Eljárás : 2019/2833(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B9-0113/2019

Előterjesztett szövegek :

B9-0113/2019

Viták :

PV 10/10/2019 - 2
CRE 10/10/2019 - 2

Szavazatok :

PV 10/10/2019 - 8.11
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :


<Date>{02/10/2019}2.10.2019</Date>
<NoDocSe>B9‑0113/2019</NoDocSe>
PDF 151kWORD 56k

<TitreType>ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY</TitreType>

<TitreSuite>benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően</TitreSuite>

<TitreRecueil>az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján</TitreRecueil>


<Titre>a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről és a saját forrásokról: itt az ideje megfelelni a polgárok elvárásainak</Titre>

<DocRef>(2019/2833(RSP))</DocRef>


<RepeatBlock-By><Depute>Dimitrios Papadimoulis, Younous Omarjee</Depute>

<Commission>{GUE/NGL}a GUE/NGL képviselőcsoport nevében</Commission>

</RepeatBlock-By>


B9‑0113/2019

Az Európai Parlament állásfoglalása a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről és a saját forrásokról: itt az ideje megfelelni a polgárok elvárásainak

(2019/2833(RSP))

Az Európai Parlament,

 tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 311., 312. és 323. cikkére,

 tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre[1] és annak a 2017. június 20-i (EU, Euratom) 2017/1123 tanácsi rendelet[2] általi későbbi módosítására,

 tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. és 171. cikkére,

 tekintettel a 2021–2027. évi többéves pénzügyi keretről és saját forrásokról szóló, 2018. május 30-i állásfoglalására[3],

 tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret nem bizonyult megfelelőnek a polgárok konkrét szükségleteinek és a tagállamok előtt álló kihívások kezeléséhez; mivel a jelenlegi neoliberális megszorító politikák növelték a tagállamokon belüli és tagállamok közötti társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket, egyes tagállamokban elmélyítették a recessziót, gyarapították a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek számát, aláásták az államok szociális szerepvállalását, gyengítették a mindenkit megillető, valamint a munkavállalói jogokat, továbbá egyre nagyobb mértékű munkanélküliséghez és a létfontosságú strukturális területekre irányuló közkiadások csökkenéséhez vezettek; mivel a munkaerőpiaci dereguláció és a regresszív adórendszerek nyomán még markánsabbá vált a bér- és jóléti szakadék;

B. mivel a biológiai sokféleségnek a fajok hatodik tömeges kihalási hullámával jelentkező csökkenéséhez társuló éghajlati és környezeti válságok világszerte fenyegetést jelentenek a társadalmak stabilitására, egészségére és megélhetésére, továbbá az állatjólétre; mivel a 2015. évi ENSZ-klímakonferencián (COP21) tett, majd az ENSZ 2019. évi éghajlat-politikai csúcstalálkozóján megújított kötelezettségvállalásokat nem megfelelően teljesítették;

C. mivel égető szükség van egy másfajta integrációs folyamatra, amely a társadalmi és demokratikus fejlődést szolgálja, méltányos és békés megoldásokat kínál a nemzetközi kihívások megválaszolásához, előmozdítja a kulturális párbeszédet világszerte, és amelynek szilárd alapját a szuverén országok egyenrangú felekként folytatott együttműködése képezi;

D. mivel egyre nagyobb érdeklődés irányul és egyre nagyobb az igény a fenntartható, minőségi és társadalmi szempontból kiegyensúlyozott növekedést, a munkahelyteremtést, a szolidaritást, a mindenki számára elérhető jólétet, a javak igazságos elosztását, a foglalkoztatásbiztonságot és szociális védelmet, a minőségi, egyetemes és díjmentes közszolgáltatás-nyújtást, valamint a környezeti jóllét, a megfizethető lakhatás, energia, távközlés, infrastruktúra és általános közszolgáltatások biztosítását előmozdító intézkedések körének bővítésére;

1. tudomásul veszi, hogy a Tanácsban a többéves pénzügyi keretről szóló határozatokra az egyhangúság elve az irányadó; a többéves pénzügyi keret elfogadási eljárása kapcsán emlékeztet az együttdöntés és az intézmények rendes demokratikus működésének elvére; ennélfogva ellenzi a „tárgyalási keretdokumentumhoz” kötődő, Tanács által alkalmazott megközelítést, mert az gyengíti a Parlament Szerződésben rögzített társjogalkotói előjogait;

2. kiemeli, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek az európai népek valós igényeit, elvárásait és törekvéseit kell szolgálnia; hangsúlyozza, hogy e keretnek a tagállami fejlesztési stratégiákra irányuló új stratégiára – egy új keletű, uniós szintű, társadalmi-ökológiai közberuházási tervre – kell épülnie, amely választ ad a jelenlegi belső és külső kihívásokra, valamint útjára indítja a környezeti szempontból fenntartható, szociálisan progresszív és méltányosabb Európa felé mutató rendkívüli átmenetet; kitart amellett, hogy az uniós költségvetést tetemesen meg kell növelni a szolidaritás megerősítése, valamint újraelosztási funkciójának megőrzése és bővítése céljából, így szavatolva – az Unió legkülső régiói számára nélkülözhetetlen finanszírozás és egyedi intézkedések biztosítása mellett – a társadalmi, gazdasági és területi kohézió elvének, valamint az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak Unión belüli és kívüli érvényesülését;

3. felhív az uniós források és egyedi pénzügyi eszközök átlátható elkülönítésére a szóban forgó eszközök elszámoltatható módon történő felhasználása, valamint az említett társadalmi-ökológiai közberuházási tervhez történő hozzárendelésük érdekében; javasolja, hogy a többéves pénzügyi keret költségvetési sorainak az éghajlatváltozás hatásaival szembeni teljes körű rezilienciája révén az uniós költségvetés egészében érvényre jusson az éghajlatváltozás mérséklése; sürgeti, hogy az uniós széntermelő régióknak szóló méltányos átalakítási alapból kizárólag olyan projektek részesüljenek, amelyek a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetésére irányulnak;

4. szorgalmazza a pénzügyi szektorra kivetett adókból, például a pénzügyi tranzakciós adóból finanszírozott valódi saját forrásokon alapuló uniós bevételi rendszert, a nagy digitális multinacionális vállalatokra és a leginkább környezetszennyező ágazatokra vonatkozó további adók – például műanyagokra kivetett adók és a szén-dioxid-vám – mérlegelése mellett; az autonóm, méltányosabb, átláthatóbb, egyszerűbb és igazságosabb pénzügyi rendszer megvalósítása érdekében közös társaságiadó-alap bevezetését szorgalmazza; kitart amellett, hogy sürgősen meg kell erősíteni az adókijátszás és adócsalás elleni küzdelemben részt vevő hatóságokat, valamint hatóságközi együttműködésüket, és létre kell hozni a nemzetközi színtéren folytatott küzdelmükben őket támogató európai hatóságot; támogatja az EU-n belül működő adóparadicsomok konszolidált uniós feketelistáját; javasolja egy olyan mechanizmus bevezetését, amely kötelezővé tenné az uniós vissza nem térintendő támogatásokból részesülő vállalatok számára a támogatás tagállamoknak történő visszatérítését abban az esetben, ha a kedvezményezett vállalat a támogatásnyújtást követően úgy határoz, hogy az Unión kívülre települ;

5. emlékeztet azon álláspontjára, miszerint a területi, társadalmi és gazdasági kohézió célkitűzését támogató európai alapok nem áldozhatók fel új uniós célkitűzések érdekében; emlékeztet arra, hogy a kohézió az Unió nagyszabású szolidaritási politikáját testesíti meg; támogatja a regionális politikák költségvetésének jelentős növelését, tekintve, hogy a kohézióra elkülönített források jelenlegi összege nem bizonyult elégségesnek; javasolja, hogy új uniós politikák ne részesüljenek a kohéziós politika forrásaiból; hangsúlyozza, hogy a közösségi alapok felhasználásának bármiféle makrogazdasági vagy politikai feltételhez kötését el kell utasítani;

6. olyan társadalmi-gazdasági modell kialakítását sürgeti, amelynek elsődleges célja a népek közötti egyenlőtlenségek felszámolása, valamint hogy a munkavállalók és általában véve a polgárok magas életszínvonalon éljenek; kiemeli, hogy a jogokat biztosító foglalkoztatást és a fiatalok társadalmi befogadását elősegítő programok finanszírozását különösen fontos számottevően megemelni; ellenez minden, a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap megszüntetésére irányuló kísérletet;

7. kitart amellett, hogy meg kell erősíteni a kutatásba, oktatásba, mobilitásba (azaz az ingyenes tömegközlekedésbe), innovációba és technológiai fejlődésbe irányuló beruházásokat előmozdító egyedi programokat, így támogatva a fenntartható termelési modellre való átállást, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást és az éghajlatváltozás mérséklését, továbbá az előremutató társadalmi és gazdasági változások térnyerését;

8. kitart amellett, hogy a digitális korszakra való felkészülés jegyében az uniós költségvetésnek – a személyes adatok legmagasabb szintű védelmének szavatolása mellett – megfelelő támogatást kell nyújtania egyrészt ahhoz, hogy mindenki jártasságra tegyen szert a digitális technológiák használatában, másrészt az adatszuverenitáshoz és az uniós polgárok számára biztosított változatos digitális kínálathoz;

9. hangsúlyozza, hogy a brexit nem vonhatja maga után a környezetvédelmi, szociális és kohéziós politikákra szánt költségvetés csökkentését; hangsúlyozza a következő többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalások jelentőségét, továbbá szorgalmazza, hogy a brexit a lehető legszerényebb költségvetési vonzatokkal járjon az uniós költségvetés központi tételei, például a kohéziós politika szempontjából;

10. kiemeli, hogy az Unió jelentős mértékben hozzájárult – különösen a nagypénteki megállapodás valamennyi részletének támogatása révén – az írországbeli békéhez és megbékéléshez, és üdvözli a Bizottság és a Parlament arra irányuló minden korábbi kötelezettségvállalását, hogy a brexitet követően Írország – északi és déli területei – számára biztosítani fogja az alapvető európai forrásokat; felhívja a Bizottságot, hogy álljon készen az egyesített Írország forgatókönyvére;

11. hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás megelőzését, mérséklését és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó hatékony stratégiákat kell végrehajtani Unió-szerte a mezőgazdasági földterületek hosszú távú védelme érdekében; hangsúlyozza, hogy olyan általános közös agrárpolitikára (KAP) van szükség, amely prioritásként kezeli a mezőgazdasági kistermelőket, a helyi mezőgazdaságot és szövetkezeteket, és amely a jövedelmező árakat helyezi az agrárpolitika középpontjába, valamint megteremti a piacok és a termelés szabályozását szolgáló eszközöket; elismeri, hogy minden egyes országot megilleti az élelmiszertermeléshez, valamint az élelmiszer-önrendelkezés és élelmezésbiztonság szavatolásához való jog; felszólít a társadalmi-gazdasági és környezeti fenntarthatósághoz, az állatjóléthez és a biológiai sokféleséghez kapcsolódó intézkedések további támogatására; felszólít a jelenlegi exportorientált mezőgazdasági politika és a nagyüzemi gazdálkodási gyakorlat felülvizsgálatára;

12. felszólít a biológiai sokféleség tengeri környezetben való megőrzésére; kiemeli, hogy a halászati politikának figyelembe kell vennie a halászat környezeti, gazdasági és társadalmi vonatkozásait azon fenntartható gazdálkodási gyakorlatok alkalmazása érdekében, amelyeknek az önkorlátozás és a halászatmentes övezetek olyan területeken belüli létrehozása is részét képezheti, ahol veszély fenyegeti a halállományokat és a biológiai sokféleséget; felhív az ágazat leginkább fenntartható szegmensét jelentő, a munkahelyek nagy többségét adó kisléptékű, part menti és kisüzemű halászat támogatását szolgáló program létrehozására; úgy véli, hogy az állományvédelmi intézkedéseket, például az állomány-helyreállítási terveket vagy a halászatmentes övezetek azon területeken történő létrehozását, ahol veszély fenyegeti a halállományokat és a biológiai sokféleséget, megfelelő finanszírozásban kell részesíteni az uniós költségvetésből oly módon, hogy az ellensúlyozza a kisléptékű halászatot végző halászok jövedelmére gyakorolt hatásokat; javasolja a halászati megállapodások és a fejlesztési politika közötti kapcsolat egymást kiegészítő jellegének markánsabbá tételét, mivel e kapcsolat ily módon biztosítaná, hogy e megállapodások előmozdítsák a harmadik országbeli halászati ágazatok fejlődését;

13. rámutat arra, hogy a fenntartható turizmus részére mindenképpen külön költségvetési tételt kell létrehozni az ágazat uniós gazdaságban betöltött jelentős szerepe miatt, a közös kihívások, például az éghajlatváltozás és általában véve az ember okozta válságok hatásának célterületi válságkezelési mechanizmusok révén történő, valamint az ágazat versenyképességének – többek között Európa utazási célpontként történő népszerűsítésén keresztüli – fokozásával megvalósuló kezelésére;

14. hangsúlyozza, hogy a migránsok és menedékkérők befogadására és integrációjára irányuló uniós finanszírozást jelentősen meg kell emelni; kitart amellett, hogy haladéktalanul meg kell szüntetni a jelenleg prioritásként kezelt határellenőrzés-kiszervezést, valamint a költséges biztonsági intézkedések, például az őrizetre és a nagyméretű informatikai rendszerekre vonatkozó intézkedések erőteljes fokozását, amelyek nem bizonyultak hatékonynak, és gyakran a migránsok és menekültek jogainak megsértésével járnak; felszólítja az Uniót, hogy politikailag és pénzügyileg egyaránt kötelezze el magát a biztonságos és legális útvonalak migránsok és menedékkérők előtti megnyitása mellett, egyszersmind pedig gondoskodjon egy proaktív kutatási-mentési programról; szorgalmazza, hogy az uniós fejlesztési finanszírozásokat és humanitárius segítségnyújtást ne kössék – például visszafogadási záradékok vagy migrációkezelési kötelezettségek révén – a partnerországoknak a migráció ellenőrzésében való együttműködési kapacitásához és/vagy hajlandóságához; kitart amellett, hogy fel kell számolni azokat a projekteket, amelyek nem állnak összhangban az alapvető jogok tiszteletben tartására vállalt uniós és tagállami kötelezettségekkel; hatékony partnerség kialakítását szorgalmazza az emberi jogokkal foglalkozó civil társadalmi szervezetekkel, a finanszírozás előkészítéséről, tervezéséről, nyomon követéséről, végrehajtásáról és értékeléséről velük folytatott, nemzeti és uniós szintű konzultáció biztosításához; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a források jelentős részét a nagyméretű informatikai rendszerekre fordítják, és kitart amellett, hogy az EU ne finanszírozzon – kísérleti projektek révén sem – további felügyeleti kapacitásokat;

15. sürgeti, hogy az egészségügy, az oktatás, a lakhatás és más szociális szolgáltatások, a közlekedés és a távközlés, a környezetvédelem, a vidéki, távoli és a leghátrányosabb helyzetű területek védelme, a kultúra, valamint a migránsok és menedékkérők befogadása és integrációja terén eszközölt valamennyi közberuházás élvezzen mentességet az EU Stabilitási és Növekedési Paktumában megállapított uniós deficitszabályok alól a Paktum hatályon kívül helyezéséig;

16. kiemeli az Európai Unió Szolidaritási Alapjának (EUSZA) jelentőségét a súlyos természeti katasztrófákra való reagálásban, és tudomásul veszi az EUSZA kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatainak javasolt növelését; felhívja a Bizottságot az alap további növelésére, továbbá a szabályok kiigazítását kéri az alap rugalmasabb, valamint egyedi eseményekhez jobban igazodó mozgósításának lehetővé tétele érdekében, hogy ily módon az a jelentős hatással járó katasztrófák szélesebb körére terjedjen ki, és csökkenjen a katasztrófa bekövetkezte és a források rendelkezésre bocsátása közötti idő;

17. felhív a béke előmozdítását szolgáló törekvések fokozására, kiváltképpen a szegénység felszámolását, a humanitárius segítségnyújtást, valamint a fenntartható és méltányos gazdasági és társadalmi fejlődést támogató intézkedések megerősítésére; kitart amellett, hogy a külső együttműködésnek a nemzetközi szolidaritás elvén, a multilateralizmuson és a harmadik országok szuverenitásának tiszteletben tartásán kell alapulnia; újfent felhívja a figyelmet az uniós fejlesztési politika jelentőségére a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend, valamint a fenntartható fejlődési célok megvalósításában; ennélfogva felhív a fejlődő országoknak szóló források növelésére, valamint egy ambiciózus és megfelelően finanszírozott Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (NDICI) kialakítására;

18. hangsúlyozza, hogy az Unió külső tevékenységének parlamenti ellenőrzése mellett fokozni kell a demokratikus felügyeletet, a források és kiadások nyomon követhetőségét; e tekintetben kitart amellett, hogy szavatolni kell az ENSZ közel-keleti menekülteket segélyező hivatalának (UNRWA) megfelelő finanszírozását;

19. felhív az uniós politikák demilitarizálására, a nukleáris leszerelés iránti kötelezettségvállalásra, valamint a külső katonai beavatkozások megszüntetésére; határozattan elutasítja az Európai Védelmi Alap és az európai védelmi ipari fejlesztési program létrehozását;

20. emlékeztet az uniós intézmények megfelelő működése és a többnyelvűség elve iránti elkötelezettségre; elutasítja az emberi erőforrások további csökkentését, amely akadályokat jelenthet az egyes intézmények jogalkotási hatásköre szempontjából, és aggodalmának ad hangot a jelenlegi humánerőforrás-politika kapcsán, tekintettel az uniós intézményeken belüli megnövekedett kihívásokra és munkateherre;

21. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az érintett egyéb intézményeknek és szerveknek.

 

[1] HL L 347., 2013.12.20., 884. o.

[2] HL L 163., 2017.6.24., 1. o.

[3] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0226.

Utolsó frissítés: 2019. október 7.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat