Eljárás : 2019/2803(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B9-0233/2019

Előterjesztett szövegek :

B9-0233/2019

Viták :

PV 17/12/2019 - 15
CRE 17/12/2019 - 15

Szavazatok :

PV 18/12/2019 - 13.9
CRE 18/12/2019 - 13.9

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2019)0104

<Date>{10/12/2019}10.12.2019</Date>
<NoDocSe>B9‑0233/2019</NoDocSe>
PDF 199kWORD 59k

<TitreType>ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY</TitreType>

<TitreSuite>benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően</TitreSuite>

<TitreRecueil>az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján</TitreRecueil>


<Titre>a beporzókról szóló uniós kezdeményezésről</Titre>

<DocRef>(2019/2803(RSP))</DocRef>


<RepeatBlock-By><Depute>Mairead McGuinness, István Ujhelyi, Frédérique Ries, Martin Häusling, Luisa Regimenti, Pietro Fiocchi, Kateřina Konečná</Depute>

<Commission>{ENVI}a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében</Commission>

</RepeatBlock-By>

MÓDOSÍTÁSOK

B9‑0233/2019

Az Európai Parlament állásfoglalása a beporzókról szóló uniós kezdeményezésről

(2019/2803(RSP))

Az Európai Parlament,

 tekintettel a Bizottság beporzókról szóló uniós kezdeményezésről szóló, 2018. június 1-jei közleményére (COM(2018)0395),

 tekintettel a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós stratégia félidős értékeléséről szóló, 2016. február 2-i állásfoglalására[1],

 tekintettel a természetre, az emberekre és a gazdaságra vonatkozó cselekvési tervről szóló, 2017. november 15-i állásfoglalására[2],

 tekintettel a peszticidek uniós engedélyezési eljárásáról szóló, 2019. január 16-i állásfoglalására[3],

 tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

 tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványára,

A. mivel a Bizottság 2018. június 1-jén elindította a beporzókról szóló uniós kezdeményezést az Európai Parlament és a Tanács azon felhívásaira reagálva, melyekben megoldást sürgettek a beporzók számának csökkenésére;

B. mivel már számos kutatás vizsgálta, hogy milyen okokra vezethető vissza a beporzók számának csökkenése; mivel e kutatások eredményeit senki nem méltatta kellő figyelemre;

C. mivel a vad beporzók kulcsszerepet játszanak a haszonnövények beporzásában; mivel ehhez a mézelő méhek is hozzájárulnak;

D. mivel a mézelő méhek általi beporzás nem helyettesíti, csak kiegészíti a sokféle rovarfaj[4] – többek között a magányos méhek, a pillangók, a zengőlegyek és a bogarak – általi beporzást;

E. mivel 2019. október 11-én a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a biológiai sokféleség rohamos hanyatlására reagálva sürgős felhívást tett közzé a fajok védelmére irányuló fellépések nagymértékű fokozására; mivel az IUCN arra hívta fel a világ kormányait, hogy 2030-ig állítsák meg a fajok pusztulását és akadályozzák meg, hogy az emberi tevékenységek további fajok kihalását idézzék elő, továbbá javítsák a veszélyeztetett fajok védettségi helyzetét annak érdekében, hogy 2050-ig megvalósuljon e fajok populációinak kiterjedt rehabilitációja;

F. mivel a beporzók alapvető olyan közvetlen és közvetett ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak, mint például a beporzás, a károsítók elleni védekezés, a talaj- és vízminőség javítása és a táj megszépítése;

G. mivel folyamatos erőfeszítésekre van szükség annak széles körű elismertetése érdekében, hogy a beporzók kulcsszerepet játszanak a mezőgazdasági termelékenység szempontjából;

H. mivel az EU-ban a vadvirágfajok 78%-a legalább részben állati beporzástól függ[5];

I. mivel nem áll rendelkezésre elegendő adat és információ a méhektől és a pillangóktól eltérő beporzó rovarokról;

J. mivel a beporzók között tartunk számon olyan rovarokat, mint a méhek, a zengőlegyek, a pillangók, a molylepkék, a bogarak, a darazsak és a rojtosszárnyúak, olyan emlősöket, mint a denevérek, valamint madarakat is;

K. mivel az egészséges beporzók nélkülözhetetlenek az Unió mezőgazdasági tevékenységében, tekintve, hogy a haszonnövényfajok 84%-a[6] és az európai élelmiszertermelés 76%-a a rovarok általi beporzástól függ; mivel az éves uniós mezőgazdasági terméshozam akár 15 milliárd EUR értékű része közvetlenül a beporzók tevékenységének köszönhető[7];

L. mivel a beporzók környezetünk egészségének legfontosabb mutatói közé tartoznak; mivel az Európa-szerte készülő statisztikák és kirajzolódó tendenciák – jóllehet olykor részrehajlók – mind a beporzópopulációk aggasztó csökkenésére mutatnak rá;

M. mivel a pillangók és az élőhelyükül szolgáló féltermészetes gyepterületek védettségi helyzete egyértelműen rossz, és mivel ez jól jelzi a vadméhek, zengőlegyek, molylepkék és egyéb beporzók helyzetét is;

N. mivel a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv (élőhelyvédelmi irányelv)[8] csupán 56 beporzófajt véd, amelyek 67%-ának helyzetét kedvezőtlenként értékelik;

O. mivel a Parlament több kísérleti projektet és előkészítő intézkedést kezdeményezett, melyek a beporzók számbeli csökkenésének behatóbb tanulmányozását és konkrét megoldások kidolgozását célozták a beporzópopulációk aggasztó visszaesésének mérséklése érdekében[9];

P. mivel a beporzók megfelelő védelme és állományaik helyreállítása érdekében drasztikusan csökkenteni kell a beporzókban és az élelmükben kárt okozó peszticidek használatát;

Q. mivel bizonyos peszticidek használata összefüggésbe hozható egyes káros ökológiai hatásokkal, többek között komoly kockázatot jelent a házi- és a vadméhekre, melyek világszerte a termények többségének beporzását végzik;

R. mivel a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 2009. október 21-i 1107/2009/EK rendelet[10] szerint a növényvédő szerek hivatásos felhasználóinak legalább három évig meg kell őrizniük a peszticidhasználatra vonatkozó adatokat, ideértve a növényvédő szer nevét, az alkalmazás időpontját és dózisát, valamint a területet és növényi kultúrát, amelyen alkalmazták;

S. mivel 2018 áprilisában az Unió megegyezett a neonikotinoidokként ismert imidakloprid, klotianidin és tiametoxam kültéri használatának teljes betiltásáról;

T. mivel számos tagállam jelentette, hogy vészhelyzeti engedélyt adott ki e neonikotinoidok területükön való alkalmazására vonatkozóan; mivel az ilyen értesítéseknek megfelelően részletesnek kell lenniük, és azokat nyilvánosságra kell hozni; mivel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) arra a következtetésre jutott, hogy azon termékek körülbelül egyharmada, amelyek forgalmazására vészhelyzeti engedélyt adtak ki, helyettesíthető lett volna más szerekkel; mivel az EFSA szerepet kaphatna a vészhelyzeti engedélyek kivizsgálásában[11];

U. mivel bebizonyosodott, hogy a glifozát használata károsítja a mézelő méhekben élő baktériumokat, és így szerepet játszik a beporzók pusztulásában és élőhelyeik szűkülésében;

V. mivel a tagállamok nem fogadták el teljes mértékben az EFSA növényvédő szerek méhekre jelentett kockázatainak értékeléséről szóló iránymutatási dokumentumát (a továbbiakban: az EFSA méhekre vonatkozó, 2013. évi iránymutatása), amelyet 2013-ban hagytak jóvá és amely a legfrissebb tudományos módszertannal szolgál a peszticidek által a mézelő méhekre (Apis mellifera), a poszméhekre (Bombus spp.) és a magányos méhekre jelentett kockázatok tekintetében; mivel ez a helyzet aláássa az 1107/2009/EK rendelet jóváhagyási kritériumainak megfelelő alkalmazását és így ezen fajok hatékonyabb védelmét;

W. mivel a rovarölő szerek beporzókra gyakorolt hatásán túlmenően a nagy területeken alkalmazott, széles spektrumú gyomirtó szerek – pl. a preemergens gyomirtók vagy a szárítóanyagok – elpusztítják a beporzók élelemforrását a növények fő virágzási időszakán kívül és hozzájárulnak a populációk drasztikus csökkenéséhez;

X. mivel a peszticid-jóváhagyási rendszer még az EFSA méhekre vonatkozó, 2013. évi iránymutatásának teljes körű alkalmazása esetén sem nyújtana védelmet a pillangók, a molylepkék és a zengőlegyek számára;

Y. mivel a beporzók egymással összeköttetésben álló élőhelyei, például a védelmi sávok, a sövények és a fűvel benőtt vízmedrek hozzájárulhatnak az erózióvédelemhez és általában a biológiai sokféleséghez, és potenciálisan hasznosak lehetnek mind a háziméhek, mind a vadon élő beporzók számára elérhető élelem minőségénék javulása szempontjából;

Z. mivel a beporzók számos élőhelye erősen fragmentálódott és a specialista fajok egyre nagyobb veszélynek vannak kitéve az élőhelyek nem megfelelő kezelése és az éghajlatváltozás miatt;

AA. mivel az őshonos virágoknak élőhelyül szolgáló területek – a városi területeket is beleértve –, illetve azok védelme és helyreállítása elengedhetetlenek a vad beporzók egészséges populációi számára;

AB. mivel a vad beporzók és az európai méhészek szinte teljesen ingyen nyújtanak beporzási szolgáltatásokat; mivel ez éles ellentétben áll a világ más részein bevett gyakorlattal, ahol a beporzás ára összhangban van a gazdaságok egyéb, például vetőmagokra, trágyára és peszticidekre fordított kiadásaival;

AC. mivel a beporzók tevékenysége társadalmi és kulturális szempontból is előnyös, hiszen hozzájárulnak gyógyító és egyéb termékek előállításához, a művészetekhez és a hagyományokhoz;

AD. mivel ez a többnyire ingyenes beporzási szolgáltatás kiegészíti a vadon élő beporzók tevékenységét, és csak azért lehetséges, mert a méhészek fő bevételi forrása a méz és egyéb méhészeti termékek értékesítése; mivel a hamisított méz behozatala fenyegeti az uniós méhészet gazdasági alapját;

AE. mivel Unió-szerte nem történtek megfelelő nagyságrendű agrár-környezetvédelmi intézkedések, amelyek ellensúlyoznák a beporzók élőhelyeinek szűkülését és a meglévő élőhelyek minőségének romlását; mivel az ökologizálás nem hozott jelentős javulást;

AF. mivel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, valamint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság a KAP-stratégiai tervekről szóló rendeletre irányuló javaslattal (COM(2018)0392) összefüggésben kiadott véleményeiben kérte egy, a beporzók hatásainak mérésére szolgáló mutató bevezetését;

AG. mivel a beporzókra vonatkozó mutató bevezetése hozzájárulhat a döntéshozatali folyamatok optimalizálásához, az állami kiadások hatékonyabbá tételéhez, a elszámoltathatóság növeléséhez, valamint a szakpolitikák és a jogszabályok hatásának megértéséhez;

AH. mivel a haszonnövények túltrágyázása hozzájárul a beporzók számára potenciális élelemforrásul szolgáló virágos növények mennyiségének csökkenéséhez;

AI. mivel a nitrátkibocsátás eutrofizációt okoz és a elgazosodott területek terjedésének kedvez, amelyek kiszorítják a gyepről a gyógy- és fűszernövényeket és a virágokat, benövik a számos beporzó által fészkelő élőhelynek használt üres talajt és árnyat vet a területre, ami számos őshonos faj számára nem megfelelő, hűvös mikroklímát teremt;

Általános megjegyzések

1. elismeri a beporzókról szóló uniós kezdeményezés hozzáadott értékét a stratégiai célkitűzések, valamint az Unió és tagállamai által végrehajtandó sürgős intézkedések sorának megállapítása tekintetében; üdvözli a beporzók élőhelyeinek védelme érdekében helyi szinten eddig végzett munkát;

2. úgy véli azonban, hogy a kezdeményezés nem orvosolja kellőképpen a beporzópopulációk csökkenésének szerteágazó okait, melyek között szerepel a földhasználat megváltozása, az élőhelyek szűkülése és fennmaradó élőhelyek közötti összeköttetések megszűnése, az intenzív mezőgazdasági gazdálkodási gyakorlatok, a növényvédő szerek, a környezetszennyezés, az olyan kórokozók és paraziták hatásai, mint pl. a Varroa destructor nevű méhatka, az éghajlatváltozás, valamint az idegenhonos inváziós fajok[12]; úgy véli, hogy rendkívül sürgős „A beporzószám-csökkenés okainak kezelése” elnevezésű II. prioritás végrehajtása;

3. úgy véli, hogy a beporzók a biológiai sokféleség lényeges összetevői, és a legtöbb növényfaj reprodukciójához elengedhetetlenek; elismeri, hogy a csökkenő beporzópopuláció befolyásolja a mezőgazdasági termés minőségét és hozamát, valamint a mezőgazdasági termelők gazdasági hasznát;

4. hangsúlyozza a beporzók fontosságát a mezőgazdaság szempontjából, valamint azt, hogy a jelenlegi csökkenés veszélyt jelent az élelmiszertermelésre, ezért sürgős és hatásos lépéseket kell tenni a beporzópopulációk és szolgáltatásaik védelme és helyreállítása érdekében;

5. kiemeli, hogy holisztikus megközelítést kell elfogadni, és értékelni kell a meglévő politikai intézkedések hatását annak érdekében, hogy az Unióban valóban sikerüljön megfékezni a beporzók számának csökkenését; hangsúlyozza az elővigyázatosság elvének alkalmazását mind a házi, mind a vadon élő beporzók általános védelme érdekében;

6. hangsúlyozza, hogy meg kell védeni a beporzó fajok – többek között körülbelül 2000 vadon élő méhfaj és egyéb rovar, beleértve a legyeket, a bogarakat, a molylepkéket és a pillangókat is – sokféleségét az Unióban és világszerte;

7. hangsúlyozza a biológiai sokféleséget elősegítő intézkedések ösztönzésének fontosságát mind a vidéki, mind a városi területeken, mivel a beporzók egészsége és túlélése függ a változatos, állandó és kellően bőséges táplálékforrást – pl. nektárt és virágport – nyújtó fajgazdag élőhelyektől, valamint a fészkelésre, párzásra és áttelelésre alkalmas élőhelyektől;

8. sürgeti a Bizottságot, hogy a beporzókról szóló uniós kezdeményezést és annak eredményeit építse be a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020 utáni időszakra vonatkozó uniós stratégiába, és a kezdeményezés céljait alapul véve dolgozzon ki egy beporzókra irányuló, teljes körű cselekvési programot, megfelelő források e célra történő elkülönítése mellett;

Biológiai sokféleség és mezőgazdasági gyakorlatok

9. hangsúlyozza, hogy a jövőbeli közös agrárpolitika (KAP) kialakításakor kiemelt célkitűzésként kell figyelembe venni a biológiai sokféleség fokozását, előmozdítva ezzel a beporzók élőhelyeinek mezőgazdasági földterületeken való növelését és azok minőségének javítását, továbbá a jövőbeli KAP-nak kiemelten támogatnia kell a jelentős természeti értéket képviselő mezőgazdasági területek megőrzését és a természetes vegetációnak „átengedett” pihentetett területek létrehozását, valamint a peszticid- és ásványiműtrágya-használat csökkentését, továbbá népszerűsítenie kell a polikultúrás termelést és a vetésforgó alkalmazását;

10. megjegyzi, hogy a peszticidektől való függés csökkentése a peszticidek fenntartható használatáról szóló 2009/128/EK irányelv[13] egyik fő célkitűzése; hangsúlyozza, hogy a tagállamok ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti cselekvési tervében külön tervet kell kidolgozni a peszticidhasználat csökkentésére egyértelmű célokkal, mérföldkövekkel és határidőkkel, és a peszticidcsökkentést „közös mutatóként” kell megszabni, mellyel nyomon követhetők az eredmények; úgy véli, hogy a 2009/128/EK irányelv soron következő felülvizsgálatakor uniós szintű kötelező csökkentési célokat kell foglalni a jogszabályba;

11 felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a 2009/128/EK irányelv alapján elfogadott felülvizsgált nemzeti cselekvési terveket, és tegyen meg minden lehetséges intézkedést, amely biztosítja, hogy a tagállamok megfelelően elkötelezzék magukat a peszticidhasználat csökkentésére irányuló célkitűzések és azok szükséges nyomon követése mellett;

12. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nemzeti és regionális mezőgazdasági tanácsadó rendszereken keresztül biztosítsanak magas színvonalú tanácsadást a mezőgazdasági termelők számára a biológiai sokféleség előmozdításának és a beporzók védelmének módszereiről;

13. emlékeztet arra, hogy a beporzás döntő fontosságú a mezőgazdasági termelés szempontjából, és ezért a KAP első pillére alapján nyújtott támogatás nem vezethet a beporzási szolgáltatások csökkenéséhez vagy megszűnéséhez; felszólítja a Bizottságot, hogy csak olyan stratégiai terveket hagyjon jóvá, amelyek esetében ezt a tényezőt megfelelően kezelik az első pillér szerinti megfelelő feltételességi elemek és ökorendszerek;

14. hangsúlyozza, hogy már számos nemzeti vidékfejlesztési program keretében vezettek be olyan intézkedéseket, amelyek előmozdítják a biológiai sokféleséget és támogatják a beporzókat; rámutat, hogy az ilyen programok és intézkedések folytatásához és kiszélesítéséhez mindenekelőtt elegendő támogatást kell biztosítani a KAP második pillére számára; hangsúlyozza, hogy ennek során figyelembe kell venni a régiók és az élőhelyek közötti eltéréseket, csakúgy, mint a beporzók sokféleségét, ami egy nemzeti és regionális megközelítés alkalmazását teszi szükségessé;

15. felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadják el a Parlament felhívását a beporzókra vonatkozó mutató KAP-ba történő beépítésére vonatkozóan;

16. hangsúlyozza, hogy 2017-ben 18 uniós országban nőtt a rovarölő szerek értékesítése[14] a megelőző évhez képest; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az egyéb rovarölő szerek kategóriájában[15] az ilyen bontásban adatokat rendelkezésre bocsátó 13 országból kilencben nőtt az eladott mennyiség 2016-ról 2017-re, és hogy a beporzókról szóló kezdeményezés nem tekinti relevánsnak ezt a tendenciát;

17. hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos intézkedéseket és a peszticidhasználat csökkentését ezért célként kell kitűzni a tagállamok stratégiai terveiben a KAP-on belül, és a peszticidcsökkentést és biológiai sokféleség növelését „közös mutatókként” kell megszabni, mellyel nyomon követhetők az eredmények;

18. hangsúlyozza, hogy a beporzódiverzitást és -populációt mérő, jelenleg kidolgozás alatt álló mutató lehetővé teszi majd a KAP teljesítményének értékelését ezen a területen;

19. hangsúlyozza, hogy a peszticidek fenntartható használatáról szóló 2009/128/EK irányelv értelmében a peszticidek helyett először a károsítók elleni védekezés nem vegyi módszereit kell alkalmazni a beporzók védelme érdekében;

20. felszólítja a Bizottságot, hogy szisztematikusan kérje ki az EFSA véleményét ahányszor csak egy tagállam vészhelyzeti engedélyt ad ki egy neonikotinoid alapú növényvédő szerre az 1107/2009/EK rendelet 53. cikkével összhangban;

21. felszólítja a Bizottságot, hogy a peszticidek szükséghelyzeti engedélyezéséről szóló értesítésekkel szembeni minimális követelmények szavatolásához ténylegesen hajtsa végre és érvényesítse a 1107/2019/EK rendeletben foglalt rendelkezéseket, többek között előírva a tagállamok számára, hogy nyújtsanak teljes körű és részletes magyarázatot, és az értesítéseket hozzák nyilvánosságra; üdvözli, hogy az EFSA részt vesz ezen eltérések kivizsgálásában;

22. hangsúlyozza, hogy a növényvédő szerek hivatásos felhasználóinak legalább 3 évig meg kell őrizniük a növényvédő szerek alkalmazásáról szóló részletes nyilvántartást, amely megjelöli az alkalmazás időpontját és dózisát, valamint a területet, amelyen a növényvédő szereket alkalmazták; megjegyzi, hogy a nyilvántartásokban szereplő releváns információkat kérésre az illetékes hatóság rendelkezésére kell bocsátani, hogy így ellenőrizni lehessen a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok betartását, illetve nyomon lehessen követni a KAP-nak a peszticidhasználat unióbeli csökkenése kapcsán nyújtott teljesítményét;

23. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hívják fel a figyelmet az e területen rendelkezésre álló finanszírozási lehetőségekre és népszerűsítsék azokat; rámutat, hogy a beporzókra vonatkozó stratégiák és tervek kidolgozására szolgáló, a meglévő bevált gyakorlatokra alapozott közös eszközök és modellek ösztönözni fogják kiegészítő intézkedések elfogadását nemzeti, regionális, valamint helyi szinten;

24. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az EFSA méhekre vonatkozó 2013. évi iránymutatásának mielőbbi teljes körű elfogadását, beleértve a krónikus és lárvatoxicitására, valamint a mézelő méhektől eltérő fajokra vonatkozó követelményeket is;

25. felszólítja a Bizottságot, hogy kérje fel az EFSA-t egy peszticidekre vonatkozó iránymutatási dokumentum kidolgozására, amely a jóváhagyást megelőző tesztek elvégzését írja elő a pillangók, a molylepkék és a zengőlegyek védelmének biztosítása érdekében;

26. hangsúlyozza, hogy a beporzók élőhelyeinek jelenléte növeli az adott terület terméshozamát;

27. felszólítja a Bizottságot, hogy szabjon meg korlátokat a KAP terméshozamok növelésével kapcsolatos célkitűzéseire vonatkozóan, szabályozza az intenzív gazdálkodási gyakorlatokat és ösztönözze az ökologizálási intézkedéseket, amelyek mind minőségileg, mind mennyiségileg javítják a beporzók élőhelyét és begyűjtési területét, és csökkentik az európai tájak homogenizációját;

28. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a legelők és a legeltetési élőhelyek használatát – beleértve az erdős legelőket és egyéb agrárerdészeti rendszereket is –, ami a beporzók fészkelésére, szaporodására és áttelelésére alkalmas szubsztrátok létrehozásának lényeges előfeltétele, és ami szinergiát képez a legeltetés és a külterjes gazdálkodás hagyományos formáira fenntartott, magas természeti értéket képviselő gyepterületen élő közösségek fenntartásával;

29. e tekintetben hangsúlyozza, hogy a vetésforgó, az erős fajták használata és a mechanikus gyomirtás/a károsítók elleni biológiai védekezés segíti a beporzók élőhelyeinek helyreállítását, míg a nagy kiterjedésű, monokultúrás földterületek hozzájárulnak a beporzók számának csökkenéséhez;

30. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a zöld infrastruktúrát, amely újrateremti és helyreállítja az élőhelyek mozaikdarabjait, valamint a vidéki és városi tájakon élő beporzók funkcionális kapcsolódását;

31. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a biológiai sokféleség megerősítését szolgáló intézkedésekként mozdítsák elő a gondozott sövények fenntartását, valamint a védelmi sávok koncepcióját, ideértve a vízfolyások melletti füves/virágos parti sávokat és a virágzó évelők területeit, egyrészt azért, hogy ezek a területek begyűjtési lehetőséget és élőhelyet biztosítsanak a beporzóknak és a biológiai védekezésben használt fajoknak, másrészt azért, hogy jobb erózióvédelmet biztosítsanak a vidéki, elővárosi és városi területeken;

32. felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a beporzók számára kockázatot jelentő fajok uniós jegyzékbe való mielőbbi felvételét, hogy gyorsan reagáljanak az ilyen fajok visszaszorítása és felszámolása érdekében, hogy fokozzák az éberségüket és korlátozó intézkedések hajtsanak végre a terjedési útvonalak azonosításakor;

33. felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan intézkedésekre, amelyek könnyítik a mezőgazdasági területek termelésből való kivonása miatt a beporzókra nehezedő nyomást;

34. hangsúlyozza, hogy a cserepes növényekre és a talajra vonatkozóan hatékony biológiai biztonsági intézkedéseket kell bevezetni a jelentős távolságokra való költöztetés előtt, és arra ösztönzi a zöld területek kezeléséért felelős állami szerveket, hogy helyi növényeket használjanak, a lehető legtöbb előnyt biztosítva a helyi beporzók számára és minimálisra csökkentve az idegenhonos inváziós fajok terjedését;

35. felszólítja a Bizottságot, hogy alkalmazza az uniós ökocímkét olyan, a beporzókra veszélyt nem jelentő cserepes növényekre, amelyeken fel van tüntetve a származási helyük és amelyek fenntartható anyagból készült edényben vannak elhelyezve, nem tartalmaznak tőzeget és rovarölő szereket;

36. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a méhészeti ágazatot oly módon, hogy a hamisított méz behozatalának elkerülése érdekében megerősítik a behozott áruk ellenőrzését, valamint azáltal, hogy a mézkeverékek tekintetében az egyes országok nevét mint származási helyet feltüntető kötelező címkézést vezetnek be;

37. felszólít a beporzóélőhelyek előmozdítására és fejlesztésére a városi területeken;

Kutatás, képzés és felügyelet

38. különösen hangsúlyozza a mézelő méhekkel (Apis mellifera) kapcsolatban azon kutatások szerepét, amelyek egy nyugtalanító jelenség, a méhanyák élettartama csökkenésének okait vizsgálják;

39. hangsúlyozza, hogy a kezdeményezés kutatási fejezete nem veszi figyelembe az eredményalapú rendszereket, amelyekbe nyomon követési mechanizmus van beépítve és amelyek hasznosnak bizonyulhatnak, részben a szükséges nyomon követés biztosítása révén, és releváns ösztönzőket biztosítanak a mezőgazdasági termelők számára; hangsúlyozza, hogy az ilyen rendszereket tesztelni lehet és ki lehet szélesíteni különböző uniós pénzügyi eszközök és szakpolitikák keretében, beleértve a KAP-ot is;

40. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék a beporzókra irányuló alap- és alkalmazott kutatásokra, valamint az őket érintő új betegségek, paraziták és vírusok kezelésének kifejlesztésére fordított finanszírozást, és hogy fektessenek be a taxonómiai szaktudás fejlesztésébe és bővítésébe, többek között az uniós kutatási és innovációs keretprogram révén; kiemeli, hogy nagyobb hangsúlyt kell helyezni a terepen végzett kutatásra és a mézelő méhektől és pillangóktól eltérő beporzókra;

41. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a vadon élő beporzók természetes környezetükben történő szisztematikus és szabványosított megfigyeléséről, valamint a rájuk leselkedő főbb veszélyek azonosításáról annak érdekében, hogy fel lehessen mérni a populációcsökkenés mértékét és okait, és lehetővé váljon a vonatkozó uniós és nemzeti szakpolitikák teljes körű értékelése;

42. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a vadon élő beporzók megfigyeléséhez szükséges finanszírozás beépítését a KAP-stratégiai tervekbe annak érdekében, hogy nagy mennyiségű adathoz jussanak a beporzókra vonatkozó KAP-mutató kidolgozásához, amint arra a beporzókról szóló uniós kezdeményezésben kötelezettséget vállaltak;

43. helyénvalónak tartja a ökoinnováció[16] agrárágazatban való támogatását, valamint az egyetemi körökkel kötött partnerségi megállapodások és a különféle ágazatok kutatóival való együttműködés ösztönzését az alacsony kockázatú, a beporzókra nézve nem káros peszticidek fejlesztésének támogatása érdekében;

44. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassa a beporzók nyilvántartására és nyomon követésére összpontosító civil tudományt és a méhészek képzését annak biztosítása céljából, hogy a kolóniák vitalitására vonatkozó mutatók kidolgozása révén előmozdítsák a méhek beavatkozással nem járó uniós felügyeletét;

°

° °

45. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

[1] HL C 35., 2018.1.31., 2. o.

[2] HL C 356., 2018.10.4., 38. o.

[3] Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0023.

[4] Garibaldi, L. A. et al, Wild Pollinators Enhance Fruit Set of Crops Regardless of Honey Bee Abundance (A vad beporzók javítják a terméshalmazokat, a mézelő méhek számától függetlenül), 2013

[5] Potts, S. et al., Status and Trends of European Pollinators. Key Findings of the STEP Project, Pensoft Publishers, Szófia, 72 o.

[6] Potts, S. et al., Status and Trends of European Pollinators. Key Findings of the STEP Project, Pensoft Publishers, Szófia, 72. o.

[7] Gallai, N. et al., Economic Valuation of the Vulnerability of World Agriculture Confronted with Pollinator Decline, Ecological Economics, 68:3, 810-821. o.

[8] HL L 206., 1992.11.14, 7. o.

[9] Ezen intézkedések magukban foglalták a következőket: a beporzók nyomon követésére szolgáló uniós rendszer és a rájuk vonatkozó mutatók kidolgozása; a peszticidhasználat mézelő méheken keresztül történő környezeti nyomon követése; a biológiai sokféleség mérése a vörös lista segítségével; és az Unió-szerte integrált növényvédelmi gyakorlatok mezőgazdasági termelők számára szóló eszköztárának kidolgozása.

[10] Az Európai Parlament és a Tanács 1107/2009/EK rendelete (2009. október 21.) a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 309., 2009.11.24., 1. o.).

[12] Potts, S.G., et al., (2016), The Assessment Report of the Intergovernmental Science-Policy Platform on Biodiversity and Ecosystem Services on Pollinators, Pollination and Food Production, Secretariat of the Intergovernmental Science-Policy Platform on Biodiversity and Ecosystem Services, Bonn, Germany. 552 o.

[13] Az Európai Parlament és a Tanács 2009/128/EK irányelve (2009. október 21.) a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról, HL L 309., 2009.11.24., 71. o.

[14] Eurostat-adatok a rovarölő és az atkaölő szerek kategóriájáról állnak rendelkezésre; további adatok állnak rendelkezésre a rovarölő szerek egyéb kategóriáiról (piretroidok, klórozott szénhidrogének, szerves foszfátok, karbamátok és oximo-karbamátok; valamint egyéb rovarölő szerek); az alábbi hivatkozáson: http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/submitViewTableAction.do

[15] Beleértve a neonikotinoidokat is.

[16] A bizottsági meghatározás szerint ökoinnováció minden olyan innováció, amely jelentős haladást eredményez a fenntartható fejlődés megvalósítása érdekében, a termelési módok környezetre gyakorolt hatásainak mérséklése, a környezeti nyomásoknak való ellenállás növelése vagy a természeti erőforrások hatékonyabb és felelősségteljesebb felhasználásának megvalósítása révén.

Utolsó frissítés: 2019. december 13.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat