Állásfoglalásra irányuló indítvány - B9-0234/2019Állásfoglalásra irányuló indítvány
B9-0234/2019
Európai Parlament

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY az LMBTI-személyekkel szembeni nyilvános megkülönböztetésről és gyűlöletbeszédről, többek között az LMBTI-mentes övezetekről

11.12.2019 - (2019/2933(RSP))

benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően
az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján

Maria Walsh, Roberta Metsola
a PPE képviselőcsoport nevében
Delara Burkhardt, Birgit Sippel, Claude Moraes, Sylwia Spurek, Łukasz Kohut, Robert Biedroń, Sylvie Guillaume, Raphaël Glucksmann
az S&D képviselőcsoport nevében
Sophia in ’t Veld, Moritz Körner, Maite Pagazaurtundúa, Anna Júlia Donáth, Michal Šimečka, Abir Al‑Sahlani, Olivier Chastel, Hilde Vautmans, Frédérique Ries, Irène Tolleret, Naomi Long, Liesje Schreinemacher, Jan‑Christoph Oetjen, Fabienne Keller, Ramona Strugariu
a Renew képviselőcsoport nevében
Terry Reintke, Kira Marie Peter‑Hansen, Henrike Hahn, Katrin Langensiepen, Diana Riba i Giner, Gwendoline Delbos‑Corfield, Petra De Sutter, Saskia Bricmont, Alexandra Geese, Francisco Guerreiro, Kim Van Sparrentak, Marie Toussaint, Tineke Strik, Erik Marquardt, Monika Vana, Rasmus Andresen, Alice Kuhnke
a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Malin Björk, Manon Aubry, Younous Omarjee, Manuel Bompard, Pernando Barrena Arza, Martin Buschmann, Leila Chaibi, Stelios Kouloglou, Dimitrios Papadimoulis, Idoia Villanueva Ruiz, Konstantinos Arvanitis, Niyazi Kizilyürek, Petros Kokkalis
a GUE/NGL képviselőcsoport nevében


Eljárás : 2019/2933(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B9-0234/2019
Előterjesztett szövegek :
B9-0234/2019
Viták :
Szavazatok :
Elfogadott szövegek :

B9‑0234/2019

Az Európai Parlament állásfoglalása az LMBTI-személyekkel szembeni nyilvános megkülönböztetésről és gyűlöletbeszédről, többek között az LMBTI-mentes övezetekről

(2019/2933(RSP))

Az Európai Parlament,

– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, valamint az ENSZ egyéb emberi jogi egyezményeire és dokumentumaira, különösen a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelyeket az ENSZ Közgyűlése 1966. december 16-án New Yorkban fogadott el,

– tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) kapcsolódó ítélkezési gyakorlatára,

– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára (a továbbiakban: a Charta),

– tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre (UNCRC),

– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 8., 21. és 23. cikkére,

– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. cikkére,

– tekintettel a Tanács által 2013-ban elfogadott, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI-) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatásokra,

– tekintettel a 2006 novemberében elfogadott (a nemzetközi emberi jogi szabályoknak a szexuális irányultsággal és a nemi identitással kapcsolatban való alkalmazásáról szóló) Jogjakartai Alapelvekre, valamint a 2017. november 10-én elfogadott 10 kiegészítő elvre („plusz 10” – a nemzetközi emberi jogi szabályoknak a szexuális irányultsággal, nemi identitással, nemi önkifejezéssel és nemi jelleggel kapcsolatos alkalmazására vonatkozó kiegészítő elvek és állami kötelezettségek),

– tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának 2010. március 31-i CM/Rec(2010)5. számú, a szexuális irányultságon vagy nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló ajánlására,

– tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre[1],

– tekintettel a homofóbia, illetve a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni európai menetrendről szóló, 2014. február 4-i állásfoglalására[2],

– tekintettel az LMBTI-személyekkel kapcsolatos intézkedések listájának jövőjéről (2019–2024) szóló, 2019. február 14-i állásfoglalására[3],

– tekintettel az Európai Unióban az alapvető jogok 2017. évi helyzetéről szóló, 2019. január 16-i állásfoglalására[4],

– tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 30. évfordulója kapcsán a gyermekek jogairól szóló, 2019. november 26-i állásfoglalására[5],

– tekintettel az Európai Unióban a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség érvényesülésének hátráltatásáról szóló, 2019. február 13-i állásfoglalására[6],

– tekintettel a Lengyelországban a szexuális nevelés bűncselekménnyé nyilvánításáról szóló, 2019. november 14-i állásfoglalására[7],

– tekintettel a nemek közötti egyenlőség uniós médiaszektoron belüli helyzetéről szóló, 2018. április 17-i állásfoglalására[8],

– tekintettel az LMBT-személyekkel kapcsolatos, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) által 2012-ben indított uniós felmérés eredményeire,

– tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel az egyenlő bánásmódhoz és a megkülönböztetésmentességhez való jog a Szerződésekben és a Chartában rögzített alapvető jog, amelyet teljes mértékben tiszteletben kell tartani;

B. mivel a nemzetközi jog és az uniós Szerződések keretein belül minden tagállam kötelezettséget és felelősséget vállalt a tekintetben, hogy tiszteletben tartja, szavatolja, védelmezi és érvényre juttatja az alapvető jogokat;

C. mivel a kutatások, felmérések és jelentések[9] tanúsága szerint Unió-szerte egyre nagyobb teret nyer az LMBTI-személyekkel szembeni nyilvános megkülönböztetés és gyűlöletbeszéd; mivel az LMBTI-fóbia motiválta gyűlölet-bűncselekmények száma Unió-szerte emelkedik; mivel e támadások az LMBTI-személyek alapvető jogait sértik, a hatóságok válaszlépései pedig továbbra is túl gyakran bizonyulnak nem megfelelőnek;

D. mivel az LMBTI-személyek alapvető jogait érő támadások komoly fenyegetést jelentenek az alapvető jogok Európai Unión belüli tiszteletben tartására, és mivel e támadások gyakran a nők jogai és a kisebbségek jogai elleni támadásokkal járnak együtt;

E. mivel a hatóságok LMBTI-személyek ellen irányuló gyűlöletbeszéde messzemenő következményekkel jár a társadalom egészében az LMBTI-személyek üldözése, a velük szembeni erőszak és megkülönböztetés feltételeinek legitimizálása és megteremtése tekintetében;

F. mivel az LMBTI-közösség biztonsága és Európa teljes lakosságának biztonsága egymástól nem független, és e biztonság eróziója valamennyi alapvető jog eróziójáról tanúskodik; mivel az idegengyűlölő retorika az LMBTI-jogokért küzdő szervezetek és emberijog-védők számára egyre kevésbé biztonságos és egyre inkább fenntarthatatlan környezet megteremtésében is szerepet játszott;

G. mivel mind az EU-ban, mind az EU határain kívül a nemek közötti egyenlőség érvényesülésének hátráltatása tapasztalható, amely – a nők mellett – az LMBTI-személyekre irányul közvetlenül, és amelynek ők a közvetlen elszenvedői; mivel e hátráltatást a populizmus és a szélsőjobboldali szélsőségesség táplálja;

H. mivel a tényleges vagy vélt szexuális irányultság, nemi identitás vagy nemi jelleg alapján történő megbélyegzés továbbra is Unió-szerte jelen van;

I. mivel az LMBTI-személyek ellen irányuló gyűlölettel és erőszakkal kapcsolatos szisztematikus nyomon követés, esetdokumentálás, valamint adatgyűjtés terén súlyos hiányosságok tapasztalhatók;

J. mivel túlságosan magas az LMBTI-személyek elleni gyűlöletből elkövetett azon bűncselekmények száma, amelyek ügyében nem tesznek feljelentést; mivel a feljelentések magukban hordozzák a szexuális irányultság, a nemi identitás, a nemi jelleg és a nemi önkifejezés felfedésének kockázatát, illetve az ettől való félelmet;

K. mivel a tagállamok túlnyomó többsége jogi intézkedéseket vezetett be a megkülönböztetés és erőszak ellen; mivel a végrehajtás azonban továbbra sem kielégítő, és így az LMBTI-személyek védtelenek a gyűlölet-bűncselekményekkel, a gyűlöletbeszéddel és a megkülönböztetéssel szemben, kiváltképpen az egyészségügy és oktatás terén, valamint a munkaerő- és lakáspiacon;

L. mivel az LMBTI-személyeket a hatóságok részről érő támadások közül számos az oktatási intézményeket és iskolákat vette célba; mivel ez különösen hátrányosan érinti a fiatal LMBTI-személyeket;

M. mivel a szexuális irányultság és a nemi identitás a magánélet tiszteletben tartásához való – a nemzetközi, európai és nemzeti emberi jogi jogszabályokban garantált – jog hatálya alá tartozik, és mivel a hatóságoknak elő kell mozdítaniuk az egyenlőséget és a megkülönböztetésmentességet[10];

N. mivel a véleménynyilvánítás szabadságát a média, a nem kormányzati szervezetek (NGO-k) és az egyének számára egyaránt biztosítani kell;

O. mivel az LMBTI-személyekkel szembeni megkülönböztetés és erőszak számos formát öltött, amelyek közelmúltbeli példái közé tartoznak a szociális LMBTI-központok ellen több tagállamban elkövetett támadások, a – kiváltképpen a választásokkal összefügésben elhangzott – homofób kijelentések és LMBTI-személyek ellen irányuló gyűlöletbeszéd, továbbá azon jogi eszközök, amelyek esetleg felhasználhatók a média, az oktatás, illetve az egyéb tartalmakhoz való hozzáférés oly módon történő korlátozására, amely túlzottan beszűkíti az LMBTI-kérdésekkel kapcsolatos véleménynyilvánítási szabadságot;

P. mivel 2019 eleje óta Lengyelországban több mint 80 esetben fordult elő, hogy régiók, járások vagy települések olyan határozatokat fogadtak el, amelyekkel az úgynevezett „LMBTI-ideológiától” mentesnek nyilvánították magukat, vagy különösen az egyszülős családokra és LMBTI-családokra nézve hátrányos megkülönböztetéssel járó „regionális családjogi chartákat”, illetve e charták lényegi részét képező rendelkezéseket fogadtak el; mivel e határozatok arra szólítják fel a helyi önkormányzatokat, hogy tartózkodjanak minden, az LMBTI-személyek elfogadását ösztönző intézkedéstől, a jogegyenlőség előmozdításával foglalkozó NGO-k pénzügyi támogatásától, a megkülönböztetésmentesség témáját tárgyaló oktatási tevékenységek szervezésétől, illetve az LMBTI-személyek bármilyen más módon történő támogatásától; mivel e határozatok a lengyelországi LMBTI-közösség elleni támadások tágabb kontextusába illeszkednek, amelynek részét képezi a gyűlöletbeszéd egyre nagyobb térnyerése a nyilvánosság és a választott tisztviselők körében, valamint a közszolgálati médiában, továbbá a Pride-felvonulások, tájékoztatást célzó kampányok és események – például a „Rainbow Friday” – elleni támadások, illetve betiltásuk;

Q. mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének LMBT-felmérése[11] szerint a válaszadók 32%-a érezte úgy, hogy hátrányos megkülönböztetésben részesült a foglalkoztatás területén kívüli területeken, például az oktatásban; mivel az LMBTI-gyermekek körében magasabb az öngyilkosság kockázata, mint a nem LMBTI-gyermekek esetében; mivel az inkluzív oktatás kulcsfontosságú a biztonságos és valamennyi gyermek, többek között a kisebbségekhez tartozók, például az LMBTI-gyerekek, illetve az LMBTI-családok gyermekeinek érvényesülését lehetővé tevő iskolai környezet megteremtéséhez; mivel az LMBTI-személyek jogai elleni támadások áldozatai elsősorban a vidéki térségekben és a kisebb városi központokban élő gyermekek és fiatalok, akik különösen kiszolgáltatottak az erőszakkal szemben, gyakran szembesülnek elutasítással és bizonytalansággal, ebből adódóan pedig különleges támogatást és segítséget igényelnek az állami és helyi szintű kormányzati intézmények, illetve NGO-k részéről;

R. mivel a megkülönböztetés tilalmáról számos tagállamban nem léteznek jogszabályok, ami kiszolgáltatottá teszi a lakosság leginkább marginalizált csoportjait a megkülönböztetéssel és erőszakkal szemben; mivel a védelem tekintetében tapasztalható e hiányosságot orvosolná a megkülönböztetés tilalmáról szóló horizontális irányelv, de annak kapcsán immár 11 éve nem történt előrelépés a Tanácsban; mivel a szexuális irányultsággal és nemi identitással kapcsolatos előítéletek motiválta bűncselekményekkel szembeni, jogszabályokban rögzített védelem terén az EU-ban és számos tagállamban hiányosságok tapasztalhatók;

S. mivel az emberek halmozott és interszekcionális megkülönböztetésnek is ki lehetnek téve; mivel a megkülönböztetés egy-egy adott indokával foglalkozó szakpolitikák keretében szem előtt kell tartani azon konkrét csoportok helyzetét, amelyek halmozott megkülönböztetés áldozatává válhatnak, többek között életkoruk, faji származásuk, vallásuk, szexuális irányultságuk, nemük vagy fogyatékosságuk miatt;

T. mivel az LMBTI-személyeket érő hátrányos megkülönböztetés és az ellenük irányuló erőszak világszerte tetten érhető;

1. emlékeztet arra, hogy az LMBTI-személyek jogai az alapvető jogok közé tartoznak, ebből adódóan pedig az uniós intézmények és a tagállamok kötelesek azokat a Szerződéseknek és a Chartának, továbbá a nemzetközi jognak megfelelően védelmezni és érvényre juttatni;

2. mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az LMBTI-közösséget az állam, az állami tisztviselők, továbbá a nemzeti, regionális és helyi szintű kormányzatok, valamint a politikusok részéről érő támadások száma egyre emelkedik az Unióban;

3. határozottan elítéli a hatóságok részéről tetten érhető, LMBTI-személyekkel és alapvető jogaikkal szembeni, bármilyen jellegű megkülönböztetést, többek között a hatóságok és választott tisztviselők részéről – a választásokkal összefügésben – elhangzó gyűlöletbeszédet, továbbá az úgynevezett „LMBT-ideológiától” mentes övezetek közelmúltbeli kihirdetését Lengyelországban, továbbá felszólítja a Bizottságot, hogy határozottan ítélje el a nyilvános megkülönböztetés ezen eseteit;

4. sajnálatát fejezi ki a megfélemlítés és zaklatás miatt, amellyel az LMBTI-személyek már az iskolai évektől kezdődően szembesülnek, valamint sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek konkrét lépéseket az LMBTI-személyekkel szembeni megkülönböztetés felszámolása érdekében, mivel e megkülönböztetés – különösen az oktatási intézményekben – az LMBTI-személyek megfélemlítéséhez, bántalmazásához és elszigetelődéséhez vezethet; határozottan elítéli, hogy néhány tagállamban a hatóságok megakadályozzák az iskolákat abban, hogy betölthessék az alapvető jogok előmozdításával, valamint az LMBTI-személyek védelmével kapcsolatos szerepüket, továbbá emlékeztet arra, hogy az iskoláknak nem pusztán biztonságot adó környezetként kell szolgálniuk, hanem olyan keretként kell működniük, amely valamennyi gyermek alapvető jogait megerősíti, illetve védelmezi; hangsúlyozza az egészség- és szexuális nevelés fontosságát, különösen a lányok és a fiatal LMBTI-személyek esetében, akiket különösen érintenek a méltánytalan nemi normák; hangsúlyozza, hogy a nemi sztereotípiák, az LMBTI-fóbia és a nemi alapú erőszak megelőzését és leküzdését szolgáló egyik eszközként az ilyen jellegű nevelésnek a fiatalok nemek közötti egyenlőségen, beleegyezésen és kölcsönös tiszteleten alapuló párkapcsolatok kialakítására való nevelését is magában kell foglalnia;

5. emlékeztet arra, hogy az LMBTI-fóbia továbbra is általános jelenség a sporteseményeken, és nincsenek intézkedések, amelyek e jelenség leküzdését szolgálnák; felhívja a tagállamokat, hogy a fokozottabb integráció és tájékoztatás érdekében fordítsanak kiemelt figyelmet a sport világán belüli homofóbia fiatal LMBTI-személyekre gyakorolt hatására;

6. felhívja a Bizottságot, hogy konkrét intézkedésekkel biztosítsa, hogy a Bíróság Coman-ügyben hozott, 2018. júniusi ítéletével[12] összhangban valamennyi család élhessen a szabad mozgáshoz való jogával, az LMBTI-családokat is ideértve;

7. aggodalmát fejezi ki a rasszizmus és idegengyűlölet térnyerése miatt; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a bevált gyakorlatok egymással való megosztása tekintetében végzett munkájukat, valamint hogy a civil társadalom teljes körű bevonása mellett, továbbá az érintett felek – például az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének – közreműködésével erősítsék meg a rasszizmus, az idegengyűlölet, a homofóbia, a transzfóbia és az intolerancia egyéb formái elleni küzdelemre irányuló együttműködésüket;

8. elítéli a rasszista indíttatású, az idegengyűlölet vagy vallási intolerancia motiválta, illetve a fogyatékossággal, szexuális irányultsággal, nemi identitással, nemi jelleggel vagy kisebbségi státusszal kapcsolatos előítélet motiválta gyűlölet-bűncselekményeket és gyűlöletbeszédet, amelyek napi szintű jelenségek az EU-ban; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy bizonyos hatóságok, politikai pártok körében, valamint sajtóorgánumokban egyre nagyobb teret nyer a gyűlöletbeszéd; felhívja az EU-t, hogy mutasson példát azzal, hogy intézményein belül elutasítja a gyűlöletbeszédet; aggodalommal tölti el, hogy a gyűlöletbeszéd egyre elterjedtebb az interneten, és javasolja, hogy a tagállamok hozzanak létre olyan egyszerű eljárásokat, amelyek lehetővé teszik a lakosság számára a gyűlöletkeltő online tartalmak bejelentését;

9. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az áldozatok azért nem tesznek feljelentést a gyűlölet-bűncselekmények esetében, mert a tagállamokban nem állnak rendelkezésre megfelelő biztosítékok, hatóságaik pedig nem vizsgálják ki megfelelően a gyűlölet-bűncselekményeket, illetve nem érik el, hogy az elkövetőket elítéljék; felhívja a tagállamokat, hogy alakítsák ki a gyűlölet-bűncselekmények és gyűlöletbeszéd bejelentését szolgáló eszközöket és mechanizmusokat, és azokat vezessék be a köztudatba, valamint biztosítsák, hogy az állítólagosan elkövetett gyűlölet-bűncselekmények vagy elhangzott gyűlöletbeszéd minden esetét ténylegesen kivizsgálják, büntetőeljárás alá vonják és bíróság elé vigyék;

10. felhívja a Bizottságot, hogy a megkülönböztető gyakorlatok és a gyűlölet-bűncselekmények megelőzése és visszaszorítása céljából támogassa képzési programok szervezését a bűnüldöző és igazságügyi hatóságok, valamint az érintett uniós ügynökségek számára;

11. elismeri, hogy az egyenlőségre vonatkozó, tagállamok által gyűjtött összehasonlítható és lebontott adatok hiányában az Unióban továbbra sem ismerik el a fennálló egyenlőtlenséget teljes terjedelmében; úgy véli, hogy az ilyen adatok tagállamok általi gyűjtése elengedhetetlen az egyenlőséggel kapcsolatos uniós jog végrehajtására irányuló jelentőségteljes szakpolitikák kialakításához; felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy ismerjék el, hogy a tájékozott szakpolitikai döntéshozatal érdekében olyan megbízható és összehasonlítható, a megkülönböztetés indokai szerinti bontásban szereplő adatokra van szükség, amelyek alapként szolgálhatnak a megkülönböztetésre vonatkozó intézkedések tekintetében; felkéri mindkét intézményt, hogy az egyenlőségre vonatkozóan határozzanak meg következetes, az önmeghatározáson, az uniós adatvédelmi előírásokon, valamint az érintett közösségekkel folytatott konzultáción alapuló adatgyűjtési elveket;

12. elítél mindennemű, a szexuális irányultságon, nemi identitáson vagy nemi jellegen alapuló megkülönböztetést és erőszakot; ösztönzi a Bizottságot, hogy egyfelől dolgozzon ki egy olyan menetrendet, amely egyenlő jogokat és lehetőségeket biztosít valamennyi polgár számára, ugyanakkor tiszteletben tartja a tagállamok hatásköreit, másfelől pedig kövesse nyomon az LMBTI-személyekre vonatkozó uniós jogszabályok megfelelő átültetését és végrehajtását; üdvözli e tekintetben az LMBTI-személyek egyenlőségének előmozdítását szolgáló intézkedések Bizottság által összeállított listáját, többek között a Bizottságnak a sztereotípiák elleni küzdelem és az LMBTI-személyek társadalmi elfogadottságának növelése érdekében indított átfogó kommunikációs kampányát; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki szoros együttműködést az LMBTI-személyek jogaival foglalkozó civil társadalmi szervezetekkel; megjegyzi, hogy az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének terepmunka keretében végzett kutatása szerint a tisztviselők úgy vélik, hogy az uniós jog és politikák jelentik az LMBTI-személyek egyenlőségének előmozdítását célzó nemzeti erőfeszítések fő hajtóerejét;

13. emlékeztet az EJEB LMBTI-jogokra vonatkozó ítélkezési gyakorlatára; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy osszák meg egymással az alapvető jogok védelmével kapcsolatos bevált gyakorlatokat, továbbá arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az LMBTI-személyeket teljes körűen tájékoztassák az őket megillető jogokról;

14. újfent felszólít a demokráciával, a jogállamisággal és alapvető jogokkal foglalkozó átfogó, állandó és objektív, az LMBTI-személyek jogainak védelmére is kiterjedő uniós mechanizmus létrehozására; hangsúlyozza, hogy egy ilyen mechanizmusra égetőbb szükség van, mint valaha; ismételten hangsúlyozza, hogy valamennyi tagállamban elfogulatlan módon és rendszeresen értékelni kell a jogállamisággal, a demokráciával és az alapvető jogokkal kapcsolatos helyzetet, és felhívja a Bizottságot, hogy a bejelentett, jogállamisági felülvizsgálati ciklusa keretében kövesse nyomon az alapvető jogok megsértését;

15. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a Szerződésben foglalt elvek és értékek teljes körű, valamint megfelelő érvényre juttatása érdekében használják fel a rendelkezésükre álló összes eszközt és eljárást, például a kötelezettségszegési eljárásokat, a költségvetési eljárásokat, a jogállamiság-mechanizmust, valamint a 7. cikk szerinti eljárást, a folyamatban lévő eljárásokat is ideértve;

16. felhívja a Bizottságot, hogy valamennyi uniós finanszírozási forrás – többek között az uniós strukturális és beruházási alapok – igénybevételét kövesse nyomon, és élve a nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal folytatott rendszeres párbeszédek kínálta lehetőségekkel, emlékeztesse az érdekelteket a megkülönböztetésmentesség kapcsán vállalat kötelezettségeikre, valamint arra, hogy e források semmilyen körülmények között sem használhatók fel diszkriminatív célokra; felhívja a Bizottságot, hogy konkrét intézkedésekkel lépjen fel a megkülönböztetést tiltó szabályok egyértelmű és közvetlen megsértésével szemben, különösen a helyi képviselőtestületeknek a hátrányos megkülönböztetésre adott utasítások 2000/78/EK irányelv szerinti tilalmát sértő, az LMBTI-jogok ellen irányuló rendelkezéseivel szemben;

17. ismételten felkéri a Bizottságot, hogy az Európai Parlament korábbiakban megfogalmazott kéréseit figyelembe véve fogadjon el uniós szintű LMBTI-stratégiát, egyszersmind pedig gondoskodjon arról, hogy az előző Bizottságnak az „LMBTI-személyek egyenlőségének előmozdítását célzó intézkedések listájával” összefüggésben végzett munkája kapcsán biztosított legyen a folytonosság, valamint a hatásos nyomon követés;

18. felhívja a Bizottságot, hogy kezelje prioritásként annak tényleges szavatolását, hogy minden személy egyenlő és erős jogi védelemben részesüljön az EUMSZ 19. cikkében meghatározott valamennyi indok tekintetében; felhívja a Tanácsot, hogy haladéktalanul hárítsa el a megkülönböztetés tilalmára vonatkozó horizontális irányelvről szóló tárgyalások előtt álló akadályokat, és zárja le a tárgyalásokat, továbbá üdvözli a Bizottság e téren vállalat új keletű kötelezettségvállalásait;

19. felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a tagállamokkal kialakított együttműködést a gyűlöletből elkövetett – például LMBTI-fóbia táplálta – bűncselekmények kivizsgálásának, valamint az áldozatok támogatásának megerősítése érdekében; megállapítja, hogy a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló uniós kerethatározat végrehajtása során egyes tagállamok kiterjesztették az egyéb indokokon – például szexuális irányultságon, nemi identitáson vagy nemi jellegen – alapuló megkülönböztetés áldozatainak nyújtott védelmet, és ösztönzi a védelem ilyen jellegű bővítéseinek végrehajtását; ismételten felkéri a Bizottságot, hogy hatásvizsgálatot követően vizsgálja felül a jelenleg hatályos kerethatározatot annak érdekében, hogy az kiterjedjen a nemen, szexuális irányultságon, nemi identitáson és nemi jellegen alapuló gyűlöletre való uszításra is;

20. felkéri a Régiók Bizottságát mint az unióbeli helyi és regionális hatóságok képviselőjét, hogy mérlegelje a saját hatáskörén belüli válaszlépések megtételét az úgynevezett „LMBT-ideológiától” mentes övezetek lengyelországi kialakítása kapcsán;

21. támogatja az EU emberi jogok, többek között az LMBTI-jogok védelmére és előmozdítására irányuló, külső tevékenységei keretében végzett munkáját; felszólít arra, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, hamarosan elfogadásra kerülő uniós cselekvési terv a következő 5 évre vonatozóan is őrizze meg az LMBTI-kérdésekkel kapcsolatos határozott kötelezettségvállalásokat, illetve fordítson kiemelt figyelmet e kérdésekre, ahogy azt a 2015–2019 közötti időszakban is tette;

22. felhívja a tagállamokat, hogy teljesítsék arra vonatkozó kötelességüket, hogy kivétel nélkül minden uniós polgár, köztük az LMBTI-személyek alapvető jogait és szabadságait – nemzeti és helyi szinten egyaránt – védelemben részesítik; felkéri a tagállamokat, hogy hozzanak pozitív intézkedéseket az LMBTI-közösség társadalmi elfogadottságának növelése érdekében;

23. felhívja Lengyelországot, hogy határozottan ítélje el az LMBTI-személyekkel szembeni megkülönböztetést, többek között a helyi hatóságok által alkalmazott megkülönböztetéseket is, továbbá vonja vissza az LMBTI-jogokat sértő határozatokat, az „LMBTI-ideológiával” szemben hozott helyi rendelkezéseket is ideértve, nemzeti jogával, valamint az uniós és nemzetközi jog szerinti kötelezettségeivel összhangban;

24. felszólítja a tagállamokat, hogy kövessék nyomon a hatóságok és választott tisztviselők részéről, valamint a helyi regionális és országos választások során elhangzó gyűlöletbeszédet, és hozzanak konkrét és határozott intézkedéseket, valamint szankciókat a gyűlöletbeszéd ellen;

25. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az ezen állásfoglalásban említett tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Tanácsnak, az Európai Bizottságnak, valamint a Régiók Bizottságának.

Utolsó frissítés: 2019. december 13.
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat