Eljárás : 2019/2876(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B9-0179/2019

Előterjesztett szövegek :

B9-0179/2019

Viták :

Szavazatok :

PV 26/11/2019 - 8.8
CRE 26/11/2019 - 8.8
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :


<Date>{20/11/2019}20.11.2019</Date>
<NoDocSe>B9-0179/2019</NoDocSe>
PDF 173kWORD 51k

<TitreType>ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY</TitreType>

<TitreSuite>benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően</TitreSuite>

<TitreRecueil>az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján</TitreRecueil>


<Titre>a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 30. évfordulója kapcsán a gyermekek jogairól</Titre>

<DocRef>(2019/2876(RSP))</DocRef>


<RepeatBlock-By><Depute>Jaak Madison, Annalisa Tardino, Nicolaus Fest, Tom Vandendriessche, Nicolas Bay, Markus Buchheit, Guido Reil, Gunnar Beck, Joachim Kuhs, Christine Anderson</Depute>

<Commission>{ID}az ID képviselőcsoport nevében</Commission>

</RepeatBlock-By>


B9-0179/2019

Az Európai Parlament állásfoglalása a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 30. évfordulója kapcsán a gyermekek jogairól

(2019/2876(RSP))

Az Európai Parlament,

 tekintettel a gyermek jogairól szóló 1989. évi ENSZ-egyezményre,

 tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 24. cikkére,

 tekintettel a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelvre[1],

 tekintettel az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának a gyermek jogairól szóló, a gyermek mindenek fölött álló érdekét elsődleges szempontnak tekintő 14(2013). sz. általános megjegyzésére,

 tekintettel a Tanácsnak és a Bizottságnak a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 30. évfordulója kapcsán a gyermekek jogairól tett nyilatkozataira,

 tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 1. cikke szerint „gyermek az a személy, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be, kivéve ha a reá alkalmazandó jogszabályok értelmében nagykorúságát már korábban eléri”, továbbá mivel a preambulum megerősíti, hogy a gyermeknek különleges gondozásra és védelemre van szüksége, különösen „megfelelő jogi védelemre, születése előtt és születése után”;

B. mivel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény egyike a legszélesebb körben – és valamennyi tagállam által – ratifikált nemzetközi emberi jogi egyezményeknek, amely egyértelmű jogi kötelezettségeket ír elő a részes államok joghatósága alá tartozó valamennyi gyermek jogainak előmozdítása, védelme és érvényesítése tekintetében;

C. mivel az EU-ban mintegy 100 millió gyermek él, akik a népesség 20%-át teszik ki; mivel a fejlődő országokban a gyermekek a népesség körülbelül 40%-át alkotják;

D. mivel az EU-ban az egy nőre jutó 1,6 gyermeknek megfelelő termékenységi ráta jóval a reprodukciós szint alatt marad, és drámai demográfiai télhez vezet; mivel ezért nyomás nehezedik a gyermekekre, mert ők jelentik a reménysugarat Európa jövője szempontjából;

E. mivel több millió európai gyermeket abortálnak, ami szerteágazó káros pszichológiai következményekkel jár minden „kívánt” testvérre nézve, valamint a szülőkre és általánosabban a társadalomra nézve is;

F. mivel az EU-n – és a tagállamokon – belüli emberkereskedelem közel minden negyedik, az EU-ban regisztrált áldozata gyermek, mivel a lányok aránytalanul többször válnak célponttá és emberkereskedelem áldozatává szexuális kizsákmányolás céljából[2]; mivel bizonyos esetekben a migráns gyermekek csempészése emberkereskedelemhez vezethet, mivel a kizsákmányolás és a bántalmazás már a tranzit során vagy a célállomáson megkezdődhet, akkor is, ha kezdetben a csempészéshez hozzájárultak;

G. mivel a gyermekek online szexuális zaklatásának és kizsákmányolásának folyamatosan változó jelensége a gyermekek alapvető jogainak súlyos megsértését jelenti, és hatalmas traumát és hosszú távú káros következményeket okoz a gyermekáldozatok számára, amelyek akár a felnőttkorukig is elkísérhetik őket; mivel az interneten egyre gyakoribbá válnak a bűncselekmények új formái, mint például a „bosszúpornográfia” és a szexuális zsarolás, amit a tagállamoknak konkrét intézkedésekkel kell kezelniük; mivel a legutóbbi adatok szerint az interneten a gyermekpornográfiát tartalmazó képek száma – az internet széles körű használatának köszönhetően – drámaian és példátlan ütemben nőtt, és a jelentések szerint több mint 45 millió képet és videót jelöltek meg gyermekek szexuális zaklatását ábrázolóként[3];

H. mivel a nevelés az egyik legjobb módja az értékek, például a béke, az emberi méltóság és igazságosság megértésének formális, nem formális és informális nevelési módszerek segítségével történő, családon és állami iskolákon belüli átadásához, és mivel a gyermeknevelés alapvető felelőssége mindig elsődlegesen a szülőké;

Általános megjegyzések

1. úgy véli, hogy az ENSZ gyermekjogi egyezményének 30. évfordulója egyedülálló alkalmat kínál a gyermekjogok teljes körű érvényesítésének biztosítására minden szakpolitika terén és a gyakorlatban, valamint további intézkedések megtételére annak biztosítása érdekében, hogy mindenütt, minden gyermek – és különösen a legkiszolgáltatottabbak – jogait teljes körűen tiszteletben tartsák;

2. sürgeti a tagállamokat olyan gyakorlati intézkedések meghozatalára, amelyek lehetővé teszik, hogy a gyermekek gyermekéveiket úgy élvezhessék, hogy közben ne kelljen aggódniuk a globális klíma, katonai konfliktusok vagy a média által ismertetett más ijesztő események és problémák miatt;

A gyermekekkel szembeni erőszak minden formájának felszámolása

3. elítéli a gyermekekkel szembeni erőszak minden formáját, beleértve a fizikai, a szexuális és a verbális erőszakot, az online erőszakot, a kényszerházasságot, a gyermekmunkát, a prostitúciót, az emberkereskedelmet, a migránscsempészést, a kínzást, az abortuszt, az egyéb kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódot vagy büntetést, a becsületgyilkosságot, a női nemi szervek megcsonkítását, a gyermekek katonákként és emberi pajzsként való alkalmazását, a sanyargatást, az elhanyagolást és az alultáplálást; úgy véli, hogy a hagyományokat, a kultúrát, a politikai ideológiát és a vallást soha nem lenne szabad a gyermekek elleni erőszak igazolására használni;

4. sürgeti a tagállamokat, hogy határozottan lépjenek fel a gyermekek szexuális zaklatása elleni küzdelem érdekében azáltal, hogy megelőző intézkedésekbe fektetnek be, konkrét programokat határoznak meg a lehetséges elkövetőkre vonatkozóan, és hatékony támogatást nyújtanak az áldozatoknak;

5. felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a 2011/93/EU irányelvet és a Parlamentnek az irányelv végrehajtásáról szóló, 2017. december 14-i állásfoglalását[4];

6. elítéli a lányok elleni erőszak minden formáját, és felszólítja a tagállamokat és a vallási vezetőket, hogy lépjenek fel a gyermekházasság és a női nemi szervek megcsonkítása ellen;

Befektetés a gyermekek jövőjébe

7. felhívja a tagállamokat, hogy fektessenek be a családi élet minőségének javításába azáltal, hogy szembeszállnak az otthon maradó szülőkkel kapcsolatos negatív sztereotípiákkal, és hogy adózási és egyéb pénzügyi ösztönzőket kínálnak annak érdekében, hogy a családok a saját időbeosztásuknak megfelelően előnyben részesíthessék a családot a munkahellyel szemben;

8. megjegyzi, hogy Európa jövője a gyermekvállalásra való képességünkben rejlik; felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a családbarát kultúrát, amely előnyben részesíti a természetes család támogatásának finanszírozását, és lehetővé teszi a fiatal párok számára, hogy a demográfiai hanyatlás megelőzése érdekében sok gyermeket vállaljanak, valamint hogy vonják el az erőforrásokat a tömeges népességpótló migráció és az azonos neműek közötti gyermektelen kapcsolatok előmozdításától;

9. hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen fontosságú a gyermekek alapvető jogainak védelme fejlődésük minden szakaszában; megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság szexuális reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos átfogó megközelítése, amely 2014 és 2016 között 572 millió euróba került, sérti a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, amelynek célja a gyermekek méhen belüli védelme; sürgeti a Bizottságot, hogy fordítsa visszájára ezt a politikát, kezelje prioritásként a szülők jogait, és ezeket az összegeket fordítsa az anyák valódi egészségügyi ellátására;

Oktatás

10. kiemeli, hogy a digitális korszakban a kiválóságnak és az innovációnak kell az oktatás és a képzés vezérelveiként szolgálniuk;

11. úgy véli, hogy a szülők gyermekeik neveléséhez fűződő elsődleges jogát a szülők, a tanárok és az iskolai hatóságok közötti valamennyi együttműködési forma keretén belül tiszteletben kell tartani, különösen pedig a részvétel azon formái esetében, amelyek célja, hogy a szülők hallathassák hangjukat az iskolák működtetése kapcsán;

12. felhívja a tagállamokat, hogy fektessenek be az oktatás színvonalának általános javításába, különösen az érintett régió hivatalos nyelvén, nemcsak az ismeretek tartalmasabb és hozzáférhetőbb módon történő közvetítése, hanem a kulturális örökség következő generációnak való átadása érdekében is;

13. hangsúlyozza, hogy az ép otthonban, anyával és apával együtt nevelkedő gyermekek[5] sokkal nagyobb eséllyel érnek el tanulmányi sikereket, magasabb általános szintű boldogságról, mentális és fizikai egészségről számolnak be, és kevésbé valószínű, hogy impulzív magatartást tanúsítanak, tanácsadásban vagy mentális egészségügyi terápiában részesülnek, illetve depressziótól vagy öngyilkossággal kapcsolatos gondolatoktól szenvednek[6]; megjegyzi, hogy a francia nemzeti orvostudományi akadémia 2019. szeptember 21-én hivatalos közleményt adott ki, amely megerősíti, hogy „minden gyermeknek joga van apához és anyához”, különösen mivel ez „alapvető jelentőségű a gyermek személyisége szempontjából”; olyan szakpolitikákra ösztönöz ezért, amelyek a gyermekek mindenek felett álló érdekében támogatják a családmagok stabilitását;

Kiszolgáltatott helyzetben lévő gyermekek

14. hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak erőteljes küzdelmet kell folytatniuk a gyermekekkel szembeni erőszak minden formája ellen a kiszolgáltatottságukhoz vezető olyan kiváltó okokat megcélozva, mint a családok felbomlása, a gyermek egyik vagy mindkét szülőtől való elvétele, a gazdasági migráció, a családi napközik és a digitális bébiszitterek igénybe vétele, valamint a droghasználat és a túlzott alkoholfogyasztás;

15. bátorítja a tagállamokat, hogy folytassanak kutatásokat azzal kapcsolatban, hogy milyen negatív hatásokkal jár a családokra nézve a gyermekek abortálása („abortusztúlélő szindróma”), mivel megállapították, hogy világszerte ez a gyermekkori és a felnőttkori depresszió egyik leggyakoribb oka;

16. bátorítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el olyan politikát, amelynek értelmében főszabály szerint a szülői felügyeletet 50–50 százalékos arányban osztják meg a család széthullásának traumatikus helyzete esetén, továbbá hogy lépjenek fel büntetőjogi eszközökkel az apákkal szembeni hátrányos megkülönböztetés ellen, amelynek következtében gyermekek milliói maradnak gyakorlatilag apa nélkül, az apák pedig depressziótól és az öngyilkosság gondolatától szenvednek;

17. felhívja a tagállamokat, hogy folytassanak hatékony küzdelmet a gyermekszegénység ellen;

 

°

° °

18. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

 

[1] HL L 335., 2011.12.17., 1. o.

[4] OJ C 369., 2018.10.11., 96. o.

[5] Anderson, J., ‘The impact of family structure on the health of children: Effects of divorce’ (A családstruktúra hatása a gyermekek egészségére: A válás következményei), The Linacre Quarterly, 81(4), 2014, 378-387. o.

[6] Regnerus, M., ‘How different are the adult children of parents who have same-sex relationships? Findings from the New Family Structures Study’ (Mennyiben különbözőek az azonos neműek közötti kapcsolatban élő szülők felnőtt gyermekei? Az új családstruktúrákat vizsgáló kutatás megállapításai), Social Science Research, 41(4), 2012, 752-770. o.

(http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0049089X12000610)

Utolsó frissítés: 2019. november 22.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat