ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépéséről
12.9.2019 - (2019/2817(RSP))
az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján
Gunnar Beck
az ID képviselőcsoport nevében
B9-0039/2019
Az Európai Parlament állásfoglalására irányuló indítvány az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépéséről
Az Európai Parlament,
– tekintettel a brit nép által 2016. június 23-án megfogalmazott szabad és demokratikus döntésre,
– tekintettel az Egyesült Királysággal az Európai Unióból való kilépésére vonatkozó bejelentése nyomán kezdődő tárgyalásokról szóló 2017. április 5-i állásfoglalására[1], valamint az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalások aktuális állásáról szóló 2017. október 3-i állásfoglalására[2],
– tekintettel a Tanács és a Bizottság az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépéséről szóló, 2019. szeptember 18-i nyilatkozataira,
– tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel 2016. június 23-án az Egyesült Királyság szavazóinak 51,8% -a (17.4 millió ember) az Európai Unióból való kilépés mellett szavazott, szinte pontosan ugyanolyan szavazataránnyal, mint amellyel Ursula von der Leyent az Európai Bizottság elnökévé választották;
B. mivel az Egyesült Királyságnak az Unió felé (és fordítva) fennálló, bármely pénzügyi kötelezettségei a nemzetközi jog értelmében eltérő megállapodás hiányában az 50. cikkben meghatározott határidő leteltével megszűnnek;
C. mivel az Egyesült Királyság az EU egyik legnagyobb nettó befizetője, és 1975 kivételével tagsága minden évében nettó befizető volt;
D. mivel az EU egy közös külső vámtarifát alkalmazó vámunió, következésképpen nem szabadkereskedelmi övezet;
E. mivel az EU egy olyan klub, amelynek az a célja, hogy a tagállamok számára előnyöket biztosítson, amelyek ugyanakkor jogosultak kilépni az Unióból, ha úgy vélik, hogy a tagsággal járó terhek meghaladják annak előnyeit;
F. mivel a rendezett kilépés nem csupán az Egyesült Királyság hozzáállásától függ, hanem az EU és a nevében tárgyalásokat folytató szereplők jóakaratától is;
G. mivel az EU által felajánlott kilépési megállapodást az Egyesült Királyságban nem támogatta a parlamenti többség, és ezért nem sikerült megoldást találnia a szabályozatlan kilépés lehetőségére;
1. emlékeztet arra, hogy a demokrácia és a nemzeti sokszínűség elveinek tiszteletben tartása az uniós szerződések alapvető értékei közé tartozik;
2. emlékezteti az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy ne hagyják figyelmen kívül ezeket az elveket, és tartsák tiszteletben a brit nép által hozott demokratikus döntést;
3. határozottan támogatja azt az elképzelést, hogy lehetővé kell tenni és intézményesíteni kell az összes európai állam közötti kormányközi együttműködést – ez az az együttműködés, amely az EU létrehozásához vezetett;
4. megjegyzi, hogy az uniós intézmények régóta törekednek arra, hogy a Charles de Gaulle által kidolgozott, „nemzetek Európájaként” ismert eredeti elképzelést meghaladva tovább bővítsék az Unió hatásköreit;
5. úgy véli, hogy a szubszidiaritás elve központi helyet foglal el a „nemzetek Európája” eszméjében, és hogy ez elkerülhetetlen akadályt képezne a központosítás és a túlszabályozás túlságosan erőteljes és mindent átható tendenciái előtt; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság és az Európai Unió Bírósága semmibe vette, meggyengítette és aláásta a szubszidiaritás elvét; hangsúlyozza, hogy helyre kell állítani a szubszidiaritás elvét; kéri, hogy bizonyos hatáskörök kerüljenek vissza a tagállamokhoz;
6. üdvözli egyes tagállamok élénk demokratikus hagyományait, amelyek a centralizáció sajnálatos tendenciájára adott hangsúlyos válaszként jelennek meg;
7. úgy véli, hogy az Egyesült Királyságban tartott népszavazás eredményében egy tagállamnak „az egyre szorosabb unió” gondolatát elutasító, legitim döntése jelenik meg;
8. úgy véli, hogy az Egyesült Királyság kilépése nemcsak az Egyesült Királyság számára előnyös, hanem valamennyi tagállam számára is, mivel egyértelművé teszi, hogy az uniós tagság nem elkerülhetetlen, és hogy az egy nemzeti szinten hozott, demokratikus döntés eredménye;
9. úgy véli, hogy a távozó Egyesült Királyság és az Európai Unió többi tagállama közötti bármely új megállapodásnak kölcsönösségre kell törekednie, mivel bármi más ellenérzéseket szülne és a jövőben problémákhoz vezetne;
10. kétli, hogy a kilépésről rendelkező megállapodást oly módon fogalmazták volna meg, amely biztosítaná az EU és az Egyesült Királyság közötti kölcsönösséget; hangsúlyozza, hogy a kilépésről rendelkező megállapodás az alsóház általi ratifikálásának hiánya, valamint az, hogy a felek képtelenek parlamenti többséget szerezni, egyértelmű jele annak, hogy a megállapodás nem tükrözi megfelelően az Egyesült Királyság érdekeit;
11. ezért tiszteletben tartja Boris Johnson azon kifejezett szándékát, hogy az Egyesült Királyságot végső megoldásként kilépésről rendelkező megállapodás nélkül lépteti ki az Unióból;
12. hangsúlyozza, hogy szinte bármely kölcsönösen elfogadott kilépési megállapodás előnyösebb lett volna az uniós polgárok, fogyasztók és vállalkozások számára;
13. rámutat arra, hogy egy kölcsönösen elfogadható kilépési megállapodás létrehozásának elmaradása uniós polgárok millióinak gazdasági jólétét veszélyezteti; ezért úgy véli, hogy a kilépésről rendelkező megállapodás tárgyalásával megbízott személyeket felelősségre kell vonni, ha a feleknek nem sikerül kölcsönösen elfogadható kilépési megállapodást kötniük; kéri Michel Barnier haladéktalan lemondását, aki az EU brexit-ügyi tárgyalójaként keményvonalas és antagonisztikus tárgyalási taktikájával többhónapos, káros gazdasági és politikai bizonytalanságot okozott;
14. továbbra is szkeptikus egy újabb meghosszabbítás előnyeivel kapcsolatban;
15. hangsúlyozza, hogy a népszavazás eredményei egyértelműen megmutatták, hogy a brit nép el kívánja hagyni az Európai Uniót; úgy véli, hogy még egy megállapodás nélküli forgatókönyv és az EU és az Egyesült Királyság közötti kereskedelmi kapcsolatok vonatkozásában a WTO-szabályokra való áttérés is kedvezőbb lenne annál, mint ha figyelmen kívül hagynák az emberek akaratát;
16. hangsúlyozza, hogy nem szabad tovább halogatni az EU és az Egyesült Királyság közötti barátságos együttműködés új formáiról szóló jövőbeli megállapodásra irányuló tárgyalásokat, hogy egy ilyen megállapodás a lehető leghamarabb hatályba léphessen;
17. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a nemzeti parlamenteknek, valamint az Egyesült Királyság kormányának.