Állásfoglalásra irányuló indítvány - B9-0098/2019Állásfoglalásra irányuló indítvány
B9-0098/2019

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a II. világháború kezdetének 80. évfordulójáról és az európai emlékezés fontosságáról Európa jövője szempontjából

17.9.2019 - (2019/2819(RSP))

benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően
az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján

Ryszard Antoni Legutko, Anna Fotyga, Tomasz Piotr Poręba, Dace Melbārde, Witold Jan Waszczykowski, Ryszard Czarnecki, Jadwiga Wiśniewska, Bogdan Rzońca, Anna Zalewska, Jacek Saryusz-Wolski, Grzegorz Tobiszowski, Joanna Kopcińska, Elżbieta Rafalska, Joachim Stanisław Brudziński, Beata Szydło, Beata Mazurek, Andżelika Anna Możdżanowska, Beata Kempa, Patryk Jaki
az ECR képviselőcsoport nevében

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B9-0097/2019

Eljárás : 2019/2819(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B9-0098/2019
Előterjesztett szövegek :
B9-0098/2019
Elfogadott szövegek :

B9-0098/2019

Az Európai Parlament állásfoglalása a II. világháború kezdetének 80. évfordulójáról és az európai emlékezés fontosságáról Európa jövője szempontjából

(2019/2819(RSP))

Az Európai Parlament,

 tekintettel az ENSZ-közgyűlés népirtásról szóló 1948. december 9-i 260(III)A határozatára,

 tekintettel a második világháború 1945. május 8-i európai befejeződésének hatvanadik évfordulójáról szóló, 2005. május 12-i állásfoglalására[1],

 tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a kommunista totalitárius rendszerek által elkövetett bűnök nemzetközi elítélésének szükségességéről szóló, 2006. január 26-i 1481. számú állásfoglalására,

 tekintettel a kommunista totalitárius rendszerek által elkövetett bűnök tekintetében több nemzeti parlament által elfogadott állásfoglalásokra és nyilatkozatokra,

 tekintettel augusztus 23-ának a sztálinizmus és a nácizmus áldozatainak európai emléknapjává történő nyilvánításáról szóló, 2008. szeptember 23-i nyilatkozatára[2],

 tekintettel az európai lelkiismeretről és a kommunizmusról szóló, 2008. június 3-i prágai nyilatkozatra,

 tekintettel az európai lelkiismeretről és a totalitarizmusról szóló, 2009. április 2-i állásfoglalására[3],

 tekintettel az uniós tagállamok kormányai képviselőinek a kommunizmus áldozatairól való megemlékezésről szóló, 2018. augusztus 23-i közös nyilatkozatára,

 tekintettel az európai totalitárius rendszerek által elkövetett bűncselekmények emlékezetéről szóló, 2010. december 22-i bizottsági jelentésre (COM(2010)0783),

 tekintettel a Tanácsnak az európai totalitárius rendszerek által elkövetett bűncselekményekre való emlékezésről szóló, 2011. június 9-i és 10-i következtetéseire,

 tekintettel a totalitárius rendszerek áldozatainak emléknapja alkalmából kiadott 2011. augusztus 23-i Varsói Nyilatkozatra,

 tekintettel a Molotov–Ribbentrop-paktum aláírása óta eltelt 80 év alkalmából Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország és Románia által kiadott közös nyilatkozatra,

 tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel 80 évvel ezelőtt, 1939. augusztus 23-án a Szovjetunió és a náci Németország aláírta a „Molotov-Ribbentrop paktum” néven ismert megnemtámadási szerződést és annak titkos jegyzőkönyveit, amely alapján felosztották és érdekszférákba tömörítették Európa és független államok területét a két totalitárius rendszer között, előkészítve ezzel a második világháború kitöréséhez vezető utat;

B. mivel ez az év jelzi a példátlan mértékű emberi szenvedéshez vezető és Európa felét évtizedekig tartó nyomorúságra és megszállásra ítélő II. világháború kitörésének 80. évfordulóját;

C. mivel a Molotov–Ribbentrop-paktum – valamint az azt követő, 1939. szeptember 28-án létrejött náci-szovjet barátsági és határegyezmény – közvetlen következményeként a Lengyel Köztársaságot előbb Hitler, két héttel később pedig Sztálin szállta meg – megfosztva az országot a függetlenségétől és példátlan tragédiát okozva a lengyel nép számára –, majd a kommunista Szovjetunió fegyveres támadást indított Finnország ellen 1939. november 30-án, 1940 júniusában pedig megszállta és annektálta Románia egyes részeit – amely területeket soha nem adták vissza –, továbbá annektálta a független litván, lett és észt köztársaságokat;

D. mivel a Molotov–Ribbentrop-paktum közvetlenül megsértett számos nemzetközi normát, szerződést és megállapodást – köztük az 1928-as párizsi egyezményt, a Lengyelország és a Szovjetunió között létrejött 1932-es megnemtámadási szerződést, valamint a Lengyelország és Németország közötti 1934-es megnemtámadási nyilatkozatot – és bukásra kárhoztatta a versailles-i szerződés által létrehozott nemzetközi békét; mivel a modern történelem két legkegyetlenebb diktátora között létrejött e szerződés következményei jelzik a történelmi események fontosságát a jelenkori politika tekintetében;

E. mivel a totalitárius rendszerek megbékítésére irányuló nyugati törekvések következtében a közép- és kelet-európai országokkal való egyeztetés nélkül hoztak döntéseket – például Locarno és München esetében –, ami a nyugati hatalmak gyengeségét jelezte e rendszerek felé; mivel ez előkészítette a végül a II. világháború kirobbanását okozó Molotov–Ribbentrop-paktum megkötéséhez vezető utat;

F. mivel a náci Németország és a Szovjetunió Európa meghódítására és érdekszférákra osztására irányuló közös céllal politikailag, gazdaságilag és katonailag együttműködött egymással a Molotov–Ribbentrop-paktumban meghatározottak szerint;

G. mivel a náci rendszer bukása és a második világháború lezárulása után egyes európai országok képesek voltak újjáépíteni és a megbékéléshez vezető útra lépni, miközben más európai országok – a jaltai egyezmény közvetlen következményeként – továbbra is szovjet megszállás és kommunista diktatúra alatt maradtak fél évszázadon keresztül, megfosztva a szabadságtól, a szuverenitástól, a méltóságtól, az emberi jogoktól és a társadalmi-gazdasági fejlődéstől;

H. mivel – bár a náci rendszer bűneit a nürnbergi perekben már értékelték és az elkövetőket megbüntették – változatlanul sürgető szükség van a figyelemfelhívásra, valamint a kommunista diktatúrák bűneinek erkölcsi és jogi szempontból való értékelésére; mivel a sokakat rabszolgasorba taszító, alapvető és elidegeníthetetlen jogaiktól megfosztó náci Németország és a Szovjetunió által emberek milliói ellen a történelemben példátlan léptékben elkövetett bűnök háborús bűncselekményeknek és az emberiesség elleni bűncselekménynek minősülnek;

I. mivel Európa nem felejtheti el a saját történelmét; mivel segíteni kell az európai történelem átfogó megértését, amely alapvető jelentőséggel bír a totalitárius rendszerek felemelkedésének megakadályozása terén;

J. mivel egyes tagállamok joga tiltja a kommunista és náci ideológiákat;

K. mivel a nemzetközi közösségnek össze kell fognia a totalitarizmus ellen;

L. mivel a szovjet megszállástól és kommunista diktatúrától egykor szenvedő európai országok számára a NATO és az EU 1999, illetve 2004 utáni bővítése a nyugati demokratikus országok családjába történő visszatérést jelképezi, ahová tartoznak;

M. mivel a XX. századi közép-európai történelmet elsősorban nyugati nézőpontból írják és mutatják be, ezért pedig nem számolnak be egyes történelmi eseményekről és Kelet-Európa népeinek azokhoz kapcsolódó tapasztalatairól;

N. mivel a tudatlanság és az európaiak történelmi emlékezetében élő tudatalatti elfogultság teret nyithat a szélsőjobb- és szélsőbaloldali szélsőségesség előtt egyaránt; mivel hatékonyan kell fellépni a történelem meghamisításával szemben;

O. mivel a totalitárius rendszerek áldozatainak emlékezete és a kommunista, náci és más diktatúrák által elkövetett bűncselekmények közös európai örökségének elismerése és tudatosítása létfontosságú Európa egysége és népei számára, valamint ahhoz, hogy Európa ellen tudjon állni a modern külső fenyegetéseknek;

P. mivel alapvető fontosságú megünnepelni az elnyomással szemben kiálló számtalan személy – például a mindkét totalitárius rendszer ellen aktívan harcoló, az auschwitzi náci haláltáborba önként belépő, majd a szovjetek által 1948-ban kivégzett Witold Pilecki lovasszázados – tanúságát és rendíthetetlenségét;

Q. mivel az Észtország, Lettország és Litvánia helyzetéről szóló történelmi, 1983. január 13-án – ezen országok 45 állampolgára által aláírt „balti kérésre” tekintettel – elfogadott állásfoglalásában[4] az Európai Parlament elítélte azt a tényt, hogy a Molotov–Ribbentrop-paktum aláírását követően a Szovjetunió 1940-ben elfoglalta ezeket a korábban független és semleges országokat, és azokat sok éven át nem szabadították fel;

R. mivel 30 évvel ezelőtt, 1989. augusztus 23-án a Molotov–Ribbentrop-paktum 50. évfordulóján és a totalitárius rendszerek áldozataira való megemlékezésként sor került a „Balti út” példa nélküli rendezvényére, amelyen kétmillió litván, lett és észt ember egymás kezét fogva Vilniustól Rigán át Tallinnig tartó élőláncot alkotott;

S. mivel – bár a Szovjetunió Népi Küldötteinek Kongresszusa 1989. december 24-én elítélte a Molotov–Ribbentrop-paktum és más megállapodások aláírását a náci Németországgal – az orosz hatóságok 2019 augusztusában tagadták a paktummal és annak következményeivel kapcsolatos felelősségüket, jelenleg pedig azt az álláspontot képviselik, hogy a II. világháborút valójában Lengyelország, a balti államok és a nyugati államok robbantották ki;

T. mivel Oroszország kormánya ma nemcsak hogy nem ítéli el a Molotov–Ribbentrop-paktum aláírását, de aktívan törekszik azt a nemzet támadó felekkel szembeni védelmének eszközeként beállítani, lényegében átírva ezzel a történelmet és felmentve a kapcsolódó bűncselekmények elkövetőit;

U. mivel mára általánossá vált Oroszország hivatalos retorikájában a felelősség elutasítása és az ellenségeskedések miatt a nyugati államok hibáztatása, szilárd propagandabázist alakítva ki ezzel, amelyre aztán támaszkodhat a nemzetközi jog megsértésének és a keleti partnerországokkal szembeni agresszió folytatásának igazolása során;

1. hangsúlyozza, hogy a második világháború – Európa történetének legpusztítóbb háborúja – az 1939. augusztus 23-i hírhedt német-szovjet megnemtámadási szerződés (a Molotov–Ribbentrop-paktum) és az ahhoz csatolt titkos jegyzőkönyvek következményeként robbant ki, amelyek Európát két befolyási övezetre osztották a világ meghódítására törekvő két totalitárius rendszer között;

2. emlékeztet arra, hogy a náci és kommunista rendszerek tömeggyilkosságokat, népirtást és deportálásokat követtek el és példátlan számú ember halálát és szabadságtól való megfosztását okozták, és emlékeztet a náci rendszer által elkövetett holokauszt szörnyű bűnére;

3. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a népirtás eseteit – például a holokausztot –, az emberiesség elleni súlyos bűncselekményeket és az emberi jogok nagyléptékű megsértését – például a balti államokból, Lengyelországból és más országokból történő deportálásokat – a tömeges kivégzéseket – például a katyni erdőben lemészárolt lengyel tisztek ügyét és lett katonatisztek litenei lemészárlását –, a koncentrációs táborok és a Gulag létrehozását és működtetését, az ember által okozott ukrán éhínséget, a véleménynyilvánításhoz, szólásszabadsághoz és szabad mozgáshoz fűződő alapvető jogok megsértését és a totalitárius kommunista rendszer alatt elkövetett számos más bűncselekményt nem vizsgálták ki megfelelően, és azokat nem vizsgálták meg nemzetközi szinten;

4. mély tiszteletét fejezi ki e totalitárius rendszerek minden áldozata felé, és felhívja az uniós intézményeket és szereplőket, hogy tegyenek meg mindent a totalitárius rendszerek által elkövetett borzalmas emberiesség elleni bűncselekmények és rendszerszerű súlyos emberi jogi jogsértések megfelelő elítélésének, valamint annak garantálása érdekében, hogy ilyen bűncselekményekre soha többé ne kerülhessen sor, és az áldozatok fájdalma és az őket ért igazságtalanság soha ne merüljön feledésbe;

5. úgy véli, hogy a múlt szörnyűségeire való emlékezés és az azokról való megemlékezés ismereteket és erőt biztosít számunka ahhoz, hogy fellépjünk azokkal szemben, akik ezeket az ideológiákat feléleszteni, az ilyen ideológiákat követő csoportokat pedig azok bűnei és felelőssége alól felmenteni törekszenek; úgy véli, hogy az áldozatokra való emlékezés miatt elő kell mozdítanunk a történelmi igazságosságot azzal, hogy további kutatásokat végzünk és növeljük a közvélemény tájékozottságát az európai kontinens totalitárius hagyatékával kapcsolatban;

6. felhívja minden európai ország kormányát, hogy nyújtsanak erkölcsi és anyagi támogatást a totalitárius rendszerek folyamatban lévő történelmi vizsgálatához, mivel csupán összehangolt cselekvéssel léphetünk fel hatékonyabban a félretájékoztatási kampányokkal és a történelmi tények manipulációjára irányuló kísérletekkel szemben;

7. a lehető leghatározottabban elutasítja a totalitárius náci és kommunista rezsimek által elkövetett fegyveres támadásokat, emberiesség elleni bűncselekményeket és az emberi jogok tömeges megsértését;

8. aggodalmát fejezi ki a szélsőjobboldali és szélsőbaloldali mozgalmak uniós tagállamokban való megerősödése miatt;

9. emlékezteti a tagállamokat, hogy augusztus 23-án ünnepeljék meg a sztálinizmus és nácizmus áldozatainak európai emléknapját mind uniós, mind kormányzati szinten, és hívják fel a fiatalabb nemzedékek figyelmét ezekre a kérdésekre azzal, hogy a totalitárius rezsimek történelmét és következményeinek elemzését minden európai iskola tantervében és tankönyveiben szerepeltetik;

10. felhív továbbá arra, hogy május 25-ét (az auschwitzi hős, Witold Pilecki lovasszázados kivégzésének évfordulóját) nyilvánítsák a totalitarizmus elleni küzdelem hőseinek nemzetközi napjává, amely kifejezi a hősiességüket és az emberiség iránti igaz szeretetüket a zsarnokság elleni küzdelemmel kifejező személyek iránti tiszteletet, továbbá egyértelmű példát állít a jövő nemzedékek elé a totalitárius iga fenyegetéséhez való megfelelő viszonyulás tekintetében;

11. felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson hatékony támogatást a történelmi emlékezet és megemlékezés előmozdítását célzó projektekhez a tagállamokban, illetve az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformjának tevékenységeihez, valamint juttasson forrásokat az Európa a polgárokért programnak a totalitarizmus áldozatairól való megemlékezés és emlékezetük megőrzésének támogatása érdekében; hangsúlyozza, hogy a jövő nemzedékeinek hozzá kell férniük tényszerű oktatási anyagokhoz, amelyek hangsúlyozzák a nemzetközi jogszabályok és normák súlyos megsértésével szembeni tétlenség súlyos következményeit;

12. rámutat arra, hogy – bár a kelet- és közép-európai országok az EU-hoz és a NATO-hoz való csatlakozással visszatértek a szabad és demokratikus országok európai családjába – az európai béke és integráció projektje nem válik teljessé mindaddig, amíg az európai reformok útját választó összes európai ország – például Ukrajna, Moldova és Grúzia – nem válik az EU teljes jogú tagjává: Európa csak akkor lesz egész, szabad, egységes és békés;

13. mély aggodalmát fejezi ki a jelenlegi orosz vezetés történelmi tények torzítására és a szovjet totalitárius rendszer által elkövetett bűncselekmények tisztára mosására irányuló erőfeszítései miatt, és azokat a demokratikus Európa ellen vívott, Európa megosztására irányuló információs háború veszélyes tényezőjének tekinti; felhívja ezért a Bizottságot, hogy határozottan lépjen fel ezekkel az erőfeszítésekkel szemben;

14. felhívja a figyelmet a szovjet rezsim jelképeinek folytatódó használatára közterületeken és kereskedelmi célokból, emlékeztetve arra, hogy számos európai ország betiltotta a náci és kommunista jelképek használatát;

15. rámutat arra, hogy a Szovjetunió totalitárius kommunista rendszere által elkövetett bűncselekmények nem bocsáthatók meg és alóluk nem adható felmentés a náci rendszer legyőzéséhez való hozzájárulásra tekintettel; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az Oroszországi Föderáció tekintetében elfogadhatatlan olyan jogszabályok elfogadása, amelyek szankcionálják a második világháború eseményeit új nézőpontból elemezni próbáló személyeket;

16. megjegyzi, hogy egyes tagállamokban az ugyanezen országokat korábban megszálló szovjet hadsereget dicsőítő szobrok és emlékművek közterületeken (parkokban, terek, utcák stb.) való további jelenléte utat nyit a második világháború kiváltó okaival, lefolyásával és következményeivel kapcsolatos történelmi tények elferdítése előtt;

17. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az orosz parlamentnek és a keleti partnerországok parlamentjeinek.

Utolsó frissítés: 2019. szeptember 18.
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat