ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY az EU-nak a nőkkel szembeni erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásáról
25.11.2019 - (2019/2855(RSP))
benyújtva az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján
Jadwiga Wiśniewska, Nicola Procaccini, Beata Kempa, Zdzisław Krasnodębski
az ECR képviselőcsoport nevében
B9-0224/2019
az EU-nak a nőkkel szembeni erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21., 23., 24. és 25. cikkére,
– tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének jogi eszközeire az emberi jogok, különösen a nők jogai terén, mint amilyen az ENSZ Alapokmánya, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya, a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya, az emberkereskedelem, illetve mások prostitúciós kizsákmányolásának megszüntetéséről szóló egyezmény, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetések elleni egyezmény, a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi – a visszaküldés tilalmának elvét is tartalmazó – genfi egyezmény, valamint a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény,
– tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, az ENSZ Közgyűlése által 1979. december 18-án elfogadott 34/180. számú határozattal kihirdetett egyezmény 11. cikke (1) bekezdésének d) pontjára,
– tekintettel a nők és lányok elleni erőszakról, valamint a velük szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről szóló, 2008. december 8-i európai uniós iránymutatásokra,
– tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre[1],
– tekintettel az európai védelmi határozatról szóló, 2011. december 13-i 2011/99/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre[2] és a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismeréséről szóló, 2013. június 12-i, 606/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[3],
– tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről szóló, 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre[4], valamint a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre[5],
– tekintettel a Tanács 2017. május 11-i (EU) 2017/865 határozatára az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos kérdések tekintetében az Európai Unió nevében történő aláírásáról[6],
– tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a férfiak és a nők közötti egyenlőség az EU egyik alapértéke, amelyet elismer az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikke,
B. mivel az Unión belül továbbra is megfigyelhető a nők elleni erőszak; mivel a nők továbbra is ki vannak téve online zaklatásnak, nemi erőszaknak és szexuális erőszaknak;
C. mivel a nők és férfiak elleni erőszakot nem szabad arra hivatkozva eltussolni, hogy az magánügy, mivel az valójában bűncselekmény, amelyet ekként kell büntetni, amint azt minden uniós tagállam meg is teszi, hiszen továbbra is tagállami hatáskörbe tartozik az ilyen bűncselekmények megállapítása és üldözése;
D. mivel egyetlen intézkedés nem képes megszüntetni a nők és férfiak elleni erőszakot, de az infrastrukturális, jogi, igazságügyi, végrehajtási, kulturális, oktatási, szociális, egészségügyi és szolgáltatáshoz kapcsolódó egyéb intézkedések kombinációja jelentős mértékben növelheti a tudatosságot, illetve csökkentheti az erőszakot és annak következményeit;
1. emlékeztet arra, hogy az EUSZ 2. cikke és az Alapjogi Charta kötelezi a tagállamokat a nemek közötti egyenlőség biztosítására, védelmére és előmozdítására;
2. határozottan elítéli a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak minden formáját, és együtt érez mindazokkal, akik családon belüli bántalmazást szenvednek; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy a férfiak ellen házastársuk vagy élettársuk által elkövetett erőszakos cselekményeket gyakorta nem jelentik be a férfi áldozatok, és azokra a rendőrség és az igazságügyi szolgálatok nem fordítanak kellő figyelmet;
3. megjegyzi, hogy a nők és férfiak elleni erőszak magában foglalhatja a fizikai bántalmazást, az érzelmi bántalmazást, az elszigetelést, a fenyegetést, a szexuális visszaélést, a gazdasági visszaélést, a megfélemlítést, a gyermekek vagy kedvtelésből tartott állatok manipulatív felhasználását és a zsarolás egyéb formáit; hangsúlyozza, hogy a várandós nők esetében a kapcsolati erőszak negatív hatással van az anyák és a gyermekek egészségére is;
5. emlékeztet arra, hogy november 25. a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja, és ezért felszólítja a tagállamokat, hogy működjenek együtt a bevált gyakorlatok megosztása és az erőszak megelőzésére, valamint a férfiak és nők nemi alapú erőszakkal szembeni védelmére szolgáló hatékony módszerek cseréje érdekében;
6. megállapítja, hogy valamennyi tagállam aláírta az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló Isztambuli Egyezményét, ami jól mutatja a tagállamok politikai szándékát a nők elleni erőszak felszámolására; elismeri, hogy 21 tagállam ratifikálta az Egyezményt; hangsúlyozza, hogy a tagállamok szuverén joga az Egyezmény és az abban foglalt rendelkezések ratifikálása és végrehajtása;
7. tudomásul veszi, hogy az (EU) 2017/865 tanácsi határozat kimondja, hogy: „Az egyezményt az Unió nevében kell aláírni azon kérdések tekintetében, amelyeket illetően az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik, amennyiben az egyezmény közös szabályokat érinthet, vagy azok alkalmazási körét megváltoztathatja. Ez különösen az Egyezménynek bizonyos, a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos rendelkezéseire, valamint az egyezménynek a menekültüggyel és a visszaküldés tilalmával (non-refoulement) kapcsolatos rendelkezéseire vonatkozik. A tagállamok megőrzik hatáskörüket, amennyiben az egyezmény nem érint közös szabályokat vagy változtatja meg azok alkalmazási körét”;
8. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, valamint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének.