Eljárás : 2019/2730(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B9-0007/2019

Előterjesztett szövegek :

B9-0007/2019

Viták :

Szavazatok :

PV 18/07/2019 - 7.4
CRE 18/07/2019 - 7.4
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :


<Date>{15/07/2019}15.7.2019</Date>
<NoDocSe>B9-0007/2019</NoDocSe>
PDF 133kWORD 52k

<TitreType>ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY</TitreType>

<TitreSuite>benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően</TitreSuite>

<TitreRecueil>az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján</TitreRecueil>


<Titre>a venezuelai helyzetről</Titre>

<DocRef>(2019/2730(RSP))</DocRef>


<RepeatBlock-By><Depute>Molly Scott Cato, Anna Cavazzini, Jutta Paulus, Hannah Neumann, Pierrette Herzberger-Fofana, Viola Von Cramon-Taubadel</Depute>

<Commission>{Verts/ALE}a Verts/ALE képviselőcsoport nevében</Commission>

</RepeatBlock-By>


B9-0007/2019

Az Európai Parlament állásfoglalása a venezuelai helyzetről

(2019/2730(RSP))

Az Európai Parlament,

 tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) Venezueláról szóló 2019. január 10-i, 2019. január 26-i, 2019. február 24-i nyilatkozataira és 2019. május 7-i nyilatkozatára, valamint Enrique Iglesias venezuelai szaktanácsadóvá történő, 2019. május 28-i kinevezésére,

 tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának a Venezuelai Bolivári Köztársaságban fennálló emberi jogi helyzetről szóló, 2019. július 5-i jelentésére,

 tekintettel a Michelle Bachelet, emberi jogi ENSZ-főbiztos által az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2019. július 5-i ülésén a venezuelai kormányhoz intézett beszédére,

 tekintettel a venezuelai kormánnyal norvégiai kezdeményezésre a közelmúltban Barbadoson újraindított párbeszédre,

 tekintettel a Külügyek Tanácsának 2018. október 15-i következtetéseire,

 tekintettel az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikkére,

 tekintettel a Venezueláról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2018. február 8-i[1], a 2018. május 3-i[2], a 2018. július 5-i[3], a 2018. október 25-i[4], a 2019. január 31-i[5] és a 2019. március 28-i[6] állásfoglalására,

 tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel az ENSZ emberi jogi főbiztosának a venezuelai emberi jogi helyzetről helyszíni szemléken és több száz tanúval, áldozattal és érintettel folytatott beszélgetésen alapuló jelentéséből az derül ki, hogy a venezuelai gazdasági és emberi jogi helyzet egyre romlik, és hogy polgári és katonai erők felelősek a kormányt bírálók önkényes fogva tartásáért, a velük szemben megnyilvánuló kegyetlen bánásmódért és kínzásért, a fogságban levők ellen elkövetett nemi, illetve nemi alapú erőszakért, illetve a tüntetőkkel szembeni túlzottan erőszakos fellépésért;

B. mivel az élelmiszer-ellátáshoz, vízhez és egészségügyi ellátáshoz való korlátozott vagy egyáltalán nem lehetséges hozzáférés csak súlyosbítja a már egyébként is katasztrofális helyzetet, különösen nehéz helyzetbe hozva a nőket;

C. mivel a bányászat és az olajkitermelés – különösen a távol eső és fokozott biológiai sokféleséggel jellemzett térségekben – ellehetetleníti a megélhetést a kisebbségek, mint például az őslakos vagy fekete közösségek számára, akik katonai erők, szervezett bűnözői bandák és fegyveres csoportok általi erőszak és kitelepítés áldozataivá lesznek, ha ellenállást fejtenek ki ilyen tevékenységekkel szemben, illetve ha kiállnak jogaikért;

D. mivel Rafael Acosta Arévalo hajóparancsnok százados fogságban, állítólag kínzás következtében bekövetkezett halálát teljes körűen ki kell vizsgálni, és a felelősöket bíróság elé kell állítani;

E. mivel a jelenlegi helyzeten sürgősen úrrá kell lenni és tárgyalások útján meg kell oldani az alábbiak vonatkozásában: társadalmi nyugtalanság, gazdasági nehézségek és több millió venezuelai kivándorlása, súlyos élelmiszerhiány, gyógyszerek szűkössége és megfelelő orvosi szolgáltatások hiánya, valamint az emberi jogok nem megfelelő védelme, bizonytalanság és erőszak az utcákon, ami mind a Maduro kormány rossz politikai irányításának és önkényes magatartásának következménye;

F. mivel a békés tiltakozáshoz való jog alapvető emberi jog, ugyanakkor a jelenlegi feszültségek fényében minden tüntetési felhívást gondosan át kell gondolni a további erőszak vagy provokáció táplálásának elkerülése érdekében;

G. mivel e mély és sokrétű konfliktus megoldásának a jogállamiság keretein belül és a nemzetközi normáknak megfelelően kell megvalósulnia, és teljes mértékben tiszteletben kell tartania a demokráciát és az emberi jogokat;

H. mivel egy bármilyen, önkihirdetés alapján alakult új kormány nemzetközi elismerése komoly kockázatot jelent a már most is gyúlékony, sőt polgárháborúval fenyegető helyzet fokozódása szempontjából, valamint Venezuelán túlmutató, továbbgyűrűző hatásokat okozhat, mivel fennáll annak a kockázata, hogy egyre több migráns menekül a szomszédos országokba;

I. mivel az EU szerepének abban kell rejleni, hogy továbbra is felajánlja a közvetítést az országon belüli konfliktusban részt vevő valamennyi szereplő között, és ezt a szerepet hatékonyan be is tudja tölteni, ugyanis számos uniós tagállam szoros kapcsolatokat ápol Venezuelával;

1. mélységes aggodalmának ad hangot a legutóbbi ENSZ-jelentésben ismertetett, romló helyzet okán, és határozottan ajánlja az e jelentésben megfogalmazott ajánlások végrehajtását a válságból való kilábalás érdekében;

2. döbbenetét fejezi ki Rafael Acosta Arévalo hajóparancsnok százados fogságban, állítólag a venezuelai felkelés leverői által elkövetett kínzás következtében bekövetkezett halála miatt, és kéri, hogy kimerítő, független és átlátható kivizsgálás során állapítsák meg halálának okát és a felelősöket, hogy az igazságügyi intézmények megfelelő szankciókat róhassanak ki;

3. megismétli arra irányuló felhívását, hogy a békés tüntetéssel összefüggésben elkövetett bűncselekmények ne maradjanak tovább büntetlenül; felszólít e tekintetben az ilyen bűncselekmények és jogsértések teljes, független és pártatlan kivizsgálására, és valamennyi ilyen eset elkövetőinek bíróság elé állítására; ismételten hangsúlyozza, hogy az önkényesen fogva tartott személyeknek joguk van a jóvátételhez,jogorvoslathoz, a velük szembeni gyakorlat megismétlődésének megakadályozásához, és hogy mindannyiukat szabadon kell bocsátani;

4. felhívja a katonai és biztonsági erőket, hogy szigorúan tartsák magukat a megbízatásukhoz annak érdekében, hogy a katonaság konstruktív szerepet játszhasson az alkotmányos kötelességével összhangban; elítéli paramilitáris erők létrehozását és fellépéseit, bárki irányítása alatt is álljanak, és felszólít azonnali felszámolásukra, az általuk elkövetett valamennyi bűncselekmény gyors kivizsgálására, és az elkövetők bíróság elé állítására a nemzetközi normáknak megfelelően;

5. kiemeli, hogy a gazdasági válság leküzdésére szolgáló bevételi források keresése során tartózkodni kell az olyan megaprojektek elindításáról, amelyek a környezetre, az éghajlatra és a térség közösségeinek megélhetésére nézve egyaránt károsak; feltétel nélküli védelmet kér a távol eső területek őslakos és fekete közösségei számára, akik a környezetet védik olyan tevékenységektől, mint például a venezuelai Orinoco térségbeli bányavidéken (Arco Minero del Orinoco) zajló aranybányászat;

6. hangsúlyozza, hogy a válság végső megoldásához minden tekintetben helyre kell állítani a venezuelai demokráciát; ismétli, hogy az erőszak nem fog békét teremteni, hanem tovább destabilizálja majd az országot;

7. óva int attól, hogy a jelentésekben említett erőszakos cselekmények bármilyen módon megismétlődjenek; kitart amellett, hogy a venezuelai hatóságoknak tiszteletben kell tartaniuk a véleménynyilvánítás szabadságát és a békés gyülekezéshez való jogot; felszólítja az összes szereplőt, hogy mondjanak le a túlzott, aránytalan és válogatás nélküli erőszak alkalmazásáról, amelyet a nemzetközi jog egyértelműen és kétséget kizáró módon tilt;

8. ismételten aggodalmának ad hangot a 2018. májusi elnökválasztások kapcsán a legitimitás hiánya miatt; hangsúlyozza a venezuelai nép önrendelkezésének és demokratikus akarata tényleges kifejezésének fontosságát; felszólítja a politikai vezetőket, hogy tartózkodjanak minden olyan fellépéstől vagy felhívástól, amely további nyugtalanságot szítana és politikai instabilitást idézne elő;

9. egyetért a Michelle Bachelet, emberi jogi ENSZ-főbiztos által az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2019. július 5-i ülésén elmondott beszédben kifejtett állásponttal, amely szerint „a válságból egyetlen út vezet ki, az, hogy párbeszédet kezdünk egymással”.

10. ezzel kapcsolatban komoly reményeket táplál a venezueali kormány és az ellenzék között a barbadosi miniszterelnök, Mia Motley meghívására, norvég segítséggel Barbadoson nemrégiben újra elindított párbeszédet illetően; üdvözli Juan Guaidó, ellenzéki vezető és a Nemzetgyűlés elnöke által az Enrique Iglesias uniós közvetítővel folytatott magánbeszélgetés után elmondottakat, miszerint fennállnak a nemzeti válság megoldásához szükséges feltételek;

11. felszólítja az európai uniós szereplőket, hogy folytassák közvetítői erőfeszítéseiket, és támogatásának ad hangot ezen erőfeszítések iránt, amelyek a válságból komolyabb erőszak nélküli kilábalás eszközei; hangsúlyozza, hogy ebben az összefüggésben az ENSZ-nek és a nemzetközi keretnek fontos szerepet kell játszania;

12. mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a venezuelai és külföldi szereplők közelmúltbeli intézkedései ösztönözni fogják – nemzetközi szinten is – a további polarizációt, és fennáll annak a kockázata, hogy a venezuelai konfliktus a nemzetközi hatalmak – például az Egyesült Államok, Oroszország és Kína – által közvetetten irányított hadszíntérré válik, hogy a venezuelai olajtartalékok felett ellenőrzést tudjanak gyakorolni; aggodalmának ad hangot annak esetleges kockázata miatt, hogy a Venezuelában fennálló erőszak és zavargások a szomszédos országokra is átterjednek, és fennáll a veszélye annak, hogy ez végül a régióban kitörő háborúhoz vezet; minden érintett szereplőt arra buzdít, hogy kifejezetten kerülje a válság nem békés, katonai beavatkozással, többek között alacsony intenzitású hadviseléssel járó megoldását;

13. hangsúlyozza, hogy el kell kerülni a harmadik országokra vonatkozó kettős mércét, és hogy az EU-nak és tagállamainak következetesnek kell lenniük a harmadik országokkal kapcsolatos álláspontjaik tekintetében; emlékeztet az egységes uniós válasz fontosságára, amely egy szilárd és még inkább hiteles uniós álláspont alapjául szolgál;

14. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, Venezuela kormányának és hatóságainak, valamint az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek.

[1] HL C 463., 2018.12.21., 61. o.

[2] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0199.

[3] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0313.

[4] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0436.

[5] Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0061.

[6] Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0327.

Utolsó frissítés: 2019. július 17.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat