Állásfoglalásra irányuló indítvány - B9-0045/2019/REV1Állásfoglalásra irányuló indítvány
B9-0045/2019/REV1
Európai Parlament

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a pénzmosás elleni uniós jogszabályok végrehajtásának jelenlegi állásáról

16.9.2019 - (2019/2820(RSP))

benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően
az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján

Markus Ferber, Roberta Metsola, Emil Radev
a PPE képviselőcsoport nevében
Jonás Fernández, Birgit Sippel
az S&D képviselőcsoport nevében
Luis Garicano, Sophia in ’t Veld
a Renew képviselőcsoport nevében
Sven Giegold, Terry Reintke, Tineke Strik, Rasmus Andresen, Henrike Hahn, Viola Von Cramon‑Taubadel, Gwendoline Delbos‑Corfield, Alexandra Louise Rosenfield Phillips, Kira Marie Peter‑Hansen, Damien Carême, Salima Yenbou, Bronis Ropė
a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Martin Schirdewan, Manon Aubry, Matt Carthy, Nikolaj Villumsen, Dimitrios Papadimoulis, Miguel Urbán Crespo, Stelios Kouloglou, Ignazio Corrao, Laura Ferrara, Sabrina Pignedoli, Piernicola Pedicini


Eljárás : 2019/2820(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B9-0045/2019
Előterjesztett szövegek :
B9-0045/2019
Viták :
Szavazatok :
Elfogadott szövegek :

B9‑0045/2019

Az Európai Parlament állásfoglalása a pénzmosás elleni uniós jogszabályok végrehajtásának jelenlegi állásáról

(2019/2820(RSP))

Az Európai Parlament,

– tekintettel a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[1] és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. május 20-i (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvre[2] (negyedik pénzmosási irányelv), valamint annak a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló (EU) 2015/849 irányelv, valamint a 2009/138/EK és a 2013/36/EU irányelv módosításáról szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/843 európai parlamenti és tanácsi irányelv[3] (ötödik pénzmosási irányelv) általi módosítására,

– tekintettel a pénzügyi és egyéb információk bizonyos bűncselekmények megelőzése, felderítése, nyomozása és a vádeljárás lefolytatása céljából történő felhasználásának megkönnyítését szolgáló szabályok megállapításáról, valamint a 2000/642/IB tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1153 európai parlamenti és tanácsi irányelvre[4], a pénzmosás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló, 2018. október 23-i (EU) 2018/1673 európai parlamenti és tanácsi irányelvre[5], valamint az Unió területére belépő, illetve az Unió területét elhagyó készpénz ellenőrzéséről és az 1889/2005/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. október 23-i (EU) 2018/1672 európai parlamenti és tanácsi rendeletre[6],

– tekintettel a Bizottság által 2019. július 24-én elfogadott pénzmosás elleni csomagra, amely magában foglalja „A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem uniós keretének jobb végrehajtása felé” című politikai közleményt (COM(2019)0360), az uniós hitelintézeteket érintő közelmúltbeli állítólagos pénzmosási ügyek értékeléséről szóló jelentést („post-mortem”) (COM(2019)0373), a határokon átnyúló tevékenységekhez kapcsolódó és a belső piacot érintő pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok értékeléséről szóló jelentést (a határokon átnyúló pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokról szóló jelentés (SNRA)) (COM(2019)0370) és a kísérő bizottsági munkadokumentumot (SWD(2019)0650), valamint a tagállamok bankszámlákkal kapcsolatos nemzeti központi automatizált mechanizmusainak (központi nyilvántartások vagy központi elektronikus adat-visszanyerési rendszerek) összekapcsolásáról szóló jelentést (COM(2019)0372),

– tekintettel az Európai Bankhatóság által 2019. július 24-én kiadott, a prudenciális felügyelet során a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokra vonatkozóan a felügyelt jogalanyok számára készített közleményekről szóló véleményre,

– tekintettel „A pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló (EU) 2015/849 irányelv szerint kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok uniós értékelésének új módszertana felé” című bizottsági ütemtervre,

– tekintettel a 2018. június 22-i „Az (EU) 2015/849 irányelv szerinti magas kockázatú harmadik országok azonosítására szolgáló módszertan” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2018)0362),

– tekintettel a Bizottság által elfogadott négy felhatalmazáson alapuló rendeletre – (EU) 1675/2016, (EU) 2018/105, (EU) 2018/212 és (EU) 2018/1467 –, amelyek a stratégiai hiányosságokkal rendelkező, kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok azonosítása révén kiegészítik az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvet,

– tekintettel a harmadik országok pénzmosási irányelvvel összhangban elkészítendő uniós feketelistája elfogadásának sürgősségéről szóló, 2019. március 14-i állásfoglalására[7];

– tekintettel a pénzügyi bűncselekményekről, az adókijátszásról és az adókikerülésről szóló, 2019. március 26-i állásfoglalására[8],

– tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottságban a Bizottsággal és az Európai Bankhatósággal folytatott, 2019. szeptember 5-i eszmecserére,

– tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem uniós keretét fokozatosan megerősítették a 2015. májusi 4. pénzmosási irányelv és a 2018. áprilisi 5. pénzmosási irányelv elfogadásával, valamint azoknak a tagállamok nemzeti jogszabályaiba való átültetésével 2017 júniusáig és 2020 januárjáig, valamint az egyéb kapcsolódó jogszabályokkal és fellépésekkel;

B. mivel az Europol szerint az Unió éves GDP-jének 0,7–1,28%-át „olyan gyanús pénzügyi tevékenységgel járó pénzmosásnak tekintik”[9], mint például a korrupcióhoz, a fegyverkereskedelemhez, az emberkereskedelemhez, a kábítószer-kereskedelemhez, az adókijátszáshoz és adócsaláshoz, a terrorizmusfinanszírozáshoz vagy más illegális tevékenységekhez kapcsolódó pénzmosás, amelyek az uniós polgárok mindennapi életét érintik;

C. mivel a 4. pénzmosási irányelv 9. cikke értelmében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok azonosítására, figyelembe véve a stratégiai hiányosságokat több területen; mivel a Parlament támogatja, hogy a Bizottság dolgozzon ki egy olyan új módszertant, amely nemcsak külső információforrásokra támaszkodik a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok azonosítása érdekében, amelyek stratégiai hiányosságokkal rendelkeznek a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása tekintetében, ami fenyegetést jelent az uniós pénzügyi rendszerre nézve, és amelyek esetében fokozott ügyfél-átvilágítási intézkedésekre van szükség a 4. pénzmosási irányelv és a 5. pénzmosási irányelv szerinti uniós kötelezett szolgáltatók esetében;

D. mivel a 3. pénzmosási irányelv, amely 2007. december 15-én lépett hatályba, a 4. pénzmosási irányelv elfogadásával hatályát vesztette; mivel a 3. pénzmosási irányelv több rendelkezésének végrehajtását – ideértve az illetékes nemzeti hatóságok megfelelő hatáskörét és személyi állományát – a múltban nem ellenőrizték megfelelően, és azokat a Bizottság által a 4. pénzmosási irányelv végrehajtása keretében végzett, folyamatban lévő teljességi és hibaellenőrzések és kötelezettségszegési eljárások szempontjából prioritásnak kell tekinteni;

E. mivel a Tanács és a Parlament három felhatalmazáson alapuló rendeletet[10] utasított el azzal az indokkal, hogy a javaslatokat nem olyan átlátható és rugalmas folyamat során dolgozták létre, amely aktívan ösztönzi az érintett országokat a határozott fellépésre, ugyanakkor tiszteletben tartja a meghallgatáshoz való jogukat, vagy a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok azonosítására irányuló bizottsági folyamat nem eléggé autonóm;

F. mivel 2019. február 13-án a Bizottság elfogadta a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemben az új módszertan szerint stratégiai hiányosságokkal rendelkező 23 harmadik ország új listáját: ezek Afganisztán, Amerikai Szamoa, a Bahama-szigetek, Botswana, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Etiópia, Ghána, Guam, Irán, Irak, Líbia, Nigéria, Pakisztán, Panama, Puerto Rico, Szamoa, Szaúd-Arábia, Sri Lanka, Szíria, Trinidad és Tobago, Tunézia, az Amerikai Virgin-szigetek és Jemen; mivel 2019. március 7-én a Tanács a Bel- és Igazságügyi Tanácsban elutasította ezt a felhatalmazáson alapuló jogi aktust;

G. mivel a Bizottság kötelezettségszegési eljárásokat kezdeményezett a tagállamok többsége ellen, mivel nem ültették át megfelelően a 4. pénzmosási irányelvet a nemzeti jogba;

H. mivel 2019. július 24-én a Bizottság elfogadta a pénzmosás elleni csomagot, amelyben tájékoztatta a Parlamentet és a Tanácsot a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni uniós keretben eddig elért eredményekről és a fennmaradó hiányosságokról, és ezáltal lehetőséget adott a meglévő jogszabályok végrehajtásának és érvényesítésének további javítására, valamint lehetséges jövőbeli jogalkotási és intézményi reformokra;

I. mivel a Bizottsággal és az Európai Bankhatósággal (EBH) a Gazdasági és Monetáris Bizottságban 2019. szeptember 5-én tartott eszmecsere során az EBH elnöke, José Manuel Campa kijelentette, hogy az EBH nem felügyeli a pénzmosás elleni küzdelmet, hanem egy olyan hatóság, amelynek feladata iránymutatások nyújtása az együttműködés és koordináció előmozdítása, valamint a pénzmosás elleni jogszabályok végrehajtásának értékelése céljából; mivel azt is hangsúlyozta, hogy a végrehajtásért a fő felelősség a nemzeti hatóságokat terheli;

J. mivel „A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem uniós keretének jobb végrehajtása felé” című, 2019. július 24-i bizottsági közlemény szerint fontolóra lehetne venni a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni szabályok további harmonizációját, például a pénzmosás elleni irányelv rendeletté történő átalakításával, amely lehetőséget adna egy harmonizált, közvetlenül alkalmazandó uniós pénzmosás elleni szabályozási keret meghatározására;

K. mivel az említett közleményben a Bizottság szerint az értékelések azt mutatják, hogy erősebb mechanizmusra van szükség a határokon átnyúló együttműködés és elemzés pénzügyi információs egységek általi koordinálásához és támogatásához;

1. komolyan aggódik amiatt, hogy számos tagállam nem hajtja végre a 4. pénzmosási irányelvet; ezért üdvözli, hogy a Bizottság kötelezettségszegési eljárásokat kezdeményez a tagállamokkal szemben teljességi ellenőrzéseinek megállapításai alapján; felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb végezzen alapos hibaellenőrzéseket, és szükség esetén indítson kötelezettségszegési eljárást; sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek még nem tették meg, hogy a lehető leghamarabb ültessék át nemzeti jogukba a 4. pénzmosási irányelvet;

2. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok nem fogják teljesíteni az 5. pénzmosási irányelv átültetésére vonatkozó 2020. január 10-i határidőt, valamint a tényleges tulajdonosi nyilvántartás létrehozására a gazdasági társaságok és más jogi entitások tekintetében a 2020. január 10-re, a bizalmi vagyonkezelési konstrukciók és hasonló, társulás jellegű jogi megállapodások tekintetében pedig a 2020. március 10-re kitűzött határidőt; felhívja a tagállamokat, hogy sürgősen tegyenek lépéseket az átültetési folyamat felgyorsítása érdekében;

3. nagyra értékeli az EBH uniós jog megsértésével foglalkozó testületének ajánlását, amelyet a Gazdasági és Monetáris Bizottságban az Európai Bankhatóság (EBH) elnökével, José Manuel Campával folytatott, 2019. szeptember 5-én tartott eszmecsere során megfogalmazott, a Danske Bank pénzmosási ügye vonatkozásban, amely jelenleg a legnagyobb ismert uniós eset, közel 200 milliárd EUR értékű gyanús tranzakciókkal; sajnálja, hogy a tagállamok felügyeleti szervei – az EBH felügyeleti tanácsának szavazati joggal rendelkező tagjaiként – elutasították az uniós jog megsértésével kapcsolatos ajánlásra vonatkozó javaslatot; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az esetet, és indokolt esetben indítson kötelezettségszegési eljárást;

4. rendkívül aggasztónak tartja a szabályozási és felügyeleti széttagoltságot a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem terén, ami nem felel meg az Unióban a határokon átnyúló, egyre növekvő tevékenység, valamint a bankunió és egyéb nem banki ágazatok központosított felügyeletének;

5. hangsúlyozza, hogy a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre vonatkozó jelenlegi uniós keret az uniós szabályok végrehajtásának hiányosságaiból és a hatékony felügyelet hiányából fakad; kiemeli, hogy többször is hangsúlyozták, hogy a pénzmosás és a terrorizmus elleni küzdelemről szóló minimumszabályok veszélyeztethetik a hatékony felügyeletet, a zökkenőmentes információcserét és koordinációt; felhívja a Bizottságot, hogy a pénzmosás elleni jogszabályok jövőbeli felülvizsgálata vonatkozásában előírt hatásvizsgálat keretében értékelje, hogy egy rendelet megfelelőbb jogi aktus lenne-e, mint egy irányelv;

6. rámutat arra, hogy szükség van az igazgatási, igazságügyi és bűnüldöző hatóságok közötti jobb együttműködésre az EU-ban, és különösen a tagállamok pénzügyi információs egységei között, amint azt a Bizottság jelentése is hangsúlyozza; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy a közeljövőben végezzen hatásvizsgálatot, amely értékeli egy koordinációs és támogatási mechanizmus létrehozásának lehetőségét és megfelelőségét; úgy véli, hogy további lendületet kell adni azoknak a kezdeményezéseknek, amelyek uniós és nemzeti szinten tudnák végrehajtani a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos fellépéseket;

7. tudomásul veszi a Bizottság 2019. július 24-i (post mortem) jelentésében foglalt értékelést, amely szerint a pénzmosás elleni specifikus felügyeleti feladatokat egy uniós szervre is rá lehetne ruházni;

8. úgy véli, hogy a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok listájának sértetlensége érdekében az átvilágítási és döntéshozatali folyamatot nem érinthetik olyan megfontolások, amelyek túlmutatnak a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos hiányosságok körén; hangsúlyozza, hogy a lobbizás és a diplomáciai nyomás nem áshatja alá az uniós intézmények azon képességét, hogy hatékonyan és önállóan kezeljék a pénzmosást és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelmet; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg alaposabban a potenciálisan nagy kockázatot jelentő harmadik országok „szürke listája” létrehozásának lehetőséget, az adózási szempontból nem együttműködő joghatóságokra vonatkozó uniós megközelítés mintájára; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a stratégiai hiányosságokkal rendelkező harmadik országok azonosítását célzó végleges értékeléshez vezető 12 hónapos folyamat szükségtelen késedelmeket okozhat a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni hatékony fellépés terén;

9. felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson átlátható folyamatot, egyértelmű és konkrét referenciaértékekkel azon országokra vonatkozóan, amelyek vállalják, hogy reformokat hajtanak végre annak érdekében, hogy ne szerepeljenek a listán; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy tegye közzé a jegyzékben szereplő országok első és végleges értékelését, valamint az alkalmazott referenciaértékeket, a nyilvános ellenőrzés olyan módon történő biztosítása érdekében, hogy azokat ne lehessen visszaélésszerűen felhasználni;

10. felszólít több emberi és pénzügyi erőforrás elkülönítésére az illetékes főigazgatóság megfelelő egységéhez, és üdvözli az EBH-nak szánt források növelését;

11. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

 

Utolsó frissítés: 2019. szeptember 18.
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat