlekedés és szállítás – hozzájárulása is szükséges; megjegyzi, hogy a Bizottság elemzése azt mutatja, hogy a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet és a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet által tervezett jelenlegi globális célkitűzések és intézkedések még teljes végrehajtásuk esetén sem elégségesek a szükséges kibocsátáscsökkentéshez, és hogy olyan további jelentős intézkedésekre van szükség, amelyek összhangban állnak a teljes gazdaságra kiterjedő, a nulla nettó kibocsátásra vonatkozó célkitűzéssel; hangsúlyozza a nulla és alacsony kibocsátású technológiákba és tüzelőanyagokba való beruházások szükségességét ezekben az ágazatokban; felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon „a szennyező fizet” elvének alkalmazásáról ezekben az ágazatokban, különösen a kerozinadóztatás és a légiközlekedési jegyárak révén; emlékeztet arra, hogy a nemzetközi szállításból eredő ÜHG-kibocsátások várhatóan akár 250%-kal is növekedhetnek 2050-re; üdvözli, hogy a nemzetközi szállítási ágazat meghatározott magának egy , az üvegházhatású gázokra vonatkozó abszolút kibocsátáscsökkentési célt; aggodalommal állapítja meg, hogy nem történt előrelépés e cél konkrét fellépésekre váltása tekintetében, például a Földközi-tengernek az óceánjáró hajók és a nagy szállítóhajók tekintetében kénkibocsátás-ellenőrzési területté nyilvánítása, ahogy az már az Északi-tenger és a La Manche csatorna esetében már megtörtént;

34. kiemeli, hogy az Unió teljes ÜHG-kibocsátásának nagyjából 10%-áért felelős mezőgazdasági ágazat, különösen az állattenyésztési ágazat, a legnagyobb metánkibocsátó, és világszerte súlyosan negatív hatást gyakorol a biológiai sokféleségre; komoly aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az utóbbi években nőtt a mezőgazdasági ÜHG-kibocsátás, és jelenleg a globális metánkibocsátás 60%-át teszi ki; hangsúlyozza, hogy a nagy hatású de rövid távú éghajlatbefolyásoló metán kibocsátásának csökkentése nélkülözhetetlen stratégia a globális felmelegedés 1,5°C alatt tartása érdekében;

35. emlékeztet arra, hogy a metán erős üvegházhatást okozó gáz, amelynek 100 éves felmelegedési potenciálja 28-szor nagyobb, mint a szén-dioxidé[6], és hogy a metánkibocsátás csökkentése fontos szerepet játszhat a talajközeli ózonkoncentráció és a kapcsolódó, levegőminőségre és emberi egészségre gyakorolt negatív hatások csökkentésében; üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy csökkentsék a metánkibocsátást az érintett ágazatokban, ami az uniós ózonkoncentráció további csökkenését eredményezheti, és elősegítheti a metánszint nemzetközi csökkenését;

36. megjegyzi, hogy az uniós építőipari ágazat felelős Európa energiavégfogyasztásának körülbelül 40%-áért, és szén-dioxid-kibocsátásának 36%-áért[7]; felszólít az ágazatban rejlő energiamegtakarítási és szénlábnyomcsökkentési lehetőségek felszabadítására az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvben[8] foglalt, a magas energiahatékonyságú és dekarbonizált épületállomány 2050-ig történő elérésére vonatkozó célkitűzéssel összhangban; hangsúlyozza, hogy az épületek energiafogyasztásának hatékonyabbá tétele komoly lehetőséget jelent Európa ÜHG-kibocsátásának további csökkentésére; úgy véli továbbá, hogy a teljes mértékben megújulóenergia-ellátású, alacsony energiaigényű építkezés elengedhetetlen feltétele a Párizsi Megállapodás teljesítésének, valamint a növekedést, helyi munkahelyeket és a minden európai polgár számára jobb életkörülményeket biztosító uniós menetrendnek;

37. ismételten felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb tárja fel a metánkibocsátás elleni gyors fellépést szolgáló szakpolitikai lehetőségeket az Unió metánra vonatkozó stratégiai tervének részeként, és e célból terjesszen jogalkotási javaslatokat a Parlament és a Tanács elé; hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaság 2050-re az Unió ÜHG-kibocsátásának egyik fő forrása marad, különösen a metán- és a dinitrogén-oxid-kibocsátás miatt; hangsúlyozza a mezőgazdasági ágazat lehetséges szerepét az éghajlatváltozás kihívásaira való válaszadásban, például az állatállomány csökkentése, valamint ökológiai és technológiai innovációk révén, valamint a szén-dioxid talajban történő megkötésével;

38. kiemeli a közös agrárpolitikával kapcsolatos uniós szakpolitikák felelősségét, amelyek az évek során a termelés koncentrációjának, az intenzív mezőgazdasági termelés és az álatok kizsákmányolásának növekedéséhez és a vegyi anyagok (növényvédő szerek és műtrágyák) hatalmas mennyiségben való használatához vezettek, növelve ezáltal a regionális különbségeket és az Unió külföldi mezőgazdasági termékektől való függőségét; kéri, hogy a biodiverzitás valódi hagyománya legyen a kiindulópont minden egyes országban, amelynek a klímasemleges gazdaságra való áttéréssel összhangban csökkentenie kell az ÜHG-kibocsátást, ahelyett, hogy jelentős csapást mérnek a környezetre, több föld-, víz- és levegőszennyezést okozva különösen Európában, kéri továbbá, hogy az összes tagállamban állítsák helyre a fenntartható agrárpolitikát;

39. sajnálattal állapítja meg, hogy a Bizottság stratégiája nem terjedt ki a fluortartalmú üvegházhatású gázokkal kapcsolatos uniós intézkedések megerősítésének lehetőségére; hangsúlyozza, hogy az illegális hidro-fluor-szénhidrogén (HFC)-kereskedelemnek a HFC-engedélyezési rendszer bevezetése révén történő megakadályozása, a HFC-k használatának megtiltása azokban az ágazatokban, amelyekben már nincs rájuk szükség, a HFC-kvóták árverezéses rendszerben történő elosztása, valamint az F-gázokról szóló rendelet[9] teljes körű végrehajtása az SF6 valamennyi szükségtelen használatának megtiltása révén mind egyértelműen támogathatja az Unió Párizsi Megállapodásban vállalt célkitűzéseinek elérését;

40. aggodalmát fejezi ki a szabadkereskedelmi törekvések és az éghajlat-politikai fellépések közötti eltérés miatt, valamint amiatt, hogy az olyan jövőbeli kereskedelmi megállapodások miatt, mint a TTIP, a CETA és a TiSA hátrányosan fogják befolyásolni a fenntartható fejlődési célokat; felhívja ezért a Bizottságot, hogy valamennyi kereskedelempolitikába foglaljon bele az emberi jogokra és a fenntartható fejlődési célokra vonatkozó kötelező rendelkezéseket, valamint ténylegesen tartsa tiszteletben a kormányok demokratikus politikai mozgásterét a tekintetben, hogy a lakosság javát szolgáló szabályozást vezessenek be és ilyen döntéseket hozzanak;

41. felszólít egy szélesebb európai jogi keret – a nemzeti hatáskörök teljes tiszteletben tartása mellett történő – végrehajtására, amely alapján az Európai Unió Bírósága ítélkezhet az éghajlati és környezeti bűncselekményekről;

42. hangsúlyozza, hogy olyan fenntartható erdőgazdálkodási gyakorlatokra van szükség, amelyek megtartják a fenntartható fejlődés három pillére – ökológiai, gazdasági és társadalmi-kulturális – közötti egyensúlyt üzleti szempontból versenyképesebbé kell tenni, támogatandó a jelentős tárolási és megkötési hatásokkal járó irányítási intézkedéseket, például a faanyagok építőanyagként, a fosszilis tüzelőanyagok helyett, illetve a jobb vízmegtartás eszközeként történő felhasználását városokban és vidéki területeken egyaránt;

43. elismeri az európai erdősítés jelentős, végső soron azonban korlátozott lehetőségeit; ezért úgy véli, hogy az erdőtelepítési kezdeményezéseket olyan konkrét kezdeményezésekkel és ösztönzőkkel kell kiegészíteni, amelyek célja a megkötési potenciál fokozása, ugyanakkor biztosítva és javítva a meglévő erdőterületek egészségét annak érdekében, hogy az az éghajlat, a fenntartható biogazdaság és a biológiai sokféleség szempontjából egyaránt előnyös legyen; ezért támogatja az elhagyott és a gyér termelési lehetőségekkel rendelkező mezőgazdasági földterület erdősítését, az agrárerdészetet és az erdőterületek más földhasználatra való átalakításának minimalizálását, valamint a természetes szén-dioxid-megkötőként funkcionáló erdős területek és vizes élőhelyek fokozott védelmét és helyreállítását;

44. rámutat arra, hogy az uniós intézkedések és szakpolitikák az Európán kívüli természetes elnyelőkre, földekre és erdőkre is hatással vannak, és hogy az Unió nulla nettó kibocsátást célzó stratégiájának biztosítania kell, hogy az uniós intézkedések ne okozzanak káros éghajlatváltozási hatásokat harmadik országokban; e tekintetben felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák szilárd nemzetközi szabályok kidolgozását a Párizsi Megállapodás keretrendszerében – különösen a Párizsi Megállapodás 6. cikkéhez kapcsolódóan – az elszámolásra vonatkozó kiskapuk, valamint az erdőtelepítési intézkedések dupla elszámolásának megakadályozása érdekében, amelyek akadályozhatják a globális éghajlatváltozási erőfeszítéseket;

45. felhív a visszatartó erejű adó bevezetésére a papír tekintetében annak érdekében, hogy használatát minden szinten csökkentsék, különösen a hirdetések és a „túlcsomagolás” terén, valamint a művelt erdőkön kívül a papír- és bútoripari célra szánt fakivágás tilalmára; szorgalmazza, hogy dolgozzanak ki alternatív gyakorlatokat, ami a mai társadalmainkban a digitális támogatás rendkívül magas fejlettségi szintje miatt lehetséges;

46. rámutat arra, hogy sürgősen csökkenteni kell az uniós fogyasztási és termelési minták lábnyomát, nemcsak az EU-n belül, hanem azon kívül is, ahol a takarmányok és különösen a bioüzemanyagok előállítása hatalmas nyomást gyakorol az éghajlatra és a nagy szénkészletekkel rendelkező ökoszisztémákra, például az esőerdőkre és a tőzeglápokra; felhív a fehérje- és az energetikai átállás határozott támogatására, ami jelentősen csökkentheti az európai lábnyomot; üdvözli a biológiai sokféleséghez, az élelmezésbiztonsághoz, az emberi egészséghez és az állatjóléthez kapcsolódó további előnyöket, amelyeket a sikeres átállás von majd maga után;

47. hangsúlyozza a tartós fakitermelésből származó termékek szerepét a földhasználat, a földhasználat megváltoztatása és az erdőgazdálkodás (LULUCF) ágazatában 2030-ig; hangsúlyozza, hogy a jövőbeli keretnek figyelembe kell vennie e termékek hozzájárulását, beleértve – a gazdálkodás alatt álló erdőterületek és erdősített területek mellett – a mezőgazdasági földterületek kategóriáiból származó termékeket is;

48. hangsúlyozza az olyan mezőgazdasági modellek korszerűsítésének fontosságát, amelyek támogatják az extrém időjárásnak és kártevőfertőzéseknek ellenálló mezőgazdasági rendszereket, és javítják a talajban történő szénmegkötést, a vízmegtartást és a mezőgazdasági biodiverzitást;

Finanszírozás és kutatás

49. úgy véli, hogy a 2021–2027 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keretet annak elfogadása előtt meg kell vizsgálni a klímasemleges gazdaság 2050-re történő elérésére irányuló célkitűzés szempontjából, és hogy ki kell dolgozni egy szabványos tesztet, amely az uniós költségvetés kiadásainak éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenálló képességét vizsgálja; hangsúlyozza, hogy az éghajlati szempontok érvényesítését teljes mértékben be kell vonni a kutatási és innovációs tartalomba, és azt a kutatási ciklus minden szakaszában alkalmazni kell mint az uniós finanszírozás egyik alapelvét;

50. hangsúlyozza egy méltányos átmeneti alap létrehozásának fontosságát, különösen a dekarbonizáció által leginkább érintett régiók, mint például a szénbányászattal foglalkozó régiók számára, a szociális szempontoknak a meglévő éghajlat-politikai finanszírozásokban történő kellő érvényesítésével együtt;

51. felhívja az EKB-t mint uniós, és mint ilyen a Párizsi Megállapodás hatálya alá tartozó intézményt, hogy ambiciózusan növelje a fenntartható fejlődés és az ökológiai átmenet támogatására nyújtott hiteleket, és törekedjen e hitelek évről évre történő jelentős növelésére a fosszilis tüzelőanyagok ágazatának nyújtott kölcsönök kárára;

52. sajnálja, hogy a fosszilis tüzelőanyagokra nyújtott közvetlen és közvetett támogatások továbbra is növekednek, és évente körülbelül 55 milliárd eurót tesznek ki; Felszólítja az Uniót és a tagállamokat[10], hogy haladéktalanul kezdjék meg az összes európai és nemzeti fosszilisüzemanyag-támogatás fokozatos megszüntetését, ne adjanak ki több olaj- vagy gázfeltárási és kitermelési engedélyt, és 2030-ig hagyjanak fel a meglévő koncessziók kiaknázásával;

A fogyasztók szerepe és a körforgásos gazdaság

53. megjegyzi, hogy a FAO azon statisztikái ellenére, amelyek azt mutatják, hogy az 1990-es évek óta csökkent az egy főre jutó teljes hús- és állatitermék-fogyasztás a 28 tagú Unióban, a hústermelés egésze ugyanebben az időszakban nőtt a nagyobb mértékű szén-dioxid-kibocsátást okozó, tengerentúli piacok bővülése, valamint az uniós kereskedelmi menetrend miatt; megállapítja, hogy az Unió hús és állati termékek előállítására irányuló korlátozott kapacitása azt vonja maga után, hogy kereskedelmi politikáinak e termékek tekintetében a rövid ellátási láncokat kell ösztönözniük;

54. olyan további intézkedések meghozatalára szólít fel, amelyek ezt a tendenciát támogatják, többek között költségvetési reform formájában annak érdekében, hogy vonzóbbá tegyék az egészségesebb és környezetbarátabb élelmiszereket, támogassák az innovációt a fenntartható élelmiszerek terén, szervezzenek tájékoztató kampányokat az élelmiszerek éghajlatra gyakorolt hatásáról, és vessenek véget az állati fehérjék forgalomba hozatalára irányuló pénzügyi támogatásnak;

55. kéri, hogy alkalmazzanak kedvezményes héamértéket azon vendéglátóipari létesítmények esetében, amelyek rövid ellátási láncból származó termékeket és bioélelmiszereket és -termékeket használnak;

56. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Unió ne csak az energiaforrásokat cserélje le, hanem a termékeket/anyagokat is, azaz a fosszilistüzelőanyag-alapú vagy a magas kibocsátással járó folyamatok révén előállított termékeket és anyagokat megújuló forrásokból származó termékekkel helyettesítse;

Az EU és a globális éghajlat-politika

57. hangsúlyozza a növekvő számú kezdeményezések és a folyamatos párbeszéd fontosságát a megfelelő nemzetközi fórumokon, valamint a hatékony klímadiplomácia fontosságát azzal a céllal, hogy ösztönözzék a hasonló szakpolitikai döntéseket, amelyek fokozzák más régiók és harmadik országok éghajlatváltozással kapcsolatos törekvéseit; felszólítja az Uniót, hogy növelje az éghajlatváltozás elleni küzdelemre fordított saját pénzügyi támogatását, és aktívan törekedjen arra, hogy a tagállamokat is ösztönözze az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására fordított támogatásuk növelésére harmadik országokban (hitelek helyett fejlesztési támogatás formájában), amelyet a hivatalos fejlesztési támogatáson felül kell nyújtani, nem pedig kétszeresen elszámolni fejlesztési és az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására fordított támogatásként is;

58. sajnálja, hogy számos más nagy gazdaság még nem dolgozik a 2050-ig tartó időszakra vonatkozó stratégiáin, valamint hogy más nagy gazdaságokban szinte egyáltalán nem folyik vita a nemzetileg meghatározott hozzájárulások növeléséről annak érdekében, hogy összhangba hozzák azokat a Párizsi Megállapodásban foglalt globális célkitűzéssel; ezért kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fokozzák klímadiplomáciai erőfeszítéseiket, és hozzanak más, megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy más nagy gazdaságokat is ösztönözzenek az ENSZ-en belüli közös keretek és fellépések betartására, és együtt elérhessük a Párizsi Megállapodásban foglalt hosszú távú célkitűzéseket;

59. hangsúlyozza, hogy az ENSZ 2019. szeptember 15-i éghajlat-változási csúcstalálkozója ideális pillanat lenne a vezetők azon bejelentésére, hogy növelik a nemzetileg meghatározott hozzájárulásokat; úgy véli, hogy az Uniónak jó előre el kell fogadnia a nemzetileg meghatározott hozzájárulások naprakésszé tételére vonatkozó álláspontját annak érdekében, hogy a csúcstalálkozóra megfelelően felkészülve érkezzen, és a felek nemzetközi koalíciójával szoros együttműködésben támogatva a megerősített éghajlat-politikai törekvéseket;

 

°

° °

60. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

 

 

[1] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0430.

[2] Az ENSZ Környezetvédelmi Programja: „The Emissions Gap Report 2018” (A kibocsátási szakadékról szóló jelentés,), 10. o.

[3] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1999 rendelete (2018. december 11.) az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról, valamint a 663/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 94/22/EK, a 98/70/EK, a 2009/31/EK a 2009/73/EK, a 2010/31/EU, a 2012/27/EU és a 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/119/EK és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 328., 2018.12.21., 1. o.).

[4] http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2015/563472/IPOL_STU(2015)563472_EN.pdf

[5] Az Európai Parlament és a Tanács 2009/125/EK irányelve (2009. október 21.) az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról (HL L 285., 2009.10.31., 10. o.).

[6] R. Van Dingenen, M. Crippa, G. Maenhout, D. Guizzardi és F. Dentener: „Global trends of methane emissions and their impacts on ozone concentrations” (Globális metánkibocsátási trendek és azok ózonkoncentrációkra gyakorolt hatásai), EUR 29394 EN, Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg, 2018, ISBN 978-92-79-96550-0, doi:10.2760/820175, JRC113210.

[7] https://ec.europa.eu/energy/en/topics/energy-efficiency/buildings

[8] Az Európai Parlament és a Tanács 2018. május 30-i (EU) 2018/844 irányelve az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelv és az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv módosításáról (HL L 156., 2018.6.19., 75. o.)

[9] Az Európai Parlament és a Tanács 517/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a fluortartalmú üvegházhatású gázokról és a 842/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 150., 2014.5.20., 195. o.);

[10] Energiaárak és -költségek Európában, COM(2019)0001, 10. o.

Utolsó frissítés: 2019. március 13.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat